Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy egy nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat kapcsán, és gratulálok miniszter úrnak és a miniszter úr által felállított szakértői tanácsnak ahhoz, hogy egy ilyen törvényjavaslatot készítettek elő a T/3353., de úgy a T/3354. számú törvényjavaslat kapcsán is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek ellenére szirénhangok ma tévesen azt súgják az emberek füleibe, hogy a közigazgatási bíróságok visszaállítása rossz irány lenne. A vészharang kongatásánál a szirénhangok attól sem riadnak vissza, hogy valótlanul azt állítsák, hogy a közigazgatási bíróságok visszaállításával a harmadik hatalmi ágazatot veszélyezteti a kormány, illetve a parlament. Látom, tetszenek ellenzéki képviselőtársaimnak a szirénhangok, akkor nézzük meg, hogy miért is riogatnak. (Dr. Szél Bernadett: Nagyon! Soros-lista szirénhangok.) Így van, ellenzéki képviselőtársaink rátapintottak a triumvirátusra, így van, így van, Szél Bernadett képviselőtársam: a Brüsszel-Strasbourg-Soros triumvirátus kottájából játszanak, ez a megoldás. (Taps az LMP soraiból.  Szabó Timea: Örülünk, hogy ezen még ön is kacag, képviselő úr!) És miért riogatnak? Riogatnak, mert nem ismerik el azt, hogy az 1949 előtti közigazgatási bíráskodás helyreállítása valójában a jogállam ünnepe. Riogatnak, mert nem ismerik fel a közigazgatási bíráskodás helyreállításának szükségességét. Riogatnak, mert a magyar történelmi hagyományokon nyugvó magyar közigazgatási bíráskodást elutasítják annak ellenére, hogy azt 1949. évben orosz szuronyok verték szét, behozva egyidejűleg a szovjet mintájú és tartalmú kommunista alkotmányt, megvalósítva a kommunista diktatúrát és az arra alapuló nemzetellenes és keresztényellenes törvényeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne feledjék, az 1896. évi XXXVI. (sic!) törvénycikk teremtette meg a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot. Ezt, az államhatalmat ellenőrző közigazgatási bíróságot a kommunista diktatúra 1949-ben felszámolta, éppen annak jogállami jellege miatt. A közigazgatási bíróság megszüntetéséről szóló 1949. évi II. törvény indoklása ugyanis akként szól, hogy a múlt század, vagyis a XIX. század a politikai fejlődés betetőzését az úgynevezett jogállam kiépítésében látta. Ennek fogalmához pedig hozzátartozott a közjogi bíráskodásnak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű viták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozott. Azt is állította  mondja a ’49. évi törvényjavaslat indoklása , hogy ezzel szemben a népi demokrácia az állampolgári jogok biztosítékát abban látja, hogy az államhatalmat maga a nép gyakorolja. Így maga a végrehajtó hatalom is olyan kézben van, amely minden tekintetben a nép érdekeit tartja szem előtt. Ezen felfogás mellett pedig a kommunista törvény azt mondja, hogy külön közigazgatási bíróságra nincs szükség, nincs szükség jogállamra sem. Ez maga a verdikt.

Mindez azt jelentette, hogy a közigazgatási joghatást kiváltó cselekvések feletti bírói ellenőrzést lényegében megszüntették 1949-ben. Ezt a rendszert akarja jórészt továbbra is fenntartani az ellenzék, hivatkozva a jogállamiságra, holott történelmi tények azt bizonyítják, mint amit önöknek elmondtam, hogy ez éppen a jogállamiság ellen szól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Már a fentiekből is egyértelműen láthatják, hogy hamisak azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy a közigazgatási bíráskodás bevezetése nem lenne más, mint a Fidesz-KDNP trójai falova. Óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon miért próbálják honpolgárainkat a közigazgatási bírósággal szemben hergelni (Arató Gergely: Szirén-Brüsszel-Soros!), amikor nem másról van szó, csak arról, hogy ne a polgári bírák vagy büntetőbírák ítélkezzenek közigazgatási ügyekben. Arról van tehát szó, hogy a speciális szaktudást igénylő közigazgatási ügyekben az önálló közigazgatási bírói kar ítélkezzen az erre irányuló külön közigazgatás eljárás alapján.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Első lépésként a jelen törvényjavaslat benyújtása előtt a Magyar Országgyűlés még a 2014-18. évi parlamenti ciklus vége felé elfogadta a közigazgatási perrendtartást, ezzel újrapozicionálva a közigazgatási bíráskodást.

