Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Juhos Katalin tízperces időkeretben, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó.

DR. JUHOS KATALIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy, talán lényegtelen félmondattal a hozzászólásomat, amely a törvényjavaslat általános indoklásában található, és amely elsőként szemet szúrt, amikor ez a törvényjavaslat a kezembe került. Ez a félmondat így szól, hogy "a kormány az érintettekkel történt többszöri egyeztetést követően".

Nem tudom, hogy ez a félmondat mit jelent a kormány, illetve az előterjesztő Belügyminisztérium számára, hiszen érintetteknek ennél a törvényjavaslatnál az önkormányzatok polgármestereit és a törvényjavaslat fontosabb részénél a kerületek polgármestereit érteném én. Tehát szeretném, ha itt, a tisztelt Házban is elhangozna, hogy az a fajta egyeztetés, amely egy ilyen törvényjavaslat benyújtásához valóban elengedhetetlen lenne, nem történt meg, sem a kerületi önkormányzati vezetőkkel, sem pedig a politikai pártok között, azon politikai pártok között, amelyek itt, a parlamentben helyet foglalnak. Néhány párperces, rövidke szakértői egyeztetésről tudok, de szakmai, politikai egyeztetésről nem, tehát ez az első sérelem, az első észrevétel, amelyet ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék tenni. Ha sor került volna egy ilyen politikai egyeztetésre például, akkor valószínűleg ott el tudtam volna mondani azt az önök által talán ismert mesét, hogy mi is az elvárásunk egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban.

A mese úgy szól, hogy állt egy szilvafa egy tó partján, a tóban éppen fuldoklott egy szúnyog, illetve egy kis virág nőtt a tó partján, amely éppen kiszáradni készült. A fáról lehullott egy szilva, hullámokat gerjesztett, ennek kapcsán a szúnyog fel tudott szállni, a kis virág pedig vizet kapott, és tovább élhetett. Vagyis egy lehulló szilvától mindenki jól járt. Ezt vártuk volna el egy valóban nagyon régóta húzódó vita kapcsán, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás kapcsán a kormánytól és az Országgyűléstől, hogy találjon egy olyan megoldást, amely mindenki számára, valamennyi, mind a 24 érintett önkormányzat számára megfelelő. Hiszen egyenrangú településekről, egyenrangú önkormányzatokról beszélgetünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy Fővárosi Önkormányzat vagy I., XVII., XIX. kerületi önkormányzat. Egyenrangú önkormányzatokról beszélünk, és az az elvárásunk, azt hiszem, mindannyiunknak, akik ebben a témában érintettek vagyunk, hogy egyenrangú félként is kezelje a politika minden résztvevője ezeket az önkormányzatokat. Éppen ezért ehhez a törvényjavaslathoz több módosító indítványt is benyújtottunk.

Az egyik része ezeknek a módosító indítványoknak eljárásjogi, és itt máris vitába kell szállnom Bőhm András képviselőtársammal is, illetve a Belügyminisztérium tisztelt képviselőjével is, hiszen valóban nagyon régóta vita, gyakorlatilag a fővárosi törvény megalkotása óta vita a forrásmegosztás kérdése. Azonban hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mindaddig, amíg a kerületeknek egyetértési joguk volt, ez a vita elhúzódó eljárásjogi, napi gondokkal terhelt vita volt, de legalább egyetértési joguk volt a kerületi önkormányzatoknak. Akkor, amikor ezt a szabályozást a fővárosi főpolgármester kérésére, az akkori - mai - kormánypárti képviselők, polgármesterek kérése ellenére kivették a törvényből, és a továbbiakban nem volt a kerületeknek egyetértési joga, ezt mindenki sérelmezte. Hiszen pártpolitikai hovatartozástól függetlenül pontosan tisztában volt valamennyi kerületi vezető azzal, hogy ennek a passzusnak a megszűnése még nagyobb egyeduralmat tesz lehetővé a források fölött a Fővárosi Önkormányzat számára. Nem értek egyet azzal, hogy kisebbség és többség, hiszen azt gondolom, hogy a demokrácia alapja a szavazás, a demokrácia alapja a többségi vélemény elfogadása. Tehát az egyik módosító indítványunk és javaslatunk - és kérem, hogy a kormánypárti polgármesterek és a többség is támogassa -, hogy a kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat, tehát együtt a 24 önkormányzat többségének javaslatával, egyetértésével lehessen majd a forrásmegosztási szabályokat elfogadni.

Természetesen vannak tartalmi módosító javaslatok is, ezeket is tulajdonképpen kétfelé bontanám. Nagyon érdekes és meglepő fordulatok, szóhasználatok vannak ebben a törvényjavaslatban akkor, amikor a feladatarányos megosztás alapelveit szabályozó passzusokat, paragrafusokat olvassuk. Meglepett igazából, hogy egy olyan megfogalmazás, egy olyan alapelvrendszer bontakozott ki, amely ellen oly vehemensen, élethalálharcot folytatva küzdöttek az MSZP-s budapesti képviselők akkor, amikor a szabad demokraták főpolgármester-helyettesét próbálták sarokba szorítani, hiszen ezek a megfogalmazások és ezek az úgymond normatív előírások, ha szabad nevén neveznem, Atkári János tollából valónak tűnnek. Meglepett, hogy ilyen, gyakorlatilag átláthatatlan, a költségvetési bizottság kisebbségi véleményében megfogalmazott "hogy is lesz ez? most jó lesz ez?" kérdésre sem választ adó alapelvek kerültek beépítésre ebbe a törvényjavaslatba. Természetesen arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, nehéz alapelveket, normatív rendszereket felépíteni akkor - és itt megint csak vitában vagyok a Belügyminisztérium képviselőjével -, amikor nem azonosak a feladatok. Bőhm András is kifejtette, hogy nem azonosak az ellátandó feladatok, sem főváros és a kerületek szintjén, sem kerületek közötti szinten, tehát valóban nehéz normatív rendszert felépíteni, de nem lehetetlen egy olyan normatív rendszer és alapelvek kimondása, amellyel valamennyi érintett önkormányzat egyetértene.

