Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem Páva Zoltán képviselő urat, kíván-e szólni. (Páva Zoltán: Nem.) Nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik, a minősített többség szabályai szerint.

Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Páva Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogát.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 300 nem, 9 tartózkodás mellett nem függesztette fel a képviselő úr mentelmi jogát.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik személyi javaslat megtárgyalása. Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdése g) pontjának megfelelően személyi javaslatot terjesztett elő H/2199. számon. Ebben az Országgyűlés elnöke Potápi Árpád helyett az emberi jogi bizottság tagjává Móring József Attilát jelöli. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 303 igen szavazattal a személyi javaslatot elfogadta.

Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tagnak eredményes munkát kívánjak.

Két perc technikai szünet következik. (Rövid szünet.)

(16.30)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. (XII. 21.) számú országgyűlési határozat hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/1989. számon kapták kézhez.

Tájékoztatom a képviselőket, hogy a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, ezért az indítvány elfogadásáról nem tudunk a mai ülésnapunkon határozni. Részletes vitára bocsátásról a következő ülésünkön döntünk.

Megadom a szót Iváncsik Imre államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának tízperces időkeretben.

IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. számú országgyűlési határozat 5/g) pontja szerint meg kell vizsgálni a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit.

A honvédelmi tárca előző vezetése e határozat alapján megfogalmazta feladatként a nemzetőrség létrehozási lehetőségeinek a vizsgálatát. Ennek alapján a honvéd vezérkar elkészített egy tanulmányt, amelyben megvizsgálta a nemzetőrség kialakításának lehetőségét a honvédségen belül.

Simicskó István képviselő úr 2000. szeptember 8-án nyújtotta be önálló képviselői indítványát a Háznak. Az Országgyűlés a határozati javaslatot több mint egy évvel később tűzte napirendjére, melynek nyomán megszületett a 100/2001. számú országgyűlési határozat. Tegyük hozzá, hogy az akkori ellenzék tiltakozása ellenére, minimális többséggel fogadta el a Ház ezt a határozatot. Tehát leszögezhető, hogy nem volt egységes politikai akarat, nem volt egyetértés a határozat megszületésekor a felek között.

Az előző tárca 2002-ben előterjesztést nyújtott be a kormányhoz, amelyben javasolta tárcaközi előkészítő bizottság létrehozását, a szükséges vizsgálatok elvégzését és a nemzetőrség létrehozásáról szóló törvény előkészítését. Közben a tárca elkészítette a miniszteri utasítás tervezetét is. Az előző kormány nem tűzte napirendre ezt a javaslatot, így a bizottság nem tudott megalakulni, és semmilyen további érdemi munkavégzés ezen a területen az előző kormány ideje alatt nem történt.

A kormányváltást követően a Medgyessy-kormány áttekintette a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatos országgyűlési határozat végrehajtásának a helyzetét. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetőrséggel összefüggő munka folytatását a továbbiakban célszerű összekapcsolni az önkéntes haderőre történő áttérés munkálataival.

Az elemzés alapján kiderült, hogy a nemzetőrség mint egy új, önálló fegyveres erő létrehozásával elérni szándékozott célok előnyösebben és eredményesebben valósíthatók meg az önkéntes tartalékos rendszer keretében. Előnyei között első helyen kívánom megemlíteni, hogy az önkéntes tartalékos rendszer a nemzetőrséghez képest jobb lehetőséget kínál azoknak az állampolgároknak, akik a haza védelmében szükség esetén részt vennének, de békében nem vállalnak önként fegyveres katonai szolgálatot.

A másik nagyon fontos érv, hogy a nemzetőrség önálló fegyveres erőként történő létrehozása nem oldható meg a katonai költségvetés terhére, hanem egy újabb költségvetési fejezet létrehozását és ahhoz a megfelelő forrás biztosítását igényelné. Ennek az új fejezetnek a személyi kiadásoktól az infrastrukturális beruházásokig a költségvetés teljes spektrumát fel kellene ölelnie. Ez olyan terheket jelentene a nemzetgazdaság számára, amely nem állna arányban az elérhető eredménnyel. A létrehozható elaprózott erők kis harcértéket képviselnének, vezetésük nehézkes, hatékonyságuk pedig rendkívül alacsony lenne.

Mindezekkel szemben az önkéntes tartalékos rendszer szerves részét képezi a Magyar Honvédség béke- és háborús hadrendjének, és funkcionálisan és strukturálisan is beilleszkedik az önkéntes haderőrendszerbe.

Miután javaslatunk szerint nem jön létre önálló haderő sem szervezési, sem vezetési területen, nem jelennek meg a nemzetőrségnél vázolt nehézségek. Emellett az önkéntes tartalékos rendszer anyagi kihatásai nyilvánvalóan nem érik el egy új, önálló fegyveres erő kialakításának költségeit.

Mindezekre tekintettel kezdeményezzük a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. számú országgyűlési határozat hatályon kívül helyezését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Keleti Györgynek, a honvédelmi bizottság elnökének, aki a bizottság ajánlását szóban terjeszti elő ötperces időkeretben. (Rövid szünet. – Keleti György mikrofonja nem működik.) Kérem, kapcsolják be a képviselő úr gépét!

KELETI GYÖRGY, a honvédelmi bizottság előadója: Ezt nem tudtam, elnézést kérek, hogy a hozzászóláshoz is kell kártya; ez tanulság képviselőtársaimnak.

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi bizottság február 5-ei ülésén megtárgyalta az 1989. számú országgyűlési határozati javaslatot, és azt 11 igen, 10 nem szavazattal általános vitára ajánlotta, támogatta.

A bizottság részletesen áttekintette az előterjesztést megelőző és azt indokoló folyamatokat. A kiindulási pont az Országgyűlés 100/2001. számú határozata volt, amely önálló fegyveres erőként javasolta a nemzetőrség létrehozását úgy, hogy a létrehozás körülményeinek vizsgálatát írta elő a kormánynak. Tehát nem magának a szervezetnek a felállítása volt a feladat, hanem annak megállapítása, hogy az lehetséges-e, van-e létjogosultsága.

A vizsgálatok eredményéről a honvédelmi bizottság azt a tájékoztatást kapta, hogy az előző kormányzat nem állította fel az előkészítő bizottságot. Erről adott számot az államtitkár úr is az iménti expozéjában.

A vizsgálat megállapította, hogy az önálló fegyveres erő formájában kialakítani tervezett nemzetőrség alkotmányos, központi költségvetési és koncepcionális problémákat vet fel. Mindezen túl az előterjesztő elképzelése a nemzetőrség létrehozására ebben a formában nem illeszthető a Magyar Honvédség stratégiai átalakításának koncepciójába, nem értelmezhető az önkéntes, professzionális haderő részelemeként.

A honvédelmi bizottság ülésén elhangzott az is, hogy az önkéntes tartalékos rendszer lehet az a strukturális elem, amely a nemzetőrség egyes koncepcionális elemét magában hordozhatja. Azaz a tartalom egyes vonatkozásai részei lehetnek az átalakuló honvédségnek, azonban az eredeti elképzelés formája, elemei miatt annak kivitelezése nem lehetséges. Ez indokolja a határozat hatályon kívül helyezését, melyet a honvédelmi bizottság többségi határozatában támogatott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A bizottsági ülésen elfogadott kisebbségi vélemény ismertetésére Simicskó Istvánnak adom meg a szót ötperces időkeretben.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy azt Keleti elnök úr elmondta, a honvédelmi bizottságban komoly vita volt erről, és valóban a többségi vélemény kialakult, bár hozzáteszem, 11:10 arányban sikerült felülkerekedni az eredeti országgyűlési határozati javaslat létrehozásán. Tizenegy kormánypárti politikus nem támogatta az eredeti elgondolást, és Juhász Ferencnek adott igazat, egyetértett a nemzetőrség megszüntetésére irányuló javaslatával.

(16.40)

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy 2000-ben, az akkori hat parlamenti párt egyeztetését követően döntöttünk itt, a parlamentben önökkel együtt, 95 százalékos többséggel, Juhász Ferenc akkori honvédelmi bizottsági alelnök úr támogató szavazatával a Magyar Honvédség reformjáról. Ebben a reformfolyamatban, amint a 61/2000-es országgyűlési határozat (5) bekezdésének g) pontjában szó szerint áll: “Meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit.ö

Ezt követően 2001-ben úgy döntött a Magyar Országgyűlés, hogy szükségesnek tartja létrehozni a nemzetőrséget, és 2002. december 31-éig a kormánynak, illetve a Honvédelmi Minisztériumnak az Országgyűlés elé kell tárni a nemzetőrségről szóló megvalósíthatósági tanulmányt, tehát tartalmaznia kell ennek a tanulmánynak a szükséges törvénymódosításokat, a szervezeti felépítést, a pénzügyi fedezetét és a többi, és a többi.

Kérem szépen, ezt az anyagot vártuk mind ez idáig, türelmesen vártuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium elvégzi ezt a hatástanulmányt, és elénk tárja, az Országgyűlés elé tárja. De sajnálatosan a honvédelmi tárca a munka elvégzése helyett mulasztásos törvénysértést követett el Juhász Ferenc honvédelmi miniszter nevével fémjelezve, és benyújtott egy új határozati javaslatot, mégpedig az eredeti, tehát a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozatot hatályon kívül helyező szándékkal.

Én azt hiszem, jogosan merül föl bennünk az a kérdés, hogy amikor egyrészt 2000-ben önök is támogatták a Magyar Honvédség reformtörekvésein belül a nemzetőrség létrehozását, ma már néhányukban - és többek között Juhász Ferencben - megfogalmazódik az, hogy nem kívánják támogatni: hogy van ez, kérem?

Ráadásul szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy Montesquieu óta, amikor a hatalmi ágakat szétválasztottuk, és ez az elv, a hatalommegosztás elve kialakult, amelyben a végrehajtó hatalmat, a törvényhozó hatalmat és az igazságszolgáltató hatalmat különválasztottuk, akkor mégiscsak sajátos és furcsa az, hogy a végrehajtó hatalomra kiró egy feladatot a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés maga, és a végrehajtó hatalom nem végzi el ezt a feladatot, hanem saját maga annullálni kívánja a rá feladatokat kiszabó országgyűlési döntést, és Juhász Ferenc védelmi miniszterként benyújt egy annulláló javaslatot. Ez mégiscsak sajátos és furcsa, azt kell hogy mondjam; az elmúlt tizenkét év parlamenti demokráciájában ilyenre nem volt példa.

Én megmondom őszintén, nagyon nagy örömömre szolgált, amikor önök itt néhány nappal ezelőtt érzékeltették azt, hogy olvassák az általam írt különböző cikkeket, tanulmányokat, bár azt kell mondjam, hogy kicsit felületesen olvasták el ezeket a tanulmányokat. Nekem nem kellett különféle szakmai irodalmakban utánajárnom, szétnéznem és túl sokat keresgélnem, hogy Juhász Ferenctől tudjak idézni önöknek, és nem is kell kiforgatnom az ő szavait. Engedjék meg, hogy a miniszter úr miniszterjelölti meghallgatásának gondolatait idézzem, szó szerinti terjedelemben; Juhász Ferenc azt mondta a honvédelmi bizottság ülésén: “A nemzetőrséggel kapcsolatos országgyűlési határozatot nekünkö - mármint önöknek - önem kell annullálni, és nem is kell módosítani.ö Kérem szépen, ez van szó szerint a szövegben.

Én arra kérném önöket, kormánypárti képviselőket, legyenek lojálisak az MSZP egyik alelnökének kijelentéseihez, és támogassák, ne fordítsanak hátat a régi Juhász Ferencnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor; először az írásban előre jelentkezetteknek adom meg a szót.

Simicskó István következik, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tehát akkor ott folytatnám, hogy ha - a részletes vitát lezárandó - elérkezik a szavazás pillanata, akkor önöknek, kormánypárti képviselőknek miről is kell dönteniük.

A honvédelmi bizottság ülésén elmondtuk és számtalan esetben utaltunk már rá, hogy a nemzetőrség az ország biztonságát erősítő intézmény lenne. A bizottság legutóbbi ülésén a honvédelmi tárca közigazgatási államtitkára elmondta, hogy a honvédelmi vezetés a nemzetőrség alapgondolatával, célkitűzéseivel egyetért, ezt jónak tartja.

Gyakorlatilag, amikor Juhász Ferenctől látjuk ezt a kezdeményezést, hogy az eredeti, a nemzetőrséget létrehozni akaró határozati javaslatban foglaltakat helytelennek tartja, és mindezt annullálni kívánja, akkor jogosan merülhet föl bennünk az a kérdés, hogy mit is akar, illetve mit nem akar Juhász Ferenc, és mit nem akar az, aki ezt a javaslatot, amit a kormány benyújtott, támogatni fogja.

Nem akarja, hogy a magyar társadalom tagjai esélyt kapjanak, kaphassanak háborús időszakban arra, hogy életüket, házukat, családtagjaikat megvédelmezhessék, hiszen nem lesz semmiféle alapkiképzés, alapképzés, hiszen létrejön majd valamikor reményeink szerint a professzionalista Magyar Honvédség, és ezzel szembe kell majd néznünk.

Nem támogatja azt, hogy katasztrófahelyzetekben megfelelően kiképzett, felkészített erők álljanak rendelkezésre, és akár a hóhelyzet, akár az árvizek idején legyen felkészített csapat arra, hogy a polgári lakosság, a civil lakosság a lehető legnagyobb biztonságban tudhassa magát.

Nem akarja azt, hogy a területvédelmi erők megerősödjenek, kialakuljanak, hiszen többek között ez is feladata lenne a létrehozandó nemzetőrségnek.

Nem akarja azt, hogy megfelelő szintű tartalékos, önkéntes tartalékos képzés alakulhasson ki.

Nem akarja azt, hogy a ma technikai sportokat űző embereket, akik szabadidejükben, hétvégéjüket is feláldozva erre, különböző, az ország biztonságát is erősítő technikai sportokat űznek - többek között a rádióamatőrök, a vitorlázórepülők, a sárkányrepülők, a céllövő klubok, az ejtőernyősök vagy hosszan sorolhatnám -, a nemzetőrség ezen sportklubokat, ezen technikai sportokat űző emberek közösségét is felkarolná, és lehetőséget adna számukra, hogy ezt a tevékenységet akár intézményes körben és keretek között is folytathassák, mind-mind erősítve ezzel az ország védelmi képességét.

Nem akarja Juhász Ferenc azt, hogy élő kapcsolat legyen a polgári lakosság, a civil társadalom és a Magyar Honvédség között. Hiszen ha létrehozunk egy profi honvédséget az elkövetkezendő években, akkor - mint a nyugat-európai példák is mind ezt mutatják - könnyen előfordulhat mindaz, hogy sajnálatosan szűk kaszt jelleget, egy zárt kaszt jelleget alkothat majd a Magyar Honvédség, a profi Magyar Honvédség, és gyakorlatilag el lesz zárva, átláthatatlan folyamatok lesznek a honvédségen belül, nem lesz képes arra a magyar lakosság, hogy lássa, mi történik ott, nem lesz élő kapcsolat a civil társadalom és a profi Magyar Honvédség között.

