Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úrhoz hasonlóan én is szeretném megköszönni mindenkinek, aki a vitában részt vett, hozzászólt, mert ‑ ahogy az expozémban is kifejtettem ‑ minden egyes hozzászólásból az az elkötelezettség, hogy ne mondjam, az a szenvedély sugárzott, amelynek az alapja, hogy valóban közös ügyünk ma Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek segítése, támogatása és társadalmi befogadása. Ezt külön szeretném megköszönni. Tapolczai képviselő úr is említette, hogy nagyon fontos társadalompolitikai és politikai vívmány és eredmény, hogy politikai oldaltól függetlenül a fogyatékos emberek segítésében ilyen nemzeti konszenzus van. Természetesen az adott szakpolitikák kérdésében, részpolitikák kérdésében, egyes külön-külön területek, intézkedések kérdésében úgy tűnik, hogy továbbra is vannak viták, de az alapvető célokban, az alapvető értékekben és az alapvető elvekben konszenzus van. Én ezt nagyon fontos eredménynek tartom.

A másik, amit szeretnék előrebocsátani, hogy olyan sok felvetést kaptunk az elmúlt egy-két órában, ami nem teszi lehetővé, hogy most minden egyes felvetésre külön-külön reagáljak, de természetesen részletesen összegyűjtjük a felvetett kérdéseket, és minden képviselőnek írásban tételesen fogok válaszolni. Úgyhogy elnézést kérek, ha esetleg olyan felvetések hangzottak volna el, amire nem fogok most tételesen reagálni.

A legfontosabb csomópontok az alábbiak voltak. Az egyik maga a műfaj, a hosszú távú koncepció, a stratégia. Többen felvetették, hogy az előzőhöz képest jelentősek a módosulások. Tudomásul kell vennünk, hogy 2012-ben a hosszú távú stratégiák jogszabályi környezete alapvetően megváltozott, és a jogszabályváltozás a hosszú távú koncepciók kellékeit, előkészítési módját, határidejét, azt, hogy mit kell tartalmaznia egy ilyen koncepciónak, alapvetően előírja. Erre a jogszabályra megy vissza maga a fogyatékosságügyi program, és ezért nem tartalmaz például olyan kellékeket, amelyeket többen kérdeztek. De az intézkedési terv tételesen tartalmazza például a pénzügyi forrásokat, és hozzárendeli a pénzügyi kereteket.

Egy másik kérdés az intézkedési tervvel való viszonyra vonatkozott. A kormány megalakulása után nagyon gyorsan, még a nyár végén az elsődleges kérdés az volt, hogy maga a program elkészítésre kerüljön, benyújtásra kerüljön egy teljes szakmai konszenzus után, és már menet közben kezdődjön el az intézkedési terv készítése. Én magam is például most ide egy olyan megbeszélésről érkeztem, amely az intézkedési tervnek a lehető leggyorsabb elkészítését irányozza elő. Nem szeretnénk élni azzal a három hónappal, amit lehetőségként tartalmaz a program. Nagyon gyorsan, a közeli hetekben szeretnénk az intézkedési tervet elkészíteni és egyeztetésre bocsátani. Az a célunk, hogy a részletek tekintetében a szakemberek, a fogyatékossággal élő emberek és az ő családjaik minél hamarabb teljes körű tájékoztatást kapjanak arról, hogy 2015-ben, ’16-ban, ’17-ben és ’18-ban ‑ tehát abban a négy esztendőben, erre fog vonatkozni az intézkedési terv ‑ a kormány milyen konkrét intézkedésekre fogja lebontani a programban található alapelveket és célkitűzéseket.

A következő kérdés azzal kapcsolatos, hogy széles konszenzusnak kell megalapozni a programot. Abban a pillanatban, ahogy a nyáron, augusztusban elindultunk, az első perctől kezdve mind a civil szervezetekkel, mind a szociális szolgáltatásokat fenntartó, működtető szolgáltatókkal, a nagy fogyatékosügyi szervezetek vezetőivel folyamatos az egyeztetés. Az elmúlt hat hónapban kétszer ülésezett az Országos Fogyatékosügyi Tanács, amelyek ezt a programot szintén egyhangúlag támogatták.

