Készült: 2020.01.22.00:31:06 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 211 2018.06.25. 5:24  210-211

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bárczy István polgármester iskolaépítő program keretében 1910-ben az akkori Budapest, Dózsa György út-Lehel út kereszteződésében egy egészen kiváló iskolát építtetett. Az azóta felnőtt generációk önkormányzatai féltő figyelemmel óvták ezt az iskolát, emiatt ez az iskola a mai napig egészen kiváló állapotban van, akár 600 gyermek befogadására is alkalmas. Amiért szóba hozom ezt az iskolát, az nem valami kiváló pedagógiai teljesítmény, hanem az, hogy az országos média központjába került ez az iskola. Sajtóhírek szóltak arról, hogy gyermekbántalmazás történt az iskolában, és sajtóhírek szóltak arról, hogy az igazgató feljelentést tett, és rendőröket hívott az iskolába amiatt, hogy egy 13 éves tanuló, egy gyermek bántalmazta őt az irodájában. Az ügynek vannak előzményei. 2016-ban az addig eredményesen dolgozó iskolaigazgatót nem újították meg tisztségében, pályázatot írtak ki, és egy nyírségi falu volt fideszes polgármestere, akit nem választottak meg újra - bizonyára ennek is oka lehet -, pályázott erre az igazgatói székre. Két év tapasztalattal rendelkezett, és senki sem támogatta. Nem támogatta a tantestület, és nem támogatták a szülők. Akinek még lehetősége volt, az az önkormányzat. Az önkormányzat nevében a polgármester írt levelet. Nem finomkodott, a polgármester egy egyenes ember, tisztán beszélt most is.

Azt írta: a jelölt programját nem támogatja, személyét alkalmatlannak tartja az iskola vezetésére. Mindezek ellenére döntés született. Valamennyi véleményt figyelmen kívül hagyva kinevezték Putnoki Zsoltot. Azzal indokolták, nem kötelező a vélemények figyelembevétele, a döntés a megújítás jegyében született.

Döbbenetes események történtek ezt követően. Az iskolába izgatott szülők és riadt gyermekek járnak, a KLIK - helyesebben pontosan most az a neve, hogy a tankerületi központ, az mondjuk, a helyi KLIK - próbál úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, őket nem kereste senki, totálisan elzárkóznak ez elől, és úgy értékelik a helyzetet, semmilyen jelzést nem kaptak, hogy nincs teendőjük ezzel a dologgal kapcsolatban, meg kell várniuk a vizsgálat végét.

És az odajáró gyermekek szülei? Velük vajon ki fog foglalkozni? Mivel totálisan elzárkózott az iskola, ezért a szülők egymás között beszélgetnek. Ki fogja megerősíteni azt a híresztelést, amely szárnyra kapott ezzel kapcsolatban, hogy az igazgató többször és más gyerekeket is bántalmazott, hogy fenyegette a tanárokat, a tanulókat és a szülőket? A szülőket, hogy elviteti a gyereküket. Az igazgató kárpótlásul kapta az igazgatóságot, és neki magasabb körökben van kapcsolata; hogy az előző iskolában, ahol tanított, ott is megpofozott egy gyereket, és megtiltották, hogy egyedül maradjon a gyermekekkel. Azóta két hónap telt el, mindenki várt, és várt, nem történt semmi. A múlt hétig.

Június 21-én a XIII. kerület közmeghallgatásán többen megjelentek, és sorban szólaltak fel, arcukkal, nevükkel és lakcímükkel vállalták a véleményüket. Ez a mai világban egyébként üdvözítő dolog. Megdöbbentő élményeket mondtak el az iskola életéről, az áprilisi eseményekről. Megtudhattuk, hogy az iskola vezetője milyen vezető és milyen pedagógus. Nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgató nemcsak vezetőnek, de pedagógusnak is alkalmatlan. Így gondolta ezt az a 21 pedagógus, aki addig állt, amíg a társuk elmondta, hogy mind a 21-en távoznak az iskolából. A hozzászólások során kiderült, hogy több mint 20 tanuló távozott két nap alatt az iskolából.

További megrázó élményt jelentett az, hogy a tankerület képtelen volt reagálni ezekre a felvetésekre, egyszerűen nem értik, hogy mi történik körülöttük. Tanácstalanságuknak egy az oka: tapasztalat alapján mondhatom, hogy senki nem fogja őket megkeresni ebben az ügyben, mert nem bíznak bennük. Hitelüket vesztették. Mert miközben ez történt, ők átfogó vizsgálatot tartottak az iskolában: a foglalkoztatás jogszerűségét vizsgálták. Gratulálok, telitalálat!

A helyzet kétségbeejtő, a tanárok olyan ütemben menekülnek az iskolából, hogy azzal csak a menekülő gyerekek száma vetekszik. Végtelenül elkeserít, hogy a nagy múltú intézmény szemem láttára hullhat szét. Innen nem lehet tanácsot adni, de én azt javasolnám, hogy mentsék fel a vizsgálat időpontjára az igazgatót, és bízzanak meg egy hozzáértő személyt, hátha még menthető a helyzet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 44 2018.07.02. 2:59  43-49

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ön előtt is ismert, a budapesti Dózsa György úti Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskolában 2018. április 13-án rendkívüli esemény történt. A sajtóhírek egyrészt arról szóltak, hogy gyermekbántalmazás történt, másrészt arról, hogy az iskola igazgatója rendőröket hívott a 13 éves tanítványára. Szerinte a diák egy felelősségre vonást követően rátámadt és bántalmazta őt az irodájában. Az akkori eljárás során a mentők megvizsgálták a gyermeket is, és ennek kapcsán született egy rendőrségi feljelentés. A rendőrség tájékoztatása szerint büntetőeljárást folytat kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény gyanúja miatt. A tankerületi központnak az eseményekről hivatalos papírja és tudomása nincs. Elmondásuk szerint ők addig nem tudnak tenni semmit, amíg ez így van.Döbbenetes események, izgatott szülők, megalázott pedagógusok és riadt gyerekek. Az igazgató a helyén ül, a hangját sem hallani, nincs mondanivalója, és ez így van több mint 12 hete. Ilyenkor az szokott történni, hogy hírek kelnek szárnyra; hogy az igazgató már máskor is fenyegetett tanárokat, szülőket, és megütött gyerekeket. Az előző iskolában, ahol tanított, állítólag megpofozott egy gyereket, és ott megtiltották, hogy egyedül maradjon egy gyermekkel. Azt mondják, korábban egy nyírségi falu fideszes polgármestere volt, akit nem választottak újra  bizonyára nem véletlenül -, és az igazgatóságot kárpótlásul kapta. Személyét sem a tanárok, sem a szülők, sem az önkormányzat nem támogatta a kinevezésekor. Ekkor mindössze kétéves tapasztalata volt.

A tankerületi központ szerint felajánlották a szülőknek, hogy ha valakinek sérelme van, az menjen be a központjukba és mondja el, de nem ment be senki. Nem értik, miért nem, pedig elmondásuk szerint még az elérhetőségeik is rajta vannak a honlapjukon. Segítek: azért nem ment be senki, mert nem bíznak bennük, mert hiteltelenek.

A kerületi önkormányzat legutóbbi közmeghallgatásán viszont nyolc érintett mondta el, hogy Putnoki Zsolt nemcsak igazgatónak, de pedagógusnak is alkalmatlan, és ezen a fórumon 21 pedagógus jelentette be távozását az iskolából. Az is kiderült, hogy két nap alatt több mint húsz tanuló távozott az intézményből. A helyzet kétségbeejtő, a tanárok olyan ütemben menekülnek ebből az iskolából, hogy azzal csak a menekülő gyermekek száma vetekszik.

