Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Vojnik Mária államtitkár asszonyt, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván a vitában elhangzottakra reagálni. (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Államtitkár asszony jelzi, hogy majd a határozathozatalt megelőzően. A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön fogunk határozni.

(19.20)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/9127. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/9127/55. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-82. pontjaira.

Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP. (Dr. Schvarcz Tibor jelzi, hogy nem kíván szólni.) Visszavonta.

Megadom a szót Kárpáti Zsuzsanna képviselő asszonynak, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, nevezetesen, a 42., 43. §-okhoz érkezett módosító javaslatokhoz. Meggyőződésünk szerint még bizottsági módosító javaslatokkal jobbítani lehet a törvénynek eme helyét, amely tulajdonképpen az árak megállapításáról szól, ezen belül is a gyógyszerek hatósági árának a megállapításáról.

Az mindannyiunk előtt ismeretes és közismert tény, hogy hosszú évek óta a gyógyszerkasszában túllépések keletkeznek, amit a mindenkori kormányok - függetlenül a politikai hovatartozástól - kénytelenek korrigálni. Ezért és azért is, mert ebben az évben egy jelentős túllépés, jelentős áremelkedés történt már az év elején, szükséges bizonyos intézkedések bevezetése, amit a kormány a módosító törvénycsomagban tárt elénk.

Úgy ítéljük meg, hogy a kormányt abban a törekvésében, hogy a gyógyszerkassza elfutását, illetve a gyógyszerárak emelkedését valamilyen tekintetben mérsékelni kell... - ezzel egyet lehet érteni, de azt feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy megfelelő módon, megfelelő, jó megfogalmazással kerüljön ez benyújtásra. Ezért is tudtuk támogatni a bizottságban a benyújtott módosító javaslatokat, azzal együtt, hogy bizottsági módosító javaslat benyújtása még szükséges.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megítélésünk szerint a Kárpáti képviselő asszony által idézett rendelkezések nem javíthatók, azokat úgy, ahogy van, el kell hagyni.

Az, hogy a patikákat egymással szemben árversenyre kényszerítsék, egyrészt nem feltétlenül eurokonform, habár van az Európai Unió országaiban erre példa, de semmiféleképpen nem a jelenlegi helyzetben van itt az ideje egy ilyen próbálkozás elindításának. Ez önmagában a gyógyszerkasszát nagyon nem érinti, a javaslat azt mondja, hogy az adott gyógyszer maximális árát határozná csak meg az erre illetékes - már az is egy kérdés, hogy ki lesz majd erre az illetékes. Ettől a pillanattól kezdve, miután hiába hoztunk korábban arra vonatkozóan szabályt, hogy a gyógyszertárakat repatriálni kell, a háttérben a gyógyszerforgalmazók ott vannak, ez azt eredményezné, hogy a kisebb forgalmú patikák lehetetlen helyzetbe kerülhetnének.

Azt kérem, hogy ne kísérletezzünk most ezzel, fontoljuk meg azt, és kérem, hogy támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezt a kérdést jelenleg a napirendről leveszik, ez beláthatatlan következményekkel jár.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában elmondtuk, hogy a patikák közötti árversenyt nem támogatjuk, és pontosan ezért szavaztunk úgy, ahogy a szavazás megtörtént a bizottságban, mert nem tartjuk jónak a patikák különbségtételét, olyan szempontból, ha árverseny alakul ki, akkor bizonyos nagy patikák vagy patikaláncokhoz tartozó patikák bírják ezt az árversenyt, míg a kis falusi patikák ezt nem tudják megfizetni, és ez mindenképpen ellátási gondokat, anyagi nehézségeket jelentene azoknak a kistelepülési patikáknak, amelyeket nagyon fontosnak tartunk a gyógyszerellátás biztonsága szempontjából.

Megnyugtatom Csáky képviselőtársaimat, hogy változatlanul nem támogatjuk a patikák közötti árversenyt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz, tízperces időkeretben.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a személyi jövedelemadóról szóló törvény 36/A. §-ának (3), (4) bekezdését módosító 22. §-hoz szólnék hozzá, amely a számítástechnikai eszközök adókedvezményére vonatkozik.

Elöljáróban, engedtessék meg, hogy annyit megjegyezzek, ezek a kitételek, amelyeket ez a rész tartalmaz, egyáltalán nem az európai jogharmonizáció jegyében született kitételek, hanem kifejezetten egy korábbi ostobaságot próbál helyrerakni - hogy milyen sikerrel, az egy más kérdés.

Mi a volt korábbi gyakorlat ezzel kapcsolatosan? A korábbi gyakorlat nagyon is elhibázott volt, ez már sajnos ennek a kormánynak az ostobasága, ugyanis nem a rászorulók számítógéppel való ellátását célozta meg ez a bizonyos Sulinet, amit több alkalommal is itt a parlamentben jó néhány képviselőtársam szóvá tett, és nem a pedagógusok jobb informatikai felkészültségét és eszközellátását szolgálta, hanem sajnos az történt, hogy a számítógépek helyett alapvetően luxuscikkeket vásároltak ebből.

Azt a fajta kedvezményt 1,7 millió háztartás vehette volna igénybe, amelyről szó van. Ehhez képest mindössze 35 ezer számítógépet vettek, a többi ötszázezer mindenféle egyéb eszköz volt - azt gondolom, a számuk magukért beszélnek -, köztük pedig számtalan luxuscikk, amelyből a tehetősek rendezhették be otthon az informatikai játszóházukat.

A pedagógusok részesedése mindebből igen csekély volt, hiába volt mindenféle unszolás és ösztönzés. Magyar Bálint 2003. augusztusi sajtótájékoztatóján még azt mondta, hogy szeretné, ha karácsonyig minden magyar pedagógusnak lenne otthon számítógépe. Ez egyszerre lehetőség és gyengéd elvárás. Nos, nem ez történt, tisztelt képviselőtársaim.

