Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már megszoktuk az elmúlt kilenc évben, hogy a Fidesz a saját maga által 2011-ben megalkotott jogalkotási törvénnyel szembenálló módon nyújtja be a törvényjavaslatait, tekintve, hogy a jogalkotási törvény egyértelműen azt tartalmazza, hogy kizárólag azonos életviszonyokat vagy egymással egyértelműen összefüggő jogviszonyokat lehet egy törvénymódosító javaslatban vagy törvényjavaslatban szabályozni.

(14.00)

Ily módon egyszerűen megszokhattuk azt, hogy a Fidesz a saját törvényeit sem tartja be, és folyamatosan abba a helyzetbe hoz minket, hogy például egy ilyenfajta salátatörvényben, mint ami most itt van, olyan életviszonyokat és olyan módon szabályoz, amit nem tudunk elfogadni, mert nem a nép érdekeit szolgálja. Közben ugyanott vannak azok a szabályok is, amelyek helyénvalóak, indokoltak, és valóban szolgálja mindazt, amit célként megfogalmaz.

Pontosan tudjuk, hogy ez a salátatörvény-jelleg azért van, hogy Rétvári Bence, Dömötör Csaba, Orbán Balázs és társai hétről hétre azzal tudjon minket szembesíteni, hogy valamely jogszabályi javaslatot nem fogadtunk el, ami bezzeg a nép mely társadalmi csoportjainak lett volna jó, és mi ne kritizáljunk, és mi ne tartsunk erkölcsi prédikációt, mert lám-lám, mi azt sem szavaztuk meg. Csak ilyenkor az ügyeletes papagájok azt felejtik el elmondani, hogy nagy valószínűséggel azért nem szavaztuk meg, mert ugyanabban a törvényjavaslatban még volt 8-10 olyan javaslat, amit normális, demokratikus érzelmű képviselő nem fogad el. Erről szól az egész salátatörvény-sztori, de ezt megszoktuk, kétharmados hatalommal saját szabályokat is könnyedén lehet sérteni.

Állami vagyon kérdéséhez szeretnék még hozzászólni. Amikor Bártfai-Mager Andrea miniszter asszony meghallgatása zajlott az Igazságügyi bizottságban, akkor a legfontosabb kérdésem felé az volt, hogy ha most már minisztere is van az állami vagyonnak, akkor törekednee arra, hogy végre legyen államivagyon-leltár, merthogy 30 év nem volt elég ahhoz, hogy megtudjuk, mi az állami vagyon, mit ér. Ő azt mondta, hogy ő ígéri, hogy egy éven belül csodálatos vagyonleltárt fogunk látni, a világ legcsodálatosabb államivagyon-leltárát fogjuk látni. Hát, én nagyon várom végre annak az egy évnek ezt az eredményét, hogy lássunk egy vagyonleltárt.

Meggyőződésem egyébként, hogy nagy eséllyel azért nem látunk vagyonleltárt, mert van 1990-ből, ’91-ből az állami vagyon tényleges nyilvántartására és értékére vonatkozóan adatunk. Ez az interneten is hozzáférhető. És pontosan látjuk azt, hogy ha azt az állami vagyont jelenértékre aktualizáljuk, és megtudnánk, hogy ma az állami vagyon milyen értékkel és milyen vagyontárgyakkal bír, akkor az lenne a következtetés, hogy az elmúlt 30 év kormányainak sikerült felszámolnia az állami vagyont.

És még azt a következtetést is levonhatjuk, ha megnézzük az 1990-es, szocialista rendszerből örökölt államadósságot, és megnézzük annak az államadósságnak a magyar állam vagyonához való korrelációját, és megnéznénk ma a magyar állam adósságát, és esetleg végre megismerhetnénk az állami vagyon struktúráját, értékét, azt tudnánk mondani, hogy a töredéke fedezet sincs állami vagyonból a meglévő államadósságra. Míg lehet, hogy az 1990-es leltár és az 1990-es államadósság, amire mondjuk, hogy milyen őrült nagy adóssága volt az államnak, ezért is volt jó a plurális demokrácia és a kapitalista útra térés, lehet, hogy azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a 30 évnek ez biztosan kudarca. Szóval, szerintem ezért nem ismerjük meg még mindig az állami vagyont és annak értékét.

A Magyar Fejlesztési Bank vonatkozásában ez a salátatörvény kibővíti azon kedvezményezettek körét, akiknek a Magyar Fejlesztési Bank forráshoz juttatásával tőkejavító intézkedéseket tehet, támogatásokat nyújthat, különösen a mezőgazdasági őstermelők és családi gazdálkodók, valamint kisvállalkozók felé. Teljes mértékben üdvözítő ez. Teljes mértékben! Boldogok vagyunk, hogy nemcsak bizonyos kivételezett oligarchák által megszerzett hatalmas vagyonokat támogat, vagy már a megszerzésüket vagy aztán a működésüket a Magyar Fejlesztési Bank, hanem esetleg az egyszerű halandók felé is eljut.

Csak egy dologról nem szabad elfelejtkezni, és ezért nem olyan baj, ha az ember nem olyan fiatal. Én ugyanis már ügyvéd voltam akkor, amikor a ’90-es években, a rendszerváltás után orrán-száján juttatták a kölcsönöket, hiteleket olyan vállalatoknak, amelyeknek nem volt sem olyan vállalkozásvolumen, sem olyan megalapozott cashflowtól kezdve a megtérülési számításokig, amire alapítani lehetett hiteleket. Az első bankkonszolidáció akkor vált szükségessé, amikor tömegesen nem fizették vissza ezeket a kölcsönöket, és tulajdonképpen majdhogynem „jégre vitték” a bankszektort, és az adófizetők pénzéből kellett óriási pénzeket juttatni a bankokhoz, hogy a veszteségeiket pótolják.

