A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A felsőoktatásban tanuló fiatalok mintegy fele önköltséges képzésben vesz részt. A tandíjukat önök radikálisan emelni kívánják. A kormányprogram szerint ugyanis a költségtérítés összege a jövőben nem lehetne kevesebb a képzési és a fenntartási normatíva együttes összegénél.

A képzési normatíva éves összegének meghatározását a felsőoktatásról szóló törvény 3. számú melléklete tartalmazza. E szerint a számítás alapja két évvel korábbi nemzetgazdasági átlagkereset 1,6-szerese. A fenntartói normatíva összege pedig nem lehet kevesebb, mint a képzési normatíva 50 százaléka.

2005-ben a bruttó havi átlagkereset összege 158 300 forint volt. Az önök elképzelése szerint tehát a legolcsóbb képzésekért, mint például a pedagógusképzés, évi 380 ezer forintot kell majd fizetniük a hallgatóknak, ami közel 4 havi nettó átlagkereset összegének felel meg. Nyilvánvaló, hogy egy átlagos keresetű család ezt nem engedheti meg magának. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a diáknak laknia, ennie, közlekednie is kell, meg kell vennie a jegyzeteket.

A drágább képzések résztvevői pedig még ennél is többet kényszerülnek fizetni. Egy orvostanhallgató éves költségtérítése több mint 1 millió 100 ezer forint. A legdrágább képzésekben részt vevők pedig akár másfél millió forintot is fizethetnek évente, ami 10, illetve 15 havi nettó átlagkeresetnek felel meg.

A helyzet abszurd voltát jól jellemzi, hogy ezek a költségtérítések háromszor-négyszer haladják meg az egy évre maximálisan felvehető diákhitel összegét. Tehát csak az tanulhat, aki fizetni tud. Ön, miniszterelnök úr, ingyen tanult. Ám az ön szülei képtelenek lettek volna ezt kifizetni; mint ahogy képtelen lesz erre egy átlagos magyar család is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogyan cseng egybe a költségtérítés radikális emelése az önök választási ígéreteivel? És ön mit tanácsolna, mondjuk, egy pedagógus-házaspárnak, aki két gyermekét szeretné orvosi képzésre beíratni?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az önök 163 pontos cselekvési programjában a következőt olvashatjuk: "Megnöveljük a nem szakrendszerű oktatás idejét az 5., 6. évfolyamon, illetve lehetővé tesszük, hogy a 12 évfolyamos középiskolában az 1-6. évfolyamon nem szakrendszerű oktatás folyjék."

Önök próbálkoztak már az iskolaszerkezet átalakításával a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány alatt, és most egy újabb kísérletet tesznek. Úgy tűnik, önök újra és újra elfelejtik, hogy ezek a kísérletek miért buktak meg. Két okból. A társadalom ellenállása miatt, és azért, mert erőszakosan és hozzáértés nélkül fogtak hozzá.

Az önök kísérletei azon buktak meg, hogy a felső tagozat tönkretételét, a tanárok szétkergetését tekintették az első lépésnek. Gondolták, hogy ha válságba sodorják a felső tagozaton a szakos oktatást, és emiatt ott súlyosan romlik az oktatás minősége, akkor fogják felkínálni a 6+6-os iskolaszerkezetet a kétségbeesett szülőknek és diákoknak. Ennek a tervnek az áldozatai a kisebb, főként községi általános iskolák diákjai, de nem kíméli a városiakat sem. A lassú pusztulásban az lehet a nyertes, aki bejut egy hatosztályos gimnáziumba, a többi veszít. A szakiskolába, szakközépiskolába még nem mehet, felső tagozat meg nem lesz. Napnál világosabb, hogy ezek a hátrányt szenvedő gyerekek vagy faluhelyen élnek, vagy olyan városi diákok, akiket nem vettek fel a gimnáziumba. Őket nyomná lejjebb, őket büntetné egy átgondolatlanul végrehajtott iskolai szerkezetváltás.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, tájékoztasson, milyen terveik vannak a felső tagozat átalakítására. Azokat milyen sorrendben, milyen ütemben kívánják megvalósítani? Hogyan kívánja megállítani a felső tagozaton az oktatás színvonalának romlását? Mi a terve a szakiskolákkal, a szakközépiskolákkal egy új rendszerben? (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Mikorra tervezi és milyen mértékű tanárelbocsátással számol a lépés kapcsán, mik a konkrét tervei a tanárképzésben?

Köszönöm elnök úr türelmét, várom miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Jómagam a közoktatási törvény módosításával kapcsolatos véleményemet fogom kifejteni, és jól példázzuk azt az egymásraépültséget, ami a közoktatás és a felsőoktatás között van, hiszen a felsőoktatásról Pálinkás József professzor úr mondja el a frakció véleményét.

A közoktatásról szóló törvény módosítása kapcsán az első felmerülő kérdés az, hogy szükség van-e a törvény módosítására, kell-e követni azt a gyakorlatot, hogy minden kormányzati ciklus elején sor kerül a közoktatás átfogó módosítására. Most egyrészről új helyzet van, hiszen a 2006-ban kormányt alakító koalíció kormányzott az előző négy évben is, így látszólag könnyű helyzetben vannak, hiszen folytathatják a munkájukat, ugyanakkor a helyzetük nehéz is, mert most nem mutogathatnak másra az elkövetett hibákért.

A módosítás persze indokolható, mert minden szempontból romlott az oktatás színvonalának társadalmi megítélése. Egyre nagyobb az ezzel kapcsolatos társadalmi elégedetlenség. Az Országos Közoktatási Intézet által készített felmérés szerint 1997-ben a megkérdezettek egy százfokú skálán még 57 pontra értékelték a magyar állami oktatást. Az Orbán-kormány idején az elégedettségi szint folyamatosan emelkedett, '99-ben 60 pont, 2002-ben pedig már 64 ponttal jutalmazta a lakosság ezt a területet.

(12.00)

Magyar Bálint minisztersége idején, az MSZP-SZDSZ-kormányzás alatt ez a szám ismét visszaesett az 1997. évi szintre.

A lakosság szerint az oktatás valamennyi területén romlott a nívó, az oktatás feltételei ma rosszak. Az Oktatási Minisztérium és számos háttérintézménye a működésképtelenség határán egyensúlyoz, drámai az intézményfenntartók finanszírozási helyzete, különösen a kistelepülések lehetetlenülnek el, a költségvetésből hiányzik a 2006. év szakmai fejlesztési forrása. Hosszan lehetne sorolni az oktatási ágazat elmúlt években bekövetkezett botrányköveit: iskolabezárási hullám, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja, az Alkotmánybíróságon elbukott törvényjavaslatok és a csúcspont: a tavalyi érettségi-felvételi botrány. Mindez hűen tükröződik a társadalom, a közvélemény oktatással kapcsolatos véleményében. Az oktatás színvonala az óvodától a felsőoktatásig minden oktatási szinten romlott.

A Gyurcsány-kormány a reformok kormányának aposztrofálja önmagát. Az oktatás világában azonban nem önmagukért való reformokra, hanem megfontolt, a meglévő erősségekre építő változtatásokra van szükség.

A második kérdés a törvénymódosítással kapcsolatban, hogy van-e felhatalmazása a kormánynak törvénymódosításra. Jogi értelemben véve persze van, hiszen a kormánynak joga van törvényalkotásra, és azt joga van a parlament elé terjeszteni.

De vajon van-e felhatalmazása a kormánynak arra, hogy a választási kampányban elhangzottakhoz képest a választási ígéretekkel ellentétes törvénytervezetet nyújtson be? A választási programban, az Új Magyarország programban a következőket ígérték az oktatás szereplőinek: 25 százalékos béremelés, pontosítva: legalább 25 százalékos béremelés, 48 hátrányos helyzetű kistérségben pedagóguspótlék, kiegészítő támogatás a kistelepülési iskolák fenntartásához, mindennapos testnevelés, esélyegyenlőség biztosítása az oktatásban. A választási ígéretekkel szemben pedig a valóság: reform helyett a megszorítás elérte az oktatást is, pedig az oktatáson spórolni bűn.

Az ígéretekkel ellentétben miről van most szó? Óraszámemelésről, bérbefagyasztásról, pedagóguselbocsátásról, hatosztályos elemi iskolák létrehozása vidéken, erőszakos körzetesítés, összevonások, tagiskolák. Nem ezt ígérték. Nem ezzel a programmal nyertek választást.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a jelenlegi 25-40 százalékos mértékről 30-50 százalékra emelné a nem szakrendszerű oktatás arányát az ötödik-hatodik évfolyamon, tehát az ötödik-hatodik évfolyamról kiszorulnának a szaktantárgyakat tanító tanárok. Ennek következményei a következők: az alacsony óraszámban tanítók kötelező óráit nem lehet kitölteni, egy részüket el kell küldeni, másokat részmunkaidőben kell foglalkoztatni. Az előzőekből következik, hogy a hetedik-nyolcadik évfolyamon zajló szakrendszerű oktatást is át kell alakítani. Az iskoláknak emiatt 2007. szeptember 30-ig újra át kell dolgozniuk pedagógiai programjukat.

Gyakran hivatkoznak a PISA-mérés eredményeire, a miniszter úr is erre hivatkozott az expozéjában, hogy az olvasás és szövegértés gyenge, ezzel igazolják az iskolai szerkezetátalakítás szükségességét, az alapozó képzés hatodik évfolyamig történő meghosszabbítását. Ugyanakkor megfeledkeznek és hallgatnak az úgynevezett PIRLS-mérésről. Ez a vizsgálat néhány éve zajlott, szintén kompetenciamérés, de nem tizenöt, hanem tízéves gyerekeket mértek. A mérés eredményei rendkívül pozitívak voltak: a gyerekek teljesítménye - 35 országot vettek figyelembe - az élvonalban van, rangsorban a harmadik-ötödik helyeket foglalták el a magyar gyerekek, és a következő fontos megállapítás született még: nincs érdemi különbség lakóhely szerint. Tehát nem volt különbség aszerint, hogy ezek a gyerekek kistelepülési iskolába vagy városi iskolába jártak. Ez a mérés tehát azt jelzi, hogy nincs ok az alsó tagozat széthúzására.

Az alapkészségek fejlesztésére a szakrendszerű oktatás is módot ad. Ki cáfolná azt, hogy a matematika, irodalom vagy a természetismeret tantárgyak tanulása közben nem fejlesztik az alapkészséget?

Alkotmányos aggályokat vet fel az 5. §-ban foglalt szabályozás. E szerint minden olyan iskola, amelyiknek nincs nyolc évfolyama, a jövőben csak tagiskolaként működhet, a hetedik és nyolcadik évfolyamot csak akkor fogadja el létezőnek, ha ott a tényleges osztálylétszám a maximális létszám 50 százalékát eléri.

Miért vet fel ez alkotmányos aggályokat? Az önkormányzatok joga, hogy döntsenek arról, feladatellátási kötelezettségüknek milyen formában tesznek eleget. Ez lehet önálló intézményfenntartás, társulás. Ezt az önkormányzati döntési autonómiát súlyosan sérti ez a szabály. Ezek az intézmények ráadásul úgy szüntethetők meg, hogy nem kell figyelembe venni azt a megkötést, hogy az intézkedés nem járhat aránytalan teherrel az érintettek számára. A hetedik-nyolcadik évfolyam esetében a tényleges osztálylétszámot kell figyelembe venni, azaz nem érvényesíthetők azok a szabályok, amelyek alapján más évfolyamokon bizonyos tanulókat több tanulóként lehet figyelembe venni. Összegezve mindezt: 1151 iskolát és több mint 90 ezer gyereket érintenek ezek a rendelkezések.

A tagiskolai összevonás kapcsán meg kell említeni egy kutatási eredményt, melyet az Oktatási Minisztérium megrendelésére az OPEK végzett. Tehát, tisztelt államtitkár úr, ezt az elmúlt években önök rendelték meg.

Mi az eredménye? Az iskolai összevonásoknak nincs érdemi költségmegtakarító haszna, mindössze 5 százalék; a tanulói teljesítmények közötti különbség elsősorban nem lakóhelyfüggő, hanem a családi háttértől függ. Amit a miniszter úr is említett az expozéjában, hogy a vidéki kisiskolákban olyan a minőség, amit ő nem tud elfogadni, ezért kell összevonni a nagyobb iskolákkal, és be kell sorolni mint tagintézményt, ez egész egyszerűen nem igaz, legalábbis az önök által megrendelt jelentésben nem ez van. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek teljesítménye önmagában nem változik attól, hogy messzebb jár iskolába, ráadásul megtakarítás sincs, csak gond és kellemetlenség a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.

A 17. §-ban szereplő új bekezdés is nagy valószínűséggel az alkotmányba ütközik: olyan túlmunka elrendelésére ad módot, amelyért nem jár díjazás. Idézem: "A 2006-2007. éves tanévben a munkáltató ... nevelési-oktatási intézményben további legfeljebb heti négy foglalkozást, tanítást elrendelhet. Ebből két órát kizárólag egyéni foglalkozás, szabadidős foglalkozás, tanórán kívüli foglalkozás megtartása céljából lehet elrendelni. A négy óráért ellenszolgáltatás nem jár." A tervezet nem követi az azonos munkáért azonos bér elvét, illetve ezzel szögesen ellentétes, mert a 22+4 órában dolgozó is ugyanannyi bért kap, mint aki 22 órát teljesített. A plusz 4 óra ingyen elrendelése egy önálló tanítási napnak is felfogható, így talán egyszerűbb lett volna, ha bevezetik a törvényjavaslatban a kommunista szombatot. Ez az intézkedés önmagában egyébként 10 százalék körüli jövedelemcsökkentést eredményez, hiszen elsőként az eddig fizetett túlórák vesznek el.

A 19. § tartalmazza az óraszámemelést. A javaslatot ebben a formájában a következők miatt ellenezzük: az óraszámemelés nem jár béremeléssel. Többször felemlegették az Orbán-kormányt, amikor 10 százalékos óraszámemelés volt - csak azt felejtik el megemlíteni, hogy a 10 százalék óraszámemelés mellé 20 százalék béremelés is járt. Továbbá ez a törvényjavaslat nem gondoskodik arról, hogy a pedagógusok más irányú terhelése csökkenjen, gondolok az adminisztrációra vagy az óra-előkészítésre. Itt fontos megjegyezni még egyszer, ami már elhangzott, hogy a szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel az érdemi egyeztetés elmaradt, és hatástanulmány sem készült az óraszámemelés következményeiről, vagy lehet, hogy készült, és pontosan tudják, hány ezer pedagógust kell elbocsátani, csak titkolják, mint az államháztartás hiányát.

A 20. §-ban szereplő módosítás burkolt csoport-, illetve osztálylétszám-emelésre biztosít lehetőséget. Az eddigieket csak az egy csoporttal, osztállyal működő évfolyamok esetén lehetett végrehajtani, most majd 20 százalékkal át lehet lépni a maximális létszámot ott is, ahol két osztály van egy évfolyamban. Ezt sem tudjuk támogatni.

(12.10)

A 21. § vegyes rendelkezései között található az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának átalakítása. A lényeg: a hivatal önállóságát korlátozzák, az oktatási biztost tanácsadóvá fokozzák le. Mi alapvetően fontosnak tartjuk a hivatal további független működését. A tanácsadó státus elfogadhatatlan, hiszen eddig akár a miniszter számára is adhatott ajánlásokat az oktatási jogok biztosa, aki mindenki megelégedésére végezte a munkáját a magyar oktatásban.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat sok negatívuma mellett dicséretesen foglalkozik az idegennyelv-oktatás problémájával. Az ugyan egy érdekes szakmai kérdés lehet, hogy miért éppen az angol nyelv tanulásához kell kötelezően biztosítani a hozzáférést, de legyen. Mint ahogy pozitívum az is, hogy kellő jelentkező esetében kötelező indítani a középiskolában a nulladik nyelvi előkészítő osztályt - kérdés, hogy a fenntartók tudják-e ezt majd finanszírozni.

Súlyos hibának tartottuk, hogy a 2001-2002-es tanévben elindított tanulói mérési-értékelési programot annak idején felfüggesztették. Most örömmel vesszük, hogy a 15. § az iskolai mérési-értékelési programmal foglalkozik.

A 9. § az intézményi minőségirányítási program pedagógusértékeléssel történő kiegészítését indítványozza. Ez támogatható, de az átfogó értékelési és ellenőrzési rendszer működtetését össze kellene kapcsolni egy pedagógus-életpályaprogrammal és az oktatási intézmények finanszírozásával. Ennek a két szempontnak kellene érvényesülni: minden intézményben biztosítani kellene az eredményes, minőségi oktatáshoz, neveléshez szükséges feltételeket, és el kell ismerni a kiemelkedő, példaértékű munkát és teljesítményt.

A kormányzatnak nem megbízhatatlan, legyőzendő ellenségként kell tekinteni a pedagógusokra, akiket büntet az óraszámemeléssel, helyette egy életpályamodellt kellene elfogadni, amely differenciál, elismeri a pedagógiai munka minőségét, a szakmai felkészültséget és teljesítményt, és mindezt anyagilag is elismeri.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az idő nem sürget annyira, hogy ne lehessen a nyáron alaposan végiggondolni ezt a törvénymódosítást. Gondolják át, fontolják meg a mi javaslatainkat is, hozzák vissza ezt a törvényt ősszel egy alapos átdolgozás után a parlament elé, ne kapkodjanak, ne okozzanak károkat! Ebben a formában nem tudjuk támogatni a törvénymódosítást.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Július 7-én Gyurcsány Ferenc egy azonnali kérdésre válaszolva kinyilvánította, hogy nem kívánja kivizsgáltatni minden idők legnagyobb bírsággal sújtott informatikai panamáját. Arra hivatkozott, hogy a jövőre nézve úgyis megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy hasonló esetek többé ne fordulhassanak elő.

Miről is van szó? Sorban azok a cégek győztek a tendereken, amelyeket a tárca vezető tisztségviselői előre láttak. A nemrég kirobbant botrányos ügyben Magyar Bálint tanácsadója a minisztérium hivatalos helyiségébe invitált három informatikai céget és öt egyetemet. Ott hamar megértették az egyetemek, hogy csak akkor számíthatnak a minisztérium támogatására, ha az ott jelen lévő cégeket bízzák meg a sokmilliárdos feladatokkal. Magyar Bálint volt liberális miniszter szerint, aki most már hatalmas közpénzek kezelésével foglalatoskodik, ez volt a szokásos üzletmenet.

A Gazdasági Versenyhivatal döntése nemrég rekordösszegű, másfél milliárdos büntetés kiszabásával mutatott rá arra, miképp értékeli az önök szokásos üzletmenetét, a kartellezést. A volt oktatási miniszter kijelentéséből tudhatjuk, hogy nyilvánvalóan tudomása volt a törvénytelen eljárásról, maga is támogatta azt.

Nyilvánvalóan tudomása volt az ügyről annak a miniszteri tanácsadónak is, akinek a feljegyzését a Gazdasági Versenyhivatal bizonyítékként használta fel. Ő leírta, hogy a szabad verseny híve, de most a realitásokból kell kiindulni. Az Index hírportál szerint a Versenyhivatal azt is kiderítette, hogy az egyetemek és a cégek együttműködése olyan szoros volt, hogy maguk a cégek is részt vettek a kiírás előkészítésében.

Miniszterelnök Úr! Ön szerint mik azok a realitások, amelyekről a miniszteri tanácsadó beszélt, és amelyek láthatóan eldöntötték, milyen legyen a szokásos üzletmenet? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felelete az azonnali kérdésre nem válasz, mert felmenti a felelősöket, akik miatt a hatalmas összegű bírság kiszabására sor került. Gondolja, hogy az emberek számára elfogadható, hogy a miniszterelnök és az oktatási és kulturális miniszter nem keresi meg a nagyszabású panama felelőseit?

Ön szerint jó helyen van-e most Magyar Bálint, aki most 8000 milliárd forint felett rendelkezik, és aki szerint általában ez a szokásos üzletmenet? Az emberek joggal teszik fel a kérdést, amit most én is felteszek önnek: önnek és az oktatási miniszternek miért áll érdekében, hogy futni hagyja a felelősöket?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön válaszának nagy részéből az derül ki, mintha mi sem történt volna. Ön azt mondja, hogy semmi szabálytalan nem történt ebben az ügyben, ön hivatkozik a Gazdasági Versenyhivatalra és az ott hozott döntésekre, hogy nem sérült a verseny. Akkor mondja már meg, miniszterelnök úr, akkor az úgymond kartellező cégeket miért büntették meg rekordösszegű büntetésre (Kuncze Gábor: Azért, mert kartelleztek, nem olyan bonyolult!), másfél milliárd forintra, ha itt nem történt semmi.

Nem véletlen, hogy annak idején, amikor a puccsal eltávolított Medgyessy Péter miniszterelnök akkor azt találta mondani (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Fáj, mi?), hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, lehet, hogy talán ilyen esetekre gondolt, és talán Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak sem kellene erre kiabálni és időnként tolvajbandát emlegetni (Kuncze Gábor: Ma még nem mondtam!), csak meg kellene fordulnia, ott ülnek az ön közelében. (Derültség és taps az ellenzéki pártok soraiban. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy elfogadja-e a miniszterelnök úr válaszát.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Miután a miniszterelnöki válaszból nem hangzott el az (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy kormányzati oldalon is meg kívánják keresni a felelősöket...

ELNÖK: Kérem, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): ...így a választ nem fogadom el. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt a hozzászólásomat megkezdeném, hiszen a jövő évi költségvetés-tervezet oktatási, közoktatási számaihoz szeretnék hozzászólni, elöljáróban engedjék meg, hogy elmondjam: megdöbbenéssel hallgattuk Winkfein Csaba szocialista képviselő hozzászólását arról, hogy milyen jól is fognak járni a magyar családok a jövő évben. Ezt a magyar családok már megtapasztalhatták október elején, amikor a fizetési cédulájukat és a fizetésüket kézhez kaphatták, hiszen a járuléknövekedéssel mindenkinek több ezer forinttal kevesebb volt a nettó bére. És ahogy az előttem szóló képviselő asszony, Bernáth Ildikó beszélt már az ingyenes tankönyvellátásról, igen, nemes egyszerűséggel kihúzták a nagycsaládosokat, a három vagy több gyermeket nevelő családokat ebből a kedvezményből, és azokat is, ahol egyedülálló szülő neveli a gyerekeket. És hogy a mértéke ennek milyen? Innentől kezdve csak azok jogosultak ingyentankönyvre, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek, ott pedig az egy főre jutó átlag 26 ezer forint körüli összeg, tehát korántsem nevezhető vagyonosnak az a réteg, amelytől ezt a juttatást elvették.

Hozzászólásomnak azt a címet is adhatnám, hogy megszűnő támogatások, befagyasztott bérek, 12 milliárdos megszorítás a közoktatásban, az alapfokú művészetoktatásban, a gyógypedagógiai oktatásban vagy éppen a tankönyvtámogatásban. Reform helyett megszorítások vannak.

A második Gyurcsány-kormány rendszeresen a reformok kormányának aposztrofálta önmagát, helyette elnevezhetjük a megszorítások kormányának. Kijelenthetjük, hogy a kormánykoalíció számára a reform azt jelenti: hogyan vegyünk el pénzt, hogyan vegyünk el pénzt az oktatástól, a gyerekektől. Persze tudjuk azt, hogy az ország csőd közeli állapotban van, ezért vélik szükségesnek és elkerülhetetlennek a megszorításokat az oktatás területén is. De miért van csődhelyzet? Az őszödi beszéd óta világosan tudjuk: mert nem csináltak éveken át semmit, megtévesztették az embereket, hamis adatokkal megtévesztették a köztársasági elnököt, az Európai Uniót; a megtévesztésnek, hazudozásnak, semmittevésnek, trükkök százainak pedig ára van, és az oktatás világa és annak minden szereplője fizeti majd most meg a hazugságoknak az árát.

