Készült: 2024.09.19.02:48:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2012.02.28.), 224. felszólalás
Felszólaló Ferenczi Gábor (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:37


Felszólalások:  Előző  224  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Polgármester Úr! Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásom legelején emlékezzek és fejet hajtsak mindazok előtt, akik életüket vesztették a katasztrófa során, hogy emlékeztessem önöket azokra a családokra, akik néhány perc leforgása alatt veszítették el mindazt, amiért egy életen át küzdöttek, dolgoztak.

Engedjék meg, hogy megköszönjem mindazoknak az önzetlen segítségét, akik nem törődve a veszéllyel, az első perctől fogva a helyszínen mentették a menthetőt. Köszönet illeti a tűzoltók, a rendőrök, a katasztrófavédelem munkatársainak erőfeszítését, a civilek, a gárdisták - a Magyar Nemzeti Gárda és az Új Magyar Gárda Mozgalom - önzetlen odaadását, és azoknak a segítségét is, akik nem kaptak állami kitüntetést. A térségben élő országgyűlési képviselőként a helyiek nevében hálásan köszönöm azt az országos összefogást, amelynek segítségével már a katasztrófát követő napon megteltek a segélyközpontok az adományokkal.

Nem vitatom, hogy a kormány igyekezett ellátni a feladatkörébe tartozó kárelhárítási, újjáépítési feladatokat, azonban minden kormánynak ez a feladata. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb. A térség problémáit a kormánypropaganda ellenére nem sikerült megoldani mind a mai napig. A problémák kormányzati eltussolása éppen a bizottsági jelentés kapcsán kezdődött el. Az elfogadott dokumentum legfontosabb eleme ugyanis a MAL Zrt. döntő felelősségének megállapítása. A bizottság szerint a cég az engedélyeiben leírtaknál jóval nagyobb mennyiségű lúgos folyadékot halmozott fel a tározóban lévő vörösiszap tetején, és a gátfalak állapotát sem ellenőrizték megfelelően.

A jogi szabályozásban található kiskapukat felhasználva az erősen maró, lúgos vörösiszapot nem veszélyes hulladékként kezelték, és az üzemet katasztrófavédelmi szempontból sem minősítették veszélyesnek. A jelentés szerint a katasztrófa után felkért szakértők véleménye, valamint a helyszíni szemlén tapasztaltak arra utalnak, hogy az ipari katasztrófa fő oka a társaság és a tulajdonosok szűk látókörű, a nyereséget előtérbe helyező és a biztonságos működést nem kellően biztosító vállalati stratégia és az ezt szolgáló gazdasági és technológiai döntések sorozata.

Nem a jó gazda gondosságával járt el a cég a vörösiszappal keveredett és fedett magas lúgtartalmú folyadék tárolásánál, kezelésénél és ártalmatlanításánál sem - olvasható ugyancsak a jelentésben. A dokumentum szerint a cég nem volt elég elővigyázatos, a védelmi rendszer kialakításáért nem tették meg a megfelelő intézkedéseket.

A vizsgálóbizottság szerint a MAL Zrt. mellett felelősség terheli a környezetvédelmi hatóságokat is, elsősorban a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőit és munkatársait, akik a társaság részére kiadott egységes környezetvédelmi engedélyek és részengedélyek betartását nem kellő körültekintéssel ellenőrizték.

Egy másik lehetséges ok, a robbantásos teória bele sem kerülhetett a bizottsági jelentésbe. A kormánypárti, MSZP-s és LMP-s képviselők ezt azzal magyarázták, hogy ebben az esetben terrorcselekményként kellene kezelni az ügyet. Apropó, bűncselekmény. Lett volna-e indíték, érdekében állt volna-e valakinek az, hogy ez a gát átszakadjon? Olcsóbb lett volna-e kifizetni a környezethatósági bírságot, mint az, hogy leálljon hetekre a gyár termelése? Ezek olyan kérdések, amelyeket szintén tisztáznia kell majd a hatóságnak.