Mi ezt céloztuk meg, és ezért gondoltuk jónak a nemzetőrség létrehozását, ugyanúgy, mint ahogy akkor önök is jónak gondolták, de lám-lám történt egy választás, történt egy fordulat, és azért, mert ez egy fideszes képviselő javaslata, ezért önök - hiszen más érvet nem találok - csak azért sem támogatják ezt a javaslatot, csak azért sem támogatják ezt a gondolatot.

Én szeretném önöket emlékeztetni a miniszterelnök úr, Medgyessy Péter reggel elmondott szavaira: nem kell mindig nemet mondani csak azért, mert ez, mondjuk, más politikai erőtől származó ötlet. Ezt, gondolom, nekünk akarta tolmácsolni Medgyessy Péter; én most szeretném, ha ezt önök is megfontolnák, és elgondolkodnának ezen: csak azért, mert egy ellenzéki képviselőhöz kötődik valamilyen javaslat, ami az ország biztonságát erősíti, nem kell csak azért nemet mondani, mert ez a Fideszhez köthető javaslat.

Szeretném arra kérni önöket, hogy ne romboljanak le mindent, amit az Orbán-kormány idején igyekeztünk felépíteni. Nem kell lerombolni a nemzetőrség gondolatát sem, főleg, amikor a nemzet biztonságát növelő intézmény létrehozásáról van szó.

Én persze tudom azt, hogy egy országgyűlési határozat annullálásához, egy másik országgyűlési határozat elfogadásához elegendő ötven százalék plusz egy szavazat, ez most önöknek a rendelkezésére áll.

(16.50)

Az elkövetkező időszakban, szeretném az önök figyelmét arra is felhívni, hogy azért lesz néhány olyan törvénymódosítási szándék az önök részéről vélhetőleg, hogy kétharmados támogatottságra is szükség lesz, akár alkotmánymódosításra is szükség lesz. Ehhez a jelenlegi állás szerint önöknek nincs meg a lehetősége. Persze lehet az erő elvét alkalmazni minden egyes jó szándékú javaslattal szemben, lehet az erőt fitogtatni és lenyomni minden egyes ellenzéki javaslatot, minden tisztességes és jó szándék ellenére, de azért lesz majd olyan időszak, amikor szükség lenne a mi szavazatunkra, szükség lenne arra, hogy mi is támogassunk bizonyos össznemzeti ügyeknek tűnő fontos megoldásokat, amelyeket önök szeretnének megvalósítani a kormányzati ciklusuk alatt. Majd akkor, remélem, emlékezni fognak az én szavaimra, és majd akkor beszélhetünk erről, hogy hogyan jártak el önök most ebben a helyzetben, ha úgy fognak eljárni, ahogy azt néhányan tervezik.

Végezetül pedig szeretném önöket arra emlékeztetni úgyszintén, hogy ha a nemzetőrség gondolatát elvetik, akkor számolva azzal, hogy a nemzet biztonságát nem kívánják erősíteni, némiképpen kockára is teszik az ország biztonságát ezáltal, hiszen egy fontos intézmény létrehozását akadályozzák meg. Volt már erre példa az elmúlt időszakban, a magyar történelemben ez idáig ezen kívül kétszer próbálkoztak őseink létrehozni nemzetőrséget (Közbeszólás az MSZP soraiból: Létre is hozták!), az egyik 1848-ban volt, a másik 1956-ban, mind a két esetben idegen erők, idegen érdekek befolyása alatt leverték, letörték ezt a szándékot. Most harmadszor próbálkozik a magyar nép ezzel, hogy létrejöjjön, hiszen igen nagy a társadalmi támogatottsága mindennek, és jogosan mondhatom azt, hiszen másfél éven keresztül dolgoztam azon, hogy a nemzetőrség gondolatát a civil és katona szakmai szervezetekkel átbeszéljem és végiggondoljam, hogy mit érdemes létrehozni és mit érdemes megvalósítani. Ha most önök lerombolják ezt a gondolatot, nem engedik, hogy létrejöjjön a nemzetőrség, akkor harmadszor verik le e nemes célkitűzést, de szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy valóban három a magyar igazság, de lesz egy ráadás is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Nyitray András úrnak, a Fidesz képviselőjének.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Én kevés tanakodás után rájöttem, hogy mi ennek az előterjesztésnek a valódi értelme - majd a végén elmondom, de a két percen belül, azt hiszem, el tudom mondani azt, amit én ebben eddig láttam.

Azt állítja ugyan a minisztérium illetékese, nemcsak itt, hanem a bizottsági ülésen is, hogy nem hozták létre azt a vizsgálóbizottságot vagy azt az előkészítő bizottságot, amely megvizsgálta volna, hogy mennyire jó ez az elképzelés, majd ezt követően fél órán keresztül mesélték, milyen vizsgálatokat végeztek annak bizonyítására, hogy ez a nemzetőrség rossz gondolat. Az is kiderült, hogy a katonai előképzés, alapképzés, tartalékosképzés nélkül nem lehet semmilyen hadsereg, sem profi, sem más - bár szerintem a profit gyakran keverik itt most a hivatásossal, holott a profiság egy minőségi kategória és nem foglalkoztatási, de ezt tegyük most zárójelbe -, de hogy erre szükség lesz, ezt is elismerik. Nos, akkor mi lehet ennek az oka, hogy ezt a gondolatot mégis ilyen brutálisan és mindenféle valódi indok nélkül leseperik? Kérem szépen, azt hiszem, a megoldás nagyon egyszerű.

Az a kormány, amelyik egyébként úton-útfélen nem átallja magát a nemzeti közép kormányának titulálni, egyszerűen a “nemzetö szótól lett rosszul, mert ezt a szervezetet nemzetőrségnek hívtuk; bár erre is lenne megoldás, lehetne országőrségnek, polgárőrségnek is nevezni - csak talán munkásőrségnek nem kellene, mert annak van némi rossz hangulata. Tehát én úgy gondolom, hogy ez semmi másról nem szól, mint a mindenáron való rombolni, szétzúzni, megsemmisíteni akarásról, úgyhogy az érdemi vitának itt, azt hiszem, nem nagyon lesz helye. Ez egy érzelmi döntés, ezt lássa mindenki világosan, aki itt van, és aki erről valaha is véleményt alkot.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Keleti György úr, az MSZP képviselője.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Simicskó úrnak két hozzászólása volt, az egyikben a csúsztatásnak egy klasszikus esetével találkozhattunk - talán tanítani is fogják majd előbb-utóbb a politikai felkészülést folytatóknak -, nevezetesen azt mondta, hogy mi támogattuk a szavazatunkkal ezt a határozatot. Mi nem támogattuk.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársamat, hogy amikor a nemzetőrségről szóló parlamenti határozat volt, akkor a szocialista frakció és a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója teljes mértékben nemmel szavazott - elnézést kérek, egy fő kivételével, úgy hívták, hogy Szűrös Mátyás -, valamennyi képviselőnk nemmel szavazott. Ön szándékosan keveri össze a hosszú és középtávú fejlesztési tervről szóló határozattal, amit valóban nagy többségben mi is támogattunk, de engedje meg, hogy ebből valamilyen módon idézzek. Ugyanis az nem azt mondta, hogy a nemzetőrséget milyen szervezetté kell átalakítani, hanem ez az említett országgyűlési határozat arról is szól, hogy az átalakításnak ki kell terjednie a haderő életének minden területére, ennek megfelelően meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának lehetőségeit és feltételeit. Ez nem létrehozást jelent - gondolom, ezzel mindenki tisztában van.

A másik, amit a rendelkezésre álló időben szeretnék elmondani: Simicskó úr azt mondta, hogy ha mi most ezt a határozatot megszavazzuk, akkor minden olyan törekvést, amit ők szerettek volna ezzel megvalósítani, annullálunk. Felhívom a figyelmét arra, hogy a kormány által most benyújtott határozati javaslat módosításában a következő mondat szerepel: “A vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy az Országgyűlés által a nemzetőrség - mint egy új, önálló fegyveres erő - létrehozásával elérni szándékozott célok előnyösebben és eredményesebben valósíthatók meg az önkéntes tartalékos rendszer keretében.ö Azt gondolom, jó lenne a felkészülés során a tisztelt képviselőtársamnak elolvasni ezt az indoklást, és a megfelelő következtetéseket levonni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Karsai Péter úr, az MDF képviselője.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy látszólag kis terjedelmű, de tartalmában nagy jelentőségű előterjesztéshez kívánok hozzászólni.

A határozattervezet javaslatot tesz néhány sorban, hogy egy korábbi határozatot helyezzünk hatályon kívül. A javaslat megszavazása vagy elutasítása előtt feltétlenül elemezni kell, hogy a kirostálandó határozat milyen folyamatba illeszkedik, milyen célok érdekében született, milyen tényezők indokolják a hatályon kívül helyezését.

NATO-felvételünk és a Magyar Honvédség nehéz helyzete megkövetelte, hogy az Országgyűlés 2000-ben határozatban fektesse le a haderő hosszú távú fejlesztésének fő irányait. Ezt a határozatot a tisztelt Ház nagy többséggel el is fogadta. Ekkorra teljesen világossá vált, hogy a Magyar Honvédség irányítását és vezetését ellátó minisztériumot és vezérkart integrálni kell. A XXI. század követelményeinek megfelelő, új struktúrájú, az ország gazdasági fejlettségének megfelelő, pénzügyileg finanszírozható haderőre van szükség, ugyanakkor javítani kell a katonák élet- és szolgálati körülményeit, a katonák kiképzettségét, és korszerűsíteni szükséges a technikai eszközöket, fegyvereket. A határozat megjelöli a fejlesztési szakaszok súlyponti elemeit, de csak prioritás szintjén, nem tiltja meg az egyes szakaszok feladatainak párhuzamosítását sem.

A parlamenti pártok felismerték, hogy a határozatban megfogalmazott feladatokat csak az önkéntes haderőre történő áttéréssel együtt szabad megvalósítani, mert a korábbinál kisebb létszámú hadsereg hadkötelezettség alapján való kiegészítése a rövidebb sorkatonai szolgálati idő ellenére sem teszi lehetővé a teljes évfolyamok, sorványok besorozását, behívását, ezzel pedig a behívottak a korábbi feltételek mellett hátrányos helyzetbe kerülnek a be nem vonulókkal szemben.

A határozatban egymás után az f), a g) és a h) pont foglalja magában az önkéntes haderőre történő áttérés alapjainak és feltételeinek megteremtését, a nemzetőrség megszervezésének vizsgálatát és a megyei toborzóirodák rendszerének megalakítását. Logikám szerint az f) pontban előírt áttérés teszi szükségessé a g) pontban szereplő nemzetőrség megszervezését és a szintén ebben a pontban szereplő területvédelem működésének szükség szerinti átalakítását. A h) pontban pedig intézkedés történik a toborzóirodák megszervezésére, melyek biztosítják az önkéntes haderő személyi utánpótlását. A toborzóirodák eddigi működése igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen évről évre növekvő számban toborozza a szerződéses katonákat.

(17.00)

A prágai NATO-csúcstalálkozón az új biztonságpolitikai környezetnek megfelelő haderő szervezésének követelményeit megfogalmazták. A kor követelményeinek megfelelő, ütőképes haderő a jelenleginél több, azonnal és rugalmasan alkalmazható katonai képességet követel. Magyar viszonyok között a fentieknek megfelelő haderő új struktúrát, korszerű, új technikai eszközöket, és végül említem, de nagyon fontos: új gondolkodásmódot kíván.

Felsorolásom az egyszerűtől a bonyolultabb, az olcsóbbtól a drágább felé halad. A Magyar Honvédségnek jelentős újabb átalakítást kell elszenvednie, amíg a prágai feltételeknek eleget tud tenni. Az átalakítás során először a létszám csökkentése fog megjelenni, ennek következtében csökkenő katonai infrastruktúrára lesz szükség. A csökkenő létszámú és infrastruktúrájú hadsereg maradéktalanul eleget fog tenni szövetségesi feladatainak, de az alkotmányban első helyen megjelenő országvédelmi feladatát csak korlátozott mértékben lesz képes ellátni.

Az új intézménynek a szűk infrastruktúra szélesítése mellett több feladatot is meg kellene oldania, például a természeti és humanitárius katasztrófák lehetőségét sem lehet kizárni; a katasztrófák elhárítására az állami szervek mellett kell egy olyan szervezet, amelyik gyorsan mobilizálható, néhány óra alatt működőképessé tehető, az állománya szinte a saját családja életét, vagyonát védi, nem a feladat nehézségét, hanem a célját nézi.

Az új tervezet meg tudná oldani a tartalékos képzést békeidőben azoknak a honfitársainknak, akik, noha békében nem vállalnak önként fegyveres katonai szolgálatot, a haza védelmében szükség esetén részt kívánnak venni. A tartalékos rendszeren belül önkéntes tartalékosokként lebiztosításra kerülnének a Magyar Honvédséghez. Azon honfitársaink, akik békében nem vállalnak önkéntes tartalékos szolgálatot, de a háború időszakában hadkötelezettség alapján behívhatóak lennének, alapkiképzésben és tartalékos továbbképzésben részesülhetnének, hogy ne rövid idejű kiképzés után kelljen nehéz helyzetbe küldeni az alig képzett katonákat. E rendszer biztosítaná a leendő szerződéses katonák és az önkéntes sorkatonai szolgálatot vállalók alapképzését is.

Azután mindig vannak olyanok is, akik le akarják mérni a képességeiket, az adottságaikat katonai körülmények között, de nem vállalnak sem szerződéses, sem önkéntes tartalékos viszonyt. A nemzetőrség átvenné az önkéntes haderő profiljába nem sorolható, de más fontos katonai vagy katonai jellegű feladatot is, úgymint a katonai hagyományőrző, hagyományápoló civil szervezetek, a tartalékos katonák, a nyugdíjas katonák érdekvédelmi szervezeteinek az összefogását, a magyarországi és külföldi hadisírgondozást, a katonai előképzés szervezését, lebonyolítását, illetve a katonai jellegű sportok támogatását.

Az előbb említettek alapján meggyőződésem szerint szükség van a nemzetőrségre. A korábbi területvédelmi szervezetek megyei bázisán, a hadkiegészítő parancsnokságok infrastruktúráját felhasználva, fokozatosan, a megyei veszélyeztetettséget figyelembe véve ki lehet alakítani a költségtakarékos, a Magyar Honvédség haderőnemenként megjelenő új szervezetét, amelyben önkéntes alapon szerveződne az állomány.

Az előterjesztés indoklási részéből egyértelműen kiderül, hogy két tényező miatt nem támogatja a nemzetőrség létrehozását a tárca; egyrészt mert 2001-ben a határozat véleményük szerint rövid határidőket állapított meg, másrészt a nemzetőrség önálló fegyveres erőként kerülne létrehozásra.

Ezeket a problémákat könnyen meg lehetne oldani. Korábban említettem, hogy nem önálló fegyveres erőként, hanem önálló haderőnemként kellene megalakítani. Ezzel elkerülhető lenne az új költségvetési fejezet létrehozása, az új szervezetre fordítandó összegek a tárca költségvetésében szerepelnének. Ilyen vagy ehhez hasonló katonai szervezet, a hátországvédelmi parancsokság már szerepelt a költségvetésben, a törvény határidői pedig igazodhatnának az önkéntes haderőre történő áttérés folyamatához.