Hogy látja, államtitkár úr, lenne valami tennivalójuk a Dózsa György úti Általános Iskolában? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 48 2018.07.02. 1:03  43-49

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Csak a pontosítások érdekében. Azt jelezte a tankerületi központ, hogy májusban átfogó vizsgálatra kerül sor az iskolában. Sor került rá. A beígért májusi vizsgálatukkor  akár hiszik, akár nem  az iskolában a foglalkoztatás jogszerűségét vizsgálták átfogóan. Gratulálok! Az én megítélésem szerint nem ezt a témát kellett volna átfogóan vizsgálni. Azt gondolom, hogy ha az igazgatónak becsületből, tisztességből nem jutott eszébe, hogy miközben egy ilyen vizsgálat zajlik az intézményében ellene, akkor kérje erre az időszakra a felmentését, akkor ezt önöknek az állam nevében kellett volna (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!), ezt az emberi hiányosságát az igazgatónak pótolni.

Egyébként az egész eljárás alatt azt tapasztaltuk, hogy az igazgató magatartása azt igazolja, morálisan is alkalmatlan igazgatónak és pedagógusnak is. Elnök úr, nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 44 2018.10.17. 7:49  1-96

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Összesen kettő kérdéssel szeretnék foglalkozni a költségvetés értékelése kapcsán. Az egyik az Unió szerepe, a másik pedig az állam szerepe az ország működése kapcsán. Az Unió szerepéről államtitkár úr is tett említést, de azt gondolom, hogy akkor gondolkodunk erről helyesen, ha ezt a helyén kezeljük, és valósan értékeljük a szerepét a költségvetés és az ország működése szempontjából.

(13.20)

Azt hiszem, hogy ezzel újat nem mondtam, hiszen Varga Mihály is ezt pontosan és jól tudja. Egy közelmúltban tartott szakmai vitán elismerte: „Kétségtelen, hogy az uniós források hozzáadnak a magyar gazdasághoz, nettó haszonélvezői vagyunk a rendszernek. De ezt inkább úgy kell felfogni, mint amikor valaki biciklizni tanítja a gyerekét és löki hátulról. Ha nem löki, kicsit lassul, de azért akkor is van egy sebessége.”

Két gyermeket neveltem fel, mindkettő tud biciklizni. Az akkori tapasztalataimra visszagondolva arra emlékszem, hogy ha nagyon lelassult, abból bizony akár pofára esés is lehetett, és utána nagy sírás-rívás volt. Ezért gondolom, hogy helyén kell kezelni az Unió szerepét az ország működése szempontjából. Amire én gondolok, az az, hogy megítélésem szerint elképesztő összegű uniós támogatásokat kapott az ország az elmúlt időszakban, és amit kifejezetten tragikusnak tartok, az az, hogy ennek a hatékonyságnövelésre való hatása milyen alacsony. Az elkövetkezendő időszakban, azt gondolom, veszélyes helyzetet teremthet, ha erre nem kellő súllyal figyelünk oda.

Jó és szerencsés, hogy jelen van államtitkár úr. Ma már két ellenzéki képviselő is megdicsérte, hogy jelen van és részt vesz a vitában. Növelem ezek sorát, bár látom, hogy kicsit értetlenül áll az előtt, hogy ezért miért dicsérik meg. Azért, mert kuriózumnak számít például a tegnapi napra gondolva, amikor a lakástakarékkal kapcsolatban a világon senki nem volt hajlandó a kormány részéről megnyilatkozni. Ehhez képest üdítő az ön jelenléte és az, hogy egyáltalán szóba áll az ellenzékkel.

Tehát azt gondolom, hogy illő helyén kezelni az Unió szerepét, és akkor nem hibázunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy országunk valós teljesítménye 12 százalék körül van. Ha visszaemlékszünk a néhány perccel ezelőtt elmondott példámra, helyesebben arra, amit idéztem a pénzügyminiszter úrtól, a biciklizős példára, az a nagyon lassult növekedés életveszélyessé is tud válni. Különösen veszélyessé tud válni akkor, ha azt vizsgáljuk ezzel párhuzamosan, hogy az állam szerepe micsoda ebben az egész rendszerben.

Az állam nagy forrásfelhasználó. Ezért szerintem elkerülhetetlen és megkerülhetetlen, hogy vizsgáljuk azt, hogy az állam forrásfelhasználása milyen mértékű. 2010-re visszamenőleg néztem meg ezeket az adatokat. Átlagon felüli mértékben növekedtek az állam kiadásai. Értem én, hogy a választások évében elég volt csak beszélni arról, hogy itt óriási leépítés lesz és az állam szerepét újból kell vizsgálni, óriási költségcsökkentésre van szükség. De azóta eltelt már idő, és megint csak azt tapasztalom, hogy erről beszélnek, beszélnek, és nem történik ebben az ügyben semmi. Ugyanakkor 2016-ról 2017-re vizsgálva azt láthattuk, hogy ismét jelentős növekedés tapasztalható ezen a területen, az állam működésére fordítandó források tekintetében.

Tehát azt gondolom, ez a két olyan kérdés van, amelyet hasznos általában vizsgálnunk, amikor a költségvetést értékeljük, és együtt gondolkodunk azon, hogy az elkövetkezendő időszakban mivel lenne helyes foglalkoznunk. Az egyik az, hogy vizsgálni szükséges, hogy az Európai Uniótól kapott források hasznosulása hogyan történik. Én nagyon kevés olyan beruházást tudok mondani, amely a továbbiakban forrást tudna majd teremteni, és uniós összegeket költöttünk erre. Gondoljanak velem együtt a kilátókra, a stadionokra és egyebekre, amelyeket uniós forrásból építettünk, valósítottunk meg; különösen a tekintetben, hogy nemcsak hogy forrásokat tudna teremteni, de további forrásokat igényel a fenntartásuk. Itt tartom ezt a kérdést veszélyesnek.

Sokat elmond megítélésem szerint arról, hogy ki mit tart fontosnak, hogy amikor lehetőség nyílt arra, hogy a kormány döntsön 215 milliárd forint sorsáról, azt hiszem, ez az év végén volt, a források kedvezményezettjei között az alábbiak szerepeltek: egyházak 88 milliárd, határon túli szervezetek 33 milliárd forint, sportinfrastruktúra-fejlesztés 71 milliárd forint. Ugye, önök is érzik, hogy ez valószínűleg a hatékonyságnövelés szempontjából nem ideális? Viszont önök mégis így döntöttek. Amikor azt érzékeltük, most van egy kis pénz, amire nem számítottunk, hogy lesz, de ezt most elkölthetjük valamire, akkor az a döntés született, hogy ezekre költjük el. Ha egyenként megkérdezném önöket, bizonyára nem ezt találnák ki, hogy ezekre kellett volna költeni. Abban is biztos vagyok, hogy sokkal hasznosabb dologra el tudtuk volna ezt költeni. De ez ugyanakkor sokat elmond arról, hogy hogyan gondolkodunk a pénzügyi források felhasználásáról. Ez a gondolkodásmód a megítélésem szerint nem szerencsés.

