Felszólalás adatai

Az Apor-család Erdélyből származik. Boldog Apor Vilmos édesapja, Apor Gábor vármegyei főjegyző volt, édesanyja Pálffy Fidélia. Apor Vilmos harmadik gyerekként látta meg a napvilágot, ahogy mondtam az imént: 1892. február 29-én, Segesváron.

Éppen ezért ma győri képviselőként tisztelettel emlékezve szeretném felidézni, hogy fontos helyszíne és állomása volt a mártír püspök életének a győri egyházmegye, ahová jeles érettségivel és kitűnő erkölcsi bizonyítvánnyal jelentkezett.

(0.20)

Itt az Apor családdal rokonságban lévő gróf Széchenyi Miklós püspök örömmel fogadta, majd az innsbrucki egyetemre küldte tanulni. 1915. augusztus 24-én szentelték pappá. Néhány nappal később, augusztus 31-én Gyulára került, ott kezdte meg szolgálatát. 1917-ben tábori lelkész egy kórházvonaton, amellyel többek között Erdélybe és az olasz front közelébe is kerül. 1918 nyarán plébánosi kinevezést kapott Gyulára. Katolikus lapot alapított, segített, ahogyan csak tudott a rászorultakon, betegeken, állástalanokon. Jelentős összegeket juttatott közösségi célokra. Kiváló lelki vezető volt, akit hívei nagyon szerettek.

1941 januárjában kapta kézhez azt az iratot, amellyel a Szentatya győri püspökké nevezte ki. Ahogy a róla szóló egyik életrajz emlékezik róla: Apor püspök a gyulai plébános korában bevált emberszerető módszerekkel kívánt kormányozni egyházmegyéjében. Mindenkit meghallgatott, papot és hívőt egyaránt. Mindenkinek mindene lenni, ezt tartotta a lelkipásztorok egyik legfontosabb hitvallásának. Naplója zsúfolt programot örökített meg. 1941. március 2-ai győri püspöki beiktatására elkísérték szeretett gyulai hívei. Ők ismerték jól, ismerhették jól. Azok a győri zarándokok, akik 2007-ben a felavatott segesvári emléktáblájánál hajtottak fejet, talán éppen ugyanazt, az odaadó szeretetét tisztelték benne legjobban, mint annak idején a szeretett gyulai hívek.

2007-ben tehát, Vilmos püspök úr boldoggá avatásának tizedik évfordulóján Győr-Moson-Sopron megye önkormányzatának kezdeményezésére a testvérmegyével, Maros megyével közösen állítottunk emléket a segesvári szülőházon Boldog Apor Vilmos püspöknek. Az összetartozás gondolata és az odaadó szeretet felidézésenek a gondolata állt az akkor emlékezések középpontjában. A megyei önkormányzatunkat tiszta és őszinte szándék vezérelte abban, hogy a hajdani győri püspök szülőházán, a testvér Maros megyével összefogva, tábla hirdesse a mártír emlékét.

Akkor Segesváron székelyföldi és kisalföldi zarándokok is felidézték azokat az 1945-ös nagypénteki tragikus pillanatokat, amikor egy szovjet katona három golyója sebesítette meg a püspököt. Kicsivel később kiderült, végzetesen sebesítették meg őt azok a szovjet puskagolyók. A Püspökvárban bújtatott sok száz menekült, gyermek, asszony közül az egyik asszony felkiáltott: püspök atya, ezt érettünk tette. Szívesen, nagyon szívesen - mondta halkan a sokadszor is tanúságot tevő Apor Vilmos püspök. Ebben a mondatában kiteljesedett édesanyjának, Pálffy Fidéliának hitvallása is, hiszen ő így tartotta: "Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út. Én - tette hozzá - mindig ezt az elvet tartottam szem előtt, és sohasem bántam meg."

Képviselőtársaim az elmúlt napokban felidézték már a püspök úr életének fontos állomásait. Mostani felszólalásommal azt szerettem volna bemutatni, hogy a jelenkor közössége nagy hálával és csodálattal fordul a szentéletű ember, a vértanú püspök élete, életútja felé. Ennek jegyében a Lakiteleki Népfőiskola panteonjában az elmúlt hét végén avatták fel a boldoggá avatását követő tizenötödik esztendőben Apor Vilmos püspök mellszobrát.

Életútja, önzetlensége, tanúságtétele, odaadó szeretete és gondolatai sok ember, sok fiatal, sok idős, sok keresztény ember hitét erősíti meg nap mint nap.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)