A most előállt helyzet nagyon hasonlít az 1994-es állapotokhoz, amikor '94 januárjában a Boross-kormány határozatban intézkedett a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség parancsnokságának integrációjáról - a Horn-kormány viszont az első kormányintézkedések között, szeptemberben már hatálytalanította is. A baloldali kormánykoalíció aztán két és fél év múlva felismerte, hogy mégis szükséges az integráció, de erre már nem volt elég ideje.

Felszólalásom elején azért emeltem ki a 61/2000. számú országgyűlési határozatból a minisztérium és a vezérkar integrációját, mert a hibás hatálytalanítás hatéves halasztást okozott, és akkor még nem is beszéltem a felesleges költségekről, az új, integrált minisztérium olcsóbb működtetéséről, az állomány felesleges pszichikai terheléséről.

Ha komolyan gondolnánk az indoklásban megfogalmazottakat - idézem: “ezenkívül a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetőrséggel kapcsolatos munka folytatását a továbbiakban célszerű összekapcsolni az önkéntes haderőre történő áttérés előkészítésének munkálataivalö -, akkor a miniszter úr nyilatkozataiban vagy az áttérés előkészítő dokumentumaiban szerepelnie kellene az új szervezetnek, de ilyen nyilatkozatot, tervezetet, írott elképzelést nem láttam. Ha ilyen lenne, akkor nem a határozat hatálytalanítását, hanem módosítását vitatnánk a tisztelt Házban.

Ezért a jelenlegi helyzet nagyban emlékeztet a '94-es állapotokra. Lehet, hogy majd néhány hónap vagy rosszabb esetben év múlva ráébrednek: most ismét elhamarkodottan kellett dönteni; ez a késedelem arányában jelentős költségtöbbletet okoz, amit célszerűbb lenne a katonák élet- és szolgálati körülményeinek a javítására fordítani. Ezzel és az ehhez hasonló előterjesztéssel a tárca a 61/2000. számú országgyűlési határozat szellemiségét sérti, a végrehajtását akadályozza.

A Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében és a saját nevemben a határozattervezetet visszavonásra javaslom, és a 100/2001. számú országgyűlési határozat olyan mérvű módosítását javaslom, amely megfelel a tervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) indoklásából idézett megállapításainknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Átveszem az ülés vezetését egy rövid időre.

Folytatjuk a most már nem írásban jelentkezett képviselők hozzászólásait. Elsőként kétperces hozzászólásra megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Felmerült Keleti elnök úr részéről, hogy ők nem támogatták a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, viszont támogatták a Magyar Honvédség átalakításáról, a haderőreformról szóló országgyűlési határozatot. Ezt az előbb én szó szerint idéztem, amelynek az (5) bekezdése g) pontjában az áll, hogy a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségét és feltételeit kell megvizsgálni.

Ez a vizsgálat ön szerint elkészült - én semmiféle vizsgálatot nem láttam. Azt láttam, hogy Juhász Ferenc benyújtott egy kétsoros hatálytalanító határozati javaslatot - ez nem a vizsgálat eredménye. Ha van ilyen vizsgálat, akkor azt szeretnénk látni.

Egyébként a vizsgálat eredményét kellett volna benyújtani az Országgyűlés elé, hogy lássa mindenki, milyen eredményre jutottak a minisztérium munkatársai, ha ténylegesen volt ilyen vizsgálat, hiszen pont ez volt a felhatalmazás lényege, hogy önök vizsgálják meg, ez hogyan teremthető meg.

Én most itt bejelentem, a honvédelmi bizottság ellenőrzési albizottságának elnökeként kezdeményezni fogom, hogy vizsgálja meg az albizottság azt, történt-e egyáltalán vizsgálat, történt-e egyáltalán valamilyen felmérés a minisztériumban, vagy tíz hónapja egyszerűen nem végeztek semmilyen munkát - ehelyett benyújtottak egy, az ő munkájukra vonatkozó, országgyűlési határozatot hatálytalanító nyilatkozatot.

Egyébként a logikus döntés az lett volna, szeretném itt felhívni az államtitkár úr figyelmét - kérem, tolmácsolja a miniszter úrnak -, hogy a védelmi felülvizsgálat, amit önök nagy dérrel-dúrral beharangoztak, hogy ez tényleg zajlik, ami majd márciusban zárul le, ezt követően önök megalkották volna a katonai stratégiát, amire tényleg szükség van. És ezt követően döntöttünk volna arról, hogy mire van szüksége a Magyar Honvédségnek, milyen átalakítások szükségeltetnek, szükség van-e a nemzetőrségre, vagy pedig sem.

(17.10)

Ehelyett egyszerűen csak azért, mert egy fideszes javaslatról van szó, kimondták, hogy nincs rá szükség. Meg sem vizsgálták, végig sem nézték, végig sem tekintették, a védelmi felülvizsgálat még le sem zárult.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két MSZP-s képviselő jelentkezett szólásra kétperces időkeretben. Megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, Szocialista Párt.

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A nemzetőrség kapcsán ma már hallottunk itt magyar katonai tradícióról, pszichológiai ráhatásról, sőt egyesek a zsarolástól sem riadtak vissza a kétharmados törvények kapcsán, különösen az alkotmánymódosítást illetően.

Azt gondolom, hogy nem kellene ezeket az ügyeket összemosni. Az alkotmánymódosítás és, mondjuk, esetlegesen Magyarország európai uniós csatlakozása valóban a magyar nép érdeke, és én nem lennék olyan bátor, ahogy Simicskó István tette, hogy a magyar nép érdekében és nevében beszél arról, hogy szükség van-e a nemzetőrségre. Itt elhangzott az is, hogy a fiatalok szeretnék magukat esetleg kipróbálni katonai közegben. Én csak a barátaimmal beszélgettem egyáltalán a kötelező sorkatonai szolgálatról. Nem voltak túlságosan lelkesek, és én azt gondolom, hogy a sorozásokkor igazán kiderül, hogy a mai magyar fiatalok nem szívesen állnak be katonának. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Azt gondolom, hogy az előterjesztést és az államtitkári expozét is el kellett volna alaposan olvasni. Azon túlmenően, hogy én elismerem, hogy Simicskó úrnak a gyermeke ez a gondolat, hogy legyen Magyarországon nemzetőrség, és elhiszem, hogy a saját gyermekét nagyon szereti mindenki, de azért van realitás. A realitás pedig ebben az expozéban benne van, miszerint azon túlmenően, hogy a nemzetőrség felállítása a nemzetgazdaság számára olyan terheket jelentene, amely nem állna arányban az elérhető eredményekkel, a létrehozható elaprózott erők kis harcértéket képviselnének, vezetésük nehézkes, hatékonyságuk pedig rendkívül alacsony lenne.

Azt gondolom, a mai magyar, modern hadseregnek, amit egyébként szerintem minden parlamenti frakció szeretne és tervez, egy hatékony, gyors reagálású hadseregnek kell lennie, és a hozzá kapcsolódó, akár önkéntes tartalékos rendszernek is hasonlóan kell működni. A nemzetőrség a jelenlegi formájában, úgy gondolom, erre nem alkalmas.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percben megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Volt vizsgálat a Honvédelmi Minisztériumban a 2000-es parlamenti határozat után. Annak a végkövetkeztetései – hiszen az a közép- és hosszú távú feladattervben már szól a nemzetőrség feladatainak, körülményeinek meghatározásáról – nem éppen kedvezőek arra a parlamenti határozati javaslatra, amit ön nyújtott be. Ugyanis – mint mondtam, és valamennyien tudjuk – nem arról van szó, hogy ki kell dobni az ablakon ezt az ötletet, hiszen szükség van olyan, a profi hadseregen túli szervezetre, amely nagyon sok feladatot tud ellátni, ahogy ezt ön is felsorolta. Ezt lehet persze szépen sorolni, sőt maga ez az anyag is, amit a vezérkar készített el, ezt a felsorolást megteszi.

Csak én azon csodálkozom, hogy amikor ön azt mondja, hogy másfél évet ölt bele ebbe a munkába, és annyi fórumon járt, akkor nem találkozott azzal az anyaggal, amit a honvéd vezérkar hadműveleti csoportfőnöksége készített, és amely nagyon világosan elmondja, hogy miért nem tartja jónak a nemzetőrség olyanformán történő létrehozását, amit ön később javasol.

A feladatok között nagyon világosan fel van sorolva a segítségnyújtás elemi csapás, ipari szerencsétlenség során, részvétel humanitárius segítségnyújtásban, katonai versenyek, sport- és más rendezvények szervezése, sorkötelesek honvédelmi előképzése, tartalékos állomány utóképzése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vagyis én azt gondolom, nagyon helyes, ha – befejezem – két évvel ezelőtt, amikor még önök voltak kormányon, nem szembesült ezekkel az értékelésekkel, akkor most az albizottságuk ülésén legalább találkozik őszintén azokkal a véleményekkel, amit valószínűleg önnek akkor nem mondtak el, vagy ön nem akart tudomásul venni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percben megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én ismerem ezt a régebbi vizsgálatot, de én az önök vizsgálatára lennék kíváncsi, hiszen tíz hónapja önök vannak kormányon – 2002 áprilisában választások voltak –, ez a feladat ilyetén módon önökre is hárult, tekintettel arra, hogy 2002. december 31-ig kellett volna benyújtani a parlament, a Magyar Országgyűlés elé ezt a vizsgálatot, ennek az eredményét. Ezt nem láttuk ez idáig.

Az anyagi terhekre és a kis harcértéket képviselő megfogalmazásra hadd reagáljak néhány szóval! Az anyagi terhekről azt mindenképpen tudni kell, hogy még ma is rengeteg objektum van kihasználatlanul, lepusztulva, őrzés-védelemre rengeteg pénzt elköltve a Magyar Honvédségen belül. A leépítéseknek ez egy mellékterméke. Nagyon-nagyon sok fegyver, lőszer van, amellyel nem tudunk mit kezdeni, többek között ezért ajánlották fel önök a létrejövő új afgán hadseregnek ezeket a fegyvereket, ezeket az eszközöket. Ilyen eszközök és fegyverek kiválóan alkalmasak lennének a létrehozandó nemzetőregységekben is.

A nemzetőrség kis harcértéket képviselne – mondta Vadai Ágnes. Megmondom őszintén, én ezt enyhén szólva kétlem, tekintettel arra, mivel területvédelmi jelleggel bírna és működne, ráadásul önkéntes tartalékos rendszert is képezne és alkotna a nemzetőrség. Tehát akik saját falujukat, saját családjukat, saját földjüket védik – a történelem szerintem teljesen mást bizonyított –, Vadai Ágnes szerint ez gyenge harcértéket képvisel, és a tárca véleménye is ezt mutatja. Ezek szerint akkor egy nemzetőrség gyengébb harcértékű lenne, mint az önök által most szerződéses katonának behívott munkanélküliek hada.

Én szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Azok az érvek, érveknek tűnő felsorolások, amelyek abban az országgyűlési határozatban szerepelnek, amit most benyújtott Juhász Ferenc, nagyon-nagyon gyenge lábakon állnak, semmiképpen sem fogadhatók el számunkra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A kétperes hozzászólások végére értünk. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hat képviselő gombnyomással jelezte, hogy hozzá kíván szólni a vitához. Elsőként megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Kérem a tízperces időkeret figyelembevételét.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A H/1989. számú országgyűlési határozati javaslattal, amely a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. számú Ogy. határozat hatályon kívül helyezését célozza, a Szabad Demokraták Szövetsége a legteljesebb mértékig egyetért, már csak azért is, mert annak idején, 2001 novemberében mind az általános vitában, mind a részletes vitában a legmesszebbmenőkig elleneztük. Az akkor elmondott gondolataink a megalapozatlanság és feleslegességről, valamint a finanszírozás megvalósíthatatlanságáról ma is helytállóak. Sőt, az új biztonsági kihívások és helyzet tükrében az akkori kormány által áterőltetett, voluntarista koncepció teljesen elvesztette létjogosultságát, amelyben egy új, önálló, harmadik fegyveres erő létrehozását erőszakolták. A honvédség, a határőrség mellett a nemzetőrség lett volna a harmadik fegyveres erő.

Ugyanakkor a kormány elhanyagolta a NATO-ban vállalt felajánlások és kötelezettségek teljesítését, amivel 2002 második felében kellett az új kormánynak keservesen szembenéznie. Valójában az előző kormány, mialatt ködös és zavaros, új haderőképben gondolkodott, önálló haderő-parancsnokságot és megyénkénti szervezeti egységeket és parancsnokságokat kívánt létrehozni kidolgozatlanul és átgondolatlanul, addig nem teljesítette a 61/2000. számú Ogy. határozatot, az előírt átalakítás elakadt, és emiatt a Magyar Honvédség minden tekintetben rendkívül nehéz helyzetbe került.

Az SZDSZ ehelyett már akkor is – mint ahogy immár tíz éve – átfogó haderőreformot szorgalmazott, az önkéntes hivatásos hadsereg kialakítását. Ma is aktuálisnak tartjuk a 61/2000. számú országgyűlési határozat előírásait a területvédelmi erők és a tartalékerők helyzetének rendezésére vonatkozóan, és korszerű önkéntes tartalékállomány létrehozását határozta meg. Könnyű helyzetben vagyok, nem kell mást tennem, mint az akkori gondolataim lényegét felidézni és az önök figyelmébe ajánlani. A 61/2000. számú országgyűlési határozati javaslatban konszenzus volt arra vonatkozóan, hogy meg kell vizsgálni a területvédelmi erő kialakításának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit.

(17.20)

De van egy másik pontja is ennek a határozatnak, amely azt mondja, hogy a Magyar Honvédség reagáló, fővédő, valamint tartalék- és területvédelmi erőkkel rendelkezzen. De hát hol van az erre vonatkozó koncepció? - kérdeztem akkor. Olyan döntés született, hogy a Magyar Honvédség létszámát 45 ezer főre kell csökkenteni. Ezt nagyon sok minden motiválta akkor, de azt hiszem, kendőzetlenül meg kell mondanunk, hogy elsősorban az ország teherbíró képessége, anyagi helyzete motiválta és a NATO-felvételünk tette lehetővé. Korábban is csökkentettük a hadsereg létszámát, de sohasem tudtuk ezt jó lelkiismerettel végrehajtani, hiszen az ország védelméről nehéz átalakulási időszakokban egyedül, önállóan kellett volna gondoskodni. A NATO-felvételünkkel egy kollektív védelmi rendszerbe kerültünk, amely az utóbbi ötven esztendő leghatékonyabb és legjobban működő védelmi rendszere volt.

A tartalék kérdése valóban fölmerül az önkéntes hivatásos haderőre történő átalakítás során, és fontos, hogy tartalékot kelljen képezni. Végh Ferenc vezérezredes úrral, az akkori vezérkari főnökkel és a vezérkar illetékeseivel konzultáltunk annak idején, akik elmondták, hogy a hadseregből távozó szerződéses katonákkal és a meglévő tartalékkal együtt biztonságosan megoldható a tartalékképzés. Közben új feladatok is felmerültek és merőben megváltozott a biztonsági helyzet, és különösen szeptember 11-e után kell átgondolnunk a biztonságpolitikai kihívásokat. Lényegesen megváltoztak a súlyok, az arányok, a prioritások, és olyan új tényezőket kell figyelembe venni, amikre eddig nem gondoltunk. Senki nem gondolt arra, hogy egy utasszállító repülőgép, megtöltve kerozinnal az egyik legsúlyosabb fegyverré és fenyegetéssé válhat. De át kell gondolni a polgári védelem, a környezetvédelem, a katasztrófavédelem kérdését, és mindezeket együtt megfelelő biztonsági doktrinába kell foglalni - mondottuk volt annak idején. S úgy fejeztük be, hogy “mindezekkel együtt sajnálattal kell mondanom azt, hogy ezzel a javaslattal ab ovo nem értünk egyet, nem tudjuk támogatni, nem tudjuk elfogadni, és érdemben még vitázni sem látjuk értelmétö. Ez volt akkor, amikor elleneztük és nem szavaztuk meg.