Még egy dologra szeretnék kitérni, amit Tilki képviselőtársam indukált bennem, amikor azt mondta, hogy az ÁSZ is és más írásos anyagok is úgy minősítették ezt a zárszámadást, hogy megbízható és áttekinthető ez az anyag. Felhívom a figyelmét arra  és én megnéztem , hogy a Számvevőszék a magyarországi GDP növekedésével kapcsolatos adatokat egy olyan weboldalról vette át, mint a tozsdearnyek.hu. Nem viccelek, nézze meg! Nem beszélve arról a kis feliratról, ami a grafikonok alatt található ezen a weboldalon, ez pedig úgy szól, hogy „Az oldalon található adatok, információk tájékoztató jellegűek, nem tekinthető hiteles forrásnak.” Így vagyunk ezzel mi is, és ezek után nem csoda, hogy a költségvetésünk átláthatósága az Európai Unióban még mindig az egyik legrosszabb értékeléssel bír. Köszönöm szépen. (Rig Lajos: Ez alacsony ütés volt azért!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 66 2018.10.17. 1:34  1-96

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tilki képviselőtársam korábbi kétpercesére szeretnék reagálni, amelyben azt mondta, hogy XIII. kerületiként én egészen másképp látom a világot, mint ahogy ő látja, ami valóban így van, igaz, én másképp látom a világot, mint ő. De azt is látnia kell, hogy ami az elmúlt húsz esztendőben történt a XIII. kerületben, és amit nemzetközi ingatlanfejlesztő szervezet ítélt példamutatónak és ismerte el egy díjjal, szóval, ami ebben a XIII. kerületben történt, az nem magától történt. Nagyon sokan és nagyon sokat dolgoztak érte. Én például büszke vagyok arra, hogy nyolc évig alakítója lehettem ennek a politikának a kerületben alpolgármesterként. A hozzászólásában azt is megemlítette, hogy Tornyospálcán micsoda szegénység van, és milyen rendkívül gyenge egészségügyi ellátás között élnek az emberek. Jelezném neki, hogy ilyenkor lenne érdemes végiggondolni azt, hogy ami év végén megmaradt, az a 215 milliárd forint, biztosan oda kellett volna-e adni, ahova adták, abban az időszakban. Emlékezzenek vissza: az egyházak kaptak, sportingatlan-fejlesztésre fordították.

Ha már a XIII. kerületnél tartunk, azt tudom, hogy a XIII. kerületben önkormányzati saját forrásból vásároltak CT- és MR-gépet, hogy a lakosság ellátása jobb legyen, de az állam nem finanszírozza, azt is saját forrásból kell megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 146 2018.11.14. 9:48  137-174

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amikor sok ember nézett egymásra, s azt mondták egymásnak: mi van? Milyen törvényjavaslat? Miről szól ez a törvényjavaslat? Akkor, amikor én elolvastam, akkor én is elég bután néztem magam elé, ezért kisebb tanácskozást hívtunk össze jó néhány érdeklődő állampolgár és jó néhány szakember részvételével, hogy kicsit foglalkozzunk ezzel a témával, hiszen valóban úgy van, egy vadonatúj törvényjavaslatról van szó, nem arról van szó, hogy módosítgatjuk. Nehéz volt értelmezni ezt a törvényjavaslatot, mert mindjárt elsőre nekem az tűnt fel, hogy itt magasépítési beruházásokról van szó, de mi az a magasépítés? A politikával régebb óta foglalkozók mindjárt megnyugtattak engem, hogy ne legyenek illúzióim, nyilvánvalóan, ami a földből kilátszik, mindent maga alá fog gyűrni ez az új szervezet, és akkor tovább tudtunk lépni, mikor világossá vált, hogy itt nyilván mindenre rá akarják tenni a kezüket, amiben bármifajta állami pénz is megjelenik. Mindjárt az elején a törvényjavaslatban az szerepel, hogy létrehoznak egy nagy vízfejet, aminek az lesz a neve, hogy beruházási ügynökség. Ellentétben képviselőtársammal, mi nagyon találónak találtuk ezt a nevet, láttuk magunk előtt az ügynökségen dolgozó ügynököket, és sejtésünk van arról, hogy kiknek az ügynökei. (Derültség.) Tehát azt mondom, tökéletes a név, vagy majdnem tökéletes, hiányzik egy szó előle, a „nemzeti”, mert utána az olyan rosszindulatú képviselők, mint amilyen én vagyok vagy kicsit kreatívabb állampolgárok még esetleg arra gondolnak, hogy ez nem nemzeti célt szolgáló szervezet, hanem valaki másnak az érdekeit szolgálja.

(18.10)

A javaslatom tehát az lenne, hogy legyen ez nemzeti beruházási ügynökség, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ez itt az állampolgárok érdekeit szolgálja. Legalábbis, aki olyan hiszékeny, mint én (Derültség.)  és elnézést a megjegyzésért , vagy annyira naiv, mint amennyire az ÁSZ vezetője volt itt a hozzászólása kapcsán.

Én megéltem 62 esztendőt, több rendszeren keresztül dolgoztam államigazgatási és más egyéb területeken, és azt tapasztaltam, hogy még a Kádár-rendszerben sem volt ilyen mértékű központosítás a beruházások terén. Nagy összegű állami beruházásokat költöttek el tanácsok, intézmények, minisztériumok és szervezetek, és le tudták bonyolítani ezeket a beruházásokat. Most valaki kitalálja, hogy alkalmatlan a mai szervezet, az önkormányzatok. Most hangzott el, hogy itt az kéne, hogy nagyon hozzáértő emberek kellenek. Hát mi lett azokkal az emberekkel, akik hozzáértő módon tudták levezényelni százszámra ezeket a beruházásokat? Nem érzem igazán valósnak azt, amit ezzel kapcsolatban elmondtak, hogy miért van szükség erre az ügynökségre.

De emlékszem olyan időszakra, bár akkor nagyon kicsi voltam, 6 hónapos, de akikkel beszélgettünk erről a témáról, azok emlékeztek még a Kádár előtti időkre. Azt mondták, hogy igen, ott volt ilyen. Ők ehhez hasonlítják ezt, ami abban az időszakban volt.

A javaslat olvasásakor már nagyon gyanús volt nekem az, hogy nyilvánvalóan azt fogják majd hangoztatni a javaslat indoklásakor, hogy ez mennyivel olcsóbb és mennyivel szervezettebb lesz, és nem is csalódtam. Valóban, az indoklásban az szerepel: a beruházások költséghatékonyak lesznek, és határidőre megvalósulnak. Hát, az olcsóbb és hatékonyabb szervezés még üdvözlendő is lenne, ha a valóságban így lenne. De a valóság egészen más. A valóságban az van, hogy az önök rendszerei példátlan módon pazarlóak és silány teljesítményt nyújtanak. Önöknek szinte nincs olyan beruházásuk, ami határidőre megvalósulna. A költségkeretek vagy a költségek rendszeres túllépése, illetve emelése pedig, higgyék el nekem, lassan közröhej tárgya. Én is nevetnék, de sajnos inkább sírni van kedvem. És mindezek ellenére azzal indokolják, hogy így olcsóbbá és szervezettebbé válik, miközben a napi gyakorlatuk pontosan az ellenkezőjét bizonyítja ennek. Egyetlenegy beruházásuk sem valósul meg határidőre.

Itt, azt hiszem, reggelig sorolhatnánk azokat a példákat, hogy a beruházások költségkeretei milyen módon és milyen mértékben tértek el az eredeti előirányzattól. Csak néhány ilyen példa a közelmúltból: több mint egy év működés után is működésképtelen a kukaholding. Erről itt eleget beszéltünk, én ebbe most nem mennék bele, ehhez kevés a rendelkezésre álló 15 perc. A kukaholdingról mindenki tud sok mindent, egyben egészen biztosak lehetünk: hogy nem olcsóbb, nem hatékonyabb és nem szervezettebb, és ezt a rendszert önök szervezték. Azt gondolom egyébként, hogy a kukaholding vezetői közül elég sokan csuklanak, nyilván elég sokat emlegetik őket és a felmenőiket, különösen azok, akiknek a kuka ott áll hetek óta az ajtaja előtt.

A másik ilyen a kudarcos fővárosi közbeszerzési kft. egész működése, de az igazi klasszikus, az én megítélésem szerint az orvosi ló esete, ez a nemzeti mobilfizetési rendszer. Itt azért benne van már a nemzeti, azért, hogy tudjuk, hogy ez a mi érdekünket szolgálja, a nemzetét. Itt a nemzetinek hazudott rendszer van, hogy 25-ször drágább, mint a korábbi rendszer volt. Ez is egy új rendszer volt, bizonyára azt ígérték, hogy szervezettebb lesz és olcsóbb lesz. (Hadházy Sándor közbeszól.) Akkor lehet, hogy én érzékelem rosszul, de sajnos nem így van, mert pontosan jól érzékelem. Ráadásul az Unió bírósága megállapította, hogy aránytalanul és szükségtelenül korlátozta a kormány a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és ugyanezt elmondtuk itt a parlamentben, amikor ezt a rendszert be akarták vezetni. És most a bíróság állapította meg. Egyébként azt gondolom, hogy könnyen lehet ennek a javaslatnak is ez a sorsa majd később.