A kormány számára minden, a közoktatásban lévő gyermek átlagosan 20 ezer forinttal ér kevesebbet 2007-ben, mint 2005-ben. A megszorítások az év utolsó harmadában jelentkeznek majd drámai mértékben, mert szeptemberig a hagyományos támogatási rendszerben, változatlan összegű normatív támogatást tartalmaz a törvény - ez egyébként azt jelenti, hogy lényegében 2004 óta, azaz három éve nem emelkedik a támogatások összege. Szeptembertől a normatívákat tekintve egy új számítási modell lép be: a teljesítménymutató után járó hozzájárulás, ami egy újabb bizonyítéka az átverésnek. Szó nincs csoportfinanszírozásról, szó nincs finanszírozási reformról; egy bonyolult képlet mögé bújtatott normatívacsökkentésről van szó, ami valójában továbbra is gyerekarányos finanszírozást jelent.

(14.00)

És ha ebbe a képletbe behelyettesítünk, azt az eredményt kapjuk, hogy 2007-től az 1. évfolyamos tanuló 145 700 forint támogatást kap, szemben az eddigi 204 ezerrel. Egy 5. évfolyamos tanuló normatívája 171 800 forint lesz az eddigi 212 ezerrel szemben; vagy egy 9. évfolyamos tanuló 219 ezer forint normatívát fog kapni jövőre, ami eddig 262 ezer forint volt. Összhatásában ez azt jelenti, hogy a fenntartók tömegesen szervezik majd át az iskolai csoportokat. Számítások szerint ez 5 ezer iskolai csoportot és 100 ezer tanulót érint. A kisebb települések iskolái nem tarthatók fenn ilyen támogatás mellett. Tekintve, hogy megszűnik a kistelepülési normatíva, a bejárónormatíva, így a jogi körzetesítés után a fizikai megvalósítás következik. Iskola majd csak ott lesz, ahol azokhoz minden körülmények között, akár az eladósodás árán is, ragaszkodnak a települések.

Tisztelt Ház! A gyógypedagógiai nevelés-oktatás normatívája 464 ezer forint volt, ennek az összege változatlan lesz 2007 első nyolc hónapjában. Ezt követően azonban ennek a körnek a normatívája 240 ezer forintra fog csökkenni, amihez persze még jön a teljesítménymutató szerinti összeg. A normatíva csökkenésével a kis létszámú csoportok indítása, elegendő gyógypedagógus foglalkoztatása lehetetlenné válik. Ez az eddigi egésznapos gyógypedagógiai ellátást biztosító intézményrendszert veszélyezteti. Sok helyen megszűnhet a vak, siket, értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztése. Ez is rávilágít arra, hogy a kormányt vak fiskális szemlélet vezeti, szakmai hozzáértés nélkül, vagy az alkotmányos jogokat végképp áthúzó, antihumanista, diszkriminatív, közösségellenes szemléletet tett magáévá.

De nincs jobb helyzetben a művészetoktatás sem. A zeneművészeti oktatás normatívája évek óta változatlan, 105 ezer forint. Az egyéb művészeti ágak normatívája 59 ezer forintról 40 ezerre csökken le. Új szabályozás is életbe lép jövő szeptembertől. Tanulóként csak azt lehet figyelembe venni, akinek 5 tanórai foglalkozása van az eddigi 4 helyett. És ha az iskola nem felel meg bizonyos minősítési kritériumoknak, akkor csak a normatíva 80 százaléka jár a jövőben.

Felmerül a kérdés: hogyan fognak minősíteni 700 intézményt fél év alatt? És ha minősítenek is, alkotmányosan nem elfogadható, hogy egyazon képzésért, egyazon követelmény eléréséhez két tanulónak különböző normatíva jár.

A drasztikus finanszírozásváltozás mintegy 300 ezer gyereket és a szüleiket érinti, több ezer pedagógus álláshelyét, továbbá azokat a faluközösségeket veszélyezteti, amelyeknek ezek a tevékenységek jelentik a művészet egyetlen eleven forrását, például a néptáncoktatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül a bérhelyzetről. Gyurcsány Ferenc az Új Magyarország első száz lépés programban 25 százalékos béremelést ígért, illetve hogy az inflációkövetést biztosító bérmegállapodást kezdeményez majd az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ha figyelembe vesszük, hogy mi történt tegnap az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, akkor megállapíthatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc akkor is és ismét hazudott.

Az átalakuló finanszírozás és az óraszámemelés mellett az állásukat megtartani tudó óvónők, tanítók, tanárok sem lesznek igazán elégedettek, hiszen a kormány jelenlegi béremelési ajánlata nulla százalék. Ez a legkedvezőbb esetben is 6-7 százalékos reálkereset-csökkenést eredményez. Ezzel folytatódik a szűk esztendők sora, hiszen a 2002-es béremelés hatása mára már elolvadt, a bérrendszer továbbra is differenciálatlan maradt, számos meghatározó oktatási-nevelési feladat ellátása érdemi ellentételezés nélkül történik a továbbiakban.

A miniszterelnök azt mondta még a nyáron, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Sajnos fájni fog. Fájni fog, mert azok húzzák a rövidebbet, és azok szenvednek kárt, akik nem tehetnek a csődhelyzetről: a gyerekek, a művészeti iskolába járók, a fogyatékosok, az eddig tankönyvtámogatásban részesülő nagycsaládosok, a vidékiek és a városiak egyaránt - mindannyiuknak fájni fog. Ez a költségvetési törvénytervezet olyan károkozás, amely felbecsülhetetlen és visszafordíthatatlan hatásokat indít el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott, oktatást érintő módosító javaslatainkhoz szeretnék szólni, és azokat kívánom megindokolni, de mielőtt ezt megtenném, hadd szóljak egypár szót a benyújtott módosító javaslatoknak a számáról, hiszen előttem egy felszólaló, dr. Szabó Zoltán MSZP-s képviselő méltatta mind az ellenzéket, mind a kormánypárti képviselőket, hogy jóval kevesebb módosító javaslatot nyújtottak be, mint az előző években.

Ez így van, hiszen volt, amikor több ezer módosító javaslat volt a Ház előtt, most pedig 661 darab, de ennek más oka van, és nemcsak a mértékletesség, hanem az is, hogy most egy "tiszta költségvetés" került végre a Ház elé, és így a költségvetésen belül a kormány nem kívánta módosítani a különböző szaktárgyi törvényeket, jelen esetünkben az oktatási törvényt vagy a felsőoktatási törvényt. Igaz az, hogy ezt megteszi egy másik törvényjavaslatban, amit még ma fog tárgyalni a Ház, a 2007-es költségvetést alátámasztó törvényjavaslatban, ahol mintegy tizenhat törvényt kívánnak módosítani.

Képviselőtársaimmal az ajánlás 476. pontjától az ajánlás 538. pontjáig adtunk be több mint negyven módosító indítványt a közoktatási normatívákhoz. A kormány tervei szerint a normatívákat, hozzájárulásokat 2007. január 1-jétől augusztus 31-ig a költségvetés első nyolc hónapjára vehetik igénybe az iskolafenntartók, az utolsó negyedévtől, azaz szeptember 1-jétől, a tanévkezdéstől kezdve pedig egy új teljesítménymutató alapján adott hozzájárulást kapnának. Módosító javaslatainkkal szeretnénk megakadályozni a további forráskivonást az oktatásból, és szeretnénk megóvni az intézményfenntartókat a teljes gazdasági ellehetetlenüléstől, az eladósodástól.

A normatívák fajlagos összegét kettő kivételtől eltekintve - ez a két kivétel: az egyik a művészetoktatási ágazat, a másik pedig a napközi -, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, nem emeltük meg javaslatainkban, de a normatívák fajlagos összegét kiterjesztettük az egész költségvetési évre. Ez egyébként azt jelentené, hogy lényegében 2004 óta, azaz harmadik éve nem emelkednének a normatívák, de elkerülhetnénk, hogy az új számítási módszerrel egy-egy gyermek húszezer forinttal érjen kevesebbet jövőre, 2007-ben, mint 2005-ben.

Az alap- és kiegészítő normatívák, valamint a kötött felhasználású normatívák együttes összege 2005-ben még mintegy 462 milliárd forint volt, amelynek összege 2006-ban 449 milliárd forintra, azaz nominálisan 3 százalékkal, reálértéken pedig 7 százalékkal csökkent. A jövő évi költségvetés tervezete további megszorításokat tartalmaz: az önkormányzatok támogatása nominálisan újabb 2 százalékkal, míg reálértéken közel 10 százalékkal csökken, és itt csak az oktatási támogatásokra gondolok.

A költségvetés-tervezet nem számol az intézmények fenntartási költségeinek a növekedésével, a közműdíjak, az energiahordozók árának jelentős növekedésével, sőt tudjuk az Állami Számvevőszék véleményét, mely szerint a javaslat nem tartalmaz fedezetet még a 2006-os 6 százalékos pedagógusbér-emelés áthúzódó hatásaihoz sem, a jövő évi soros előrelépésekhez pedig végképp nem nyújt támogatást. Ilyen finanszírozási körülmények között elképzelhetetlen károkat fog okozni, ha 2007. szeptember 1-jétől a hozzájárulások csökkennek.

Az ajánlás 494., 564. és 567. pontjában javasoljuk elhagyni az új teljesítménymutató alapján járó hozzájárulást, illetve annak bevezetését. Az eddigi finanszírozás úgy történt, hogy normatíva/év/fő volt külön az óvodában, külön alsó tagozaton, felsőben és középiskolában, ez a gyakorlatban egy gyermeklétszámtól függő mértékű támogatást jelentett. A gyermeklétszámon alapuló alap- és kiegészítő normatívák többsége jövő év augusztus végéig változatlan marad, szeptembertől azonban egy meglehetősen bonyolult számítás alapján lényegében csoport-, illetve pedagógusfinanszírozásra tér át a költségvetés.

Az oktatási kormányzat szerint a teljesítménymutató alapján járó hozzájárulás átlátható, tiszta és világos helyzetet teremt. No, nézzük akkor ezt az átlátható, tiszta és világos helyzetet! Hogyan jutunk el a teljesítménymutató-számhoz? Úgy, ha az adott csoport tanulólétszámát elosztjuk az évfolyamra törvényben meghatározott átlaglétszámmal, majd az eredményt megszorozzuk a tanítási együtthatóval, azaz az elismert időkeret tanórában és a pedagógus heti kötelező óraszámhányadosával, korrigálva mindezt az intézménytípus-együtthatóval. Nos, ez a könnyen átlátható és világos új képlet. Ha elvégezzük ezt a számítást, rájövünk arra, hogy minden mellébeszélés dacára továbbra is tanulói finanszírozás van, és ez a számítási rend, ami ezt leírja, nem más célt szolgál, mint 2007 szeptemberétől a normatívák összegének csökkentését, tehát szó nincs semmiféle reformról, inkább csak megszorításról.

2006-ban alsó, felső tagozatra és középiskolára volt normatíva. Ha egybevetjük az idei normatívákat az egy alsósra, felsősre jutó 2007. szeptemberi alsós, felsős, középiskolás normatívák átlagával, a következő számokat kapjuk: míg 2006-ban egy alsó tagozatos átlagban 204 ezer forint támogatást kapott, ez 2007 őszétől lecsökken átlagában 172 ezer forintra.

(11.00)

Felső tagozaton ez a szám idáig 212 ezer forint volt, jövő év őszétől ez átlagban lecsökken 205 ezer forint/főre. A középiskolák esetében, ami eddig 262 ezer forint volt, az ugyan jövő év ősszel, az utolsó negyedévben 272 ezer forintra, azaz 10 ezer forinttal emelkedik, de ezt tudjuk be az új rendszer bevezetése zavarának, mert miközben felmenő rendszerben majd ez bevezetődik, úgy ez az átlagszám is csökkenni fog.

Összhatásában ez azt jelenti, hogy azok a települések, amelyek csak alsó tagozatot tartanak fenn, nagyon rosszul járnak, azok, amelyek felsőt is, azok kevésbé rosszul, a bevezetés évében a középiskolát fenntartók pedig időlegesen, egy negyedévre jól járnak.

Tekintve, hogy megszűnik a kistelepülési normatíva, tovább romlik a falvak helyzete. A közoktatási törvény eddig bizonyos feltételek fennállása esetén a kisebb vagy nem nyolc évfolyamos intézmények tagiskolává való lefokozását írta elő, ez az új finanszírozási rend azonban a fizikai egyesülést is ki fogja kényszeríteni.

Az új finanszírozási rendszer, mint mondtam, bizonyos évfolyamoktól felmenő rendszerben lép életbe. Ez azt jelenti, hogy egyes korosztályokon három-négy év alatt a normatívacsökkenés majd végigfut, és mindez drámai következményekkel jár a közoktatásban.

Az új, rendkívül összetett számítási szabályok miatt meglehetősen nehéz tipizálni azt, hogy milyen paraméterekkel rendelkező óvodák vagy iskolák járnak a legrosszabbul. Bizonyosan ebbe a körbe kerülnek majd az olyan intézményeket fenntartó települések, ahol egy-egy évfolyamon a tanulólétszám jelentősen meghaladja az átlaglétszámot, de az adott intézményben nem éri el, mondjuk, a két csoport indításához szükséges átlaglétszámot, itt ugyanis nem lehet csoportösszevonással kivédeni a megszorítást. Ilyen intézmények pedig nem csupán a kisebb településeken, de a városokban is nagy számban találhatók.

Szintén a vesztesek között lesznek - ismét - a kisebb intézményeiket önállóan fenntartó, 3500 fő alatti települések. Ezek szenvedték meg leginkább a 2006-os költségvetést is, hiszen a kistelepüléseket segítő támogatások, a bejáró-, illetve a társulási normatívára való jogosultság feltételeinek a megváltoztatása, illetve összegének csökkentése gyerekenként jövőre együttesen akár 30 ezer forint elvonást is eredményezhet. Ezért nyújtottunk be az 543., 547. és 548. pontban a kistelepülések támogatására, intézménytársulási normatívára, illetve a bejáró gyerekek normatívájára módosító javaslatot.

A finanszírozási rendszer átalakítása miatt a fenntartók nagy valószínűséggel tömegesen szervezik majd át az óvodai, iskolai csoportokat. Már ahol tudják persze, hiszen erre sok helyütt nincs mód, nem lehet néhány új óvodást, iskolást keríteni, hogy meglegyen a finanszírozáshoz optimálisan szükséges létszám. Ugyanakkor az is várható, hogy ahol van mód az összevonásra, ott sem szakmai szempontok, hanem pusztán mérethatékonyság szerint történik majd meg az intézkedés, beláthatatlan és visszafordíthatatlan károkat okozva. Egyes számítások szerint az új szabályozás mintegy ötezer tanulócsoport, iskolai osztály megszűnését jelenti, ahová közel százezer gyerek jár. Nehéz megjósolni, hogy a fenntartók milyen hányada dönt majd úgy, hogy végleg bezárja óvodái, iskolái kapuit.

Tisztelt Ház! Említettem, hogy két területen javasoljuk mindössze a normatíva fajlagos összegének az emelését: a kormány 40 ezer forint hozzájárulást adna a képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ág oktatására az alapfokú művészetoktatásban. A művészetoktatás ezen területén 2004-ben még 68 ezer forint volt a támogatás, 2005-ben, 2006-ban 59 ezer forint, most pedig 40 ezer forintra csökkentenék ezt a támogatást. Az ajánlás 508. pontjában javasoljuk, hogy legalább az 59 ezer forintos mértéket tartsuk meg január 1-jétől. Ez egyébként megfelelne annak az elvnek is, amit kormánypárti oktatáspolitikusok is hangoztatnak, hogy tanév közben, azaz január 1-jétől ne csökkenhessen támogatás, ne csökkenhessen normatíva, hogy kiszámítható és biztonságos legyen egy-egy tanév kezdése és befejezése. Éppen ezért kérjük a kormánypárti képviselőket, fontolják meg ezt a javaslatot, és január 1-jétől a jelenlegi évhez képest ne csökkentsék ezeknek a művészeti iskoláknak a támogatását.

Az ajánlás 530. pontjában az általános iskolai napközis foglalkozás normatívájának emelésére tettünk egy javaslatot, ami jelenleg számunkra méltatlanul és érthetetlenül alacsony, mindössze 23 ezer forint. Ez körülbelül egytizede az általános iskolai normatívának. Tudjuk nagyon jól, egy-egy intézmény úgy működik, hogy van az állami normatíva, és a hiányzó részt az intézményfenntartók ehhez hozzáteszik, és ebből kell finanszírozni a béreket, a dologi kiadásokat, az iskolai könyvtárost, az iskolatitkárt, a takarítást, és sorolhatnám az itt lévő feladatokat. Nyilvánvaló, és tudjuk azt, hogy mindezt kétszer nem lehet és nem kell megfinanszírozni egy normatívában, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek a gyerekek - és a napközis ellátásra egyre nagyobb igény van - délután is négy-öt órát ott tartózkodnak az intézményben, egy pedagógus teljes óraszámban neveli és oktatja őket, ugyanakkor ahhoz, hogy a bérét és járulékait fedezni tudja a normatíva, legalább 80-100 gyerekkel kellene foglalkozni. Úgyhogy mindenféleképpen a kormány figyelmébe ajánlom ezt a problémát.

Az ajánlás 569. pontjában tett javaslatunkkal kívánjuk rendezni a művészetoktatás problémáját. A kormány javaslata szerint 2007. szeptember 1-jétől egy tanulóként kell figyelembe venni azt a tanulót, akinek az iskola legalább heti öt tanórai foglalkozást biztosít. Szeretném felhívni a figyelmet arra, de bizonyára ezt önök jól tudják, hogy a kiadott tantervek, a központi követelmények és az erre épülő helyi pedagógia programok ma a művészeti iskolákban mindenhol, országosan általában négy órai foglalkozást biztosítanak, mondjuk, a zenei képzéssel foglalkozó iskolákban van két óra szolfézs és két óra hangszeres óra. Ezt az egészet rúgná fel ez a módosítás. Én kérem önöket, hogy ne emeljék fel öt órára a kötelező foglalkozást, és ne csak akkor járjon teljes összegű normatíva, mert ez az egész rendszert felborítaná.

A módosítás másik lényege a kormány szerint, hogy a minősítési követelményeknek kell eleget tenni az intézményeknek. Ha ezt nem teszik, ha nem lesznek minősítve az intézmények, vagy nem felelnek meg a minősítésnek, akkor csak a hozzájárulás, azaz a normatíva 80 százaléka jár. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy itt körülbelül hétszáz intézmény minősítését kell megoldani 2007 első félévében. A szakmai szervezetek vállalták ezt az akkor még önkéntes minősítést, ami most már a költségvetési kényszer miatt szinte kötelező minősítéssé vált. Kérdéses, hogy ezt a minősítést le tudják-e folytatni a következő időszakban, és ezáltal hozzájuthatnak-e az intézmények a teljes normatívához.

Szeretném felhívni még egy dologra a figyelmet: ha egy intézményt fognak minősíteni, és nem szerzi meg a kellő minősítést, vagy fizikailag képtelenség a minősítése, akkor az a helyzet fog előállni a következő évben, hogy ugyan a követelmények ugyanazok minden intézményben, de az egyik gyerek 100 százalékos normatívát kap, a másik pedig 80 százalékost, ez pedig alkotmányos aggályokat is felvet.

Kérem, módosító javaslatainkat fontolják meg. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Önök reformról beszélnek. Az én felfogásom szerint a reformhoz pénz kell, ami aztán később meghozza a gyümölcsét, és akár takarékoskodáshoz is vezet. A mostani törvényjavaslat és ezek az elképzelések nem reform, hanem egész egyszerűen megszorítás. Azt gondolom, abban mindannyian egyetérthetünk, még akkor is, ha ez gazdasági kényszerűségből fakad, hogy az oktatásból kivonni bűn. Én csak azt sajnálom, hogy önök ezt az ágazatot nem képviselik erősebben a kormányoldalon.

Államtitkár úr említette a törvényi hátteret. Köszönöm szépen, hogy említette. Igen, egy törvényi háttérrel - mégpedig akkor, amikor a közoktatási törvényből kivették a garanciális elemet - teremtették meg annak a lehetőségét, hogy ennek az álreformnak a révén csökkenhessen a támogatás az előző évekhez képest, hiszen eddig erre ott garancia volt.

A fajlagos összegre tett utalást államtitkár úr, mondván, hogy van kormánypárti javaslat ennek az emelésére. Találkoztunk ezzel a javaslattal. Egyébként becsülendő a szándék, de megvalósíthatatlan, hiszen az önkormányzatok szja helyben maradó részéből vesz el és csoportosít át, és azzal emeli meg a fajlagos összeget. Ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy az egyik zsebből a másikba rakjuk át a pénzt, de igazából pluszforrást a legtöbb intézményfenntartó felé ez nem jelent.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Pár hónapja a kormányprogramban a forradalmi kiáltványba illő szövegeket olvashattunk, mintha eddig nem is önök lettek volna kormányon. Például "őrizni kell az iskolát" és "utat nyitni a tehetség felemelkedésének", "nem várunk tovább" és efféléket. No, nem is vártak tovább.

Türelmi időt szabva megvonják a nyolc osztálynál kevesebbel működő iskolák önállósághoz való jogát. A konvergenciaprogramban kilátásba helyezték az iskolahálózat szűkítését. Az elkövetkezendő években pedig pénzügyileg gatyára vetkőztetik az iskolákat és az iskolafenntartókat is. Például míg idén minden általános iskola elsős diákja után 204 ezer forintot igényelhetett, a 2007-2008-as tanévtől egy ilyen diák normatív támogatása mindössze 145 700 forintot tesz majd ki.

A legnagyobb mértékű az elvonás az alsó tagozaton. De valamennyi évfolyamon radikálisan csökkenni fog a központi hozzájárulás. Egy négy évfolyamos, minden évfolyamon átlagos létszámmal működő iskola majd a következő tanévben 2,6 millió forinttal, egy nyolc évfolyamos, átlagos létszámmal működő iskola 3,3 millió forinttal kap kevesebbet a következő tanévben. Ez 15, illetve 10 százalékos csökkentést jelent majd. Amennyiben pedig már valamennyi évfolyamon az új, magasabb átlaglétszámok lennének érvényesek, úgy a csökkenés még drámaibb, nominálisan 20-25 százalékos, reálértéken 30 százalékot meghaladó mértékű.

Ráadásként ha egy ilyen iskola egy kisebb településen működik, a vesztesége akár meg is duplázódhat, hiszen szeptembertől megszűnik a kistelepülési intézmények kiegészítő támogatása, a bejáró- és a társulási normatíva is. Könnyű belátni, hogy ilyen körülmények között a falusi és városi iskolák egyaránt veszélybe kerülnek. A falusi iskolák nemhogy önállóan nem működhetnek, de még azt is kötelezően előírják számukra, kivel társuljanak, ha legalább a kiegészítő támogatást szeretnék megtartani. Erről a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a következőt mondja. Amennyiben ugyanis a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó állami támogatások úgy alakulnak, hogy a kistérségi társulásba be nem kapcsolódó önkormányzatok feladatellátása de facto lehetetlenné válik, felmerülhet a helyi önkormányzatok feladatarányos állami támogatáshoz, illetve szabad társuláshoz fűződő alapjogainak sérelme.

Kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy valóban ennyire becsaphatónak nézik-e a tanárokat, hiszen egyértelmű, hogy a reformnak hazudott új finanszírozási modell is fejkvóta alapú. Alkotmányosnak tartja-e ön, hogy pénzügyi eszközökkel kényszerítik ki azt, ami puszta törvényi előírásokkal alkotmányellenes volt? Elfogadhatónak tartja-e ön, hogy az elkövetkezendő években az oktatásból ilyen jelentős forráskivonás történjék?

Tisztelettel várom őszinte válaszát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön a válaszában mondhatta volna azt is, hogy igen, reformnak hazudjuk a megszorításokat, s hatalmas pénzeket vonunk ki (Moraj a kormánypárti padsorokban.), hatalmas pénzeket vonunk ki a közoktatásból (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), különösen például az általános iskola alsó tagozatától hatalmas pénzeket vonnak el.

(15.50)

Nem egyedi az, hogy önök ilyen hazugságokkal bombázzák mind a parlamentet, mind az embereket, hiszen mondtak már önök olyat is, hogy a diákok majd ingyen fognak utazni a lakóhely és az iskola között. Mondtak már önök olyat is a tavaszi kampányban, hogy nem lesz tandíj. A miniszterelnök azt is mondta, az a cél, hogy minden gyerek a lakóhelyén járhasson óvodába. Vagy a kormányprogramban önök olyan ígéretet tettek, hogy majd 25 százalékos bérmegállapodásról kezdenek tárgyalást, ehhez képest 0 százalékos a közalkalmazotti béremelés.

Az interpellációm címe az volt, hogy nehéz-e a hazugságról leszokni. Úgy látszik, hogy ez nem megy, ezért a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány héttel ezelőtt ön elődje, Magyar Bálint és Gyurcsány Ferenc társaságában egy budapesti iskolában járt, ahol beszámoltak terveikről. Ezek szerint a közeli jövőben 40 milliárd forintért vásárolnának több mint 30 ezer digitális táblát. A Népszabadság számításai szerint a tervezett összegből akár kétszer ennyi tábla is megvásárolható lenne, hiszen míg a kormány egy-egy táblára a hozzá tartozó berendezésekkel együtt 1,2 millió forintot szán, addig a piacon ennek az értéke 6-800 ezer forint, és az is gyakori, hogy a nagy megrendelők az árból ilyenkor jelentős kedvezményt kaphatnak az eladótól.

Nagyon emlékeztet ez az elképzelés azokra a korábbi informatikai programokra - megemlítem itt a Sulinet vagy a kakaóbiztos számítógépek ügyét -, amelyekről mindig kiderült, hogy az állam lényegesen drágábban vásárolt, mint az indokolt lett volna; mint nagy megrendelő furcsa módon nemhogy kedvezményeket nem tudott kiharcolni, de a piaci árnál is drágábban vásárolt. A Sulinet-programmal való párhuzam szembetűnő, hiszen akkor is, most is Magyar Bálint az akció egyik mentora - akkor mint miniszter, most mint a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. Akkor is, most is ő az, aki eldöntheti, mennyiért és mire van szükségük az iskoláknak.

Tisztelt Miniszter Úr! 40 milliárd forint nagyon sok pénz, éppen annyi, amennyivel 2007-ben és 2008-ban csökken a közoktatás normatív támogatása. Azaz ebből a pénzből meg lehetne menteni a bezárásra, összevonásra ítélt óvodákat, iskolákat, amelyeket nem a gyermeklétszám csökkenése, hanem a pénzhiány miatt kell bezárni. De ebből a pénzből akár több éven át ingyen lehetne adni a tankönyvet minden diáknak vagy sok százezer kisiskolás, óvodás részesülhetne ingyenes étkezésben, és éppen ennyibe kerül annak a 10-13 ezer pedagógusnak az egyévi bére, akik várhatóan utcára kerülnek a megszorítások miatt. Úgy is mondhatjuk: három digitális tábla ér egy óvónőt, tanítót vagy tanárt.

Tisztelt Miniszter Úr! Tízmilliárdokat vonnak el a közoktatástól, a fenntartók ezrével vonnak össze osztályokat, és százával szüntetnek meg vagy vonnak össze iskolákat, óvodákat. Rengeteg rászoruló gyereknek kell fizetni a tankönyvért, az étkezésért. Ön szerint az iskolákban most a legsürgetőbb kiadás a digitális tábla? Hogyan tájékozódott ön arról, hogy mire van legnagyobb szüksége az iskoláknak? Vagy ahogy az elődje is tette, az iskolák megkérdezése nélkül akarja boldogítani a közoktatást sok tízmilliárdos informatikai beszerzésekkel?

Kinek az érdekét szolgálja valójában ez a program? (Horn Gábor: A gyerekekét, te szerencsétlen!) Kinek lesz jó a digitális tábla, avagy hány digitális tábla ér egy pedagógust?

Köszönöm szépen, várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Az az ügy, amiről most beszélünk, számomra két kérdést vet fel továbbra is. Az egyik az, hogy valóban ez-e most a legfontosabb feladat a magyar közoktatásban. Ön is beszélt az intézmények számáról és azok állapotáról.

Vajon ez-e a legfontosabb akkor, amikor sok osztályteremben nemhogy digitális tábla, hanem rendes tábla sincs, és krétára sem jut pénz? (Moraj az MSZP soraiban.) Vajon ez-e a legfontosabb akkor, amikor olyanok a nyílászárók, hogy a szél átsüvít az iskolákon, azokon az iskolákon, amiket ön említett, amiket még lehet, hogy a klebelsbergi időkben építettek, vagy éppen a hatvanas években épített lapos tetős iskolák, amelyek beáznak? Vagy ez-e a legfontosabb kérdés akkor, amikor pedagóguselbocsátás van, vagy Budapesten egymilliárdos hiány miatt húsz iskolát akarnak éppen bezárni?

Az ügy másik része pedig valóban az a számtanpélda, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vajon kinek az érdeke az, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): ...többszöröséért kívánják beszerezni...

ELNÖK: Kérdezem, elfogadja-e a miniszter úr válaszát.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): ...ezeket az informatikai cikkeket, mint az a piacon lehetséges.

A választ nem tudom elfogadni. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt héten elkezdődtek az érettségi vizsgák, és azt gondolom, közös örömünk, hogy az idén botránymentesen zajlanak a vizsgák, azonban az érettségivel együtt elkezdődött a versenyfutás a felsőoktatási férőhelyekért is. Ez a versenyfutás egyre élesebbé vált az elmúlt években, hiszen önök 2003 óta több mint 20 százalékkal csökkentették a teljes értékű diplomát adó, államilag finanszírozott főiskolai és egyetemi felvételi keretszámokat. Mindez azt jelenti, hogy önök sok ezer fiatalt tereltek át az elmúlt években a költségtérítéses képzésbe, és kényszerítették őket tandíj fizetésére. Ez volt a lopakodó tandíj bevezetésének az időszaka.

(16.50)

A választásokat megelőzően önök azt állították, hogy nem tervezik az általános tandíj-kötelezettség bevezetését. Mint utóbb kiderült, ez is csak a hazugságáradat része volt, a melyet a miniszterelnök vezényelt, és amelyet később ő maga is beismert, hiszen alig pár héttel a választások után már arról szóltak a hírek, hogy a kormánypártok arról vitatkoznak, milyen tandíjat vezessenek be. Egyik héten az utólag fizetendő tandíj, másik héten pedig az azonnali volt az igazságos.

A tandíj bevezetését követően tavaly októberben aztán napvilágra került a volt pénzügyminiszter, Draskovics Tibor nevével fémjelzett Államreform Bizottság oktatási koncepciója, amely már nyíltan felvetette a tandíj összegének a költségtérítés összegéhez való közelítését. Önök akkor ezt is tagadták és igyekeztek elbagatellizálni. Most az önök koalíciós partnerének, az SZDSZ-nek a magyar hangja, Bokros Lajos melegítette fel a régi ötletet: fizesse ki mindenki felsőoktatási tanulmányainak a költségeit. A minisztérium és a kormány pedig hallgat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Itt az ideje, hogy nyíltan színt valljanak: tervezik-e a tandíjak emelését, tervezik-e, hogy minden fiatallal kifizettetik a tanulás költségeit? Azoknak a fiataloknak, akik most érettségiznek, joguk van tudni, hogy mi készül ellenük.

Köszönöm szépen, várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amit Bokros Lajos írt, az valóban döbbenetes volt, hiszen annak a tanulmánynak a lényege az, hogy nem feltétlenül szükséges a felsőoktatáshoz való széles hozzáférés. Egyébként pedig azt gondolom, hogy valóban, egyik kormánynak sem lehet a célja ezt az őrült ötletet támogatni. Mindamellett, államtitkár úr, a Draskovics-féle Államreform Bizottság anyagában az szerepel, hogy közelíteni kell a tandíj és a költségtérítés összegét, és ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tandíj akár a többszörösére is növekedhet.

Önök nem adnak igazán egyértelmű választ, és ne haragudjon, ha nem hiszek önnek, hiszen ön egyike volt azoknak a politikusoknak, akik a választási kampányban több fórumon is azt mondták, hogy nem lesz tandíj, aztán tandíj mégis lett, még ha FER-nek is nevezzük. Mindez úgy elbizonytalanította a fiatalokat, hogy amíg 2002-ben 160 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, addig az idei jelentkezők száma ennél jóval, de jóval kevesebb. El fogunk oda jutni, hogy valóban olcsóbb lesz Bécsben tanulni, mint Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt állapítottuk meg a benyújtott törvényjavaslatról, hogy fiskális szemlélettel közelít, és látni való, hogy további pénzeket kíván kivonni a közoktatásból.

Először arról a témakörről szeretnék szólni, ami a többcélú kistérségi társulást, illetve a regionális szakképzési fejlesztési bizottságokat érinti. A közoktatás feladatainak kistérségi megszervezése, a többcélú kistérségi társulás közoktatással összefüggő döntései elkészítésére közoktatási társulási bizottságot hozna létre. Rendelkezik arra az esetre, ha a településeket a társulás tagjai nem fogadnák be. A többcélú kistérségi társulásokról kétharmados törvény rendelkezik, egy feles törvény - kérdezzük - miként tartalmazhat ilyen döntő kérdésekben rendelkezéseket.

Hasonló a helyzet a regionális szakképzési fejlesztési bizottságoknál is, amely a régióban folyó szakképzés irányainak és beiskolázási arányainak kidolgozására meghatározó szerepet kap a régiós szakképzési politikában, az önkormányzati és nem önkormányzati szakképzés összehangolásában. Nonprofit gazdasági társaságokat és egyesületeket hoz létre iskolafenntartásra. Nem látjuk ennek a forrásait. És ugyanúgy mellérendelt szerepet kap a megyék tekintetében, ami nem kellően végiggondolt, káoszt fog eredményezni, és szintén a kétharmados törvény által szabályozott megyei szinttel egyenrangú működése, jogainak csorbítása alkotmányosan is aggályos lehet.

(15.00)

Úgy látjuk, hogy ez elvonhatja a fejlesztési forrásokat a megyei intézményektől.

Rendelkezik a törvényjavaslat a szakképzés önkéntesen, szakképzés-szervezési társulásban történő megszervezésének lehetőségéről. Ezek azzal a feltétellel működnek, részesülhetnek forrásokból, hogy a regionális szakképzés-fejlesztési bizottság szakképzés-politikáját követik. Ezzel furcsa mód kikerülnének ők is a kétharmados hatáskörrel bíró megyei irányítás alól.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat a fenntartókat tolja a többcélú intézmények, főleg az egységes iskola megszervezése felé. Az egy intézményhez kötődő kollégium és az iskola egybeszervezését egységes iskolába nem támogatjuk, hiszen jelentős visszalépés lenne pedagógiai oldalról. Ugyanakkor szorgalmazza a csoportos művészeti oktatás beolvasztását is az egységes iskolába, és növeli a térítésidíj-fizetésbe tartozás lehetőségét. Bevezeti a tanulói teljesítmények nyomon követését és a szakképzési pályakövetést. Az előbbivel kapcsolatban adatvédelmi aggályok is fölmerülhetnek. A gyerekek már rég kikerülnek a közoktatásból, az adatait pedig még mindig kezelik.

Azon, jelenleg gyógypedagógiai ellátásban részesülő gyerekeket, a sajátos nevelési igényű gyerekek köréből kikerülőket, akiket a törvény kivesz a gyógypedagógiai ellátásból, egy év múlva normál oktatásba irányítja. Érdekükben a nevelési tanácsadás feladatainak minden településen való megoldásáról intézkedik. Komoly nehézségek várhatók ennek megszervezésében, ugyanakkor persze ezeknek a gyerekeknek az ellátásáról gondoskodni kell. Az előterjesztés utazó tanárokról szól. Szeretnénk, ha figyelembe vennék azokat a pedagógusokat is, akik ma különböző közoktatási intézményben állásban vannak mint fejlesztő pedagógusok, a gyerekek ellátása csak így oldható meg.

Komoly problémának látjuk, hogy előírná a törvényjavaslat a nem önkormányzati fenntartónak, hogy a székhelye, telephelye szerinti településről vegye fel tanulóinak legalább 25 százalékát, előnyben részesítve a halmozottan hátrányos helyzetűeket. Miért látjuk ezt problémának? A hatályos törvény 81. § (1) bekezdése szerint az egyházak világnézeti alapon megtagadhatják a tanulók felvételét. A kormány arra való hivatkozással, hogy az egyházi iskolák e bekezdés alapján nem kötelezhetők arra, hogy bárkit felvegyenek, úgy látja, nincsenek elegendő fenyegetésnek kitéve arra az esetre, ha ezt nem teljesítik, így aztán bekerül a fenyegetés a törvénybe, hogy felfüggesztik a nekik járó kiegészítő hozzájárulás folyósítását. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ez ellentétben áll az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodással, hiszen az nem szab ilyen feltételt a kiegészítő támogatás folyósítására.

Összességében a törvényjavaslatot általános vitára nem tartottuk alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatási törvényt, ha jól emlékszem, a Gyurcsány-kormány már tavaly, 2006 júniusában módosította, illetve a 2007-es költségvetési törvényhez kapcsolódó, a törvényt megalapozó csomagban is. Mindkét költségvetési törvény módosításánál feltettem a kérdést, de most is fel fogom tenni, és megkérdezem államtitkár urat és a kormánypárti képviselőket is arról, hogy a választási kampányban több ígéretet tettek a közoktatás kapcsán, és ezek egy része - no, nem túl sok - bekerült a kormányprogramba is, hogy mikor kívánják ezeket teljesíteni. Hiszen most lett volna idő ezeket végiggondolni, beépíteni a mostani törvényjavaslatba.

Hogy egy-kettőt felidézzek önöknek ezekből az ígéretekből: például ígérték, hogy majd legalább 25 százalékos béremelést fognak végrehajtani a közoktatás területén, hogy 48 hátrányos helyzetű kistérségben pedagóguspótlékot fognak bevezetni az ott dolgozó pedagógusoknak - még ebből sem láttunk semmit -, illetve kiegészítő támogatást fognak adni a kistelepülési iskolák fenntartásához, bevezetik a mindennapos testnevelést, és esélyegyenlőséget biztosítanak az oktatásban. Most úgy látszik, hogy - bár most már idő lett volna erre - mindez még várat magára. Nem tudjuk, hogy ezek az ígéretek is egyáltalán hova kerülnek; valószínűleg abba a csomagba, amely a beváltatlan kormányzati ígéretek közé tartozik.

A most benyújtott törvénymódosítás nyilvánvalóan egyik legfontosabb eleme az, amely a szakképzés feladatainak regionális megszervezését teszi lehetővé. A más jogszabály által létrehozott regionális fejlesztési és képzési bizottságok a módosítás elfogadását követően szakképzés-szervezési társulások létrehozását kezdeményezhetik. A szakképzés-szervezési társulásokhoz történő csatlakozás elvileg önkéntes, ám nyilvánvaló, hogy ahogyan a közoktatás más területén láthattuk, finanszírozási eszközökkel könnyedén kialakítható olyan helyzet, amikor a fenntartók és intézményeik számára kizárólag a társulásba való belépés az ideig-óráig tartó túlélés egyetlen lehetősége.

A kialakítandó működési keretek közül fel kell hívni a figyelmet arra az elemre, amely lehetőséget biztosítana a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók számára, hogy intézményeiket gazdasági társaság vagy egyesület formájában működtessék, a szakképzési szervezési társulások számára pedig engedélyeznék, hogy az előzőekben említett társaságokkal, illetve egyesületekkel közösen szervezzék meg a szakképzést. Ez nyilvánvaló lépés a szakképzés - ideértve az iskolarendszeren kívüli szakképzést is - piacosításának irányában, annak minden kockázatával és esetleges előnyével együtt.

A pedagógusfoglalkoztatást érinti az az elem, amely szerint az önkormányzatoknak, kistérségi társulásoknak majd munkaerő-gazdálkodási tervet kell létrehozni és működtetni. A munkáltatói jogoknak ez a központosítása egyértelműen a létszámleépítések megkönnyítését szolgálja. Ehhez kapcsolódik, hogy a pedagógusteljesítmény-értékelési rendszer működéséhez a jövőben szankció kapcsolódhat, annak eredményét a foglalkoztatási döntések meghozatalakor figyelembe kell venni. A teljesítményértékelési rendszer kialakítását a közoktatási törvény 2006-os módosítása írta elő. Nem kötötte meg ugyanakkor, hogy az támogató vagy minősítő jellegű legyen-e. Értelemszerűen ez utóbbihoz illeszthető egy ilyen új szabály, az előbbihez viszont aligha.

(15.50)

Azaz ezekben az intézményekben az értékelés eredményét vagy nem lehet majd a kormányzat által kívánt célra felhasználni, vagy új, minősítésre alkalmas rendszert kell kialakítani.

A minősítést is tartalmazó értékelésekhez azonban normális esetben nem csupán büntető szankciók, hanem ösztönző elemek is társulnak, azaz például magasabb jövedelem vagy más elismerés. Jellemző módon a jogalkotó erre csupán annyi figyelmet fordított, hogy az eddig is e célt szolgáló, változatlan nagyságú bérelem felhasználását írta elő a teljesítményértékelés eredményének figyelembevétele kapcsán.

Megállapítható, hogy többletforrás nélkül akarják bevezetni a pedagógiai munka minőségének értékelését. Még 2002-ben megígérték a teljesítményt elismerő bérrendszer kialakítását. Régóta várat magára egy átfogó pedagógus-életpályamodell, mely differenciál, elismeri a pedagógiai munka minőségét, a szakmai felkészültséget és a teljesítményt. És természetesen mindehhez anyagi elismerés is járulna, amihez persze kellő forrásokat kell biztosítani.

A törvénytervezet része az egységes iskola-kollégium létrehozásának az ösztönzése, amely kérdés felvetésekor az előterjesztő a racionálisabb munkaszervezés lehetőségére hivatkozik, valójában azonban inkább költséghatékonysági megfontolások állhatnak a háttérben. Ez egy olyan kérdés, amely súlyosan érinti a kollégiumokat.

Az egységes iskola-kollégium forma a szakmai testületek számára is elfogadhatatlan, a kollégium szakmai önállóságának elvesztését jelenti. A kollégiumi nevelőtestület megszűnése a kollégium alapvető társadalmi funkciójának betöltését veszélyezteti, ráadásul a szakma állásfoglalása az, hogy a tervezett intézkedés semmilyen gazdasági megtakarításhoz nem vezet, felesleges lépés.

Szintén a takarékosságra való törekvés indokolhatja azt a javaslatot, amely szerint a napközis, illetve a tanulószobai foglalkozás egy iskolán belül is megszervezhető több iskola tanulói részére. Ez azt jelentené, hogy a tanulókat utaztatnák tanítás után, a szülő pedig délután más intézményből vihetné haza a gyermekét, mint ahová reggel vitte.

A kormány folytatná az alapfokú művészetoktatásra szánt források elvonását is, részben a normatívaigénylés szigorításával, részben a diákok tanulási lehetőségeinek korlátozásával.

Ahogy Tatai-Tóth András képviselő úr is szólt erről, jelenleg folyik az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítése. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy e minősítés mellett a művészetoktatási intézmények fojtogatása is folytatódik, hiszen az alapfokú művészetoktatás feladataiból a csoportos foglalkozásokat is - gondolunk itt a néptáncra, társastáncra, színjáték oktatására, képzőművészetre - betolnák az egységes iskolákba, ezzel is továbbsorvasztva a művészeti nevelést. Nem lehet olyan ok, amely megfosztja a gyermekeket a biztonságot nyújtó közösségtől, a rendszeres személyiségfejlesztő elfoglaltságtól, attól a lehetőségtől, hogy tehetségüket kibontakoztassák.

Újdonság a javaslatban, és talán egyetlen nagy pozitívum a javaslat azon része, amely a hároméves kortól való óvodáztatás lehetőségeit bővítené. A tervezet szerint ugyanis 2008. január 1-jétől az önkormányzat minden olyan hátrányos helyzetű kisgyermek óvodai elhelyezését köteles biztosítani, aki erre igényt tart. A gond az, hogy az óvodai felvételek erre az időpontra már régen eldőlnek, férőhelybővítésre vagy pedagógusok felvételére ugyanakkor nem biztosít forrást a jogalkotó, s azzal a fenntartók sem rendelkeznek. 2010 szeptemberétől pedig már nem csupán a hátrányos helyzetű, hanem kérése esetén valamennyi harmadik életévét betöltött gyermeket fel kell majd venni az óvodába.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség e lépés megtételét már régóta javasolta, ugyanakkor számításaink szerint ehhez 15-20 ezer óvodai férőhely létrehozására lenne szükség. Részben azért, mert az alacsonyabb életkortól való óvodáztatás önmagában is elengedhetetlenné teszi a kapacitások bővítését, másrészt az elmúlt néhány évben - a változatlan létszámú évjáratok ellenére - több száz óvoda szűnt meg finanszírozási gondok miatt.

Most először a miniszter úr expozéjában hallhattuk ez ügy kapcsán azt, hogy a kormányzat egy felmérést kíván indítani ebben az ügyben. Regionális, térségi szinten kívánja felmérni azt, hogy milyen az óvodai ellátottság, milyen a férőhely-kihasználtság. Ezt most hallhattuk először, és ez talán abba az irányba mutat, hogy azokon a településeken, ahol 100 százalékos, vagy a törvény adta lehetőségeket kihasználva 120 százalékos az óvodai helykihasználtság, az ott felmerülő igényeket pályázati úton, intézménybővítéssel kívánja kielégíteni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez valóban meg is valósuljon, hiszen ennek a törvénynek az önkormányzatok, az óvodafenntartók csak ily módon tudnak majd eleget tenni.

Javaslataink között szerepelni fog majd az is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esetében nem csupán a lehetőség biztosítása, de ösztönző eszközök, támogatások alkalmazása is fontos a kívánt cél elérése érdekében.

