Felszólalás adatai

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A cím, amit vitatunk, az egy csomag, ami a reformot szolgálja. Reform lehet, mert a célmodell egy új szerkezet és egy új finanszírozás, de a reform átalakítást, egy adott helyzethez való alakulást is jelent. Én azt gondolom, nem egy új szerkezetről és egy új finanszírozási modellről van szó, hanem egy adott helyzethez való alakulásról.

A miniszter úr a bevezetőjében azt mondta - és ezt meg is ismételte néhányszor -, hogy szemléletváltásra és szemléletformálásra van szükség, tisztázott és ellenőrzött rendszert szeretne, és az a hat elem, amit ez a saláta összerak, három vagy négy ezt szolgálja, és aztán van egy kakukktojás is, ez a művi meddővé tétel.

Azt gondolom, hogy a vizitdíj, napidíj, önrész kérdésköre nem szól másról, mint egy tényleges pénzbevonásról egy olyan csoporttól, ahonnan nem lenne illő.

(16.10)

A rendezettséget és a tisztázottságot segítő várólista vagy a három szint szerint meghatározott csomagból kettő tisztázott, az egyes és a hármas, tehát a sürgősségi rendszer, illetve a luxusigények - és ezt idézőjelben mondtam - kiszolgálása. De éppen a biztosítási csomag nem tisztázott ebben a rendszerben, ami biztonságot adhatna az állampolgároknak, a betegeknek.

Kérdés az, hogy az a szándék, amit a miniszter úr hangsúlyoz, elérheti-e a célját. Elérhető, vagy valami más lesz a következménye? Egy egészen biztos, hogy politikai haszon nem lesz belőle. Politikai hasznot ne reméljen az egészségügyi kormányzat. Kérdés az, hogy lesz-e egészséghaszna, egészségügyi haszna ennek a csomagnak vagy az itt megfogalmazott és később majd rendeletekben leírt tevékenységnek. Azt kell mondjam, hogy nem lesz egészséghaszna. Nem lesz egészséghaszna azért, mert az orvoshoz fordulás, a kapcsolat - és ugye, meghatározó eleme különösen a betegek részéről -, ez a találkozás - korlátozott lesz.

Azt hiszem, hogy ami célt szolgál, hogy a jövedelemtulajdonosoktól bevonjunk pénzeszközöket, ez egy jó cél is lehetne, mert valahol az értékteremtő csoporttól bevont járulékokon, a központosított adó- és járulékcsoporton túl van egy visszaosztott pénz, amiből most újból szeretnénk pénzt bevonni. Azoktól vonunk be pénzt, és itt a nagy igazságtalanság, akik korábban ezt már kifizették. Akik évtizedekig fizettek járulékot, adót, most már másfél évtizede az új szisztémában is, és ma már nyugdíjasok, és nincs önálló visszaosztott jövedelmük, csak a nyugdíjuk, azoknak minden lépésében a rendszerhez fordulásnál valamilyen hozzáfizetés jelenik meg.

Azt hiszem, hogy ez azért is igazságtalan, mert a visszaosztott pénzeknek van olyan részesedője, akinek százezres nagyságrendű a jövedelme, és van, aki nyugdíjként csak tízezreket kap, 40-50-70 ezer forintot. Az egészségügyi rendszert ők veszik igénybe 80 százalékban. Tehát attól a csoporttól vonunk be pénzt, akik egyszer már megfizették ezt, másodszor, a most visszakapott pénzmennyiségük sokkal kevesebb. Tudjuk, hiszen ma tételesen is elmondta itt egyik képviselőtársam, hogy 60 millió körül van az alapellátáshoz fordulók száma. A fogorvoshoz fordulókat azért nem említem, mert ők úgyis megfizetik a fogorvoslás díját. 74 milliónak említették a járóbeteg-rendszerben megjelenők számát. Kérem, ez - ha csak száz forintokkal is számolunk - egy jelentős összeg, és arról szól, itt többen tiltakoztak, nem az új szerkezet és az új finanszírozási modell kidolgozásáról szól. Arról szól, kérem, hogy valahol pénzt vonunk be egy nagyon szegény csoporttól.

