Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez egy újabb törvénymódosító javaslat, egy újabb salátatörvényben a már megszokott módon, amelynek célját ismerjük: még jobban kisajátítani a nemzeti vagyont, mindenre rátelepedni, mindent megszerezni, igazi fideszes módi szerint. Ez a javaslat is több vállalhatatlan módosítást tartalmaz, ezért az LMP számára értelemszerűen elfogadhatatlan. Kezdeném azzal, hogy a javaslat előadójaként Bártfai-Mager Andrea van megjelölve, aki az áprilisi választás után került kinevezésre nemzeti vagyonért felelős miniszternek, amivel önmagában persze nem lenne gond, hiszen az állami vagyonra figyelni kell, illetve odafigyeléssel kell azt kezelni, de a 2010 óta eltelt időszak ezt egyáltalán nem támasztja alá. Azt látjuk, hogy a kormány és a kormánypártok a nemzeti vagyont úgy kezelik, mint ha az a sajátjuk lenne, és minden erejükkel azon vannak, hogy ebből ők kiemelten jól profitáljanak. Tehát amit a miniszter asszony a május 11-ei gazdasági bizottsági meghallgatáson elmondott, hogy szeretné folytatni a 2010-ben elkezdett vagyonpolitikát, az nem jó út. Higgyék el, az nem jó út, mert ha azt az utat folytatja, akkor csak egy kiszolgálója lesz a már bejáratott folyamatoknak, és előreláthatólag újabb állami lenyúlásokat fog eredményezni ez a munka. Ezt önök hívhatják észszerű vagyongyarapításnak, ahogy a bizottsági meghallgatáson is elhangzott, és mondhatják, hogy a polgárok életminőségének javítása érdekében hozzák ezeket a döntéseket, de ezek az állítások tényszerűen nem igazak.

Itt arról van szó, hogy önök kinéznek egy piaci szektort, amelyben úgy gondolják, hogy jó magas a profit, és visszaélve a kétharmados hatalmukkal, úgy módosítják a környezetet, hogy ez önöknek és a közvetlen környezetüknek kedvezzen. Miniszter asszony gazdasági bizottsági expozéjában kihangsúlyozta, hogy 2010 után a kormány megerősítette a köztulajdon szerepét. Itt elsősorban a Magyar Fejlesztési Bankról, a takarékszövetkezetekről, a Posta átalakításáról és a Nemzeti Közművekről beszélt. Ezeknek a módosítása, átalakítása folyamatosan zajlik, ezért történhet meg az is, hogy az itt fekvő javaslat az említett állami tulajdonú cégekhez újabb módosításokkal tervez.

A javaslat első körben a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvényt egészíti ki új paragrafussal, amelyben a tevékenységi köreit kiszélesíti. Természetesen ezt is hangzatosan magyarázzák, miszerint ez a kormány közép- és hosszú távú gazdaságfejlesztési céljainak eléréséhez szükséges. Akkor itt felteszem a kérdést nagy tisztelettel, hogy a személyeskedés helyett hátha kapunk egyszer érdemi választ is, államtitkár úr. Tehát felteszem a kérdést, hogy az is stratégiai elem-e, hogy Mészáros Lőrinc szállodát tudjon vásárolni a Magyar Fejlesztési Bank ingyenhiteléből. Ez milyen nemzeti stratégia, kérdezem tisztelettel. De ez csak az egyik legszembetűnőbb probléma az elmúlt években, amit az MFB körül tapasztaltunk, de lehetne még sorolni, hogy kaptak kormányközeli emberek kedvező hiteleket vagy támogatásokat a Magyar Fejlesztési Banktól.

(20.30)

Véleményem szerint az MFB  ugyanúgy, ahogy más állami tulajdonban lévő pénzintézet  nem megfelelően működik, és ugyanúgy érvényes rá a kifejezés, hogy egy foglyul ejtett pénzügyi intézmény.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek mind az állami vagyon rossz felhasználásának a példái. Önöknek az lenne a feladatuk, hogy olyan kedvező hiteleket és támogatásokat nyújtsanak a kis- és középvállalkozásoknak, melyek tényleg elérhetőek, és amelyek valós segítséget nyújtanak, merthogy megkapják őket a kisvállalkozások.

Mindig felteszem a kérdést magamban, hogy miért nincs egy olyan valós lehetőség, ami tényleg a kicsiket, az egyéni vállalkozókat segíti. Tudom, erre jön a szokásos kormányzati válasz, hogy de hát ezt mi csináljuk, merthogy pályázatot írtunk ki. Csak szeretném jelezni, hogy én  és akkor ezzel válaszolok is egyébként az előző törvény vitájának záró hozzászólásában államtitkár úrnak  egész életemben a kisvállalkozások között dolgoztam kisvállalkozóként, és pontosan tudom, hogy semmilyen segítséget, támogatást nem kaptak. Ha néha egyik-egyik kap is, arról is pontosan lehet tudni, hogy rendelkezik azzal a kapcsolatrendszerrel, amivel indokolni lehet, hogy miért is ő kapta meg azt a támogatást, amit kapott.