Végezetül visszatérek a napirenden lévő határozati javaslathoz, amely alapján hatályon kívül kell helyezni azt a megalapozatlan és általunk már kezdetektől fogva bírált és el nem fogadott határozatot, amely egy új fegyveres erőt, a történelmi nemzetőrség nevét kisajátítva, attól teljesen elszakadva kíván létrehozni. Teljesen logikus és szükségszerű lépés ezen határozat hatályon kívül helyezése. S ha szembenézünk az azóta a NATO által tartott tükörrel, a védelmi felülvizsgálat eddig feltárt képével és helyzetelemzésével, az erőfeszítéseket és az anyagi erőforrásokat nem egy új körvonalazatlan fegyveres erő létrehozására, hanem a honvédség védelmi kötelezettségeinek teljesítésére, a NATO-ban vállalt kötelezettségek valóra váltására, az ehhez szükséges haderőképesség kialakítására és ezzel szoros összhangban a Magyar Honvédség önkéntes haderővé történő átalakítására kell koncentrálni.

Végül hadd tegyek egy személyes megjegyzést: annak idején 1956-ban magam is részt vettem a nemzetőrség szervezésében. Abban a történelmi helyzetben egészen másról volt szó. A nemzetőrség az egyetemisták, a felkelők, a rendőrség és a honvédség tagjaiból integrálódott, amelynek feladata egyrészt a rend fenntartása volt, másrészt az agresszorok elleni védekezés és védelem. Nem is szólva az 1848-49-es nemzetőrségről, amelynek még nem lehettem tagja, de amely annak idején hosszú ideig bizonyított, és amely tulajdonképpen pótolta a magyar honvédséget, illetve annak az előképe volt. Úgy gondolom, nem volt szerencsés annak idején a nemzetőrség nevének a felhasználása.

S még egy dolog, amire azóta fokozottabban oda kell figyelni, a civil kontroll kérdése. Teljesen bizonytalan lett volna a civil kontroll megoldása egy ilyen koncepciótlan és át nem gondolt struktúrával rendelkező harmadik fegyveres erő esetében.

Úgy gondolom, mindezek teljes mértékig indokolják, hogy ezt az országgyűlési határozatot annulláljuk, és elfogadjuk a jelenlegi határozati javaslatot, amelyet - mint mondottam volt - messzemenően támogatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én nem várom el Mécs Imrétől, hogy volt állítólagos '56-osként a nemzetőrséget támogassa. Nem várom el, mert akik Linder Béla nyomdokain haladnak, a “Sorkatonák, oszolj!ö jelszót folyamatosan a zászlajukra tűzik és mindezzel morális válságba kergetik a Magyar Honvédséget, a haza védelmének ügyét lejáratják, tovább rombolva a katonai pálya presztízsét, azoktól nem várhatom el, hogy a nemzetőrség ügyét most támogassák. Nem is fárasztom magam ezen, azt kell mondjam, hogy nem számít, bár rosszul esik a katonáknak is, és rosszul esik nekem is, hogy önök ilyen kampányokat hajtanak végre.

Szeretnék visszatérni a Medgyessy Péter által reggel elmondottakhoz. Azt mondta, hogy ne mondjunk mindig nemet a különböző javaslatokra csak azért, mert más pártoktól jön. Az elején szóltam arról, hogy lám, lám, itt egy remek pillanat, hogy önök önmérsékletet gyakorolhassanak, elfogadják és ne rombolják le mindazt, amit az Orbán-kormány létrehozott és fel akart építeni. Én konstruktív vagyok a Juhász Ferenc-i határozati javaslattal kapcsolatban is, nem utasítom el helyből, bár igen nehezemre esik, hogy ne mondjam annak zsigerből, aki ilyet benyújt ma az Országgyűlés elé mulasztásos törvénysértést elkövetve, azon nyomban, hogy ugyan kérem, nem.

Módosító javaslatot nyújtottam be ma a Juhász Ferenc-i javaslathoz, amely úgy szól, hogy hatályát veszti a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. számú országgyűlési határozat 2050. december 31-én. Bízom benne, hogy addigra egy békésebb, biztonságosabb világban élhetünk, és akkor már nem lesz szüksége nemzetőrségre.

Köszönöm szépen. (Zaj.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem, hogy koncentráljunk az ülés érdemi részére. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, egyre inkább az az érzésem, hogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim a miniszterelnök úr beszédéből csak a közvetlen, direkt módon értelmezhető dolgokra koncentráltak a nap elején, míg a mögöttes gondolatokra vagy nem koncentráltak eléggé, vagy átsiklottak rajtuk. Én úgy értelmeztem, hogy a miniszterelnök úr egyfajta konstruktivitást is kért akkor, amikor azt mondta, hogy ne mondjunk mindenre zsigerből nemet, hanem mondjunk igent is, és meg kell fontolni az igeneket is.

Miért mondom ezt? Azért, mert a vita eddigi szakaszában már nagyon sok minden elhangzott, és úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaim azokat a gondolatokat, amelyeket a miniszterelnök úr belegondolt a beszédébe, nem igazán tartják szem előtt. Államtitkár úr azt mondta, hogy az eredeti határozat megszületése óta már hosszú idő telt el, és érdemi munka ennek végrehajtására igazából nem történt. Önök lassan már tíz hónapja vannak kormányon, ennyi idő alatt igazán tehettek volna valamit érdemben ennek a határozatnak a végrehajtása érdekében. Keleti György képviselő úr pedig azt mondta Simicskó képviselő úrnak, hogy nem támogatták olyan formában, “ahogyan azt ön javasoljaö.

Ha önöket nem az élből, zsigerből történő elutasítás vezérli ennek a határozatnak a mentén, akkor valamilyen alternatívát kellett volna letenniük az asztalra, és akkor nem a direkt elutasításról vitáznánk, hanem arról, hogy hogyan lehet ezt a határozati javaslatot jobbítani, a jelenlegi helyzethez igazítani.

(17.30)

Miért mondom ezt? Azért, mert önök kitűzték célul és feladatul, amivel részben mi is egyetértünk, hogy önkéntes hivatásos haderővel kell fölváltani a jelenlegi honvédséget. Ez nagyon szép és nagyon jó gondolat. A kérdés csak az - és itt kapcsolódnék mindahhoz, amit Vadai Ágnes képviselő asszony elmondott -, hogy vajon kikből lesz majd az önkéntes hivatásos haderő. Hiszen ha az egyik mai napilap címoldalas cikkét megnézik, ott az van, hogy sok a bliccelő katonaköteles. Tudom, erre az érv az, hogy persze, mert most sorozott hadsereg van, és mindenki próbálja elkerülni, de úgy gondolom, hogy sajnos a különböző kampányok miatt is ma a honvédségnek nincs igazán komoly vonzereje.

Ez a határozati javaslat, amelynek önök most az elutasításáról tárgyalnak, úgy gondolom, nagyon sokat javíthatna azon a helyzeten, amely ma a honvédség terén van. Miért? Ugyanis meggyőződésem, hogy a folyamatos utánpótlást a honvédség részére nem propagandafilmekkel és különböző toborzó kampányokkal lehet elérni, hanem olyan szervezettel vagy szervezetekkel, ahol a fiatalok igenis kaphatnak valami képet a honvédségről, arról, hogy mi is az, ami majd várhat rájuk, milyen szakmai lépésekkel haladhatnak a leendő szakmájuk irányába, és egyáltalán beleszagolhassanak kicsit abba a levegőbe, ami egy meghatározott szervezeti - és eléggé jól körülhatárolt szervezeti - és működési formában rájuk várhat.

Ahogy itt többen is említették, a nemzetőrség kereteiben például a technikai sportok is helyet kaphatnának; ezek azok a szervezetek - és Keleti úr, gondolom, jól emlékszik erre az időszakra -, amelyek annak idején még az MHSZ keretein belül működtek. Lényegében itt ki lett öntve a gyerek is a mosdóvízzel együtt, hiszen az a fajta szervezet pontosan a politikai befolyásolás és az irányítottság miatt volt hosszú távon és a mai, korszerű körülmények között működésképtelen, ugyanakkor azok a technikai és tömegsport szervezetek, amelyek az MHSZ tagszervezetei voltak, teljesen más, átalakult formában ma például a nemzetőrségnek nagyon hasznos tagszervezetei lehetnének. Miért? Ezek a szervezetek biztosíthatnák a fiatalok részére a szakmai előképzést, napi kapcsolatot tarthatnának a honvédséggel, itt meglenne a szakmai továbbképzés, továbblépés lehetősége, és ezekben a szervezetekben mind az állam, mind a honvédség részére - és itt egyből vitatkozom Vadai Ágnes képviselő asszonnyal - kifejezetten költségtakarékos módon lehetne nagyon sok feladatot ellátni.

Simicskó úr már említette itt az árvízzel kapcsolatos esetleges feladatokat, valamilyen rendkívüli káreseménnyel kapcsolatos helyzetet. Hogy én egy konkrét példát mondhassak, szintén csak egy technikai sporttal kapcsolatban: talán még emlékeznek önök is rá, hogy tavaly több mint egy héten keresztül lángolt a Hortobágy, már több települést is veszélyeztetve. Bizony, a katasztrófavédelem parancsnoka két nap után, amikor már nem tudtak igazán mit kezdeni a lángokkal, pontosan egy ilyen szervezethez kopogtatott be, kérte, hogy a levegőből hadd szemlélhessék meg, hogy mi a helyzet, hogyan lehet irányítani a védekezést, és három napon keresztül folyamatosan - egy sportszervezet repülőgépei segítségével - a levegőből tettek meg mindent a hatékonyabb oltás érdekében. Ez a költség körülbelül tizedannyi volt, mint ha ezt egy honvédségi helikopterrel látták volna el.

Fölvetődik tehát a kérdés, visszatérve az eredeti problémára, hogy honnan lesz merítési bázisa a honvédségnek. Úgy gondolom, hogy erre a világban nagyon-nagyon sok példa van. Amikor NATO-tagok lettünk, az egyik, honvédséggel is foglalkozó folyóirat kisebb sorozatot közölt a Magyarországhoz hasonló nagyságú államok haderejének működéséről, az önkéntesség elvéről, az utánpótlásról. Két konkrét cikkre emlékszem, az egyik Ausztria, a másik pedig Svájc volt, ahol igenis vannak tartalékos képzések szervezett formában. Úgy gondolom, sokkal hatékonyabban, költséghatékonyabban lehet ezt megoldani, mint a honvédség keretein belül. No, erre is jó lenne például a nemzetőrség szervezete.

Megint csak a merítési bázis: honnan lesz utánpótlása az önök által annyira sürgetett önkéntes hivatásos hadseregnek? Honnan lesznek felkészült szakemberek? Honnan lesznek olyan fiatalok, akik nemcsak kalandvágyból vállalják majd, hogy egész életüket a honvédség mellett kötelezik el? Akik mondjuk, nemcsak egy-két filmet fognak majd megnézni a televízióban, és azt gondolják, hogy rájuk is olyan kalandos dolgok fognak majd várni az életben, mint amit a televízióban láthatnak? Mondjuk, nem azért lesz valakiből pilóta, mert nagyon jó repülős filmet lát, vagy nem azért akar majd valaki harckocsizónak menni, mert megnézi a tévében a Kelly hőseit, és azt gondolja, hogy majd hasonló kalandos életben lehet része. Ahhoz tehát, hogy a fiatalokat be lehessen vonni és valamilyen módon föl lehessen készíteni a rájuk váró feladatokra, igenis szükség lenne olyan szervezetekre, amelyek az előképzést, a szervezeti formát és a szakmai előképzést is tudják biztosítani a majdani, leendő honvédségi utánpótlás számára.

Fölvetődött itt az a dilemma is, hogy hivatásos vagy profi hadsereg. Meggyőződésem, hogy kalandvágyból katonának jelentkező emberekből soha nem lesz a feladatát valóban magas szinten ellátó, professzionális hadsereg. Megint csak egy példát hadd mondjak: a francia hadsereg. Akár hiszik, akár nem, a francia hadsereg például a harci pilóták utánpótlására kifejezetten repülőiskolákat működtet. A világ legjobb műrepülő pilótái a franciák, és nagyon jó szakember-utánpótlást biztosítanak például a honvédség számára.

Vadászgépgeneráció-váltás van Magyarországon is. Az újságban olvasható, önök is abban gondolkodnak, hogy fiatal pilótákkal szeretnék majd ezeket a típusokat repültetni. A kérdés az, honnan lesznek ezek a fiatal pilóták, hiszen nincs ma Magyarországon ilyenfajta utánpótlásképzés. Gondoljunk bele, mi pénzbe kerül kiképezni egy olyan vadászpilótát, aki ezeken a típusokon repülhet: több tízmillió forint. És ha véletlenül úgy gondolja, hogy köszöni szépen, de mégsem ezt a pályát választja, akkor ez felesleges pénzkidobás.

Továbbra is azt mondom, hogy felelőtlenség ilyen határozottan ezt a határozati javaslatot elutasítani és levenni a napirendről. Sokkal inkább végig kellene gondolni, hogyan lehetne akár módosító javaslatokkal is vagy a részletekben is szakmailag pontosítva, jobban kidolgozva, de a mai feladatoknak és követelményeknek megfelelően ezt a határozati javaslatot megtartani és végrehajtani. Ez lenne az önök feladata és nem az elutasítás.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percben megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, Szocialista Párt.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy ismételten szót kértem. Azért szeretném, mert úgy tűnik számomra, hogy az ellenzékben lévő képviselőtársaim egy része nem a határozat lényegét látja. Ugyanis ennek a határozatnak az 1. pontja így szól: “Az Országgyűlés a haderőreform végrehajtásával párhuzamosan szükségesnek tartja létrehozniö - és most lassabban mondom - öönálló fegyveres erőként a nemzetőrséget.ö Ez a kulcsmondata az egésznek.

Nem tudom, tisztában van-e vele, tisztelt képviselőtársam (Dr. Katona Béla: Nincs.) - Márton Attiláról beszélek, aki az imént szólt -, hogy itt nem a feladatokat kéne sorrendbe venni, hanem azt kéne megvizsgálni, mi például egy önálló fegyveres erő. Ma az alkotmányban rögzített módon két fegyveres erő létezik: az egyik a honvédség, a másik a határőrség. Egy újabb fegyveres erő felállítása megítélésünk szerint indokolatlan. Ugyanis ha valaki ismeri az ilyen jellegű szervezetek létrehozásának, működésének rendjét, akkor világosan tudnia kell, hogy önálló fegyveres erőként önálló parancsnoksággal, önálló költségvetéssel, önálló logisztikai ellátottsággal, önálló fegyverzettel és sorolhatnám, hogy milyen önálló tényezőkkel kell bírnia. Ez az, amit mi ellenzünk, ami ellen tiltakozunk, hogy az ezt a feladatot létrehozó szervezet önálló haderőként jöjjön létre.