Ezekre a luxuscikkekre 15-17 milliárd forint ment el közpénzből. Ezeknek a beszerzése alapvetően importból történt, ezzel is romlott a fizetési mérleg, nőtt a költségvetés hiánya. Ebből a pénzből százezer rászoruló kaphatott volna ingyen számítógépet. Érzékelhetően növekedhetett volna az otthonteremtési támogatásban részt vevők száma; eredményesebb lett volna a hazai munkahelyteremtés kormányzati ösztönzése - csak hogy néhány példát említsek, hogy körülbelül milyen nagyságrendről van szó. Arról még nem is beszélünk, hogy sokkal drágábban adták az informatikai cégek ezeket a termékeket, mint egyébként. Elég, ha erre vonatkozóan fellapozzuk a korabeli sajtótermékeket, és láthatjuk, hogy bizony, itt nagyon komoly problémák vannak.

Mit eredményez a mostani módosítás? A mostani módosítás azt eredményezi, hogy továbbra is a jobb anyagi helyzetben lévőket fogja támogatni a költségvetés, ugyanis a megállapított jövedelemhatár, jövedelmi korlát figyelmen kívül hagyja a családok méretét. A javaslat immár a magas jövedelműek mellett azoknak a kis családoknak és egyedülállóknak is kedvez, ahol egyébként gyakorlatilag az eltartottak aránya nagyon minimális vagy egyáltalán nincs is. Okkal merül fel az a gyanú, hogy a kormány új piacot keres az informatikai cégek számára.

A javaslat kiszélesíti a jogosultak körét - kétségtelen -, mintegy 3,8 millió háztartás férne a kedvezményhez. Ha azonban az egy főre jutó jövedelmeket nézzük, meg az előírni tervezett önrészt, akkor nyilvánvaló, hogy a rosszabb anyagi helyzetben lévőket a javaslat eleve kizárja. Kiszámította-e a Pénzügyminisztérium, hogy mibe kerül az adófizetőknek, köztük a kis jövedelműeknek és a nagy családoknak, hogy adójukból ismét támogathassák a jobb anyagi helyzetben lévőket?

A javaslat ugyanakkor megszünteti az informatikai eszközök bérletét és lízingelését, ami eddig lehetséges volt, és ezzel megszűnik a jogbiztonság, hiszen Magyar Bálint többször, több fórumon kijelentette, megígérte korábban, hogy ezek a lehetőségek három évre szólnak.

(19.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha ilyen faramuci dolgokat fel lehet fedezni, csak gyorsolvasatra is egyébként a törvényszövegben, akkor elképzelhető, hogy a gyakorlatban - ahogy szokták mondani: az ördög a részletekben bújik meg - mi minden jön még mindehhez. Azt gondolom, hogy ebben a megközelítésben ezek a módosító javaslatok a mi részünkről egyáltalán nem támogathatóak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak... Előtte azonban - elnézést kérek, képviselő úr - Veres János államtitkár úr jelentkezett kétperces hozzászólásra, neki adom meg a szót.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pósán képviselő úr hozzászólásához, azt gondolom, egy mondatot mindenképpen mondani kell. Képviselő úr, amit ön mondott, a mostani módosítása a Sulinet elszámolási rendszernek éppen ezt biztosítja, nevezetesen azt, hogy ne az igen magas jövedelműeknek a beszerzéseit támogassák az alacsonyabb jövedelműek adóbefizetéseiből, hiszen a mostani javaslat garantálja azt, hogy a 3,4 millió forintos, illetve 4 millió forintos jövedelemhatár fölöttiek esetében ilyen kedvezmény igénybevételére nem lesz lehetőség.

Éppen az, amit ön kért, van benne a javaslatban, tehát remélem, hogy a mondatának a második fele ettől kezdve át fog formálódni, azaz nem nem támogatja, hanem támogatja ezt követően a javaslatot, ami beterjesztésre került. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Pósán László képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Úgy tapasztalom, hogy az államtitkár úr nem figyelt arra, amit mondtam. Én azt mondtam, hogy ha a családok méretét nem veszi figyelembe a javaslat, márpedig nem veszi, akkor innentől kezdve gyakorlatilag annak az egy embernek a jövedelmét veszi csak alapul, aki ezt igényli, függetlenül attól, hogy egyébként hány eltartottal kell számolni.

Mi azt mondjuk, hogy az lenne a normális, hogyha ilyen esetben a családok méretét is figyelembe vevően, az egy főre jutó jövedelem szintjén lenne megállapítva valamiféle határ, nem pedig ilyen összemosó jelleggel, mert ily módon kétségtelenül igaz az, hogy azok a családok, ahol több gyermek van, több eltartott van, gyakorlatilag ki fognak esni a lehetőséget igénybe vevők köréből.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Domokos László képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Veres János államtitkár úr szavai indítottak hozzászólásra, hiszen egy nagyon fontos mondatot mondott, amihez csak hozzá kell gondolni, hogy elismerte azt, hogy ez a törvénymódosítás, amely az elmúlt másfél évben a Sulinet-programot finanszírozta, az valóban a gazdagok és a luxusjavak finanszírozása volt, és az ennek irányába való módosulás jegyében kampányol amellett, hogy most már akkor tényleg el kell fogadni, hogy valóban a rászorultak érdekében történjen ez. Én azt gondolom, hogy ez már önmagában nagy eredmény.