Nézzük, hogy végül is miről szól ez a példátlan javaslat. Miért volt rá szükség? Az ezen a beszélgetésen részt vevők felhomályosítottak, hogy ha esetleg nem lettem volna tisztában a következővel: az uniós források várhatóan az elkövetkezendő időszakban szűkülni fognak jórészt a kormányzati korrupció és a maffiaállam működése miatt. Ez a kevesebb lehetőség nyilván kevesebb bevételt eredményez majd a kormányhoz közeli oligarcháknak, és kisebb lesz a korrupciós pénz is. Hát, és ez a javaslat arról szól, hogy kézivezérlik a közpénzes megrendeléseket, a lehető leghatékonyabban csatornázzák be a lojális oligarchákhoz. Már most megjósolható, és egyébként bárkivel itt igen nagy összegű fogadást mernék kötni arra, akár milliósat is, hogy az új rendszer nyertesei a Garancsi és a Mészáros különböző cégei lesznek. Nem tudom, van-e valaki, aki állja a fogadást velem. Én azt állítom, hogy ők lesznek. Nem látok olyat, aki ennek ellentmondana.

De mi lesz a következménye ennek? Merthogy valószínűleg a fideszes képviselőtársaim ezt gondolkodás nélkül meg fogják szavazni. Úgy gondolom, hogy túlárazott, selejtes és folyamatosan dráguló beruházások lesznek. Ha esetleg ezzel nem értenének egyet, akkor gondoljanak a városligeti projektre, aminek sikerült a nélkül, hogy komolyan el is kezdődött volna, 50 milliárdról 250 milliárd forintra nőnie a nélkül, hogy valami bármilyen komolyabb dolog történt volna.

És gondoljuk végig azt, hogy ha az önök úgynevezett kedvenc beruházásai, a stadionok építése éveket csúszik, akkor mi lesz azokkal a beruházásokkal, ami nem áll olyan közel a szívükhöz. Viszont azoknak a közösségeknek, önkormányzatoknak, városoknak, településeknek, akiknek fontos lesz egy beruházás, de e miatt az új szabály miatt nem érezhetik magukénak, és bizonytalanok lesznek abban, hogy ez valóban megvalósul-e akkor, amikorra szükség lenne arra, elveszik azt a lehetőséget az emberektől, a közösségektől, hogy ők maguk, saját maguk felügyeljék a saját maguk által kívánt beruházásokat.

Ezért mi elfogadhatatlannak tartjuk ezt a törvényt, és úgy gondoljuk, hogy a többi állami monopóliumhoz hasonlóan a jövőben is működésképtelenségről, átláthatatlan és szabálytalan gazdálkodásról, pénzszórásról, túlárazásról, a kivitelezési költségek és határidők elszállásáról és a korrupciógyanús ügyek soráról fogunk majd hallani. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 166 2018.11.14. 1:58  137-174

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sokan elmondták már a véleményüket, és ez alapján azért lassan kikristályosodik, legalábbis bennem valami erről az egész történetről.Azt látom, hogy államtitkár úr is és a vitát felvállaló Hadházy képviselő úr is őszinte, de mindenképpen őszintének tűnő lelkesedéssel védik ezt az előterjesztést, és emellé érveket is felsorakoztatnak. (Dr. Fónagy János: Meg sem szólaltam.) De egy probléma van, hogy azt, amit önök ezzel kapcsolatban mondanak, mi nem hisszük el, de az egész ellenzék nem hiszi el. Ennek pedig az az oka, hogy az önök mindennapi gyakorlata ellentmond annak, mint amit most itt elmondanak. A vita során Hadházy képviselőtársam elmondta, hogy nagyon fontos szerepe lenne ennek az ügynökségnek majd, hogy a tervezés során előtérbe kerül majd az, hogy ide olyan beruházások kerüljenek majd, amelyek fenntarthatósága biztosított lesz. És ezt úgy mondta, mintha ez valami új felfedezés lenne.

Azok a beruházások, amelyeket az elmúlt esztendőkben csináltak, gyakorlatilag egyik sem fenntartható. Gondoljon a Dagály uszodára! Fenntartható? Lasszóval kergetik azokat, hogy ki legyen az, aki az üzembentartója legyen, és nem találnak. Debreceni stadion, zalaegerszegi stadion, szombathelyi stadion  de most leállok, mert gyakorlatilag sorolhatnám végeláthatatlanul. Tehát az, amit ön elképzel és egy ideális rendszernek képzel el, az lehet, hogy egy jól működő rendszer lehetne, de a napi gyakorlat az, hogy nem hisszük el, hogy önök képesek arra, hogy ezt megtegyék. Ezt alá tudjuk támasztani az elmúlt év számos példájával.

Tehát a vita akörül van, hogy önök valamit gondolnak, hogy az nagyon jó lenne, mi meg ezt nem vagyunk hajlandóak elhinni, mert a mindennapi gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 139 2018.11.27. 2:56  128-151

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ígérem, hogy rövid leszek, ennek az az oka, hogy kevés kritikai észrevétel van ezzel a javaslattal kapcsolatban nekünk. Azt gondolom, azt is el kell mondani, ha valami jó. Úgy gondoljuk, hogy ez a törvénymódosító javaslat jó. Azt is gondoljuk, hogy nem idegen tőlünk, sőt kifejezetten szimpatikus az a gondolkodásmód, amelyet tükröz ez a módosító javaslat. Nem idegen tőlünk az, hogy a teljesítményt, a valós teljesítményt el kell ismerni, és a sportolók esetében objektív, nagyon jól mérhető a teljesítmény, különösen ezeknek a sportolóknak az esetében, akik nemzetközi versenyeket nyernek, világszínvonalon tudtak teljesíteni. Azt gondolom, hogy a jövő generáció számára is ez ösztönzőleg fog hatni. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez egy jó javaslat.De nem állhatom meg, hogy egy másik törvényjavaslat kapcsán, amelyet, ha jól tudom, csütörtökön tárgyal majd az Országgyűlés, azzal kapcsolatban egy-két mondatot ne szóljak. Ha ez a törvényjavaslat ösztönző a fiatalság számára, akkor azt gondolom, hogy az, ahol viszont százmilliós nagyságrendben adókedvezményt biztosítunk azok számára, akik messze nem érik el ezt a nemzetközi színvonalat, ez viszont demoralizáló ugyanezen réteg számára. Azt szokták mondani, hogy vannak a sportolók és vannak a focisták. Mondom ezt én, aki ötvenvalahány éve futballozom, de úgy tűnik, hogy ez egy klasszikus igazság, a kettőt nagyon nehéz összevetni.

Elhangzott már Steinmetz képviselőtársam szájából az a mondat, hogy az adófizetőknek is köszönjük. Találkoztam ilyen adófizetőkkel, és az volt a tapasztalatom e javaslat kapcsán, hogy nem sajnálják erre a pénzt, nem irigykednek ezekre a sportolókra, és jó szívvel tudják olyan sportolóknak megszavazni, és erre ösztönöztek engem is, hogy szavazzam meg ezeket a javaslatokat, mint Egerszegi Krisztina, Kozák Danuta, Kemény Dénes, és nagyon sokáig sorolhatnám ezeket a neveket. Tehát úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat a mi megítélésünk szerint is elfogadható.

