A felszólalás szövege:

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót, és természetesen tisztában vagyok a Házszabály előírásaival, és be fogom tartani, a parlamenti szokásjognak megfelelően, a Házszabály vonatkozó előírásait.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bizonyára ön is hallott már egy nagyon régi Móricka-viccet: azt a Móricka-viccet, amikor Móricka az udvaron áll, és a farkánál fogva pörgeti a macskát. A macska nagyon sivalkodik, a szomszédasszony pedig dühösen kérdezi tőle, hogy: Móricka, mit csinálsz ezzel a macskával? Mire Móricka: Örömet szerzek neki. A szomszédasszony elképedve: De hát nem látod, hogy szenved? Haha, nézze meg majd, amikor elengedem! (Derültség és taps a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólások és felzúdulás az MSZP padsoraiból, többek között: Tessék nevetni!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilvánvaló, hogy ez az ön következő négyesztendős politikai stratégiája (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de hadd mondjam azt, ebben az országban már nagyon sokan vannak, akik szeretnék, hogyha ön és a kormánya nem húzna bele minden héten, és befejezné a hétről hétre, minden héten bejelentett rögtönzéseit.

Az is nyilvánvaló ma már mindenki számára, hogy ön és a kormánya a választási kampányban akkor, amikor az ország helyzetéről beszélt és a kormány által meghozandó döntésekről beszélt, nem mondott igazat.

Ami ennél nagyobb baj, az az, hogy ön és a kormánya ma sem mond igazat, miniszterelnök úr. Mert amikor ön itt, a parlamentben folyamatosan vagy reformokról, vagy kiigazításról, vagy új Magyarországról beszél, aközben az emberek csak megszorításokat látnak. Ha ön valóban új Magyarországot szeretne, miniszterelnök úr, akkor bizonyára azt is tudná, hogy honnan hová akar eljutni, lenne koncepciója, és lenne elképzelése. És akkor nem fordulhatna elő az, hogy a választások előtt még az az igazságos, hogy nincsen tandíj, a választások után pedig egyik héten még az az igazságos, hogy utólagos képzési hozzájárulás van, a másik héten pedig már az az igazságos, hogy fejlesztési részhozzájárulás van, és mindebből az emberek csak egyetlenegy dolgot értenek: hogy lesz tandíj.

(14.40)

Hogyha önnek lenne koncepciója és elképzelése, akkor nem fordulhatott volna elő az, hogy háromnegyed esztendővel ezelőtt, 2005 novemberében elfogadtat a parlamenttel egy ötéves adócsökkentési programot, amire nagyon büszke a választási kampányban. Hadd idézzem szó szerint azt, amit ön a saját televíziós reklámfilmjében mondott, a saját hangján: "Nem tudnak mondani olyan adófajtát, ahol ne csökkentek volna az adók. Megígértük, megtettük. Szavazzon ön is az ötéves adócsökkentési programra!" Sokan szavaztak rá, miniszterelnök úr. (Dr. Géczi József Alajos: Így volt!) Ma az ötéves adócsökkentési programot ön sutba dobta. Ma már ez az igazságos.

Ahogy minden bizonnyal, ha ön valóban tudná, hogy honnan hová akar eljutni, akkor nem olyan adócsökkentéseket indított volna el 2005 novemberében, amellyel egyébként csökkenti a plazmatévék, a helikopterek vagy éppen a luxusadók általános forgalmiadó-tartalmát 5 százalékkal, ezzel a gazdagoknak adva pénzt, majd pedig a mai napon megemeli, egyébként az igazságosság nevében az alapvető élelmiszerek, a földgáz vagy éppen a tűzifa áfáját, ezzel pontosan a legszegényebbeket sújtva, és a nyugdíjasoktól, a szegényektől szedve vissza mindazt, amit egyébként háromnegyed esztendővel ezelőtt a gazdagoknak adott oda.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma az országban, amikor új Magyarországról hallanak az emberek, akkor nagyon sokan azt szeretnék, hogy egy új Magyarország jegyében csak egy kicsivel jobb legyen. Azok az intézkedések, amelyeket ön és a kormánya bevezet, azzal az eredménnyel járnak, hogy a következő két esztendőben egyébként az átlagbérből élő ember reáljövedelme akár a 10 százalékot meghaladó mértékben is csökkenhet. Ettől nekik nem lesz jobb.

Ezért üzentek önnek itt, nem olyan messze a Parlamenttől több ezren a hétvégén, de ha most megengedi nekem, miniszterelnök úr, én nem erre a több ezer emberre hivatkoznék, hanem szeretném átadni önnek egy néhány nappal ezelőtti személyes élményemet.