Most a részletes vitának azon részével, hogy melyik pontját fogjuk módosítani, jó alapot teremtett arra, hogy azt a közös célt, valóban azt a célt szolgálja, hogy az informatikai eszközökkel való ellátás valóban a legrászorultabbak, és azon belül is a pedagógusok irányába hasson. Én azt gondolom, Pósán képviselő úr erre próbált utalni a hozzászólásával, és a módosító javaslata arról szólna, hogy megpróbálná ezt a szándékot még egyértelműbbé tenni. Ha korábban már nem hallgattak ránk, talán most érdemes lenne, hiszen ez az észrevétel, amit a képviselő úr elmondott, az biztosítaná valóban azt, hogy a rászorultsági elv is figyelembe legyen véve, és valóban az eredeti célt szolgálja a jól meghirdetett, de valójában ellentétes eszköz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvény, amely a jogharmonizációs célt tűzi ki maga elé, nyilván összetett és klasszikus salátatörvény. Ezt a fogalmat ismerjük '95 óta, mert akkor került először a parlament elé egy olyan összetett, több helyen megnyitott törvénycsomag, amely megkísérelt valamit szabályozni egy menetben. (Mécs Imre: Jól eltanultátok tőlünk!) Igen, én azt hiszem, tanulékonyak vagyunk. Én köszönöm Mécs képviselőtársam megjegyzését, csak én arra is emlékszem, amikor e tanulási folyamatban kritika ért minket, és ígéretet kaptunk arra, hogy ez soha többet nem fog előfordulni, nehogy eltanuljuk majd 2006-tól vagy folytassuk.

Nem hoztam volna szóba még a nevet sem, csak az időpontot mondtam el. Elmondtam azért, mert ennek a törvénymegnyitásnak kétségtelenül van egy olyan eleme, amiről itt már tárgyaltunk, ami egy kitüntetett közszolgáltatásnak a működőképességéhez szükséges, ez a kitüntetett közszolgáltatás az egészségügyi szolgáltatás. Az egészségügyi szolgáltatásunkban pedig van egy olyan elem, ami a bajmegállapításon túl az orvoslás lehetőségét adja, és nyilván ezek a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök. Itt ma már az előző egészségügyi csomag kapcsán elhangzott, hogy a kasszák mozgása, annak az uralhatatlansága, tervezhetetlensége milyen hosszú folyamat, és eddig még nem nagyon sikerült megoldani senkinek sem.

Az a két pont, ami bekerült szinte szó szerint, és amellyel foglalkozott az egészségügyi bizottság is, és valóban úgy ítélte meg, hogy újra kell gondolni, az az, aminek kapcsán szeretnék néhány dologra kitérni; teszem ezt azért, mert az árképzésnek az ilyetén módja nem újdonság.

2000 nyarán, július 1-jén volt módom, akkor még miniszterként javasolni, hogy vezessük be a hatósági árat. Pici különbség az akkori és a mostani helyzet között annyi, hogy akkor négy pontból álló ajánlást adtunk a gyógyszergyártóknak és -forgalmazóknak, azt kértük tőlük, hogy gondolkodjanak a pozitív-negatív lista lehetőségén, az árvolumen-megállapodás beépíthetőségén, és gondolkodjanak azon, hogy a WHO-nak az alapszolgáltatási listáját hogyan lehet alkalmazni egy teljes hozzáférést biztosító alkotmánnyal és ilyen hagyománnyal rendelkező országban. Decemberre megszületett az a megállapodás, amire építeni lehetett egy hosszabb távú rendszert, és a szakmától is megrendeltük mindazt, ami a szakmai megalapozottságát is lehetővé tette.

Nem mulaszthatom el, be kell valljam, azt, hogy mi volt a kritikája ebben a Házban akkor egy vezérszónoknak a szocialista oldalról, úgyhogy most szó szerint föl fogom olvasni ezt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!) Ez úgy szól, hogy “Nincs átlátható és kiszámítható gyógyszer-támogatási rend, a szereplők között nincs párbeszéd,ö - visszautalok az előzőekre, amiket mondtam - „ van viszont az államszocializmust idéző árbefagyasztás (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az anyja kötényét!), van viszont lakossági tehernövekedés.ö (Domokos László: Naná! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi az, hogy!) “Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.ö Kérem, ez 2000. október 15-én hangzott el ebben a Házban.

Az elmúlt évben a tárca megkísérelt fölkészülni arra, hogy a 2004. évi gyógyszer-támogatási és ártárgyalási pozíciókat elemezze. Van a kezemben egy anyag, ez a tárca anyaga, tehát ez egy elmúlt évi anyag, amely, ha úgy történik, ahogy ebben az anyagban leírták, akkor nem állnánk ott ma, 2004 márciusában, ahol állunk. A 2. oldalán egy ilyen mondatot olvasunk: “Cél: a lebegtetési rendszer hatályon kívül helyezését követő működés biztosítása.ö Ez a lebegtetési rendszer azt takarja, hogy a három évre szóló megállapodás, amit elég nehéz volt keresztülvinni, arról a tárca anyaga kétségtelenül elismeri, hogy lebegtetve lett, és nem lett érvényesítve.

Az az e) pontig menő programterv, ami az alapelveket fixálja, tulajdonképpen elfogadható lett volna, ha elindul emellett a tárgyalás, és a januárban ebben az anyagban ígéret szerint megjelenő rendeletkibocsátás eszerint történik. De nem ez történt, és a jelenlegi helyzetértékelés már előrevetítette az, ahogy értékeltük a költségvetés időszakát.

(19.40)

Mert igaz az, hogy a gyógyszerkassza mint olyan, 2002-ben 209 milliárd forint volt, 2003-ra 217 milliárd volt a tervezet, a teljesülés ennél magasabb volt. A 2003-as évnek a tényleges teljesülése 239 milliárd után - mert ez volt a megemelt kassza - 251 milliárd lett. Ehhez a 251 milliárdos teljesüléshez és az 5 százalékos áfához milyen költségvetést terveztek és fogadott el a parlament? Kérem, 239 milliárdot, 12 milliárddal kevesebbet akkor, amikor 5 százalékos áfa került a rendszerbe! Ezek után jogos volt ez a tervezet tavaly ősszel, ami azt mondta ki, hogy csak korlátozottan lehet a lakosság terheit emelni, és emiatt a gyártókat önmérsékletre kell szorítani, lehetőség szerinti árváltozás nélkül.

