Felszólalás adatai

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran találkozunk manapság azzal a kormányzati kommunikációval, hogy a súlyos pénzügyi és gazdasági válság kátyújából az ország szekerét közös erővel kell kihúzni, mert ez közös kötelesség, sugallva ezzel azt, mintha hazánk súlyos állapotáért egyforma közös felelősség terhelné azokat is, akik előidézték, vagyis a 2002 óta kormányzó szocialistákat és szabad demokratákat, és azokat a kereszténydemokrata és fideszes politikusokat is, akik tiltakoztak a válsághoz vezető MSZP-SZDSZ kormányzati tevékenység ellen. Nem, kérem szépen, nem közös a felelősségünk a szocialistákkal és a szabad demokratákkal!

Miért is van az, hogy az Amerikából indult pénzügyi válság Izland után a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországot sújtja a legjobban? Magyarázatul engedjenek meg nekem egy orvosi analógiát. Ha egy végletekig legyengült, súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embert elkap az influenzavírus, akkor az valószínűleg meghal. De ha egy életerős, egészséges embert fertőz meg ugyanaz az influenzavírus, akkor emberünk egy hét múlva feltehetőleg újra munkába tud állni. A mi hazánkat a hatéves szocialista-szabad demokrata kormányzás kivéreztette, a végletekig legyengítette, és ebben a végletekig legyengült állapotban kapta a pénzügyi válság sokkját.

Halljuk önöktől nemegyszer, hogy a problémák 2001-ben kezdődtek. Ha ez igaz lenne, akkor megkérdezem, hogy 2002-ben, amikor átvették a kormányzást, miért nem korrigáltak, és az elmúlt hatéves kormányzásuk alatt sem volt sem idő, sem képesség az építkezésre, csak a rombolásra? Ezért a felelősség kizárólag a kormányzó szocialistákat és szabad demokratákat terheli.

Megszólalt a Magyar Szociális Fórum is. Az elnök nagyon súlyos problémának tartja, hogy miközben tömeges munkanélküliség és megélhetési válság közeleg, aközben a kormány kizárólag a pénzügyi egyensúly helyreállításával foglalkozik. Megkapta Magyarország a készenléti hitelkeretet az IMF-től, és innét kezdve az IMF diktál. Mert hallottuk az egyik képviselőjétől, ők vissza akarják kapni a pénzüket. Hogy közben nem 3 millió ember fog létminimum alatt élni, hanem a fél Magyarország, és hogy nem 500 ezer gyerek fog éhezni, hanem 1 millió, ez őket aztán igazán nem zavarja. A nagy baj az, ha a magyar kormányt sem zavarja.

Ilyen bevezető után engedtessék meg, hogy a 2009. évi átdolgozott költségvetés szociális fejezetével kapcsolatos, bizakodásra okot nem adó tényeket felsoroljam. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezeti kezelésű kiadási előirányzata 52 millió forinttal kevesebb az előző évi előirányzathoz képest. Ez különösen elszomorító annak ismeretében, hogy az első és visszavont költségvetési előirányzat összege 12,5 milliárd forinttal magasabb volt, mint az előző évi előirányzat. A támogatási előirányzat a most benyújtott javaslat szerint több mint 20 milliárd forinttal kevesebb, mint az előző évi előirányzat. Jelentős, nominálisan 22,6 százalékos csökkenést terveznek a lakossági energiaköltségekhez való hozzájárulásra. Érthetetlen, hogy miért nincs az átdolgozott törvényjavaslatban az energetikai vállalkozások 8 százalékos különadója, az úgynevezett Robin Hood-adó. Ebből 30 milliárd forint bevétele lett volna az államnak, ami fedezte volna az emberek emelt összegű távfűtés-támogatását. Mi a magyarázata a Robin Hood-adótól való visszakozásnak? Csak nem az, hogy fontosabb a milliárdosok profitja, mint a magyar emberek nyomora? Hol itt az igazságosságra törekvés? Még csírájában sem látható. Ez a kereszténydemokraták számára elfogadhatatlan.

A szociális célú humánszolgáltatások normatívája 12 százalékkal csökken az előző évhez képest. Felmerül a kérdés, az erre rászorultak milyen minőségű segítségre számíthatnak, amikor már tavaly is feszes volt a gazdálkodásuk. A mozgáskorlátozottak gépkocsiszerzési és -átalakítási támogatása 195 millió forinttal kevesebb, mint a 2008. évi előirányzat. Tényleg meg kell szorongatni a mozgáskorlátozottakat? A családtámogatásokkal kapcsolatban leszögezhetjük, hogy a családi pótlék elértéktelenedik, ugyanis annak összege - csak szeptembertől - 1,1 százalékkal magasabb, mint az előző évi előirányzat. Összességében 60 milliárd forinttal kevesebbet irányoz elő családtámogatásokra a tervezet, mint a szeptemberi első és visszavont javaslat. Bezzeg a terhességmegszakításra a súlyos népességfogyás ellenére van pénz, nem is kevés, 1,6 milliárd forintot irányoznak elő, ami az előző évi előirányzathoz képest infláció feletti, 6,7 százalékos többletforrást eredményez. Nullszaldósra hozza ki a kormány a Nyugdíj-biztosítási Alapot. A nyugdíjkorrekció januári elmaradása 970 ezer embert érint, és a csak szeptemberben aktualizált nyugdíjkorrekció miatt tőlük 14,6 milliárd forintot, átlagosan fejenként 15 ezer forintot vesznek el.

Azt látjuk, hogy a számok mögött szegény, kiszolgáltatott embert nem lát a kormány. Egy ilyen kegyetlen, emberellenes, antiszociális és igazságtalan költségvetési törvényjavaslatot a kereszténydemokraták sem most, sem a jövőben nem támogatnak.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)