Még egy probléma van, ezt is már többen feszegették itt a tisztelt Házban, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ez pedig az, hogy ugyan a magyar nyelvnek vannak ilyen fordulatai és érdekes gondolatai, hogy jaj, hideg van kint, csukjuk be az ablakot - na de kérem, attól még kint hideg marad! Tehát ez a törvényjavaslat tulajdonképpen ennek a szófordulatnak a jegyében született, hiszen azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat majd egy külön törvényen keresztül 2004-től érvényes lesz. Tegnap éjszaka itt együtt ültünk, szavaztunk egy költségvetési törvényről, amely, mindannyian pontosan tudjuk, éppen azért, mert nem a normatívákra helyezte a hangsúlyt, még súlyosabban fogja érinteni a fővárosi kerületeket, mint bármelyik másik önkormányzatot az országban.

Hiszen mindazokból az indokokból, amelyek a kormánypárti többségtől elhangzottak - igaz ugyan, hogy az iskolai, kulturális, egyéb normatívák nem nőnek olyan mértékben, mint kellene, ámde a személyi jövedelemadó, ámde az iparűzési adó, ámde a gépjárműadó majd az önkormányzatoknál lesz -. nagyon pontosan látszik, hogy ezek a fővárosnál lesznek, és a kerületek számára megint csak egy nagyon rossz és hátrányos elosztási rendszer lesz 2003-ban, akkor, amikor amúgy is súlyos és nehéz pénzügyi gondokkal kell majd az önkormányzatoknak szembenézniük.

(14.00)

Természetesen azért, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, amit az elején mondtam - hogy szeretnénk erre a problémára mi is megoldást találni, szeretnék egy olyan közös nevezőt elérni, hogy - akár 2003. január 1-jétől, hiszen nem látom ennek egyébként időbeli akadályát -, találjunk egy megoldást, nem külön jogszabályban, hanem akár ebben a törvényben, illetve törvényjavaslatban. A normatív szabályozáshoz is nyújtottunk be módosító javaslatokat, éppen arra figyelemmel, hogy a kerületek feladatarányosan, az ő feladatuknak megfelelő arányban is részesüljenek.

Azt kérem önöktől - most ugyan nem minden szocialista kerületi polgármester van jelen a teremben, ha jól látom, nincs is senki -, hogy támogassák az általunk benyújtott módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Bőhm Andrásnak, a Szabad Demokraták Szövetségétől.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Én csak be szeretném fejezni az előző felszólalásomat, és később kitérnék a most hallott értékes gondolatokra is. Tehát ott hagytam abba az imént, hogy ha nem kerül január 1-jétől bevezetésre, akkor mi fog történni 2003-ban. Nagyon értékes és érdekes lesz ennek ellenőrzése akkor, amikor megszületik ez a külön törvény, a legszélesebb körű egyeztetés alapján, ami azokat a modellszámokat, ismérveket tartalmazza, amik szerint ezt össze lehet hasonlítani, hogy a Fővárosi Önkormányzat vajon miként járt el. Juhos Katalin is tudja, és sokan tudják, hogy hasonló modellszámok alapján törekszik a főváros arra, hogy minél objektívebb elosztási módot alkalmazzon. Tehát én azért mondom, hogy elképzelhető - én kizárom a magam részéről, de elképzelhető -, hogy a Fővárosi Közgyűlést szembesíteni lehet azzal, hogy mit tett az év elején a később megjelenő jogszabálymodell objektív körülményével szemben.

Még valamit: ez igazából parlamenti körben nem sokat jelent, de szükségesnek tartom elmondani - és ez is számon kérhető lesz, tehát csak ezért vetemedem erre -, hogy én magam ígéretet teszek arra, hogy az idei forrásmegosztás széles körű egyeztetésen fog alapulni, és minden józanul, objektív módon kezelhető felvetés sokszoros-sokszoros egyeztetést követően egy középutat fog eredményezni.

A jogszabályt érintő további észrevételeket pedig egy másik felszólalásnál szeretnénk tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Pál Tibor belügyminisztériumi államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó.

PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Bízva abban, hogy a forrásmegosztás szabályozása valóban egy jó szakmai vitán keresztül fog alakulni, én arra kérem képviselőtársaimat, hogy valóban szakmai javaslatokkal módosítsák vagy szakmai javaslatokat tegyenek az előterjesztéshez.