(18.30)

Tehát azt szeretném érzékeltetni, hogy a kormány elkötelezett a folyamatos, élő és intenzív párbeszéd folytatásában a fogyatékosügyi szervezetekkel, a fogyatékos emberekkel, illetve a szolgáltatókkal, amelyek őket igyekeznek segíteni. Fontos eredmény, ahogy erre utaltunk, hogy Szekeres Pál személyében miniszteri biztos felügyeli a területet annak érdekében, hogy ennek az egész területnek, a fogyatékosságügynek az ágazatközi, tárcaközi koordinációja még inkább meg legyen erősítve. Ezt szeretnénk több fajta eszközzel is támogatni. Itt többen utaltak az akadálymentesítésre, többen utaltak olyan intézkedésekre, amelyek több ágazatot is érintenek. Szeretnénk azt, ha miniszteri biztos úr segítségével, a szabályozás módosításával és a koordinációs fórumok megerősítésével már az intézkedési terv előkészítésében is egyébként ez az ágazatközi együttműködés megerősödne, és valóban, a korábbinál sokkal erősebben lehetne érvényesíteni a társágazatokban a fogyatékosügyi politika programban szereplő alapértékeit és hangsúlyait.

A következő a szociális szolgáltatások kérdése. Kaptunk ösztönzést arra vonatkozóan, hogy nagyobb intenzitással folytassuk a kiváltást; hadd mondjam azt, én úgy fogalmaztam az expozéban: intézmény­telenítést. Az intézménytelenítés első körében pont ezekben a hetekben, hónapokban indul az új felállása a kitagolt intézményeknek, és 7 milliárd forint összegben 660 olyan fogyatékossággal élő ember kap lehetőséget arra, hogy az életminősége jelentős mértékben javuljon, és valóban önállóbb, autonómabb életvitelt tudjanak megélni a korábbi uniformizált, bentlakásos intézmény helyett.

A kormány elhatározott abban, hogy valóban, ahogy kaptuk a bátorítást, intenzívebbé tegye, felgyorsítsa az intézménytelenítés folyamatát. Ennek érdekében a következő hatéves időszakra nem 660, hanem 3600-4000 olyan férőhely kitagolásával kalkulálunk, amely alapvetően a fogyatékossággal élő, bentlakásos intézményekben ellátott embereket érinti. Azért ehhez jelentős, 36,2 milliárdos forrást szeretnénk, alapvetően uniós forrásból, rendelni. Tehát a 2011-ben elhatározott kiváltási, intézmény­telenítési stratégiát komolyan vesszük. Az első kör tapasztalatait, ami most zárul, szeretnénk kiértékelni, de az eddigi tapasztalatok is arra utalnak, hogy lehetséges és fontos felgyorsítanunk ezt a folyamatot. Reméljük, hogy nem lesz 30 évre szükség, ahogy a stratégiában áll, az intézménytelenítési folyamat megvalósításához.

A következő a támogatott lakhatás kérdése volt. Azt gondoljuk, hogy a támogatott lakhatás az elmúlt négy év szociálpolitikájának egyik legnagyobb eredménye. A ’93-as szociális törvény alapvető szabályozási logikájához abszolút nem illeszkedő, teljesen, forradalmian új szabályozású szolgáltatásformáról van szó, ami, nyugodtan mondhatjuk, forradalmasíthatja a bentlakásos szolgáltatások világát. Egész egyszerűen azért, mert új megközelítésből indul ki. Emiatt fontosnak tartjuk azt, hogy minden eszközzel segítsük elterjesztését. Az elmúlt 12 hónapban a támogatott lakhatásos férőhelyek száma mindössze néhány száz volt, ezért gondoljuk azt, hogy újra kell gondolnunk, hol vannak azok a feltételek, amelyek enyhítésével, az ösztönzéssel további több száz férőhely tud létrejönni a következő hónapokban, években. Tehát a támogatott lakhatás fejlesztése fontos kormányzati prioritás.