Kérem, ne feledje senki, 2004. január 1-jén nem történt árváltozás, sőt kétszázegynéhány vényköteles szervnél az ár csökkent. Tehát szembesülnünk kell azzal, hogy az a pont érvényesült, ami szintén ebben a programban van, ami úgy szól, hogy a támogatási rendszer orvos szakmai kimunkálására illetékes bizottság bevonásával sor kell kerüljön. Igen, erről szól a mai valóság, hogy megtörtént az a változtatás, ami az átsorolások miatt és az áfaváltozások miatt a lakosság terheit jelentősen növelte.

Most itt állunk, és két olyan javaslatot végül is a bizottság nem ajánlott elfogadásra, ami államszocializmust idéző árbefagyasztással indítana. Nem lenne ez baj, ha világosan lehetne azt látni, hogy megvan az a programterv, amivel a gyártókat, a forgalmazókat és a gyógyszerészeket, a kiskereskedelmet is valahol rendbe lehetne tenni. Át kell gondolni, én nagyon örülök a bizottság döntésének, és annak is örülök, hogyha a tárca megtalálja azokat a vezető elveket, amelyek mellett rendezni lehet a gyógyszerár kérdését.

A gyógyszerár nagysága az összköltségvetéshez viszonyítva hihetetlen nagy összeg, mert ha a lakossági hozzájárulást is hozzávesszük, akkor a lassan egybilliós költségvetésnek ez egy 300-350 milliárdos része. Igen, ez azért ilyen nagy, és azért arányaiban Nyugaton kevesebb, mert nálunk az egészségügyre fordított összeg a jelen pillanatban fele az Európai Unió átlagának. Valahol az a konszenzuskeresés, ami megindult, és amiben ahogy az ember látja azt az európai deklarációt, amit Medgyessy Péter miniszterelnök úr beterjesztett, azt a programcsomagot, amit a Fidesz is magáénak vall, és támogatást szeretne kapni hozzá, végre megegyezésre juttat minket, megtaláljuk a módját, hogy a központosított jövedelmekből hogyan tudjuk biztosítani azt a 6-7 százalékot, amelyre szükség van, és megtaláljuk az egyéb jövedelemtulajdonosok becsatornázásának a módját is, és akkor kiderül, hogy az a 350 milliárd nem is egy olyan nagy összeg, de ezt biztosítani kell ahhoz, hogy Magyarország lakossága legalább a gyógyszerekhez hozzájusson, nem sorbaállással, nem előjegyzés szerint és előjegyzési rendszerben. Bízom benne, hogy ki tudunk munkálni egy jobb ármegállapítási rendszert is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úrék által beadott és az egészségügyi bizottságban támogatást kapott indítvány, amely a költségvetési bizottságban nem talált támogatásra, igazi megkerülése a problémának. Az a gond vele, hogy nem ad választ azokra a kérdésekre, amelyek ma a gyógyszerügyben a támogatási kérdésekben igazából vizsgálatra szorulnak. A javaslataink magukban foglalják a megfelelést az Európai Közösségekben a Tanácsnak az 1988. évi december 21-ei irányelvére, amelyet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról hoztak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen azt kell feltételezni, hogy az Országgyűlésben minden döntéshozó a legteljesebb mértékig elkötelezett két ügyben. Az egyik, hogy a betegek korszerű gyógyszerekhez jussanak, és a másik, hogy a társadalombiztosítási kiadások ésszerű mederben legyenek tarthatók. Ennek a két feltételnek úgy kell megfelelnünk, hogy az EGK-nak erre a hivatkozott irányelvére is tekintettel legyünk, vagyis hogy az európai uniós szabályozások a magunk számára is érvényesek lehessenek. Ezért tehát azt gondolom, hogy ha azt a bizonyos 2000-ben hozott árbefagyasztást követően az akkori kormány következetesen alkalmazta volna ezt az EGK-irányelvet, és egyben arra is figyelt volna, hogy a lakossági terhek csak egy ésszerű mértékig emelkedjenek; ha az akkori kormány egyébként fontosnak tartotta volna, hogy az európai uniós csatlakozás környékén az áfakötelezettség alól mentességet kérjenek a gyógyszerügyekben, akkor kicsivel most könnyebb lenne a helyzetünk. De évek óta probléma, hogy a társadalombiztosítás kasszájából rendre lényegesen több támogatás áramlik ki, mint amit az adott költségvetési törvényben az Országgyűlés ehhez rendel. A megoldása sokféle, kormányok szerint azonban kicsi a mozgástér.

A rendszeres válaszok a következők. Általában január-februárban kiderül, hogy a támogatáskiáramlás gyorsabb, mint ahogy azt terveztük. Ezért általában először az az intézkedés szokott megszületni, hogy az egészségbiztosítási költségvetésben a tartalékokat felhasználják erre. A következő lépés, és az szokott úgy durván április táján bekövetkezni, hogy az egyébként átjárható előirányzatok között az átcsoportosításokat az egészségügyi és a pénzügyminiszter együttes rendeletével a kormány felhatalmazásával elkezdi átcsoportosítani. Ebben a teremben ülnek olyanok, akik felelős tisztségviselői voltak kormányoknak, tehát tudják, hogy amit most mondok, az nagyon igaz. Vagyis arról szól, hogy először elvonjuk a tartalékot, majd a gyógyítókassza egyébként ugyancsak soha nem túlságosan nagyvonalú előirányzataiból anélkül, hogy ezt egyébként költségvetés-módosításba foglalnánk vagy az embereknek megmondanánk, mindig kicsit visszább veszünk, hogy kiteljen ez a kassza, de ez természetesen sohasem szokott megtörténni. Így aztán rendre a zárszámadásokra marad, hogy az ennél nagyobb, helyenként 10 vagy 50 milliárdos deficiteket jóváírják a költségvetésben.

Ezért az EGK-irányelvnek megfelelően kell kidolgoznunk az új támogatást, amely egyfelől megengedi a hatósági árat, másfelől azt a követelményt támasztja, hogy az előírásoknak átláthatóknak kell lenniük, kiszámíthatóknak kell lenniük, hogy azokat gyógyszerenként egyedi döntés formájában kell meghozni, amelyek ellen az adott gyógyszergyártó cégek jogorvoslati lehetőséggel élnek. Ezeknek a mi rendszerünk megfelel és meg fog felelni.