Viszont szeretnék reagálni arra, amit Juhos Katalin képviselő asszony elmondott az egyeztetéssel kapcsolatban. Két körben történt a törvény egyeztetése. Az első körben az érdekszövetségekkel ültünk le, és velük egyeztettük az elképzelésünket. A második körben pedig a pártok képviselőivel - ott a Fidesz képviselője is jelen volt - történt egyeztetés, ahol jegyzőkönyv is készült, és megállapodás született, hogy ilyen módon fogjuk beterjeszteni a törvényt. A képviselő asszony valószínűleg azért maradt ki ebből az egyeztetésből - most végiggondoltam -, mert amikor az első egyeztetés volt, az az önkormányzati választás után volt, és ön már akkor nem volt polgármester, a második egyeztetés pedig akkor volt, amikor ön még nem volt parlamenti képviselő. De bízom benne, hogy a vitában és a későbbi egyeztetések során azt a tudást, azokat a javaslatokat, amiket az előterjesztés javítása érdekében szeretne tenni, el tudja juttatni hozzánk, és végig fogjuk gondolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, a Demokrata Fórum képviselőjének.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam kétperces felszólalással hozzászólni a vitához, de miután megindultak a kétpercesek, én is hozzászólok.

Bőhm András képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy Újpest polgármestere volt az első, aki az Alkotmánybírósághoz fordult, és nem a Fővárosi Önkormányzat, tehát a hozzászólásban szerintem ezt az időbeli sorrendet ne felejtsük el. Ez az egyik, amit szerettem volna hozzátenni.

A másik: Pál Tibor államtitkár úrtól szeretném megkérdezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum részéről ki vett részt ezen a négypárti egyeztetésen, hiszen az MDF-en belül én vagyok a témafelelőse ennek a kérdésnek, és engem nem hívtak semmiféle ilyen egyeztetésre.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként, Újpest polgárainak az érdekeit szem előtt tartva, a forrásmegosztás rengetegében bolyongva többször felmerült bennem a kérdés, hogy a rendszerváltás - mely megjegyzem, az akkori gazdasági életben mutatkozó mélypont egyenes következménye volt - következtében kialakult önkormányzati rendszer miért nem tudta kezelni a helyi szükségleteket kielégítő, a szubszidiaritás elvét megkövetelő közigazgatási és lakossági szolgáltatást ellátó feladatok gazdasági következményeit.

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok kétszintűsége a feladatok és a hatáskörök szétválasztásának rendszere az eltelt 12 évi gazdálkodás távlatából úgy ítélhető meg, hogy a kerületi önkormányzatok számára a költségvetés, a gazdálkodás törvényi szabályozása nem biztosított kellő garanciákat. A többségi elv alapján ugyan, a köz érdekét szolgálva, de a helyi alapjogok védelmének csorbításával - mondom mindezt azzal a lokálpatriotizmussal, mely minden, Újpestért dolgozó, küzdő ember lelkületében benne van.

A forrásmegosztás törvényi szabályozásának két felvonásáról kell beszélnünk, melyet az 1992-94. évekre a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény szabályozott, a 17. §-tól a 20. §-ig, és 1995-től kezdődően a helyi önkormányzatokról szóló, többször módosított 1990. évi LXV. törvény szabályoz. Az 1992-94. évekre érvényes törvényi szabályozás szerint a megosztott bevételek köre: a magánszemélyek jövedelemadójából - az állami költségvetésről szóló törvény alapján - a települési önkormányzatokat megillető rész; az egyéb központi adók; az állandó népesség egészéhez kapcsolt normatív állami támogatás; a helyi adókból származó bevételek. Ezt az időszakot sokkal kiszámíthatóbb, tervezhetőbb és nem utolsósorban a többség akaratát tükröző gazdálkodás jellemezte.

Az 1995-től érvényes szabályozás lényegében 1992-től változatlanul hagyta a megosztandó bevételek körét, csupán tartalmi változást jelentett, Ennek egyik oka, hogy 1995-től az állandó népesség bizonyos korcsoportjaihoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulások kerültek a megosztandó bevételek körébe, a másik a fővárosi igazgatási és közművelődési feladatokhoz kapcsolódó, az állandó népesség után járó normatív állami hozzájárulásnak a megosztandó bevételek köréből történő kikerülése.

Az 1994. évi LXIII. törvény intézkedése alapján a fővárosi gazdálkodásra a két szintből adódó sajátosságok miatt külön szabályokat is meg kell állapítani a törvényalkotóknak. Ezeket találjuk meg az Ötv. 64. és 64/C. §-aiban. Fontos rendezőelvet állapít meg a törvény az önkormányzati gazdálkodás alapját képező bevételeket illetően. Deklarálja, hogy a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvény rendelkezése alapján a fővárosi önkormányzatok differenciáltan részesülnek az önkormányzati bevételekből.

A bevételek négy csoportját alakítja ki a törvény attól függően, hogy ki jogosult a bevételre. A bevételek első csoportját alkotják azok a bevételek, amelyek a Fővárosi Önkormányzatot és valamennyi kerületi önkormányzatot is önállóan és közvetlenül megilletnek. A bevételek másik csoportját az osztott bevételek képezik. Ezek részben a Fővárosi Önkormányzatot, részben pedig a kerületi önkormányzatot illetik meg. A megosztás a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik. A döntés előtt köteles a közgyűlés a kerületi képviselőtestület véleményét kikérni. Kötelezi a törvény a Fővárosi Önkormányzatot, hogy a véleményadásra legalább tíz napot biztosítson.

Tulajdonképpen ez volt az a negatív törvényalkotás, melyben a kerületi önkormányzatok részéről úgymond tiltottá vált az egyetértési jog, hiszen a véleménynyilvánítással a Fővárosi Önkormányzat azt csinál, amit akar, hiszen csak egy pipa, hogy ezt a feladatot is elvégezte. Semmi jogi következménnyel nem jár a döntése, hiszen nincsenek olyan garanciális kötelezettségei, amelyeket számon is kérhetnek tőle.

