Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt a hozzászólásom tényleges tárgyára térnék, amiért egyáltalán szót kértem, a vita stílusával kapcsolatban lenne azért egy-két hozzáfűznivalóm. Természetesen abban egyetértek, illetve az LMP frakciója, azt gondolom, egyetért Babák képviselő úrral, hogy természetesen a jelenlegi magyar gazdasági helyzet nem pusztán a pénzügyi válság eredménye, hanem nyilvánvalóan az elmúlt nyolc év katasztrófakormányzásának is. Itt véget is ér az egyetértésünk. (Babák Mihály közbeszól.) Itt véget is ér az egyetértésünk, képviselő úr, mert ugyanakkor viszont a magyar parlamentben senkinek nincs joga kétségbe vonni egyik, egyébként demokratikusan megválasztott kormánynak azt a felelősségét és politikáját, hogy a magyar érdekeket képviseli.

Lehet, hogy ezt rosszul csinálta, lehet, hogy ez egy katasztrófakormányzás volt - mi is ezt gondoljuk -, lehet, hogy nem értünk egyet azzal a politikával, amit az elmúlt nyolc év kormányai folytattak; nemcsak hogy nem értünk egyet, de a kormányprogram vitájában azt is elmondtuk, hogy egyébként az önök által célul tűzött prioritások alkalmasint közelebb is állnak hozzánk.

(12.00)

Viszont azt senki nem vitathatja, hogy bármelyik, 1990 óta megválasztott kormány magyar érdekeket képviselt.

A másik: már tegnap itt az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatos vitában szocialista oldalról előjött az az érv vagy éppen pótérv, hogy itt a szakmai tapasztalatra, a szakmai érvekre és egyáltalán ki-ki a korábbi kormányzati szerepvállalásra próbált hivatkozni. Most itt önök teszik meg azt, hogy a valós érvek helyett azzal oktatják ki az ellenzéki képviselőket, hogy önök mint önkormányzati tisztviselők, polgármesterek mennyi mindent jobban tudnak. Én viszont azt gondolom, a parlamenti vita arra van, hogy érdemi érveket ütköztessünk. Az, amikor akár szocialista oldalról, akár fideszes oldalról az önök 20 éves, 10-15 éves önkormányzati vagy kormányzati tapasztalataival próbálják lebunkózni a különböző ellenzéki hozzászólásokat, ez valójában az érvek hiányát próbálja elfedni.

Nagyon kérem önöket, hogy érdemben próbáljon Babák képviselő úr is reflektálni arra, amit ellenzéki képviselők elmondanak, és ne minden második vagy harmadik mondatuk arra vonatkozzon, hogy a beszélő ellenzéki képviselőnek fogalma nincs arról, hogy az önkormányzatokban mi történik. Az gondolom, mindannyian ebben az országban élünk, és van - legfeljebb más nézőpontból - rálátásunk arra, hogy mi történik településeken. Én például azt gondolom, de erről majd Scheiring képviselőtársam részletesebben beszél, illetve Ivády polgármester úr szintén, hogy az önkormányzatok elmúlt nyolcéves eladósodásáért elsősorban a politikai felelősség a Fideszt terheli, hiszen elsősorban fideszes önkormányzatok, mint például Békés megye önkormányzatai jártak élen abban, hogy ilyen adóssághegyet halmoztak föl a helyi önkormányzatok.

Hajdúböszörményt lehet, hogy fokozottan érintette a kormányzati pénzelvonás vagy éppen a pénzügyi válság, és rákényszerült arra, hogy adósságokat vegyen fel; de mi a magyarázata annak, hogy például Budapest V. kerülete, Belváros-Lipótváros élen jár az adósságfelhalmozásban? Budapest Belvárosa az ország egyik leggazdagabb önkormányzata, a helyzete semmiképpen sem hasonlítható össze sem Hajdúböszörményével, sem Szarvaséval, erre nincs magyarázat. Természetesen ez a kerület is fideszes vezetés alatt áll, és természetesen ez a kerület is az adósságból különböző látványberuházásokat eszközöl.

