Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előző hozzászóláshoz két megjegyzést szeretnék fűzni. Nem terveztem, de nem lehet elmenni szó nélkül a hozzászólás mellett.

Tisztelt Boros Miniszter úr! Ha egyszer valaki majd összeveti az ön által említett két miniszternek a banki tevékenységét, miniszteri tevékenységét és az ön banki tevékenységét - ha egyszer valaki tényleg górcső alá veszi -, és a miniszteri munkáját is értékeli, valószínűleg nagy deficitet kell önnek elszenvednie.

A második megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy a miniszter úr miniszterhez eléggé méltatlan módon szemezgetett abból a két oldalból, hogy milyen törvények kerülnek hatálytalanításra. Ő kiszemezgette az 1994-98 közötti törvényeket, én meg szeretném felhívni a figyelmét, hogy számos olyan törvény, amely 1999-ben, 2000-ben lett elfogadva... - de a 2001-2002-es költségvetésnek is bizonyos szakaszai hatályukat fogják veszíteni, sőt módosításra is kerül a Magyar Köztársaság 2001-2002-es költségvetése. Miniszter úr, más megközelítést vártam öntől.

Ami a benyújtott tőkepiaci törvényjavaslatot illeti, elöljáróban szeretném én is rögzíteni - ahogy azt a miniszter úr is megtette -, tudatában vagyok annak, hogy itt nem pusztán a tőzsdéről van szó, hanem sokkal tágabb intézményi struktúráról, a tőkepiac szabályozásáról.

(19.10)

Azt is szeretném rögzíteni, hogy a szocialista frakció egyetért azzal, hogy egy egységes szabályrendszert nyújtott be a kormány a tőkepiaccal összefüggésben. A tárgyalási móddal azonban egyáltalán nem tudunk egyetérteni. Nem elég, tisztelt miniszter úr, rögzíteni a preambulumban a fontos szabályozási célokat, hogy mennyire szükség van a tőkepiac fejlődésének elősegítésére, a versenyképesség javulásának elősegítésére, a befektetések biztonságának növelésére, a törvény megalkotását is ennek kellett volna alárendelni.

Többen szóltak már ellenzéki, bizottsági előadók arról, hogy bizony nem volt egyeztetés. 450 paragrafusból áll a törvény, hosszú időn át tartott az előkészítés, s úgy gondolom, hogy az lett volna a korrekt eljárás, ha ebbe a szakmai egyeztetési folyamatba az ellenzéki párok szakértőit bevonják. De azért is gondolom, hogy nagy szükség lett volna, hiszen egy olyan szabályrendszert alkotunk meg, amelynek hosszú távon stabil, kiszámítható szabályozásra van szüksége. S ezért nem közömbös, hogy a jelenleg ellenzéki pártok, jövőre nagy valószínűséggel kormánypártok hogyan viszonyulnak egy ilyen szabályozáshoz. Ez különösen most aktuális, amikor a magánnyugdíjpénztárak szétverésén fáradozik a kormányzat. Nem fordulhat elő az - meggyőződésünk szerint -, hogy az elkövetkezendő időben ilyen nagy súlyú törvényekbe csak azért, mert kormányváltás van, és nem az adott kormány alkotta meg a javaslatot, durva módon belenyúlunk.

Meg kell azt állapítanunk, tisztelt Ház, hogy bizony itt jelentős jogharmonizációs elmaradást pótol most a kormányzat, hiszen én magam megnéztem a felkészülés során az Igazságügyi Minisztériumnak az értékelését, amelyik az EU-jogharmonizációval kapcsolatos, és bizony az egyik legjelentősebb lemaradásként, elmaradásként rögzítette az Igazságügyi Minisztérium, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén bizony többéves késedelmet szenvedett a tőkepiaci törvénycsomag kidolgozása és a beterjesztése. Mindenféle módosítást követően már 2001. március 31-éig ezt a javaslatot be kellett volna nyújtani.

Tisztelt Ház! Szeretnék arra kitérni, hogy milyen gazdaságpolitikai környezetben kerül sor most a törvény megtárgyalására. Nyilván arra nincs lehetőség, hogy itt most mély gazdaságpolitikai elemzésbe menjek, de utalni kell néhány mozzanatára a gazdasági fejlődésnek. Sajnos, azt kell megállapítani, hogy a világgazdasági helyzet a vártnál kedvezőtlenebb, és ez nem csak az sajnálatos terrortámadás miatt kedvezőtlen. Ebből az következik, hogy bizony a piaci kockázatok, a piaci bizonytalanság növekszik, és ez sajnálatos módon ennek a pénz- és tőkepiaci hatása kedvezőtlen.

