Felszólalás adatai

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a vízterhelési, illetve a talajterhelési díjra igyekszem inkább koncentrálni. Jómagam is a törvénytervezet preambulumával szerettem volna kezdeni, végignézni annak hármas elemsorozatát, hogy vajon a törvénytervezet címében foglalt célok eléréseivel kapcsolatos lehetőségek megállják-e a helyüket vagy sem. Ezt előttem már többen megtették, talán a legjobban dr. Pap János képviselőtársam boncolgatta, úgyhogy inkább próbáljuk meg a matematikából ismert indirekt bizonyítás módszerét alkalmazni.

A környezetvédelemhez kicsit is értők nagyon jól tudják, és ma is nagyon sokszor hallottuk azt az alapelvet, amely szerint a szennyezőnek kell fizetnie - „ a szennyező fizetö, “a szennyező fizessenö elvről van szó. Sajnos e törvénytervezet kapcsán indirekt módon, ha be tudjuk bizonyítani éppen az ellenkezőjét, márpedig be tudjuk, hogy a legkevésbé szennyező fizessen - ha nem is a nem szennyező, hiszen olyan nincs -, azért az kicsit túlzás, hogy ezt környezetvédelmi alapelvnek minősíthessük.

Egy példán keresztül próbálom érzékeltetni, hogy mire gondolok; egy kicsit hadd legyek nem szerény, hadd mondjam el önöknek a saját példámat. Én egy Veszprém megyei település, Öskü község polgármestere is vagyok, ahol az 1990-es évek elején rájöttünk arra, hogy a saját ivóvízbázisunkat veszélyeztetjük - rájöttünk, mint polgárok, rájöttünk, mint önkormányzat. Elhatároztuk, hogy megterveztetjük a csatornarendszert és a szennyvíztisztítást, súlyos milliókat öltünk bele, évekre elvontuk a forrásokat az önkormányzat egyéb fejlesztési lehetőségeitől, nemcsak mint önkormányzat, hanem mint polgárok, hiszen az önkormányzat nem egyéb, mint a polgárok érdekeit szolgáló társadalmi közösség, ha csak egy kis település vagy egy nagyobb település társadalmi közössége is. Minden szabad pénzeszközünket összeszedtük az önkormányzatnál, megint csak a polgárok fejlesztései elől és a működtetési költségektől, a működtetés fejlesztésétől vontuk el a pénzeket, a fedezetet. A lakosokra egy önkormányzatnak 100-200 ezer forint közműfejlesztési hozzájárulást kell kivetnie: ingatlanonként, egységenként terheljük a polgárokat. Megtettük, konfrontálódtunk - nem baj, a cél szentesíti az eszközt. Rájöttünk, hogy a fejlesztési forrásaink és a lakossági befizetések nem elegendőek arra, hogy megvalósítsuk a beruházást: fejlesztési célú hitelt kellett felvenni, ami nemcsak néhány évre, hanem évtizedekre meghatározza azokat a forrásainkat, azokat a lehetőségeinket, amit megint csak a falu fejlődésétől vonunk el, és fektetünk bele a törlesztés során a víz- és csatornaszolgáltatásba.

Aztán az önkormányzat természetesen nem üzemeltethet saját maga egy csatornahálózatot és szennyvíztisztítót, ezt szakcégre kell bízni: általában bérüzemeltetési szerződéseket kötnek az önkormányzatok, ezt tesszük mi magunk is. Igen ám, de a bérüzemeltető valamennyi költségét visszaterheli a fogyasztókra a víz- és csatornadíjon, jelen esetben a csatornadíjon keresztül. Azaz megint csak kik fizetik a költségeket? A csatornát használók, akik egyébként ezzel a legkevesebbet szennyezik világszerte.

Ha országosan megnézzük - a csatornázottság mértékét talán most nem kell százalékosan kifejtenem önöknek -, hogy melyik társadalmi réteg mennyit ad ki a zsebéből, bizony a legtöbbet azok fizetik, pontosan a víz- és csatornaszolgáltatással, magyarul a szennyezés megoldásával kapcsolatban, akik a legkevésbé szennyeznek. Hol van “a szennyező fizetö elve?

Aztán az önkormányzat tulajdonképpen megmarad tulajdonosnak, hiszen az elkészült hálózat az övé, csak bérüzemeltetésbe adta, és a tulajdonost terhelik azok a kötelezettségek, amelyeket előttem épp a vita végén szóló képviselőtársaim hangoztattak. Ha már a jelen példánál maradunk, Öskü önkormányzatának valószínűleg még az idei télen egy másfél millió forintos fúvócserét valahogy össze kell szednie a költségvetésünk bugyraiból év végén. Valahogy meg fogjuk oldani; a legkevesebbet szennyezzük, de áldozunk.