Súlyos következményekkel jár, s valószínűleg sok száz iskola bezárását eredményezi majd az a módosítás, amely lényegében lehetetlenné teszi az állami-önkormányzati fenntartók számára azt, hogy intézményüket magánfenntartóknak, egyháznak, alapítványnak, egyesületnek adják át. Ezt a folyamatot már az a korábbi módosítás is jelentősen akadályozta, mely szerint a fenntartás jogát átadó két évig köteles a normatíva és a működtetés költsége közötti összeget biztosítani az új fenntartó számára, aki csak ezt követően jogosult a kiegészítő állami támogatásra. Ezt a kétéves időtartamot a mostani módosítás négy évre kívánja emelni, azaz azt várná el az intézményét már működtetni nem tudó, s ezért azt másra bízó önkormányzattól, hogy négy évig még állja a működtetés számláját, miközben már nem is ő az intézmény fenntartója.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez oda fog vezetni, hogy ahol még lehetőség lenne arra, hogy egyház vagy más fenntartó az önkormányzati intézményt átvenné, biztos, hogy ilyen nem fog történni, hiszen négy évig egyetlenegy önkormányzat sem tudja fizetni ezt a különbözetet, amit önök most itt a törvénymódosításban elő kívánnak írni.

És végezetül arról a törvénymódosítási passzusról még egyszer, amit bizottsági kisebbségi előadóként már említettem, mely szerint a közoktatási törvény előírná a nem önkormányzati fenntartónak, hogy a székhelye, telephelye szerinti településről vegye fel tanulóinak legalább 25 százalékát, előnyben részesítve a halmozottan hátrányos helyzetűeket. Így ez a mondat önmagában szépnek és előremutatónak hat. Azonban hogyha figyelembe vesszük azt, hogy amennyiben egyházi intézményről van szó, s az egyházi intézmény ezt a kötelezettségét nem teljesíti, felfüggeszthetik a neki járó kiegészítő hozzájárulás folyósítását, mint erre a törvényjavaslat több pontja is utal, ez az egyházak esetében ellenkezik az Apostoli Szentszékkel és ennek analógiájára a többi egyházzal kötött megállapodással, hiszen az a megállapodás nem szabott ilyen irányú feltételt a kiegészítő támogatás folyósítására. A felfüggesztés azért is furcsa, mert a kiegészítő támogatást az egyházak utólag kapják, körülbelül a tárgyévet követő év ősz végén vagy telén, a tárgyévre vonatkozó zárszámadási törvény által megállapított összegben. A szankció tehát a már ellátott feladat forrását tartaná vissza. Nem utolsósorban a kiegészítő támogatás a gyermekeknek járó oktatás-nevelés feladatainak ellátására szolgáló forrás, a gyermekeknek pedig semmilyen felelőssége nincs abban, hogy az iskola a törvényben előírt és nem teljesített kötelezettségeit hogyan teljesítette.

Mindezek alapján mi a benyújtott törvényjavaslatot összességében általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. Természetesen az előttünk lévő hetekben módosító javaslatainkkal próbáljuk javítani azokat a törvénycikkelyeket, amelyek szerintünk nagy bajt okoznak a magyar közoktatásban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem most már nagyon röviden szólni, hiszen mint a bizottsági vélemény kisebbségi előadója, illetve mint vezérszónok elmondhattam részletesen a véleményemet. Engedjék meg, hogy négy témakörre röviden kitérjek, amit fontosnak tartok a törvénymódosításból, és természetesen elmondom azokkal a részekkel kapcsolatos véleményemet is, amelyekről egyébként azt gondolom, azt gondoljuk, hogy az a módosítás jó irányba mutat, szükségesnek látunk bizonyos kiegészítéseket.

Először is szeretnék beszélni a sajátos nevelési igényű gyerekek problémájáról. Nagyon lényeges kérdésnek tartom a mostani törvénymódosításban, különösen annak a történetnek a megvilágításában, hogy ez az ügy először 2006 végén került elő, amikor a 2007-es költségvetési törvényt megalapozó törvényekkel foglalkozott a Ház, és ott a kormánypártok módosították a közoktatási törvényt is. Akkor a lényege az volt az ügynek, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek köréből kikerülnek azok, akik beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel küzdő gyerekek. Ezek gyakorlatilag a különböző "diszes" gyerekek, diszgráfiások, diszkalkuliások, illetve a hiperaktív gyerekek, és hogy ezek visszahelyeződnek a normál oktatásba, és majd ott kapnak valamiféle képzést. Akkor mind az ellenzék, mind a szakma egyébként tiltakozott ez ellen, hiszen maga a törvény akkor úgy tűnt, nincs kellőképpen kidolgozva, és egyébként a szakma és az ellenzék tiltakozása oda vezetett, hogy el tudtunk fogadni egy olyan közös módosítót, amellyel egy évvel elhalasztottuk ennek a bevezetését. Most jutottunk el oda, hogy ez ismét idekerült a Ház elé, és ezzel tudunk foglalkozni.

Mindamellett érdekes volt az akkori vitában, hogy Szüdi János szakállamtitkár úr az akkori bizottsági vitában nem elsősorban ezeknek a gyerekeknek az integrációját hozta fel fő érvként, ami akár el is fogadható, hanem arról beszélt, hogy az évek alatt a körülbelüli ötezer sajátos nevelési igényű gyerek hogyan nőtt 30 ezer fölé, és bizony a költségvetés ennyit nem tud finanszírozni.

(1.30)

Nos, szerencsére újra idekerült elénk ez a módosítás, ahol pontosítást kaptak a fogalmak, pontosítva lettek a hatáskörök és feladatok. Gondolok itt a nevelési tanácsadóra, illetve szakértői és rehabilitációs bizottságokra. A törvénymódosítás értelmében itt létrejön majd egy felülvizsgálat, és a felülvizsgálat után történik meg ezeknek a gyerekeknek a visszahelyezése egy normál osztályba, ahol majd megvalósítható az ő nevelésük-oktatásuk úgy, hogy joguk van egyéni ütemterv és egyéni fejlesztés keretében tanulni. No, itt jön a probléma! Ugyanis önök ezt a feladatot a nevelési tanácsadóknak és azok utazó szakembereinek, pszichológusoknak, logopédusoknak, fejlesztő pedagógusoknak adják ki, akik persze természetesen vannak, énszerintem az ő számuk ehhez a feladathoz képest a mai felállásban kevés. Ha megnézzük a nevelési tanácsadók térbeli elhelyezkedését, hogyan fedik ezek le az ország általános iskoláit, akkor én ezt nagyon-nagyon kevésnek találom, különösen úgy, hogy nevelési tanácsadót fenntartani, az a megye vagy a főváros kötelező feladata, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy több város is fenntart nevelési tanácsadót.

A nevelési tanácsadókkal kapcsolatos másik probléma egyébként a finanszírozásuk, hiszen ők a finanszírozást nem az ellátott gyermeklétszám után kapják, hanem az ott lévő közalkalmazotti, pedagóguslétszám alapján, ami alig több mint egymillió forint, és általában egy nevelési tanácsadó fenntartása ennek a négy-ötszöröse, mint amennyi ez a normatíva. (Babák Mihály: Miből?)

Tehát én problémának látom, hogy ezeket a gyerekeket nevelési tanácsadókon, utazó tanárokon keresztül hogyan lehet majd ellátni, hiszen egyébként ma a gyakorlatban az fordul elő tömegesen, hogy kapacitás hiányában nem tudnak a nevelési tanácsadók feladatot ellátni. Tanév elején megtörténik a gyerekek felvétele, az órakeretek kimerülnek, és év közben érkező, új gyerekekkel már nem tudnak foglalkozni. Tehát én ezt egy súlyos problémának tartom, mert ezekről a gyerekekről gondoskodni kell, őket valóban el kell látni ahhoz, hogy ők is értékes felnőttek lehessenek.

A másik az egységes iskola ügye. Több helyen szerepel a törvényjavaslatban az egységes iskola és kollégium ügye, amelyben nemcsak mi, hanem a kollégiumi szakma is tiltakozik; csorbul a szakmai önállóság, megszűnik a szakmailag önálló nevelőtestület, és igazából ez megtakarítást sem jelent. Szeretném önöknek felidézni azt, hogy jó másfél évtizeddel ezelőtt a kollégiumi ügyet annak idején a köztársasági elnök, Göncz Árpád felkarolta. Azóta persze a kollégiumok sok-sok sérelmet voltak kénytelenek elszenvedni, például a finanszírozásban is, hiszen akkor az volt az elv, hogy kapják meg azt az összeget, amibe az kerül, hiszen a fenntartónak egyébként nem érdeke fenntartani a kollégiumot, hiszen nem a saját gyerekei járnak oda, hanem valamely távoli környékről. Ez az intézkedés egyébként a kollégiumok további ellehetetlenüléséhez vezet.

A másik ilyen ügy az egységes iskolába történő beolvasztása az alapfokú művészetoktatásnak. Úgy szól a törvénymódosítás, hogy az egységes iskola elláthatja a csoportos foglalkozás keretében folyó művészeti nevelést is. Az egységes iskola szerintem ma nem kínál szakmailag hatékony megoldást ebben az ügyben, ellenkezőleg, a művészetoktatás lefokozását eredményezi, nem lesz meg az intézményi irányítás szakszerűsége, egyes művészeti ágak, a csoportos oktatásban lévő művészeti ágak megszüntetésének a veszélyét hordozza ez magában. Persze nem meglepő, hogy ez bekövetkezett, hiszen hallhattunk már arról, hogy a Draskovics-féle Államreform Bizottság azzal foglalkozik többek között, hogy az alapfokú művészetoktatást megpróbálja betolni a közoktatásba, és gyakorlatilag meg is szünteti. Ez azért rendkívül káros dolog, mert a magyar közoktatásnak egy ékköve az alapfokú művészetoktatás, egy olyan sajátossága a magyar közoktatásnak, amelyre egyébként az Európai Unióban is odafigyelnek, mert nagyon sok helyen ilyen szervezett keretek között művészetoktatás nem létezik, mint nálunk, és most ennek történik az ellehetetlenítése.

Ugyanakkor persze most napjainkban, ezekben a hetekben, hónapokban folyik a művészeti iskolák minősítése, amit egy előző törvényben előírt a parlament. Helyes és jól van ez így, mert sok helyen valóban üzleti alapon működnek ezek, egy-egy intézmény sok telephellyel, nem megfelelő végzettségű emberrel folytatja az oktatást és a nevelést. Világos, hogy ezeket ki kell szűrni, de miért kell akkor, amikor még ez a minősítés nem zajlott le, óraszámmal foglalkozni, tandíjjal foglalkozni, térítési díjjal foglalkozni - meg kellene várni, amíg ez a minősítés lezajlik.

A harmadik témakör, és úgy látom, erre lesz csak időm, ez a kötelező óvodáztatás ügye, amit messzemenően tudunk támogatni. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy 2008. január 1-től fel kell venni azokat a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket, akik kérik az óvodai elhelyezést, 2010-től pedig mindazokat, akik kérik. Jó és hasznos dolog ez, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetében, és legyünk őszinték - ma itt már, bocsánat, tegnap folyt egy vita a romaintegrációról -, ezeknek a gyerekeknek a nagy része roma származású. Jó, ha ott vannak ezek az óvodában, hiszen egészen prózai dolgokat megtanulnak ott, hogy milyen egy angolvécé, milyen egy megterített asztal, hogyan kell tisztálkodni, és sorolhatnám. Tehát az ő felzárkózásukban ez sokat segít. De vajon elgondolkodtak-e önök azon, hogy fognak-e ezek a szülők óvodai elhelyezést kérni? Kellene valamilyen ösztönzőrendszert kitalálni, amivel rá lehet őket venni, hogy kérjék az óvodai elhelyezést. Tehát ez egy hasznos és jó dolog.

Az egy másik kérdés, amit az önkormányzatok jeleztek felénk, hogy ahol az óvoda már bezárt, ott sajnos ez nem probléma. Ahol van hely az óvodában, ott még örülnek is, ha új jelentkezők érkeznek. Ott viszont, ahol a törvény adta lehetőségeket kihasználva már most 120 százalékos a feltöltöttség, óvodai férőhelyek bővítésére van szükség. Tehát a kormánynak erről gondoskodnia kell, hogy a férőhelyek ezeken a településeken bővüljenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm az elnök úr türelmét. Megfogadom a jó tanácsait, és elhúzunk még módosítókat írni. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha már itt szóba került a pénzkivonás, akkor egy új témát szeretnék felnyitni, illetve megerősíteném Révész Máriusz képviselőtársamat abban, hogy végül is ennek a törvényjavaslatnak az egyik legdurvább része az, ami a nem állami, nem önkormányzati fenntartású iskolákra vonatkozik. Ezek az iskolák többségükben egyházi fenntartású iskolák. Ha nem teljesítik ezt a bizonyos kvótát, amit itt a törvényben önök előírnak, hogy a tanulók 25 százalékának legalább a székhelyről kell lenniük, vagy a tanulók 25 százaléka hátrányos helyzetű kell hogy legyen, és azokat fel kell venni, különben a kiegészítő hozzájárulás folyósítását felfüggesztik.

Szeretném ismételten közölni, bár az általános vita múlt heti szakaszában is megtettem ezt, hogy ez ellenkezik az Apostoli Szentszékkel és annak analógiája alapján a többi egyházzal kötött megállapodással, hiszen az a megállapodás nem tartalmazott ilyen feltételeket. Ott az egyházi iskolák esetében is a feltételek jól körülírhatók, kell hogy legyen épület, tantestület, költségvetés, pedagógiai program, működési engedély, és ha az állami feladatot mint a közoktatás részét ellátja, akkor jogosult a normatívára meg a kiegészítésre. Önök pedig most fel akarják függeszteni ennek a kiegészítésnek a kifizetését, ha az egyházi iskola nem teljesíti ezeket a feltételeket. Márpedig egy elvégzett feladat után a kifizetést megtagadni, az véleményem szerint törvénytelen, hiszen ezt mindig utólag, a következő zárszámadásnál lehet kiszámítani, hogy mi is az a kiegészítés, ami jár az egyházi intézményeknek.

Úgyhogy szerintem az egyházi iskolák elleni ilyen irányú támadás az egyik legdurvább része ennek a törvényjavaslatnak.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Megkezdődött az új tanév. Szeptember elejéig mintegy ötszáz intézményt szerveztek át vagy szüntettek meg, pedagógusok ezrei maradtak állás nélkül, de hogy pontosan mennyien, arról önöknek sejtelmük sincs, vagy csak titkolóznak. Annyit azonban már kénytelenek voltak elismerni, hogy az állásukat elvesztők száma meghaladta a 8800-at, a megszüntetett álláshelyek száma pedig meghaladja a tízezret. Nem is titkolják, hogy önök szerint még az elbocsátásoknak sincs vége. Sok iskolás és szülei számára az utolsó pillanatban derült ki, hogy a települési iskola nem nyitja meg kapuit; volt, hogy kommandósok zavarták el a szülőket, gyerekeket az iskolától. A minisztérium próbálja úgy lefesteni a helyzetet, mintha ez a fenntartó késedelmes döntésének a következménye lenne, és nem azoké a sokszor megoldhatatlannak látszó helyzeteké, amelyek elé a kormány állította őket a drasztikusan változó szabályozással és drámai mértékű pénzelvonással. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy nem egy fenntartó a nemrég épített vagy felújított iskolájára tett lakatot.

A gyerekek tömegei számára jelent hatalmas gondot az új iskolába való eljutás. Miközben ezrek kénytelenek más településekre utazni, önök csak 23 kistérségi társulásnak adtak 27 darab iskolabuszra támogatást. Megkezdődött a tanév, és 350 ezer tankönyv nem jutott el az iskolákba, egy részük még a nyomdába sem. Lesznek könyvek, amelyek csak hónapok múltán kerülhetnek a diákok kezébe. Miközben a magyar közoktatás példátlan sokkhatást szenvedett el az elmúlt hónapokban, a szocialista politikusok szokásos tanévkezdésről beszélnek, mint ahogy egy megelőző interpellációban tette ezt Tatai-Tóth András is. Feltehetően nem érzékelik, milyen súlyos mulasztások terhelik önt azért, hogy a tanévkezdést nem készítette elő megfelelően.

Tisztelt Miniszter Úr! Felelősnek érzi-e magát azért, hogy a közoktatásban ilyen káosz alakult ki a tanévkezdésre? A közoktatás drámai helyzete enyhíthető volna azzal, ha a kormány a jövő évi költségvetésben visszaadná azt a pénzt, amit 2007-ben az intézményektől elvett. Tesz-e ön lépéseket ennek érdekében? Növelik-e jövőre az iskolafenntartók támogatását?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Először is vissza szeretném utasítani azt, hogy rajtam keresztül oktatja ki mindazokat, akik iskolafenntartók, iskolahasználók, rajtam keresztül oktatja ki azokat, akik keresik az iskolájukat most szeptember első hetében. Visszautasítom, hogy rajtam keresztül oktatja ki azt a több ezer pedagógust, aki nyáron az utcára került. (Taps a Fidesz soraiban.) Egyébként pedig nem a radikális jobboldal hisztériakeltéséről van szó, miniszter úr, hanem arról, hogy ilyen zűrzavaros tanévkezdés még nem volt. Az az egyszázaléknyi tankönyv, amiről ön beszél, az is 50 ezer példány könyvet jelent, és a legfontosabbak hiányoznak, például a középiskolás magyar nyelvi könyvek.

Egyébként pedig önök, amikor tanévkezdő ünnepségeken kiállnak, és tudásalapú társadalomról beszélnek, arról feledkeznek el, hogy igaz, hogy a gyerekek létszáma 20 ezerrel csökkent, de önök 30 milliárd forintot vontak ki a magyar közoktatásból, és ez bűn.

Ön semmilyen felelősséget, úgy tűnik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem érez ebben az ügyben, ezért a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az uniós forrásokra épülő HEFOP egyik pályázatán az évek során milliárdokat nyerhettek el tanodák, konzorciumban más intézményekkel. Szakmai körökben már akkor igen furcsállották, hogy a meglévő iskolák tevékenységének fejlesztése helyett Magyar Bálint akkori miniszter miért olyan intézményeket akar támogatni, amelyek egy része, mint a hírekből tudni lehetett, a pályázatra a semmiből szerveződött, és az elnyert pénzek felélése után jövőjük több mint kétséges.

Nemrégiben láthattunk egy televíziós híradásban egy elrettentő példát, az egyik tanodát, amely a csereháti Tomor községben jött létre. Igazgatója Derdák Tibor, az egykori SZDSZ-es képviselő, később miniszteri tanácsadó, máig a kormány által létrehozott Oktatásért Közalapítvány kurátora. A tanoda, amely az egyik buddhista kisegyház szárnyai alatt működik, csak a tanoda céljaira a Rom Som Alapítványon keresztül pályázva 10 milliókat nyelt el a szakmai munka legcsekélyebb nyoma nélkül. A vele konzorciumban pályázó iskola, a híradásból gyaníthatóan, a pénzből egy fillért sem látott. Ma ez a tanoda egyúttal Dr. Amedkar Gimnázium és Szakiskolának nevezi magát, csak épp a működéshez szükséges azonosító száma nincs. Fél tucat gyerek lézeng délutánonként a se nem tanodában, se nem iskolában, bár megpróbálták a közeli, szabályosan működő intézményből elhalászni a diákokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Végeztek-e ellenőrzést a tanodaprogramban részt vevő pár tucat intézményben, illetve a tomori tanodában? Hogyan lehetséges, hogy évente tízmilliókkal támogatnak egy gyerekek nélküli, csak papíron létező tanodát, ami egyúttal középfokú oktatási intézménynek mondja magát, de még az sem? Úgy tűnik, államtitkár úr, a nagy pénzlenyúlások elérték az oktatás világát is.

Érdeklődéssel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Igen.

ELNÖK: Igen. Akkor halljuk a kérdést!

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Európa első autós faluja címmel jelent meg egy tudósítás egy internetes hírportálon, majd a média más ágai is hírt adtak arról, hogy Csömör község egy jelentős része mostantól csak az autósoké.

Az épülő M0-s autóút kettészeli a települést, és elvágja a település egy részét a 3-as úttól, illetve a gödöllői HÉV-vonaltól. A jelentős európai uniós támogatással megvalósuló felüljárókat a közelmúltban átadták, és akkor mindenki számára világossá vált, hogy ezeken sem gyalogos-, sem kerékpáros-közlekedésre alkalmas terület nincsen. Kivilágítatlan, az út és a korlát közötti keskeny sávban közlekednek mindazok, akik gyalog vagy kerékpárral próbálnak eljutni a túloldalon lévő iskolába, a munkahelyükre, a 31-es buszhoz vagy a gödöllői HÉV-vonalhoz.

Egy országos beruházás megkezdésekor a kivitelezőnek kötelezően egyeztetnie kell az érintett település önkormányzatával az építkezés részleteiről. Csömörre 2005 nyarán érkeztek meg a jelenleg épülő M0-s autóút tervei. Ezt az önkormányzat szakemberei véleményezték, és ezzel párhuzamosan 30 napra közzétették Csömör lakosai számára is.

Mivel különösebb érdeklődés nem volt, így az önkormányzat a szükséges környezetvédelmi és biztonságtechnikai beruházások beemelésével kiadta az írásos engedélyt. Idén tavasszal már sejthető volt, hogy az utat építő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. nem kívánja magát tartani az önkormányzat által kiadott engedély részleteihez. A minisztérium alkalmazottai is különböző okokra hivatkozva igyekeztek a már megkötött szerződések, megállapodások teljesítése alól kibújni.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat, mikor valósulnak meg a gyalogosok átkelését is biztosító felüljárók ott, ahol indokolt lenne, ott, ahol a legnagyobb a gyalogosforgalom.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen az államtitkár úr válaszát. Annak örülök, hogy folynak az egyeztetések mind a civil szervezetek, mind az önkormányzat bevonásával. Ugyanakkor az eléggé megdöbbentő egy ilyen többmilliárdos mű elkészültekor, tervezésekor - hiszen itt szó van nemcsak a felüljárókról, hanem az átvezető M0-s autóútról is, tehát több milliárd forintról van szó -, hogy tervezési hiba történt. Itt részt vesznek szakemberek, szakhatóságok, a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet, egész egyszerűen megdöbbentő az, hogy egy település két belterületi lakott részét elválasztó területen ma biztonsággal ne lehessen átkelni.

Köszönöm, hogy államtitkár úr megemlítette a kerekes székeseket is, hiszen a falu ma elzárt részében működik egy olyan szövetkezet, ahol 300-an dolgoznak, csökkent munkaképességű emberekről van szó, közöttük kerekes székesekről is, úgyhogy várom az ügy mielőbbi megoldását.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Fokozva azt a hangulatot, amit itt az oktatási normatívák keltettek a tisztelt Házban a költségvetés kapcsán, én is ehhez a területhez kívánok hozzászólni, illetve ahhoz - nevezzük nagy normatívacsomagnak -, amelyet Navracsics Tibor nyújtott be a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében, és ez érintette az önkormányzati támogatások címet viselő IX. fejezetet is.

Nos, miért nyújtottuk be az oktatást érintő és az oktatást befolyásoló módosító javaslatainkat? Már a tavalyi költségvetési vitában lefolytattuk és jeleztük azt, hogy nem értünk egyet az új teljesítménymutató alapján járó hozzájárulással, hiszen tavaly is, hiába is próbálták egy bonyolult számtanpélda mögé elrejteni az új finanszírozási modellt, ez nem más célt szolgált, mint 2007 szeptemberétől jelentős forrást kivonni az oktatásból, és ez folytatódik az elkövetkezendő években is. Most már kormánypárti oktatáspolitikusok is egyre gyakrabban elismerik azt, hogy az oktatás, a magyar oktatásügy áldozatul esett a konvergenciaprogramnak, elismerik, hogy az állami normatívák egyre kisebb részt fednek le a tényleges költségekből, és az iskolafenntartók terhei növekednek évről évre.