Ezért tehát arra kérem képviselőtársaimat, hogy ne lássák ebben a törvényjavaslatban a politikai vita lehetőségét, de lássák meg, hogy közös érdekünk az, hogy a támogatási rendszer egyfelől koherens legyen, másfelől, hogy transzparens legyen, ha úgy tetszik, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban, úgy, ahogy ezt az EGK-irányelv előírja, mérsékelje a lakossági gyógyszerkiadásokat, amelyek támogatásnövekedési ütemének lehet csak egyfajta mérsékelt növekedésben irányt szabni, de a korszerű gyógyszerek elterjedése miatt természetesen ez a várható kassza sohasem lesz kiszámíthatóan kevesebb, vagy annyira kevés, mint amilyennek helyenként szeretnénk.

(19.50)

A kapcsolódó módosító indítványok, amelyeket képviselőtársaim ebben a tárgyban beadtak, ezekre a problémákra választ adnak, ezért azt kérem, hogy az ab ovo elutasítások helyett vizsgálják meg ezeket ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim tartalmuk szerint, és támogassák vagy vessék el kizárólag az EGK irányelvének és a magyar lakosság érdekeinek megfelelően.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm Vojnik Mária államtitkár asszony világos okfejtését, mert kétségtelenül ez történt, ez szokott történni. Valahol elindult valami, és az a tervezet, amiből idéztem is - nyilván nem fogom a három oldalt végigidézni -, olyan programrendszer volt, amely alapja lehetett volna egy jó megoldásnak, egy jó előkészítésnek.

Politikai megközelítése nemcsak azért van az ellenzéknek, mert ez a káosz márciusra kialakult, hanem azért, mert - nem először, mert Magyarországon nem fordul elő először semmi - a 2004-es költségvetés nominálisan szűkebb, mint a 2003-as teljesítés volt, ugyanis ehhez hozzájött egy 5 százalékos áfanövekedés, ami - ismerve a speciális helyzetet, a támogatási rendszerünket, amit két percben nem lehet kibontani - előrevetítette, hogy januárban-februárban a kassza olyan mértékű túllépését észleljük, ami maga után vonja azt, amit államtitkár asszony elmondott. S mivel a megszorító intézkedések egyéb átcsoportosítható lehetőséget nem adtak, nyilvánvaló, hogy a tárca ebbe a helyzetbe jutott.

Két kérdésről beszélünk, mert egyszer meg kell oldani azt, hogy biztonságos gyógyszerellátás legyen 2004-ben egy még elviselhető lakossági terhelés mellett, és teljesüljön hosszabb ívben, legalább három-öt évben az, amit a gyógyszergyártók és gyógyszerforgalmazók elvárnak. De ehhez bizalom kell a gyártók és forgalmazók részéről. Ezt a bizalmat pedig a tavalyi költségvetés betartását szándékozó intézkedéssor és annak az anomáliái nem teszik lehetővé. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása figyelmet kívánt, és figyelmet szenteltünk neki a költségvetési és pénzügyi bizottságban igen alaposan és - majdnem hogy megdicsérném magunkat - igen szakszerűen. Itt, az Országgyűlés plénumán, ahol az egész törvényhozó testület nyúl hozzá a témához, a korábban már megfogalmazott pontosításra igyekvő viták és megvilágítások valahogy mintha ködösülnének.

Miért mondom ezt, tisztelt Országgyűlés? Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy azoknál a témáknál, amelyekkel foglalkozunk - a természetbeni juttatás, az egészség, a gyógyszerek, aztán az elektronikus eszközök árazása -, mindenütt megtalálhatunk egy közös nevezőt, és ha többet foglalkoznánk ezzel, vagyis precizitásra törekednénk, akkor kevesebb vitánk lenne más tekintetben.

Mire gondolok? Arra gondolok és azt szeretném, ha sikerülne kommunikálnom, mint ahogy számtalanszor megpróbáltam már az Országgyűlésben, nevezetesen, jó lenne megtudni az egyes tranzakciók igazi árát. Ugyanis azok a kedvezmények, amiket beleépítünk - vagy azért, mert különösképpen megadóztatjuk, vagy új adót vezetünk be, vagy azért, mert adót csökkentünk, vagy azért, mert különböző más irányító jelzőket beleépítünk -, nos, mindegyik ilyen akció megváltoztatja az árat, az értéket. De lehet, hogy nem vesszük észre, lehet, hogy nem veszi észre a piac.

Olyan jó volna, tisztelt Országgyűlés, ha egyszer s mindenkorra megtudnánk, elfogadnánk és örökre emlékeznénk rá, ha bármikor fölemeljük a kezünket, valahova ráírunk valamit egy papírra mint törvényhozók, minden törvényhozási akció megváltoztatja az árviszonyokat, ebből kifolyólag újraelosztási hálózatok keletkeznek, valamiképpen valaki jobban jár, valaki rosszabbul jár. Különösképpen észrevesszük persze, ha valaki rosszabbul jár, és ez helyénvaló is, mert az fáj. A törvényhozónak és a kormánynak az egyik lehetősége, hogy valamilyen adókat csökkent, és akkor azzal dicsekedve másutt más adókat felemel. A magyar adórendszer erre különösképpen alkalmas, ha Európában vagy a világon híresek vagyunk egyről-másról, itt aztán azok vagyunk - a hírhedt szó talán még jobban is illik ránk -, mert olyan magas, olyan komplikált az adórendszerünk, és olyan sok adónk van.

