Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy én is szóljak röviden a tegnapi ünnepről, és kicsit továbbgondoljam abban az értelemben, hogy milyen feladatokat ró ránk 1956 manapság.

A tegnapi napon sok száz helyen tartottak megemlékezést, és ez a sok száz ünnepség világosan kirajzolta azt, hogy a magyar a szabadság népe. Éppen azért adódik a kérdés, hogy mi a dolga ma egy szabadságszerető népnek. (Burány Sándor: Ez zavar benneteket.) A szabadságért ugyanis napról napra meg kellett küzdeni 1956-ban, és napról napra meg kell küzdenünk most is.

A Kossuth téren is elhangzott tegnap, hogy a legfontosabb, az egyik legfontosabb feladat talán az, hogy megmentsük Brüsszelt az elszovjetesedéstől (Dr. Bárándy Gergely: Biztos neked a feladatod! ‑ Kunhalmi Ágnes: Nagyobb kommunistává váltatok, mint a bolsevikok!) attól, hogy valahol máshol helyettünk próbálják eldönteni, hogy például kivel éljünk együtt, hogyan éljünk a saját országunkban. (Dr. Varga László: Propagandaminisztérium!)

Mindezt csak azért hozom fel, mert a múlt héten a 60. évforduló mellett uniós csúcstalálkozó is volt Brüsszelben, és ezen világosan kiderült az, hogy az Európai Unió változatlanul napirenden kívánja hagyni a kötelező kvóták kérdését. A tanácsi záródokumentum is arra hívja fel a figyelmet vagy arra hívja fel a tagországokat, hogy gyorsítsák fel a bevándorlók szétosztását. (Dr. Tóth Bertalan: Ez aláírtuk!)

Ezt természetesen a magyar kormány ellenzi, mint ahogy ennek a helyszínen jelzését is adta, ezt jelezte is. Az, hogy a kvóták még mindig napirenden vannak, a rossz hír. A jó hír az, hogy Magyarországot ezeken a tárgyalásokon már 3,3 millió szavazat, az új nemzeti egység erősíti. Azok egysége ez, akik szerint az európai egyesült államok helyett a nemzetállamok közösségére van szükség, és akik szerint Magyarországnak meg kell védenie közösségeit és kultúráját.

Mi elhúzódó vitára számítunk. A népszavazás nem valaminek a vége, hanem egy történet, egy folyamat kezdete. Jól látszik ebből is, hogy a magyarok a legfontosabb nemzeti ügyekben egységesek, akár az árral szemben is kiállnak az igazukért, és megvédik függetlenségüket. Ezért is kezdeményezett a kor­mány alkotmány-módosítást, és ezért folytat párbeszédet ebben az ügyben minden parlamenti párttal. Sajnáljuk, de meg sem lepődünk azon, hogy nem mindegyik párt vesz részt ebben az egyeztetésben.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ami a tegnapi baloldali megmozdulásokat illeti: a baloldal komoly lehetőséget hagyott ki arra, hogy tisztázza végre a viszonyát 1956-hoz. Jóvátehették volna a 2006‑os rendőrattakot és a becstelen erőszakot. Bizonyíthatták volna, hogy számukra is jelent valamit, hogy voltak ezrek, akik az életüket adták a szabadságért és Magyarországért ‑ egyébként Nagy Imrén túl is. Ehelyett a baloldaltól csak pár tucat sípra futotta, meg egy kisstílű vágyakozásra arra, hogy ezzel majd hátha bekerülnek a nemzetközi lapokba. A radikális baloldal ezzel a tempóval nem a kormányt sértette meg, hanem újra azokat a százezreket, akik békésen szerettek volna köszönetet mondani az ’56‑os hősöknek.

Bár a baloldal megpróbálta, mégsem tudta tönkretenni a tegnapi évfordulót. A pesti srácok öröksége ugyanis jóval időtállóbb, mint a magyar baloldal mostani teljesítménye.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)