A magyar gazdaság ilyen világgazdasági, gazdasági környezetben kiegyensúlyozottan fejlődik, de azt is kell látni és érzékelni - és ebbe se akarok nagyon mélyen belemenni, hiszen a zárszámadás során erről részletesen szóltunk -, hogy bizony a fejlődés üteme megváltozott, még akkor is, ha a mai vitán a gazdasági növekedésről - megítélésem szerint - nem a legreálisabban szóltak a kormány oldaláról, és az ígéretekhez képest is bizony ez a fejlődés mérsékelt.

A tőkepiac szempontjából azt kell látni, hogy a beruházások növekedési üteme bizony szintén kedvezőtlen. A pénzmegtakarítások elmaradnak a 2000. évi szinttől, a megtakarítási ráta 2000-ben sem érte el a tervezett szintet, és az idén várhatóan mérséklődik. Sajnálatosan kell azt is megállapítani, hogy az infláció és az inflációs várakozás is magas szinten áll. A hazai tőkepiac - meg kell állapítani - meglehetősen kedvezőtlen, azzal együtt is, hogy a nemzetközi pénz- és tőkepiac bizonytalanságának a hatása kisugárzik. De nemcsak erről van szó, hanem arról is szó van, hogy bizony a kormány is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a tőkepiac ilyen státust élvez. A Budapesti Értéktőzsdének a teljesítménye kifejezetten gyenge. Én azt gondolom, hogy tetézi a bajt az, hogy a kormány nem túlságosan szimpatizál magával a tőzsde intézményével.

Sajnos, azt érzékeltük az elmúlt évek során, hogy a gazdaságpolitikai döntéseknél a tőkepiaci hatások vizsgálata - a mi megítélésünk szerint - a kormány részéről háttérbe szorult. Gondolok itt akár a gázáremelésre, akár a villamosenergia-törvényjavaslattal kapcsolatos kormányzati viselkedésre, akár a most eldöntött Széchenyi pluszra. Itt is a kormány - egy meglehetősen etatista módon - saját maga próbálja élénkíteni a gazdaságot, ahelyett, hogy megfontolta volna azt, hogy milyen tőkepiaci eszközökkel lehetett volna ezt az élénkítést elősegíteni.

Azt lehet megállapítani, hogy sajnos a tőzsdén az alacsony forgalom, a csökkenő hozam, a több cég kivezetése és az új papírok hiánya általános jellemzőként rögzíthető. Valószínűsíthetőnek ítéljük, hogy ez a romló trend sajnos tovább tart. Önmagában a törvényjavaslat benyújtása nem állítja helyre a bizalmat. A gazdasági miniszter úr tavasszal a költségvetési bizottsági ülésen részt vett, ott egy meghallgatást tartottunk. Ő akkor ott kilátásba helyezte a befektetésösztönző lépéseknek a kidolgozását. Sajnos, ez mai napig nem következett be, pedig a tőzsde erősítése és általában a tőkepiacnak az erősítése nem önmagáért való feladat, hiszen ez jelentősen elősegítheti a magyar középvállalatok erősödését, s tulajdonképpen - ezt a "motor" szót állandóan használják - azt mondanám, hogy a gazdasági növekedés motorja is lehet.

Mindenképpen célként kell megfogalmaznunk, hogy több befektető legyen, több kibocsátó legyen, a hazai megtakarítások támogatását elő kell segíteni, s a megtakarítások szerkezetét is - úgy véljük - át kellene alakítani. Sajnos, miközben egy nagy léptékű törvényjavaslatról tárgyalunk, az ösztönző lépések nincsenek a törvényjavaslat mellé rakva.

Kilépett viszont a pénzügyminiszter úr nem oly régen egy javaslattal. Ma már ezt a miniszteri expozéban próbálta oldani, mert ma már fúzióról nem beszélt, hanem inkább együttműködésről beszélt. De azt tudni kell, hogy ami megriasztotta itt a tőkepiaci szereplőket, az a mozzanat volt, hogy miközben benyújtotta a kormányzat a tőkepiac szabályozásával összefüggő törvényjavaslatot, ő itt fölvetette három eltérő országban lévő tőzsdének az egyesítését. Ezt persze úgy tette meg, ahogy azt a Fidesz szokta, egyeztetés nélkül. Ez olyan mértékű meglepetést okozott, hogy még a Magyar Nemzeti Bank elnöke is csak magánemberként mert véleményt mondani.