Az 1994. évi Ötv.-re vonatkozó módosítás ezt teljes egészében legalizálta számukra. Változtak ezzel a kerületeket képviselő delegáltak küldésének sarokpontjai is, hiszen ettől kezdve nem küldhettek a Fővárosi Közgyűlésbe kerületi érdekeket képviselő embereket.

(14.10)

Ez a törvényi szabályozás volt az az önkormányzati autonómiát sárba tipró intézkedés, amely egy demokratikus jogállamban nem elfogadható. Az Alkotmánybíróság 47/2001. november 22-ei határozatában megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi törvényben nem állapította meg a törvény 64. § (4) bekezdésében, a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 64. § (5) bekezdése szerinti megosztásának, a kerületi önkormányzatok számára az alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított önkormányzati alapjog védelmének garanciális szabályait. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést arra, hogy jogalkotási kötelezettségének 2002. december 31-éig tegyen eleget.

Azért nem tudok egyetérteni a Bőhm András képviselőtársam által elmondottakkal, hiszen ha az előttünk lévő törvényt fogadjuk el, akkor az Alkotmánybíróság ezen döntése nem fog érvényesülni a 2003. évben.

Az Ötv. 64. § (5) bekezdése úgy ad felhatalmazást a fővárosnak, hogy az jogi kötöttségek nélkül, széles mérlegelési jogkörben rendelkezhet az Ötv. 64. § (4) bekezdésében meghatározott bevételi források felett. Döntési szabadságának egyetlen eljárási feltétele van, nevezetesen az, hogy ki kell kérnie a képviselő-testületek előzetes véleményét. A vélemény azonban a közgyűlést nem köti, szabad belátásától függ, hogy döntése során figyelembe veszi-e vagy sem, illetőleg milyen mértékig veszi figyelembe. A Fővárosi Önkormányzat maga is gazdasági érdekeltséggel rendelkezik ezeknek a forrásoknak az elosztásában. A Fővárosi Önkormányzatnak ez a forrásmegosztást befolyásoló érdekeltsége magában hordozza a centralizációs törekvések érvényesülésének, a kerületi önkormányzatok önállósága csorbításának lehetőségét. Lehetőséget ad arra, hogy a kerületi önkormányzatokat az alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján megillető autonómia sérüljön. Ezért az önkormányzati rendeletalkotás körébe utalt forrásmegosztás tekintetében törvényi szabályoknak kell megteremteni azokat a garanciákat, amelyek a főváros érdekeivel szemben a kerületi önkormányzatok alkotmányban szabályozott alapjogait védelemben részesítik, biztonságot nyújtanak arra, hogy az anyagi források hiánya a kerületi önkormányzatok feladatellátását ne veszélyeztethesse.

Ezért az Alkotmánybíróság megállapította: alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés az Ötv.-ben nem szabályozta a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek megosztásának elveit és részletes szabályait.

A kormány által a jogalkotási kötelezettség teljesítésének szándékával benyújtott törvénytervezettel kapcsolatban a fentiekben leírt kötelezettségek ismeretében az alábbi véleményem fogalmazódott meg a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként:

A törvénytervezet nem tesz eleget az Alkotmánybírósági határozatban előírt jogalkotási kötelezettségnek, hiszen konzerválja és ezzel továbbra is fenntartja a mulasztásos alkotmánysértés állapotát, hiszen semmit nem szabályoz, csak időhúzási színezete van.

Nincs meg a forrásmegosztás elosztásának garanciális szabályozása, mert a tervezetben említett külön törvény még nem került napirendre, s ennek esetleges elkészülte esetén is csak 2004. évi forrásmegosztás időszakát jelöli meg, tehát az elosztás elveit továbbra is a Fővárosi Önkormányzat saját hatáskörben végezheti a 2003. évi költségvetést illetően, a kerületek beleegyezése nélkül.

Bizonyára elkerülte a figyelmét az előterjesztőnek, de továbbra is csak véleményezési jogot ad lehetőségként, holott a kerületek egyetértési jogának visszaállítása már régóta szükségszerű. Ennek hiánya nagyban csorbítja a kerületek önálló döntési lehetőségét.

Az Alkotmánybíróság határozata már több mint egy éve előírta a jogalkotási kötelezettséget. Ez ismert volt a jelenlegi kormány előtt is, ennek ellenére a beterjesztett törvénytervezet fércmunka, nem kidolgozott, nem biztosítja a kerületi önkormányzatok védelmét, garanciális tételek hiányában, nem felel meg az előírt kötelezettségeknek. Így a 2003. évi forrásmegosztás továbbra is a régi elvek mentén kerülhet végrehajtásra, sárba tiporva az önkormányzatiság elvét. Hol itt a törvényesség, a helyi önkormányzati szint védelme? Hol van a jogalkotási kötelezettség végrehajtása? A törvényhozói hatalommal élni lehet, de visszaélni nem, hiszen az elszámoltatás a választópolgárok kezében van.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja által benyújtott módosító indítványokat.

A kerületek is többet érdemelnek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Devánszkiné dr. Molnár Katalinnak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő asszony.

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A legjobb mondatokat hallottam most, amire a hozzászólásomat megkezdhetem.

Amikor meghozta az előző parlament az utóbb nem éppen jogszerűnek minősített döntéseit, akkor azt hittük, hogy húha, milyen jó lesz az önkormányzatoknak, bár mindannyian tudtuk - köztük a IV. kerület polgármestere is -, hogy alkotmányos aggályok merülnek fel.