Nem volt ez mindig így, kedves képviselőtársaim, mert az első Orbán-kormány idején még valóban nyújtottak támogatásokat a kisvállalkozásoknak, csak azóta egy jelentős politikai fordulatot hajtottak önök végre, és érdemes volna ezzel önöknek szembenézni.

Azt tudjuk, hogy felgyorsították az európai uniós kifizetéseket, de azt is tudjuk, hogy lehetősége lenne a Magyar Nemzeti Banknak 400 milliárd forint hitelt nyújtani azoknak a kisvállalkozásoknak, akik kereskedelmi bankoktól nem kapnának hitelt. Ezek mind jó lehetőségek lennének a kisvállalkozásoknak, de kedves képviselőtársaim, hol találjuk ezeket a javaslatokat?

Ezeket sehol nem találjuk. Ezeket kellene olvasnunk egy-egy ilyen vagyonnal és vagyongazdálkodással kapcsolatos előterjesztésben.

A következő botrányos pontja a javaslatnak az önkormányzatokat érintő újabb módosítás. Az elfogadásra benyújtott törvényjavaslat, beleértve annak indoklását is, szokás szerint ismét több homályos paragrafust rejt, az olvasó képzelőerejére bízva, mi is volt a valódi szándék, és mi következhet valójában ebből a módosításból. Magyarország Alaptörvénye egyértelműen rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. Ezért az Országgyűlés a nemzeti vagyonnak a közérdek és a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítása, a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és védelme és a jövő nemzedékek szükségleteinek biztosítása szándékával a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás követelményeinek hosszú távú meghatározása érdekében alkotta meg a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi törvényt.

Ezzel szemben a törvénytervezet 16. §-a a nemzeti vagyonról szóló törvény 6. §-át a következő (3a) bekezdéssel egészíti ki: „Az állam és a helyi önkormányzat közös tulajdonában álló, az 1. mellékletben meghatározott”  erre még vissza fogok térni, ez nagyon fontos  „csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízi létesítmények és vízi közművek, valamint terek és parkok tulajdonközössége közöstulajdon-megszüntetés jogcímén megszüntethető. A közös tulajdon megszüntetésére kizárólag az egyik tulajdonostárs tulajdoni hányadának ingyenesen, nyilvántartási értéken a másik tulajdonostárs részére történő átruházásával kerülhet sor, feltéve, ha a tulajdon átruházása a közfeladat ellátását nem veszélyezteti.”

Én azért csöndesen megjegyzem, hogy akár friss ez a módosítás, akár nem, én nem egy olyan döntésnek voltam tanúja a Fővárosi Közgyűlésben, ahol márpedig ezek a vagyontárgyak ingyen cseréltek gazdát, és minden egyes alkalommal az volt a válasz, hogy az önkormányzat vagyonvesztése nem merülhet fel, hiszen az állami vagyon is állami vagyon, meg azért ha belegondolunk, az önkormányzati vagyon is állami vagyon. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy egy önálló gazdálkodási szervezet, és azt is tudjuk, hogy minden önkormányzati képviselő egyenként és közösségileg is felelős a rábízott vagyontárgyakért.

A nemzeti vagyonelemek egységes tulajdonosi szerkezetének kialakítása önmagában még nem is volna helytelen, hiszen bölcs és gondos vagyongazdálkodás révén az értékek megőrizhetők volnának. A kölcsönösség is méltányos lehet, vagyis hogy az állam indokolt esetben az önkormányzatok tulajdonába ad egyes nemzeti vagyonelemeket, vagy fordítva. Az már azonban elgondolkodtató, hogy az utóbbi 9 évben leginkább annak tehettünk tanúi, hogy az állam és az önkormányzatok viszonyában főként az önkormányzatok húzták a rövidebbet és ebből következően az ott élő állampolgárok. Az államivá vált oktatás vagy a hulladékgazdálkodás  úgy látom, hogy ez egy olyan elrontott irány volt, hogy minden törvény kapcsán visszajön, nem ok nélkül, teszem hozzá, államtitkár úr  egyaránt a tönk szélére juttatta ezeket a szolgáltatásokat. Pontosan tudjuk, hogy a KLIK-en keresztül az iskolaüzemeltetés és a KLIK-en keresztül az oktatásnak a színvonala, valamint a hulladékgazdálkodás jelenlegi színvonala is, több mint nagyon finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy hagy kivetnivalót maga után.

Ebben az esetben miért is lenne ez másképp, és valóban, egyetlenegy példát mondjon, tisztelt államtitkár úr, megint csak kérem, amikor egy átvett feladat jobbá vált. Például elmondhatja azt, hogy amikor az egészségügyet állami felügyelet alá vonták  ami szerintem egyébként nem volt hibás döntés, teszem hozzá zárójelben , akkor csökkentek-e a várólisták. Ja, nem. Bocsánat.