Minden szakértőnek az egybehangzó véleménye az, hogy a fennálló problémákra nem lehet megoldás a tőzsdék egyesítése, viszont az együttműködés a külföldi tőzsdékkel kívánatos lenne. Tehát a megalapozatlan ötlet helyett szerencsésebb lett volna koncepciót kidolgozni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a Budapesti Értéktőzsde szerepét erősíteni, hogyan lehetne erősíteni a kapcsolatot a fejlett piacok tőzsdéivel, hogyan lehetne elősegíteni, hogy a régió befektetői és egyéb tőkepiaci szereplői könnyebben találjanak utat hozzánk, hogyan lehetne a kölcsönös forgalmat és az érdeklődést növelni. Ugyanis azt a spirált kellene feloldani, amelynek tulajdonképpen a lényege az, hogy nincs kedvező befektetés, a keresletcsökkenés csökkenti az árakat, és nem jelennek meg újabb papírok. Erre kellene valódi megoldást találni.

(19.20)

Új együttműködési lehetőségek feltételeit kellene kidolgozni, végiggondolni azt, hogy a vállalati papírok mellett hogyan lehetne bővíteni például a tőzsdék kínálatát, akár a kötvénypiac erősítésével is. A mögöttünk hagyott tíz esztendő kell hogy erősítsen bennünket abban, hogy nem nyugodhatunk bele a tőkepiac jelenlegi helyzetébe. No nem az utolsó három év, államtitkár úr, hanem az azt megelőző évek fejődése kell hogy erősítsen bennünket a cselekvés szükségességében.

Nem nagyon szeretnék a múltba révedni, de nem lehet nem szólni arról, milyen kedvező változásokat gerjesztett a tőzsde működése a gazdaság számára. Csak néhány mozzanatát szeretném megemlíteni annak, hogy milyen gazdaságerősítő következményei voltak a tőzsde erősödésének. Egyrészt a gazdaságban egy szigorú követelményrendszert vezetett be: folyamatos információnyújtásra késztette a tőzsdén lévő cégeket, minimumfeltételeket határozott meg a kereskedők számára, és tulajdonképpen meghonosította az üzletmenet értékelését. Ezek a pozitív vonások persze nem túl szimpatikusak a jelenleg kormányzók számára.

Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a folyamatok veszélyes irányba fordultak. A kormánynak önkritikusan értékelnie kellett volna azt, hogy milyen cselekedetei segítették elő vagy okozták a jelenlegi helyzet kialakulását. Erre már szintén hallottunk példákat: az adóztatás, a MOL-hoz való viszonya, a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos lépései és az elmaradt befektetésösztönzések hatása. Meggyőződésünk, hogy összehangolt befektetésösztönzésre lenne szükség. Természetesen sok függ a kormány szándékától, hogy mit akar lépni az adóztatás területén. Lépéseket kellene kidolgozni a vezetői érdekeltség megteremtésére, hogy az egyes cégvezetők vezessék be a cégeket a tőzsdére. A magánnyugdíjpénztárakkal szembeni harcot abba kellene hagyni, bár erre vajmi kevés jel mutat. A kockázati tőketársaságokat erősíteni kellene; minden eszközzel támogatni szükséges a tőzsdei megjelenést, és elő kellene segíteni, hogy szövetségest találjon a magyar tőzsde. Erre példaként épp a napokban lehetett látni, hogy a Malévnál sikerült az ilyen szövetséges rendszert megoldani.

Tisztelt Ház! Itt van előttünk a tőkepiacról szóló törvény, amiről nagyon nehéz véleményt mondani, hiszen nagyon széles körű a szabályozás, amivel tulajdonképpen egyetértünk. El kellene döntenünk azt, hogy sikerült-e a tőkepiac minden szegmensének a szabályozását összehangoltan, kiegyensúlyozottan ezzel az egy törvénnyel megvalósítani, képes-e az új szabályozás új lendületet adni a tőkepiaci fejlődésnek. El kellene tudni dönteni, hogy melyek azok az új elemek, amelyek révén a piac képes a holtpontról kimozdulni, s hogy a szabályozás valóban szinkronban van-e az EU-s elvárásokkal. El kellene dönteni azt is, hogy a szabályozással valóban megszüntethetők-e a jelenleg fennálló jogi bizonytalanságok, és hogy egyáltalán a többi, jelenleg hatályos törvénnyel hogyan van ez szinkronban. Képtelenség azt várni, hogy ilyen segítséggel, mint amit a kormány nyújtott az ellenzék számára, megnyugtató választ találjunk.