Most én úgy érzem, A Belügyminisztériumnak arra kellett törekednie, hogy olyan javaslatot terjesszen a tisztelt Ház elé, amely első ránézésre sem alkotmányellenes, amely első ránézésre is törvényes és végrehajtható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Dercze Tamás szavai csengnek a fülembe. Ő ott volt azon az egyeztetésen, ahol én az egyik érdek-képviseleti szervezet egyik lemondó tagjaként vettem részt, és azt mondta, ha a Belügyminisztérium beterjeszti a többség egyetértési jogára vonatkozó javaslatát, abban a pillanatban az Alkotmánybírósághoz fordul, mert a kisebbség véleményének a sárba tiprását fogja ez a javaslat jelenteni.

Én teljes mértékben meggyőződtem arról, hogy neki igaza van, és én is támogattam a Belügyminisztérium vezetésének azt az elképzelését, hogy az egyetértési jog gyakorlásának ezt a fajta módozatát ne alkalmazzuk. Tehát nagyon köszönöm innen, a parlament soraiból Dercze Tamás polgármester úrnak, hogy világosságot gyújtott az agyamban, mert korábban úgy gondoltam én is, hogy legalább a többség egyetértését be kellene szerezni. Ugye, akkor a következő lépés az, ha nem a többség egyetértő véleménye - mert így lesz egy kisebbség, amelynek az önkormányzati alapjogait sértjük -, akkor szerezzük be az összes kerületi önkormányzatnak az egyetértő véleményét. Mivel huszonhárom kerülete van a fővárosnak, és nagyon jól elmondta képviselő asszony, de Bőhm András is jelezte, hogy milyen különbségek vannak a kerületek között, ez egy olyan álom és egy olyan illúzió, amelyet soha meg nem lehet valósítani.

Akkor mi a megoldás? És most van itt az a pont, hogy miért támogatom a Belügyminisztérium előterjesztését, javaslatát - az MSZP frakciót is képviselve most, ahogy itt körülnézek. Azért támogatom, mert megkeresi azt a lehetőséget, hogy ne a huszonhárom egyenrangú önkormányzat szavazása mondja meg, hogy elfogadják-e a forrásmegosztást, amelyet egy ugyancsak egyenrangú huszonnegyedik, a Fővárosi Önkormányzat fog rendeletével szabályozni, hanem alkossunk egy olyan normatívarendszert, egy olyan szabályozási mechanizmust, amelynél nincs vita arról, hogy melyik önkormányzat mennyit kap és milyen feladata ellátására kapja ezt. No, persze nekem sincsenek ezzel kapcsolatban sem illúzióim, tekintettel arra, hogy nemcsak azok a különbségek vannak meg az önkormányzatoknál, amelyeket önök már jeleztek, hanem például startvonaltól hátrányos helyzetben van néhány kerület.

Hadd említsek csak két olyan kerületet, amelyet mindig külső kerületként említenek, és ha már sokat citáltam a IV. kerületet, miért ne mondjam most is: egy korábbi városi ranggal rendelkező, egy komoly infrastrukturális rendszerben működő település lett kisebb-nagyobb módosításokkal a főváros IV. kerülete.

(14.20)

Mondjuk a XVII. kerületet, egyik sem volt város, két régi egyszerű falu - és elnézést kérek a választóimtól - földszintes kis parasztházakkal, és két XIX. század végén fejlődni kezdő, kicsit polgáriasodó, majd esetleg a polgári rangot is elérni kívánó önállósult településből, és egy, még csak települési rangot nem is szerzett településrészből állt össze 1950-ben a XVII. kerület.

Tessék nekem megmondani: össze lehet-e mérni a feladatot a IV. és a XVII. kerület között? És most nem mondtam belvárost, nem mondtam Bel-Budát és Külső-Budát, csak két külső kerületet említettem. Tehát ez nagyon nehéz feladat. De én azért emlékeztetem tisztelt budapesti képviselőtársaimat arra, hogy akármennyire is sokat szidtuk közösen a kerületek szempontjából a fővárosi előkészítő munkát, de készültek elemző anyagok. Ezek rendelkezésre állnak, végig kell őket olvasni, és ennek lehet a vége az, hogy egy olyan normatív szabályozást tartalmazó törvényjavaslat kerüljön ide a tisztelt Ház elé, amely valójában választ ad arra a kérdésre, hogy kinek mennyi jár a fővárosi forrásmegosztáson belül.

Minden évben a fővárosi forrásmegosztásról szólnak a híradók. Lehet, hogy el akarjuk érni azt, hogy két év múlva már ne erről szóljon minden januári, februári regionális műsor Budapest és Pest megye vonatkozásában? Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne egy-egy személy adott pszichés állapotán múljon az, hogy mi történik a holnapi közgyűlésen? Lehet, hogy ezt szeretnénk elérni. Lehet, hogy azt szeretnénk elérni, hogy ne kelljen lobbicsapatokat kitermelni a kerületi önkormányzatok emberei közül, hogy ne kelljen polgármestereknek baráti társaságból érdekszövetséggé alakulni annak érdekében, hogy a saját önkormányzatuk megfelelő finanszírozást kapjon.

