Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm elnök úr rugalmasságát. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Polgártársak! Amikor Orbán Viktornak feltettem a kétbillió forintos kérdést, akkor sokan arra figyeltek, hogy én őt pártelnöknek és nem miniszterelnöknek szólítom, és talán elsikkadt a lényeg. Én értem egyébként, hogy Fidesz-elnöknek lenni rettentően kínos, tehát ha ezzel vádolnának engem, én is felháborodnék. De itt arról volt szó, hogy az a kétbillió forint, azaz 2000 milliárd forint, amivel kevesebb pénzt fogunk kapni az Unióból fejlesztésekre a 2020-27-es ciklusban, mint az azt megelőző hétéves költségvetési időszakban, nagyon fog hiányozni Magyarországról. Azt kérdeztem a Fidesz elnökétől, hogy vajon vállalja-e a felelősséget azért, hogy ennyivel kevesebb uniós támogatás érkezik Magyarországra. Természetesen a felelősséget nem vállalta, nem szokása, de most látjuk, hogy van azért a kormánypártok oldaláról egy reakció arra, hogy szűkülnek a pénzforrások, hogy kicsit el fogják zárni a pénzcsapot, és amikor szűkül egy piac, akkor elkezd egyre élesebbé, öldöklőbbé válni ott a verseny. Csak ez a verseny Magyarországon nem egy valódi piaci verseny, hanem a politikai döntéshozók kegyéért folytatott verseny, fideszes oligarchák közötti verseny, ahol vannak nagypályás játékosok, akiknek bejárása van Orbán Viktorhoz, a Garancsi, a Mészáros, a Tiborcz meg az ehhez hasonlók, és vannak azok a kispályás helyi érdekű, kisebb jelentőségű oligarchák, akik az önkormányzati beszerzések, az önkormányzatok által felügyelt pályázatok, adott esetben építési beruházások környékén sertepertélnek, és onnan tesznek szert elképesztő extraprofitra. Tudjuk a különböző korrupciós kutatócégek jelentéseiből, hogy olyan 25-30 százalékos átlagosan Magyarországon a túlárazás, tehát hogy ekkora részét lopják el a magyar és uniós adófizetők pénzének az ilyen uniós forrásból támogatott állami, önkormányzati beruházások esetén.

Tehát ez a piac fog 2020 után radikálisan átalakulni, és úgy tűnik, hogy erre a válasz, mint általában az Orbán-rendszerben mindig, a központosítás. Minél szűkebb a piac, annál nagyobb kontrollt akarnak gyakorolni, hogy nehogy a leeső morzsák esetleg rossz helyre jussanak, nehogy esetleg független cégek is részesülhessenek ezekből a megbízásokból, vagy ha igen, akkor csak a sokadik alvállalkozóként úgy, hogy a nagy profitot már a Fidesz-közeli oligarchák lefölözték belőle.

Nézzük meg, hogy mennyire sikerültek jól eddig a központosítások! Képviselőtársaim már nagyon sok példát említettek, úgyhogy én tényleg csak felsorolásszerűen mennék végig rajta. Az oktatást sikerült központosítani, a KLIK rendszere megbukott, tovább zuhan a magyar közoktatás színvonala, és ebből hiába próbálnak visszatáncolni, már nem nagyon működik, úgyhogy itt a csúszós lejtőn megyünk lefelé tovább.

Vagy ami viszonylagos siker, politikai sikerként mindenképp értékelhető, az a Rogán-féle propagandaminisztérium által központosított állami kommunikációs költések története. Nyilván itt örülnek, ha tényleg azzal zsarolhatják az összes médiát, hogy nem viszünk hozzátok állami pénzt, és miután Magyarországon az állam a legnagyobb hirdető, sőt az állami cégek is be vannak terelve ide, és nemcsak a piaci költéseik, a reklámköltéseik, hanem, ami az előző törvényjavaslatban egy érintett dolog volt, a szponzorációs költéseik is ebbe az eljárásba tartoznak, tehát ott is csak ilyen civil szervezet támogatására nem kizárólag a CÖF jogosult, hanem Rogán Antal egy személyben is 12 milliárd forintot dönthet el éves szinten vagy hagyhat jóvá, hogy hova megy. Tehát ez politikai értelemben önöknek biztos egy sikertörténet. Az, hogy a magyar civil szektort, illetve a magyar független médiát ezzel kicsinálták, mondhatnám, hogy kellemetlen mellékkörülmény, de nem, igazából a Fidesz-kormánynak ez ugyanúgy feltett szándéka volt. Tehát több legyet ütöttek egy csapásra. Itt van akkor egy, az önök szempontjából legalább sikeres sztori.