Tisztelt Ház! Második lépésként az Alaptörvény hetedik módosításával lefektette a szervezetileg független közigazgatási bírósági rendszer kereteit akként, hogy az Alaptörvény 25. cikk módosításában rögzítette, miszerint a magyar bíróságok szervezeti rendszere rendes és közigazgatási bíróságokra tagozódik, továbbá megállapította azt is, hogy míg a rendes bírósági szervezet legfőbb szerve változatlanul a Kúria lesz, addig a közigazgatási bíróságok legfőbb szervévé a közigazgatási legfelsőbb bíróság válik. A bírói függetlenség garanciái pedig változatlanok maradtak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat szerint a közigazgatási bírósági szervezet kétszintűen jön létre, oly módon, hogy egy közigazgatási felsőbíróságból és nyolc közigazgatási törvényszékből állna. A közigazgatási törvényszékek kizárólag első fokon járnának el, a közigazgatási bíróság, felsőbíróság hatásköre pedig egyrészt rendes jogorvoslati eljárásra  tehát fellebbezés a törvényszéki ítéletekkel szemben  terjedne ki, másrészt a rendkívüli perorvoslatokra, a rendkívüli jogorvoslati eljárásra, vagyis magával a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelem elbírálására, harmadrészt pedig lennének olyan ügyek, amelyekben már első fokon is maga a közigazgatási felsőbíróság járna el; tehát amely ügycsoportokban hatáskörrel, illetékességgel nem a nyolc törvényszék közül valamelyik járna el. A közigazgatási törvényszékek besorolása a rendes bírósági szervezetben a törvényszékek besorolásának felelne meg, míg a közigazgatási felsőbíróság besorolása a Kúria besorolásával lenne azonos.

Magyarország jogtörténeti hagyományaira figyelemmel a visszaállított közigazgatási bíróságok modellje a miniszteriális igazgatási modellt követné. Ennek megfelelően az igazságügyi igazgatás közigazgatási bíróságokat érintő feladataiban az igazságügyért felelős miniszternek jutna hangsúlyos szerep.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És vajon miért halljuk ismét a szirénhangoktól azt, hogy a miniszter igazgatási funkciója a közigazgatási bíróságok tekintetében úgymond ördögtől való, amikor az 1990. évi rendszerváltoztatáskor és azt követő nyolc évben az egész bírói szervezetrendszer, vagyis a teljes polgári és a teljes büntetőbíróságok mind a miniszteriális igazgatási modellként működtek? Nem tudom mással illetni ezt az álláspontot, mint hogy farizeusi álláspont. (Arató Gergely: Farizeus szirénvészharangok.) Farizeusi, mert amikor az igazságügyi miniszter igazgatási funkciója valamennyi bíróságra kiterjedt, azt rendben valónak találták. Most, amikor az igazságügyi miniszter igazgatási funkciója a bíróságok közül csak a közigazgatási bíróságokra terjedne ki, most az az álláspontjuk, hogy önök szerint súlyos jogállami probléma áll fenn.

(10.30)

Sőt, még attól sem riadnak vissza, hogy azt mondják, hogy ilyen veszélyes beavatkozást még nem láttak a független magyar bíráskodás életében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek nem valós kifogások. És ne feledjék végül azt, hogy fontos helyreállítanunk a magyar történelmi hagyományokon nyugvó magyar közigazgatási bíráskodást. Mindezekre tekintettel a KDNP parlamenti frakciója támogatja mindkét törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)