Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! E törvényjavaslat alapvető célja kellene hogy legyen a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének kiteljesítése. Bár az előző hozzászólásban már megelőlegezték számomra is, hogy itt most nyilván markáns ellenvéleményeket fogalmazok meg, emlékeztetőül hadd hívjam fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy néhány héttel ezelőtt a Szocialista Párt markáns igent is mondott e tárgykörben, hiszen azokban a napokban nyújtottuk be az Országgyűlésnek saját javaslatunkat a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének kiteljesítése érdekében. (Rogán Antal távozik az ülésteremből.) Ha akkor a kormánypártok nem mondtak volna egy nagy nemet, akkor javaslatainkról ma már érdemi vita folyhatna a Házban.

Nos, mint mondottam, e törvényjavaslat célja az kellene hogy legyen, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét kiteljesítse. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat valódi célját tekintve a jelenlegi kormánytól való személyi függőség tartósítását, valamint az Országgyűlés jogköreinek csorbítását jelenti.

Nézzük meg először is, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy miért van szükség a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének kiteljesítésére! Nos, elsősorban - egy mondatban - azért, hogy a forint, a nemzeti valuta stabil legyen. Ugyanis tapasztalatból tudhatjuk, hogy a mindenkori kormányok sokkal inkább érdekeltek a pénz elköltésében, mint a pénz értékállóságának biztosításában. Úgy vélem, ezt nem is szükséges külön bizonyítani, tapasztalataink alapján bőséggel találunk erre példákat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bokros-csomag!) Magyarországon ráadásul ennél még rosszabb is a helyzet, a jelenlegi kormány ugyanis az inflációt manipulációra használja fel, és ennek a manipulációnak a következő a lényege. Az infláció alultervezésével egyfelől többletbevételekre tesz szert (Babák Mihály: Mégsem olyan magas, mint volt...), ezzel párhuzamosan megrövidíti az embereket, elsősorban a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat és a nyugdíjasokat. (Felzúdulás, közbekiáltások a Fidesz soraiból.) A kormánynak, tisztelt hölgyeim és uraim, annyira megtetszett ez a játék, hogy immáron második éve játssza folyamatosan. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ne zavarjanak a tények! Csak mondjad! - Az infláció harmadik éve csökken! - Keller László: Kérjetek szót!) Megértem a kormánypárti képviselőket, hogy heves beszólásokkal kísérik szavaimat; javaslom, hogy majd kérjenek szót. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Meglesz!) Kritikáikra egyébként csak annyit, hogy ha előveszik a Központi Statisztikai Hivatal számait, akkor abból láthatják, hogy a reálkeresetek a közszférában tavaly csökkentek, úgyhogy ennyit az önök teljesítményéről.

De térjünk vissza inkább ehhez a törvényjavaslathoz! Hogyan lehet megoldani a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét? Ez a nagy kérdés, amit ennek a törvényjavaslatnak meg kell oldania. A függetlenség alapvető szempontjai három szóban foglalhatók össze: az intézményi, a működési és a személyi függetlenség. Nézzük most ezek közül az egyik legfontosabbat, a személyi függetlenséget!

A személyi függetlenség garanciája, ha a pénzügyi politikát irányító jegybanktanács tagjai döntéseikben függetlenek a politikai széljárástól és egymástól is. Itt zárójelben hadd jegyezzem meg, miért használom a jegybanktanács szót, noha a törvényjavaslat monetáris tanács kifejezést alkalmaz. A korábbi kifejezést kifejezőbbnek, azonkívül a magyar nyelv szabályainak megfelelőbbnek ítélem, ezért elnézést kérek, de a törvényjavaslattal ellentétben a továbbiakban a jegybanktanács szót fogom használni. Nos, az a kívánatos cél, hogy a jegybanktanács tagjait egyetlen dolog befolyásolja, ez pedig az, hogy saját szakmai meggyőződésük szerint döntéseikért, szavazataikért a nyilvánosság előtt is vállalhassák a felelősséget.

