Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Kedves Vendégeink! Harmadik alkalommal fekszik előttünk a Bethlen Gábor Alap működéséről szóló beszámoló, amit már a korábbiakhoz képest is rendkívül későn, mintegy másfél év távlatából tárgyalunk, úgy, hogy már lassan a 2014-es beszámoló lenne az aktuális. Nagyon nem jó ez így, hogy ebben az évben ismét ilyen késéseket szenvedtünk. Mint ahogy nagyon nem jó az sem, de már megszoktuk, hogy a Bethlen Gábor Alap tárgyalásáról ‑ mint ahogy egyébként szinte minden más, külhoni magyarokat érintő ügy tárgyalásáról ‑ hiányzik a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önök 2010-ben gyökeres nemzetpolitikai változást ígértek a külhoni magyarság ügyeinek hatékony és sikeres képviseletében, mind az elszakított nemzetrészek támogatásának növelésében, azok elosztásában és szakmai alapokra helyezésében. Bár Répás Zsuzsanna dicstelenül, ám megérdemelten letűnt korszakához képest érzünk némi pozitív változást, nagy várakozásaink az eddigiek okán sajnos nincsenek. Kicsivel persze mintha kevesebbszer hallanánk a stratégiai partnerség és a jószomszédi viszony mantráját, amitől már külhonban is szinte mindenkinek borsódzik a háta, ugyanakkor, tisztelt hölgyeim és uraim, Kárpátaljáról most is magyarok százait próbálják elvinni egy olyan háborúba, amihez egyetlenegy ukrajnai nemzetiségnek sincsen köze, és félő, hogy a sorozások elől elmenekülők nagy száma miatt a nyári idénymunkákra gyakorlatilag kiürülnek a magyarlakta települések, miközben a helyükre folyamatosan telepít ukránokat a nemzetiségeit gyűlölő kijevi junta kormány.

Erdélyben a román hatóságok, itthon a Magyar Labdarúgó Szövetség üldözi továbbra is nagy erőkkel a székely zászlót és a területi autonómiát, betiltja a székely szabadság napját, megszünteti a magyar nyelvű gyógyszerészképzést, eközben külföldön azt kommunikálja, hogy Romániában nincs magyar kérdés, ott a magyaroknak semmi problémájuk nincsen.

Önök Románia után úgy készülnek beengedni Szerbiát is az Európai Unióba, hogy nem szabják feltételül legalább egy koszovói szerb típusú délvidéki magyar autonómia létrehozását, talán soha vissza nem térő lehetőséget szalasztva el ezzel.

A Felvidéken eközben jogszabály-módosítással tették lehetővé a külföldön lakóhellyel rendelkező szlovákok számára az állampolgárságuk visszaszerzését, ez azonban egyáltalán nem érinti a felvidéki magyar közösséget, amelynek tagjai így továbbra is csak elenyésző számban merik kérvényezni a magyar állampolgárságot. Önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, öt éve nem tudnak ezzel a kérdéssel mit kezdeni.

2010-ben azt ígérték, hogy növelni fogják a nemzetpolitikai célú támogatásokat, ezzel párhuzamosan pedig azért hozták létre a Bethlen Gábor Alapot, hogy a megnövelt támogatások átláthatóbb módon jussanak el oda, ahol a külhoni magyarság megmaradása szempontjából a legoptimálisabban tudnak hasznosulni. Egyik sem sikerült. Évek óta mondom ‑ és most már egyébként Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója is elismerte egy interjújában ‑, hogy a kormány mindössze az állami költségvetés 1 ezrelékét, minden ezredik költségvetési forintot fordítja a nemzet egynegyedére, kevesebbet, tisztelt képviselőtársaim, mint amennyit a briteknek fizetünk mi, magyarok mezőgazdasági korrekció címén, ráadásul ezt a keveset is politikai alapon és teljesen átláthatatlanul osztogatja a kormány, BGA-n belül és kívül egyaránt.

Kezdjük is akkor mindjárt a nemzetpolitikai célú támogatások átláthatóságával. Ez az Állami Számvevőszék 2013-as költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentése szerint tovább romlott, a BGA-n kívül ugyanis a 2012-es háromhoz képest immár hat különböző költségvetési fejezetben voltak szétszórva e pénzek. Nyilván ennek is van oka, hiszen azt nehéz ellenőrizni, hogy végül is mennyit és főként, hova, kinek ad a kormány. Önök ugyanis rendszeresen trükköznek azzal, hogy kormányrendeletekkel pénzeket utalgatnak önök számára kedves intézményeknek vagy programoknak. Félreértés ne essék, természetesen nem azzal van gond, hogy adott esetben a tervezettnél több pénz jut nemzetpolitikai támogatásokra vagy külhoni magyar oktatási intézményekre, hanem hogy tökéletesen szembemegy az önök által meghirdetett, a nemzetpolitikai támogatások BGA-n belüli egységes kezelésére és az átláthatóságra vonatkozó magasztos alapelvekkel.