Az érdemi vitával kapcsolatban nekem az az álláspontom, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy az Állami Számvevőszék jelentése alapján megpróbáljuk kijelölni azokat a prioritásokat, ahol az Országgyűlésnek, megfogadva adott esetben éppen az Állami Számvevőszék megállapításait, tennivalói vannak, vagy éppen a kormánynak tennivalói vannak. Azt látom, hogy három olyan terület van, ha az ember elolvassa a Számvevőszék jelentését, amely különösen fertőzött a korrupciós kockázatok tekintetében. Az egyik a közbeszerzés, a másik a belső ellenőrzési funkciók hiányossága a kormányzati szerveknél, helyi önkormányzatoknál, a harmadik pedig a párt- és kampányfinanszírozás rendezetlensége.

Vágó képviselőtársam már említette, én csak újfent megerősíteném, hogy továbbra is hiányoljuk a felemlített különböző korrupciós kockázati térképek elkészültét és nyilvánosságra hozatalát. De ennél messzebbre is mennénk, a Lehet Más a Politikának az antikorrupciós 12 pontja kiemelten kezeli azt, hogy évente meg kéne határozni az Országgyűlésnek egy bizonyos értéket, amely felett a különböző kiíróknak a közbeszerzéssel érintett beruházások előtt korrupciós hatástanulmányokat kellene készíteniük. Az a javaslatunk, hogy ezeket a korrupciós hatástanulmányokat küldjék is meg az Állami Számvevőszéknek. Itt vitám van Volner képviselő úrral, igen, azt gondoljuk, hogy hasznos, ha az Állami Számvevőszék mellett kutatói apparátus is működik.

Fokozottan el kéne mozdulni abba az irányba, hogy például az Állami Számvevőszék ezeket a korrupciós hatástanulmányokat elemezze, hogy az Állami Számvevőszék járjon élen a különböző antikorrupciós oktatások levezénylésében, és talán az Állami Számvevőszék lehetne a centruma annak, hogy elkészüljenek közbeszerzési közgazdasági kódexek a különböző állami, önkormányzati szervek részére. Ez természetesen indukál jogszabályi változást az Állami Számvevőszékre vonatkozó törvényi szabályozást illetően, és természetesen indukál lépéseket az Állami Számvevőszék költségvetését illetően. Azt gondoljuk, hogy a hatékony antikorrupciós fellépés centrumává kéne tenni az ÁSZ-t.

A jelentésnek van egy eléggé izgalmas megállapítása, ahol kétségtelenül az előző kormányzati időszakot talán nagyobb felelősség terheli, mint az önkormányzatokat. De mégiscsak az önkormányzatok tekintetében állapítja meg a Számvevőszék, hogy 75 százalékban a közzétételi kötelezettségnek nem tesznek eleget, ugyanakkor miniszteriális szervek is nagyon gyakran a különböző közzétételeknek nem tesznek eleget. Ez megint csak felveti a törvényhozás felelősségét, hogy túl azon, hogy a hatályos büntető törvénykönyvben a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban vannak szabályok, az aktív információs szabadság jogi védelmét meg kellene erősíteni.

Ezek a közzétételi kötelezettségek, itt a 75 százalékos megállapítás az önkormányzatokra vonatkozik, de mondom még egyszer, számos hiányosság van a központi közigazgatás tekintetében is, magában foglalja a közbeszerzési tervek nyilvánosságra nem hozatalát is. A helyi önkormányzatok esetében szeretném kiemelni azt, hogy a közbeszerzési terveket nem elég, ha a hivatalos központi lapokban hozzák nyilvánosságra. Ahhoz, hogy valóban átlátható legyen az önkormányzatok működése, elengedhetetlen, hogy ezeket a közzétételi kötelezettségeket a helyi önkormányzatok a helyi médiában is teljesítsék.