A fogyatékosokat segítő szociális támogatások következő eleme a támogató szolgálat. Fontos intézkedés volt már ősszel, hogy igyekeztünk az év során felhalmozódó vagy képződő külön forrásokat ilyen maradványokból és egyéb területekről erre a területre fókuszálni. Tehát év közben próbáltunk segíteni, és ez így lesz az idén is. A terv elkészült arra, és reméljük, lesz talán kormányzati többletfinanszírozásunk hozzá, hogy az év során mindebben a három kérdésben meg tudjuk erősíteni a támogató szolgálatok rendszerét, amiket itt több képviselő úr és asszony felvetett. Az egyik a finanszírozás emelése, a másik a fehér foltok eltüntetése, hiszen vannak olyan megyék, ahol egy támogató szolgálat van. Itt szeretnék visszajelezni, mert többen fölvetették a támogató szolgálatok számának csökkenését az elmúlt négy évben. Ne felejtsük el, hogy ez annak köszönhető részben, hogy a bokrok megszűntek. Voltak olyan fenntartók, amelyek egy-egy megyei jogú városban három-négy-öt szolgálatot tartottak fenn, és ezek összevonására került sor 2011-12-13-ban. De fontos az is, hogy ez elöregedett gépjárműparkot is meg lehessen újítani, ehhez is tervezünk támogatást.

A következő a fogyatékos-napközi kérdése volt. Itt azt gondolom, hogy Szél Bernadett képviselő asszony véletlenül rossz szolgáltatást említett, hiszen éppen a fogyatékosok nappali ellátása az a terület, ahol jelentősen emelkedtek a kapacitások, majdnem harmadával, pontosan 8188 olyan engedélyezett férőhely van ma Magyarországon, amely fogyatékossággal élő emberek napközi, nappali ellátását teszi lehetővé. Továbbra is prioritás marad a következő időszakban is, hogy a fogyatékos-napköziket fejlesszük úgy férőhelyszámban, mint a fejlesztésekben és a minőségben. Ne felejtsük el, hogy 2012-13-ban a fogyatékos-napközik működési finanszírozása nőtt a legjelentősebb mértékben. Amikor arról beszélünk, hogy a normatívák és a költségvetési finanszírozás hogyan alakult, a fejkvótája ennek a szolgáltatásnak emelkedett a legnagyobb mértékben az elmúlt időszakban nominálisan és reálértékben is, éppen azért, hogy a kormánynak a fogyatékos emberek segítésével kapcsolatos elkötelezettségét ez tükrözze.

Végezetül a szolgáltatások területén még egy fontos megjegyzés kívánkozik, ez a Fecske-program. Ezt is többen említették. Fontosnak és újszerűnek tartjuk a Fecske-programot, ezért a következő hat évben szeretnénk 1 milliárd forint keretösszegben támogatni a kibővítését ennek a programnak. Ennek a szakmai értékelése megtörtént, és tényleg azt látjuk, hogy sokszor a fogyatékos gyerek ápolásában, gondozásában magukra maradó családok számára fontos lehetőséget tud kínálni a Fecske-program arra, hogy ők is kiszabaduljanak néhány órára. Tehát szeretnénk támogatni. Ennyit a szolgáltatási világról.

A következő fontosabb csomópont a foglalkoztatás kérdése volt. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, ahogy itt többen is utaltak rá, valóban egy sikertörténet az elmúlt négy esztendőben. A legfontosabb szám, azt gondolom, az, és itt többen megemlékeztek és idézték a foglalkoztatási mutatókat, hogy 2010-ben körülbelül 43 ezer környékén volt az a szám, ahányan a megváltozott munkaképességű emberek közül valamilyen foglalkoztatási formában részt vettek. Ez a szám most már 80 ezer környékén van jelenleg. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt négy évben megduplázódott azoknak a fogyatékossággal élő, egészségkárosodott vagy megváltozott munkaképességű embereknek a száma, akik valamilyen foglalkoztatási formában részt vettek.

Azt gondolom, ez jelentős eredmény, ezt nem lehet elvitatni. Az is igaz, hogy jelentős tartalékok vannak. Ha megnézzük, hogy mondjuk, rehabilitációs hozzájárulásból milyen, több tízmilliárdos bevétele van még mindig a költségvetésnek, akkor azt lehet látni, hogy itt még jelentősen lehetne bővíteni a foglalkoztatási formákat.

