Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (A hangosítás nem működik.) Tisztelt Miniszteri Biztos Úr!

ELNÖK: Bocsánatot kérek, de nincs kihangosítva a jeltolmács. Elnézését kérem, képviselő úr. Kérdezem a technikai személyzetet, kérnek-e mozgó mikrofont, vagy ez a mikrofon kihangosítható. (Jelzésre:) Kihangosítható. (Jeltolmács: Akkor kezdjem el újra?) Igen. Köszönöm szépen.

DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Még egyszer köszönöm a tisztelt elnök úrnak a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Itt fekszik előttünk az országos fogyatékosságügyi program a 2015-2025. évekre vonatkozó határozati javaslatban. Mindannyian tudjuk, hogy a fogyatékosságügy egy olyan terület, amely az élet minden területét lefedi, illetve egy olyan terület, ahol soha nem lehet eleget tenni, mindig többet és többet kell tennünk, sohasem lesz így sem elég.

Az igények is folyamatosan változnak, nemcsak a technológiai fejlődés által és nemcsak a megközelítés által ‑ ugye, a korábbi szociális megközelítést felváltotta az emberi jogi megközelítés ‑, hanem a különböző érdekvédelmi törekvések változása által is. Ezeket mindig követni kell a jogszabályalkotás folyamatában is és a célok megfogalmazásában is.

Az 1998. évi esélyegyenlőségi törvény óta ez a harmadik országos fogyatékosságügyi program, amit a parlamentben tárgyalunk. Ha bárkiben felmerül az a kérdés, hogy szükség van-e az országos fogyatékosságügyi programra, a válasz egyértelműen igen. Amikor olvastam a mostani javaslatot, picit az érintettségem által is egy családi szemüvegen keresztül néztem a javaslatban foglaltakat és azt, hogy mit kaptam az elmúlt időszakban, a családom mit kapott a fogyatékosságügyi programok által, illetve a gyerekeim mit várhatnak majd el a jövőben ettől a programtól. Egy picit túlzás, de állíthatom, hogy az 1998 előtti időszakban nem volt fogyatékosságügy, inkább a szociális megközelítés, szociális háló volt a jellemző, az ellátórendszerben nyilvánult ez meg. Az 1998-as törvény óta beszélhetünk igazán fogyatékosságügyi politikáról.

Engedjék meg, hogy egy picit felidézzem azt, hogy az elmúlt időszakban milyen eredményeket értünk el az országos fogyatékosságügyi program által is.

Az elmúlt ciklusban kiemelt területek voltak a társadalmi szemléletformálás, a fogyatékos személyek és családjaik életminőségének javítása, a fogyatékos személyek társadalomban való aktív részvételének javítása és a rehabilitáció. Ezek voltak a hangsúlyos pontok.

Ezáltal különböző intézkedések születtek meg, mint például a társadalmi szemléletformálás területén a különböző esélyegyenlőségi műsorok elindítása, illetve az integrált iskolák számának bővülése, a fogyatékosságügyi ismeretek beépítése a tanító-, illetve a tanárképzésekbe vagy akár a turisztikai szolgáltatók szemléletformálása is.

(16.40)

Az életminőség javításában láthattuk az akadálymentesítés kiszélesítését, illetve a felnőttképzési programok bővítését. A segédeszközök, technikai esz­kö­zök, életvitelt segítő eszközök kölcsönző­rendsze­rének a fejlesztését, illetve a személyi segítés fejlesztését is, mint az például a Fecske-programban látható volt.

A társadalomban való aktív részvételt nagyban segítette például a jelnyelvi törvény, amely által a feliratozott műsorok száma megnövekedett, illetve a segítőkutyák képzése is és a támogatott döntéshozatal működésének beindítása is. Nem elhanyagolható az autisták komplex rehabilitációjának fejlesztése sem. További fontos előrelépés volt a fogyatékos személy fogalmának a törvényben való módosítása, így került be a fogyatékos személy fogalmi kategóriájába a kromoszómarendellenességekkel rendelkezők csoportja, például a Williams-szindrómások csoportja, azáltal ők is jogosulttá váltak a fogyatékossági támogatásra, illetve a velük élő családok is jogosulttá váltak az emelt összegű családi pótlékra.

Bővült az Országos Fogyatékosságügyi Tanács is a törvényi szabályozás módosításával, ugyanis bekerült a pszichoszociális fogyatékossággal élők csoportja, illetve a beszédfogyatékossággal élők csoportja is, ezáltal e fogyatékossági területek érdekvédelmi szervezetei is címzett támogatást kapnak a költségvetésből. Beszélhetünk az intézményi férőhelyek kiváltásáról is. Egy 30 éves stratégiai terv készült el ezzel kapcsolatban, ami óriási jelentőségű a fogyatékosságügy szempontjából. Beszélhetünk a közszolgáltatások akadálymentesítéséről, illetve az egyenlő esélyű hozzáférésről is, ezt támogattuk TIOP-projekt keretében, ami egy fontos intézkedés volt az elmúlt időszakban. Lehet említeni a közlekedési infokommunikációs rendszer fejlesztését is. Jómagam is érzékelem a mindennapos közlekedésben. Össze sem tudom hasonlítani, hogy az elmúlt időszakban mennyivel több információt kapok a mindennapi közlekedésem során. Fontos a bilingvális oktatás a hallássérült gyermekek oktatásában, a bilingvális oktatási módszer kidolgozása is beindult az elmúlt időszakban.