Zárógondolatként csak részlegesen idekapcsolódó kérdéskör, hogy jó lenne végiggondolnunk azt, hogy a valami másban világszínvonalon teljesítők számára nem kénee valami hasonlót esetleg kitalálni. Talán érdemes lenne rajta elgondolkodnunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 30 2019.06.21. 5:46  1-62

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt tapasztalom, hogy hagyományt teremtünk, hiszen idén ugyanaz a helyzet fordul elő, mint ami tavaly előfordult, hogy a költségvetés tárgyalása során tényszámok ismeretének hiányában tervezzük meg ezt a költségvetést, ezért mertem mondani, hogy akkor gyakorlatilag egyfajta hagyományt teremtünk, bár remélem, hogy ez nem folytatódik.Ebből adódik az is, hogy már most borítékolható, nagy összegű fogadást is mernék rá kötni, hogy az elkövetkezendő időszakban majd kormányhatározatok tucatjaival fogjuk ezt módosítani. Ezért is lenne egyébként jelentősége a tényszámoknak, hiszen az ily módon módosított számok azért jelentős eltérést mutathatnának. Lényegesen jelentéktelenebb szervezeteket ismerek, akik nem mernek úgy tervezni, hogy a valós tényszámok ismerete nélkül próbálják megtervezni a jövőt.

Azt tapasztalom, hogy ha bekapcsolom a televíziót, a rádiót vagy kinyitom az újságot, most már lassan a vízcsapot, akkor mindenhonnan az folyik, hogy micsoda nagyszerű eredményeket értünk el, és hogy hasít a magyar gazdaság. Azt gondolom, hogy ennél lényegesen árnyaltabb a kép. Fontos lenne, hogy mindent a helyén kezeljünk. Azt érzékelem, hogy minden nemzetközi egybevetés, európai uniós statisztika szerint hazánk nem felzárkózik, hanem lemarad a hozzánk hasonlókhoz viszonyítva: Szlovákia, Lengyelország vagy éppen Észtország. Románia esetében pedig pestiesen szólva azt lehet érzékelni, hogy ő pedig ezerrel felzárkózik ránk.

Azt gondolom, hogy nem helyes egy-egy adatot kiragadva érzékeltetni és egyfajta sikerpropagandát működtetni, más számokról, más eseményekről, tényekről pedig hallgatni. Ha hallgatunk valamiről, nyilván az azt jelenti, hogy azzal nem foglalkozunk, és nem is fogunk megoldást keresni arra, hogy azt valamilyen módon megoldjuk; hallgatni arról, hogy a forint 21 százalékkal ér kevesebbet most, mint 2010-ben. Érdemes erről a tényről egy autentikus személy véleményét is meghallgatni.

(10.30)

Az úgy hangzik: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Nagy meglepetésre ezt Orbán Viktor mondta.

Nem látom jelét annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznának a költségvetésben. Az én érzékelésem szerint és a környezetem megítélése szerint tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy kiveszik a pénzt az emberek zsebéből. Kár hallgatni arról, hogy az államadósság a 2010-es 20 000 milliárd forintról mára már 29 382 milliárd forintra nőtt. Ez döbbenetes szám, és nem beszélünk róla. Nem beszélünk róla, tenni sem nagyon akarunk majd valamit ezzel kapcsolatban. Vagy hallgatni arról, hogy a térségünkben a magyarok érzik a legkorruptabbnak a saját hazájukat: öt év alatt sikerült elérni, hogy az eddig legkorruptabbnak tartott Románia lakói is jobban érzik magukat a saját helyzetükben, mint itt nálunk.

Egy költségvetés jó esetben az érdekek összhangja. A mi esetünkben ez maximum az érdekek rangsora lehet. Ilyenkor viszont nagyon sokat elmond az, hogy kik azok, akikről nem beszélünk, kik azok, akik következetesen kimaradnak. Azok, akik nem fontosak. Azt tapasztaltam, hogy akikről nem beszélünk és akik mindenből kimaradnak, azok a nyugdíjasok, akik évek óta küzdenek azért, hogy megőrizhessék méltóságukat, és megőrizhessék létbiztonságukat.

A költségvetés tárgyalása előtt elég sok nyugdíjasokat tömörítő szervezet véleményét lehetett olvasni a költségvetéssel kapcsolatban. Próbálták megjeleníteni a véleményüket. Ebből azt szűrtem le, hogy az, amit fontosnak tartanak, az az, hogy a befizetett szociális hozzájárulási adóból ne irányítsanak át más területekre. Az ő megfogalmazásuk szerint  nem tudom, mennyiben valós ez a szám, ha igaz, akkor az döbbenetes  ennek az átirányításnak a mértéke 70 százalék. Gondolják végig: ha ez a szám valós, akkor a befizetett szociális hozzájárulás 70 százalékát más célra használjuk fel. Ezt sérelmezik.

Sérelmezik azt, hogy ne tervezzék megint alul a fogyasztói árindexet. ’19-ben ez 2,7 százalékra volt tervezve; ha jól tudom, jelenleg 3,9-nél tartunk. 2020-ra 2,8 százalék van tervezve. Erre is nagy összegű fogadást mernék kötni, hogy ez 4 százalék alatt nem áll meg. A lényege ennek: több figyelmet a nyugdíjasoknak! Azt hiszem, a ledolgozott éveik és a múltjuk alapján megérdemlik. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 44 2019.07.01. 3:10  43-49

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Jogosítvány-hosszabbítás  a mai világban ez egy mindennapos dolog. Naponta több ezren élik meg, hogy rádöbbennek: lejár a jogosítványuk. Nincs gond, ennek kialakult eljárásrendje van, nem egy bonyolult ügy. A szükséges dokumentumokkal irány valamelyik kormányablak, aztán megy az élet tovább  gondolta ezt az a választópolgárom, akinek a történetén keresztül képet kaphatunk az állam működéséről. Képünk eddig is volt, hisz különböző sajtótájékoztatókon nagyszerű győzelmi jelentésekről hallhattunk, átadták a Nyugati és a Keleti pályaudvarnál az új kormányablakokat, és újabb és újabb fejlesztések indultak. De nézzük a magyar valóságot! Az állampolgár elkéredzkedik a munkahelyéről, hogy még jóval zárás előtt odaérhessen a legközelebbi, jelen esetben az Újpest központjában található kormányablakhoz. Oda is ér, de zárás előtt egy órával a sorszámhúzó automata már nem ad ki számot. Amíg barátunk kesereg, hasonlóan jár még vagy 15 ember. Telefon. Hívja a főnökét, hogy másnap később kezdhessen dolgozni, mert államigazgatási ügyet intéz. De újabb csalódás, mert másnap reggel ilyen ügy nem intézhető Újpesten. De nincs idő várakozni vagy vitatkozni, értetlenkedni, irány a legközelebbi kormányablak, a Teve utcai. Nem lesz itt gond, az egy jó nagy hivatal. Kilenc óra után odaérkezve már kirakható a „Megtelt” tábla. Annyian állnak sorban, hogy a sorszámkiadó automatát sem látja.

De gyerünk tovább! Három metrómegálló, és ott van a friss új, ropogós kormányablak a Nyugati térnél. Na, ott aztán olyan jogsit kap  gondolta  hogy csak úgy ragyog. Kapott is, de nem jogsit, hanem idegrohamot, mert jogsi helyett a „Technikai okok miatt zárva” tábla fogadta. Nincs idő, gyerünk tovább! Hatos villamos és máris az Andrássy úti hivatal elé ér, ami már messziről jól látszik, mert a járdán állnak az emberek. Már nagyon vágyott emberi kapcsolatra, ezért itt megállt beszélgetni. Azt mondták neki: itt nem lesz esélye sem, mert kevés az ügyintéző, de talán az Erzsébet téren. Odarohan, teljes telt ház, de biztatják, hogy egy óra alatt meglehet a kis kártya. Másfél óra, és meg is lett, ráadásul egy jó tanácsot is kapott. Azt, hogy az ilyen dolgokat úgy kell intézni, hogy időpontot foglal. Mivel akkor már nagyon ráért, tett egy próbát, egy hónapra kapott időpontot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint ez elfogadható? Ötperces ügyek elintézéséhez négy-öt kormányablak végiglátogatása, fél Budapest körbejárása és egy szabadnap kivétele szükséges. Nyilvánvaló, hogy a fővárosban a kormányablakok egyre súlyosabb munkaerőhiányban szenvednek, az ott dolgozók pedig emberfelettit teljesítenek. De meddig bírják? Államtitkár úr, mire készüljünk a jövőben, ha ügyet akarunk intézni a kormányablakoknál? Mit tervez tenni a probléma megoldása érdekében? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 48 2019.07.01. 1:05  43-49