Kuzma László képviselőtársam célzott a miniszterelnöknek egy, az oktatási kerekasztal egyik konferenciáján elhangzott megjegyzésére. Ezt kívánom megerősíteni jómagam is, hiszen azt mondta, hogy politikai prioritásként kell megjelölni az oktatás és kultúra ügyét, ám hozzátette azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy holnap százmilliárdokat fognak adni az iskolafenntartóknak az oktatásra, viszont azt mondta, hogy a ciklus második felében lehetővé válik majd az, hogy értelmes fejlesztési ügyekre, pedagógiai programokra pénzt adjanak. Nos, szeretném jelezni, hogy ez a mostani benyújtott költségvetési törvényjavaslat az oktatási normatívák területén már a ciklus második felében is érvényesülni fog, sőt ha azt vesszük, hogy a 2010-2011-es tanévben csúcsosodik ki, akkor már ezen a cikluson túlnyúlik ez a finanszírozási rendszer, és sehol nem találjuk azokat a pluszforrásokat, amelyekről a miniszterelnök beszélt, tehát csalódnunk kellett a költségvetési törvényjavaslat benyújtása során.

A most szeptemberben megkezdődött 2007-2008-as tanévben összességében 25-30 milliárd forinttal kevesebb a támogatás. Az elvonás harmada 2007-ben, míg kétharmada 2008-ban sújtja az óvodákat, iskolákat. A súlyos következményeket már ismerjük az elmúlt hónapokból: csaknem tízezer megszüntetett álláshely, elbocsátások, félezer bezárt és átszervezett intézmény. Talán ezért is várták sokan, hogy a miniszterelnök most az egyszer majd igazat mond, és hogy 2008 szeptemberétől kedvező változások lesznek.

2004 óta lényegében egy kormányzati ciklusnyi idő telt el, melynek első két évében stagnált, második két évében jelentősen csökkent a közoktatás normatív támogatása. A törvényjavaslat szerint a következő tanévben sem változik a közoktatási alap-hozzájárulás összege, felmenő rendszerben folytatódik a magasabb csoportlétszámok bevezetése, a teljesítménymutató alapján járó finanszírozás, és 2007-hez képest kétszer annyi évfolyam esetében kell számolni akár 20-25 százalékos támogatáscsökkenéssel. Csökken a kollégiumok támogatása, csökken a művészetoktatás támogatása, és a 2007 szeptemberétől megszűnő kiegészítő támogatások miatt a települések jelentős része számára egyedül majd csak a körzetesítés jelentheti a túlélést.

Mindezeket alátámasztva érdemes az Állami Számvevőszék véleményét ismertetnem, mely szerint a közoktatáshoz kapcsolódó normatív hozzájárulások előirányzata a 2007. évi költségvetési törvény előirányzatához viszonyítva 22,7 milliárd forinttal csökken a következő évben. Növekszik az önkormányzatok saját forrásainak aránya, szerepe és az ellátások színvonalában meglévő különbségek.

Tisztelt Ház! A benyújtott közoktatási normatívacsomagban eleve érvényesítettünk egy 10 százalékos normatívaemelést, ennek indoka, hogy 2004 óta egy fillérrel nem emelkedtek a normatívák. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 százalékkal csökkent, romlott a reálértékük. A költségvetés az oktatásban tanévre szól, így ez a költségvetés a 2008-2009-es tanévre. A 10 százalékos emeléssel elérjük, hogy a normatívák összege ne maradjon több mint egy kormányzati ciklusra változatlan, ugyanis most ezzel a példátlan esettel állunk szemben. A normatívaemelést 2008 szeptembere helyett 2008 januárjától javasoljuk, ugyanis az önkormányzatok működőképességük határához értek, eladósodásuk mértéke sürgős intézkedést igényel. Ezt nem mi mondjuk, hanem az Állami Számvevőszék. Tegyük hozzá, hogy ebben az eladósodásban jelentős szerepe van annak, hogy a kormány úgy próbálja csökkenteni az állami szinten jelentkező hiányt, eladósodottságot, hogy ezt az önkormányzati szintre nyomja le.

A kormány már tavaly tervbe vette, hogy egyes óvodai, iskolai évfolyamokról indítva csökkenti az egy tanulóra jutó oktatási támogatást.

(14.10)

Oldják meg a fenntartók olcsóbban a gyerekek nevelését, az oktatást, fűtést, világítást, miközben rohamosan emelkednek az árak. Ez eddig jelentette az 500 iskola, óvoda megszüntetését, átszervezését, és csaknem tízezer pedagógus elbocsátásával járt. Ezért javasoljuk megszüntetni a felmenő rendszerű forráskivonást az óvodákban és iskolákban.

Több egyéb esetben is csökkentek vagy megszűntek a normatívák. Jellemzően a kistelepüléseken, és az esélyteremtés különböző intézményei és programjai kapnának kisebb támogatást, miközben a miniszterelnök a vidéket járja, és ígérget. Mi ezeket a normatívákat visszaállítani javasoljuk, mint például a kistelepülési és az óvodai általános iskolai bejárónormatívát, a tehetséggondozó programok normatíváit.

Ma is már több szó esett a művészetoktatási intézményekről. Azt látjuk, hogy miközben a nemzetközi iskolai teljesítménymérésekben jeleskedő országok fejlesztik a művészeti nevelésüket, nálunk ennek a tudatos és módszeres pusztítása folyik. Jelentősen csökkenne az egyéni és csoportos oktatás normatívája, amiből intézményeket nem lehet fenntartani. A támogatás többi részét pályázati formában adná az iskoláknak a kormány. A hazai oktatás történetében ez példátlan és elképesztő, hogy csaknem 700 intézmény léte és több mint 300 ezer gyerek művészeti nevelése egy pályázati sikeren múljon. Ezért a pályázati alapot normatívává javasoljuk alakítani, egyúttal a normatíva összegét, a 2004-es szintre javasoljuk emelni, tekintve, hogy enélkül a művészetoktatás finanszírozása másfél évtizedes mélypontjára kerülne.

Esett ma már szó a kollégiumok támogatásáról is. Itt teljesen érthetetlen módon kettészedik a kollégiumi normatívát nevelési-oktatási feladatokra és szállásbiztosításra. Okkal feltételezhető itt is a pénzkivonás szándéka, ugyanakkor szeretném megjegyezni azt, hogy amikor még élt az a konszenzus a kollégiumok támogatása ügyében, aminek még gyakorlatilag Göncz Árpád volt a védnöke, az azt eredményezte, hogy 2001-ben a támogatás még a tényleges költségek 96 százalékát fedte le, ma pedig ott tartunk e szerint a javaslat szerint, hogy a támogatások csak a kollégiumi költségek 60 százalékát fogják fedezni a következő évben.

A közoktatás egészére vonatkozó támogatások mellett jellemzően 10 százalékos támogatásnövelést javaslunk a többcélú kistérségi társulások oktatási feladatainak ellátására is. A kormányzat hatalmas átszervezést kényszerített az önkormányzatokra, miközben pénzkivonást hajt végre. Ezt a legjobb indulattal sem lehet reformnak nevezni, a reformhoz ugyanis többletforrást kell teremteni. Attól, hogy két-három iskola gyerekeit egy épületbe zsúfoljuk, csak az oktatás minősége romlik. Ennek csak az vehette volna elejét, ha előtte a társulás központjában a kormány fejlesztést hajt végre - nem tette. Pénzügyi eszközökkel ugyan ösztönözte a társulásokat, és most magára hagyja őket az előttük tornyosuló problémákkal.

Szóba került itt ma már az óvodai elhelyezések ügye is. Mi egyetértettünk azzal, hogy gyakorlatilag kötelező óvodáztatás jöjjön létre első lépcsőben 2008-tól a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tekintetében, majd 2010-től, hogy minden jelentkezőt fel kelljen venni ezekbe az intézményekbe. Ugyanakkor mi itt egy 8 milliárdos pénzalapot javaslunk forrásnak, hiszen a férőhelyigény a legtöbb helyen nem áll rendelkezésre. Figyelembe véve az érintettek létszámát, a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, ez az összeg, a kormány által javasolt 3,5 milliárd forint alábecsültnek tűnik.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a közoktatási normatívákat mintegy 50 milliárd forinttal javasoltuk megemelni, 485 milliárd forintra, részben az alap-hozzájárulás összegének megemelésével, részben a számítási szabályok módosításával. Úgy gondoljuk, hogy a támogatás megemelése, illetve a korábbi szinten tartása a kiszámítható működés feltételeit teremti meg oly módon, hogy lehetőséget ad akár egy differenciált bérezési rendszer kialakítására, illetve annak elindítására is. Javasoljuk a kistérségi társulások támogatásának 10 százalékos emelését.

Ugyanakkor még egy stratégiai ügyről kell szót ejtenem, ez pedig a felsőoktatási intézmények 9 milliárd forinttal történő támogatása. Ez azt a célt szolgálná, hogy a 2008-tól bevezetendő tandíj összegét tudnánk kiváltani. Nem tenné szükségessé a tandíj bevezetését. Ez valóban stratégiai kérdés, hiszen több felmérés azt mutatja, hogy egyrészt nálunk 10 százalékkal kevesebb diplomás van, mint az OECD-országokban, de ennél fontosabb dolog az, hogy ma Magyarországon a társadalmi felemelkedésnek ez az egyik legfontosabb záloga, miért is kellene ebből kirekesztenünk több tízezer fiatalt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Nagyon nem értek önnel egyet, remélem, a mikrofonját kikapcsolta. A pedagógusok óraszámemelésében, amit ön mond, az egész egyszerűen elképesztő dolog, tudniillik amikor a Fidesz fölemelte a pedagógus-óraszámot, akkor az ellentételezéssel történt, tehát volt mellette egy béremelés. Most önök úgy emelték fel a pedagógus-óraszámot, hogy semmilyen ellentételezés nincs.

Ön azt mondja, hogy emiatt csökken az oktatás támogatása. Kérdezem én, hogy a 2007 szeptemberében két órával fölemelt kötelező óraszám miatt fognak majd forrást csökkenteni 2011-ben is, hiszen ez a felmenő rendszer, amiről beszéltem, 2011-ben ér majd véget. Nem kis összegekről van szó, képviselő úr. Arról van szó, hogy eddig három éven keresztül egy elsős normatívája 204 ezer forint volt. A számtant ugye ismeri ön, képviselő úr. Ez lecsökken 145 700 forintra. És most, majd a következő év őszén ez már életbe lép majd a második osztályosoknál is. Ötödik osztályban 212 ezer forint volt az állami normatíva, lecsökkentették 171 ezer forintra. Ez majd életbe lép most majd a hatodik osztályban is. A kilencedik évfolyamon 262 ezer volt egy középiskolás normatívája, lecsökkentették 212 200 forintra, és ez idén majd életbe lép a tizedik osztályban is, és a következő években pedig a többi évfolyamon is.

Azt, hogy több mint 20 milliárdos forráskivonás történt, nem az ellenzék mondja, azt az Állami Számvevőszék írta le a költségvetésről szóló jelentésében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már ma délután is egyre többször szóba került a közelgő népszavazás. Úgy látom, hogy a közelgő népszavazás miatt a kormány fenyegetőzésbe kezdett, hogy ha három igennel szavaznak az emberek, akkor majd még többet kell fizetniük az egészségügyi ellátásért, illetve a tanulásért. Úgy vélem, hogy ezt a retorziót önök nagyon is komolyan gondolják, legalábbis ezt jelzi a kiszivárogtatott ezerforintos vizitdíjra és a tandíj emelésére vonatkozó újabb tervek egész sora. (Moraj a kormánypárti oldalon. - Gőgös Zoltán: És ki szivárogtatta ki?)

(17.00)

Államtitkár úr, miféle tandíjtervek ezek? Bizonyára emlékszik még ön is az Államreform Bizottság anyagára, melyben azt javasolták, szűnjék meg az államilag támogatott és a költségtérítéses képzés közötti különbségtétel. Ez magyarul a tandíj összegének a költségekhez közelítését, azaz jelentős emelését jelentené. Önök akkor tagadták, hogy valóban ez a tervük, most pedig előrukkoltak vele mindjárt két változatban is. Azért nem könnyű a helyzet önökkel! Nehéz elhinni bármit is abból, amit mondanak, pedig annak idején Őszöd után megígérték, hogy vége lesz a hazudozásnak. (Közbekiáltások az MSZP soraiból.) Önök most a hallgatókkal is leültek tárgyalni. A mostani javaslat azt jelzi, hogy őket is becsapták, eszük ágában sem volt megállapodni velük. Úgy tűnik, önöket egyetlen dolog érdekli: hogyan lehetne még inkább megsarcolni a tanulni vágyó fiatalokat? (Dr. Faragó Péter egy brosúrát felmutatva: Nézd csak, így. Látod?)

Államtitkár úr, a minisztériumban készített javaslatok közül melyiket kívánják bevezetni, és mikortól? Nem gondolja-e, hogy amennyiben az emberek eltörlik a tandíjat a népszavazáson, önöknek az lenne a dolguk, hogy tiszteletben tartsák a népakaratot, nem az, hogy fenyegetőzzenek, és más néven újabb sarcot vessenek ki a diákokra?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán mondhatom, még talán szerencsém van, hogy mondjuk, nem mellőzött rajzfilmszínésznek nevezett az államtitkár úr. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az se rossz.)

Komolyra fordítva a szót: államtitkár úr, nem olyan régen, másfél évvel ezelőtt, nem 1992-ben, másfél évvel ezelőtt ön azok között volt, akik több fórumon azt mondták, hogy nem lesz tandíj. Olyat is mondtak, hogy ingyenes lesz majd a diákok utazása az iskola és az otthonuk között. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Bizony!) Nos, úgy tűnik, hogy önök becsapták a választóikat, becsapták az embereket.

De ennél fontosabb dolog az, hogy a FER bevezetésével, a felsőoktatási részhozzájárulás bevezetésének már a hírére tavaly 24 ezerrel kevesebb gyerek, fiatal jelentkezett a felsőoktatásba, az idén pedig - ugyan önök titkolják a számot, de úgy tudjuk - még 50-60 ezerrel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatásba. Ez nagyon-nagyon szomorú tény, mert egyébként minden ország, amely föl akar zárkózni, ha kell, erején felül kell hogy költsön az oktatásra. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Igen, ha van munkahelye.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A tárca tájékoztatása szerint március közepére várható, hogy regisztrálják a felsőoktatásba jelentkezőket. Állítólag egy hónapba telik, amíg megszámolják, hányan jelentkeztek a felsőoktatásba.

Ez elég meglepő, mert a korábbi években lényegesen rövidebb idő alatt rendelkezésre álltak, és nyilvánosságot kaphattak ezek az adatok, pedig akkor 50-60 ezerrel is több jelentkezőt kellett regisztrálni. Nem véletlen, hogy most mindenki azt gyanítja (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy a tárca egyszerűen fél nyilvánosságra hozni a jelentkezők számának további számottevő csökkenését a tandíjról való népszavazás előtt.

Tavaly nem volt népszavazás, ám ön akkor is megpróbálta megtéveszteni a közvéleményt azzal, hogy nem a jelentkezők számáról beszélt, hanem az általuk az összes intézménybe leadott valamennyi jelentkezés számáról. Így csaknem négyszer annyi jelentkezésről tett győzelmi jelentést, mint ahány fiatal azokat benyújtotta. Rövidesen azonban kiderült az igazság, hogy radikálisan csökkent a jelentkezők száma. Az idén, úgy tűnik, tartanak az újabb drasztikus csökkenésről, ezért titkolják el ezt a közérdekű adatot a népszavazás előtt.

Tisztelt Miniszter Úr! Az önök kormánya 2006-ban pontosan tudta, miért titkolja el a választások előtt az egyre romló gazdasági, pénzügyi adatokat az emberek elől. Önök azonban inkább megszegték a jogszabályt, csak hogy azt hazudhassák az embereknek, hogy stabil és nagy a jólét. Ön épp olyan jól tudja, mint mi valamennyien, hogy ha tovább csökken a jelentkezések száma, az egyértelműen bizonyítja érvelésük tarthatatlan voltát.

Tisztelt Miniszter Úr! Az embereknek joguk van a felelős, körültekintő döntéshez szükséges információkhoz. Önnek viszont nincs joga ahhoz, hogy ezt megtagadja tőlük. A jelentkezési határidő lezárult, az adatok összegzése bizonyosan előrehaladott állapotban van. Kérem, adjon pontos választ az embereknek arra, hogyan alakult a felsőoktatási jelentkezések száma 2008-ban.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön, ha finoman fogalmazok, csúsztatott ezekkel az időpontokkal; ha keményebben akarok fogalmazni, ön nem mondott igazat sem most, sem a napirend előtt Pokorni Zoltán napirend előtti felvetésére. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)

Ön azt mondta: az önök kormánya alatt később volt a felvételi adatokról közlés. Igen, de például 2001-ben később is volt a jelentkezési határidő, nem február 15-e, hanem március 1-je.

Ön azt mondta, hogy az elmúlt nyolc évben soha nem volt 9-10-12 nap után közlés a felsőoktatási adatokról. Dehogynem! Itt vannak az MTI-közlemények, miniszter úr. 2005. február 22-én Magyar Bálint tájékozatta a Magyar Távirati Irodát, és sajtótájékoztatót tartott a felvételi jelentkezésekről Roberts Évával, a Felsőoktatási Felvételi Iroda vezetőjével együtt. 2006-ban 9 nappal a felvételi határidő után, február 24-én tájékoztatást tudtak adni. Miniszter úr, ön nem mondott igazat, ön eltitkolja a továbbtanulásra jelentkezők számát a népszavazás miatt.

Köszönöm, a választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Rektori Konferencia elnöke a népszavazás másnapján azt nyilatkozta, hogy a népszavazás eredményétől függetlenül folytatják a tandíjat kiváltó alternatív tandíjjavaslat kidolgozását, és azt április végén leteszik az ön asztalára, az oktatási miniszter asztalára. A Rektori Konferencia elnöke szerint a népszavazási döntés nem jelenti azt, hogy ne lehetne újabb, más típusú fizetési kötelezettséget bevezetni. A rektorok javaslata eltörölné az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzést, és tandíjfizetés mellett egységes rendszert hozna létre.

Ön a népszavazás előtt három nappal úgy nyilatkozott, hogy a rektorok javaslatát, amelyet április végére ígértek, nem látta, és annak ismerete nélkül nem is kívánt akkor véleményt alkotni. Ön tehát nem hagyott kétséget afelől, hogy a népszavazás kimenetelétől függetlenül érdemben foglalkozni kíván egy olyan javaslattal, amely a hallgatóknak egy másfajta díjfizetési kötelezettséget írna elő. Ez a hír joggal felháborítja és aggasztja mindazokat, akik függetlenül attól, hogy hogyan voksoltak, bíznak a népszavazás demokratikus intézményében. Önök azt ígérték, hogy tiszteletben tartják a népszavazás eredményét, ám már a népszavazás előtt újabb pénzbehajtáson spekuláltak. Az emberek joggal érzik, hogy önök gúnyt űznek a polgárok akaratából.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint elfogadható-e, hogy egy miniszter a népszavazás döntésével ellentétes kezdeményezéseket támogasson? Megengedhetőnek tartja-e, hogy a kormány szándékainak leplezésére a Rektori Konferencia kezdeményezését használja fel? Miniszter úr, miért megy szembe a népakarattal?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. (Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy ha ön tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, azt nem kell megköszönnöm, ez az ön kötelessége, ez az ön dolga.

Ugyanakkor a kezemben van az az anyag, amely az alternatív tandíj vitájának az összefoglalója, amelyben többek között olyan javaslat szerepel, hogy megszűnik az államilag támogatott és a költségtérítéses hallgatók elkülönülő státusa.

(16.10)

Ez a vélemény nem új keletű, hiszen ez a gondolat már akkor előkerült, amikor Draskovics Tibor még az Államreform Bizottságot vezette, és azt kell mondjam, ebből végső célként az rajzolódik ki, hogy az államilag támogatott képzésű hallgatókat szép lassan leépítik, tehát bújtatottan visszavezetik a tandíjat. Ez nem új keletű, mert önök már az elmúlt öt évben 30 százalékkal csökkentették az államilag finanszírozott képzésben lévő hallgatók számát, 56 ezerről 42 ezer főre.

A válaszát ezért nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mind gyakrabban értesülünk tanárverésekről a híradásokban. Ez annak a jele, hogy sok és súlyos nevelési és környezeti problémával küszködnek a tantestületek, amelyekről alig-alig tud a nyilvánosság. A tanárverés csak a legbotrányosabb, a legsúlyosabb ezek közül.

A Fidesz-kormány alatt előtérbe került a nevelés kérdése. Ugyanis a diákot nem elsősorban tanítani kell, hanem személyiségében kell alkalmassá tenni a társadalmi együttélésre, a tanulásra, a későbbi munkavállalásra, a családi életre. Ezt tekintjük az oly sok nehézséggel küzdő szakképzés kulcskérdésének is. Enélkül nem várhatunk az oktatástól a nemzetközi mérésekben sem elfogadható teljesítményt.

2002 után azonban a kormány ismét családi magánügynek tekintette a nevelés kérdését, és gyanakvással nézett a pedagógusokra, akik keze alatt a gyerekek napjuk jelentős részét töltik. Nemcsak a tekintélyüket kezdte ki, hanem az eszközöket is sorra vette ki a kezükből.

A polgári kormány igen nagy hangsúlyt fektetett a drogozás, a dohányzás megelőzésére, az iskolai reklám korlátozására. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Kidolgozta az etikaoktatás tantervét. Ezzel szemben a baloldali kormányzás nem tulajdonított jelentőséget a nevelésnek. A Fidesznek kellett az ellen felemelnie a szavát, hogy a törvény elnézőbb a drogterjesztőkkel és -fogyasztókkal szemben az iskolában, mint azon kívül. A Fidesz az ellen tiltakozott, hogy a pedagógusnak titkolóznia kelljen a szülő előtt, és hogy a liberális miniszter olyan füzeteket küldött ki az iskolákba, amelyek a drogozás felelőssége alóli kibújás lehetőségéről tájékoztatta a diákokat.

(14.30)

Mára az egészségvédő iskolai programok alig kapnak állami támogatást. A nevelőközösségek csökkenő reménnyel küzdenek. Vannak települések, városrészek, ahol a pedagógusokat tettlegességgel fenyegetik a diákok arra az esetre, ha büntetnek, ha rossz jegyet kapnak, netán a nem tanulásért az évismétlés mellett döntenek. Félelemben tartott pedagógusok nem tudnak nevelési és oktatási követelményeket támasztani.

A Fidesz-kormány alatt bekerült az oktatási törvénybe, hogy a nevelő, a nevelőközösség a gyerek érdekében köteles együttműködni a szülőkkel, a szülők közösségeivel. Az együttműködés csak akkor lehet sikeres, ha a nevelőtestületek egységes nevelési követelményeket alakítanak ki, ennek megnyerik a szülőket is, és együttes erővel, következetesen betartják.

Tisztelt Miniszter Úr! Hosszú évek bűnös tétlensége után mit kíván ön tenni annak érdekében, hogy a nevelőtestületek egységes nevelési követelményeket alakítsanak ki, és annak érvényt tudjanak szerezni? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a pedagógusok fizikai fenyegetettség nélkül végezhessék munkájukat?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Balliberális kormányzás van ebben az országban immár hat éve. Az életünknek szinte nincs olyan területe, ahol ne lenne válság vagy ne lennének a válságnak fenyegető jelei, legyen az gazdaság vagy az ország pénzügyi helyzete, erkölcsi, morális válság, és ez a válság most már - nap mint nap megmutatkozó jelei vannak - elérte a köznevelést is.