Már szóltam arról, hogy 450 paragrafusból áll a törvény, hatástanulmány nélkül; annak a bemutatása, hogy tulajdonképpen mit is vár a kormány a tőkepiacról szóló szabályozástól, elmaradt. S tulajdonképpen az is elmaradt, hogy az EU miatti változásokat csokorba szedve bemutatta volna a kormány.

Ami az értékpapírok forgalomba hozatalával kapcsolatos szabályozási szakaszt illeti: mi úgy véljük, hosszú távon valóban korszerűvé teszik a szabályozást azzal, hogy az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalára kizárólag dematerializált formában kerülhet sor. Itt persze kérdésként merül fel a részünkről, hogy jelen pillanatban vajon felkészültek vagyunk-e erre az állapotra.

Sajnáljuk, hogy nem lett szélesebb körű a tájékoztatóban közölt adatokért felelősséget viselők köre. Sajnálatos, hogy a törvény nem ad megfelelő lendületet a magyarországi vállalati és önkormányzati kötvénypiac fejlődésének, fejlesztésének.

A nyilvános részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatos szakaszokkal egyetértünk; igaz, a befolyásszerzés fogalmi meghatározása kissé bonyolultra sikerült.

A befektetési szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban helyesnek tartjuk az egységes, versenysemleges szabályozás irányába tett lépéseket. Megfontolandó, hogy a pénzügyi és a befektetési szolgáltatások éles elhatárolását milyen mértékben kell továbbfejleszteni, milyen mértékben kell kiterjeszteni az intézményi elkülönítést.

Azt gondoljuk, a vitában érdemes lenne még egyszer áttekinteni azt, a szabályozás hogyan illeszkedik a jelenleg hatályos hitelintézeti törvényhez. Úgy véljük, némi disszonanciát fel lehetne fedezni.

Azt is javasoljuk megvizsgálni, hogy milyen módon erősíthető az ügyféli követelések védelme. A felszámolási eljárásoknál, úgy gondolom, rendben van a törvényi szabályozás, de véleményünk szerint a végrehajtási eljárásoknál is hasonló védelmet kell biztosítani.

Sajnálatos, hogy nagyon sok területen alacsonyabb szintű szabályozást tesz lehetővé a törvényjavaslat.

A tőzsdei és az elszámolóházi szabályozás vonatkozásában úgy gondoljuk, indokolt az egységes tőzsdei szabályozás. Azt is indokoltnak tartjuk, hogy a tevékenységen keresztül történik a szabályozás, szakítva az eddigi gyakorlattal. Azt azért javasoljuk megfontolni, hogy az alaptőke vonatkozásában van-e értelme annak a megkülönböztetésnek, amit a törvényi szabályozás magában foglal.

A szocialista frakció úgy véli, hogy a felügyelet jogkörét túlságosan kiterjeszti a törvényjavaslat. Itt kell szólni arról a tényről, hogy a tőkepiacról szóló szabályozásban a jogalkotásról szóló törvény módosítását is kezdeményezte a kormány, amiről hosszú időn keresztül nem hajlandó érdemi egyeztetést folytatni a szocialista frakcióval. Folyamatosan jeleztük az egyeztetési szándékunkat; sajnos a kormányról ez az egyeztetési szándék lepereg, márpedig nélkülünk kétharmados törvényt elfogadni, azt gondoljuk, nem igazán lehetséges.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nagy súlyú törvényről van szó, amelynek a hatásait, összefüggéseit más törvényekkel nem nagyon mutatta be a kormányzat. A kormányrendeletek iránya, tartalma nem került bemutatásra a Házban, éppen ezért mi tartózkodunk a szavazásnál. Jó lett volna, ha ez úgy kerül a Ház elé, hogy a szocialista frakció mint a legnagyobb ellenzéki frakció támogatni tudja a törvényjavaslatot, hiszen akkor ez még kiszámíthatóbb lett volna a tőkepiaci szereplők számára, de nyilván nem fogalmazunk meg olyan szándékot, hogy mi ezt kormányra kerülés esetén azonnal elkezdjük átgyúrni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Úgy gondolom, nyugodtan bízhatnak abban, hogy ez kiszámítható szabályozás lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)