A bizottsági jelentés ellenére mégsem indult el az elszámoltatás, a MAL Zrt. vezetői felelősségének elbagatellizálása azonban annál inkább, tisztelt képviselőtársaim. Múlt heti napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, hogy a vizsgálóbizottság által feltárt tényekről, amely szerint a katasztrófa oka egyértelműen a hanyag, profithajhász tulajdonosi szemlélet volt, csak szűk körben olvashatunk. A gátfal süllyedése a műholdfelvételek tanúsága szerint jól mérhető volt legalább egy évtizede, a humán- és ökológiai katasztrófát pedig a tározóban felhalmozott, az engedélyezett mennyiség többszörösét kitevő, mintegy egymillió köbméternyi erősen maró lúgos folyadék okozta.

(17.10)

Úgy gondoljuk, hogy megkezdődött a MAL Zrt. vezetői felelősségének elmaszatolása a katasztrófa kapcsán, erős MSZP-s hátszéllel és kormányzati jóváhagyással. Hiszen a Fidesz-KDNP-kormány által nagyban befolyásolt sajtóban megjelenő cikkek túlnyomórészt a talajtörést jelölik meg a tíz halálos áldozattal járó tragédia okaként a valódi okok helyett.

Nézzük a települések helyzetét! Az emberek sajnos mind a mai napig nem nyugodhatnak meg, szeles idő esetén a felkapott por vörösre festi a levegőt, az itt élő emberek joggal tartanak a por miatti egészségkárosodástól, hiszen valamilyen furcsa jelenség okán egyre többen és főleg gyermekek lesznek asztmásak a településen. Sajnos, a kiporzás gyakori a környéken, így amennyiben a por nem is tartalmaz toxikus anyagokat, ekkora mennyiségben mindenképpen káros, önök mégis felszámolták Devecserben a szűrőközpontot ahelyett, hogy Kolontáron is nyitottak volna egyet.

Bár hatalmas összegekből új városrész épült, és a mezőgazdasági károk helyreállítása is több milliárd forintot tett ki, az ügyvédi költségekről nem is beszélve, a MAL vezetői mégis még mindig hazánk egyik leggazdagabb emberei. Személyes vagyonukat nem zárolták, a bizottsági ülésen feltett kérdésemre pedig a cég vezetője mindössze annyit válaszolt, hogy üzleti titok, és nem hajlandó elárulni, hogy mennyit költöttek ők maguk a kárelhárításra. Az érintett településeken még mindig számos család nem kapta meg a kártérítést, a másodlagos károkról pedig a kormány megfeledkezett.

A kolontári és devecseri ingatlanok értéke a banki besorolások miatt több millió forintot csökkent, a házak falai sok helyen megrongálódtak az iszap szállítása során használt teherautók miatt. A helyiek többször kérték, hogy az iszap elszállításához készítsenek direkt erre a célra szánt üzemi utat, kérésük azonban süket fülekre talált. Számos visszás kérdés van azonban ezeken kívül is, amelyekre írásban kértem választ az érintett minisztériumtól.

Az egyik a helyi vállalkozásokat érintette, ugyanis a vörösiszap-katasztrófát követő újjáépítések során számos esetben kerestek meg azzal a helyiek, hogy a településen működő vállalkozások semmilyen mértékben nem vehetnek részt a települések újjáépítésében, a helyreállító munkálatokban. A Jobbik kiemelt kérdésként kezeli a helyi, hazai kis- és középvállalkozások helyzetbe hozását, úgy gondolom, hogy egy ilyen katasztrófa során az újjáépítések legalább azon részét, amely a helyi vállalkozások segítségével megoldható, a helyi cégek bevonásával kell megvalósítani.