Beszélhetünk a fogyatékosok sportjának folyamatos támogatásáról, illetve a fogyatékosok sportjában részt vevő szakemberek képzéséről, továbbképzéséről is. Ugyanolyan hangsúlyos szerepe van a RÉV-programnak is, amely a megváltozott munkaképességű személyek továbbképzését segítette a munkaerő-piaci esélyek javítása érdekében. Ugyanúgy pozitív kezdeményezés volt a fogyatékossággal élő hallgatók számára a közigazgatási ösztöndíj beindítása. Nagyon büszkék lehetünk az úgynevezett kontakt videotolmács-szolgáltatás beindítására, ami nagyban elősegíti a hallássérült személyek életminőségének javítását is. Említettem a gépjárműszerzési támogatás kiszélesítését, több fogyatékossági csoport is jogosulttá vált ennek a támogatásnak az igénybevételére. Még hosszasan sorolhatnám az eddigi eredményeket, de aláhúznám azt, ahogy az elején is mondtam, hogy ez még mindig nem elég, nagyon sok tennivalónk van a jövőben is.

Nézzük, hogy mit várunk a mostani programtól! A saját gyerekeim, illetve a magam szempontjából is látom, hogy a következő tíz évben mit várhatunk, mi az, amiben segíthet ez a program. Én is ugyanúgy szeretném kiemelni az alapelveket, a prevenciót. Enélkül ugyanis a fogyatékossággal élő személyek nagyon hamar lemaradnak. Fontos az önrendelkezés elve, hogy a fogyatékos személyek maguk dönthessenek a saját életükről. És szerintem a világ egyik legegyszerűbb elve az egyetemes tervezés elve, az más kérdés persze, hogy a gyakorlati megvalósítása nem könnyű. Pedig olyan egyszerű az elv, hogy az okostelefontól elkezdve az épületekig úgy kellene tervezni mindent, hogy az mindenkinek jó és használható legyen, a kismamáktól elkezdve az idősekig bezárólag. Ugyanolyan fontos elv a „semmit rólunk nélkülünk” elve, ezt újra szeretném ajánlani a többi párt figyelmébe is. Ugyanis nagyon szeretnék és szívesen vitatkoznék különböző pártok színeiben politizáló, fogyatékossággal élő sorstársaimmal, remélem, hogy ennek is eljön majd az ideje. Nem utolsósorban pedig fontos az ésszerű alkalmazkodás elve is.

A programból néhány területet szeretnék kiemelni, a saját gyerekeim szempontjából is látom azt, hogy mennyire fontos a korai felismerés, a korai fejlesztés feladata. Egy példa: négy gyermeket nevelünk, három hallássérült, a negyedik pedig egy két hónapos kisbaba, nála még nem tudjuk igazából, hogy hallássérült-e vagy nem. Minket ez nem zavar, de el tudom képzelni, hogy ép szülők esetében izgalmas kérdés lehet, hogy fogyatékos-e a gyermeke vagy nem.

Ugyanolyan fontos számunkra, illetve a sorstársaink számára is az úgynevezett befogadó oktatás. Jómagam szegregált oktatásban nőttem fel, szerencsére pozitív szegregáció volt, nem az Isten háta mögött volt a siketek iskolája, hanem a város közepén, utána pedig integrált oktatási intézménybe kerültem, de ez nem volt befogadó, nem kaptam tolmácsolást, jegyzetelő szolgáltatást, semmit, de legalább integráltan vehettem részt. Az irány tökéletes: hogy befogadó oktatás legyen, befogadó foglalkoztatás legyen, ezáltal pedig befogadó társadalommá váljunk. Ehhez nagyon fontos a társadalom érzékenyítése és a társadalmitudat-formálás. Hiszen minél több óvodában, iskolában, középiskolában, egyetemen megkapják az információt a fiatalok, és megmutatják nekik a mi világunkat, annál inkább pozitívan fog hozzánk viszonyulni a társadalom a jövőben. Egy példa: ma délután a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen volt előadás éppen az autizmusról.

A leendő közszolgáknak indult egy képzés, ami a fogyatékossággal kapcsolatos ismereteket adja át számukra, jövő héten éppen a hallássérültekről fogok előadni nekik.

Még egy téma: a foglalkoztatás. Nem akarok mélyen belemenni, úgy látom, időm sincs már rá, de a személyes véleményem az, hogy az lenne a legideálisabb, ha semmiféle támogatás, bértámogatás, foglalkoztatást segítő támogatás nem kellene a munkaadóknak, hanem ugyanúgy alkalmaznák a fogyatékossággal élő munkavállalókat, mint mást. De tudom, hogy ez még nagyon messze van. Viszont azt gondolom, hogy ehhez kell közelítenünk, és ezért mindent meg kell tennünk a különböző támogatási rendszerek segítségével.

Hangsúlyozom a támogatott döntéshozatal fontosságát is. Meg kell nézni, hogy milyen tapasztalatok voltak ez idáig és hogyan lehet továbbfejleszteni ezt a rendszert.

Még egy fontos dolog: az információáramlás a különböző szakmai részterületek között, a különböző részterületek összekapcsolása. Egy mulasztást is meg kell említenem: 2009 óta mulasztásban vagyunk abból a szempontból, hogy törvényi kötelezettség van arra nézve, hogy a fogyatékos gyermekek szüleinek meg kell adni az alapvető információkat kiadvány, füzet, bármilyen formában.

(16.50)

Zárásul pedig engedjék meg, hogy hangsúlyozzam, ez a fogyatékosságügyi program egy keret, amit tartalommal kell feltölteni. Ezt fogja szolgálni a jövőben megszületendő intézkedési terv.

Mint a Népjóléti bizottság Fogyatékossággal élők ügyeivel foglalkozó albizottságának elnöke felajánlom az együttműködést az intézkedési terv kidolgozásában, illetve figyelemmel fogom kísérni ennek a programnak a végrehajtását, megvalósítását, az elkövetkezendő három évben mindenképpen.

Lejárt az időm, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)