És hadd mondjak még egy dolgot, kedves képviselőtársaim: ennek az egész ügynek a legfontosabb vonása az, hogy előbb - és nagyon gyorsan - és nem utóbb neki kell látni az önkormányzati hatáskör- és feladatjegyzék újragondolásának, mert ma már szinte alkalmatlan, és lehet, hogy jó volt a kilencvenes évek elején, de ma már, 2002 végén teljesen alkalmatlan, és nem mutat előre. És nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ezt a fajta fővárosi forrásmegosztást, mely feladatarányos és bevételarányos és korrigált bevételarányos és egyébként is forrásarányos kell hogy legyen, hasonlóan meg kell oldani, mint az egész országban működő önkormányzati rendszer hatás- és feladatkörét. És akkor elérhetjük azt, hogy az önkormányzatok azokat a feladatokat látják el, amelyek valóban az ő feladatuk, ehhez a feladathoz kellő finanszírozást kapnak, és a fővárosban végre egyszer nem azt fogja érezni egyetlen kerületi polgármester sem, hogy alárendeltje a főpolgármester úrnak, akit egyébként nagyon tisztel és becsül, de egy biztos: 24 egyenlő önkormányzatból áll a főváros. Ha ezt vesszük figyelembe, a módosító indítványokat is javasolom, hogy e vonatkozásban nyújtsuk be.

Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Juhos Katalinnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

DR. JUHOS KATALIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kicsit izgultam a felszólalásom előtt - mert bár kétgyermekes édesanya vagyok, mégis ez volt a szűzbeszédem -, nehogy hibázzak, de ilyen hibát nem vétettem. Ezt a tisztelt Belügyminisztérium képviselőjének mondom, hiszen nem volt egyeztetés, ahogy Pettkó úr is utalt rá. Én kerületi polgármestereket, alpolgármestereket kérdeztem meg, hogy ismerik-e ezt a benyújtott törvényjavaslatot, és nem ismerték ezt a változatot, amit most itt a tisztelt Ház előtt olvashatunk; illetve én is elismertem, hogy volt szakértői szinten egy egyeztetés, de ahogy Pettkó úr is mondta, politikai, szakmai szinten nem volt ilyen egyeztetés, és ez független az én politikai pályámtól, hogy éppen milyen pozícióban mondom ezt.

És még egy félmegjegyzés, hiszen nem erről szól a vita. A vita arról szól, ha jól érzékelem, hogy mindenkiben megvan a szándék, hogy ezt a problémát, ami a főváros és a kerületek között kialakult, illetve van, azon valamilyen kompromisszumos módon változtassunk. Csak erre szeretnék utalni akkor, amikor azt mondom, hogy nekünk, jelenlegi ellenzéki képviselőknek könnyű lenne és kényelmes lenne most hátradőlni a székünkben és megnézni, hogy azon a kevés költségvetési, állami költségvetési juttatáson, ami majd megilleti a fővárost és a kerületeket, hogyan - már bocsánat a szóért - marakodnak majd az önkormányzatok, és nem részt venni ebben a vitában, hanem tessék majd a szocialista kerületi polgármestereknek a szabad demokrata fővárosi vezetéssel majd megpróbálni egyezkedni és valamilyen egyezségre jutni. Tehát könnyű lenne így hátradőlnünk, és vitában nem részt venni, és csak nevetni a markunkba, de pontosan ezért a hozzászólásaink és a módosító javaslataink is azt mutatják és azt mondatják, hogy szeretnénk mi is megoldást találni erre a problémára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), kicsit jobb és kidolgozottabb formában, mint ahogy ezt a belügyminisztériumi előterjesztés tartalmazza.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pál Tibor politikai államtitkár úrnak.

PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Magam is csatlakozom ahhoz, hogy a jobbító javaslatokat kell elsősorban végignézni, de mivel itt másodszor is elhangzott az egyeztetéssel kapcsolatban egy felvetés, szeretnék erre reagálni. Mint ahogy mondtam, két körben történt ilyen egyeztetés, és az MDF is képviseltette magát ezen az egyeztetésen. Amikor mi az egyeztetésre hívtuk a pártokat, akkor a frakcióvezetőknek írtuk a meghívót, és azt kértük, hogy az önkormányzati ügyekben jártas szakembereket küldjenek el erre az egyeztetésre. Az MDF részéről november 8-án Gémesi úr jelen is volt ezen az egyeztetésen, és az egyeztetés során el is fogadta azt a javaslatot, amit ott megtárgyaltunk, erről egy emlékeztető is készült, úgyhogy ez megtörtént.

Én jeleztem, hogy ez egy szakmai egyeztetés volt. Egyébként pedig ezt megelőzően a minisztérium az önkormányzati érdekszövetségekkel folytatott egy egyeztetést, ahol az itt előbb felszólaló képviselőtársam szintén jelen volt.

Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ne ebbe az irányba menjen a vita, hanem inkább azokat a javaslatokat nézzük végig és azokról váltsunk szót, amelyek a beterjesztett forrásmegosztási módosítást javíthatják, változtathatják. Természetesen amennyiben ez szükséges, akkor még egy egyeztetést le lehet folytatni akár a pártok képviselőivel, akár a szakmai szervezetekkel.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Pettkó András, a Demokrata Fórum képviselője.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, és örülök, hogy ismét most kaptam kétperces felszólalásra lehetőséget az államtitkár úr után, mert azt tudom neki mondani, hogy Gémesi György nem mint a Magyar Demokrata Fórum által megbízott képviselő vett részt ezen az egyeztetésen, hanem mint egy önkormányzati szövetségnek a vezetője. Gémesi György képviselőtársam egyébként átadta nekem azt az anyagot, amit önök akkor kiosztottak, abban teljesen más dolgok szerepeltek, tehát nem tudom, hogy utána volt-e más egyeztetés vagy sem.