Kiemelten fontos ez akkor, amikor a térség a katasztrófa okán lokális gazdasági válságba süllyed, nő a munkanélküliség, csökken a szolgáltatások száma, és minősége. A másik, a már általam említett devecseri téglagyár esete. Devecser városában ugyanis hosszú ideje működik ilyen üzem. Az újjáépítések során felhasznált téglákat azonban mégsem a helyi munkaerőt alkalmazó cégtől rendelték. A helyi alapanyag felhasználásában véleményem szerint jelentős szállítási költség lett volna megspórolható, ami pedig még ennél is fontosabb, a helyieknek adott volna munkát az amúgy is komoly munkanélküliséggel rendelkező térségben. A befolyt bevételek fejlesztésekre is lehetőséget adtak volna. Tudjuk, hogy a téglagyár osztrák tulajdonban van, ugyanakkor a helyiek munkához jutását és boldogulását első számú szempontként kellett volna érvényesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vörösiszap-katasztrófa ügye tehát korántsem tisztázott. Számtalan kérdés vár még megválaszolásra, számtalan probléma vár megoldásra. A helyiek a fentiek alapján joggal érezhetik úgy, hogy a kormány cserbenhagyta őket, helyettük a hatalmas magánvagyonnal rendelkező gyártulajdonosok oldalára állt, akik mindent igyekeznek elkövetni, hogy saját felelősségüket leplezzék. Hiszen rájuk is jellemző, amit az elmúlt évtizedekben megszokhattunk, hogy a profitot privatizálják, a károkat államosítják, az adófizetőkkel pedig mindent megfizettetnek.

De beszéljünk néhány gondolatot a jövőről is! Nyilvánvaló, hogy a száraztechnológia sajnos csődöt mondott. Folyamatosan porban, sárban élnek az emberek a térségben, különös tekintettel Csótapusztára, illetve Lőrintepusztára, ahol jelenleg is mintegy 30 ember él, és semmit nem tettek annak érdekében, hogy számukra biztonságos lakhatást teremtsenek.

Hiába szólaltam fel az előző héten napirend előtti felszólalásban, ezzel kapcsolatban Halász államtitkár úrtól lényegében semmilyen érdemleges választ nem kaptam arra vonatkozólag, hogy miért nem segítettek azonnal a térségben, miközben bár hihetetlen, de valóban piros hó esett, és Tili Károly polgármester úr Kolontáron kérte a környezetvédelmi hatóság, a katasztrófavédelem és a Belügyminisztérium segítségét is - mindhiába.

Engem ajkai országgyűlési képviselőként is személyesen érint a térség jövője, hiszen gyermekeimmel a tározóktól néhány kilométerre élünk. Számomra sem mindegy az, hogy naponta kellene letörölni az ablakokról a szálló vörös port, hogy gyermekeimet úgy viszem óvodába, hogy közben attól kell tartanunk a feleségemmel, hogy esetleg ők is valamilyen légúti megbetegedésben fognak szenvedni néhány év múlva.

Itt következik az, hogy miért nem lehet különbontani a katasztrófa okait az esetleges következményektől, hiszen bár a katasztrófához nagy mennyiségű, rendkívül maró, lúgos folyadék tározóból való kitörése járult hozzá, addig a jövőbeni ökológiai és egészségügyi katasztrófát éppen az okozhatja, hogy ez a folyadék most már száraz állapotban kerül a tározókra úgy, hogy önök nem dolgoztak ki még semmilyen stratégiát arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne megoldani ezeknek a tározóknak a lefedését, portalanítását.

Szeretném itt megemlíteni még azt is, hogy az Ajka melletti VI. tározó is hagy maga után kívánnivalót. Rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy ha valaki közvetlen közelről nézi meg ezt a tározót, akkor azt tapasztalja, hogy bizony ugyanúgy, mint a katasztrófa előtt a tározóból, itt is folyamatosan tapasztalunk átfolyást, az anyag folyamatosan kerül ki a környező területre, a talajba, a növényzetbe.

Rendkívül sok feladat áll - úgy gondolom - még előttünk. Itt, a Magyar Országgyűlésben is meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a jogi szabályozás is segítse az itt élőket egy biztonságos, boldogabb jövő felé, illetőleg segítenünk kell magát a térséget is különösképpen amiatt, hogy megállítsuk az elvándorlást, és megállítsuk az itt élők azon bizonytalan helyzetét, hogy szinte már-már kilátástalannak érzik a sorsuk alakulását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  224  Következő    Ülésnap adatai