Tehát én erre emlékszem, és szerintem elég sokan vagyunk ebben a Házban, akik erre emlékszünk, és nagyon nem szeretném, hogy a Magyar Fejlesztési Bank ilyen módon kibővített kedvezményezetti köre majd azt hozza, hogy sorban becsődölnek, és nem fizetik vissza ezeket a támogatásokat. Tudom, mert már látom államtitkár úr szemén, hogy nem kell képviselő asszonynak ennyire aggódónak lenni; nem kell, mert tessék megnézni, hogy ott van ebben a javaslatcsomagban az a passzus is, amikor arról beszél, hogy ha az látható, hogy nem tudja visszafizetni pénzösszeggel a támogatást a vállalkozás, akkor a Magyar Fejlesztési Bank megszerzi a részesedést helyette, mert akkor majd tulajdonosi pozícióba kerül. És akkor majd az ő pozíciója a vállalat felett olyan lesz, hogy befolyásolni tudja a megtérülést, és megvannak azok a feltételek ebben a javaslatcsomagban, amelyek azt eredményezik, hogy tulajdonrészes lehessen a Magyar Fejlesztési Bank ezekben a vállalatokban.

Csak én aggódom, hogy amikor már majd ezt a pozíciót elérné a Magyar Fejlesztési Bank, akkor már inkább hátrány lenne a tulajdonosi pozíció, mint előny. Azért látjuk, hogy a gazdasági éleben pillanatok alatt lehet vagyonokat ide-oda-amoda áttelepíteni, osztódni, egyesülni s a többi. Tehát nagyon kreatív vállalkozói világunk van Magyarországon, és könnyedén tudja egy aránylag tehetetlenebbül mozgó nagy szervezet figyelmét magáról elterelni.

A másik kérdés, amihez szerettem volna hozzászólni, a vasúti telekalakítás kérdése. Tény, hogy bárhol járunk az országban, valami elképesztően borzalmas a MÁV kezelésében lévő területek állapota. Ha valaki vasúton utazik, akkor szinte nincs perc, hogy a szeme előtt a vasúti pálya mellett ne elhanyagolt, borzalmas állapotú, egyébként folyamatosan különböző allergénekkel teli növényzettel megáldott MÁV-területeket találjon, és hogy őszinte legyek, minimum 20 éve azt vágyom, hogy a MÁV-területek legyenek leszorítva a vasúti pályákra és természetesen azokra az övezeti területekre, amelyek szükségesek a vasúti pályák mellett, úgynevezett biztonsági övezetekre. Ez teljesen rendben van.

Ma sem értjük valójában, hogy a többi terület miért van a MÁV kezelésében, hiszen láthatóan nem tud velük mit kezdeni. Ezt a cél teljesen jó, legyen az ingatlan-nyilvántartásban egy új kategória, válasszák le az ehhez nem szükséges területeket, és ha azoknak megvan a minimális teleknagyságuk, önálló ingatlanokként lehessen azokat kezelésbe adni, értékesíteni, hasznosítani s a többi.

Csak én nagyon aggódom amiatt, hogy ez a cél tulajdonképpen csak a nagyvárosok vagy városok területén belül vagy területén kívül, közvetlenül a városhoz kapcsolódó területeken lesz megvalósítva, és olyan vasúti pályák mellett lehetséges, hogy leválasztják a telkeket és külön állami vagy önkormányzati kezelésbe kerülnek. De aggódom, hogy ezeknek a területeknek a hasznosítása általánosságban nem fog megvalósulni, mert esetleg Csajágröcsöge alsón a vállalkozások nem nagyon akarnak leválasztott MÁV-területeket megvenni, mert nincs mire. Hiszen egy ott létrehozható vállalkozás nem olyan nyereséges, nem olyan megtérülési lehetőséggel bír.

Vélhetően azok az üzleti körök, amelyek kinéztek egy jó pár, most még a MÁV területén lévő ingatlant, azok érdekében van ez a jogszabálycsomag. Nagyon szeretném, ha nem lenne igazam, és föl tudna majd államtitkár úr állni, mondjuk, másfél év múlva, és azt mondja nekem, hogy nagyon rosszindulatú tetszett lenni, mert lám-lám, megcsináltuk a telekleválasztásokat, létrehoztuk az új telkeket, hasznosításra meghirdettük; és csodával határos módon, mindenütt, ahol ezt megtettük, hasznosult, és adott termelővállalatok jöttek létre, vagy olyanfajta hasznosítás született akár közcélra, amely népünk boldogulását szolgálja.

(14.10)

Nagyon boldog lennék, ha igazam lenne, és semmiképpen sem egy telekspekulációt előkészítő jogszabályjavaslatról volna szó. Ezt szerettem volna képviselőtársaim mellett hozzáfűzni ehhez a javaslathoz.

Én sem tudnám ebben a pillanatban eldönteni, hogy ezt a javaslatot milyen válasszal illessük: igen, nem vagy tartózkodás; szerintem még mindannyiunkban ez túlságosan képlékeny. Még van gondolkodnivalónk, mert azt sem szeretnénk, ha jó célokat nem tudnánk szolgálni, de azt sem szeretnénk, ha olyanhoz adnánk szavazatunkat, amelyről később bebizonyosodik, hogy valóban nem az írásban meghatározott célt, hanem egészen más egyéni érdekeket szolgált. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)