Még egy tanulság, amit le lehet szűrni az Állami Számvevőszék jelentéséből, hogy nagyon sokszor a személyre szabott felelősség egy-egy döntésért nem állapítható meg. Ha el lehet kenni a személyes felelősséget egy-egy ügyben, az önmagában is a korrupció melegágya. Éppen ezért érthetetlen, hogy a közbeszerzési törvénycsomagban, amit júniusban terjesztett a parlament elé a kormányzati többség, miért vették ki azt a szabályt, illetve miért szavazták le az LMP-nek azt a módosító indítványát, ami éppenséggel megerősítette volna, hogy a közbeszerzési szabályzatban megjelölt személy jegyezze ellen az eljárást megindító hirdetményt. Mi annak idején pontosan azért érveltünk amellett, hogy ezt az ellenjegyző funkciót meg kellene erősíteni, mert a személyi felelősség tisztázása a kezdő lépés ahhoz, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a korrupciós kockázatokkal szemben.

Tanulság továbbá az is az elmúlt évek közbeszerzési eljárásai alapján, hogy a hatályos társasági törvény hagy kiskaput arra, hogy azok a cégek - és itt nagyon sokszor multinacionális cégek járnak az élen -, amelyeket elmarasztalnak különböző közbeszerzések kijátszásáért, illetve versenyjogi ügyekben, egész egyszerűen a szétválás hatályos szabályait ki tudják használni úgy, hogy bizonyos jogosultságokat, referenciákat az egyik cégbe pakolnak, másokat a másik cégbe, és így lehetőség van arra, hogy megkerüljék azokat a tilalmakat, amiket a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy éppen a Versenytanács határozatai alapján rájuk róttak. Itt feladata van az Országgyűlésnek, hogy a társasági törvény szétválásra vonatkozó szabályainál zárja be ezt a kiskaput.

A párt- és kampányfinanszírozással kapcsolatban, illetve a kampányfinanszírozás rendezésével kapcsolatban az Országgyűlés tárgysorozatba vette Karácsony Gergely képviselőtársam törvényjavaslatát. Elengedhetetlen az, hogy az Országgyűlés mihamarabb ezt a törvényjavaslatot megtárgyalja, nyilván a szükséges módosító indítványokkal együtt ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Hiszen ha komolyan gondoljuk azt, hogy vissza kívánjuk szerezni az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát, akkor talán az új alkotmánynál is fontosabb az, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba, és szűnjön meg a párt- és kampányfinanszírozás rendezetlensége, mint ami egyébként a politikai korrupció melegágya.

Végezetül még egy elemre hívnám fel a figyelmet, amiről egyébként Ivády képviselőtársam is fog szót ejteni, hogy vélhetően szükséges lenne az, hogy az Állami Számvevőszék az eddigieknél hatékonyabban vizsgálja a különböző önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok működését.

(12.10)

Szomorúan látjuk, hogy az államháztartási törvény módosításánál - amit a gazdasági-pénzügyi törvénycsomaggal terjesztett elő a kormány - szintén nem az átláthatóság irányába szabta át a szabályozást a Fidesz-KDNP-kormánytöbbség. A gazdasági és pénzügyi törvénycsomagban úgy módosították az államháztartási törvényt, hogy valójában csökkent a különböző köztulajdonban álló cégek átláthatósága.

S még egy utolsó megjegyzés: ha már a felelősségi viszonyokról beszélünk, akkor azért az legalábbis különös - ha jól olvastam az Állami Számvevőszék jelentését -, hogy miért van az, hogy a negyven ÁSZ-vizsgálatból mindössze egyetlenegy esetben került sor büntetőfeljelentésre. A kérdés, amire nyilván majd választ kapunk, hogy van-e olyan megfelelő jogosítvány az Állami Számvevőszék kezében, illetve van-e kellően felkészült jogi apparátus az Állami Számvevőszéknél arra, hogy abban az esetben, ha legalábbis egy alapos gyanúra már alapot adó tényállás összeáll a számvevőszéki vizsgálat során, akkor a feljelentést tegye meg. A nyomozást nyilvánvalóan nem a Számvevőszéknek kell lefolytatnia, de feltételezem, hogy amikor sok tucat ügyben érkezik bejelentés, és ezek az ügyek nagyon sokszor már a sajtót is bejárják, akkor talán egynél több esetben kerülhet olyan információs helyzetbe, hogy jelez a nyomozó hatóságok felé, és segíti ezeknek az ügyeknek a végső jogi rendezését.

Köszönöm szépen.