Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kosztolányi Dénes képviselő úr, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, "Nászút Carlosszal" címmel. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az ifjú, ugyanakkor már kellő élettapasztalattal bíró fiatal pár egy szeptemberi szombaton kelt egybe. Az esküvő fáradalmait vasárnap pihenték ki, és hétfőn este érkeztek Tihanyba, ahová tanácsi beutalójuk szólt. Az üdülő igazgatója először csóválta a fejét, majd mentegetődzött: "A beutaltak mindig csütörtökön jönnek, és csütörtökön mennek. Sajnos, foglalt a szobájuk." Igen kínlódott, de hát esküvő és nászút - beleérző típusnak adta elő magát: "Elhelyezem magukat a külügyi szállóban." Négyszintes, panelből épült, kerítéssel körülvett, erkélyes, szocreál, teljesen üres épület a Balaton partján; nagy szoba, bejárati és mindkét szomszédos szoba felé külön ajtóval, plusz fürdőszoba, csempe, szőnyeg, reprodukciók.

Az ifjú férj évtizedes szokása szerint éjfél után tíz perccel bekapcsolta Orionton táskarádióját, hogy a Szabad Európán meghallgassa a Forgószínpad ismétlését. Halkan, füléhez közel tartva a rádiót; az ördög nem alszik, a falnak is füle van. Egy óra előtt autóajtók csapódása, lábdobogás, kiabálás, vezényszavak. Jó tucat kemény legény végigdübörög minden emeleten. Mindhárom ajtó kilincsét megrángatják, feszegetik, majd a lépések távolodnak, az idegen beszéd az emeleten elhalkul.

"Gyorsan dolgoznak az elvtársak, tele lehetünk poloskával, hogy ilyen hamar itt vannak már. De manapság? A Szabad Európa Rádió miatt? Eltelt már 25 év." 1980-at írtunk, csak ezért nem jöttek volna. Az ifjú férj felkel: "Körülnézek." Kimegy a folyosóra, a lépcsőház két végén egy-egy öltönyös, nagy darab, kreol férfi áll, némán. A lenti emeletről hangok hallatszanak. Elindul lefelé. Négyen jönnek szembe, három testőrforma és egy főnökféle.

A csoport megáll, a nászutas is. Nézik egymást, kicsit hosszabban annál, mint hogy utána társalgásra kerüljön sor közöttük. Megállnak, megfordulnak, mindenki vissza. Hét év után fényképről sem idősebb a magyarországi látogató. Átlagos kinézetű, értelmiségi, puha arc: Carlos. Az emberiség ellensége, a terrorista, maga az ördög, Tihanyban, a pártüdülőben. Pihenni jött, kikapcsolódni. Magyarországra jött, a béketábor egyik szocialista zászlóshajójára; a vasfüggönyön keresztül, simán, sokadmagával. Rendjénvaló volt ez? Felfogható? Elfogadható?

A fiatalok érezték és tudták, rosszkor vannak rossz helyen. Felöltözve várják a hajnalt, határozott léptekkel mennek le az emeletről, ráköszönnek a strázsálókra, a parton már futnak a kerítés felé. Nem lő utánuk senki. Irány az Öreg- és a Belső-tó, késő estig kirándulnak a természetben.

Az igazgató idegesen fel-alá sétálva várja őket tanácsi üdülője előtt. Már messziről kiáltja: "Eltettük a vacsorát. Tessék felmenni az eredeti szobájukba, már visszaköltöztettük önöket. De örülök, hogy megjöttek! - sóhajtja. - Jó éjszakát!"

Tisztelt Ház! 1980. szeptember; Carlos Tihanyban, szabadlábon. A fiatalok beutalója nászutas kedvezménnyel több mint 600 forint. Carlosék fizettek? Mikor? Mennyit fizettek? Carlosnak fizettek? Mikor? Mennyit? Kik fizettek? Kinek a tudtával, és kinek a parancsára?

Hallhattunk gyenge magyarázkodást a szocialista tehetetlenség gyötrelmeiről néhány évvel ezelőtt. Nem volt mit tenni Carlosszal - mondták a kádáristák. Az országot védték Carlosszal szemben azzal, hogy itatták, etették, szerették. Nem bántott minket, pedig tehette volna. A szocialista haza védelme így követelte meg Carlos támogatását.

Kérem szépen, cinizmus, szemérmetlen hazugság és elévülhetetlen bűn. A Magyar Köztársaság az Európai Unióba tart, javasolom, ne vigyük magunkkal ezt a szennyest. Tárjuk fel a Kádár-diktatúra és a nemzetközi terrorizmus kapcsolatrendszerét! Valljuk meg, kérjünk bocsánatot a gyilkosok támogatásáért, bújtatásáért azoktól, akiket illet!

Romlik az ország megítélése, kémek, ügynökök vannak a kormányban. Őszintén támogatni a világ küzdelmét a globális terror ellen csak tisztázott múlttal lehet. És akkor megvetés helyett a megbecsülés lesz hazánk osztályrésze. Még nem késő!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)