Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam a törvényjavaslatnak a művi meddővé tétellel kapcsolatos passzusaihoz szeretnék hozzászólni a következő tíz percben, de nem tudom megállni, hogy az elején ne reagáljak néhány mondatban egy-két felvetésre.

A Fidesz vezérszónoklatában elhangzott, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat leszámol az ingyenes egészségügy illúziójával, és ezt egyfajta negatívumként említette a Fidesz vezérszónoka. Az imént pedig hosszas vita folyt arról, hogy ez a törvényjavaslat részeiben vagy egészében már a több-biztosítós modell irányába mutat-e vagy sem, és több ellenzéki képviselőtársam nehezményezte, hogy ennek a törvényjavaslatnak vannak olyan passzusai, amelyek adott esetben logikájukban összeegyeztethetők egy több-biztosítós modellben létező szabályozással. Mind a két ellenzéki ellenérv engem mint liberális politikust arra késztet, hogy támogassam ezt a javaslatot.

S van még néhány apróbb, de komoly vita tárgyát képezhető felvetés. Soltész Miklós szavaira reagálnék különösen, aki nehezményezte, hogy a detoxikálás ki fog kerülni az egészségügyi alap terhére végezhető eljárások közül. Neki mondanám, hogy ez a történet már jó ideje - ha tetszik - fizetős jellegű. S van egy-két olyan dolog is, amelyekben a képviselő úrral, ha nem is teljesen, de egyet tudok érteni. Ezekről a későbbiekben biztosan lesz még vita itt a plenáris ülésen, de én azt sem tartom kizártnak, hogy akár a liberális frakción belül is folyjék erről vita. Gondolok például az extrém sportok megítélésére és az ezzel kapcsolatos szabályozási kérdésekre.

Képviselő úr felvetette, hogy mi a helyzet a kábítószerkérdés körül. Nagyon örülök annak, hogy immár kereszténydemokrata képviselőként ebben a ciklusban elesetteket említ, amikor kábítószerfüggőkről beszél. Emlékeztetném arra, hogy az előző ciklusban, még a Fidesz-frakció tagjaként többször is hosszan érvelt a börtönbüntetés fenntartása mellett. Akkor az ön szájából azt, hogy ezek az emberek elesettek lennének, egyetlenegyszer sem volt alkalmam hallani. Azt egyébként a későbbiekben a frakciómban is fogom vitatni, és ha szükséges vagy indokolt, a plenáris ülésen is, hogy a kábítószer, illetve az alkohol szintjének a kimutatása érdekében végzett vizsgálatok vajon minden esetben azt kell hogy terheljék-e, akin az ilyen típusú vizsgálatokat elrendelik vagy sem.

S akkor hadd térjek rá a művi meddővé tétellel kapcsolatos mondanivalómra. Az ellenzék, illetve a hozzá tartozó civil szervezetek jelentős részében régóta megfigyelhető egy kettős magatartás az alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatban. Ez a magatartás úgy néz ki, mintha az alkotmánybírósági döntések egy tál cseresznyét jelentenének, ahonnan ki-ki a saját politikai meggyőződése és pillanatnyi érdeke alapján kivehetné a neki tetsző szemeket, a többieket pedig otthagyhatná, vagy adott esetben negatívan minősíthetné.

Miről beszélek? Például amikor az előző ciklusban a büntető törvénykönyvnek a kábítószerrel való visszaélésre vonatkozó passzusait módosította a szocialista-liberális kormánykoalíció, majd később ennek a szabályozásnak a körülbelül 5 százaléknyi részét megsemmisítette az Alkotmánybíróság egy határozatával, akkor önök és az önökhöz közel álló civil szervezetek páros lábbal ugráltak a kormánykoalíció hátán örömükben, hogy lám, az alkotmánybírósági döntés milyen bölcsen nullázta le az általunk bevezetett szabályozást. Mondom még egyszer, az az alkotmánybírósági döntés egy töredékét érintette annak a törvénymódosításnak, amiről a koalíció döntött. S mit tesz isten, most egy alkotmánybírósági döntésről azt halljuk önöktől, hogy nem elfogadható, mert szakmaiatlan és mindenféle más negatív jelzőkkel illetik, s egyáltalán úgy viselkednek, mintha ez az alkotmánybírósági döntés mint közjogi és mint politikai faktum önökre nézve nem lenne nemhogy irányadó, de - mondjuk - kötelező jellegű.

Szeretnék idézni néhány dolgot az alkotmánybírósági határozat indoklásából, mert azon kívül, hogy láthatóan nem veszik tudomásul azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek nem tetszenek önöknek, többen nem is nagyon vették a fáradságot, hogy megismerkedjenek az alkotmánybírósági döntéssel, illetve annak a konkrét érvelésével. Az alkotmánybírósági határozat indoklásából szeretnék idézni. A nemzetközi gyakorlatról a következőt írja: "Napjainkban számos demokratikus jogrendű államban törvények és bírósági döntések a fogamzásgátláshoz való jog analógiájára nem kérdőjelezik meg, hogy a jogi értelemben döntésképesnek tekintett személyek életkorra, családi állapotra, a saját gyermekek számára tekintet nélkül kérhetik a művi meddővé tételt."