Azt szeretném kérni, hogyha nemcsak az oktatási eredményekkel foglalkozna a minisztérium, nemcsak a felmérésekkel, hanem nagyobb hangsúlyt fektetnének a közoktatásban a nevelés területére is, mindarra, amiről egyébként ön beszélt.

Azt gondolom, hogy ön egy előző válaszában említette, hogy botra és bilincsre nincs szükség. Valóban, ebben egyetértünk.

Azt gondolom, hogy az intézményekben fegyelemnek, rendnek és kölcsönös tiszteletnek kell lenni, ehhez azonban önnek jogszabályilag is meg kell erősíteni a nevelőtestületeket és az iskolában folyó együttműködést a különböző szereplők között. Ezen a területen ön az elmúlt években nem tett semmit, pedig az eszközök ott vannak az ön kezénél.

A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy elöljáróban, mielőtt a törvényjavaslatról szólnék részletesen, Kormos Dénes képviselőtársam szavaival élve én is megpróbáljak egy diagnózist adni a jelenlegi helyzetről és az esélyegyenlőtlenségről a magyar közoktatásban.

Egyébként a benyújtott törvényjavaslat sok mindennel foglalkozik, többek között az óvodáztatási támogatással, a központi középiskolai felvételi kizárólagosságával, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányával, az Oktatási Hivatal hatósági ellenőrzésével, és mindezektől azt várják, hogy az esélyegyenlőség érvényesülni fog, illetve mérsékli az esélyegyenlőtlenséget a közoktatásban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai magyar valóságban ennél sokkal rosszabb a helyzet. Sokkal rosszabb a helyzet, hogy az előbb említett intézkedések látványos eredményt hozzanak. Évek óta azt tapasztalhatjuk, hogy a rossz, elhibázott kormányzati intézkedések vagy a kormányzás teljes hiánya miatt kialakult válsághelyzet orvoslására kapkodva, átgondolatlanul nyújtanak be törvényjavaslatot.

Kétségtelen tény azonban az, hogy az esélyegyenlőség biztosításával foglalkozni kell, de lássák be a tisztelt kormánypárti politikusok, hogy a problémák jó részét önök idézték elő az elmúlt években.

(18.10)

Például az utóbbi évek költségvetési törvényeivel, amelyek jelentős forrásokat vontak ki a közoktatásból, vagy a miniszterelnök hangzatos bejelentéseivel az oktatás támogatásáról, amelyekből azután nem valósult meg semmi.

Beszélhetünk-e esélyegyenlőségről, amikor a kormány az egyes óvodai, iskolai évfolyamokról indítva felmenő rendszerben csökkenti az egy tanulóra jutó támogatást? Vannak olyan évfolyamok, ahol 25 százalékkal. Ugyanakkor pedig a fenntartókra vár a feladat, hogy oldják meg olcsóbban a gyerekek nevelését, oktatását, fizessék ki a fűtést, a világítást, miközben rohamosan emelkednek az árak. Csak azt szeretném megjegyezni, hogy pont azokon a kistelepüléseken, ahol a szegregáció nagy mértéket öltött, vagy nincs meg az esélyegyenlőség az oktatásban, pontosan ezeken a településeken egyébként hiányzik az iparűzési adó, a gépjárműsúlyadó, az szja helyben maradó része. Tehát ott egyre nehezebben tudják fenntartani ezeket az intézményeket kellő színvonalon.

Beszélhetünk-e esélyegyenlőségről ott, ahol a miniszterelnök időnként hangzatos ígéretekkel járja az országot, megígéri többek között, hogy minden településen helyben kell biztosítani az oktatást, majd amikor eljön a költségvetés, akkor elveszik a kistelepülések kiegészítő oktatási normatíváját?

Beszélhetünk-e esélyegyenlőségről, amikor a közelmúltban 423 oktatási intézmény szűnt meg vagy szervezték át, amikor az elmúlt esztendőben 8500 pedagógus-álláshely szűnt meg? Remélem, a számadataim Bókay képviselő úr számára is pontosak lesznek. Pontosan az esélyteremtés különböző intézményei és programjai kaptak kisebb támogatást az elmúlt években.

Beszélhetünk-e esélyegyenlőségről, amikor gyerekek tízezreit utaztatják lakóhelyükről az iskola-összevonások miatt, ahol az elmúlt tanévkezdéskor gyerekek keresték, hogy hová is tudnak iskolába járni, ahol a 10 százalékkal dráguló tankönyvek és az iskolabezárások miatt fejetlenség volt a tankönyvellátásban?

Beszélhetünk-e esélyegyenlőségről, miközben egyre többen csúsznak a mélyszegénység állapotába, ahol gyerekek csak az iskolában juthatnak meleg ételhez, ahol a kistelepülések felnőtt munkaképes lakosságának 80-90 százalékának nincs munkahelye? Pedig önök évekkel ezelőtt több munkahelyet ígértek és dübörgő gazdaságról beszéltek. Azt gondolom, hogy mindezekhez képest a benyújtott törvényjavaslat csak a problémák felszínét karcolgatja, és nem nyújt kielégítő megoldást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat részletesen foglalkozik a hátrányos helyzetű tanulók felvételének szabályozásával, az iskolai körzethatár kijelölésével, a kötelező felvételt biztosító intézmények kijelölésével. Adminisztratív eszközökkel igyekeznek biztosítani az esélyegyenlőséget. Hat év óta igazából se pénzt, se programot, se fejlesztést nem biztosítottak erre a területre, illetve ami pénz például kifolyt az integrált oktatás, integrált nevelés címén, annak eredményét nem olyan régen a Népszabadság január 3-án megjelent cikke megdöbbentőnek nevezte. Az Oktatási Minisztérium háttérintézménye vizsgálta, és kutatók beszámolója alapján tette ezt a megállapítást a napilap.

Az intézmények elsősorban a többletforrások miatt vesznek részt a programban, kényszervállalkozásként tekintenek a feladatra, valódi eredmények nélkül. Valódi programok kellenének, amelyek kidolgozása nem a pedagógusok feladata, és alacsonyabb osztálylétszámokra volna szükség a felzárkóztatásban, kiemelten finanszírozott, jó felszereltségű oktatási intézményekre van szükség.

A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók adminisztratív eszközökkel való tologatása egy kritikus pontja a javaslatnak. Sérti az iskolaválasztás szabadságát, az esélyegyenlőséget, és nem old meg semmit. A hátrányos helyzetűekre előírt százalékos arányok stabilan csak valamennyi tanuló röghöz kötésével vagy folytonos tologatásával oldható meg.

A legutóbbi ombudsmani jelentésből is az derül ki, hogy a minőségi oktatást helyben kellene megoldani, és nem űzni, utaztatni a gyerekeket. A tanulónak joga van helyben a jó minőségű oktatáshoz, amely a társadalmi integrációjának legfőbb biztosítéka. Ezt kell számára megteremteni. Az ezt helyettesítő adminisztratív kényszerek, amelyek miatt a tanuló nem oda jár, ahova akar, nem olyan feltételekkel jut el az intézménybe és teljesíti a tankötelezettségét, ami számára megfelelő, az visszaélés a hátrányos helyzetével.

Durván sérti az önkormányzatok hatáskörét, és megkerüli az önkormányzati törvényt a javaslat azon része, amely megtiltja bizonyos feltételek esetén az első osztály indítását. Ez a legtöbb esetben, azt gondolom, az intézmény halálát és megszűnését fogja jelenteni. A tanulókat hatósági úton esetleg ráerőlteti más önkormányzatokra, utazásra kényszerítve a tanulókat, ismét csak sértve a szabad iskolaválasztás jogát és az esélyegyenlőséget. Tudomásul kell vennünk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek tömegei élnek földrajzi elkülönültségben. E tömegeknek nem a távolabbi intézménybe való erőszakos beiskolázás, utaztatás a tudás, a társadalmi beilleszkedés garanciája, hanem a minőségi oktatás helyben történő megteremtése.

Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy jó szándékot tükröz, és ebben egyetértek Szabó Zoltán képviselő úrral, két évvel ezelőtt is egyetértettünk, a - nevezzük így - kötelező óvodáztatás bevezetése, illetve az akkori közoktatási törvény ilyen irányú módosítása. Jó javaslatnak tartottuk az óvodai ellátás kötelezővé tételét, jó javaslatnak tartottuk azt, hogy 2008-tól vegyenek fel az óvodák kötelezően, illetve a fenntartók biztosítsanak férőhelyet a halmozottan hátrányos helyzetben lévő jelentkező gyerekeknek, 2010-től pedig mindenkinek, aki igénybe akarja venni az óvodát. Akkor azt hiányoltuk, hogy nincs, és hol van az ösztönzőrendszer. Most itt van az ösztönzőrendszer; kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen hatást fog elérni az egyszeri első 20 ezer, majd a 10 ezer forintok juttatása.

Arra kérném a kormánypárti képviselőket, hogy mindenféleképpen gondolják át azt a gyakorlatot, amely a polgári kormány idején volt. Akkor a családi pótlék egy iskoláztatási támogatásként jelent meg, amiről azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog, hiszen ha tankötelezettségi törvény van, akkor az óvoda utolsó évétől, az ötödik évfolyamtól a tankötelezettség idejéig ezt hozzá lehetne kötni a családi pótlékhoz. Ez még nagyobb ösztönző erőt jelentene abban a tekintetben, hogy ezek a gyerekek iskolába járjanak.

Az egységes óvodai és bölcsődei feladatokat ellátó intézmény létrehozását is lehet támogatni, hiszen sok 1500 fő alatti településen működik, ha még működik kihasználatlanul óvoda. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az óvoda egy nevelési-oktatási intézmény, míg a bölcsőde egy egészségügyi-szociális intézmény. Más előírások vonatkoznak az egyikre, és más előírások a másikra.

Azt látjuk a javaslatból, hogy ezek rendeleti összehangolására még utalás sem történik. Azt gondolom, hogy erre fokozottan oda kellene figyelni, hiszen több település, több fenntartó fog élni talán ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor már a működési engedélyek kiadásánál is ezeknek az intézményeknek egymástól nagyon eltérő feltételeknek kell megfelelni, gondolok itt a gondozók számára, az étkezés biztosítására, a bölcsőde és óvoda eltérő felszereltségének a biztosítására.

A törvényjavaslatban olvashatunk arról is, hogy az erőszakos tanulói magatartás kezeléséhez nyújt segítséget azon szülői kötelezettség, amely szerint a szülő köteles elvinni gyermekét nevelési tanácsadásra vagy iskolapszichológusi vizsgálatra, illetve fejlesztő foglalkozásokra. Azt gondolom, időszerű, hogy ez bekerült, de az iskolai erőszaknak és a kialakulásának is csak egy vékony szeletét érinti. Az iskolai erőszak országos sajtót is megjárt esetei, azt gondolom, csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sok és súlyos nevelési és környezeti problémával küszködnek a tantestületek, amelyekről alig-alig tud a nyilvánosság. Az utóbbi időben, azt gondolom, a legnagyobb probléma, hogy elsikkadt a nevelés kérdése az intézményekben. Már csak a törvényben van az, hogy nevelési-oktatási intézmény.

(18.20)

Mi magunk is sokszor abba a hibába esünk, hogy csak az oktatással és a felmérési eredményekkel foglalkozunk, a neveléssel pedig nem.

A diákot nem elsősorban tanítani kell, hanem személyiségében kellene alkalmassá tenni a társadalmi együttélésre, a tanulásra, a későbbi munkavállalásra, a családi életre. Hibásnak tartom azt a jelenlegi szemléletet, hogy a család magánügyének tekintjük a nevelést. Ez nem jó, és egyébként pedig látjuk, hogy az utóbbi évek liberális oktatáspolitikája hová vezetett.

A törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kap, hogy rendeletben szabályozza többek között a pedagógus-továbbképzést teljesítők anyagi elismerését, a nehezebb körülmények között dolgozók átalánydíjazását, a pályakezdő pedagógusok többletdíjazását. Itt szeretném megjegyezni, hogy a sajtó már foglalkozik azzal, hogy milyen ellentéteket szül ez a pályakezdők, illetve azok között, akik már 10-15 éve dolgoznak, hiszen a pályakezdők bérbeállása e szerint a javaslat szerint körülbelül ott lenne, mint azoké, akik mondjuk, már másfél évtizede dolgoznak a pályán.

Itt egyrészt a majdani rendelet részleteiről semmit nem tudunk. Másrészt mindig elmondom, ha közoktatási törvény vitája van, és eddig is hiányoltam, hogy tovább várat magára egy pedagógus-életpályamodell kialakítása és törvénybe iktatása, amely differenciál, elismeri a pedagógusmunka minőségét, a szakmai felkészültséget és teljesítményt, és mindezt anyagilag is dotálja. Egy életpályát kellene kínálni a pályakezdéstől a nyugdíjba vonulásig.

Összegezve: szeretném elmondani, hogy alapvetően jó szándékot tükröz a törvényjavaslat, sok lényeges kérdést érint. Azt gondolom, hogy mégis az esélyegyenlőtlenség problémáját kevéssé lesz képes maga ez a törvényjavaslat megoldani. Őszintén remélem, és bízom az önök bölcs belátásában, hogy sok módosító javaslatot tudnak majd támogatni, amelyeket mi benyújtunk, illetve mindenféleképpen fogunk benyújtani módosító javaslatot ahhoz a részhez, ahol az önkormányzati törvényt megkerülő, az önkormányzatiságot sértő rendelkezéseket látunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről ma itt beszélünk, esélyegyenlőség a közoktatásban és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, hiszen ez képezi ennek a törvényjavaslatnak a gerincét, itt az esélyegyenlőségek ebben a témakörben legelőször az általános iskolában jelentkeznek, akár alsó tagozaton is. Igaza van önnek abban, hogy talán a makroszámok tekintetében nem olyan kimutatható és nem olyan látványos a csökkenése az oktatási források szűkülésének, bár bevallottan ott volt a 24-26 milliárd forintnál az elmúlt esztendőben és az idén is. De azért az is tény, Szabó képviselő úr, hogy a 204 ezer forintos elsős vagy másodikos normatíva helyett ez 145 ezer forintra csökkent. Vagy a felső tagozat, ahova ön szerint átcsoportosítottak összegeket, ott a 214 ezer, 212 ezer forintról lecsökkent átlagosan 178 ezer forintra a finanszírozás.

Én erről beszéltem, és ezt igenis felmenő rendszerben vezetik be önök, és a 2010-11-es tanévre éri el a közoktatás egészét.

Köszönöm.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már egy ideje borzolja a kedélyeket a pedagógusok, az oktatási szakemberek és a tankönyvkiadók körében az a tankönyv-, illetve programcsomag-fejlesztés, amelyet uniós források felhasználásával végzett a Sulinova Kht., majd utóda, az Educatio Kht. A felvetések egy része a készülő kiadványok szakmai színvonalát érintette, más részük a tankönyvpiac rendjébe való minisztériumi beavatkozás miatt emelt szót.

Mi is történt itt? Mintegy 7 milliárd forint felhasználásával kompetenciaalapú programcsomagok fejlesztéséről döntött a szaktárca. A pénzt nem pályáztatták meg a tankönyvkiadók között, hanem azt pályáztatás nélkül egy háttérintézménynek adták. A fejlesztések 2004-2005 fordulóján indultak el, és 2007-re már ki is próbálták a tizenkét évfolyamra kifejlesztett programcsomagokat. Sok idő tehát nem jutott a minőségi munkára, ami abból is sejthető volt, hogy a minisztérium mereven elzárkózott attól, hogy a többi tankönyvével megegyező akkreditáción essenek át ezek a kiadványok. Az aggodalomnak tehát volt alapja.

A több mint félezer tankönyvből csak tizennyolc rendelhető ma. Ez tehát azt jelenti, hogy egy ilyen programcsomag mintegy 400 millió forintba került. Annyiba került egy tankönyv, hogy az oldalai akár 14 karátos aranyból is lehettek volna. Ez több mint százszorosa annak, amit egy-egy tankönyvkiadó egy ilyen fejlesztésre és akkreditációra együttesen fordít.

Kérdezem államtitkár úrtól, mi az oka annak, hogy a közpénzből fejlesztett és részben közpénzből akkreditáltatott kiadványok sokkal többe kerülnek más kiadók könyveinél, programcsomagjainál. Igaz-e, hogy szerzői jogokat is sértettek a tankönyvek készítése során az alkotók? Kívánnak-e elszámolni az elköltött több milliárd forinttal, és lesz-e felelősségre vonás?

Várom válaszát.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik legfontosabb kérdésre nem válaszolt a négy közül, mégpedig arra, hogy el kívánnak-e számolni, és lesz-e felelősségre vonás. Mert továbbra is azt gondolom, hogy nyilvánvalóan azért neveztem ezt aranylapoknak, hiszen aranyárban készültek ezek a kiadványok.

Azt örömmel hallom, hogy ezen a kedvezményes akkreditáción egyre több kiadvány megy át. Nagyon-nagyon sok bírálat érte már a gyártás közben is ezeket a kiadványokat, különösen azért, mert ősszel már ezek megrendelhetők voltak, és az derült ki, hogy egyébként a magyar családok számára egyre többe kerül az oktatás, ugyanakkor ezek a megszokott kiadványoknál kétszer-háromszor drágábbak is. Tehát egy drága kiadvány került a piacra, egy olyan piacra, amely egy sajátos piac, hiszen általában a vásárló nem igazán dönthet arról, hogy megvásárolja-e a terméket.

Köszönöm szépen.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A helyi önkormányzatokról szóló törvény 70. §-a a megyei önkormányzatok kötelező feladataként állapítja meg a pedagógiai szakmai tanácsadásokról és szolgáltatások megszervezéséről való gondoskodást. A közoktatási törvény legutóbbi módosítása lehetővé tette, hogy a miniszter egyes szakmai szolgáltatásokat országos szinten szervezzen meg. Ez esetenként szakmai vagy gazdaságossági szempontból indokolt lehet.

Azt azonban semmi nem indokolhatja, hogy ennek örve alatt a tárca önkormányzatoktól vagy más intézményfenntartóktól hatáskört vonjon el. Márpedig ön most erre tesz kísérletet. Nevezetesen egy miniszteri rendelettel készül felülírni a kérdést szabályozó kétharmados törvényt.

Nincs elfogadható magyarázat arra sem, miért akar ön beavatkozni az egyházi közoktatási intézményeknek nyújtandó szakmai szolgáltatások megszervezésébe. Óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mi szükség van egy ilyen változtatásra? Miért kell egy jól működő rendszert - akár az alkotmánysértés kockázatát is vállalva - megsérteni?

A válasz egyszerű: a háttérben pénz áll. Az átalakítás legfőbb célja, úgy tűnik, az oktatási célra fordítható uniós források feletti hatalom megszerzése, a korábbi koalíciós partner háttérbe szorítása ezen a területen. A másik ok szintén szembetűnő. Közel akarják ültetni a fazékhoz azokat a szakértői csoportokat, amelyek az elmúlt évek során háttérbe szorultak. Vagy azért, mert drágán, vagy azért, mert rosszul dolgoztak, és a fenntartók nem kértek többet a munkájukból.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint elfogadható-e, hogy egy tárca rendre alkotmányt sért? Miért kívánja korlátozni a fenntartókat a pedagógiai tanácsadás és szolgáltatás területén? Miért gondolja úgy, hogy az uniós források feletti ellenőrzés megszerzése megéri egy jól működő szakmai szolgáltató rendszer szétverését, az alkotmánysértést, az egyházakkal való újabb konfrontációt? Többet ér a korábbi koalíciós partner kiszorítása, mint a gyerekek érdeke? Nem gondolja, különös tekintettel a legutóbbi tankönyvfejlesztési botrányra, hogy jobb lenne egy időre mellőzni a szakértői csapatát?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nehezen hihető, hogy az oktatási tárcánál a kollégái vagy akár ön ne tudna különbséget tenni egy kétharmados önkormányzati törvény, illetve egy miniszteri rendelet között, illetve amire ön többször hivatkozott, valóban az oktatási törvény 87. §-a azt mondja, hogy a megyei és fővárosi önkormányzat köteles gondoskodni a pedagógiai szakmai szolgáltatásokról, amit ön most egy miniszteri rendelettel kíván felülírni.

Úgyhogy sokkal valószínűbb, hogy az ön kollégái is pontosan tudják, mi egy miniszteri rendelet hatásköre, és mi egy törvény hatásköre. Úgy tűnik, a valóság az, hogy önök belátták, hogy itt most egy kisebbségi kormány van, és könnyebb megkerülni a parlamentet bizonyos rendelkezések terén.

Egyébként továbbra is azt gondolom, a fő cél az, hogy az uniós forrásokhoz hogyan lehet hozzáférni, és önöket a legkevésbé érdekli az, hogy a pedagógiai szakmai szolgáltatások milyen színvonalon működnek, milyen az oktatás helyzete, és mi ebből a gyermekek haszna.

A választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, ezzel a címmel jelent meg az egyik napilapban egy írás, ami akár visszafogott megfogalmazásnak is tekinthető, hiszen nem néhány millióról, hanem 17 000 millió forintról van szó. Úgy tűnik, hogy ennyi pénz már megérte önnek, hogy valótlanságokat állítson elmúlt heti interpellációmra adott válaszában. Azt állította, hogy a rendelettervezetet az érintettek nem kifogásolták, miközben tény, hogy több szakmai szervezet egyeztetett módon, számtalan kifogást fogalmazott meg. Azt is állította, hogy sem az egyházak, sem az önkormányzatok nem fogalmazták meg ellenvéleményüket. Csakhogy elfelejtette hozzátenni, hogy velük nem is egyeztettek a módosításról.

Ön azt is elmondta, hogy a rendelet olyan új szakmai szolgáltatások létrehozását célozza meg, amelyeket ez idáig senki nem szervezett meg és nem látott el. Ezzel szemben tény, hogy a rendelet rengeteg olyan szakmai tevékenységet is országos hatáskörbe vonna, amelyeket eddig is elláttak a fenntartók. Ön tehát nem mondott igazat, amit jól jelez, hogy valamennyi ellenzéki párt és így az SZDSZ sem fogadta el az ön válaszát.

Az ön legnagyobb szándékos tévedése azonban az volt, amikor azt állította, hogy a rendelet nincs kész, észrevételek nyomán még változhat. Miközben ugyanis ezt állította, megjelent egy pályázat, amelyre ennek a nem is létező jogszabálynak a rendelkezései is vonatkoznak. Mindez igazolja a gyanút, hogy a szakmai köntösbe öltöztetett módosítás mögött valójában az uniós támogatások megszerzése, meghatározott pályázói és tanácsadói körnek, a haveroknak való juttatása áll. Ami egy héttel ezelőtt még csak gyanú volt, az mára valósággá vált.

A pályázat keretösszege 17 milliárd forint, amelynek nagy része a szakmai szolgáltatásokban közreműködő szaktanácsadók javadalmazását szolgálja. Ráadásul ezek a rendelet által kivételezett helyzetbe került szakértők nem egyszerűen jól fizető megrendelésekhez juthatnak, de döntő szavuk lehetne, hogy melyik fenntartó és mely intézményeivel pályázhat majd uniós forrásokra.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem érzi cinikus viselkedésnek, hogy miközben ön arról beszél, a rendelet egyeztetése még folyamatban van, ezzel egy időben - nyilván az ön tudtával is - a rendeletre hivatkozó, azt szó szerint idéző pályázat jelenik meg? Kinek szánják a 17 milliárd forintot? Hajlandó-e újrakezdeni a rendelet egyeztetését, bevonva ebbe a leginkább érintetteket? Hajlandó-e kezdeményezni a későbbi viták és visszaélések elkerülése érdekében a TÁMOP-pályázat visszavonását mindaddig, amíg ennek a jogszabálynak az egyeztetése le nem zárul?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Én támogatom a kompetencialapú oktatást, ugyanakkor a vita abban van közöttünk, hogy ön egy olyan rendelet kidolgozásán munkálkodik most, amely ki akarja szorítani az eddigi szakmai szolgáltatókat, illetve ellentétes ezeknek a fenntartóival.