Egy biztos, hogy az előttünk levő törvény kétharmados törvény, mint ahogy azt az azonnali kérdésben, amit két hónappal ezelőtt tettem fel a Házban Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak, még jóval az önkormányzati választások előtt, ezt ő maga is elismerte, és akkor ígéretet tett, hogy be fogja terjeszteni a forrásmegosztási törvényt. Nos, az előttünk levő törvény tervezete nem erről szól, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak abban az esetben fogja tudni támogatni az előttünk levő törvénytervezetet, ha az általunk benyújtott módosító indítványokat a tisztelt kormánypárti többség elfogadja.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Kosztolányi Dénesnek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

(14.30)

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy Budapesten Demszky Gábor főpolgármester úr politikai hazardírozása a kerületek kárára folytatódik. És hogy ezt bizonyítsam önnek, különösen Pál Tibor úrnak, kicsit vissza kell hogy menjünk az előzményekhez, és nem tekinthetünk el attól, hogy megbeszéljük, milyen egyeztetést szeretnénk kerületi és budapesti oldalról.

1999. december 2-án kétoldalas levelet kaptam Demszky Gábor főpolgármester úrtól, amikor is december 10-ére, péntekre a Főpolgármesteri Hivatalba egy egyeztetésre hívta az egyéni választókerületekben, illetve a területi listán mandátumhoz jutott országgyűlési képviselőket. A levélben feltárta a válsághelyzetet, azt is megírta, hogy szeretné hangsúlyozni, hogy a helyzet nincs túldramatizálva, és e levél tartalma gyakorlatilag a saját tevékenységéről szólt, és annak a bemutatását taglalta.

Azt kérte Demszky Gábor főpolgármester úr: "Bízom benne, hogy Budapest és ezen keresztül az ország nem válik politikai presztízs áldozatává. Ehhez szükség van az ön segítségére is." Akkor ott voltam az egyeztetésen, a segítséget akkor is megpróbáltam megadni, de most is megadom, mert azt hiszem, hogy ez a presztízscsata, ami most folyt az elmúlt hónapokban Budapest Főváros Önkormányzatában, bizonyítja azt, hogy sajnálatos módon további presztízsveszteségek érhetik a fővárost.

Az SZDSZ-MSZP-kormány hatalomra kerülése után az önkormányzati bizottságban két ízben hallgattuk meg dr. Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt. Egyszer az alkalmasság vizsgálatakor, másodszor pedig a kormányprogrammal kapcsolatosan. Az önkormányzati bizottság tagjai igazolhatnak engem abban, hogy körülbelül tizenöt kérdést tettünk fel Budapesttel kapcsolatban, a forrásmegosztástól a 4-es metrón keresztül a tarifaközösség bevezetésének lehetőségéig; megkérdeztük a miniszter asszonyt, hogyan alakítja miniszterként a kormány és a főváros, valamint a főváros és a kerületek viszonyát, támogatja-e a Fidesz mindenkori törekvéseit a kerületi egyenjogúság és egyenrangúság visszaállítására. A válasz, államtitkár úr, az ön miniszter asszonya a következőt válaszolta: a budapesti problémák nem rá, hanem a fővárosra és a kerületekre tartoznak. Ennyi volt és függöny. Demszky úr azt a bárdolatlanságot is elkövette, hogy nem jelent meg ezen a bizottsági ülésen.

Most sincs itt a belügyminiszter asszony, úgyhogy betartotta a szavát; bízunk benne, hogy távol tartja magát a budapesti ügyektől. Bár nem vagyunk itt most Budapest-politikusok sokan, de ide kell hogy soroljam - és kellő tisztelettel említem -, hogy a Ház alelnöke is, aki az ülést vezeti, ebbe a körbe tartozó Budapest-politikusnak számít.

Tehát nem volt egyeztetés ezekben az ügyekben, sőt a törvényjavaslat az egyeztetéssel kapcsolatosan tesz egy jogosan kifogásolható megjegyzést. A részletes indoklás 1. §-ához azt illesztették hozzá, hogy lényeges eleme a módosításnak, hogy a kerületi önkormányzatok számára a jelenleginél lényegesen hosszabb idő, 30 nap áll rendelkezésre véleményük, álláspontjuk kialakítására. Remek, óriási eredmény ahhoz képest, hogy a főpolgármester úr egyik hétről a másikra, tíz napon belül döntötte el a forrásmegosztást a korábbi évekre.

Ezekről az ügyekről szívesen tárgyaltunk volna a főváros autentikus képviselőivel is. Jómagam is szerettem volna többek között Gy. Németh Erzsébet frakcióvezető asszonyt megkérdezni az önkormányzati bizottságban, de jó lett volna, ha Csabai Lászlóné is részt vesz az önkormányzati bizottság munkájában. Kérem, tájékoztatom a Házat és a közvéleményt, hogy Gy. Németh Erzsébet budapesti főpolgármester-jelölt a költségvetési vitában sem és a forrásmegosztási vitában sem vett részt a bizottság ülésén, sőt a szocialista képviselők sem vettek részt.

Továbbá, a mai kisebbségi, illetve önkormányzati bizottsági véleményt nem Jauernik képviselőtársamnak kellett volna elmondania, mert a bizottságban felkértük Hajdu képviselőtársat, hogy tájékoztassa a tisztelt Házat a bizottság véleményéről. Akkor mást hallottak volna, kicsit másképp festett volna a felszólalás, mint ahogy Jauernik úr azt előadta. Jauernik úr pontosan elmondta, hogy mi történt a bizottságban, csak azt nem mondta el, hogy többek között Kosztolányi Dénes és Hajdu úr tökéletesen egyetértettek abban, hogy a főváros az elmúlt hat-hét évben a forrásmegosztás folyamán bünteti a kerületeket.