Mi azt mondjuk, hogy az úgynevezett önkéntes tartalékos rendszer keretében, a Magyar Honvédség vezérkarának irányítása mellett, egybevetve a feladatrendszerét a meglévő hadsereggel, folytassa le ezt a munkát. De ha végignézi a határozatot, akkor a következő arra utal, hogy ezt hogyan lehetne létrehozni, milyen előkészítő munkát igényel; a 3. pontja pedig azt mondja, hogy mikor hozzák ide ezeket a törvénymódosításokat a parlament elé.

(17.40)

Vagyis ebből a határozatból mi mindennel ellentétes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) véleményt mondunk. Akkor tessék megmondani: mit lehet módosítani ezen a határozaton?

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percben megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, Fidesz.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Keleti képviselő úr egy szóval nem vitatkozott azzal, amit én elmondtam. Ön ismét a határozati javaslatról beszélt, én pedig arról beszélek, hogy ha önök úgy gondolják, hogy ez az önök szájíze szerint nem megfelelő, de a céllal, azzal, hogy egy utánpótlás-lehetőség, valamiféle szervezeti bázis létrejöjjön, akkor ezt a határozati javaslatot nem elutasítani, hanem átdolgozni kell. Szerintem rengeteg példa volt már ebben a Házban arra, hogy volt valami, amit alaposan átdolgozva végül is az éppen aktuális helyzetnek megfelelően lett valamiféle végeredménye. Én erre gondolok, és arra, hogy ha önök valóban komolyan gondolják, hogy ezt meg szeretnék tenni, és valóban a kompromisszumos megoldások mellett kötelezték el magukat, akkor önök megtennék, és nem élből elutasítanák. Akkor most nem két soron - ami határozati javaslatot a miniszter úr beterjesztett - vitatkoznánk, hanem annak a részletein, amit, mondjuk, önök kidolgoztak a szakmai tanulmányok hatására, ide beterjesztettek, és arról mondhatnánk el a szakmai véleményünket. Sajnos, most nem ez történik.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Magam is részt vettem a nemzetőrség létrehozásáról szóló 100/2001. számú országgyűlési határozat kidolgozásában mint a honvédelmi bizottság tagja, s a hozzászólásomban emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy soha nem volt heves vagy érdemi ellentét a kormányzó párt és az ellenzék között a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatosan. Nem arról volt heves vita a honvédelmi bizottságban, hogy legyen vagy ne legyen, vagy milyen legyen, hanem hogy mikor legyen. Ezt az időpontot, terminológiát gyakorlatilag az önök részéről, az MSZP és az SZDSZ részéről a politikai féltékenység diktálta.

A Fidesz szerette volna, ha már 2003. január 1-jén feláll a nemzetőrség, de olyan módosító javaslatokkal találkoztam a honvédelmi bizottságban, hogy hosszabb hatástanulmány, előkészítő munka, felkészülés kell ehhez a dologhoz. Olyan jó portékának, olyan helyeselendő, megvalósítandó, szükséges haderőnek tekintette ezt mindenki, hogy az MSZP azt gondolta, ezt az ötletet, ezt a javaslatot a Fidesz-Magyar Politikai Párt kampánycélokra, tehát politikai célokra kívánja felhasználni. Ezért, hogy bizonyítsuk, ez nem így van, elfogadtuk azokat a határidő-módosításokat, amelyek eltolták a választások utánra a nemzetőrség felállításának időszakát. Azt SZDSZ politikai féltékenysége ott volt megfogható, hogy ők a sorkatonaság megszüntetését szorgalmazva egy alternatív haderő felállításában akadályát látták volna saját céljaik megvalósításának.

Ez a politikai féltékenység hozta azt, hogy az országgyűlési határozat úgy szólt, hogy 2002. december 31-éig kell elkészíteni ezeket a tanulmányokat, és ezután lehet nekiállni a nemzetőrség tényleges felállításának és létrehozásának. Meg kell hogy ismételjem: nem teljesítette a kormányzat ezt a határidőt, alkotmányos mulasztásos késedelemben van e tekintetben. Tehát tulajdonképpen nem érdemi vita volt, hanem csak a határidők vitájáról beszélhettünk annak idején.

Amikor profi hadseregről beszélünk, említhetünk hivatásos hadsereget is, de említhetünk zsoldos hadsereget is. Ezek a kifejezések mindenki számára mást jelentenek Magyarországon és a világban is. Egy biztos: ha nemzetőrséget mondunk - és ez a lényegi különbség -, arról mindenki pontosan tudja, hogy az mit jelent.

Tanúi vagyunk a mostani kormányzat kardcsörgető beszédeinek: háborúzunk Afganisztánban, menjünk neki Iraknak, mindenhova küldjünk hadsereget, ahova lehet, de arról nem szólnak, hogy a haza védelme fontosabb kell hogy legyen valamennyiünk számára, mint külországokban bármilyen hadviselés vagy valamilyen háború támogatása.

Arra kérem az MSZP és az SZDSZ politikusait, hogy fogalmazzák újra magukban a „ nemzetiö szó értelmét, a nemzetőrséghez is kapcsolandó, hogy mi a fontosabb: legyen-e Magyarországon a lehetséges hivatásos zsoldos, profi hadsereg mellett egy olyan nemzetőrség önkéntes alapon, amelyik utánpótlását is jelenti ennek a hivatásos hadseregnek, vagy nem jelenti utánpótlását, mert nem kell, de a nemzetőrség a haza védelmére mindig fogható kell hogy legyen.

Államtitkár úr ott ült a honvédelmi bizottságban, Juhász alelnök úr bal oldalán, bal kézről, és hevesen támadta az országgyűlési határozatnak akkor is pontosan azt az időszakát: korai, nem időszerű, egy kicsit később. Most pedig az egész országgyűlési határozatot kívánják önök teljes mértékben hatályon kívül helyezni.

Azt szeretném kérni, hogy ezt ne tegyük meg. Mi hajlandók vagyunk megint bizonyítani, hogy semmifajta politikai előnyt, hozadékot nem kíván ezzel a nemzetőrséggel elérni a Fidesz, annyira komolyan gondolja a nemzetőrség fölállítását, fogadják be, maradjon meg úgy, ahogy van, és legyen egy 2005-ös vagy 2006-os határideje. Lesz elegendő idő az önök számára. Ma meghallhattuk az önök miniszterelnökétől, hogy minden megvalósul majd 2006-ban, sőt egy-két dolog még 2007-ben is megvalósul.

Én úgy látom, hogy a nemzetőrséget nem tudták önök megtámadni olyan indokok alapján, hogy légi utántöltésre lenne szüksége, mert valóban nincs, a nemzetőrség fölállítására elhatározás kell, államtitkár úr, és pénz (Göndör István: Sok pénz, nagyon sok pénz!), és itt a helyzet. De önök nem mondják ki, hogy elfütyülték az első száz meg a második száz nap alatt az összes pénzt, amit arra lehetne fordítani, hogy a nemzetőrséget fölállítsuk. Önök beszereznek 39 éves teherautókat, hifitornyokat - lehet, hogy nem 39 éveseket, hanem talán modernebb gyártmányokat -, DVD-ket, mindezt 4,2 milliárd forintért beszerzik. Ennek a töredékéért meg lehetne kezdeni a nemzetőrség fölállításának az előkészületeit. Tehát nincs pénz, nem ismerik el önök ezt. Csak azt lehet látni, hogy az önök miniszterelnöke ebben a gyönyörű kiadványban, aminek ma voltunk tanúi, a beszédében, sőt „ A modern európai Magyarországértö nevű pamfletjében egy szót nem szól a honvédelmi kérdésekről, mintha ezek nem lennének fontos nemzeti kérdéseink.

Nem véletlen, hogy Medgyessy úr meg sem meri említeni a honvédelmi problémákat, hiszen nincs rá pénz, nincs rá keret, vagy nem bízik a miniszterében. Ezt az utóbbi dolgot már igen komolyan gondolom. Keleti úr itt most hevesen védi ezt az országgyűlési határozatot, pedig őt az előző négy évben a honvédelem környékére nem engedte a saját pártja. De most már, miután visszavette a bizottsági elnökséget, rettenetesen jól tudja, mi hangzott el a nemzetőrség ügyében a honvédelmi bizottságban.

Keleti Úr! Ön személyeskedett Simicskó úrral, amikor azt mondta, hogy nem olvasta még a tankönyveit. Igen, Simicskó úr még nem írt tankönyvet. Ön, kedves Keleti úr, írt; 1988-ban is megjelent egy kiváló tankönyv középiskolások számára, ahol ön azt írta le, hogy a NATO az emberiség ellensége, és a világbékét ellene kell megóvni a Varsói Szerződés adta keretek között. Talán ez lehetett az oka, hogy önt mellőzték eddig a honvédelem területén, de most visszahozták. Ennek ellenére a kormányprogram és a mai, az önök frakcióvezető asszonya szerint sem országértékelő beszéd a honvédelemről nem szól egy szót sem.

Mi nagyon szerényen csak azt szeretnénk kérni, hogy beszéljünk a nemzetőrségről, egy fontos, mindenki számára elérhető, megvalósítható olyan szervezetről, ami vonzó lesz. Higgyék el nekem, kedves szocialista és SZDSZ-es képviselőtársaim, nem hívó szó, hogy zsoldosnak állok, hivatásos katona leszek, jövök-megyek, meg ebből fogok megélni. Ha azt fogjuk tudni meghirdetni - és legyen ez az önök kormányzása alatt, 2005-ben, 2006-ban -, hogy gyertek nemzetőrnek, magyarok, mert arra van szükség, akkor igenis, hamarabb össze fog állni a nemzetőrség létszáma, mint az SZDSZ által hőn áhított profi hadsereg bármelyik alakulata.

Kérem szépen, hogy az országgyűlési határozatot ne vonják vissza. Hozzájárulunk ahhoz, hogy a határidejét módosítsuk.

(17.50)

Nézzük meg, hogy az európai csatlakozás után milyen új helyzet elé állunk! Mert könnyű most azt mondani, hogy van határőrség meg van hivatásos hadsereg; lehet, hogy azoknak az átalakítása, összevonása - amitől tudom, önök rettenetesen félnek a határőrség és a honvédség összevonásától - lehetséges. Miért kell elvetni azt a játékteret, ami esetleg adódik az európai csatlakozást követően a honvédség területén is a nemzetőrség javára?

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy a napirenden szereplő kérdésre koncentráljanak.

Megadom a szót kétperces hozzászólásra Horváth János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan oldalról szeretnék hozzájárulni a napirenden lévő témához, ami, biztos vagyok benne, hogy mindenki számára vonzó. Nevezetesen, tisztelt Ház: mibe kerül, mik a költségek? Tehát azt a bizonyos absztrakt vagy kézzelfogható egységnyi honvédelmet mennyi pénzért vásárolja meg az adófizető, az állampolgár? Ha ebből a szempontból nézzük, tehát a költségvetés oldaláról, akkor lehet, hogy néhányan újra fogjuk gondolni az álláspontjainkat.

Én nagy tisztelettel és életre szólóan szorgalmas diák figyelmével hallgattam jó ideje ezeket a vitákat, és visszatérő kérdés volt bennem, most már végre kimondom, hogy nem hallottunk eleget arról, mibe is kerül ez. Nekem az a hipotézisem, több mint hipotézis, annak alapján, amit eddig hallottam, hogy a nemzetőrség révén azt az egy egységnyi vagy valamilyen formában kifejezett nemzetvédelmet kevesebb költségért szerzi meg a polgár, az állampolgár, a nemzet. Hogy ez lehetséges-e? Sok példa van rá, tisztelt Ház, bizonyára többen több helyről tudnak ilyet; én egy országot jobban ismerek, az Amerikai Egyesült Államokat. Ott van a National Guard, az ötven állam sokának, talán mindegyikének van egy nemzetőrsége, amely valamiféle helyi erő; most nem azt mondom, hogy Tolna megyének meg Bereg megyének is legyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de van ilyen példa is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekünk Kosztolányi úrral hosszú évek óta tartó csatánk folyik, természetes, hogy minden alkalmat fölhasznál, csak pontatlanul idéz, ez nagy baj. Ami a véleményét illeti, hadd mondjam el, hogy én annak idején nem értettem egyet a 61/2000. határozat szocialista frakció által történt megszavazásával, aztán nem értettem egyet, nem is nyomtam egyetértő gombot, ami a Simicskó úr féle javaslat volt.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot azért elmondjak, ami összefügg evvel a napirenddel. Amint erről itt már többször is szó esett, a nemzetőrség létrehozása a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. országgyűlési határozat politikai előkészítése során merült fel. Ez hatpárti egyeztetés kérdése volt. A honvédelemért felelős politikai erők - és ebben a hatpárti tárgyalásokon aktívan szerepet vállaló MSZP is - egyetértettek abban, hogy meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy önkéntes kötelezettségvállalás alapján a haza védelmében azok az állampolgárok is részt vehessenek, akik nem szerződéses katonaként, önként vállalkoznak. A Szocialista Párt azonban kifejtette már akkor, tehát a 61/2000. határozat előkészítése során azt az álláspontját, miszerint erre a professzionális haderő felállításával egyidejűleg, annak kiegészítő, támogató szerepet betöltő intézményeként lát lehetőséget.

Az említett országgyűlési határozat elfogadását követően a Honvédelmi Minisztériumban 2000. november 20-án az 58/2000. számú honvédelmi miniszteri utasítással létrehozott előkészítő bizottság keretében megkezdődött a nemzetőrség létrehozatala feltételeinek vizsgálata, a nemzetőrség szervezeti, jogi és szakmai kereteinek kidolgozása. Ez még tehát Simicskó képviselőtársunk önálló indítványa előtt volt. Már 2001 márciusában elkészült egy szakmai vélemény, tervezet, amelynek főbb megállapításai szerint: 1. A nemzetőrséget a Magyar Honvédség részeként a reguláris haderő támogatására, kiegészítésére, illetőleg a klasszikusan területvédelmi feladatok ellátására kell létrehozni. 2. A nemzetőrség létszáma a reguláris erők létszámát és állományarányait nem befolyásolhatja. 3. Feladatait a katonai szabályok szerint kell teljesítenie, az önkéntesség csak a megalakítására vonatkozik. 4. Létrehozásának költségeit a Magyar Honvédség költségvetésén kívül kell biztosítani, a megalakulását követő költségvetése pedig a Magyar Honvédség költségvetésének része legyen.

Ebből a négy pontból, ami nyilván egy sor gondolatot foglal magában, világosan látszik, hogy a katonai vezetés már akkor, 2001 márciusában csak részben támogatta ezt az ötletet, és gyanítom, miszerint abban, hogy nem teljes egészében utasították el, szerepet játszott az, hogy jól felfogott érdeküknek megfelelően nem kívántak szembemenni az éppen aktuális politikai vezetés egyik tagjával, illetve azokkal a személyekkel, akik az akkori kormánykoalíción belül ezeket a gondolatokat támogatták.