Itt van a kukaholding, és nem akarom nagyon habosítani a történetet, csak egy személyes példa, a mi szelektív kukáink öt napja állnak a ház előtt arra várva, hogy végre valaki elvigye őket. Nem viszi el senki, és nem vagyunk így egyedül, százezernyi és milliónyi háztartás ebben az országban azt tapasztalja, hogy bizony ez a csodálatos fideszes központosító akció megbukott. Bár politikailag megint csak lehet sikerként értelmezni, hiszen lám-lám, Gémesi Györgyöt, illetve a néhány független önkormányzati társulás által üzemeltetett Zöld Hidat milyen szépen kicsinálták, és majd azt is átadhatják valami, a rendszerhez lojális vállalkozásnak.

Vagy akkor ott van Paks II., ami önmagában a centralizmus, bár az energiapolitikában való centralizációnak a legcsodálatosabb példája. Azért az sem egy sikertörténet. Tehát ha ez a törvény azt mondja, hogy itt a központilag felügyelt beruházások majd annyira jól fognak menni, akkor nézzük meg, hogy Paks II.-re az eredeti átadási időpont 2026-ra volt tervezve, néhány év alatt 2032-nél járunk, és még messze a vége. A legnagyobb szerencsénkre, tegyük hozzá, tehát minél később épül fel, annál jobb nekünk, és az a legjobb Magyarországnak, ha fel sem épül. A Párbeszéd elég keményen dolgozik ezen, de szerencsére az oroszok is elég keményen dolgoznak ezen, amikor olyan atomerőművet akarnak felépíteni, aminek nincsenek készen a tervei, és ezért sem Finnországban, sem Magyarországon nem tud megkezdődni az építkezés. Ennyit a profi beruházásvezérlésről, amit itt a Fidesz-központ meg tud valósítani.

(18.50)

De nézzük meg azokat a nagyberuházásokat, hiszen lesz egy értékhatár, ami fölött magukhoz vonják ezeket a beruházásokat, nézzük meg a legnagyobb ikonikus beruházásokat, hogy hogyan alakultak a költségeiket tekintve, hányszorosára drágultak az eredetileg meghirdetett árhoz képest. A vizes vb 4,6-szorosára drágult, a Puskás stadion ötszörösére, a Várkert Bazár megállt kétszeres drágulásnál, az esztergomi vasútvonal felújítása hatszorosába került a végén, mint ahogy tervezték, a Városliget tönkretételéért pedig nyolcszor annyi pénzt fognak elkölteni a mi adóforintjainkból, mint amit először bemondtak. Úgyhogy ez a példátlan hatékonyság, amire hivatkoznak a központilag felügyelt nagyberuházások kapcsán, az legalábbis megkérdőjelezhető.

Az egészből tényleg egy dolog az, ami egy picit is reményt keltő. Az a reménykeltő, hogy úgy látszik, a rendszer érzi, hogy baj van, és már lehajolnak a legkisebb morzsákért. Elkezdődött tényleg, ha még nem is a túlélésért, de a hatalmas extraprofitok fenntartásáért vívott küzdelem. Ebben a küzdelemben biztos, hogy el fognak vérezni a végvári vitézek, el fognak vérezni a helyi fideszes kijáróemberek kis házi oligarchái. Tehát ha úgy tekintjük, hogy ez a rendszer gyengülésének, az anyagi források elapadásának a beismerése, és egy arra adott meglehetősen pánikszerű reakció, akkor azt mondhatjuk, hogy hosszú távon legalábbis ez egy reménykelő törvényjavaslat. Bár nagyon sok kárt fog okozni, de ha hozzájárul ahhoz, legalábbis indikátoraként, előrejelzőjeként működik a Fidesz-rezsim összedőlésének, akkor tulajdonképpen mi ezt üdvözölni tudjuk. Megszavazni természetesen a Párbeszéd nem fogja ezt a végtelenül kártékony törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)