E támogatások szétszabdalásából fakadó átláthatatlanság eredménye többek között az, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-programról egy sor sincs a beszámolóban, mivelhogy ez a nemzetpolitikai államtitkársághoz tartozik közvetlenül. Mi örültünk neki ‑ választási programunkban is szerepelt már 2010-ben egyébként egy ilyen profilú kezdeményezés, támogattuk is ennek a megvalósítását ‑, de nagyon nem értjük, hogy miért nem integrálták akkor ezt is akár a BGA-ba, és azt sem értjük, hogy miért zömében Rétvári Bencéhez és az általa korábban vezetett Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetséghez meg a Fidelitashoz kötődő káderek nyerik el döntően ezeket az ösztöndíjakat.

Potápi államtitkár úr egy NÖB-ülésen jelezte kérdésemre korábban, hogy ez a program a diaszpóra támogatását is magában foglalja, viszont akkor meg még nagyobb az átláthatatlanság, hiszen konkrét adat csak az ösztöndíjasok különféle juttatásairól van. Azt javasoltuk, azt javasoljuk most is, hogy a jövőben a Kőrösi Csoma Sándor-program és a most induló ‑ egyelőre kiváló kezdeményezésnek tűnő ‑ Petőfi Sándor-program is kerüljön a BGA-hoz, és legyen átlátható, hogy mire mennek el ezek a pénzek, hiszen mindkettő fontos és előremutató kezdeményezés, vagy az lenne.

A nemzetpolitikai támogatások rendszeréhez hasonlóan átláthatatlan és visszás a Bethlen Gábor Alap működése és pályázati rendszere is. Többször jeleztem, most is megteszem: botrányosnak tartjuk, hogy a beérkező pályázatok elbírálását kizárólag kormányzati tisztségviselőkből álló bizottság által, a szakmai szempontok teljes mellőzésével, politikai alapon kinevezett kollégium végzi. Ez a rendszer jelenlegi formájában kizárólag a Fidesz külhoni holdudvarának életben tartását szolgálja, úgy, hogy nemcsak a döntéshozatalból, hanem az arra való rálátásból is hermetikusan kizárja a Magyar Állandó Értekezlet tagjait. Potápi államtitkár úr ígéretet tett korábban arra, hogy bevonják majd a döntéshozatalba a MÁÉRT-tagokat, szurkolok neki, hogy sikerüljön keresztülvinni ezt a szándékát a kormányán. Ugyanakkor azt is remélem, hogy a MÁÉRT-tagokba nemcsak a külhoni vazallusaikat értik bele, hanem példának okáért a hazai ellenzéki pártokat is.

Azt is visszásnak tartjuk, hogy a Bethlen Gábor Alap rendelkezésre álló, egyébként rendkívül szűkös források 95 százalékát nem nyílt pályázaton osztják ki, hanem különféle egyéb jogcímeken, pályáztatás nélkül. Így jut például rögtön 6 milliárd forint, a BGA költségvetési támogatásának fele a nemzeti jelentőségű intézményekhez. A Jobbik annak idején támogatta és helyesnek tartotta, hogy legyenek olyan intézmények a Kárpát-medencében, amelyek kiemelt munkáját a helyi magyarság megmaradásáért a magyar állam azzal honorálja, hogy normatív támogatást biztosít számukra a tervezhető, biztonságos működés érdekében.

(10.20)

Csakhogy természetesen ezt is sikerült önöknek teljesen kiforgatniuk, a nemzeti jelentőségű intézmények listájára ugyanis szinte kizárólag saját potentátjaikat hajlandóak felvenni. Nem ápol önökkel jó kapcsolatot, tehát nem lehet nemzeti jelentőségű intézmény például Kárpátalja egyik legpatinásabb, legjobb tanulmányi eredményeket felmutató színmagyar középiskolája, a Bethlen Gábor Gimnázium, sőt a legújabb hírek szerint egyébként az önök kárpátaljai szövetségesei az iskola megszüntetésére és benyelésére készülnek; mint ahogy egyébként nem lehet nemzeti jelentőségű a már említett ungvári egyetem magyar kara sem. Így működik tehát a nemzeti összetartozás, így működik a nemzeti együttműködés rendszere külhonban.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr két éve van hazugságban azzal kapcsolatban, hogy az ellenzéki pártok kapnak-e javaslattételi ‑ nem döntési, javaslattételi ‑ lehetőséget, jogot a lista összeállításakor. Ezt a Magyar Állandó Értekezleten két évvel ezelőtt nyilvánosan megígérte, azóta meg már vagy tucatszor letagadta. Ennyit ér Magyarország miniszterelnök-helyettesének szava.