A nemzetőrség létrehozásának meggyorsítása érdekében Simicskó képviselőtársunk önálló indítványaként az Országgyűlés 100/2001. számú határozatában - szemben a korábbi hatpárti konszenzus alapján született országgyűlési döntéssel - a nemzetőrséget önálló fegyveres erőként rendelte el létrehozni. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a korábbi határozat nem önálló fegyveres erőként szól, ez a határozat emelte ezt parlamenti szintre, vagyis rendelte el a létrehozását. Ugyanakkor felkérte a kormányt, hogy állítson fel előkészítő bizottságot a nemzetőrség rendeltetésének, feladatainak, szervezeti felépítésének, irányítási rendjének, finanszírozásának vizsgálata, illetőleg kidolgozása érdekében, valamint készítse elő a nemzetőrségről szóló törvényjavaslatot, továbbá a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatos további törvénymódosításokat. Mindezen feladatok ellátására az Országgyűlés 2002. december 31-éig adott időt a kormánynak.

Mi az, ami lehetetlenné teszi véleményünk szerint a Simicskó képviselőtársunk javaslata alapján elfogadott országgyűlési határozat végrehajtását?

1. Az önálló fegyveres erőként létrehozott nemzetőrség nem volt része a hatpárti konszenzusnak. Az ország katonai védelme az alkotmány szerint a Magyar Honvédség és a határőrség feladata, amelyben minden állami szerv közreműködni köteles. Az MSZP sohasem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a honvédségen és a határőrségen kívül másik, katonai védelmet ellátó s az előbbitől független fegyveres erő jöjjön létre. Ez volt az oka annak, hogy az utóbbi országgyűlési határozattervezetet az MSZP nem is szavazta meg, s nem ígérte, hogy az ehhez szükséges alkotmánymódosítást megszavazza.

2. Az önálló fegyveres erő létrehozatala vagy a honvédség létszámának csökkentését, vagy a fegyveres erőknek a honvédség és a határőrség létszámát meghaladó, további létszámemelését kívánná meg. A honvédség létszámának csökkentését, mint ahogy az a már idézett tanulmányokból is kitűnik, a vezérkar nem tartotta és a honvédelmi vezetés álláspontját ismerve ma sem tartja megvalósíthatónak. A többletlétszám finanszírozásának pedig nincs realitása.

3. Az önálló fegyveres erő működéséhez szükséges ingatlanok fenntartása, a fegyveres erő logisztikai ellátása a honvédségtől független logisztikai ellátó szervezetet igényelne, amelynek költségvetési forrásai nem állnak rendelkezésre és nem teremthetők meg.

(18.00)

Tovább lehetne sorolni a végrehajtás lehetetlenségét igazoló okokat, de úgy vélem, felesleges. A nemzetőrség létrehozásának alapgondolatát abban a megfogalmazásban, ahogy egyébként a hatályos és négypárti konszenzussal létrehozott 61/2000. számú országgyűlési határozatban szerepel, akkor is fontosnak tartottam és ma is fontosnak tartom, fontosnak tartottuk és ma is fontosnak tartjuk.

Egyetértek azzal, hogy a professzionális hadsereg létrehozásakor meg kell teremteni a lehetőséget arra is, hogy a haza védelmét önként vállaló, de egyébként szerződéses katonai szolgálatot teljesíteni nem kívánó állampolgárok katonai előképzésben, majd katonai kiképzésben vehessenek részt. Úgy vélem azonban, hogy meg kell adni a lehetőséget a kormánynak arra, hogy a professzionális hadsereg keretein belül az önkéntes tartalékos szolgálat intézményének kidolgozásával tegyen javaslatot az egyébként támogatott cél elérése érdekében. Ezért a kormány javaslatát támogatom, és erre kérem képviselőtársaimat is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kis Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Még két képviselő neve van a monitoron. Elsőként megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy Keleti képviselő úr után szólhatok, mert ő legalább helyre rakta azokat a dolgokat, amelyeket megéltünk az előző ciklusban itt, e Ház falai között. De most valahogy úgy vagyok, mint a régi indián mondásban, hogy Simicskó úr, Márton úr… - mint az öreg indián: én beszéltem, uff, levertem a cövekeket, és aztán eltávoznak. De bízom benne, hogy el fogják olvasni majd a jegyzőkönyvből azt, amiket itt mi elmondunk ellenérvként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve arról, hogy az előző, Fidesz-kormány is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a Simicskó úr által a nemzetőrségről benyújtott országgyűlési határozat nem volt más, mint egy jól időzített politikai lufi. Ezt bizonyítanám azzal, hogy abban a kormányban is voltak olyan kormánytagok, akik tudták, hogy még bizottságot sem érdemes felállítani, mert a dolog annyit sem ér meg, mert az országgyűlési határozatból, akinek van némi honvédelmi előképzettsége vagy tapasztalata, végig tudta gondolni, hogy ez az a téma, amire nem szabad többletidőt, energiát, pénzt pocsékolni. Megismétlem: az előző kormány kísérletet sem tett arra, hogy ezt az ügyet vizsgáltassa, mert ők is tudták, hogy ennek egészen más célja volt akkor.

Szeretném elmondani, hogy még van egy dolog, ami bennem van és azóta is kavarog, és ezért örülök, hogy Keleti képviselő úr elmondta, hogy ezt bizony mi nem támogattuk: Kosztolányi képviselő úrnak emlékezni kell arra, hogy a bizottságban ez úgy indult, hogy vizsgáljuk meg a lehetőségeit; ahhoz Mátrai Márta képviselő asszony hozzátette: és készítsék elő. Tehát a konszenzus ott szakadt meg, amikor óvatosan, mondhatnám, sunyi módon elindítottak valamit, hogy meg kellene vizsgálni, mire a parlamentben határozathozatalig jutottunk, ott már az volt, hogy létre is kell hozni. Ezért nem is lehetett ehhez asszisztálni.

Aztán hadd folytassam: tisztelettel kérem önöket, gondolják végig, mi, a magyar parlament tagjai - és abban bíztam, hogy Horváth János képviselő úr a kétperces hozzászólásában valahova ide fog kilyukadni - felelősek vagyunk azért, hogy az adófizetők pénzét hogyan, milyen formában költjük el.

Tisztelt Kosztolányi Képviselő Úr! Medgyessy úr ma beszélt a békéről, és számomra a béke azt jelenti, hogy egyre kisebb profi haderő. Ha nem mondják ki, ez akkor is így van.

Folytassuk azzal, amit Keleti úr is elmondott: gondolják végig, párhuzamosan létrehozunk valamit - és nagyon furcsa, mert maga szó is, nemzetőrség, emelkedett hangulatú -, és hadd használjam a Márton Attila által hosszan elmondott tételeket, ez egy állami pénzen, közpénzen létrehozott homokozó néhány vállalkozó vagy nem vállalkozó kedvű embernek. Mert gondolják végig, adva van a hadseregben egy szervezetrendszer, amelyben meg lehet oldani a képzést, meg lehet oldani a tartalékosképzést, és nem kell hozzá egy párhuzamos rendszer a maga logisztikai, ellátó- és vezérkari rendszerével, önálló költségvetési fejezettel.

Lehetne ezzel szórakozni, képviselőtársaim, csak a kérdés az, hogy megér-e egyáltalán annyit, vagy képesek vagyunk fejben lejátszani, hogy az a pénz, amit erre költenénk, abból hány iskolát, óvodát vagy egészségügyi intézményt lehetne fenntartani. Tehát szabad-e, kell-e csak azért, hogy egy ilyen hangulati elemekkel tarkított országgyűlési határozatot életben tartsunk? Nem, azt gondolom, hogy nekünk felelősséggel azt kell kimondani, hogy igenis a haza védelme számunkra fontos, számunkra nagyon fontos az, hogy tartalékosokat képezzünk ki, akik adott helyzetben, vészhelyzetben képesek bevonulni és részévé válni a magyar védelmi rendszernek, mert ebben biztos, hogy egyetértünk, de ehhez nem kell megkettőzni, nem kell - ahogy Simicskó úr felvezette -, hogy mindenütt az országban pici centrumokat hozzunk létre.

Azt gondolom, és ezt is e Ház falai között ki kell mondani, ahogy Márton Attila, ahogy Simicskó úr mondta, önök álmodtak, vagy bocsánat, önök reinkarnálni akarták a Munkásőrséget Fidesz-zászló alatt. Erről van szó, tulajdonképpen semmi másról. (Tóth István közbeszól.) Most már Márton képviselő úr megpróbálta az MHSZ dolgait belecsűrni a dologba, mert valahogy ki kellene önöknek menekülni ebből. (Dr. Kosztolányi Dénes: Pista, Pista!) Azt hiszem, hogy ez így semmiképpen nem lehetséges. (Dr. Kosztolányi Dénes: Munkásőrgárdát a Keleti akar! - Dr. Kis Zoltán: Éhesek a kígyók, meg kellene etetni őket! Menj haza!)

Hadd mondjam azt, hogy tegyék a szívükre a kezüket, és gondolják végig, hogy az önök által meggondolt nemzetőrség vagy átgondolatlanul ide terjesztett nemzetőrség mekkora harci értéket képviselt volna mint harmadik haderőnem, és mibe került volna ez a Magyar Köztársaságnak. Így feltehetően mindannyian nyugodt szívvel tudunk erre az országgyűlési határozatra igent mondani és beszélni a magyar haderő továbbfejlesztéséről, mert az szerintem egy másik kérdés.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kis Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Dobó Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Parlament! Göndör István gondolataival szeretném kezdeni a mondanivalómat, és első problémaként azt vetném fel, hogy ön azt mondta, ellenérveket mondanak, nekem pedig az a problémám, hogy önöknek érvelniük kellene, hiszen ez az önök határozata, és az ellenérveket nekünk kellene megtalálni, ugyanis ezeket az érveket nem találjuk a határozat mögött.

Emellett szeretném elutasítani ezt a politikai demagógiát, amit ön az előbb itt kifejtett. Ön azt mondja, hogy béke egyre kisebb profi haderővel. Ez addig igaz, amíg Afganisztánba meg Irakba küldünk katonákat, de hogy például hány óvodának meg iskolának a működési kiadásait lehetne ezekből fedezni, az megint más kérdés. Tehát legyen szíves, ne azzal érveljen, hogy a nemzetőrség mennyi pénzbe kerülne, mert nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy vizsgáljuk meg, a nemzetőrség hogyan tagozódhatna be a Magyar Honvédségbe, és azt legyen szíves megmagyarázni, hogy, mondjuk, azok a katonák mennyi pénzbe kerülnek a magyar adófizetőknek, akik Afganisztánban vannak kint, és abból konkrétan hány iskolát nem kellett volna bezárni a napokban például Győrött. Tehát ennyit az ön politikai demagógiájáról.

Úgy gondolom, hogy a probléma egy kicsit mélyebb gyökerű. Újdonsült képviselő vagyok, és nem szeretnék korábbra visszamenni, csak a parlamenti választások után megalakuló új kormányig. Úgy gondolom, hogy alapvetően mi azért ellenezzük az ilyenfajta indítványokat, amiket önök most már nem először benyújtanak a parlament elé, mert úgy érezzük, hogy nem mondják meg, mit akarnak.

Kezdeném azzal - egy rövid kis kitérőt engedjenek meg nekem -, hogy Juhász Ferenc miniszter úr azt mondta a miniszteri meghallgatásán, hogy márpedig nemzetőrségre szükség van.

Utána itt volt a Btk. módosításának ügye, amikor én rákérdeztem, van-e fogalmuk arról, hogy 2006-ban, amikor új Btk. fog készülni, például a katonákra vonatkozó törvényi rendelkezések a Btk. szerkezetében fognak maradni, vagy külön jogszabály fog rá készülni. Azt mondták, hogy nem tudják még. Ennek ellenére a Btk.-t elfogadtuk a katonákat is érintő új jogszabályi rendelkezésekkel.

A miniszteri előterjesztés most arról szól, hogy mégsem kell ez a nemzetőrség, holott ez a miniszterjelölti meghallgatáson nem így volt.

Önök többször hangsúlyozták azt, hogy a védelmi felülvizsgálat elkészült, most már az utolsó simításokat végzik rajta. Ennek ellenére idehoznak egy parlamenti határozati javaslatot annak függvényében, hogy a védelmi felülvizsgálatról még egy szót nem ejtettek a közvélemény számára, de mi sem kaptunk erről semmifajta tájékoztatást, hogy ennek milyen megállapításai vannak.

(18.10)

A kommunikációjuk: azt kell mondjam, hogy naponta például a taszári helyzettel kapcsolatosan mást és mást állítottak a kormányzati politikusok, mást és mást mondtak, egymást hazudtolták meg. Ebben a környezetben szeretném megkérdezni önöktől, hogy mit higgyünk el önöknek, hogy milyen szándékok vezérlik önöket, és mi a végső megoldásuk a honvédség átalakítására, amire, önök is elismerik, hogy kevés pénz van beállítva a költségvetésben, tudomásom szerint 123 milliárd forint körüli összeg. A bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez a profi hadseregre való áttéréshez nemhogy kevés, de egyébként tört része annak, amire szükség lenne.

Én úgy gondolom, hogy önök valójában koncepcionálisan egy kicsit mást akarnak, mint amit velünk megosztanak. És ez nagy baj, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy gondolom, hogy amikor számon kérik rajtunk, hogy mi itt szórakozunk a parlamentben, akkor mi is megkérdezhetnénk önöktől, hogy mit szórakoznak velünk, miért nem mondják meg az egyenes szándékaikat, hogy milyen elképzelésük van a Magyar Honvédség átalakításával kapcsolatosan.

És végül, zárásképpen el kell mondanom, hogy a problémák gyökere nagy valószínűséggel - ha már pénzkérdésről van szó - ott fogalmazható meg, hogy tudjuk jól, hogy a Magyar Honvédségnek a költségvetése sokkal több pénzt is elbírna, de strukturálisan is probléma van vele, hiszen 54 százalék a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményeire van elköltve a 2003-as költségvetésben, míg magára a honvédségre összesen 46 százalék jut.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ha bárminek a gondolatát meg kívánjuk szüntetni, bármit át akarunk alakítani, akkor először annak a körülményeit kellene megteremteni, hogy ha az elképzeléseink, az elgondolásaink valósággá válnak, akkor azok realitások legyenek. Ma nem mennek be szerződést kötni a katonák, magyarul: nem mennek be szerződést kötni olyan fiatalok, akiknek semmi mást nem kell csinálni a körletekben, hanem ugyanazt, mint a sorkatonáknak, ugyanúgy vécét kell takarítaniuk, tisztelt képviselőtársaim, és ugyanúgy nincs meg a felszereltségük, nincs meg az az alapkiképzés, ami elvárható.

Ilyen körülmények között nem azon kéne gondolkodni, hogy minek a gondolatát szüntetjük meg, hanem azon kéne elgondolkodni, hogy hogyan lehet ezt átalakítani. Én csodálkozom rajta, tisztelt államtitkár úr, elfogadva azt, hogy most a nemzetőrségnek... (Göndör István: Az egy másik napirendi pont, képviselő úr!) Én is meghallgattam önt, nem szóltam közbe. Tehát én azon csodálkozom, államtitkár úr, hogy az tény, hogy per pillanat a korábbi országgyűlési határozat alapján a nemzetőrséget most nem lehet létrehozni, ezt én magam elismerem, mert nincsenek meg hozzá a források, és nincsenek meg azok a körülmények.