Egy belvárosi bérházban, nem olyan messze innen, a Parlamenttől, beszélgettem a szomszédommal; egy idős nyugdíjas nénivel, aki egyébként a választásokon az ön szavazója - volt. (Dr. Magda Sándor: Lesz!) Az ő közös költsége szeptembertől egy 60 négyzetméteres lakásban 1600 forinttal emelkedik majd meg, miniszterelnök úr, és azt nem fogja kompenzálni neki senki. Az ön szociális reformjainak az eredményeként elveszíti a közgyógyigazolványát, amivel eddig olcsóbban tudott hozzájutni a gyógyszerekhez; és ma sem tudja, hogy majd szeptembertől hogyan és miként fogja kifizetni egyébként a villamos energia megemelkedett árát.

Ő, amikor azt hallotta, hogy ma beszélek a parlamentben, akkor üzent önnek valamit, miniszterelnök úr, de azt gondolom, hogy ezt az egész ország üzeni önnek: áremelések, adóemelések, elbocsátások - csak ezeket a reformjait (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezeket éljük túl, drága miniszterelnök úr! (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Magda Sándor: Ez olyan, mint a plakátnéni!)

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban, jómagam is az említett március 30-ai, a titkosszolgálatok hatókörét az önkormányzatokra is kiterjesztő kormányhatározat ügyében szeretném kérdezni önt, de három nagyon konkrét kérdést szeretnék feltenni, miniszter úr.

Elolvastam azt az ominózus levelet, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr vagy ön, vagy a kormány, nem tudom pontosan, mert névtelenül érkezett, de elküldött nekem, amiben valóban Gyurcsány Ferenc neve szerepel aláírva. Ebben az ominózus egyetlenegy oldalban, miután összevetettem azokkal a papírokkal, amelyeknek a titkosságát ön most feloldotta, és azokat elolvashattam, észrevettem néhány különbséget. Ezek közül az első különbség az volt, hogy a korábbi határozatokban semmilyen formában nem esett szó a fővárosi kerületi önkormányzatokról, az önök által jegyzett mostani, március 30-ai kormányhatározatban viszont igen.

Így elsőként azt szeretném megkérdezni, tisztelt miniszter úr, hogy milyen változás indokolja a korábbiakhoz képest a fővárosi kerületek beemelését ebbe a körbe. Remélem, nem az, hogy az előző ciklushoz képest például, amikor ez nem volt érvényes, ma a fővárosi kerületek jelentős részét ellenzéki politikusok vezetik.

A másik ilyen kérdés, ami a különbségre vonatkozik: a korábbi határozatokban - pontosan is idézhetném - a főváros és a megyei jogú városok önkormányzati hivatalairól esett szó, a mostaniban viszont önkormányzatokról. Úgyhogy tisztelettel szeretném megkérdezni, miniszter úr, hogy mi a különbség ebben a megfogalmazási értelemben az önkormányzatok hivatalai és az önkormányzatok között. Ez a megfogalmazás mennyiben ad többletjogosítványokat a szolgálatoknak? Erre hivatkozva kiterjeszthetik-e például az információgyűjtést az önkormányzati képviselőkre?

Végül, a miniszter úr megállapodást említett a válaszában is, az SZDSZ-frakciót is ezzel győzte meg, de a nekem küldött papírban egy szó sem esett semmilyen megállapodásról. Én ugyan a nemzetbiztonsági törvények eljárási rendjét nem ismerem, de az egyszerű államigazgatási eljárásban fel szoktuk hívni a figyelmét arra az érintett állampolgárnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akire vonatkozóan határozatot hozunk, hogy neki milyen jogai vannak, hova fordulhat, hol fellebbezhet. Értsem ezt úgy, hogy a Belvárossal nem is kívánnak ilyen megállapodást kötni, vagy mégsem?

Én kíváncsi vagyok a válaszára, tisztelt miniszter úr. (Taps az ellenzék soraiból.)

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ha jól emlékszem, akkor a miniszterelnök nem is olyan nagyon régen a párbeszéd kormányzását hirdette meg. Nos, elég sajátos párbeszéd az, amikor az ember kap egy egyoldalas, nagyon lakonikus tömörséggel fogalmazó, fenyegető határozatot arról, hogy az őáltala vezetett önkormányzatra is kiterjesztik a nemzetbiztonsági szolgálatok hatókörét, és ehhez egy telefon, egyetlenegy szó, egyetlenegy kísérőlevél, semmi nem társult. Azt gondolom, miniszter úr, hogy ez nem a párbeszéd kormányzása, ez valami egészen más.

Kíváncsian várom ezt az ominózus párbeszédet természetesen, de szeretném leszögezni, hogy azért a válaszában több, a tényeknek szerintem nem egészen megfelelő elem van. Az egyik oldalról szeretném emlékeztetni arra, hogy 1998-ban, amikor a Horn-kormány valamelyik előző határozatát meghozta, akkor sem voltak az önkormányzatok polgármesteri hivatalai önálló jogi személyek, akkor is az önkormányzatok voltak azok, ebben semmilyen jogi változás nem következett be, tehát ez önmagában nem indokolja a más megfogalmazást, tisztelt miniszter úr.