(17.50)

S most még nekünk kell fizetni a vízterhelési díjat is, hölgyem és uraim, nekünk, akik eddig is álltunk mindenféle költséget, amit az imént felsoroltam.

Némileg segítene ezen a dolgon, hogy ne a legkevesebbet szennyezők fizessenek, ha bevezetnénk a talajterhelési díjat, hiszen - ha már Ösküt hoztuk fel példának - az a 13 százaléknyi lakos, aki nem kötött rá, ennek hatására vagy fizet és ezzel hozzájárul a költségekhez, vagy ráköt, és akkor meg az előbb felsoroltak miatt szintén fizet. De hölgyeim és uraim, mi a helyzet azokon a településeken, ahol szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztítás egyáltalán nincs? Ők szennyezik a legtöbbet, így a “szennyező, fizessö logika alapján nekik kellene a legtöbbet fizetniük a szennyezésükből kifolyólag. De nemcsak azért, mert szennyeznek, hanem úgy kellene fizetniük, hogy a bevétel arra fordítódjon, hogy megoldódjon a környezetszennyezési probléma, azaz a szennyvízcsatornázás és -tisztítás felé elinduljanak ezek a települések is.

Az előbb egy listával untattam a parlamentet - elnézést kérek érte -, végigmentünk elég sok ponton, és a rengeteg munka, rengeteg macera, veszekedés, pénzkidobás után a végén a polgár ott áll: még a vízterhelési díjat is nekem kell majd fizetni, ha ilyen sok munka és pénzkifizetés után megcsináljuk a csatornát?

Térjünk kicsit vissza a törvénytervezet preambulumához, amely szerint a környezet és a természet terhelésének mérséklése lenne a cél. A cél jó, csak ez éppen nem fogja ezt szolgálni, mert borítékolom önöknek, hölgyeim és uraim, a legtöbb önkormányzat nem fogja megkockáztatni a sok munkát, a sok macerát, a sok pénzt, amelynek a végén még vízterhelési díjat is kell fizetni. Nagyon sokan azt fogják mondani - elnézést kérek a kifejezésért -, bolondok leszünk csatornát csinálni magunknak azért, hogy aztán majd olyan sok pénzt ki kelljen fizetnünk; ráadásul szép fokozatosan és évtizedekre előre láthatóan.

A környezethasználóknak a környezet és természet megóvását szolgáló tevékenységre való ösztönzése. A társadalom legkisebb részét, akik a házuk előtt elmenő csatornára ráköthetnének, így talán meg tudnánk fogni - de mi van a többiekkel?

A környezet- és természetvédelem költségvetési forrásainak biztosítása érdekében alkotná az Országgyűlés ezt a törvényt. A környezetvédelmi bizottsági ülésen többször is elhangzott az előterjesztő részéről, semmi biztosíték nincs arra, hogy az APEH-nál képződő, azaz a központi költségvetést illető bevételek - kivéve az önkormányzatoknál képződő bevételeket - akár csak részben is környezetvédelmi célokra fordítódnának vagy direkt a csatornázás és a szennyvíztisztítás céljaira fognak fordítódni. Semmi garancia nincs rá. Ezt egy következő törvény, például a jövő évi költségvetési törvény tervezésénél, aztán meg minden évben a következő költségvetési év tervezésénél kell majd az erősebb kutya elméletével valahogy kiharcolni? Nem rossz ötlet, de nem biztos, hogy ez a legcélszerűbb megoldás.

Ha már beszéltünk az önkormányzatokról, megnézhetjük a törvénytervezetet abból a szempontból is, hogy ismeri-e az előterjesztő az önkormányzatok szabályozási rendszerét, milyen feltételek között kell szabályokat alkotniuk és azok alapján eljárásokat foganatosítaniuk. A 21. § (2) bekezdése szerint a talajterhelési díjjal kapcsolatos adatszolgáltatást az önkormányzat rendeletben állapítja meg. Az önkormányzatoknak az összes adó- vagy adó és díj típusú bevételeikkel kapcsolatos eljárásrendet teljes egészében rendeletben kell megalkotniuk, nemcsak egy részét. Ennek a rendeletnek egy eleme lehet az adatszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségek szabályozása, de ezt egy komplex rendeletben kell elhelyezni.

A 24. §-nál pedig rögtön ki is bukik a dolog, hogy ez nem egy környezetvédelmi intézkedés, hanem adó. A 24. § úgy szól, hogy a talajterhelési díjjal kapcsolatos adóztatási feladatokat az önkormányzati adóhatóságok látják el. Hogy adóhatóság látja el, az természetes, hiszen ki a csuda látná el, de ha már beírták a tervezetbe, hogy “adóztatási feladatokatö, akkor kérem elismerni - ha úgy vesszük, el is van ismerve, de kérem szóban is elismerni -, hogy önök egy adó típusú dolgot vezetnek be, miközben az adószerkezetet ennek megfelelően nem variálják át.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)