Az önrendelkezéshez való jogról a következőt mondja az alkotmánybírósági határozat: "Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján megállapítható, hogy az alkotmány 54. § (1) bekezdése széles körű védelemben részesíti a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogát." Később így fogalmaz a szöveg: "Aki a szükséges információk birtokában képes felelősségteljes és indokolható döntést hozni családi, illetve házaséletéről, a fogamzásgátlásról és a gyermekvállalásról, annak az állam - idézem az alkotmánybírósági határozat indoklását - nem tilthatja meg, hogy saját életfelfogásának megfelelően vagy szociális és anyagi körülményeit mérlegelve művi meddővé tétel révén akadályozza meg, hogy gyermeke, illetve több gyermeke szülessen. Az önrendelkezéshez való jogból következik - mondja az Alkotmánybíróság -, hogy az állam nem vállalhatja át az emberektől a fogamzásgátló módszerek és eszközök közötti választás, az előnyök és hátrányok mérlegelésének felelősségét. Ez indokolatlan paternalizmus volna." "A kedvezőbb demográfiai mutatók elérésére - mondja még mindig az alkotmánybírósági határozat - a demokratikus államokban nem az önrendelkezési jog korlátozása a célravezető eszköz. A fogamzásgátlás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhességmegszakítások száma növekszik." És az utolsó mondat, liberális politikusként ezt különösen fontosnak tartom: "Az állam - mondja az Alkotmánybíróság - nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedési és más társadalompolitikai szempontokat az önrendelkezési jog sérelmével." Eddig az Alkotmánybíróság szövege.

(14.00)

Tisztelettel arra kérném önöket, hogy ezeket a mondatokat, illetve ezeket a megállapításokat legyenek kedvesek figyelembe venni a vita során a későbbiekben, és csak olyan javaslatokat tegyenek, amelyek ezekkel a megállapításokkal összhangban vannak.

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Béki Gabriella váltja fel.)

Például az a több ellenzéki frakciótól, illetve gyakorlatilag mindhárom ellenzéki frakciótól érkezett felvetés, miszerint a családtervezési indikációjú, megfontolású művi meddővé tétel lehetőségét zárjuk ki, az egyértelműen ellentétes ennek az alkotmánybírósági szövegnek a szellemével. Tehát adott esetben érdemes lenne felülvizsgálni mindhárom ellenzéki frakció ilyen típusú javaslatait.

Ami az életkort illeti. Én a magam részéről - és azt gondolom, hogy ezt a liberális frakció nevében is mondhatom - egyetértek a több jogvédő civil szervezet által megfogalmazottakkal, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy az államnak ebben az esetben csak arra terjedhet ki a felelőssége, hogy tájékozott, megfontolt és kényszertől mentes döntési körülményeket biztosítson, vagyis védő, de nem kizáró jellegű garanciákat kell a jogszabályban megfogalmazni.

Többen felvetették azt, hogy mi a helyzet a korlátozottan cselekvőképesekkel vagy cselekvőképtelenekkel. Tudjuk, hogy a szervezeteik megnyilvánultak ebben a kérdésben, és pontosan azt mondták el, ami ebben a jogszabálytervezetben előttünk leírva vagyon, miszerint ki kell zárni a kényszer-sterilizáció lehetőségét, viszont nem szabad diszkriminálni ezeket az embereket abból a lehetőségből, hogy adott esetben, ha ők úgy ítélik meg, és erre a jogszabály lehetőséget ad, élhessenek ezzel a lehetőséggel. Hozzáteszem, hogy az Európai Unióban is legtöbb helyütt antidiszkriminációs kérdésként kezelik a vitának ezt a részét.

Végül pedig elhangzott többek által orvosszakmainak minősített felvetés, amelyek szerintem inkább bioetikai jellegűek, az egyik, hogy az orvos kényszeríthető-e erre. Természetesen nem kényszeríthető ilyen beavatkozás elvégzésére, és ez nincs is benne ebben a jogszabálytervezetben. Egyébként pedig például az emberi jogi bizottság hivatkozott rendezvényén megszólaló bioetikus azt mondja, hogy a gyermekszám alapján történő korlátozás sérti a reproduktív autonómia elvét, az életkor alapján történő korlátozás pedig paternalisztikus és indokolatlan, hiszen az érettség nem életkor függvénye, ez minden egyes embernél más és más időpontban jön el. És egy utolsó szempontot hadd ajánljak a figyelmükbe: a művi meddővé tétel a férfiaknál egyáltalán nem visszafordíthatatlan beavatkozás. Azokban az országokban, ahol ezzel élnek - mint például az Egyesült Államokban -, rengeteg férfi vállalja át a családon belül a fogamzásgátlásnak az egyébként nálunk hagyományosan a nőkre rótt kötelezettségét, többek között ennek a beavatkozásnak az igénybevételével.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen az elnök úr türelmét, már ha ez türelem volt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)