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, az emberek szempontjából vizsgálva az ön válaszát, amit ön elmondott, az használhatatlan. Ezért talán nem bántódik meg, hogy én sem fogadom el ezt a választ.Azt is érzékelem, hogy az önök számára nem szempont az emberek biztonsága és kényelme. Mi itt, Budapesten átéljük szinte mindennap vagy minden másnap, hogy leég egy autóbusz, kigyullad, leég és porig ég. Az emberek megfőnek a metrón, és fél életüket a különböző hivatalokban töltik várakozással. A múlt héten önök válságtanácskozást tartottak, mert összeomlott Budapest igazgatása. Ha meghívtak volna, tudtam volna adni néhány jó tanácsot. Többek között például azt, hogy át lehet csoportosítani embereket, mondjuk, a Rogán-féle minisztériumtól, vannak ott elegen. Szerintem legalább valami hasznosat tettek volna ezek az emberek. Általánosságban meg azt tudtam volna önöknek tanácsolni, hogy több gőzt a kerekekre és kevesebb gőzt a sípra. (Mesterházy Attila: Igaza van!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 425 2019.11.20. 13:19  263-521

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy valamennyien olyan helyzetben vagyunk, hogy az életünk során elég sok szervezetnek lehettünk a tagjai, bizonyára nem egy, különböző szervezetnek vagyunk esetleg alapító tagjai is. Ezért pontosan tudjuk azt, hogy minden ilyen szervezetnek szüksége van valamifajta működési szabályzatra, legalábbis olyan szervezetnek, amely valamit is ad magára. Azt gondolom, az Országgyűlés is egy ilyen szervezet, ami egy komoly szervezet, és szüksége van a működését szabályozó szabályzatra.A kérdés az, hogy ezt hogyan célszerű megalkotni. Többfajta módja van. Az egyik az, hogy leül valaki, itt talán valamelyik képviselőtársam azt említette is, hogy létezik ilyen ügyvédi iroda, amely nagyszerűen tud hasonló szabályokat és egyéb előterjesztéseket is alkotni, fogja, és ő megírja ezt az elképzelést. Az is egy lehetséges megoldás, hogy ennek a szervezetnek egy tagja vagy néhány tagja megírja ezt a szabályzatot. Aztán van egy másik lehetőség, amikor többen vesznek részt ebben a munkában. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is. Ha egy szűk kör alkotja ezt meg vagy egy ember, akkor viszonylag gyorsan elkészül, hiszen ez csak az ő véleményüket vagy az ő elképzeléseit fogja tükrözni. A másik egy kicsit babrálósabb, többet kell dolgozni vele, de nyilván az olyan alkotható, amely nem csak egy szervezet elképzeléseit vagy egy személy elképzeléseit rögzíti. Ez van akkor, amikor az adott szervezetnek különböző csoportjait vagy tagjait is felkérik arra, hogy ebben az alkotófolyamatban vegyenek részt.

Itt meg lehet kérdezni az ellenzéki pártokat, hogy ők milyen módon tudtak ennek az előkészítésében részt venni. Az én megítélésem szerint semmilyen módon. Tehát nyilvánvalóan semmilyen módon nem tartalmazhatja a mi elképzeléseinket és a mi gondolatainkat ennek az egész szervezetnek a működésével kapcsolatban.

Ez több dolgot is eredményezhet. Akkor, ha nem kérdezik meg azokat, akik ezen szervezetet alkotják, jelen esetben a képviselőket, akkor nem jelenik meg az ő véleményük. Nyilván akkor tudják ezt a véleményt elmondani, amikor ezt itt napirendre tűzzük. Tehát ezért szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a vita ennyi ideje tart, hiszen azok, akik itt ülnek, az országgyűlési képviselők, döntő többségük olyan ember, akinek véleménye van a dolgokról. Erről is véleménye van, tehát nyilván ő is szeretné elmondani azt, hogy ő erről mit képzel. Ez megelőzhető lett volna akkor, hogyha ezen szervezetet alkotó különböző pártokat, csoportokat, azok képviselőit megkérdezték volna arról, hogy ezt hogyan lehetne célszerűen megalkotni. Nyilván, ha ez az ülést megelőzően zajlik le előkészítő munka során, akkor egy lényegesen rövidebb olyan ülésre lett volna alkalom, ahol röviden lehet ezt tárgyalni. Mindezt elmulasztották önök. Tehát ezért az én megítélésem szerint kár azon csodálkozni, hogy most ennyi vélemény van. Sőt, ez szinte törvényszerű volt, hogy a képviselők elmondják ezzel kapcsolatban a véleményüket.

Tehát ennyit ennek az egésznek az előkészítéséről. Azt gondolom, hogy jól gondolom azt, hogy azok, akik ezt a házszabályi rendelkezést előkészítették, nem jól gondolkodtak, és ahogy ezt végrehajtották, az pedig helytelen volt. Ennek a következményeit meg az én megítélésem szerint nekik kell viselni.

Néhány konkrét ügyhöz néhány vélemény. Én magam a Háznak az egyik jegyzője vagyok. Mindjárt az elején ennek a szabályrendszernek a jegyzőkkel foglalkoznak. Egészen konkrétan valahogy úgy szól, a jegyzőknek, sőt az ülésteremben tartózkodó minden alelnöknek és jegyzőnek, tehát nemcsak annak, aki fönt ült a pulpituson, hanem valamennyinek és a háznagynak is a jövőben segíteniük kell az elnököt az ülés rendjének a fenntartásában. Ha ezt megtagadják, az Országgyűlés felmentheti őket a tisztségből.

Mondjuk, ha én egy olyan jegyző vagyok, aki szabálytartó, és szeretné betartani az itt leírtakat, néhány kérdés azonnal az agyamba nyomult. Itt milyen feladatokat kaphatok jegyzőként ebben az ügyben, vagy esetleg alelnök úr is, ha a teremben tartózkodik és valaki rendbontást követ el? Az éppen elnöklő személy felszólít arra, hogy tegyek rendet. De ezt milyen módon képzelik el? Mert szeretnék erre a feladatra felkészülni. (Bányai Gábor felnevet: Ez jó!) Kezdjek el konditerembe járni, vagy esetleg ilyen ketrecharcos-kiképzésen vegyek részt? 110 kiló vagyok, tehát ilyen szempontból ez nem is rossz, tehát alkalmas személyt találhatnak erre a feladatra. Ez az egyik megoldás.

A másik az, hogy nem kell ide semmiféle ilyen fizikai tulajdonság, nem kell eljárnom gyúrni, esetleg súlyt emelni, mert sokkolót adnak. Vagy mégis hogyan képzelik ezt az egész történetet? Mátrai háznagy asszonyt látom magam előtt, hogy ráront valakire, és megpróbálja megakadályozni ebben a rendbontásban? Ezt a képet nem tudom magamban felidézni, elképzelhetetlennek tartom.

Tehát van egy rendelkezés, amiről fogalmunk nincs, gondolom, nem csak nekem, önöknek se, hogy ezt hogyan szeretnék betartani vagy betartatni. Már az is problémát okozhat, hogy ha esetleg valaki valamilyen táblát fölmutat, és azt oda kell mennem elvenni. Ezt hogyan teszem meg, ha ő nem adja oda? Akkor itt nyílt fizikai erőszaknak a terepe lesz a parlamenti terem? Tehát gondoljuk ezt azért végig! Valamit leírtunk, de fogalmunk nincs, hogy az mit jelent. Én beszélgettem jegyzőtársaimmal egypárral, mindenki vonogatta a vállát, fogalma nincs, hogy ez az egész történet miről szól. Ráadásul nemcsak a jegyzőkre, hanem az alelnökökre is, háznagy asszonyra is vonatkozik ez a szabályrendszer.

