Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában arra vállalkoznék, hogy megvizsgáljam, hogyan érinti az adócsomag a kistelepüléseken, a falvakban élő emberek életviszonyait. Nyul István képviselő úr segítségét nem tudom kérni, aki szintén a mohácsi aprófalvas térség képviselője, ezért Jauernik képviselő urat kérem majd, akinek általában füle szokott lenni azokban a kérdésekben a halláshoz, amik a kistelepüléseket érintik. Bár most nem figyel ide, de majd tolmácsolja Nyul István képviselő úrnak is az általam felvetetteket, hogy segítséget adjon nekem a törvények megváltoztatásához.

(22.30)

Szóval ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy hogyan érinti a kicsi településeket ez az adótörvénycsomag, akkor azt kell megnéznünk, hogy vajon önök milyen célt tűztek ki az adótörvényekkel, tehát milyen célokat akarnak elérni. Ez nyilvánvalóan településsemleges, a kicsi településeket is érintik ezek a célok. Én kettőt emelek ki: adóterheket akarnak csökkenteni a szavak szintjén, és igazságosabb közteherviselést ígérnek a falvak népének is.

Ahhoz, hogy a vizsgálódásunkon végigmehessünk, még azt is meg kell tennünk, hogy jellemeznünk kell a falvakban élő emberek helyzetét, mi az, ami a falvak társadalmára jellemző. Nem fognak önök vitázni velem abban, ha azt mondom, hogy a falvakban több az inaktív ember, azaz munkát valamilyen oknál fogva nem végző ember - elsősorban az idősekre gondolok, a falvakban jóval nagyobb a nyugdíjasok aránya, akik élethelyzetüknél fogva már munkát nem végeznek, személyi jövedelemadóval nem rendelkeznek -, és sajnos nagyon sokan vannak a falvakban olyanok, akik szeretnének dolgozni, de nem jutnak munkahelyekhez.

Azt is elmondhatjuk, és gondolom, ebben sincs vita köztünk, hogy a falvakban kisebbek a jövedelmek, mint a nagyobb településeken, nem is beszélve a fővárosról. A falvakra a mezőgazdasági jellegű tevékenység domináns jellege jellemző. Ebből a tevékenységből csak nagyon szerény jövedelmet lehet produkálni; ebben az aszályos esztendőben, amivel idén áldott meg minket a sors, talán semmifajta jövedelmet nem lehet realizálni.

Már szóltam arról, hogy az idős emberek aránya nagyobb a kicsi településeken, mint a nagyobb, dinamikusabb településeken, ezért sűrűbben szól a harang ezeken a településeken, ami nem a születések gyakoriságát jelzi, hanem elsősorban a temetésekre szólít minket.

Az is jellemző egyre inkább a falvakra, hogy ahhoz, hogy bizonyos szolgáltatásokat igénybe vegyen a falvak népe, városokba kell utaznia. Többek között már egy tisztességes postai szolgáltatásért is városokba kell utaznia a falvak népének.

Ezek után nézzük meg, hogy a beterjesztett törvénycsomag hogyan teljesíti ezek után az igazságos közteherviselés igényét, és a másikat, az adóterhek csökkentésének szándékát.

Ehhez először a személyi jövedelemadó törvényre kell rápillantanunk. Önmagában már azt is elmondhatjuk, hogy akkor, amikor önök az áfaterhek növelésére helyezték a hangsúlyt, szemben korábbi elképzeléseikkel, amikor még talán az áfaterhek csökkentésében gondolkodott a szocialista kormányzat, ezzel már eleve a falvak társadalmát abba a helyzetbe hozták, hogy olyan terheket raknak a falvak népére, amit semmilyen szinten kivédeni nem tudnak - nyilvánvalóan a városi emberekkel együtt, ez egyszerre igaz mindkettőre -, hiszen ha csak bármilyen szinten megnyilvánul a falusi ember, ahogy már megfogalmaztuk, fölkel, kinyitja a vízcsapot, és így tovább, az áfaterhek drasztikus növekedésével találja szemben magát.

Ha igaz az az állításom, hogy kisebb a személyi jövedelemadó a falvakban, mint a nagyobb településeken, vagy ne adj' isten Budapesten, ha ebben nekem igazat adnak, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a beterjesztett adótörvények - és itt a Pénzügyminisztérium számításaira hivatkozom - kisebb reálérték-növekedést biztosítanak a PM szerint a kicsi jövedelmek esetében, és nagyobbat a nagy jövedelmek esetében. Egyébként ezt is vitatom, hogy van-e egyáltalán reálérték-növekedés bérek esetében, de ha elfogadom ezt az állítást, akkor is tényszerűen kell megállapítanom, hogy ez kevésbé érinti a kicsi jövedelműeket. Elsősorban a millió fölötti jövedelműeket érinti; bankárok, miniszterek esetében már talán érzékelhető is lesz a jövedelemnövekedés, mert itt-ott majdnem megközelíti az önök számítása szerint a 3 százalékot.

Az áfaterhek növekedése - mi az, ami jellemző a falvak nézőpontjából? Az idős ember nagy gyógyszerfogyasztó. A gyógyszerek áfáját 0-ról 5 százalékra növelik.

Beszéltem már a mezőgazdaságról. A mezőgazdasági szolgáltatások áfaterhe 12 százalékról 15 százalékra növekszik.