Két függetlenséget említettem: a politikai széljárástól és az egymástól való függetlenséget. Nézzük a politikai széljárástól való függetlenséget! Az elsőt a korábbi törvényjavaslat és ez a törvényjavaslat is alapvetően teljesíti, nevezetesen, a jegybanktanács tagjainak mandátuma túlnyúlik egy kormányzati cikluson. A másik viszont legalább ilyen fontos kritérium, ez pedig az, hogy tagjai nem cserélődnek egyszerre mintegy csomagban, hanem a változás folyamatos. Ennek következtében, ha ez így lenne, a jegybanktanács összetétele stabil maradna, és ez a pénzügypolitika stabilitására jótékonyan hatna ki.

És itt van, hölgyeim és uraim, az első nagy bökkenő. Ugyanis ez a rotációs rendszer felborult akkor, amikor a miniszterelnök úr másfél évig nem járult hozzá alelnökök és külső jegybanktanácsi tagok kinevezéséhez. Ezzel egyébként veszélybe sodorta a Magyar Nemzeti Bank törvényes működését is. Ennek következtében, tisztelt Ház, ha a törvényjavaslatot ebben a formájában fogadja el az Országgyűlés, akkor a jegybanktanács többsége a mostani politikai kurzus szája íze szerint lesz kinevezve a jelenlegi kormány volt pénzügyminisztere javaslatára. Mi hasznosabbnak ítélnénk, ha első ízben minden évben egy-egy jegybanktanácsi tag mandátuma lejárna, és csak a további kinevezések időtartama lenne hat év. Ezzel a rotációval ugyanis - és egy módosítással erre lehetőséget kívánunk adni - a jegybanktanács működése stabil lenne, folyamatos és független az aktuális kormánypolitikától.

Nézzük a személyi függetlenség másik alapelemét: a jegybanktanács tagjainak egymástól való függetlenségét. Ugyanis ez is fontos szempont. Ennek egyik sarokpontja: ha egzisztenciálisan a tagok nem függenek egymástól, egyikük sem állapíthatja meg másikuk díjazását, egyikük sem munkáltatója a másiknak.

Itt meg kell említenem, hogy ezt a személyi függetlenségi elvet sértette néhány hónapja, amikor a kormány pénzügyminisztere egy közgyűlésen kierőszakolta a saját szája íze szerint való döntést, és a személyi díjazás rendszerébe erőszakosan beavatkozott. Ezzel a személyi függetlenség elvét sértette.

Nézzük ezek után, hogy ha a kormány lépéseit összegezzük, mire jutunk! Egyfelől a forint stabilitásáért elsősorban felelős jegybanktanács élére kinevezte azt a pénzügyminisztert, a korábbi kiváló bankszakembert, akinek irányításával a Pénzügyminisztérium egymást követő két évben is durván elszámolta az inflációt. A törvényjavaslat hatálybalépését követően pedig az új elnök javaslataira kinevezi a jegybanktanács többségét, majd a törvényjavaslat lehetővé teszi az új elnöknek, hogy munkáltatóként dönthessen a jegybanktanács tagjainak díjazásáról. Ennek eredménye: a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének kiteljesítése helyett a jelenlegi kormánytól való személyi függőségét tartósítja a törvényjavaslat.

Harmadszor szeretnék kitérni arra, hogy miért van szükség az Országgyűlés jogköreinek fenntartására. Ebben a vitában is már többször elhangzott, hogy az Országgyűlés jogköreinek legfőbb letéteményese a jegybank vonatkozásában a felügyelőbizottság. Jelenleg a felügyelőbizottság elnökét és három tagját az Országgyűlés választja meg. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban három előzményre hadd hívjam fel szíves figyelmüket; először is egy múlt századi, vagy ha úgy tetszik, múlt ezredi előzményre hadd hívjam fel a figyelmet!

A Magyar Nemzeti Bank 1924-es alapításakor a törvény felügyelőbizottságot állított fel.

(11.10)

Ha úgy tetszik tehát, a magyar közjogi hagyományoknak a felügyelőbizottság intézményrendszere felel meg legjobban. Mondom ezt akkor is, ha egyéb vonatkozásban a Horthy-rendszert nem szívelhetem.

A második előzmény 1991-es. Akkor, a rendszerváltást követő évek egyik első évében a demokratikus választás eredményeképpen létrejött Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy ilyen értelemben a saját jogkörét is kibővítve az Országgyűlés által választott felügyelőbizottságot hoz létre, hogy a demokratikus intézményrendszert ezzel is erősítse.