Azt gondolom, hogy olyat meg ne írjunk le, amiről nem tudjuk, hogy mit jelent. Valaki válaszolhatna erre, hogy ezt mégis hogyan gondoljuk. Szeretném betartani a szabályt, de fogalmam nincs, hogy az mit jelent. Azt gondolom, hogy akkor ez rosszul van megfogalmazva. Az sem biztos, mondjuk, hogy az elképzelés jó, de ki kellene találni, hogy hogyan és miképp tudunk szabálytartók lenni. Komoly igény van rá, kormánypárti képviselők folyamatosan azt emlegetik, hogy a szabályokat mindenkinek be kell tartani. Készen állok rá, de nem tudom, hogy mi az a szabály, amit be kellene tartanom. És nem csak én vagyok így. El kellene ezen gondolkodni.

Így biztos, hogy nem szabad elfogadni; különösen úgy, ha fenyegetve van, hogy ha megtagadja, az Országgyűlés felmentheti őket tisztségükből. Jelzem, hogy semmi olyanra nem vagyok köteles, még akkor sem, ha ide le van írva, ami egyéb jogszabályba ütközik. Ez még a hadseregben is így van. Tehát ez teljesen érthetetlen, felfoghatatlan, és komoly magyarázatra van szükség ahhoz, hogy mit jelent ez a leírt két mondat. És hány ilyen két mondat van ebben az egész tervezetben?

(8.40)

A következő ilyen észrevételem: komoly szankciókkal fenyegetik azt, hogy ha valaki bizottsági ülésen megfelelő számban nem vesz részt. El kellene gondolkodni a működési renden. Plenáris ülés van, jegyzőként fönt ülök, és összehívják a Törvényalkotási bizottságot, amelynek a tagja vagyok. Ez nem egy egyedi eset, a mai nap ez így lesz, 13 órakor törvényalkotási bizottsági ülés van, 14 óráig jegyző vagyok. Tisztelettel kérdezem, hogyan oldjam meg a problémát. Szabálykövető szeretnék lenni, de nem tudok. Azzal fenyegetnek, hogy 33 százalékát a tiszteletdíjamnak elvonják, miközben én minden erővel szeretnék azon lenni, hogy betartsam a szabályokat.

A szabályok nincsenek jól megalkotva, vagy a bizottsági üléseket nem lehet akkor tartani, amikor plenáris ülés van. Tehát vagy a gyakorlat rossz, vagy azok a szabályok, amiket önök kitalálnak, nem megfelelőek. Azt gondolom, lehet, hogy végig kellene gondolni, mert az, aki leírta, nem biztos, hogy képben van ebben az ügyben, hogy ez hogyan zajlik.

Rengeteg olyan dolgot tapasztaltam a törvénytervezetben vagy a jogszabálytervezetben, ami szubjektív elemet tartalmaz. Leírják azt, hogy tárgytól eltérő hozzászólás esetében már figyelmeztetni sem kell, rögtön jöhet a büntetés. Vagy kirívóan sértő magatartást tanúsít valaki. A kedvencem pedig: megalapozottan feltételezheti az őrség, hogy tekintélyt romboló tevékenységet folytatna majd valaki. Tehát ezek abszolút szubjektív elemek. Megint csak azt mondom, szeretnék szabálytartó lenni.

Nem egy olyan alelnöke van a parlamentnek, aki az ülés vezetésében részt vesz. De mindegyikük különböző személyiség, egy egyforma sincs közöttük. Akkor alkalmazkodnom kell mindig az adott levezető elnök személyiségéhez? Hiszen nyilvánvalóan egy adott kifejezés használatát nem ugyanúgy fogják megítélni. Viccből mondom, hogy a kifejezetten liberális ülésvezetéséről híres Kövér László bizonyára nem ugyanúgy reagál egy kérdésre, mint a rendkívül kemény magatartást tanúsító Hiller István. De nekem akkor mindig arra kell figyelemmel lennem, hogy ki vezeti az ülést, és úgy kell? Akkor képzést kell tartani abból, hogy az ülést vezető aktuális alelnök melyik kérdésekben mit és hogyan fogad el vagy nem fogad el ebben a kérdésben. Tehát azt remélem, hogy értik, amit mondani akarok.

Csomó olyan szabály van, amit azért nehéz betartani, mert nincs leírva, hogy mi az, amit be kellene tartani. Ráadásul szubjektív elemek vannak ebben a történetben, ami nyilvánvalóan nem egységesen ítélhető meg. Azért gondolom, hogy ez így, ahogy le van írva, és ahogy ezt önök gondolják, biztos, hogy nem jó.

A következő ilyen, hogy jelentős számban vannak olyan paragrafusok, amelyek egyszemélyi döntés eredményeképpen születnek  nyilván ez is rendkívül szubjektív , de annak a helytállósága nem vizsgálható. Mondok rá példát. Volt ilyen, talán emlékeznek rá, hogy a Szocialista Párt tagjai „Ne írd alá, János!” feliratú táblákat helyeztek ki, ennek alapján büntetések kiszabására került sor. Nem igazán sikerült eltalálni azt, hogy kik azok, akik a táblát tartják. Ezt jegyzőként onnan jól láttam. Nem minden esetben azt büntették meg, aki valóban táblát tartott, hanem olyat is, aki nem tartott. És arra nincs mód, hogy ezt felülvizsgálják. Valaki döntött, és ennyi.

A kolléga említette, hogy itt van a Mentelmi bizottság, amit kifejezetten ezzel a céllal hoztak létre, és majd ott a Mentelmi bizottságon ez tisztázható. Akkor jelzem önöknek, a Mentelmi bizottság nem hajlandó ilyen kérdésekkel foglalkozni, egyszerűen azt a felvetést, hogy nézzük meg a felvételt, ami az eseményről készült, erre nem hajlandó a Mentelmi bizottság. Tehát magát azt, hogy mi az, ami történt, és ezt ki követte el, sehol senki nem vizsgálja, hogy az, aki a döntést meghozta, pontosan tudja-e, hogy miről van szó, vagy mi az, ami történt. Egyébként a tavaly december 12-ei események kapcsán tudok mondani vagy hat példát, hogy teljesen rosszul döntöttek ebben az ügyben. Nyilván Európai Bírósághoz és egyéb helyekhez fordul az ember, ahol viszont ezt megnézik. Annál nagyobb buktát, hogy valakit azért büntetnek meg, amit el se követett, és mondjuk, ezt egy házelnök írja alá, ez nagyon ciki, és erre nem egy helyen van példa. Nincs valós fellebbezési fórum, nincs olyan fórum, ahol meg lehetne azt vitatni, hogy valóban az követtee el azt, amivel vádolják.