A miniszterelnök-helyettes úr hárítása persze annak fényében érthető, hogy az adatok világosan mutatják a kormányhoz közel álló külhoni magyar pártok által javasolt intézmények és szervezetek egyértelmű túlsúlyát. Példának okáért Kárpátaljáról tíz, KMKSZ által javasolt szervezet lett nemzeti jelentőségű, ezzel szemben csupán kettő UMDSZ-hez kötődő. Erdélyben a hat, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által jelölt intézménnyel szemben két RMDSZ-es áll, ami elég furcsa azért a két szervezet politika súlyához képest, főleg annak fényében, hogy az elutasítottak körében négy RMDSZ és kettő EMNT által javasolt intézmény van; erről persze a beszámoló nyilván nem tesz említést.

Régóta szorgalmazza a Jobbik az oktatás-nevelési, illetve a tankönyv- és taneszköz-támogatás növelését is. Kiszámítottuk, hogy ennek arányosan ‑ mivel 2001 óta ennek az összege nem növekedett ‑, inflációval megnövelt összege mára 44 500 forint lenne, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. A legvadabb rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy 2013-ban önök az emelés helyett 17 200 forintra fogják csökkenteni ennek a támogatásnak az összegét. Ez szégyen és az önök szégyene. Ja, és szégyene azoknak a határon túli magyar szervezeteknek is, akiknek egy szava nincsen ebben a kérdésben, mert meg vannak félemlítve, rövid pórázon vannak tartva. Egyetlenegy határon túli magyar szervezet nem emelte fel az általuk képviselt magyarság érdekében a szavát, és nem tiltakozott az ellen, hogy önök a rossz gazdaságpolitikájukat a külhoni magyar családokon verik le.

Nem értjük, hogy ha már a BGA-nál is egyenlegjavulást kellett elérni, akkor miért pont a külhoni magyar családokat sarcolták meg, hiszen például az irreálisan magas, majdnem egymilliárdos BGA-s működési költséget is csökkenthették volna. Arról nem is beszélve, hogy az 500 millió forintra vonatkozó egyenlegjavulást a kormány október 8-án feloldotta, ráadásul az Állami Számvevőszék BGA-költéseket vizsgáló, nemrég kiadott jelentéséből is világos, hogy az alap 2013. december 31-én még 665 millió forinttal rendelkezett. Felháborítónak tartjuk, hogy miért nem fizették ki a hiányzó támogatásnak legalább egy részét ebből a pénzből; úgy, hogy korábban egyébként égre-földre esküdöztek, itt a parlamentben is megígérte, hogy ezt a hiányzó összeget ki fogják fizetni. 5200 forintról van szó. Az elvont támogatások, tisztelt hölgyeim és uraim, egy kétgyermekes család esetében Kárpátalján elérik az ottani egyhavi fizetésnek az összegét. Ezt az összeget pedig önök elvették ezektől a magyar családoktól. Szégyelljék magukat! (Egy, üléstermen kívül tartózkodó képviselő telefonja hívást jelez.)

De más probléma is van természetesen az oktatás-nevelési támogatásokkal a felháborító csökkentés mellett is, azon túl is: a kedvezményezettek tavalyelőtt és egyébként tavaly is csak jelentős késéssel kapták meg az elnyert összeget. Nyilván erről sem szól a beszámoló; mint ahogyan arról sem, hogy a támogatások Kelet-Felvidéken vagy Délvidéken, de másutt is az egyre inkább magyarul nem vagy alig beszélő, antiszociális cigány gyerekek szüleinek zsebében landolnak, a magyar gyerekeket meg átíratják a szerb meg a szlovák iskolába.

Ezért a Jobbik régóta szorgalmazta az oktatás-nevelési támogatások ilyen szempontú áttekintését is. Potápi államtitkár úr erre egy bizottsági ülésen egyébként ígéretet is tett, azóta hivatalosan semmi nem történt, illetve annyit tudunk egy írásbeli kérdés alapján, hogy az egyeztetések a rendszer átalakításáról jelenleg is zajlanak; ezek szerint az ellenzéki pártok teljes kizárásával, jó szokásuk szerint. Csak remélni tudom, hogy a kormány nem egy kész javaslatot készül majd ez ügyben is áttolni a parlamenten, a sokat pufogtatott nemzetpolitikai konszenzus elárulásával vádolva majd mindenkit, akinek ellenvetése vagy változtatási szándéka lenne.