Ön többször azt mondta, hogy ez a rendelet még csak egy tervezet. A kezemben tartom a 17 000 millió forint pályázati kiírását (Felmutatja.), ezt a bizonyos TÁMOP-pályázatot, amelyben a következő áll: "20. számú melléklet: a megjelenés alatt álló rendelet a közoktatási szaktanácsadói feladatokról az alábbiak szerint rendelkezik". S ön ebből a rendelettervezetből idéz, egy olyan rendeletből, ami nincs kihirdetve, nincs elfogadva, nincs megjelentetve. Hogyan lehet azt egy pályázati kiírásban szerepeltetni?

Én azt kérem, miniszter úrtól, és azt kérem a Háztól, a választ ne fogadja el a tisztelt Ház, adjanak a miniszternek időt arra, hogy a szükséges egyeztetéseket lefolytassa. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Arra kérem a tisztelt Házat, hogy ebben támogassanak, mert akkor miniszter úr addig le is tudja állítani ezt a pályázatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szabó képviselő úr egy előző kétpercesében arra hívta fel a figyelmet, hogy tankönyveket ne dobáljunk ki. Talán ez az egyetlen dolog lesz, amiben a mai napon egyetértünk. Valamelyik nap nekem is a kezembe akadt egy egyetemi történelmi jegyzet, amelynek az volt a címe, hogy Magyarország történelme 1918-tól 1990-ig. Ha megengedik, a következő pár mondatot szeretném a figyelmükbe ajánlani.

A meglévő fejlődési lehetőségeket is derékba törte az 1973-as olajárrobbanás, amelynek hatására a világgazdaságban hatalmas átalakulások mentek végbe. A magyar gazdaságirányítás elmulasztotta a megfelelő válasz megadását e folyamatokra. Arra számítottak osztályharcos logikával, hogy a gazdasági válság a szocialista világrendszert nem érintheti, a válság nem gyűrűzik be, hatásai Hegyeshalomnál megállnak. Megindult az ország nagymértékű eladósodása. Az eladósodás öngerjesztő folyamattá vált, végül a törlesztések részleteire is hitelt kellett már felvenni, így a gazdasági átalakulás elmaradt, viszont az ország generációkra béklyóba záró adósságállományt halmozott fel.

Mindebből kitűnik, hogy a baloldal, a baloldali politika még önnön hibáiból is képtelen tanulni, viszont képes többször is tönkretenni egy országot. Mi történt 2008 őszén, amikor az egyesült államokbeli bankválság hírére beindultak a különböző események Európában is? Előállt a miniszterelnök, és azt mondta: Magyarország gazdasága stabil, a magyarországi bankok szilárdak, az amerikai bankválság nem fog begyűrűzni az országba, esetleg az oldalszele fog érinteni minket. Az oldalszél helyett pedig most államcsődről, szociális válságról, recesszióról és a foglalkoztatottság csökkenéséről hallunk. A generációkra béklyóba záró adósságállományt viszont teljesítették 2008 végére. A Kádár-rendszer több évtizede alatt felhalmozott államadósság nagyságrendjét a felvett IMF-hitellel sikerült beérni. Miközben más országok növekedési programokon dolgoznak, a magyar kormány ezzel a költségvetéssel az emberek zsebében turkál: elvesz az óvónőktől, dajkáktól, tanítóktól, tanároktól, elvesz egyhavi bért, elvesz 32 milliárd forintot az oktatásból, 32 milliárd forintot vesz el gyerekeinktől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ígéretekből, hazugságokból persze az idén sem volt hiány. Ígértek differenciált bérpótlékot a pályakezdő pedagógusoknak, hogy vonzóvá tegyék a tanári pályát. Ígértek bérpótlékot az intézményvezetőknek, ígértek bérpótlékot a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozóknak. Csak azt nem lehetett tudni, hogy honnan lesz minderre majd fedezet, ha a támogatások csökkennek. Ígértek óvodai férőhelybővítést, hiszen 2010-től minden jelentkezőt fel kell venni az óvodába - a forrása nem látszik ebben a költségvetésben. Terveztek PPP-konstrukcióban megvalósuló kollégiumfejlesztést, de itt sem lehet tudni, ki és miből állja a számlát, hasonlóan a középiskolai nyelvi előkészítő évfolyam általános kiterjesztéséhez.

Az oktatáspolitikában az idei évben a legnagyobb reklámkampány az "Új tudás" programot övezte. Erről itt megelőzően Tóth Tiborné képviselőtársunk is szólt, szinte tovább dübörgött itt ez a kampány a már nem létező "Új tudás" program mellett, hiszen ebben mára alig maradt valami a meghirdetett pillérekből. Így többek között eltűnt a pályakezdők pótléka, eltűnt az intézményvezetők beígért pótlékemelése, köddé vált az egész program, mint a miniszterelnök sok más, az elmúlt hat évben nagy dérrel-dúrral bejelentett programja.

Mi is történt itt az "Új tudás" program körül az ősszel? 2008. október 1-jén a Magyar Távirati Irodánál a következők jelentek meg: Jelentős források a közoktatásnak az "Új tudás" programon keresztül. Ezek a források az elmúlt ötven év legnagyobb fejlesztéseit teszik lehetővé - összegezte Gyurcsány Ferenc. Hozzátette: a közoktatás az egyetlen olyan területe a költségvetésnek, amely arányaiban többet kap jövőre.

A mi számításaink szerint 32 milliárddal kevesebb ez, mint az előző években. Mondta ezt október 1-jén - már akkor sem volt ez igaz. Akkor is látható volt, hogy nem lesz igaz, hogy a közoktatás az egyetlen olyan területe a költségvetésnek, amely többet fog kapni.

2008. október 27-én, akkor, amikor már az újabb változatot is beterjesztették, néhány órával azután, hogy a megszorításokat közölte a miniszterelnök, az OKM egy közleményt adott ki: Az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program továbbra is egyike a kormány legnagyobb prioritást élvező programjainak. A program kiemelt eleme továbbra is a tanári pálya presztízsének emelése, a tanári hivatás fokozottabb megbecsülése. Mondom, tette ezt akkor az Oktatási Minisztérium, amikor már eldőlt, hogy nem lesz 13. havi bér, és a bérek be lesznek fagyasztva.

(12.20)

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzügyi válság ellenére a program minden egyes eleme megvalósuljon - mondták ezt akkor, hazudtak akkor, amikor már egyébként mindezeket a bérelemeket törölték a költségvetésből.

Tulajdonképpen feltehetnénk a kérdést, hogy miben is nyilvánul meg az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program, a kormány legnagyobb prioritást élvező programja. Miben nyilvánul meg, amikor a legfőbb pillérei eltűntek? Mennyiben szolgálja az a tanári hivatás fokozottabb megbecsülését, hogy az eddigi juttatásokat megvonják, és egyhavi bért elvonnak? Pontosan mit jelent az, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium majd mindent megtesz? Mit fog csinálni?

Ezt a pedagógustársadalmat, akiről itt szólt az "Új tudás" program, különösen egyébként annak a kreatív és innovatív részét becsapták. Ezek az emberek rengeteget dolgoztak, lelkesek voltak, újat alkottak, ugyanakkor anyagilag rosszul jártak. Ma a pedagógus-átlagkereset a nemzetgazdasági átlagkereset alatt van. Nem ezt ígérték, nem a középosztály és nem a pedagógustársadalom lecsúszását ígérték.

Nézzük a költségvetés harmadik változatát, amelyet a pénzügyminiszter mint módosító javaslatot nyújtott be, abból is a közoktatási alaptámogatások alakulását. Az új teljesítményalapú finanszírozás bevezetése 2007-től az érintett évfolyamokon már 20-25 százalékos csökkenést eredményezett. A számítás alapjául szolgáló összeg 2 millió 550 ezer forint volt az elmúlt két évben, és az elmúlt két évben nem változott, így vettek ki évente 25 milliárd forintot az oktatásból, eddig a konvergenciaprogramra hivatkoztak. A benyújtott módosítás szerint ez a 2 millió 550 ezer forint tovább csökken 2 millió 450 ezer forintra, és ez alapján jön ki az óvodásokra, iskolásokra szánt normatíva.

Csak emlékeztetőül: a 2006-2007. tanévben egy első osztályos normatívája még 204 ezer forint volt, ez 2008-ban már csak 145 700 forint volt, 25 százalékos csökkenés, és 2009-re tovább csökken, olyan 140 ezer forintra, egyébként sorolhatnám a további évfolyamokat is. Hogyan és miként fogják az iskolafenntartók, közöttük a legtöbb iskolát, óvodát fenntartó önkormányzatok fenntartani majd ezeket az intézményeket, miközben az önkormányzatoktól is 150 milliárd forintot vonnak el?

A kormányzó erők az idén kampányt indítottak a bölcsődék mellett is, ehhez képest 45 ezer forinttal csökkentik a bölcsődei normatívát. A sajátos nevelési igényű gyerekek oktatása az óvodákban, iskolákban mínusz 32 ezer forint, de elvettek a korai fejlesztésből, gondozásból, fejlesztő felkészítésből is. A kollégiumi diákotthoni normatívát 33 ezer forinttal csökkentették. Ebből is látszik, hogy a legrászorultabb gyerekektől, a legrászorultabb rétegektől, családoktól von el a kormány.

A többcélú kistérségi társulásokba kényszerítették a kisebb önkormányzatokat adminisztratív és pénzügyi eszközökkel, ugyanakkor erre most lecsökkentik a támogatásukat 20-30 százalékkal. Levesznek a bejáró gyermekek támogatásából, az iskolabusz-támogatásból, a tagintézményi támogatást, és sorolhatnám tovább. A fejezeti költségvetésből pedig szinte teljesen kikoptak a szakmai feladatok, nyoma sincs az oktatás minőségét szolgáló szakmai fejlesztéseknek.

Szólnom kell még a korai óvodáztatás támogatásáról. A kormányzati kommunikációban ez kiemelt helyet kapott, különös tekintettel a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatására. Itt ma már hallottuk szinte diadalittas bejelentésként, hogy erre 760 millió forintot szán a kormány, ez mindösszesen csak hat-hétezer gyerek támogatására elegendő. Azt gondolom, ez az alacsony szám önmagáért beszél. De alacsonynak tűnik az óvodai férőhelyek felújítására szánt 4,35 milliárd forint is, hiszen ebből érdemi bővítésre nem nagyon fog jutni, hiszen az elnyerhető összeg maximum 20 millió forint.

Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Állami Számvevőszék véleménye szerint a nagyvárosi agglomerációkban, Budapesten és a Budapestet övező agglomerációban 36 300 gyerek ma nem részesül óvodai ellátásban, tehát helyet kell biztosítani ahhoz, hogy 2010-re meg tudjanak felelni az önkormányzatok, meg tudjon felelni az ország a meghozott törvényeknek. Ma ennek nincs meg a fedezete.

Végezetül: azt gondolom, ma már többször elhangzott az, hogy gazdasági növekedésre és nem megszorításokra volna szüksége ennek az országnak; gazdasági növekedésre, hiszen ha növekedés van, akkor jutna egyébként az oktatásra is, és nem kellene a közoktatásnak ismét egy ilyen mérvű csapást elszenvednie. Önök szinte minden felszólalásukat úgy fejezték be, hogy összefogásra szólítanak fel minket, összefogásra szólítják fel az országot, volt olyan miniszter, aki közös sírást kért tőlünk. Azt gondolom, egy ország tönkretételében nem vagyunk hajlandóak összefogni senkivel. Olyan ez, mint amikor a bűnös összefogásra szólítaná fel az áldozatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bármennyit is beszélhetünk erről a dologról, végül is az "Új tudás" program - úgy fogalmazok - egyik legfontosabb pillérét vették ki, ami talán egyébként a legtöbbe is került volna, hiszen az egy nemes elhatározás volt, hogy a pedagóguspályát vonzóvá kell tenni. A módszerrel nem feltétlenül értettünk egyet, azzal, hogy a pályakezdő pedagógusoknak olyan pótlékot adnak, amivel gyakorlatilag összetolják a pedagógus-bértáblát, és egy kezdő pedagógus, aki még próbaidőn van, majd megközelítően annyit fog keresni, mint aki 15 éve van a pályán, de a szándék, az, hogy vonzóvá tenni a pedagógus pályát, mindenféleképpen becsülendő. Na, ezt az egyik legfontosabb elemet vették ki önök, illetve azt az intézményvezetői pótlékot, ami elismerte volna azt a rendkívül nagy felelősséget és hatalmas munkát, amit minden intézmény élén álló vezető egyébként elvégez.

Hogy az államtitkár úr konkrét gyáli kérdésére feleljek: valóban történt Gyálon óvodai csoportok megszüntetése, mert azok az épületek, csoportszobák már nem voltak alkalmasak a korszerű oktatásra, nevelésre, helyettük egyébként pedig felújított, illetve teljesen új intézménybe kerülhettek a gyerekek, úgyhogy az óvodai csoportok száma Gyálon nem lett kevesebb.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(12.30)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Megdöbbenve értesültem arról, hogy önök arra készülnek, hogy menet közben megváltoztassák a felsőoktatási felvételi játékszabályait. Manherz Károly államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy lehetséges a felvételi keretszámok módosítása oly módon, hogy csökkenjen az államilag finanszírozott képzésre felvehető hallgatók száma. Szerinte annak fényében lehetne erről dönteni, hogy az egyes szakokra hányan jelentkeztek. Ez a felvetés szégyenletes és elfogadhatatlan. Egy jogállamban ilyen lépés nehezen képzelhető el. De az ötlet nem csupán jogi szempontból aggályos, morálisan is elfogadhatatlan. Önök évek óta arra törekednek, hogy minél több fiatalt kényszerítsenek díjfizetésre, ha egyetemre, főiskolára akar járni - hol suttyomban teszik ezt, a keretszámok csökkentésével, hol nyíltan, a tandíj bevezetésével.

Miniszter Úr! Magyarország polgárai egy esztendővel ezelőtt egyértelműen állást foglaltak abban a kérdésben, és elutasították az önök törekvését, amely arra irányult, hogy a felsőoktatás majd' mindenki számára fizetős legyen. Az emberek egyértelművé tették, hogy nem kérnek ebből a politikából, mert tudják, hogy ez a családok egyre nagyobb része számára jelentené azt, hogy gyermeküknek esélye sem lesz a továbbtanulásra. Most, amikor válság van, és a kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt családok tömegei kerülnek egyik napról a másikra kilátástalan helyzetbe, önök nem azon gondolkodnak, hogyan lehetne nekik segíteni, nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél több fiatal tanulását segíteni, nem, önök korlátozni akarják a tehetséggondozó és felzárkóztató programokban részt vevők számát. Nem fizetik ki időben a hátrányos helyzetű fiatalok ösztöndíjait, és tovább akarják csökkenteni az ingyenes felsőoktatási képzésben részt vevők számát.

Az ön államtitkára szerint a létszámcsökkentés komoly megtakarítást jelentene, amely összeget más célokra is fel lehetne használni. Fel sem merül az ön munkatársában az, hogy a felvételire jelentkezett fiatalok évek óta készülnek tanulmányaik folytatására, felkészítő foglalkozásokra, különórákra járnak, nyelvvizsgát tesznek, ami nem olcsó mulatság, és nem is kevés munka. Ha ez az elképzelés valósággá válik, sokuk pénz- és energiabefektetése veszhet kárba.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön elődjének, Magyar Bálintnak jó szokása volt, hogy a felsőoktatásba jelentkezettek adatait már néhány nappal a határidő után ismertette. Kérem önt, hogy ha ismertek ezek az adatok, akkor ezt ossza meg velünk. Várom továbbá egyértelmű válaszát, valóban arra készülnek-e, hogy csökkentik az államilag finanszírozott képzésre felvehető hallgatók számát. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A legnagyobb tisztelettel szeretném felhívni az ön figyelmét arra, miután két és fél-három percet beszélt a Reformszövetségről, hogy nem a Reformszövetség van ma kormányon, hanem önök. (Dr. Hiller István közbeszól. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Bár ami az elmúlt hetekben történik, az inkább hasonlít már egy bukott kormánynak a szánalmas végjátékához és vergődéséhez, ami egyébként az ön által vezetett minisztériumban is megtörténik, hiszen - még egyszer szeretném elmondani - ezek az információk, amelyekről beszéltem, az ön szakállamtitkárától származnak, amely szerint módosítaná a felvételi keretlétszámokat. (Dr. Hiller István: Nem.)

(14.50)

De ha a sajtóban egy kicsit körülnézünk, másra is akadhatunk, hiszen azt olvashattuk nem olyan régen, hogy az esélyegyenlőségi főigazgatóját talán hűtlen kezelés miatt kell majd eltávolítani a minisztériumból, azt a főigazgatót, akinél, amely igazgatóságon a felzárkóztatásra, integrációra szánt pénzek is szerepelnek.

Úgyhogy sajnos a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miközben itt azt látjuk, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök már csomagol, a sajtó híradásai szerint önök is, ha még nem is csomagolnak, de csomagot készítenek a miniszter úrral egyetemben, mégpedig megszorító csomagot az oktatás számára. A híradások szerint a felsőoktatásban 2,7 milliárd forintot zárolt a tárca. Ez önmagában is súlyos problémát jelent az intézmények számára. Ráadásul a zárolás nem egyformán érinti az intézményeket, sajtóhírek szerint az sem kizárt, hogy talán politikailag motivált döntés született.

A helyzetet tovább súlyosbítja a gazdasági válság s ennek következményeként a forint mélyrepülése. A PPP-beruházások miatt az intézmények által fizetendő törlesztési kötelezettség 20-25 százalékkal megemelkedett, ami éves szinten mintegy másfél milliárd forintos kiadási többletet jelent.

A minisztérium az eddigi nyilatkozatok szerint nem kíván beszállni a megnövekedett költségek finanszírozásába, az intézmények pedig ezt a pénzt vagy a szolgáltatások, vagy az oktatás színvonalának csökkentésével tudják előteremteni, vagy a hallgatókra kivetett fizetési kötelezettséggel. Sokáig úgy tűnt, a közoktatás területét talán nem érinti a zárolás. Reménykedtünk is ebben, hiszen az elmúlt évek megszorításai miatt több száz intézményt bezártak a fenntartók. A legújabb hírek szerint azonban szép csendben a nyilvánosság kizárásával ezen a területen is elindították a fűnyírót, és összességében mintegy 4 milliárd forinttal csökken a támogatás. Az elvonás olyan területeket érint, mint például az érettségi vizsga, az országos kompetenciamérés vagy ami a legfájóbb, az Arany János tehetséggondozó program.

Államtitkár úr, kérdezem: milyen, az oktatást érintő megszorításokról döntöttek? Mekkora összeget zároltak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a felsőoktatás és a közoktatás területén, milyen feladatokat érintenek az elvonások?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön hosszan szólt arról, hogy a felsőoktatási intézményeket hogyan érinti ez az elvonás és a zárolás - valóban hosszan lehetne beszélni arról, hogy a PPP-konstrukció hogyan vált rémálommá a magyar felsőoktatás számára -, ugyanakkor kevesebbet beszélt a válságról és annak hatásairól. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, ha körülnéznének a világban, azt látnák, hogy válság van máshol is, gazdasági válság és pénzügyi válság is, olyan bűnt azonban nem követnek el kormányok, hogy az oktatásból és az emberi erőforrások fejlesztéséből vonnának ki pénzt, mert ez bűn. A válság előbb-utóbb véget ér, államtitkár úr, akkor majd újraindul a verseny, és mi megint hátrányban leszünk, mert ismét az oktatásból vonnak ki pénzt. És még egyszer szeretném elmondani: arról a fontos területről vonnak el pénzt, ahol a leghátrányosabb helyzetű gyerekek tanulnak - például az Arany János programtól -, és ez több mint bűn.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A napokban hozták nyilvánosságra az állami gazdasági társaságok vezetőinek csillagászati jövedelmeit, amelyek, azt gondolom, országos felháborodást keltettek. Ennél már csak az váltott ki nagyobb döbbenetet, hogy köztörvényes bűnök alapos gyanújával előzetes letartóztatásban ülni, ha lehet, még jövedelmezőbb; olyannyira, hogy ez már a hülyének is megéri. Immár munkában megfáradt, egyik hónapról a másikra tengődő tömegek ajánlkoznak a nyomasztó gondoktól való könnyű megszabadulás reményében, hogy sokmilliós jövedelemért szívesen ücsörögnének karba font kézzel néhány hónapot az előzetesben. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Az önök által kormányzott országban már csak ilyen fonák módon mennek a dolgok.

Arról azonban önök és személy szerint ön is mélyen hallgat, hogy a költségvetési intézmények vezetőinek jövedelmei semmivel sem maradnak el az állami vállalatok irányítóinak jövedelmei mögött. Számítások szerint semmi akadálya annak, hogy egy rektori fizetés elérje akár az 54 millió forintos összeget is. Ön ezt nem is cáfolta. Mindössze éreztette a felháborodott közzel, hogy ön a helyzet áldozata. Nem volt más választása, mint hogy aláírja ezeket az arcpirító jövedelmeket. Mielőtt, tisztelt miniszter úr, egy mártír pózába merevedne, ki kell mondanunk, az igazság az, hogy ön ezeket a menedzserszerződéseket azért kötötte, hogy megvásárolja a rektorok jóindulatát, okkal remélve, hogy így készségesebben asszisztálnak a felsőoktatást sújtó megszorításokhoz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

És az is az igazsághoz tartozik, hogy önt nemigen érdekelte, mekkora adósságot halmoznak fel eközben a felsőoktatásban. Az meg pláne nem zavarta, hogy ez nem egyéb, mint a közpénzek nemtörődöm osztogatása, amiért egy másik, felelős kormányban ön méltatlanná vált volna a miniszteri székre.

Tisztelt Miniszter Úr! Mikor fejezi be a titkolózást és intézkedik végre a rektori jövedelmek nyilvánossága érdekében? A mai magyar viszonyok között ön szerint reális-e és elfogadható-e, hogy akár 54 millió forintot is keressen évente egy rektor? Tisztességesnek tartja-e, hogy az önök mély szociális meggyőződéséből fakadóan az oktatók illetménye évek óta alig mozdul, és egyre kevesebbet ér? A felsőoktatás eladósodása, a rektorok szerint is hatalmas, ön mégis hozzájárult ezekhez az elképesztő jövedelmekhez. A jelenlegi megszorítások során szándékában áll-e korlátozni ezek mértékét?

Várom miniszter úr válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Két fontos kérdést tettem fel önnek, az egyik az volt, hogy hajlandó-e felülvizsgálni a rektorok bérét, erre nem válaszolt, és arra sem, hogy hajlandó-e nyilvánosságra hozni a rektorok bérét; az önkormányzati vezetőket erre jogszabály kötelezi, csakúgy, mint az állami vállalatok vezetőit. Ön erre nem válaszolt.