Nem jelentéktelen az a harmadik előzmény sem: hadd hívjam fel a szíves figyelmüket arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank mostani elnöke, Járai Zsigmond úr, aki 1999-ben még pénzügyminiszter volt (Taps a Fidesz soraiban.), akkor egy parlamenti hozzászólásában a felügyelőbizottság szerepének növelését szorgalmazta és nem pedig a megszüntetését. Kérdezhetném ezek után, hogy mi változott, mi indokolja azt a változtatást, hogy a felügyelőbizottságot most a kormánykoalíció pártjai eltörölni javasolják.

Mielőtt erre válaszolnék, két momentumra hadd hívjam fel a figyelmüket. Az első: az Országgyűlés által választott felügyelőbizottság nem támasztotta alá a már említett pénzügyminiszteri beavatkozást a jegybank vezetőjének díjazásába. A második momentum, tisztelt Ház, pedig az, hogy a felügyelőbizottság az Országgyűlés elnökéhez fordult akkor, amikor a jegybanktanácsot működésképtelenség fenyegette.

Emlékeztetőül: a miniszterelnök úr többszöri döntése, amellyel megakadályozta alelnökök és jegybanktanácsi tagok kinevezését, azzal a következménnyel járt hajszál híján, hogy a jegybanktanács a törvényben előírt létszám alá csökkent volna személyi összetételét tekintve, és ez volt az a momentum, amihez a felügyelőbizottság nem adhatta a nevét, és erre az esetleges törvénytelenségre és működésképtelenségre egy levélben hívta fel a figyelmet, amelyet Áder Jánoshoz, az Országgyűlés elnökéhez intézett.

Így azt hiszem, ha ezt a két momentumot összevetjük, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a külső körülményekben az égvilágon semmi nem változott, valószínűleg az történt, hogy a felügyelőbizottság szakmai, politikától mentes önállósága bosszantotta a kormányt, és ebben a törvényjavaslatban ezért tett javaslatot a megszüntetésére.

Indokolja-e, hölgyeim és uraim, európai uniós követelmény a felügyelőbizottság megszüntetését? Nos, ilyen külső kényszerítő ok nincs, sőt, ha megnézzük az Unióhoz tartózó országok gyakorlatát, akkor például Hollandiában, Finnországban azt tapasztalhatjuk, hogy az ottani nemzeti bank felügyelőbizottsággal működik.

Itt kell megjegyeznem, hogy a felügyelőbizottság havonta tartja üléseit, ezért működésére a folyamatosság a jellemző, ezért sokkal alkalmasabb funkciójának teljesítésére, mint az Állami Számvevőszék, amely évente egyszer és utólag ellenőrizhetné a jegybankot. Megjegyzem, nem elegáns dolog az Állami Számvevőszék feladatait, amelyeket egy kétharmados törvény rögzít, feles törvényben kiegészíteni, még akkor sem, ha erre egyébként a jogszabályok lehetőséget adnak. Valószínűleg ez a pötty volt az oka, hogy a korábbi egyeztetések során, egészen a legutolsó fázisig ezt a momentumot az Igazságügyi Minisztérium szakvéleménye ellenezte.

Mi egyébként látunk lehetőséget kompromisszumra, látunk lehetőséget arra, hogy az Állami Számvevőszék és a felügyelőbizottság egymással párhuzamosan őrködjön a törvényesség felett, természetesen jól körülhatárolt feladatkörökkel. Mi a magunk részéről az Állami Számvevőszék feladatkörét elsősorban a működés törvényességének ellenőrzésében látjuk, és nem pedig a pénzügyi politika minősítésében. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, összegezve megállapíthatjuk, hogy a magunk részéről semmilyen okát nem látjuk annak, hogy az Országgyűlés a saját szavazataival csorbítsa a saját jogkörét, és lemondjon a felügyelőbizottságról.

Tisztelt Ház! Bár megelőlegezték számunkra, hogy nemmel fogunk szavazni erre a törvényre, mégis azt mondom: bennünk még él a remény. Ezért a következő napokban módosító indítványok sorát fogjuk beadni. Ezeknek a módosító indítványoknak a szakmai alapját a néhány hete benyújtott törvényjavaslatunk fogja képezni. Bízunk benne, hogy a kormánypártok szakmai érveinket támogatni fogják, ugyanis való igaz, hogy jelenlegi formájában ez a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)