(18.40)

A cél az, hogy a munkáltatókkal való folyamatos párbeszédben tovább tudjuk javítani a foglalkoztatást és a munkáltatás lehetőségeit. Ebben természetesen szeptemberben leültünk a munkáltatók képviselőivel, és már januártól egy olyan csomagot készítettünk elő és léptettünk életbe, amely jelentősen enyhíti a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának esélyeit és lehetőségeit. Voltak különböző észrevételei és javaslatai ezeknek a munkáltatóknak, ezeket igyekeztünk figyelembe venni ‑ például statisztikai létszám, munkajogi létszám, most hadd ne menjek bele a részletekbe ‑, és ezek életbe lépésével már januártól jelentősen javultak ezeknek a cégeknek, vállalatoknak, munkáltatóknak a fogyatékosokat foglalkoztató esélyei. Szeretnénk ebben a párbeszédben továbbhaladni, és már most készülünk elő arra, hogy jövő januártól egy következő csomagot is életbe léptessünk, amely továbbjavítja ezeket a lehetőségeket.

Szél Bernadett képviselő asszony utalt éppen például a differenciált finanszírozás bevezetésére. Ez az egyik olyan javaslat, amellyel mi is szeretnénk élni, és amely a kormány asztalán van a differenciálás tekintetében. Hadd mondjam el, hogy októberben kiírtuk a pályázatokat a munkáltatók számára. Míg a tavalyi év végén 29 600 megváltozott munkaképességű ember támogatása tudott megtörténni ebben a pályázati keretben, aközben az új rendszerben januártól 30 300 megváltozott munkaképességű ember után sikerült megkötni a támogatási szerződéseket. Ahogy többen is rákérdeztek, igen, a kormányzat elkötelezett abban, hogy ezt a rendszert hazai forrásból továbbműködteti. Természetesen vizsgáljuk azt, hogy uniós forrásból hogyan tudunk ehhez kiegészítő támogatást rakni.

Ugyanakkor nagyon fontos az is, ami elhangzott, hogy a foglalkoztatás javítására, például álláshelyek kialakítására nincs forrás. Több száz milliós pályázatot írtunk ki ősszel arra, hogy a munkáltatóknak lehetőségük legyen a fogyatékosok foglalkoztatására a munkahely átalakításával például, tehát erre is fokozott figyelemmel vagyunk. Sőt, 2,7 milliárdos pályázatot írtunk ki decemberben, egyszeri beruházási pályázatot, amely azt a célt szolgálta, hogy a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató vállalatok kapjanak egy olyan kormányzati biztatást, hogy igenis érdemes befektetni a jövőbe, merthogy az amortizálódó eszközpark megújítására egy elég jelentős pályázati forrás, az a bizonyos 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre. Azt gondolom, ez önmagában is egy erős bizonyíték. Szó volt arról, hogy mennyire biztonságos hosszú távon a munkáltatók számára ez a pályázati rendszer. Azt gondolom, hogy ezekkel a jelzésekkel és ezekkel az üzenetekkel a kormány kommunikálta azt az elkötelezettségét, hogy úgy tekinti, a fogyatékos emberek számára sem a szociális támogatáson való tengődés az alapvető cél, hanem az, hogy a szociális támogatás mellé illesztve minden fogyatékos embernek lehetősége legyen megmutatni azt, hogy ő is képes értékteremtő munkát végezni, és meg tudja mutatni, hogy ő hogyan tud hozzájárulni a társadalmi értékekhez, ki tudja magát fejezni értékteremtő munkán keresztül. Ezt a társadalompolitikai célt a továbbiakban is szeretnénk képviselni és minden lehetséges eszközzel támogatni.