Jó lenne eljutni addig, hogy célul tűzzük ki, tudjuk, hogy mennyi az igazi értéke egy-egy terméknek, például gyógyszer, telefonszolgáltatás, valami más, járművek, természetbeni juttatások. Meg lehet ezt tenni? Igen, tisztelt Országgyűlés. Nem használjuk eléggé azt az ismeretanyagot, aminek közgazdaság-tudomány a neve. Azt tudjuk, hogy a mérnökök hogy csinálnak autót, tudjuk, hogy az orvosok hogy gyógyítanak, és ott valamivel pontosabbak a normarendszerek. A közgazdaság-tudománynak azt a képességét, hogy pontos értéket meghatározzon, nemigen használjuk, ezt engedjük elpolitizálódni. Ugyanis amikor valamilyen törvény vagy rendelet módosul, akkor az érték, a juttatás és a teher komponense is megváltozik. Fél percre lehetek filozófus és régi latin kifejezéssel mondhatom, hogy quidproquo, tehát az egyenlő értékek cserélnek gazdát, azaz annyit fizet a vevő a portékáért, amennyit az megér. Honnan tudjuk, hogy mennyit ér meg? Onnan, hogy megvannak a módjai a termelési költségek oldaláról, vagy nemzetközi összehasonlítások alapján. Jó módszerek vannak, de ezzel többnyire el vagyunk maradva. Ezt látom, tisztelt Országgyűlés, az előttünk lévő törvényjavaslatban.

A hatósági árról beszélünk? Jó lehet a hatósági ár, ha az tényleg az az ideális ár, ami vagy kifejezi a termelési költséget, vagy pedig valamiféle szélesebb nemzetközi piac összehasonlításában az ár és az érték egyenlő lesz. De amíg a hatósági árat úgy tekintjük, mint egy kőbe vésett valamit, amit Mózes lehozott a szent hegyről, addig nem vesszük észre, hogy a hatósági ár változik, mihelyt egy új törvény vagy új rendelet keletkezik, vagy akár csak az intézményrendszer módosul.

(20.00)

Tisztelt Országgyűlés! Azt kérném, hogy az előttünk lévő módosítások közül, amelyeket a költségvetési bizottságban egyre másra részletesen megvitattunk, ha legalább jó néhány így meghatározódna, hogy mi az újraelosztási következménye annak, ha így marad, vagy ha másképpen lesz. Amikor eljutunk idáig, ha ott tartanánk ma, akkor rövidebbek lennének a vitáink, és úgy érzenénk magunkat, hogy biztosabban meghatároztuk, és az a törvény, amit hoztunk, nem igényel egy-két év múlva módosítást, mert tartós lesz, elfogadott lesz, és mindenki szívesen követi.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most hozzászólásra megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gógl Árpád képviselő úrnak igaza van. Egyformán vélekedünk az úgynevezett salátatörvényről, azonban be kell látnunk azt, hogy bizonyos szükséghelyzetekben, amilyen most is kialakult, amikor takarékoskodnunk kell, igénybe kell ezt venni. Nem jó, nem áttekinthető, megtöri az egyes törvények saját stílusát, logikáját és így tovább.

A konkrét módosító indítvány, amelyet ajánlani szeretnék, a bizottsági jelentésben a 9. számú, amely a Sulinet-program megreformálásával kapcsolatos. Nagyon helyes, hogy ésszerű korlátozások vannak a Sulinet-programban; bár, mondjuk, a digitális fényképezőgépek iskolákban való alkalmazása nem rossz dolog, jó dolog, sőt szkenner helyett is használható, azonban úgy gondolom, a cél az volt, hogy alapvető számítástechnikai eszközöket, önálló eszközöket kapjanak a tanulók és tanáraik.

Mint gyakorló apa és mint az informatikai bizottság villamosmérnök tagja, tavaly év végén végignéztem a kínálatot, és azt tapasztaltam, hogy sajnálatos módon abban a kvázi kialakult monopolhelyzetben, ahol néhány tucat nagy cég kapott jogot arra, hogy a Sulinet keretében terjessze a termékeket, tehát kvázi regálét kapott, a termékek drágábbak lettek 10-15 százalékkal, mint ha Sulinet-jogosítás nélkül ugyanazt a terméket megvettük volna. Ez érthető, egyrészt, mert hihetetlenül nagy adminisztráció adódik hozzá, másrészt pedig a józan kapitalista, ha biztosítva van neki, hogy kizárólagos joga legyen, akkor bizony feljebb emeli az árat. Ezenkívül igen sokba került az adminisztráció is, a számozott hologramok elhelyezése külön hálózatot vett igénybe, amit mind nekünk, adófizetőknek kell megfizetnünk.

Ugyanakkor mérnökként látom, hogy semmi szükség arra, hogy ilyen pályáztatás legyen. Egész egyszerűen a három minisztériumnak össze kell állíttatni egy listát, amelyen megmondja, hogy milyen termékeket lehet venni és milyen specifikációval, milyen műszaki adatokkal; utána versenyezzen a szakma. Igen nagy, erős verseny van a hardverek területén, tehát feltétlenül lejjebb nyomnák az árat. A 9. számú módosító indítvány ezt a teljesen józan dolgot javasolja, vagyis ne pályáztassanak a minisztériumok, hanem állítsanak össze egy világos listát ezzel kapcsolatban.

A következő módosító indítványaim arra irányulnak, hogy azért vegyék figyelembe a jövedelemhatárnál azt, hogy hány gyermeket nevel a család. Ugyanis nem kell bizonygatni, de úgy látszik, a törvény-előkészítőknek el kell újból és újból mondani, hogy nem mindegy, hogy egy jövedelemből egyedül él valaki, ketten élnek, négyen, nyolcan, tízen. Van nekünk nagycsaládos barátunk, ahol tizenegyen vannak összesen - nem mindegy. Az helyes, hogy határokat szab a törvény, jövedelmi határokat, de az nem helyes, hogy nem veszi figyelembe a gyerekek és az eltartottak számát.

Ezért azt javasoltam, hogy gyermekenként 400-400 ezer forinttal ezt a határt meg kell növelni. Ez a 3,4 millió forint eléggé mellbe ütő. De ha valaki előveszi az adóbevallás számítógépes programját, és szépen kiszámolja, hogy mennyit kap egy egyetemi adjunktus ebből a pénzből, akkor kiderül, hogy 180-190 ezer forint nettót visz haza. Ha van két gyereke, és a felesége otthon van, abban a pillanatban már fejenként ebből a szép summából csak körülbelül 40-50 ezer forint jut. A cél éppen az, hogy egyetemi oktatók, általános iskolai oktatók és a hallgatók, a gyerekek, a tanulók jussanak hozzá.

