Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy a hozzászólásom címében is jeleztem, határozottan azt gondolom, hogy a kormány tevékenysége káoszba taszította a felsőoktatást. Eleve rossz a kiinduló helyzet. Van egy általános pénzhiány, ezt, akik ismerik a felsőoktatást, és onnan jövünk, pontosan tudjuk: nincsenek meg az oktatás-kutatás alapvető feltételei. Tudni kell azt, hogy óriási probléma van a bérekkel, és tudni kell azt is, hogy a CEU elleni teljesen értelmetlen és felesleges harc nagyon komoly presztízsveszteséget okozott a hazai felsőoktatásnak.

Erre tesz még rá egy lapáttal az, amit a kormány tervez. Láthattuk már azt a CEU vagy a Corvinus kapcsán, hogy a hazai felsőoktatás rendszeréből teljes mértékben kiragadva egy alapítványba próbálja átszervezni a Corvinust. Az összes többi egyetem kapcsán pedig mindenféle ötletek hangoznak el. Ha jól értem, akkor szabadon választható gazdasági társaságokba próbálják meg valahogy megszervezni őket. Magyarul nem egységes koncepcióban gondolkoznak. Ez egy nagyon komoly bizonytalanságot okoz, ami még inkább növelni fogja az oktatók elvándorlását, és még inkább gyorsítja azt a folyamatot, hogy a hallgatók száma csökken.

Nézzünk akkor meg néhány tényt részletesen! Először is, azt tudni kell, hogy miért fontos arról beszélni, hogy gond van a felsőoktatással. Tudni kell azt, hogy nagyon alacsony Magyarországon a felsőfokú végzettségűek aránya. Az Európa 2020 célkitűzéseiben  ezt Európa államfői és miniszterelnökei határozták meg az Európai Unió 2010-20-as időszakára  az szerepel, hogy a 30 és 44 év közöttiek esetében 40 százaléknak kellene rendelkezni felsőfokú diplomával. Nálunk ez 32 százalék, és csökkenő ütemű. Tehát nemhogy felzárkóznánk, lemaradunk.

Sajnálatos módon megállapítható az, hogy a hazai felsőoktatási intézmények a nemzetközi ranglistán lefelé csúszkálnak. Ma már nagyítóval lehet találni az 500-as listán belül magyar egyetemet, miközben szlovén, cseh, lengyel, román egyetemek ott vannak.

Sajnálatos módon 100 ezer fővel csökkent tíz év alatt a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma. Erre a kormány mindig azt mondja, hogy ennek demográfiai okai vannak. Ez nem így van. Az MTA Kulturális bizottság előtt fekvő anyagából idéznék: a magyar felsőoktatási intézményekben tanulók száma az elmúlt években a demográfiai hatást meghaladóan csökkent, a tehetséges fiatalok itthon tartása már a gimnáziumok felső évfolyamain is kihívást jelent  ezt a Magyar Tudományos Akadémia állítja, nem én. És én ráadásul azt látom, hogy ezt helyesen állítják, mert ez így van.

Tehát van egy rossz kiinduló helyzet, és akkor ehhez képest most azt látjuk, hogy fogja a kormány a Corvinust, kiemeli, valamiféle alapítványba átszervezi, amit kistafíroz 300-400 milliárd forinttal, miközben semmiféle garanciális elvárást nem fogalmaz meg, hogy például hány hallgatót kéne ösztöndíjasként felvennie. Annyit mondott eddig a Corvinus, hogy ők azt tervezik, hogy a mostani ösztöndíjasok arányát a hallgatóik között, ami 60 százalék, ő 40 százalékra akarja csökkenteni, és 60 százalékra akarja növelni a tandíjas hallgatói arányát.

Ez azt fogja eredményezni, hogy ki fognak szorulni a Corvinusról az egyébként tehetséges és rátermett, de szegény családból származó gyerekek, ugyanis magas pontszámokat a felvételin azok tudnak elérni és azok fogják megkapni ezeket az ösztöndíjakat, akiknek a szülei a gimnáziumi tanulmányok során ki tudják fizetni a különórákat. Szegény családok gyerekei ezt nem tudják megkapni, ezért ők nem fognak bejutni. A tandíjas képzésre meg értelemszerűen a jómódú családok gyerekei fognak bejutni.

Az összes többi egyetemről pedig semmiféle elképzelésük nincs, bedobták az állóvízbe, hogy át lehet majd alakulni mindenféle gazdasági társasággá, és teljesen abszurd, hogy még azt sem tudják megmondani egységesen, hogy milyen gazdasági társasággá. Szabadon választhatóan, hogy ki hogy alakul át zrt.-vé, bt.-vé, kft.-vé, teljesen kaotikus és átgondolatlan. Nincs is mögötte valós elképzelés. Ez okoz egy hihetetlen nagy bizonytalanságot a felsőoktatásban.

Úgyhogy mindig azt szoktam mondani, hogy a felsőoktatásnak egy dologra van szüksége, arra, hogy hagyják békén. Ma már ezen túl kell lépni. Nemcsak hogy békén kell hagyni, pénzt kell nekik adni, az autonómiájukat vissza kell adni, és párbeszédet kellene velük kezdeni, és nem a fejük fölött dönteni arról, hogy mi lesz a sorsuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)