Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy más szempontrendszert szeretnék most beemelni. Magam is részint közgazdászként, részint pedig az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési bizottságának elnökeként szeretnék ehhez hozzászólni, és ezért is mondom, hogy más szempontokat beemelni ide.

Ami a vita eme szakaszát érinti, fontosnak tartom, sőt nélkülözhetetlennek, hogy költségvetési pénzeket fordítson a magyar állam arra, hogy ezeket a területeket támogassa, hogy ide kellő forrás kerüljön. Azonban nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ezt oly módon tegye meg, hogy ne hat helyről történjen kifizetés, ne hat kifizetőhely legyen, hanem ‑ követve az Európai Unió elveit ‑ átlátható módon finanszírozza a határon túli magyar ügyeket. Tehát funkcionálisan szükségesnek tartom letisztítani a kifizetőhelyek számát, ezek funkcióját. Nagyon fontosnak tartom az átláthatóság szempontjából azt is, hogy ha pályáztatás történik, akkor egyrészt ez objektív szempontoknak eleget tevő pályázati rendszeren keresztül történjen, kevésbé legyen adott esetben pártszimpátiára szabható a rendszer, mint ahogy jelenleg láthatjuk. Szávay István képviselőtársam csak emlékeztetőként olyan levelezésekről beszélt, amelyekből az derül ki, hogy egyes határon túli magyar szervezetek kedvezményezettebbnek számítanak más szervezetekhez képest. Mi nem szeretnénk azt, ha a pályázati rendszer minőségi alapon tenne különbséget aszerint, hogy fideszes vagy nem fideszes kötődésű az adott magyar szervezet; mi objektív elbírálást szeretnénk ezen a területen.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a határon túli gazdasági fejlesztésekről beszéljünk. Mert az egy fontos és szükséges dolog, hogy a magyar állam költségvetési pénzekből támogassa a határon túli magyarság megmaradását, de fontosnak tartom azt is, hogy legalább ekkora figyelem ‑ sőt nagyobb - irá­nyuljon arra, hogy közös gazdasági projektek révén minél több magyart a szülőföldjén meg tudjunk tartani, és részükre ott megélhetést tudjunk biztosítani. Ez legalább akkora gazdasági hatással járna ugyanis. Érdekesnek tartom egyébként, hogy az ezen a területen működő irányító hatóságokat szlovák és román részről dominálják, ebben a magyar állam elveszítette a vezető, kezdeményező szerepét. Láthatóan nincs ambíció arra, hogy visszaszerezze.

Mik is ezek a gazdasági fejlesztések, amelyeket én szükségesnek tartanék? Nagyon fontosnak tartom azt, hogy két uniós tagállam fogjon össze, a határtérségi gazdasági és társadalmi kapcsolatokat határon túlnyúló projektek formájában erősítsék. Az Európai Unió célrendszerében ez egyébként egy fontos kritérium, ezekre az Európai Unió támogatást ad, a magyar állam és más környező államok ezt nem használják ki. Más környező államoknál az a különbség a magyar állammal szemben, hogy nekünk, magyaroknak jóval nagyobb az a kisebbségünk, akivel szemben érdekeltek is vagyunk, akár nemzeti összetartozás szintjén, akár a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének szintjén abban, hogy ezek az együttműködések létrejöjjenek, mégsem használjuk ki kellőképpen ezeket a lehetőségeket.

Fontosnak tartom azt is, hogy a gazdasági kapcsolatok építésén, a közös infrastruktúra-fejlesz­téseken túlmenően jöjjön létre közös együttműködés vagy a meglévő együttműködések szélesedjenek ki az egyetemek és kutatóintézetek között; Magyarország köztudomású, hogy Európában innovációs hajlandóságát tekintve sajnos egyre inkább rosszabb helyzetbe kerül. Akár ilyen szempontból is, az anyaország szempontjából is, a határon túli magyarság szempontjából is fontos lenne az, hogy ezeken a területeken erősítsünk.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy olyan területekre is fókuszáljon a határon túli magyar politika, és fókuszáljanak az ezzel kapcsolatos kormányzati programok, hogy közös turisztikai fejlesztések jöjjenek létre. A desztinációmenedzsment ma már bevett eszköze az Európai Unión belül mindenhol a turisztikai fejlesztéseknek, itt is fontos lenne az, hogy közös fejlesztéseket hozzon létre, mondjuk, Magyarország és Románia, Magyarország-Ukrajna, Magyarország-Szerbia vagy éppen Szlovákia; ezek a fejlesztések sem jöttek létre, holott ennek egyébként lényeges gazdasági felzárkóztató hatása lenne. Gondoljanak csak arra, hogy milyen nagy gazdasági erőkülönbségek alakulnak ki határon túli magyar övezetek között attól függően, hogy a jelenlegi határoknak melyik oldalán élnek az emberek, jelentős a különbség abban, hogy fejlett vagy éppen fejletlen gazdasági övezethez tartoznak-e.

Fontos ugyanígy a turizmus területén belül az, hogy a desztinációk fejlesztésénél ne csak szálláshelyek, hanem különböző látványosságok is jöjjenek létre, hiszen ezek kedvéért utaznak el a turisták, nem azért, mert egy hotelszobát szeretnének maguknak, hanem a látványosságok fejlesztéséért. Sajnos, ezekkel a koncepciózus elképzelésekkel ugyanúgy adós a magyar állam a mai napig, mint ahogy adós volt a szocialisták időszakában is. Én tehát szorgalmaznám ezeknek is a fejlesztését. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)