Tehát úgy gondoltam, úgy is, mint a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagja, a feleségemmel együtt, hogy lehetővé kellene tenni, hogy akinek kettőnél több gyermeke van, úgy két gyermekenként ismételten vehesse igénybe ezt a kedvezményt. Hiszen van, mondjuk, egy nyolcgyermekes család, akkor teljesen indokolt, hogy három számítógépet hozzanak össze, mert különben a gyerekek állandóan össze fognak veszni. Nagyon sajnálom, hogy a szociális bizottság nem tárgyalta ezeket a javaslatokat. Nem tudom, elsiklott a szemük efölött, ugyanakkor az informatikai bizottság egyhangúlag támogatta valamennyi módosító indítványomat. Ezt javasolnám az Országgyűlésnek is.

A következő módosító indítvány teljes mértékig osztja frakciónk álláspontját, és Font Sándornak is van egy szóról szóra megegyező javaslata, ez pedig, hogy azt a paragrafust, a 25. §-t teljes mértékig hagyjuk el, amely a telefonok, a távbeszélő-szolgáltatás külön megadóztatását célozná azzal az indokkal, hogy magáncélra is használják a telefonokat. Úgy gondolom, hogy ez az elképzelés és javaslat nem helyes. Nem helyes egyrészt azért, mert a munkahelyen munka közben használt, a munkaidő felhasználásával kapcsolatos vállalkozói és tulajdonosi érdekek ellene szólnak annak, hogy valaki sokat használja magáncélra a telefont. Ez az ő dolguk. Másrészt a telefontechnika, a technológia úgy fejlődik, hogy egyre nagyobb mennyiségű beszélgetést lehet lebonyolítani egyre távolabbra, egyre olcsóbban. Sőt, remélem, nemsokára eljutunk oda, hogy a helyi beszélgetés díjával egész Magyarországon annyit lehet beszélni, amennyit csak akarunk. Így van ez az Egyesült Államok bizonyos területein és más európai országokban is.

Ezzel a tendenciával szembemegy, ha jelentős mértékig egy külön adóval, vagy ahogy számítástechnikai újságírók mondták, külön dézsmával ezt megterheljük. Ez teljes mértékig helytelen. Úgy gondolom, ez támogatandó, és a frakció teljes mértékig mögöttem van ebben a kérdésben, vagy én vagyok a frakció mögött.

Ezt az alkalmat felhasználtam arra - ez a törvény az összes adótörvényt és más törvényeket is átszelve, jelentős módosításokat eszközöl -, hogy egy másik problémakör megoldását is javasoljam. Ez pedig a következő.

(20.10)

Jelentős mértékben megnőtt Magyarországon a mecenatúra. Igen sok alapítvány van, amely díjakat ad, támogatásokat ad, ugyanakkor ezek a díjak adókötelesek. Nyilvánvaló, olyan rendelkezést, olyan törvényt nem lehet hozni, hogy minden alapítvány által adott díj adókedvezményt kapjon vagy adómentes legyen, de igenis foglalkozni kell azokkal a díjakkal és a mecenatúrának azzal a részével, amely a közösség, az állam, a társadalom céljaival egybevág, azzal koherens, és ezt valamilyen módon meg kell vizsgálni, és célszerű erre vonatkozóan adókedvezményeket adni, erre azonban kell törvényi felhatalmazás. Ezért a 62. számú javaslatban azt javasoltam, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben szabályozza a nem állami szervezetek és alapítványok által adományozott, a társadalom nemes céljait előmozdító díjak, valamint elismerések adómentességének feltételeit és részletes szabályait. Itt meglenne a törvényi felhatalmazás, és a kormány pontosan kimunkálná kormányrendeletben azt (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy mely alkotások és mely díjak méltók arra, milyen mértékben, hogy adókedvezménnyel támogassa a társadalom, illetve az államon keresztül a társadalom.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mécs Imre hozzászólásához szeretnék egypár szót szólni.

Egyrészt néhány felvetéssel maximálisan egyet tudunk érteni, ilyen a telefonadóval kapcsolatos felvetés. Ezt nem részletezem, azt gondolom, hogy e tekintetben a mi véleményünk már korábbról is ismert volt, örülök neki, hogy az SZDSZ is hasonlóképpen vélekedik. Ahogyan annak is nagyon örülök, hogy azt a felvetésemet, amely az eltartottak számára vonatkozik, ő maga is megerősítette. Remélem, a Pénzügyminisztérium államtitkára most még jobban megértette, hogy miről is van szó, mert akkor, amikor még én tettem ezt szóvá, kevésbé tűnt úgy, hogy ezt fogta is.

Ugyanakkor viszont szeretnék helyesbíteni, Mécs képviselő úr rosszul tudja: az az összeg, amit említett, nem egy egyetemi adjunktus, hanem egy egyetemi docens nettó fizetése, de ezt csak a pontosság kedvéért. Ugyanakkor örülök annak, hogy a Sulinet eddigi gyakorlatához kapcsolódóan ő maga is elismerte, hogy ez drágább volt, ugyanakkor azt sajnálom, hogy akkor, amikor ezeket különböző alkalmakkor, interpellációkban szóvá tettük, egy rosszul értelmezett szolidaritás jegyében ezeket mindig leszavazták. De hát az élet már csak ilyen, Rejtő Jenő szavai szerint: ennyit a fjordokról.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm Pósán képviselő úrnak és Mécs képviselő úrnak a mostani mondásaikat, ezek nagyszerűen illusztrálják, amit én próbáltam elmondani részletesebben a korábbi felszólalásaimban, nevezetesen, ki ne értene azzal egyet, amit Mécs képviselő úr mondott, hogy a nagyobb családnak többe kerül az élete, és az a társadalom érdeke, hogy ezt lehetővé tegyük.