Az is különlegessége a módosító javaslatnak, hogy a tervezetben hivatkozott 1. melléklet, amire az előbb már utaltam, egyáltalán nem egyezik meg a módosításban említett vagyonelem-felsorolással, mert már most is csak az állam kizárólagos tulajdonában lévő dolgokat tartalmazza. A hivatkozott terek, parkok közül ott egyik sem szerepel. Vagyis a módosítás olyan kategóriákra hivatkozik, amelyeket a hatályos törvény nem is tartalmaz.

Az 1. melléklet címeiben állami és önkormányzati vegyes tulajdonú elemek nem szerepelnek. Felmerül tehát a kérdés, hogy a jogalkotó nem tudta értelmesen és pontosan megfogalmazni, hogy mit akar, vagy ami még rosszabb: a módosításról döntőket kívánta összezavarni, és szándékosan teremt tisztázatlan jogi és vagyoni helyzetet, amelyben az állam  visszaélve az erőfölényével  nyugodtan halászhat a zavarosban, és lenyúlhatja az önkormányzati vagyon szinte tetszőleges elemét.

Ennek is voltunk tanúi, teszem hozzá, hiszen amikor a közoktatás kikerült az önkormányzati hatáskörből, akkor egyébként az üzemeltetéshez, működtetéshez kapcsolódó eszközöket egy az egyben elvitte az állami apparátus, ahelyett, hogy egyébként saját forrásból, friss és modern eszközökkel látta volna el a közoktatási intézményeket. De ez csak az én személyes megjegyzésem.

Tehát ebből még minden lehet, parkokból sportcsarnok, parkokból múzeum  ugye, pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk a Városliget kapcsán , államivá váló szennyvíztisztítók, ivóvízhálózatok és csak kérdés, hogy milyen következő módosítás teremti meg így két lépésben a privatizációjukat, kedvezvén a fideszes haveroknak. Na, ennek aztán tényleg a végén már semmi köze nincs a törvény eredeti céljához, leginkább az Alaptörvényben foglalt elvekhez és jogokhoz.

Ami még fontos, hogy a szövetkezetekről szóló törvényt is több helyen módosítja, amelyben sok a technikai, de ami fontos, a takarékszövetkezetek felett álló központi bank. Eszerint a szövetkezeteknek egységes üzleti modell szerint kell működniük, és a központ által leírt egységes termékszabályozás szerint kell tevékenykedniük. De ami az önök számára a legfontosabb, hogy az összes tag portfóliójára rálátnak, információjuk van az ügyfelekről, és önöknek valószínűleg ez a lényeg.

Az LMP álláspontja azonban az, hogy a takarékszövetkezetek átalakítása csak a kormány bankrendszer-átalakításának és átvételének egyik része. A takarékszövetkezetek integrációja csak arról szólt, hogy legyen egy, a takarékszövetkezeteket összefogó központi bank, amit az állam irányít. Ez alapvetően áll ellentétben a takarékszövetkezetek lényegével, ami az alulról szerveződésen és a kölcsönös helyi finanszírozáson kellene hogy nyugodjék. Ez volna a lényege a takarékszövetkezeteknek.

Az átalakítás korábban arra is irányult, bár azóta megváltoztak a személyi kapcsolati viszonyok, hogy az egész szektort Lázár János barátjának, Spéder Zoltán FHB-tulajdonosnak a kezére játsszák.

(20.40)

Szóval, ebben az esetben is az átláthatóság és a sikeresebb működés ürügyén sajátítottak ki takarékszövetkezeteket. Ez ugyanúgy terv volt az előző ciklusban, mint az MKB, az Eximbank, az MFB teljes körű ellenőrzése.

Ami még szorosan összefügg a nemzeti vagyonnal és a polgárok életminőségének a javításával, az az, hogy a lakosság még mindig nem piaci áron jut hozzá a gázhoz. Azt gondolom, ez ugyanúgy ennek a törvénynek az egyik nagyon fontos eleme, pedig a kormány egyik leghangosabb mondandója az volt az elmúlt években, hogy rezsicsökkentés. De mit is tapasztaltunk? Itthon csökkent a gáz ára, de sokkal nagyobb mértékben csökkent a gáz világpiaci ára, és nagy tisztelettel kérdezem, hogy hova lett a különbség. Mondja meg nekem valaki, hogy hova lett a különbség, kinél csapódik le az a nyereséghányad, amit önök extraprofitként jelenítettek meg a külföldi szolgáltatóknál, amikor megjelent. Nem az történt, hogy ezt az extraprofitot önök visszaadták volna a társadalomnak, hanem az történt, hogy zsebre tették. Úgyhogy én nagy tisztelettel fenntartom a kérdést, hogy hol van a világpiaci ár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az emberek által fizetett gázár közötti különbség. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)