A következő kérdés volt az akadálymentesítés. Az adatok eléggé egyértelműek. Tehát mind a közigazgatási, mind az egészségügyi, mind az oktatási intézmények tekintetében egy teljes, átfogó, minden megyére kiterjedő kép és felmérés készült, amely azt mutatja, hogy valahol 55 és 60 százalék között mozog nagy átlagban az akadálymentesítés. Azt gondoljuk, hogy az akadálymentesítés magától értetődik. Nagy szégyen ma Magyarországon, ha mondjuk, egy újonnan tervezett épület úgy készül, hogy ott az akadálymentesítés elvét nem veszik figyelembe. Minden eszközt meg fogunk ragadni, ezért szeretnénk az ágazatközi együttműködést és a tárcaközi együttműködést erősíteni, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

Ugyanakkor a fizikai akadálymentesítés mellett hadd mondjak három olyan példát, amelyek ugyanebbe a körbe tartoznak, és itt nagy előrelépéseket látunk. Az egyik a szemléletformálás. Több képviselő úr és asszony is elmondta, hogy az egyik legfontosabb az, ha a támogatási rendszerek mellett, azokon túl alapvetően a munkáltatóknak, de általában is az állampolgároknak az attitűdjét, szemléletét formáljuk, legyen mindenki számára magától értetődő, hogy érzékeny a környezetében, családjában, munkahelyén élő, vele együtt dolgozó, vele egy szűkebb helyi társadalomban élő fogyatékos ember nehézségei iránt. Ez egy rendkívül fontos dolog. Azt gondolom, ebben nagyon sokat léptünk előre képzésben, továbbképzésben, a felsőoktatási hallgatók érzékenyítésében, ahogy erről volt szó.

Mondok két másik területet is. Az egyik a hallássérültek világa. Említette Tapolczai képviselő úr a kontakt szolgálatot. A kontakt szolgálat jelenlegi működése többszörösére emelte a jelenlegi szolgáltatást igénybe vevők számát és azoknak az eseteknek a számát, amikor valamilyen közszolgáltatást igénybe tudott venni egy hallássérült. Három-négyszeresére emelte pusztán ez az egy technikai szolgáltatás, tehát az, hogy a jelnyelvi tolmácsnak nem kell helyszínen és jelen lennie a közszolgáltatás igénybevételekor. Azt gondolom, hogy ilyen típusú információs technológiai, kommunikációs technológiai fejlesztések alap­jaiban tudják például az akadálymentesítés ügyét szolgálni, és fontos, hogy ennek a tapasztalatait értelmezve és értékelve további ilyen fejlesztésekre tegyünk javaslatot.

Mondanék egy harmadik példát is, ez a VERCS, a látássérültek elemi rehabilitációja. Itt arról van szó, hogy az elmúlt években a látássérültek elemi rehabilitációjánál többszörösére emelkedett azok száma, akiket elemi rehabilitációs szolgáltatásban tudunk részesíteni. Ma már Magyarországon 12 helyen folyik ez az elemi rehabilitáció, ami arról szól, hogy fel kell készíteni a felnőttkorban fogyatékossá, sérültté lett embereket arra, hogy miként tudjanak az akadályokkal megküzdeni.

Tehát azt gondoljuk, hogy van számos olyan jó program, amelynek a tapasztalataiban tudunk továbblépni. A fizikai akadálymentesítést természetesen mi is továbbra is fontosnak tartjuk. Ötmilliárd forint van tervezve a következő időszakra erre a célra. De természetesen, miután ezt célzottan kell felhasználni, jelenleg folyik annak a részletes tervezése, hogy pontosan milyen formában és milyen célokra történjen a megtervezése.

Ezt a négy vagy öt súlyponti elemet szerettem volna kiemelni, még egyszer elnézést kérve, ha valamely témára nem tértem ki külön.

Visszatérve a kezdő mondatomra, még egyszer megköszönöm mindenkinek a hozzáfűzött észrevételeket, de leginkább azt, hogy mindenki kifejezte a támogatását, egyetértését, és azt, hogy meg fogja szavazni és támogatni fogja ezt a javaslatot. Azt gondolom, hogy az emögött lévő konszenzus az, ami a legfontosabb garancia ma Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek számára. Fontos üzenet számukra, és ebből a vitából, remélem, el is jut hozzájuk, hogy az ő ügyük egy közös ügy, a nemzet közös ügye, és ez a parlament, ez az Országgyűlés is ezt ilyen formában a nemzet közös ügyeként fejezi ki és tekinti. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)