Azt próbáltam mondani, és engedtessék meg, hogy most megint aláhúzva mondjam: igen, de a társadalomnak jó tudni, hogy ez mibe kerül. Tehát legyen az adókedvezmény vagy legyen az direkt kifizetés, vagy legyen az bármiféle újraelosztási mechanizmus, de tudjuk, hogy mennyit ér. Én sose leszek kőszívű mint törvényhozó, ha arról van szó, hogy eggyel, kettővel, néggyel több gyermeknek az élete többe kerül a háztartásban, de tudjuk, hogy az mennyit ér. És ha ez a Sulinethez, vagy nem tudom, milyen programhoz kapcsolódik, ott is tudjuk, hogy mennyiről van szó. Ez lehet a közgazdaság-tudománynak a hozzájárulása a gazdaságpolitikához, és akkor megint csak könnyebben érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy pontosan milyen mértékű költségeket hova juttatunk, honnan vesszük el, és akkor a terhet is, amit be kell szedni, mint adószedők kevésbé rossz érzéssel szedjük be, mert tudjuk, hogy az elköltése, a hasznosítása jól meggondolt lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most hozzászólásra megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt már jó hangulat alakult ki a Sulinettel kapcsolatban, én ezzel összefüggésben szeretnék egy csúnyábbat mondani, amikor érvelnék a 10. ajánlási pontban lévő módosító javaslatunk mellett, amit Jauernik képviselőtársammal nyújtottunk be. Mi azt javasoljuk a módosító javaslatunkban, hogy 3,4 millió forint fölött már ne tegyük lehetővé az adókedvezmény igénybevételét. Ennél azért valamivel árnyaltabban is megfogalmazható a javaslatunk, de ez ennek a lényege.

Azt a törvényjavaslat során az előterjesztő beterjesztette, hogy ezután, a jövőben többen igénybe vehetik ezt az adókedvezményt, ami a Sulinethez kapcsolódik, ugyanakkor az adókedvezmény igénybevétele mértékénél bizonyos korlátozásokat léptetett életbe, véleményem szerint nagyon helyesen, hogy csak a ráfordított összeg 50 százalékát lehet az adóból visszaigényelni. Ez véleményem szerint helyes lépés, különös akkor, ha egyébként előjön a megtakarítások kérdése, és ha számba vesszük, hogy itt milyen adókedvezményre került sor az elmúlt évben, vagy várhatóan hogyan lenne az idén, ha nem léptetnénk életbe ezeket a változásokat, akkor azonnal logikusnak tűnik már ez a javaslat.

Azt is nagyon jó dolognak tartom, hogy a törvényalkotó egy olyan javaslatot terjeszt elő, hogy ne egy merev határtól veszítse el valaki a kedvezményét, tehát ne következzen be, hogy 3 millió 401 ezer forintnál már semmi kedvezményt nem érvényesíthet, mert igenis az a törvény előterjesztőjének a javaslata, hogy ez a kedvezmény, ahogy a jövedelem nő, úgy csökkenjen végeredményben, de ne egy forinton vagy két forinton múljon, hogy valaki akár 20 vagy 60 ezer forintot igénybe vehet-e. Én ezzel a magam részéről is teljes egészében egyetértek. Azzal is egyetértek, amit itt elmondtak a képviselőtársaim, hogy akár azt is figyelembe kell venni, hogy a családban hányan élnek vagy hány gyermekről van szó.

De eggyel nem tudok egyetérteni, képviselőtársaim, és ezért nyújtottuk be ezt a javaslatunkat: bántónak tartom azt, hogy ilyen összeghatárokról esik szó most ennél a törvénynél, itt megtörténik, hogy az összeghatárokat szakaszosan vegyük figyelembe, és ne egy merev határral, ugyanakkor például egy szociális jellegű törvénynél ezek a merev határok érvényesülnek, nagyon alacsony összeget figyelembe véve. Én már több javaslatot tettem az Országgyűlésben arra, hogy ha például a gyermekvédelmi támogatás jogosultságánál, ahol a minimálnyugdíj másfélszereséről van szó, valaki egyetlenegy forinttal túllépi az összeghatárt, már mindenféle támogatástól elesik; egy kétfős család egy év alatt elesik százezer forintot meghaladó összegtől. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez a kormány - véleményem szerint nagyon helyesen - bizonyos ellátásokat, éppen a rászorultsági elv alapján, a gyermekvédelmi támogatáshoz igazított, tehát például ingyen tankönyv, ingyenes étkezés vagy kedvezményes étkeztetés lehetősége, azzal az egy-két forinttal, amivel egy család kiesik a gyermekvédelmi támogatásra való jogosultságból, valójában kiesik az összes további ellátásból, ami egyébként akkor talán logikusnak tűnt, de ma már számomra nem annyira logikus, hogy minden egyes tételt ehhez kapcsoltunk, és így egy valóban rászorult család 100-150 ezer forinttól esik el egy év alatt, ahol viszont minden fillérre szükség van.

(20.20)

Mi összesen ebből az elvből adódóan tettünk arra javaslatot, hogy alkalmazni kell a rászorultság elvét, helyesen, mint ahogy azt a kormány is javasolja, alkalmazni kell, hogy sávhatárok szerint lehessen igénybe venni a kedvezményeket, ne egy merev határnál. De úgy gondolom, azt is át kell néznünk, hogy pontosan itt van-e az ideje, vagy itt van-e a határa ennek a kedvezményrendszernek. Ha itt van, akkor azt javasolom, hogy a többi törvénynél is gondoljuk át ezeket a kérdéseket, a szakaszos életbe léptetést feltétlenül, de azt hiszem, mindannyiunknak, képviselőknek, amikor egy-egy ilyen törvényt tárgyalunk, figyelembe kell venni, hogy ennél talán fontosabb, néhány ember számára valóban megélhetést jelentő kérdésben kellő módon alkalmazzuk-e ezeket az elveket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   195-243   243-279   279-280      Ülésnap adatai