A másik, amire szintén szeretném emlékeztetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy én azt gondolom, az ilyen típusú eljárás önmagában rendkívül elgondolkodtató, ha ezt nem előzi meg nagyon alapos tájékoztatás, hiszen mi a garancia arra a kapacitásokon túl - amelyek ezek szerint nem voltak néhány éve, de most már vannak -, hogy ezt nem terjesztik ki majd minden kisvállalkozóra is, aki egyébként uniós forrásokra pályázik, vagy azokat igénybe veszi. (Taps az ellenzék soraiban.)

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! 2008. május 20-a, azaz a jövő hét kedd az adóbevallások beadásának végső időpontja. Ezekben a hetekben sokan szisszennek fel Magyarországon, amikor látják az úgynevezett adócsökkentési ígéretek eredményét. Az adók nem csökkentek, amin már persze senki nem lepődik meg. Sok belvárosi polgárt mégis meglepetés ér, amikor az adójogszabályok tartalmával szembesül.

A gyermeket nevelő belvárosi családok és a nyugdíjasok is azzal szembesülnek, hogy a belvárosi önkormányzat által nyújtott támogatások után adót kellene fizetniük. Joggal teszik fel magukban a kérdést: mi értelme ennek? Miért van az, hogy a kormány megadóztatja az önkormányzat saját forrásaiból, szintén közpénzből az embereknek nyújtott támogatásokat? Olyan támogatást, mint például a belvárosban gyermeket nevelőknek járó bérlettámogatás és az időseknek a fűtési szezon alatt járó fűtéstámogatás, és ami ráadásul hab a tortán, járulékot és adót kell fizetnünk a méhnyakrák ellen nyújtott védőoltás után is, miközben a méhnyakrák elleni harc fontosságát a kormány és az MSZP különféle politikusai is szajkózzák különféle fórumokon.

A belvárosi önkormányzat, tisztelt miniszter úr, azért adja ezeket a támogatásokat, mert segíteni akar a nehéz helyzetben lévőkön, és ösztönözni akarja a belváros lakosságmegtartó képességét. Azt akarjuk, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedett lakásfenntartási és gyermeknevelési költségek ne kényszerítsék a családokat és az időseket arra, hogy eladják otthonaikat, és valahol a város másik részén, kényszerből olcsóbb otthont keressenek maguknak.

Ezen támogatások után a jelen adótörvények értelmében, ha az önkormányzat átvállalja az adófizetési kötelezettséget, mégis 54 százalék szja-t és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást, ha pedig az érintettek fizetik meg, az összevont adóalap adójaként 36 százalékos személyi jövedelemadót kell fizetni.

Tisztelettel kérdezem miniszter urat, mi indokolja az önkormányzati forrásból adott támogatások megadóztatását. Amennyiben a rászorultsági elvre hivatkozna, szeretném emlékeztetni arra, hogy amikor 1994-98 között Horn Gyula baloldali kormánya megszüntette az alanyi jogon járó családi pótlékot, mondván, hogy az csak a rászorultaknak jár, ez a kísérlet megbukott, és ezt már önök is belátták. Ha az alanyi jogon járó családi pótlék és a tizenharmadik havi nyugdíj nem adóköteles, akkor az önkormányzati támogatások megadóztatása sem indokolt.

Van-e szándéka a minisztériumnak az adótörvények módosítására és ennek a problémának az orvoslására? Számíthatnak-e a belvárosiak arra, hogy a kormány támogat a parlamentben olyan törvénymódosítást, amely eltörli az időseknek járó fűtéstámogatás, a belvárosi, gyermekeket nevelő családoknak járó bérlettámogatás, valamint a méhnyakrák elleni védőoltás megadóztatását?

Várom miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A rászorultsági elv bevezetésére hivatkozik. Csak szeretném megkérdezni öntől, hogy ön szerint a méhnyakrák elleni védőoltást milyen alapon adjam rászorultsági elven? Mert az természetesen mindenki számára világos, hogy ön nincsen rászorulva arra, hogy méhnyakrák elleni védőoltásban részesüljön (Derültség.), de ezen túlmenően nagyon nehezen tudnám meghúzni azt a rászorultsági elvet, ami a méhnyakrák elleni védőoltásnál bevezetésre kerüljön.

Szintén szeretném emlékeztetni arra, hogy a belvárosban lényegesen magasabbak is egyébként a lakásfenntartási költségek, mint mondjuk, akár az én szülőfalumban, egy nyugat-magyarországi kicsi faluban, és az idősebbeknek lényegesen többet kell erre kifizetniük. Azt gondolom, hogy éppen ezért, tisztelt miniszter úr, nem tudom elfogadni ezt a választ.

A méhnyakrák elleni védőoltásnál pedig külön szeretném kihangsúlyozni: nagyon furcsának tartom, nincs jelen a miniszterelnök úr, a felesége most már hosszú évek óta folyamatosan, hangzatosan támogatja egy másik, a nőket érintő rákos megbetegedés, a mellrák elleni harc fontosságát. Ebben az évben az én anyagi támogatásomat is kérte erre a célra. Ott mire számítsak? Kell utána adót fizetni vagy nem? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(13.20)