Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Valóban, mindennap fontos, hogy a gyermeket helyezzük a középpontba. Sokszor elmondtuk, hogy számunkra a gyermek az első, éppen ezért az intézkedéseink is mindig gyermekközpontúak és mindig családközpontúak. Azt hiszem, hogy ha világszerte nézik a magyar kormány politikáját, intézkedéseit, kevés olyan országot látnak, ahol ilyen sok figyelem hárul a családokra és a gyermekekre, hiszen ön is tudja, hogy nincs nagyon olyan fejlett ország, ahol a nemzeti össztermék arányában ilyen magas mértékűek lennének a családtámogatások, több mint 4,5 százalék fölöttiek. Tehát ebből is látszik, hogy a kormány, ami többletforrása van, azt pontosan a gyerekekre és a családokra fordítja.Az viszont jellemző az ellenzékre, hogy akkor, amikor ezeknek a kormányzati intézkedéseknek a hatása kézzelfogható, nemcsak a családok hétköznapjaiban, hanem minden, Eurostat-, OECD- és KSH-kimutatásban, akkor hirtelen elfelejti ezeket a nemzetközi kimutatásokat, és inkább keres egy civil szervezetet, amely elmondja, hogy romlik a helyzet  bár hozzáteszem, itt olyan összegekről beszélünk, hogy az önök idején 1000 milliárdot sem költöttünk a családok támogatására, most pedig 2228 milliárdot fogadtunk el a következő évi költségvetésben , akik az összegek megkétésfélszerezése ellenére is azt mondják, hogy romlik a helyzet; most találnak egy ilyen civil szervezetet  sokszor nyilván ezeknek a politikai összefüggése egyértelmű , és ezekre hivatkoznak.

Azért teszi ezt, mert ha megnézné az Eurostat kimutatását, tisztelt képviselő úr  bizonyára megnézte, ezért nem beszélt róla , míg 2010-ben azon 18 éven aluliak aránya, aki a szegénység bármely formájával kapcsolatban veszélyeztetett volt vagy a társadalmi kirekesztés bármely formájával kapcsolatban veszélyeztetett volt, az ő arányuk 38,7 százalék volt az Eurostat szerint, most pedig 23,8 százalék. Tehát jóval több mint harmadával csökkent azoknak a 18 éven aluliaknak az aránya, akik bármilyen formájával a szegénységnek találkozhatnak, nem feltétlenül vannak ebben a helyzetben, de ki vannak téve ennek a kockázatnak.

Ha megnézi a gyermekes háztartásokat, akkor azt láthatja, hogy míg korábban a gyermekes háztartások harmada volt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatában, most már csak egyötöde, a harmadáról az ötödére csökkent az Eurostat kimutatása szerint.

Az egyik legnagyobb mértékben a szegénység kockázata pontosan az egyszülős háztartásoknál csökkent, de a három- vagy többgyermekes, tehát nagycsaládos háztartásokban is az önök kormányzásának az utolsó évében, 2010-ben minden második nagycsaládos család, tehát három- vagy többgyermekes család ki volt téve a szegénység kockázatának, most már kevesebb, mint az egynegyede. Tehát megfeleződött ezeknek a családoknak az aránya. Ön pontosan ezért nem beszél ezekről a kérdésekről.

(9.10)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön arról beszélt, és korábban, amikor szocialista politikusok százmilliós bankszámlakivonatokkal a zsebükben az éhségmenetben meneteltek, akkor mondogatták nagyon sokszor a „gyermekéhezés” kifejezést, tisztelt képviselő úr. Ön is nagyon jól tudja, hogy önök összességében a teljes szociális étkeztetésre, a gyermekétkeztetésre 32 milliárd forintot szántak, míg mi a jövő évi költségvetésben 82 milliárd forintnál is többet fogadtunk el, tisztelt képviselő úr, pontosan azért, hogy minden gyermek számára, bölcsődében, óvodában, általános iskolában, középiskolában, aki számára  a családja számára pontosabban  gondot jelent, hogy kifizessék adott esetben a gyermekétkeztetés költségeit, ezt az állam átvállalja helyettük. Ezért van már 600 ezer gyermek, aki ingyenesen vagy kedvezményesen étkezik. Ezt a lépést önök is megtehették volna. Önök is kiterjeszthették volna a szociális étkezést az őszi, a téli és a tavaszi szünetre. Nem tették meg. Önök is megemelhették volna ezeket a tételeket radikális mértékben. Nem tették meg, tisztelt képviselő úr. Mi viszont elindítottuk ezt a programot, és a szülők, a családok válláról levettük a tankönyvvásárlás terheit is, hogy ez se legyen a gyermekes szülők számára költség, hanem most már a következő tanévtől minden magyar család esetében ezt az állam állja, tisztelt képviselő úr.

A kormány számára tehát továbbra is a gyermek, a családok az elsők. Hála istennek, ma már nem attól kell félnie a gyermekeknek és a családoknak, mint az önök idejében, hogy majd a tandíj miatt nem tudnak továbbtanulni, hogy majd a vizitdíj miatt nem viszik el a szüleik őket az orvoshoz, hanem most már sokkal bővebb lehetősége van a gyerekeknek, és minden gyermeknek, aki állami segítségre szorul, az mind az étkeztetés, mind a tankönyvbeli ellátás tekintetében nagyobb segítségre számíthat, mint amire az önök idejében számított. Ez tükröződik abban is, hogy a családokon keresztül a gyermekekre semelyik fejlett ország nemzetiössztermék-arányosan nem fordít annyit, mint Magyarország. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)