Minden tiszteletem a rektorok többségéé, miniszter úr. Valóban kiváló tudósok és professzorok, akik lehet, hogy ezeket a béreket megérdemlik. De minden viszonyítás kérdése, miniszter úr. Magyarország ma olyan helyzetben van, hogy önnek szerintem ezt a kérdést is felül kellene vizsgálnia. Tehetnék egy olyan összehasonlítást is, hogy ma egy rektor egyhavi béréből, miniszter úr, az ön tárcája által felügyelt intézményekben, iskolákban, óvodákban hatvan-nyolcvan évig lehetne szociálisan rászorult, hátrányos helyzetű gyerekek étkeztetését megoldani. Amikor önök választás elé kerültek, akkor az egyikhez hozzányúltak, a másikat pedig még csak nyilvánosságra sem hajlandók hozni. A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Emberileg persze egyetértek önnel, mint politikus azonban mélyen meg vagyok döbbenve azon, amit ön kormánypárti képviselőként itt elmondott a költségvetés oktatási számairól. Értékekről és felelősségekről beszél, úgy, mintha a kormány által benyújtott költségvetéshez az MSZP-frakciónak az égadta világon semmi köze nem lenne, s most döbbennek rá, hogy 27 milliárdot kivonnak a közoktatásból, és ez drámai helyzetet teremt. Most döbbennek rá, hogy 17 milliárdot elvesznek a rászoruló gyerekek étkeztetéséből, ami drámai helyzetet teremt. Úgy tesznek, minthogyha ehhez semmi közük nem lenne.

Kérem szépen, milyen megszűnő támogatások vannak a közoktatásban? Megszűnik az egyébként törvény által még mindig kötelező - ma már többen céloztak erre - pedagógus-szakképzés és -továbbképzés támogatása, de megszűnik a tavaly nagy dérrel-dúrral bevezetett minőségbiztosítás támogatása, vagy az a teljesítménymotivációs támogatás, ami a tavaly - még egyszer mondom - nagy dérrel-dúrral beharangozott "Új tudás" program része volt. Az "Új tudás" mára egy üres lufi lett, mindent megszüntettek belőle. Megszüntetik, kiemelik az ösztönző támogatást a kistelepülések részére, a kistelepülési tagintézményi támogatást, és ami nagyon-nagyon fájó, megszűnik a diáksport támogatása is.

Ön arról beszél, hogy szükséges gazdasági lépések miatt kell ilyen lépéseket megtenni. Kérem szépen, az önkormányzatok, amelyek a legfőbb iskolafenntartók, ilyen normatív támogatás mellett a továbbiakban már nem fogják tudni működtetni azt, ami kötelező feladatuk, a közoktatás rendszerét.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés részletes vitájában az 1150-1151. számú módosító javaslatunkhoz szeretnék hozzászólni. Több módosító javaslatot beadtunk a közoktatási normatívák emelésére. Ez a két módosító javaslat az, amely azonban egységes, nagy csomagban kezeli ezt a tárgykört.

Elöljáróban el kell mondanom, hogy mindig is vitáink voltak a közoktatási normatívák összegéről, illetve jó ideig a vitáink abban merültek ki, hogy ezek a normatívák mennyivel emelkedjenek. Körülbelül három esztendővel ezelőtt élesedtek ki ezek a viták a normatívák körül, hiszen az akkori MSZP-SZDSZ-koalíció olyan törvénymódosítást javasolt a közoktatási törvényben, amely a normatívák garanciáját megszüntette. Addig ugyanis a törvényszövegben az állt, hogy a normatíva, amit az állam ad a fenntartóknak a kötelező közoktatás támogatásához, nem lehet kevesebb, mint az előző évben. Ezt akkor az MSZP-SZDSZ-koalíció kiemelte a közoktatási törvényből, azóta pedig azt látjuk, hogy a félelmeink az akkori vitában jogosak voltak, hiszen ezek a normatívák évről évre csökkennek.

Ugyanakkor pedig elmondható az, hogy ha nézzük az eltelt éveket, akkor a fenntartás egyre drágábbá vált, és a fenntartóknak egyre több és más forrást kellett bevonni, hogy még egyszer elmondjam, az állam által kötelezően rájuk rótt közoktatási feladatokat, kötelező feladatokat teljesíteni tudják. Közben persze bevezetődött egy új számítási modell is, ahol a teljesítménymutatóhoz rendelt szorzó, ami 2008-ban, a bevezetés évében 2 millió 550 ezer forint volt, ez az idei évben már csak 2 millió 540 ezer forint volt, és 2010-ben pedig radikális csökkentést javasoltak önök a benyújtott költségvetési törvényben, 2 millió 365 ezer forint. Ez adta meg a közoktatási alap-hozzájárulást, és azt gondolom, hogy ez már elviselhetetlen csökkenést hoz a közoktatás területén.

Ezek a normatívák, amelyekről beszélünk, jó pár éve alacsonyabbak, mint például 2002-ben vagy 2003-ban voltak. Azért nemcsak a 2002-t mondom, a polgári kormány utolsó évét, hanem a 2003-as, az MSZP-SZDSZ-kormányzás első költségvetési événél is sokkal alacsonyabbak ezek az összegek; van olyan tétel, ahol 30 százalékkal, de például a tervezett csoportos művészetoktatás területén ez egy 50 százalékos csökkenést is jelenthet. Így nem csoda az, hogy egyébként összekapcsolhatóak az anyagi források és a teljesítmény, nem csoda az, hogy a közoktatás teljesítménye rosszabb, mint 2002-ben.

(10.50)

Egyébként az önök jelenlegi oktatási minisztere, Hiller István is egy tévéadásban elismerte, hogy jelentősen romlott a közoktatás teljesítménye.

Önök most 27 milliárdot terveztek kivonni a közoktatásból. Az ÁSZ szerint és más számítások szerint ez 31,5 milliárd is lehet. Nem számolnak önök az árak emelkedésével, a közüzemi díjak növekedésével, és ez a támogatás már csak a töredékét éri. Azt gondoljuk, hogy veszélyben van, sőt nemcsak veszélyben van a közoktatás, hanem tovább folytatódhat a szegényebb települések leszakadása, tovább folytatódik az ott élő gyerekek oktatási leszakadása. Példátlan ez a hanyatlás, ami az oktatásban van, és azt látjuk, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakon, a gyerekeken csattan az ostor.

Hogy egy-két példát mondjak önöknek, hogy hogyan csökkentek ezek a normatív számok: 2002-ben még egy 3 éves óvodás esetében, aki 8 órát töltött benn az óvodában, normatívaként 182 ezer forintot kapott erre a feladatra utána a fenntartó. 2008-ra ez némileg még emelkedett is - ez nagyon helyes volt -, 202 500 forintra, majd pedig most az önök tervei szerint ez lecsökken 160 ezer forint alá. Egy első évfolyamos, 6 éves általános iskolás tanuló 2002-ben 187 ezer forintos állami normatívát kapott, innentől kezdve egyenes a csökkenés, a tavalyi évben 145 700 forint, most pedig a terveik szerint csak 135 100 forint. Sorolhatnám a különböző évfolyamokat végig a közoktatás területén.

Önök azzal indokolják a csökkenést, illetve mindig találnak valamilyen indokot, hol a konvergenciaprogram, hol a válság, most pedig a normatívák további csökkentésére az az indok, hogy nem kell befizetniük a fenntartóknak a dolgozók után járó ehót, az 1950 forintot, illetve egy 5 százalékos járulékcsökkenés van minden dolgozó esetében, és ez igaz. De azt szeretném kérni, hogy ha önök ilyen pontosan és jól tudnak számolni, akkor számoljanak az 5 százalékos áfaemeléssel, és számoljanak a 2002 óta tartó inflációval vagy a közüzemi díjak, az energiadíjak növekedésével is.

Azt gondolom, hogy mi a javaslatainkban mértéktartóak voltunk. Javaslatainkban pusztán a 2009-es számok szerepelnek, azt szeretnénk, ha a közoktatási alapnormatíva szorzója 2 millió 540 ezer forint lenne. Ez nominálisan az idei szintet tartja meg a következő esztendőben is. Nem lesz elegendő, de talán a további romlást megállíthatja.

Ráadásul egy másik, a költségvetési törvény mellett párhuzamosan futó törvényjavaslat lehetőséget teremt arra az önök javaslata szerint, hogy ezek a normatívák már tanév közben, január 1-jétől csökkenjenek, január 1-jétől kívánják mindezt bevezetni. Szerintünk ez alkotmányellenes is lehet, hiszen a törvény szerint év közben az oktatás nem szervezhető át, ám azt gondoljuk, hogy a romló feltételekre való felkészüléshez nem áll elegendő idő sem a fenntartóknak, sem pedig a szülőknek, az oktatásban részt vevőknek sem áll elegendő idő a rendelkezésre.

Ez egyébként, hogy év közben változnak a feltételek, jelenthet aránytalan terhet is az oktatásban való részvételben, sérülhet az oktatáshoz való jog, az iskolaválasztás szabadsága is. Hiszen számos fenntartó éppen a drasztikusan és hirtelen megváltozott anyagi körülmények miatt december-januárban, majd most, a költségvetés elfogadása után, tanév közben döbbenhet rá, hogy nem képes működtetni az intézményét. Fenntartók tömege kényszerülhet a kormány jogsértő lépése nyomán maga is jogsértésre, intézményei tanév közbeni megszüntetésére, átszervezésére, és gyerekek tömege indulhat új óvodát, iskolát keresni.

Tisztelt Ház! A megszüntetni tervezett közoktatási támogatások sora egyébként igen hosszú. Ilyen a két tanítási nyelvű oktatás, amire úgy tűnik, hogy azért sikerül megoldást találni, mi is adtunk be erre javaslatot. De megszűnik a pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés támogatása, a közoktatási közalapítványok támogatása, a minőségbiztosítás támogatása, illetve a diáksport támogatása. Mi erre mind adtunk be módosító javaslat, legalább a 2009-es szinten fönntartani.

Egyet emelnék ki, a diáksport támogatását. Azt gondolom, hogy ellenzék és kormánypárt egyaránt egyetérthet abban, hogy maga a sport a fiatalok szempontjából milyen fontos, és nem kívánom felsorolni, hogy az egészségmegőrzés, a prevenció, a testedzés szempontjából fontos. A nevelés szempontjából is fontos a diáksport. A javaslatunk szerint mindössze 430 forint/fő/évben javasoljuk a támogatást. Nem egy nagy összeg ez, 494,8 millió forintról van szó országos szinten. Ezt önök kinullázták a költségvetés sorain belül.

Másik jelentős probléma, hogy az elmúlt években jogi eszközökkel, erővel körzetesítettek iskolákat és óvodákat. Emelt támogatás ígéretével kistérségi társulásokba kényszerített nagyon sok település sok fenntartót és intézményt. Megjegyzem, ennek hatására már kisgyermekkortól váltak tömegek ingázókká. Ugyanakkor pedig most azt látjuk, hogy megszűnik az ösztönző támogatás a kistelepülési közoktatás feladatainak társulásban történő ellátásához. Eltüntetnek a költségvetésből 100 millió forintot. Megszűnik a kistelepülési tagintézményi támogatás. Csökkentik az intézményekbe bejáró tanulók után a támogatást, és csökkentik a közoktatási feladatok egyéb más támogatásait is, amelyek kistérségi társulásban történnek. Tisztelt képviselőtársaim, ez elvtelen dolog. Az történt, hogy rákényszerítették, ígéretekkel rávették a települési önkormányzatokat, hogy érdemes lesz többcélú kistérségi társulásokat alakítani, most pedig onnan is vonják ki a forrásokat.

Az utolsó terület, amelyről szeretnék szólni, a művészetoktatás kérdése. Ha az elmúlt éveket nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy alkotmányosnak éppen nem nevezhető eszközökkel próbálták meg többször kiseprűzni a művészetoktatást a közoktatásból. A forráskivonás mértéke évek óta rendkívül jelentős, miközben pedig szintén kormánypárti és ellenzéki oldalon mindenki azt hangoztatja, hogy a művészeti nevelés és annak nevelő hatása mennyire fontos Magyarországon. Büszkén példálózunk azzal, hogy Európában egyedülálló az, hogy egy önálló intézményrendszere van, és mondjuk, nem az általános iskolák vagy a középiskolák része a művészeti oktatás és nevelés, hanem egy külön, önálló intézményrendszerrel rendelkezik. Rendkívül veszélyesnek tartom, hogy innen is egyre inkább források kerülnek ki. Ennek következménye is lehet, hogy a tanulók egyharmada egyébként egész egyszerűen eltűnt.

Ugyanarra a veszélyre szeretném felhívni a figyelmüket, mint általában a közoktatási normatíváknál: a fenntartókra hihetetlen következménnyel fog járni az, hogy már január 1-jétől csökkenne ez a normatíva, ugyanakkor pedig a tanulók is beléptek ősszel egy rendszerbe, ahol tudták azt, hogy milyen tandíjat kell fizetni. Ezt önök most januártól akár a háromszorosára is emeltetnék a fenntartókkal.

Különösen veszélyben vannak azok a művészeti iskolák, ahol a fenntartók nem megyei önkormányzatok, nem települési önkormányzatok, hanem egyéb fenntartójuk van. Őnekik még lehetőségük sincs arra, hogy valamilyen pótlólagos forráshoz nyúljanak. Ezért kérem önöket, hogy fontolják meg javaslatainkat, és az oktatás és leginkább gyerekeink érdekében tekintsék át és vegyék fontolóra - még egyszer kérem önöket - az általunk beadott módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tulajdonképpen csatlakoznék Kormos Dénes képviselő úr felszólásához, illetve azt jóval megelőzően volt Török Zsolt képviselő úrnak egy felszólalása, ami arról szólt, hogy nevetséges módosítók, majd most államtitkár úr arról beszélt, hogy minden módosításnak ára van. És ez valóban így is van. Hadd említsek önöknek egy-két oktatást érintő módosításukat, amelynek ára van. Mégpedig, azt gondolom, félelmetes ára, hiszen ezek a módosítók, amelyeket önök beterjesztettek, a magyar oktatás szereplőit játsszák ki egymással szemben, fenntartókat és intézményeket, felsőfokú oktatást és közoktatást.

Magyar Bálint képviselő úr, aki most nincs jelen, és nem tudom, milyen minőségében, most éppen mint kormánypárti vagy ellenzéki képviselő, mindenesetre nagyon helyesen észrevette, hogy az Arany János programhoz bizony vissza kell pótolni pénzt. Önök ezt a javaslatot az oktatási bizottságban támogatták is. Honnan vett el Magyar Bálint képviselő úr? Az érettségik lebonyolításától. Kijátssza egymással szemben a felzárkóztatást és a középiskolai oktatást.

(11.10)

Az államtitkár úr beszélt arról, hogy 7,5 százalékkal visszaemelnék az eredeti szintre a művészetoktatás támogatását. Nagyon helyes! Honnan vesznek el önök? A felsőoktatástól. Kijátsszák egymással szemben a művészeti oktatást és azt a felsőoktatást, ahol évek óta finanszírozási gondok vannak.

Diadaljelentésként közlik velünk, hogy rendbe teszik a gyermekétkeztetést. Honnan vesznek el pénzeket? Az önhikis településektől. Kérem szépen, azt csinálják, hogy az egyik kezükkel adnak, a másik kezükkel meg egyébként ugyanabból a zsebből vesznek ki. Hát, ilyen megoldásokat és ilyen módosító javaslatokat tesznek önök. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szocialista képviselők egy csoportja pár hete a sokadik közoktatási törvényjavaslatot nyújtotta be. Ehhez Arató Gergely, a szaktárca politikai államtitkára olyan módosító javaslatokkal állt elő, amelyek szembementek az ön és a kormány lépéseivel. A szocialista képviselők, elvetve a saját eredeti elképzeléseiket, először támogatták, majd leszavazták az államtitkári javaslatot, majd pedig egy azzal egybecsengő bizottsági indítványt tettek le az asztalra, amiért Magyar Bálint, pestiesen szólva, leüvöltötte a fejüket a bizottsági ülésen, és beavatta őket a folyó kormányzati munka finom részleteibe. Ebben az ellenzéki szabad demokrata képviselő ugyanis tájékozottabbnak mutatkozott, mint a minisztériumban dolgozó Arató úr, illetve a szocialista frakció, bár arra is gondolhatunk, hogy a szocialista frakció és Arató úr küzd a kormány, Hiller miniszter úr és az oktatásügyet talán máig irányító Magyar Bálint ellen és viszont.

Ha ennek alapján úgy vélné, hogy mindössze az volt a baj, hogy hozzá nem értő képviselők szakmai háttér nélkül barkácsoltak rossz, alkotmányosan vitatható törvényjavaslatokat, hadd hívjam fel a figyelmét a szakképzési törvény napjainkban elfogadott módosítására. A tervezetet a munkaügyi tárca nyújtotta be, és a szocialista képviselők, illetve a kormány, amelyik előzőleg rábólintott, később ezen önök döbbentek meg a legjobban, az iskoláknak meg még erre sem volt idejük, mert mindez a hátuk mögött történt. A munkaügyi miniszter egy alig észrevehető változtatással egyszerűen piacosította volna az állami vizsgának számító szakmai vizsgát, sőt megengedte volna, hogy gazdálkodó szervezet iskola nélkül is oktathasson tankötelezett tanulókat. Ha az ellenzék nem veszi észre a munkaügyi miniszter trükközését, a kormány úgy támogatja, a szocialista többség pedig úgy szavazza meg a törvényjavaslatot, hogy azt sem tudja, mi van benne. Megjegyzem, talán még most sem tudja.

A felsőoktatásra párhuzamosan több törvényjavaslatot nyújtottak be. Most akarják a felsőoktatással való egyeztetés nélkül, sőt tiltakozása dacára törvénybe iktatni mindazt, amit eddig nem mertek. A jogalkalmazási összevisszaság, hozzá nem értés, a heti-havi gyakorisággal történő változás teszi mind zűrzavarosabbá és betarthatatlanabbá a törvényeket.

Miniszter Úr! Hogyan lehetséges, hogy a kormány úgy tárgyal és bocsát a parlament elé törvényjavaslatot, hogy a jelek szerint maga sem tudja, mi van benne, vagy ha tudja, félrevezetni igyekszik a polgárok által választott parlamentet? Ön szerint ki a felelős ezért a káoszért? Alkalmas-e a feladatára ez a kormány, mely sorozatos rögtönzésekkel, bújtatott szándékokkal szétveri a törvényeket és végső soron a magyar oktatásügyet?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Az oktatásügy irányítását jellemzi az a nívótlanság, káosz és zűrzavar, ami ma van. Mást gondol a miniszter, mást gondol az államtitkár, mást a szocialista képviselők a bizottságban, mást Magyar Bálint. Hetente-havonta nyújtanak be két-három paragrafusos törvénymódosításokat, fontos, de egyébként nem túl lényeges kérdésekkel foglalkoznak, az oktatás szereplői pedig már csak legyintenek ezekre a próbálkozásokra, amelyeket önök törvényalkotás címén tesznek.

Lényeges kérdésekkel nem foglalkoznak, miniszter úr, olyan lényeges kérdéssel nem foglalkoznak, mint a finanszírozás helyzete a közoktatásban. Az önök utóbbi években történő mérlege: 100 milliárdot meghaladó forráskivonás, több száz bezárt óvoda, több száz bezárt iskola. Nem foglalkoznak olyan lényeges kérdéssel, hogy a szakiskolákból mekkora a lemorzsolódás, nem foglalkoznak azzal (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy az érettségi elveszítette a komolyságát.

Önök nem képesek tisztességes kormányzásra, már alkalmatlanok erre. A válaszát nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A hazai tankötelezettség ma 12 évet fog át. A baloldali kormányok 8 évet kaptak, hogy ennek sikerére döntő hatást gyakoroljanak, és eredményeket produkáljanak. A nekidurálás meg is volt; 2002 óta több tucatnyi kormányzati programban oktatási ígéretek tömkelegét tették a hátrányos helyzetű, a leszakadó társadalmi csoportoknak.

Ha a töredékét megvalósították volna, ma nem itt tartanánk. Ehelyett rettenetes kártételt látunk, akármerre nézünk, a teljes oktatásügy drámai elszegényedését. Ígértek a falvakba óvodát, iskolát, újra és újra úgy megígérték, mintha először ígérték volna. Eközben százmilliárdot meghaladó mértékben csökkentették az évek folyamán az oktatási támogatások összegét, aminek az értéke is egyre drasztikusabban romlott. Óvodák, iskolák ezreit záratták így be, kényszerítették ki az átszervezésüket. A nagy pusztítással párhuzamosan pedig azt ígérgették, hogy soha nem látott mértékben fejlesztenek. Ígértek óvodai férőhelybővítést, a falvakban iskola-korszerűsítést, sőt "Biztos kezdet" programot, meg újra és újra már a beharangozás másnapján elfelejtett programokat. Ígértek a cigányságnak integrációt, oktatási eszközökkel. Ez olyan jól sikerült, hogy rosszabb a helyzetük, mint valaha, miközben sok-sok milliárd folyt el eredmény nélkül.

Mindezt a kormányzati sikerpropaganda ellenére renitens szocialista képviselők maguk ismerték el. De hiába is tagadnák, az emberek a saját szemükkel látják az általános lecsúszást. Ígértek a hátrányos helyzetűeknek "Útravaló" programot, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványból ösztöndíjat. A költségvetések évről évre gyászos bizonyítványt állítottak ki arról, hogyan is kezeli a leszakadó rétegek oktatási problémáit a kormány, aminek a legszélsőségesebb esete, hogy egy társadalmi csoporttól elvesznek, majd más címen nagy hangon visszaadják. Mégis mindvégig azt hangoztatták a baloldali kormányok, hogy ők állnak a hátrányos helyzetűek, köztük a cigányság érdekei pártján. A hátrányos helyzetű rétegek köszönik, de nem kérnek ebből a nagy gyámolításból, amelytől az életviszonyaik, oktatási esélyeik ilyen drasztikus mértékben romlottak, ahogy egyébként ezt Hiller miniszter úr is elismerte.

Államtitkár úr, kérem, adjon számot arról, hány iskolát, óvodát zártak be, illetve hányat építettek, illetve újítottak fel teljesen a csaknem 8 év alatt. Hány százalékkal nőtt a lemorzsolódás az oktatás egyes területein, illetve hány százalékkal nőtt a hátrányos helyzetűek óvodáztatása, oktatási sikeressége? Hány százalékkal javulnak, és hány forinttal nőnek a hátrányos rétegekre szánt oktatási ráfordítások jövőre, 2009-hez képest?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt években a trükkök százaiból azért az önök tárcájának is bőven kijutott, hiszen ön pont a programokról beszélt, és erre szeretném ráirányítani a figyelmet, a kormánypárti képviselőkét is, hogy hány és hány olyan program volt, amit az elmúlt években bejelentettek az oktatás területén, majd szép lassan eltűntek és elvéreztek. Ilyen volt például az "Új tudás" program. Tavaly ilyenkor, egy évvel ezelőtt erről szólt minden, de már az idei költségvetésben is felére csökkent, idénre pedig teljesen elvérzett ez a program.

Az "Útravaló" ösztöndíjprogramot említette az államtitkár úr. Valóban húszezer diákról van szó, viszont a támogatást levették a felére. A roma integrációs programok, az "Utolsó padból" program eredményeket nem tudott felmutatni, de a legfájóbb az, amit Hiller miniszter úr tett egy médiakérdésre válaszként, a következőt fogalmazta meg: ma az oktatás, a közoktatás helyzete rosszabb, mint volt nyolc, tíz évvel ezelőtt, rosszabb körülmények között (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) rosszabb teljesítményt mutat.

Ez az igazi mérleg. A választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)