Röviden: mindössze egyetlen oldalban intézi el a beszámoló a Határtalanul!-programot, szót sem ejtve arról, hogy Semjén miniszterelnök-helyettes úr többször megígérte, hogy 2014-re egy teljes évfolyamnyi diák fog külhonba kirándulni állami támogatással. Ezzel szemben továbbra is mindössze 11 400 fő kirándulására van elég pénz vagy volt elég pénz. A programra előirányzott összeget tehát a többszörösére kellene emelni ahhoz, hogy az ígéreteknek megfelelően minden magyar gyermek legalább egyszer megérezhesse ilyen formában is a nemzeti összetartozás nagyszerű érzését. (A telefon ismét hívást jelez.)

Óriási a forráshiány a nyílt pályázatoknál is, a beérkezett mintegy kétezer pályázat alig 30 százalékát sikerült támogatásban részesíteni. Az idejutó, mindenki által szabadon megpályázható 400 plusz 200, azaz 600 millió forint ‑ (Szászfalvi László szétkapcsolja képviselőtársa telefonján a hívást.) örülök, hogy sikerült felvenni a telefont ‑ egyébként a Bethlen Gábor Alap által osztott keretnek mindössze 5 százaléka, és még itt is szinte kizárólag csak a kormánynak kedves szervezetek nyerhetnek.

Csak egy kisebb régiót nézve szemléltessük példaként a Drávaszöget! A HMDK köztudottan szereti önöket meg önök is őket, nyertek is rögtön húsz pályázatot, miközben a Magyar Egyesületek Szövetsége részéről egyetlenegy nyertes pályázat akadt, és tizenötöt elutasítottak. Az ilyen fokú eltérés durva politikai elfogultságról árulkodik.

Végül, de nem utolsósorban e keretek között is fájó hiányra szeretném felhívni a figyelmet. A beszámoló ugyanis egyáltalán nem foglalkozik a BGA keretei között létrejött Nemzetpolitikai Kutatóintézet 2013-as munkájával. Ez az intézet egyébként a Szász Jenő pénznyelő kamuintézetével, a mangalicafesztivált, mikulásünnepséget meg focikupát szervező Nemzetstratégiai Kutatóintézettel szemben legalább csinál is egyébként valamit, meg azt, ami a dolga lenne. Hozzátéve, hogy 2013-ban egyébként csak kizárólag Fideszhez közel állókat hívott meg a rendezvényeire, kizárva ezzel az érdemi nemzetpolitikai viták lehetőségét, és gyakorlatilag teljes érdektelenségbe fullasztva az általa szervezett szakmai programokat. Ezeket a találkozókat nem közpénzből kellene fizetni, hanem fizesse ki a Fidesz pártalapítványa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: önök 2010-ben gyökeres nemzetpolitikai változást ígértek, ezzel szemben sem megnövelni, sem átláthatóvá tenni nem sikerült a támogatási rendszert. Reálértéken évek óta csökken a külhoni magyar közösségeknek szánt támogatások volumene, 2013 óta azonban már nominálértéken is, önök ugyanis a külhoni magyar családokat büntették a rossz gazdaságpolitikájukból következő megszorítások miatt, és egynegyedét vették el az oktatás-nevelési támogatásnak. A fájóan kevés támogatás 99 százalékát ráadásul kizárólag külhoni haverjaik viszik el, ráadásul nagyrészt pályáztatás nélkül. Önök lelkiismeret-furdalás nélkül használják fel ezeket a pénzeket arra, hogy kinyírják a Fidesszel szemben kritikus vagy pusztán önöknek nem tetsző, ám ettől még nemzetpolitikai jelentőséggel bíró intézményeket, szervezeteket és programokat. A Jobbik szerint radikálisan, a jelenlegi többszörösére kellene emelni a nyíltan megpályázható támogatási összegek nagyságát, és azok kiosztását politikai helyett sürgősen szakmai alapokra kellene helyezni, egyedüli zsinórmértékké téve a külhoni magyar megmaradás érdekében végzett tevékenységet.

Kormányra kerülve minden túlszámlázást, minden pénzlenyúlást, minden bújtatott párttámogatást fel fogunk tárni. A Jobbik már csak néhány százalékra van a Fidesztől. Készüljenek, mert minden fillérrel el lesznek számoltatva a BGA-nál is, meg külhonban is, Budapesten is, Beregszászon is, Pozsonyban is! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)