Meglett volna a módja a finanszírozási reform összerakásának oly módon, hogy az értékteremtő helyeken megjelenítünk egy új biztosítási formát. Megjelenítjük a baleset-biztosítást, megjeleníthetjük az életbiztosításhoz csatlakoztatható ápolásbiztosítást. Ezek valóban reformelemek lettek volna. Reformelem lenne az is, ha végre egyszer tisztáznánk, hogy a központosított járulékban, adóban központosított pénzeszközökből milyen az a hányad és mely elemek azok, amelyek egészségkárosító termékekből befolyó adók - jövedéki adókra gondolok elsősorban -, és ezeket hasznosítjuk az egészségügy számára, és a forrásoldalt bővítjük.

Önök a legigazságtalanabb módját választották a pénzeszközök központosításának, hogy a visszaosztott jövedelmeket hasznosítják, és a visszaosztott jövedelmekből olyanoktól vonnak el pénzeszközöket, akik már réges-régen megváltották a biztonságos egészségügyi ellátásukat. A kérdés nyilván az, hogy ha ez a tényleges pénzbevonás igazságtalan, akkor megszavazható-e. Én azt hiszem, hogy nem szavazható meg.

A másik célja, amit a miniszter úr elmondott, hogy segíti-e a tisztázottságot a várólista. Kérem, nem segíti a várólista a tisztázottságot. Aki a földön él és az egészségügyben dolgozott, és életszerűen képzeli el az orvos-beteg kapcsolatot és a várólista megjelenését, arról való tájékozottságot, ellenőrzését és a mindennapos gyakorlatot, higgyék el, hogy nem lehet olyan orvos-beteg kapcsolat. Az e-mail valahol talán megjelenik, a visszacsatolás lehetetlen.

A másik az önrész és annak a csapdája. Ez úgy szerepel a rendszerben, hogy nyilván, ha valaki elmegy az alapellátáshoz, aztán elmegy konzultációra. A magam részéről zavarosnak tekintem ezt a szétválasztást járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátó rendszerre. Sokkal jobban örülök a konzultáció megfogalmazásnak, mert hiszen a beteg gondjait, ha járó betegként is végzik... - nagyobb hányadban intézményhez kötött járóbeteg-ellátásban történik.

Kérem, önrészként akkor fizet, ha nem fogadja el azt az intézményt, azt a hármat. Én Fejér megyében dolgozom. Mit gondolnak, hány környékbeli kórház van? Három. Ebből kettő jön érdemben szóba, a dunaújvárosi és a székesfehérvári, a móri kevésbé. Gondolják, hogy itt a két intézmény között kell... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Bocsánat, ha régióban gondolkodunk, akkor meg egy olyan torz régióról van szó, ahol a Vértes egyik oldala igazán egészségügyi ellátásban soha nem Fehérvár felé orientálódik, hanem a Duna völgyében vagy a csatornán elmegy Bicske, Budapest térségébe, és nem Fehérvárra, vagy elmegy Győrbe. Irreális, irracionális leírás és megfogalmazás ez, amely a három intézményt kijelöli.

Azt hiszem, a végén még egy dologról kell beszélni, mert az ellenőrzöttséget is említette a miniszter úr, többször is kihangsúlyozva. Ha jó szerkezetű lenne ez a magyar egészségügy, és a magyar egészségügyi rendszer, akkor nyilvánvalóan van egy olyan ellenőrzés, ami kötelezettsége az államnak, hogy a meghozott törvényeit, egészségügyi törvényeket és egyéb törvényeket betartják-e. Ennek a betartásnak az ellenőrzési helye rendezett rendszerben a tisztiorvosi szolgálat, hiszen a feltételeket és egyebeket ott lehet ellenőrizni. Az OEP-nek is van ellenőrzési feladata, ez nyilván az utalványozási, pénzfelhasználási és a szerződésbetartási ellenőrzöttség. Ez természetes.

Kellene lenni egy harmadik ellenőrzésnek is: ez a szakmai ellenőrzés. Kérem, ma még arról fogunk vitatkozni, hogy ezt a harmadik ellenőrzést hogyan semmisíti meg ez a mostani, reformnak álcázott torzítási kísérlet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)