Tehát összességében azt mondanám, hogy rengeteg anomáliát tartalmaz ez a tervezet, biztos, hogy ezt így nem szabad elfogadni. Szerintem ezt még többször át kellene beszélnie az Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 473 2019.11.20. 1:24  263-521

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt javaslom, hogy a kölcsönös vádaskodások között két kérdésen együtt gondolkozzunk el. Az egyik az az állításom, hogy itt a parlamentben kialakult belső viszonyok pontosan tükrözik a társadalomban kialakult viszonyokat. Azt gondolom, itt ne várjanak az ellenzéktől ennél gyökeresen eltérő magatartást, amíg kinn az országban naponta tonnaszám ömlik az emberekre a mocsok, a szenny, és ezerszám nézegethetik a gyűlölködő plakátokat. Ez az egyik, amin el kellene gondolkodnunk.A másik pedig a gyakran elhangzott szó: méltóság, tisztelet és tekintély. Azt gondolom, hogy addig az Országgyűlés tekintetében méltóságról, tiszteletről nem lehet beszélni, amíg arról a pulpitusról meg lehet azt tenni, hogy hergelik és megalázzák az ellenzéki képviselőket, amíg a bársonyszékekből meg lehet azt tenni, hogy az állampolgárok nevében felszólaló képviselőt válaszra sem méltatják. Az előterjesztőnek azt javaslom megfontolásra, hogy méltóságot, tiszteletet és tekintélyt, az én megítélésem szerint, sem parancsra, sem törvényekkel nem lehet szerezni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 12 2019.11.21. 7:44  1-20

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő Asszony! Államtitkár Úr! Ha cím szerint nézzük, hogy miről is beszélünk, akkor a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítéséről van szó. Utánanéztem, hogy milyen célkitűzések voltak ezzel kapcsolatban a korábbi időszakban. A cél az elégedett állampolgár, az eszköz pedig a hatékonyan működő, egységes és integrált intézmény, mely egy hatékonyabb és egyszerűbb ügyintézést valósít meg egységes szakmai elvárások mentén. Ezt szóban kiegészítette államtitkár úr és képviselő asszony is. Azt hiszem, hibátlanul elmondták ezt a történetet, és azt gondolom, hogy Magyaryból is csillagos ötösre vizsgáznának.Az én feladatom viszont az, hogy ennek a történetnek a másik végét nézzem meg. Akiről és amiről eddig szó nem esett, az az ügyfél. A másik végét kell megnézni. Én onnan közelítettem meg, és azt hiszem, ott kicsit másképp látni ezt a történetet. Önök azt ígérték, hogy egyszerűbb, gyorsabb, elérhetőbb és olcsóbb lesz. Ebből semmi nem lett. Az önök rendszere nem gyorsabb, nem elérhetőbb, cserébe viszont drágább. Az állampolgárok megítélése szerint  akikkel én találkoztam, ez döntően a választókerületemre vonatkozik, és van kötődésem Dunakeszihez, ez viszont az ön választókerülete, onnan gyűjtöttem információkat  ennek a közigazgatási rendszernek a működése sz.a.r. minősítést érdemel ki. Gyakorlatilag azt fogalmazták meg, hogy önök nem tudnak szolgáltatni, amihez hozzányúltak, az kudarc. Ugyanakkor emlékeztek arra, hogy addig, amíg ez az önkormányzatoknál működött, addig ez egy lényegesen ügyfélbarátabb rendszer volt. A saját működési területemről tudom mondani, hogy 86 százalékos ügyfél-elégedettséget mértünk abban az időszakban, és az ügyintézők  akkor még voltak  sajátjuknak tekintették a feladatot is és az állampolgárokkal való foglalkozást is. Nyilvánvalóan elkötelezettek voltak a lakosság felé. Ez kulcsmondat. Ma ez nem igaz. Ezt a kialakult rendszert verték önök szét, és helyette van ez a rémálom. A kormányhivatal szinonimájaként nem merem kimondani, hogy miket emlegetnek, de én nem lennék büszke erre a rendszerre, amit kialakítottak. Megfogalmazták azt is, hogy aki ennek a működéséért felel, az alkalmatlan erre a feladatra, és a teljesítménye pedig szégyenletes.

De most nézzük ezt a konkrét jogszabályt, hiszen ezt tárgyaljuk! Egyszerűsítésről ír. Az én megítélésem szerint ez nem simán egy egyszerűsítés, hanem gyakorlatilag számtalan ügycsoport és ügy megszüntetéséről van szó, illetve más szervekhez történő telepítéséről. Az ok egyértelműen visszavezethető arra, hogy krónikus, hosszan tartó személyzethiány van. El kéne gondolkodni azon, hogy senki sem akar önöknél dolgozni. Mi ennek az oka? Ez azt eredményezi, hogy jelentős túlterheltség van, nő a várakozási idő, és szeretnék csökkenteni a munkaterheket, mert képtelenek az ügyteherrel boldogulni. A baj az, hogy odajutottunk, hogy mára veszélyes javaslatok születnek. Ilyenek fogalmazódnak meg ebben az anyagban is. Például gyermekvédelmi szakszolgáltatást nyújtóknak nem kell nyilvántartásba venni működésüket, ritkábban fogják ellenőrizni az eddigieknél. Nem ilyen himihumi ellenőrzésről van szó, hanem a jogszerűségüket és a szakmaiságukat ellenőriznék, kétszer ritkábban fogják, mint eddig. A gyermekvédelem mai válságos állapotában ez meggyőződésem szerint, nem túlzás, higgyék el, életveszélyes. Csak bejelentéskötelessé válik az egészségügyi kártevőirtó-tevékenység, élelmiszerlánc-biztonsági, állategészségügyi eljárás, csak bejelentésköteles. Szerintem ez minimum véleményes. Épp itt olvastam tegnap az újságban egyébként, hogy csótányokat irtottak, de gyerekeket öltek meg Temesváron. Hát, lassan mi is idejutunk. Tehát ez minimum véleményes. Ha visszaélés történik az eddig említett ügyekben, a potenciális károk megjósolhatatlanok.

Mivel foglalkozik még ez a tervezet? Ismét a megváltozott munkaképességűekkel. Törlik a rehabilitációs tervre vonatkozó előírásokat. Az jutott eszembe, hogy mi lett a magasztos céljaikkal, a munkába való visszavezetéssel, a komplex rehabilitációval. Egyébként ez jól példázza, hogy mennyire volt átgondolt az eddigi rendszerük. Aztán még arra gondoltam, hogy vajon hányszor rúgnak még bele ezekbe az abszolút kiszolgáltatott emberekbe.

A következő ilyen téma, amivel foglakozik az anyag: a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről úgy rendelkezik, hogy gyakorlatilag intézkedés nélkül is befejezhetik egy szubjektív döntéssel az ügyet. Abban biztos vagyok egyébként, hogy így lehet csökkenteni az ügyterhet, az ügyiratterhet, de az is biztos, hogy visszaélésekre ad lehetőséget, és ennél súlyosabb az, hogy ez a panaszjog kiüresítését jelenti.

Az eddigi intézkedések gyakorlatilag felfűzhetők valamilyen elvre és szakmaiságra, de ennek ellentmond az építési hatósági jogkörök elvétele az önkormányzatoktól. Ez abszolút érthetetlen, nem illik ebbe a rendszerbe. Eddig egyszerűsítésről volt szó, munkateher-csökkentésről, és most pedig egy pluszfeladatot odaadunk. Addig nem érti az ember, amíg végig nem gondolja, hogy ennek mi lehet az oka. Ez egy egyértelműen politikai döntés. Az elvesztett önkormányzati választások után egyéni és egyedi érdekek miatt csinálták, csinálják vagy tervezik ezt a teljes felfordulást. Ismét egy működő rendszer szétverésére vállalkoznak, nem is akárhogyan.

Példa nélküli a magyar államigazgatás történetében, hogy szőröstül-bőröstül visznek mindent az önkormányzatoktól, szó szerint, széket, szobát, mérnököt. Azt azért jelzem, hogy az ezen a területen dolgozók számára egyértelműen riasztó jövőkép a kormányhivatal. Mire ezt a márciusi határidőt elérjük, nem lennék meglepődve, ha egy darab munkatárs lenne, akit át kéne adni önöknek. Rettegnek, hogy ez a feladatelkerülés odakerül a kormányhivatalhoz.

Néhány kérdést feltennék, és aztán utána erről az építési kérdéskörről a kollégám beszélne a későbbiekben. Ki lesz az, aki megbízható helyismerettel rendelkezik majd, és erős hátteret biztosít a működéshez? Ki fogja biztosítani a helyi településképi és fejlesztési érdekek érvényesülését? Magyarul, az ott lakók érdekeit ki fogja képviselni? Ezzel az erősen központosított rendszerrel végső soron magukkal az emberekkel és az ott lakókkal fognak önök szembekerülni. Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket, a továbbiakban Szabó Sándor kollégám lesz, aki folytatja.

(15.20)