Én azon csodálkozom, hogy miért nem nyújtottak be egy olyan módosító indítványt, aminek az lett volna a lényege, hogy kitolják a létrehozásának a határidejét, és további vizsgálatokat folytatnak le, hogyan lehet esetleg a nemzetőrséget átalakítani, milyen körülmények és pénzügyi feltételek szükségesek hozzá, és hogyan lehet a honvédség, az átalakított profi honvédség rendszerébe beilleszteni.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Tóth Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon meredek érveket hallani a baloldali képviselő uraktól ezzel az országgyűlési határozattal kapcsolatban. Úgy hiszem, az utóbbi hetek kemény havazásai Göndör képviselőtársunkat egy kicsit vakká tették, és a hóvakság után a nemzetőrséget Fidesz-seregnek próbálja titulálni. Bizonyára történelmi ismeretei hiányában hagyatkozik erre, és bizonyára nincs tisztában azzal, hogy a nemzetőrségnek a felállítása, és a statútumának a leirata talán nem tartalmazta volna a Fidesz-Magyar Polgári Pártot, hanem a Magyar Köztársaságot. De ne mélyedjünk bele abba, amit önök megszüntetni kívánnak.

Az ön kifejezésmódja teljes mértékben tükrözi az önök gondolkodásmódját. Ha önök állami homokozónak gondolják a nemzetőrséget, Fidesz-hadseregnek (Göndör István bólogat: Igen!), akkor ez az önök bensőjéből fakad, mert önök évtizedekig azért tartották fenn annak idején a Munkásőrséget, hogy azzal gyakorolják a hatalmat. Gondolom, Keleti képviselőtársunk erről regéket tudna mesélni, de ön is beletartozik abba a korosztályba, amelyik erről tapasztalatokat tudna mondani.

Bizonyára rendfokozata is volt a Munkásőrségben (Derültség az MSZP soraiban.), és talán ezért retteg attól, hogy létrejönne egy olyan fegyveres testület, amelynek a honvédelmi nevelés lenne a célja, és ez a honvédelmi nevelés azért egy kicsit több, mint azok a romantikus elemek, amelyek az Egri csillagokban voltak, habár Vadai képviselőtársunk, képviselőnő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) úgy gondolja, hogy a harci erő azért a nemzetőrségnél már kérdőjeles.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Horváth Jánosnak, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy Göndör István képviselő úr megértette mondanivalóm elejét, amikor fölvetettem a pénzt, a forrást, a költségvetési vonzatát. Sajnálom viszont, hogy félre tetszett érteni, hogy mire is szándékoztam utalni, illetve azt tetszett belőle kiolvasni, hogy ez jelenthet egyfajta homokozót. Ez a homokozó eléggé lebecsülő szó (Göndör István: Az már más dolog!), szóval, azért mi nem így gondolkozunk az Országgyűlésben, mert a homokozó azt jelenti, hogy pénzt vesztegetünk el és tékozolunk el. (Göndör István: Erről van szó!)

Én azt kértem, tisztelt Ház, tisztelt képviselő úr, hogy gondoljuk bele, hogy egy egységnyi honvédelmet - és ez fejeződjék ki valahogyan, léteznek arra analitikus módszerek, vagy máshogy összehasonlító módszerek -, a honvédelmet, a nemzetvédelmet hogy lehet kevesebb költséggel megvásárolni, megalkotni. (Göndör István: Erről szól!)

És ehhez jó, ha emlékszünk a történelemre - hadtörténelemre, politikatörténelemre és történelemtörténelemre -, hogy a honvédelem igen gyakran sokkal fontosabb annál, mint hogy rábízzuk a katonákra, legalábbis a honvédelem végiggondolását. Ezzel foglalkozunk mi itt most, és akkor nem tulajdonítunk egymásnak olyasmit, hogy homokozóban - talán egyenlőségjelet teszek -, gittegyletben gondolkozunk. Mert ha ez van, akkor nem tulajdonítjuk egymásnak azt a jó szándékot, amit én tulajdonítok a kormánypárti képviselőknek és a kormánynak. Szeretném kérni: tessék szíves lenni viszonozni ezt!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Göndör Istvánnak, a Szocialista Párt képviselőjének adom meg a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két dologra hadd reagáljak. Tóth képviselő úrnak: van rendfokozatom, de sose voltam munkásőr, viszont három évet szolgáltam a hadseregben önként és behívások alapján, tehát van kellő tapasztalatom. És Horváth képviselő úrnak: én azt gondolom, hogy az ön gondolatain keresztül lehet ezt a konszenzust megteremteni.

Képviselőtársaim! Tessék végiggondolni! Szóval, ne csak egy tételt, úgy, ahogy Dobó képviselő úr is átlépett, és már hiányol egy, a hadseregre vonatkozó előterjesztést, ami lesz, ezt meg tudom ígérni önnek. De gondolják végig: amikor itt, ebben a Házban beszéltünk nemegyszer valamilyen külföldi kiküldetés kapcsán arról, hogy mibe kerül, mennyire rosszul felszereltek ma a katonáink, akkor abból a kevés forrásunkból, ami van, ezt kell először profi módon felszerelni. Én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös érdeke, nemcsak a képviselőknek, hanem az egész országnak.

És akkor arról beszélni, hogy ebből a kevés pénzből még elindítok valamit, ami ráadásul nem is része, és nem tudjuk, hogy majd hogy illeszkedik az egészhez, ezért használtam az idő rövidsége miatt azt a kifejezést, hogy ez bizony ebben az esetben egyfajta homokozó, mert a forrásainkat még több felé osztjuk, ahelyett, hogy azt az egyet, amit érzésem szerint Dobó képviselő úr is hiányol, megcsinálnánk. És én azt hiszem, hogy erre kell az erőnket koncentrálni, ezért merem kimondani azt, hogy bizony nincs értelme időt, energiát pazarolni jelen helyzetben arra, hogy mi lenne akkor, ha nemzetőrségben gondolkodnánk, és nemzetőrséget akarnánk felállítani.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Tóth István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, hogy ez a pénztelenség egy nagyon rossz kifogás, mert az önök által felállított költségvetés szűkmarkú, de ugyanakkor a honvédségnél, a vadászgépbeszerzéseknél az a 60-70 milliárdos, igazán pazarló többletkiadás önöknek soha nem jut az eszébe. Azzal, hogy ezeket a Gripen vadászgépeket levegőben újratölthetővé akarják tenni, amikor Magyarországon nincs is ilyen tankergép, amikor Magyarországon csak járőrözésre használják, és gyakorlatilag a kiképzésnek a része az, hogy le- és felszálljon, és nem az, hogy a levegőben ne tegyen semmit, akkor ezt a pénzt, ennek a töredékét lehetne fordítani hatékony honvédelemre, hatékony nemzetőrségre, és nem elpazarolni teljesen felesleges technikai eszközökre vagy a Kosztolányi képviselőtársam által említett hifitornyokra meg különböző szórakoztató elektronikára.

(18.20)

Ha ön három évet húzott le a honvédségnél, nagyon jól tudja, hogy a szórakoztató elektronika a katonákat ellustítja, és nem a kiképzés része. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Teljesen felesleges, ez megint csak az önök pazarlása. Én örülök neki, hogy Kis Zoltán államtitkár úrnak tetszik ez, bizonyára ön is tapasztalta annak idején a honvédségnél, hogy mennyire lehetett… (Dr. Kis Zoltán: Kalocsán, tudod, Kalocsán, ott kellett volna neked is mászni!)

ELNÖK: Államtitkár úr!

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Mesélj róla többet! (Dr. Kis Zoltán: A Kövér Lacit kérdezd meg!) Visszatérve a lényegre…

ELNÖK: Államtitkár úr, kérem!

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): …ha önök pénzt nem akarnak ráfordítani, akkor mondják ki világosan, hogy önöknek felesleges Magyarország védelme. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Önök meg akarják vásárolni azt a profi haderőt, amit Irakba akarnak exportálni. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ennyi az önök lényege.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Keleti Györgynek, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Elnézést kérek, nagyon sajnálom, hogy eljutottunk az ilyen gondolatokig, amikor hozzá nem értő emberek a Gripen vadászgép-beszerzési programmal kapcsolatosan mondanak nevetséges, bocsásson meg, hogy azt mondom, nevetséges, gyermeteg érveket.

Nem tudom, mi a szakterülete, de hogy az rendkívül messze áll a katonai kérdésektől (Dr. Kis Zoltán: Környezetvédelem!), az egészen biztos, és még messzebb áll a légierő kérdéseitől. Figyelmébe ajánlom, hogy Magyarországon megjelennek könyvek, amik például a légierő felhasználásának az utóbbi 10-15 évével foglalkoznak, sajnos voltak a világban háborúk. Szeretném azt is a figyelmébe ajánlani, hogy azt a vadászgépet, amit Orbán akkori miniszterelnök döntése alapján, és nem katonai véleménye alapján, hanem az ő egyéni döntése alapján megvásároltunk volna, illetve béreltünk volna, a svédek most akarják kivonni a rendszerből. Az sem egy hálás dolog, ha itt, ebben a Házban elkezdünk arról beszélni, hogy a katonai költségvetésből hány ágyat és hány iskolát lehetne még működtetni.

Ha vannak értékeink ebben az országban, márpedig vannak, akkor meg kell védenünk; képessé tenni magunkat a védelemre sajnos csak anyagi források biztosításával lehet. Nagyon szomorúnak tartom, amikor ebben az épületben vagy ebben a teremben megválasztott parlamenti képviselők ilyen módon közelítik meg a védelem kérdését. Nagyon örülök neki, hogy 310 milliárd forint a honvédelmi költségvetés, sajnos amikor én honvédelmi miniszter voltam, akkor 69 milliárd volt, tessenek összehasonlítani. Azt gondolom, hogy épp most van itt az ideje, hogy egy hatékony honvédelmet alakítsunk ki, ennek a költségvetési forrásai is előbb-utóbb megteremtődnek, és nem ajánlunk sokat a védelemre: 1,81 százalékot a GDP-ből évente. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Én azt gondolom, hogy ez egy tisztességes összeg.

Végezetül, itt annyian beszéltek arról, hogy Medgyessy miniszterelnök ma mondott valamit vagy nem. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Mondott egy lényeges kérdést - azonnal befejezem -, hogy 2005-ben gyógyítani fognak a Honvéd Kórházban. Amit az előző négy évben nem tettek meg, hogy azt a kórházat befejezték volna (Az elnök jelzi az idő leteltét.), ez a kormány befejezi.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Tóth Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Keleti képviselőtársamnak ezt a hangnemét itt nagyon sokan hallják és a közvélemény is. Az ön Varsói Szerződésben megtörtént kiképzése köszönt vissza a felszólalásából.

Nagyon sajnálom, hogy húsz évet léptünk vissza, és az ön frazeológiáját hallgatja a közvélemény, és nagyon sajnálom, hogy nem képesek az ön képviselőtársai megérteni, amit erről az oldalról mondunk, hogy a haza védelme nem pénzkérdés, és nem mi hoztuk be demagóg módon a lélegeztető gépeket és egyebeket, hanem önök hozták be, kedves baloldali, szocialista képviselőtársaim. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Közbeszólások az MSZP soraiból.) És a repülőgéptendert csak egy igen rossz példaként említettem arra (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tényleg rossz példa!), hogy a honvédségnél meglévő pocsékolás helyett milyen célszerű és feltétlen fontos feladatokat kellene ellátni, mert a megvásárolt zsoldos hadsereg egészen addig dolgozik, amíg délután öt órakor letelik a munkaideje. És öt óra tíz perckor mit fognak tenni, ha kiment a laktanyából az az ezer zsoldos katona?

Tisztelt Uraim! Önök változatlanul másban gondolkodnak, önök változatlanul mást akarnak kiszolgálni, éppen ezért az önök honvédelmi elképzelése messze van Magyarország valódi igényétől és attól, amivel Magyarországot meg kellene védeni, és Magyarország haderejét távlatosan lehetne felállítani. Erre önök nem képesek, kedves baloldali képviselőtársaim.

Köszönöm, elnök úr. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra következik Göndör István, a Szocialista Párt képviselője.

Parancsoljon, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy kicsit elkanyarodunk, de végül is része ennek a mai vitának.

Tóth Képviselő Úr! Szeretném az ön figyelmébe idézni, és ha tudtam volna, hogy ennyire tájékozatlan, akkor vettem volna ma a fáradságot magamnak, hogy felhozzam a könyvtárból és idézzem szó szerint: amikor Magyarország NATO-csatlakozása még csak tervben volt, akkor a NATO-tagországok kivétel nélkül azt latolgatták, hogy a kelet-európai vagy közép-európai országok NATO-csatlakozása után náluk hány tizeddel lehet csökkenteni a védelmi kiadásokat, mert javul a védelmi, biztonsági helyzetük.

Tehát nekünk Magyarországon, és megint azt mondom, hogy felelős országgyűlési képviselőknek nem számolni azzal, hogy része vagyunk egy szövetségi rendszernek, amelyben kötelékben kellene… - és amiket elmondott, az alapján azt mondom, hogy nem is érti, tehát lehet, hogy hiába használok ilyen kifejezéseket; ha az ember kötelékben teljesít feladatot, akkor az azt jelenti, hogy megbízik a jobb szomszédjában meg a bal szomszédjában, és tudja, hogy hasonló felszereltséggel indultak el a feladatot teljesíteni, és tudja, hogy nem hagyják cserben. Aztán önnek mint a környezetvédelmi bizottság tagjának érdemes lenne azon elgondolkodnia, hogy például egy repülőgép fel- és leszálláskori üzemanyag-felhasználása és a levegőben való tankolás, a kettő között mekkora a különbség, és a környezetre milyen károkat okoz az egyik vagy a másik (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úristen! - Ez azért vicces!), tehát sok mindent lehetne erről beszélni.

De mondhatom a következőt, talán még ennyi belefér a két percbe: amikor egy fiatal eljön otthonról és bevonul, akkor egy egészen más, új környezetben van, és én igenis egészséges dolognak tartom, és bízom benne, hogy mindazok a fiatalok (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akik még ezután vonulnak be sorkatonának, azt nagyon fontosnak tartják, hogy a szabadidejük eltöltéséhez viszonylag hasonló körülmények (Az elnök jelzi az idő leteltét.) álljanak rendelkezésre, mint otthon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitában. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nem.

Megkérdezem Iváncsik Imre honvédelmi államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Úgy látom, igen. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.

IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgatnám tovább is a vitát, a vitának azokat az elemeit, amelyek valóban racionális érveket tartalmaznak, és azokat az elemeit, amelyek valóban szerethető és elfogadható túlfűtöttségről, érzelmekről tanúskodnak.

Én örömmel elfogadom mindenkinek az érzelmeit egy ilyen vitában, és örömmel elfogadom mindenkinek a saját érzelmeiről szóló hitvallását. De nem örömmel hallom azt, és remélem, ez a köztünk lévő jó viszonyt nem fogja befolyásolni Nyitray képviselő úrral, amikor ő azzal érvel, hogy ő rájött a nyitjára, hogy mi miért akarjuk eltörölni ezt a határozatot: mert félünk a nemzet szótól. Szeretnék a figyelmébe ajánlani két dolgot; az egyik, hogy én úgy gondolom, nekünk is jogunk van a saját nemzeti önbecsülésünkhöz, a saját hitvallásunkhoz.