Hajdu úrnak a hozzászólását majd a részletes vitában kénytelen leszek felolvasni, amiből mindenki számára kiderül, hogy tökéletes az egyetértés a szocialista vezetésű, a független vezetésű, a fideszes vezetésű kerületi polgármesterek és kerületek között, a külső és a belső kerületek között abban, hogy ami a fővárosban Demszky úr vezetésével folyik, és Atkári úr helyzetben tartása mellett folytatódhat, az természetesen a kerületek kárát fogja szolgálni.

Nem akármennyi összegről van szó, Jauernik úr, elhangzott az önkormányzati bizottsági ülésen; pontosan megjelöltük, hogy tavaly 195 milliárd forintról volt szó, és most úgy prognosztizáljuk, hogy körülbelül 200-205 milliárd forint elosztásáról lesz szó, amennyiben egyáltalán szó lesz.

Egyetlen igazság volt abban, hogy általános vitára azért tartottuk alkalmasnak az előterjesztést, mert tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság törvényesség helyreállítására történő felhívását. Csak ezért alkalmas most, csak ezért van most itt vita. Ha rajtunk múlt volna, mert az Alkotmánybíróság tavaly októberben... - azt ne firtassuk, hogy miért csak három-négy év után; a Fidesz kormányoldalról is és még korábban ellenzékből is nagyon sokszor kérte a fővárosi törvény kapcsán és a forrásmegosztás kapcsán az alkotmányosság megvizsgálását, de ennek a folyamata tavaly zárult le. Egy évet kapott a parlament arra, hogy az Alkotmánybíróság felhívásának eleget tegyen, de ennek, kérem szépen, úgy tett eleget, hogy egy nagyot bokszolt a levegőbe. Az, hogy önök, a belügyminiszter asszony egy külön törvényre bízza a forrásmegosztás meghatározását, hát ez a simli, kérem szépen, ez a nesze semmi, fogd meg jól!

Én el tudom azt fogadni, Bőhm úr, és el tudom, alelnök úr, igen nagy tisztelettel, fogadni, hogy önök nem merik lejátszani azokat a politikai csatákat itt, a parlamentben, amiket lejátszanak a fővárosban. Az SZDSZ nem akarja összerúgni a port az MSZP-vel fővárosi ügyekben, és fordítva. De hogy ennek a kerületek fogják meginni a levét, ez tarthatatlan!

Önök el akarják tenni ezt az egész problémát későbbre, majd későbbre! Kérem szépen, ez az előterjesztés akkor lett volna a miniszter asszonytól tisztességes, ha az a külön törvény ott van mellette, mert ott lehetett volna mellette, kérem szépen. Hat-hét év óta összejött az az ismeret és az a tudás, minden oldalról, a Hajdu képviselőtársam oldaláról, a mi oldalunkról, Juhos Katalin oldaláról, a polgármestermesterek oldaláról, kérem szépen, egy nap alatt meg lehet szövegezni azt a forrásmegosztási törvénytervezetet, amiről aztán érdemben tárgyalhatnánk.

Miért nem tesszük meg? Azért nem tesszük meg, mert ez a belső fővárosi presztízscsatákban kimerült, lemerült és sebeiket nyalogató MSZP-SZDSZ-es frakcióknak nincs ínyére. Tehát inkább azt tűrik el, hogy jövő tavasszal ugyanolyan háború törjön ki a főváros és a kerületek között, hogy Demszky úrnak megint sikerüljön különböző eszközökkel egymásnak ugrasztania különböző feladatnagyságú és tehetségű kerületeket, amiről a képviselő asszony is beszélt, hogy nem egyformák a kerületek. Szinte egyedül ebben értünk egyet.

Ugyanakkor ez a törvényjavaslat nagyon sokat árul el a szelleméről, amikor azt mondja, hogy kérem szeretettel, szó szerint idézem: a fővárosban és valamennyi kerületben az azonos költségek elismerésére akkor kerülhet sor, olyan összegű támogatásban részesülhetnek az önkormányzatok, hogy a feladatokat mindenütt egységes színvonalon tudják ellátni. Ismerős mondatok ezek, kérem szépen, a tanácsi rendszerből! Mindenütt egyformán legyen kátyú, egyformán legyen száraz a kenyér a gyerekeknek az óvodában, és ha a XVII. kerületben avas a vajas kenyér az iskolában, akkor az legyen a XII. kerületben is avas. No, ilyen szellemű előterjesztést kell most érdemben megvitassunk!

Azt hiszem, hogy egy percem van annak taglalására még, hogy ez a 30 nap milyen álságos javaslat. Általában 30 nap az egy önkormányzati testületi idő. Minden önkormányzat, jellemzően a fővárosban, havonta egy testületi ülést tart, 30 naponta kerül sor testületi ülésre. Éppen ezért ez a javaslat csak azt sugallja, olyan lehetőséget biztosít, hogy csak egyszeri olvasatban, különösebb előkészület nélkül, egyszer tudjon tárgyalni egy testület a forrásmegosztásról.

Kérem szépen, az önkormányzatokban a szakmai munka, a műhelymunka bizottságokban folyik. Remélem, hogy a fővárosban is így van, bár ebben nem vagyok ennyire biztos. Lényeg az, hogy legkevesebb két hónapot, de 45 napot mindenképpen adni kellene erre az időre, és hogy miért, azt a legközelebbi hozzászólásomban elmondom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Felszólalások:   47-139   139-187   187-193      Ülésnap adatai