A harangszó is többe kerül a falusi ember esetében is, mert a temetkezési szolgáltatások áfaköltségeit önök 12 százalékról 15 százalékra növelik.

Mondtam azt, hogy a falusi embernek ahhoz, hogy bizonyos szolgáltatásokat igénybe vegyen, utaznia kell a városba, egyre többször. A személyszállítás áfaterhe növekszik 12-ről 15 százalékra.

És amit a legízléstelenebbnek gondolok: az ásványi tüzelőanyag, a fa és a szén áfaterhét 25 százalékra kívánják növelni akkor, amikor, mondjuk, a távfűtés áfaterhét megtartják a középső adókulcsban. Tehát ennél kétarcúbb döntést elképzelni is nehéz. Hogy miért teszik? Nyilvánvalóan van erre magyarázat.

Ha egy másik adónemre térek át, mondjuk, a gépjárműadóra: a falvakban élő emberek kisebb jövedelme miatt az önkormányzatok addig, ameddig erre lehetőségük volt, a gépjárműterheket is a lehető legminimálisabb szinten igyekeztek megállapítani. A 2003. esztendőben a személygépkocsik gépjárműterhe 100 kilogrammonként 800 forint. A következő évben az önök parancsánál fogva az önkormányzatok ebből ki lesznek iktatva, és ezek a falusi, kisebb jövedelemmel rendelkező emberek 1200 forintot fizetnek 100 kilogramm után. Drasztikus adóteher-növekedésről beszélhetünk.

Ugyanakkor, ha mondjuk, az iparűzési adóra tekintek rá, a falusi embereknek és a falusi önkormányzatoknak tudomásul kell venniük, hogy azon kevés bevétel után, ami a falvakban képződik is, városokban, nagyvárosokban történik az iparűzési adó fizetése. Mondjuk, a Matáv Nagynyárádnak vagy Majsnak nem fizet iparűzésiadó-bevételt, de fizet a nagy településeken, tehát a nagy közszolgáltatók iparűzésiadó-tevékenységéből semmi nem kerül a kicsi településekre.

A közlekedés kapcsán említettem azt, hogy bizonyos szolgáltatásokat csak úgy tud igénybe venni a falusi ember, hogy fölül a vonatra, vagy igénybe veszi az autóbusz-közlekedést, ha még van ilyen típusú közlekedés, mert az autóbuszjáratok és a vonatjáratok is egyre inkább ritkulnak az önök kormányzási tevékenységének hatására. Ez még inkább igaz most, amikor a Volán-vállalatokat önök sajnálatos módon a privatizációra készítik fel. Megtesznek önök mindent, és ezt én nem kifogásolom, hogy a nagyvárosok egyfajta normatívát kapjanak a közlekedésfejlesztési elképzeléseikhez vagy a vállalataik életképességének megőrzéséhez, ugyanakkor teljesen ellenkező tendenciákat látunk vidéken, a falvak esetében.

Nem ennek a törvénynek a tárgya, itt ezért csak jelzésszerűen említem meg azokat a tényeket, amelyekről a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény árulkodik. Nemcsak egyszerűen átalakítják ennek rendszerét, hanem ott is megtalálnak egy-két lehetőséget arra, hogy ahol lehet, a falvakban élő emberek élethelyzetét nehezítsék. Hogy csak egy példát mondjak erre: a vonatközlekedés, a távolsági vonatközlekedés eddig 67,5 százalékos támogatást élvezett, ezt 10 százalékponttal 57,5 százalékra csökkentik. Nyilvánvalóan érinti ez a városi közlekedőket is, ha elhagyják a várost, de a falusi ember meg mindig beleütközik ezekbe a tehernövekedésekbe.

De mondok egy másik nagyon kicsi tételt. Ahhoz, hogy Dunaszekcsőről Dunafalvára át lehessen menni a Dunán, csak komppal lehet közlekedni. Ebben a rendszerben 140 millió forint mozog országos szinten megjelent támogatásként. Önök még ezt a lehetőséget is kihasználják arra, hogy ezt a rendszert is úgy alakítsák át, hogy a kompközlekedést igénybe venni kényszerülő polgárok életlehetőségeit nehezítsék. Konkrét példát is mondok: Mohácson, ami már kicsit nagyobb település - Dunaszekcső esetében még mostohábbak a számok -, egy kompbérletért, ahhoz, hogy a város két pontja között közlekedni lehessen, eddig a szolgáltató vállalat mintegy 700 forintot igényelhetett vissza havonta, ennyit kapott meg állami kiegészítésként; önök most 200 forinttal kínálják meg azokat a polgárokat vagy azt a szolgáltató vállalatot, amelyik ilyen típusú szolgáltatásokat kényszerül nyújtani. Még egyszer mondom, 140 millió forog ebben a rendszerben. Önök nem voltak képesek arra, hogy 2 millióval növeljék ezt a rendszert, inkább úgy alakították át, hogy a falusi embert még további teher érje.

Azt gondolom - és itt fejezem be a mondandómat -, hogy ezek az adótörvények, és így a költségvetés is, egy megosztó költségvetés. És a megosztási jellege abban is megnyilvánul, hogy az átlagosnál is jobban sújtják a falvak népét, ami elfogadhatatlan.

Köszönöm.

(22.40)