(18.30)

Aki ezt megkérdőjelezi, vagy elvitatja tőlünk, azt nagyon sajnálom. Elég látványosan szeretnék azonban az eredeti határozati javaslatot tárgyaló, általános vitáról készült jegyzőkönyvből az általam mondottakból egyetlen mondatot idézni: “A nemzetőr név a magyar történelem legszebb hagyományaihoz kapcsolódik, és büszkén vállalható mindannyiunk számára.ö Tehát nem a névvel van baj, és nem a “nemzetö kifejezéssel van baj, kedves képviselőtársaim. A baj azzal van, ha az egyik oldal mindig el akarja vitatni a másiktól azt, hogy ő lehet-e nemzeti.

Szeretném megköszönni kormánypárti képviselőtársaimnak azt a világos, egyértelmű és racionális érvelést, amivel még inkább bemutatták azt, hogy a kormány miért jutott arra az elhatározásra, hogy kezdeményezze ennek a korábbi határozatnak a hatályon kívül helyezését. Külön szeretném Keleti György elnök úrnak megköszönni azt a nagyon jól felépített, nagyon jól érthető érvelést, amit a hosszabbik hozzászólásában elmondott. Azt hiszem, ő minden kételyre, kétségre vagy félreértésre, vagy tegyük hozzá: néha szándékos félrehallásra is világosan válaszolt, és én ezt csak megerősíteni tudom a kormány nevében adott válaszomban.

Nagyon rossz érzés volt hallgatni Simicskó úrtól a fenyegetést és a zsarolást. Kifejezetten fenyegetésnek tartom azt, amikor valaki érvelés helyett azt mondja itt a Házban, hogy majd lesz egy ráadás is. Jól értjük, azt hiszem, mindannyian, hogy ez miről szól; illetve jól értjük azt a zsarolási szándékot is, ami arról szól, hogy vigyázzatok, kormánypártiak, mert majd szükségetek lenne még a kétharmados törvényeknél a mi támogatásunkra, de majd akkor fityiszt mutatunk nektek, ha most, ebben a dologban nem értetek velünk egyet. (Halász János: A saját logikádat mondod el!) Nem tudom, ez a saját logikám-e, ugyanis én most idézem Simicskó urat, aki a kétharmados törvények támogatása vagy nem támogatása ügyében próbált zsarolni minket - szerintem teljesen helytelenül. Különösen kínos és káros ez akkor, amikor egyszer már a Fidesz az európai uniós alkotmánymódosítás ügyében kudarcot vallott ezzel a fenyegetéssel (Halász János: Ne mondj már ilyet!)

Nem tartom ezt példamutatónak, és hitelteleníti Simicskó úrnak minden korábbi mondatát, ha ő így akar nekünk példát mutatni az együttműködési szándékról, hogy itt, a plenáris ülésen fenyegetéssel lép fel. Nem hiszem, hogy ez előreviszi az ügyet.

A következő ilyen érdekes dolog, amit itt többen vitattak, erre Keleti úr hozzászólása megint csak teljesen világos választ adott, hogy történtek-e vizsgálatok, történt-e valami, vagy nem történt, melyik kormány mit mulasztott, és hogyan mulasztotta el. Nagyon világosan nyomon követhető időrendben is, hogy milyen lépések történtek - nem akarom újra megismételni, hiszen én is utaltam rá a bevezetőben, és több felszólaló is említette. Nagyon érdekes az az érvelés, amikor a Medgyessy-kormány mulasztására igyekeznek hivatkozni önök, amikor abban a határozatban világos határidőként, a kormány számára elrendelt határidőként 2002. április 1-je volt megjelölve. Ez nem arról szól, hogy jött a kampány, vagy nem jött a kampány; ez arról szól, hogy egy önök által sürgetett, önök által mesterségesen keresztülerőltetett határozatot az önök kormánya nem hajtott végre. Nekünk ez örökség volt, a feladat is, a határidő be nem tartása is.

Az önkéntes tartalékos rendszerre való áttérés bevezetése olyan feladat, amit a kormány fontosnak tart - ezt meg fogjuk valósítani. Kitűnően alkalmas jó pár olyan feladat ellátására, amelyet korábban ez a határozat a nemzetőrség feladataként jelölt meg.

A másik nagyon fontos dolog: több hozzászóló utalt arra, hogy nélkülözhetetlen társadalmi feladatok vannak. Itt egy nagyon érdekes megközelítésbeli különbségre szeretnék utalni, hogy sok olyan érveléssel és sok olyan feladattal, amelyeket önök felsoroltak, mi magunk is egyetértünk. Ezeknek az elvégzését szükségesnek tartjuk, egyrészt a honvédség erőivel, másrészt azokkal a társadalmi szervezetekkel együttműködve, amelyek nagyon fontosnak tartják a hazafias nevelést, a honvédelmi nevelést, a különböző technikai sportokat, amelyekre önök is utaltak. Velük együtt fogunk igyekezni elvégezni ezt, velük együttműködve és őket támogatva.

Elhangzott Simicskó úr érvelésében az, hogy mi meg akarjuk szüntetni a nemzetőrséget. Ez furcsa érvelés, hiszen az a nemzetőrség, amelyről itt ma vitatkozunk, nem létezik, nem jött még létre, így megszüntetni sem tudjuk.

De ha az előbb már a társadalmi szervezeteket szóba hoztam, arra is szeretnék utalni - erről önök meg ne feledkezzenek -, hogy több mint száz - nem tévedés: több mint száz - olyan társadalmi szervezet van ma Magyarországon, amely a nemzetőr vagy nemzetőrség nevet a nevébe foglalja. Nyilván nem ok nélkül, hiszen ezekbe a szervezetekbe olyan emberek tömörülnek, akik vagy nemzetőrök voltak '56-ban, a nemzetőrség eszméjét fontosnak tartják, vagy a honvédelem ügyét mindenek felett állónak tekintik. Ezekkel a szervezetekkel a tárcának folyamatos kapcsolata van, s igyekszünk a velük való együttműködést a jövőben is elmélyíteni.

Érdekes gondolat, hogy vajon mi kockáztatja az ország biztonságát. Ez már nem egészen jól érthető a számomra, hogy jön ide az ország biztonsága: ha nincs nemzetőrség, akkor az ország nincs biztonságban - én egészen másképpen gondolkodom erről. Az az örökség, amit mi megkaptunk az előző kormányzattól, nem igazán fényes. Nem biztosít a számunkra kényelmet, amire persze nem is vágyunk természetesen, hiszen kemény munkavégzésre szegődtünk, és arra, hogy a hadsereg képességeit fejlesszük. Éppen ezért változatlanul az a meggyőződésünk, hiszen az előző vitában is elmondtuk, az előző kormányzati időszak vége tájékán, hogy minden anyagi, technikai és szellemi erőt ennek a feladatnak az elvégzésére akarunk összpontosítani, hiszen megkívánja ez a feladat ezt az összpontosítást.

Nagyon rossz érzéssel hallgattam azokat a gőgös megjegyzéseket, amelyek azokról a derék emberekről szóltak lekicsinylően, akik önként vállalnak feladatot a hadseregben. Ilyen kifejezések hangzottak el, hogy szerződéses katonának behívott munkanélküliek hada - ha jól emlékszem, Simicskó úr mondta ezt -, vagy hogy kalandvágyból jönnek ezek az emberek, vagy hogy nem tudnak teljesíteni, vagy vajon mit csinálnak majd a munkaidő után, mert a munkaidőben kiesik a ceruza, a fegyver és minden egyéb eszköz a kezükből. Miért nem tudják önök elhinni azt, hogy aki idejön, az hazaszeretetből jön? Vagy miért nem tudjuk azt elképzelni, hogy ezeknek az embereknek fontos a honvédelem ügye? Persze, közben megélhetést is keresnek, ez természetes.

Én tanácsolom: ezt felül kellene önöknek vizsgálni, és át kellene gondolni, és nem kellene feleslegesen sértegetni azokat a fiatalokat, akik jó szándékkal a hadsereg kötelékébe állnak.

Az már más kérdés, hogy nem volna célszerű őket tovább zsoldosnak nevezni - a zsoldos rossz ízű, pejoratív kifejezés, ami inkább azokra vonatkozik, akik idegen érdekekért szegődnek el, és kifejezetten a pénz mozgatja őket, itt pedig egészen másról van szó.

Valóban mondta ma Medgyessy Péter, hogy sok mindenre nem fogunk majd nemet mondani csak azért, de azt nem mondta, hogy meggondolatlanul mindenre igent fogunk mondani. Egyébként erre a javaslatra természetesen igent fogunk mondani, hiszen a javaslatunk arról szól, hogy vizsgáljuk felül ezt a határozatot.

Racionálisan mérlegelünk: számba vesszük a lehetséges előnyöket és hátrányokat, megnézzük, hogy milyen lehetőségekkel bír a tárca, hogyan illeszkedik be ebbe az átalakítási folyamatba ez az egész, és ezek alapján tesszük meg a javaslatunkat. Én egyébként nagyon szépen köszönöm mindenkinek az érvelését, aki olyan megfontolásokat vetett fel, amik akár a következő napokban vagy hetekben is teljesen egyértelműen formálni fogják a gondolkodásunkat.

Nagyon furcsa volt az a megjegyzés, hogy elfütyültük azt a pénzt, amit ránk hagytak - szó nincs erről. Aztán egy másik dolog: a költségvetés szerkezete, amiről szó volt - ez is egy örökség. A költségvetés szerkezete több év alatt alakult olyanná, ahogyan most kinéz, nem kis idő és nem kis erőfeszítés kell majd ennek a megváltoztatásához.

(18.40)

A mi szándékunk az, hogy ezt úgy alakítsuk át – ahogy a képviselő úr is elmondta –, hogy a csapatok legyenek a központban, és a képességfejlesztés legyen mindenek fölött való.

Nagyon rosszízű a vadászgép esetét idehozni, ugyanis a vadászgép nem a vadászgépről szól, az egész vita nem a gépről és a gép képességeiről szól. Az egész gép körüli vita a Fidesz kommunikációs stratégiájáról szól. Arról szól, hogy önök egy nem megfelelő képességű gépet olyan fizetési feltételekkel hagytak ránk, amibe beledöglenénk, ha úgy vinnénk tovább, hiszen 30 milliárdokat kellene évente kifizetni, ez tarthatatlan; másrészt nem kerülne a tulajdonunkba a gép. Nem rendelkezik olyan képességekkel – ahogyan Keleti úr utalt rá –, ami nélkül ma már egy gép alkalmazása elképzelhetetlen. Ezért önök keresnek leegyszerűsítő formulákat, odaállnak a nyilvánosság elé, s próbálják az embereket megetetni, hogy milyen csodálatos volt az a döntés, amit önök ránk hagytak. Ezzel szemben már a racionális érvelés nehéz, de lehetséges, és meg fogjuk tenni minden fórumon, hogy a közvéleményt hitelesen tájékoztassuk arról, hogy önök rossz gépet vettek, drágán, és úgy, hogy vissza kellett volna adni. Ezzel szemben mi alkalmas gépet veszünk, finanszírozható feltételekkel, és a futamidő végén a tulajdonunkba kerül. Erről van itt szó.

Helytelen a német gépjárművekre utalni azért, mert ez tipikus esete annak, amikor igent mondtunk az önök kezdeményezésére. Ugyanis a német gépjárművek fölajánlása az előző kormány alatt történt, a német gépjárművek alkalmasságát az előző minisztérium vezetése bírálta el, akkor állapodtak meg a németekkel minden feltételben, és mi azért, hogy átmeneti egérutat nyerjünk, és hogy jobb helyzetbe kerüljön a hadsereg, és egy dandárt sokkal jobb helyzetbe tudjunk hozni, mint amilyenben volt, ezért az önök előkészítését jóváhagyva pontot tettünk az ügylet végére, és behoztuk ezeket a valóban használt, de lényegesen jobb állapotban lévő gépeket. Itt megint jön a Fidesz kommunikációs stratégiája: megint kiállunk a nyilvánosság elé, és nem beszélünk arról, hogy a mi kormányunk csinálta meg az üzletet, és a szocialista kormány csak végrehajtotta és befejezte, és nem beszélünk arról, hogy jobb helyzetbe került ezáltal a hadsereg, hanem beszélünk arról, hogy kidobáljuk a pénzt, milliárdokat, és hol marad el az a nagyszerű fejlesztés, ami ebben a tízéves fejlesztési programban benne van.

A híradástechnikai eszköz, az aztán végképp kabaréba illő dolog. Ez az én szememben az: ha nincs valódi probléma, majd csinálunk műbalhét, kitaláljuk ezt a 32 milliós beszerzést, amit egyébként – tegyük hozzá – korszerű normák írnak elő a hadseregben. Önök vissza akarják hozni a Kalocsát? A húsz évvel ezelőtti sárban csúszást? Ez a minta, és arról beszélünk, hogy micsoda tapasztalatunk van a hadseregről? Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy jóval kevesebb tapasztalatunk van a jövő modern hadseregéről, amit szeretnénk megvalósítani, és ezekre a nosztalgiákra építünk. Ha valaki ma, 2003-ban egy hifitornyot vagy egy DVD-lejátszót feleslegesnek nyilvánít akkor, amikor egyfolytában arról papolunk, hogy javítani akarjuk a munkakörülményeket, és hogy emberhez méltó, olyan pihenési körülményeket akarunk a katonáknak megteremteni, ami vonzóvá teheti a pályát, akkor itt megint arról van szó, hogy önök szórakoznak velünk. Kiállnak a nyilvánosság elé, és mindenféle csúsztatásokkal még olyan érzetet is keltenek, hogy netán ez a vezetők vagy a parancsnokok irodájában lesz majd elhelyezve, amikor még be sincs szerezve - de hát önök már előre tudják, hogy hol lesz majd. (Dr. Kis Zoltán: Mert ők oda tették volna.) Igen.

Mindezeket az ügyeket leszámítva, amelyekre itt a végén részletesen reagáltam, nagyon szépen köszönöm mindenkinek az érvelését, aki valódi, racionális érveket vetett föl. Mélyen elgondolkodtatott, és a következő napokban is tovább fogok gondolkodni ezeken. Azt hiszem, akkor járunk helyes úton, ha önök azt a gyakorlatot, azt a helyes gyakorlatot követik, hogy felhívják a figyelmünket a valódi hibákra, s olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyeken a kormány komolyan elgondolkodhat; ami nem felbosszant bennünket, ami nem magyarázkodásra késztet – az önök szándéka szerint persze, ezt tegyük hozzá –, hanem olyan valódi gondolatmenetet indít el, aminek csak egy célja lehet, hogy a jövő modern hadseregét egymással együttműködve úgy teremtsük meg, hogy kiszámíthatóak legyenek ezek a folyamatok, és hosszú távon egyértelműen oda vezessenek, hogy egy jóval ütőképesebb, a szövetségesekkel is mindenoldalúan együttműködni tudó hadserege legyen Magyarországnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Tekintettel arra, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára is sor kerül. A részletes vitára bocsátásról a jövő heti ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről szóló 1999. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1665. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1665/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Pál Tibor belügyminisztériumi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr.