Felszólalás adatai

Ebből következően alapvetően a bizottságokban is az MSZP-s képviselők támogatták az általános vitáját a javaslatnak, és a későbbiekben is úgy gondoljuk, hogy egy olyan javaslatról van szó, amelynek a támogatása a részünkről biztosítható és megoldható.

Úgy véljük, hogy Magyarország nemzetközi szervezetekkel vállalt kötelezettségei, az ország integrálódása a nemzetközi pénzvilágba is szükségessé teszi azt, hogy ezeket a javaslatokat támogassuk, és ilyen módon Magyarország alkalmazkodjon az időközben bekövetkezett változásokhoz is.

Helyesnek tartjuk azt is, hogy ebben a javaslatban most megjelenik néhány olyan kérdés, amely egy korábbi, Magyarországon lefolyt vizsgálat eredményeképpen került a magyar megteendő lépések listájára. Ennek döntő része szerepel abban a bizonyos már említett 1303/2011. (IX.2.) kormányhatározatban is, ami a Moneyval-országjelentésben megfogalmazott ajánlások végrehajtásáról készült akcióterv címét viseli, és ennek a mellékletében fölsorolt több olyan pont szerepel most, amelyet szükséges a törvényhozás elé hozni.

Ugyanakkor van két olyan kérdés, amelyben úgy gondolom, hogy legalább van értelme végiggondolni, hogy jó-e az előterjesztésben szereplő javaslat, és ezt a két kérdést szeretném exponálni a továbbiakban.

A benyújtott javaslat 2. §-a megfogalmazza azt, hogy olyan nem hazai természetes személyek, akik egyébként közfeladatot látnak el és közszereplők, esetében hogyan kell viselkedni, és milyen módon történik az ügyfél-átvilágítás. Megnéztük az összes erre vonatkozó nemzetközi egyezményt, érvényes Európai Unió-döntést, és sehol nem látjuk azt, hogy ebben az esetben miért kell az eljárásból egy szó beiktatásával kivonni a hazai hasonló közszereplőket.

Éppen ezért azt javasoljuk és azt tesszük a vita tárgyává, hogy módosuljon ez a bizonyos 2. § olyan módon, hogy ne csak a nem hazai közszereplőkre legyen érvényes ez a bizonyos vizsgálati kötelezettség, hanem a hazai közszereplőkre is legyen érvényes.

Úgy gondoljuk, hogy az az indokolás vagy az az érvelés, amely szerepel a benyújtott javaslat indokolásában, miszerint a jelenlegi szabályozás módosítása indokolatlanul nagy terhet róna az érintett szolgáltatókra - ez szó szerinti idézés az indokolásból -, nem állja meg a helyét. Meggyőződésünk szerint az érintett szolgáltatók az elmúlt időszakban ettől sokkal nagyobb terheket is kötelesek voltak elviselni a különböző törvénymódosítások kapcsán, ráadásul minden további nélkül rendelkezésükre áll az a kapacitás, amellyel megoldható ennek a feladatnak az ellátása.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy legalábbis érdemes megvitatni és majdan az elfogadott törvényben szerepeltetni is annak a diszkriminatív helyzetnek a megváltoztatását, miszerint ne csak a külföldi kiemelt közszereplőkre legyen ez a bizonyos elbírálás érvényes, hanem a hazai kiemelt közszereplőkre is legyen az elbírálás fokozottan érvényes. (Dr. Schiffer András: Korábban miért nem így volt?) Úgy vélem, hogy nincs semmifajta olyan, jelenleg hatályos nemzetközi megállapodás, amely - még egyszer mondom - ezt a pontot indokolttá tenné a benyújtott javaslatban.

A másik kérdéskör, amivel szeretnék foglalkozni, a benyújtott javaslat 7. §-ának a tartalmát érinti, ez az ügyfél-átvilágítási intézkedések alcímben szereplő egyik paragrafust jelenti. A benyújtott javaslat egy általunk nem ismert indok alapján, hiszen sehol nem szerepel ilyen jellegű indok, differenciált értékhatárokat tartalmaz különböző tranzakciók esetében. Ez a differenciált értékmeghatározás ugyanakkor az Európai Unió erre a kérdésre vonatkozó hivatalos lapjában megjelent megfogalmazással nem egyezik meg. Az nevezetesen azt mondja, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozó intézmények és személyek az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket a következő esetekben alkalmazzák: a) az üzleti kapcsolat létesítésekor; b) a legalább 15 ezer euró összegű alkalmi ügyletek teljesítésekor, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül sor; c) pénzmosás és terrorizmus finanszírozása gyanújának esetében, tekintet nélkül bármilyen eltérésre, kivételre vagy küszöbértékre; és d) ha kétség merül fel a korábban kapott ügyfél-azonosító adatok valódiságáról vagy megfelelőségéről.

Na már most ez a bizonyos európai uniós szabályozás semmilyen módon nem teszi megalapozottá a benyújtott javaslatban szereplő eltérő értékhatárok szerepeltetését, nevezetesen sem a 300 ezer forint értékű értékhatárnak az általánossá tételét ezekben a kérdésekben. Ezért azt gondolom, hogy szintén érdemes megfontolni ennek a paragrafusnak vagy az elhagyását - mi ezt javasoljuk egy módosító indítványban -, vagy ha nem az elhagyását, akkor pedig a módosítását, hiszen a benyújtott törvényjavaslat indokolásában szereplő jogharmonizációs kötelezettség bizonyosan nem megalapozott indokolás. Ezért vagy a valóságos indokot kellene föltüntetni, hogy miért hozzák be ezt a bizonyos 300 ezer forintos értékhatárt a javaslatba, vagy pedig ezt el kellene vetni.

Természetesen az embernek lehetnek elgondolásai, elképzelései és ötletei arra nézve, hogy miért szerepel ez a bizonyos értékhatár. Miután ez kötelező adatrögzítést jelent ebben az esetben és nyilvántartás-vezetés előírását, azt gondolom, hogy ezek a bizonyos ilyen módon született nyilvántartások a rögzített adatokról mindenfajta olyan célra is felhasználhatók, amelyek nem biztos, hogy kifejezetten a benyújtott törvényjavaslat céljával és címével vannak összhangban, mármint a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásának a megelőzésével és annak megakadályozásával vannak összhangban.

Ezért is tartom fontosnak azt, hogy ezt a paragrafust ilyen formában ne hagyjuk a parlamenti vita végéig, hanem módosítása indokolt. Meggyőződésem szerint lehet racionális és megfelelő megfogalmazása ennek a pontnak, ami a későbbiek során mindenki számára megnyugtató lesz, és senki nem gondolja azt, hogy valamiféle olyan nyilvántartás fog születni ennek a 300 ezer forintos értékhatárnak a beemelése után, amely bizonyos más vizsgálatok adatbázisául fog majd szolgálni a későbbiek során.

(20.00)

Azt hiszem tehát, hogy amikor egyetértésemet fejezem ki magam is a benyújtott javaslat alapvető logikájával, alapvető céljaival és döntő részben a javasolt megvalósítási módokkal kapcsolatban is, akkor ezen a két ponton érdemes elgondolkodni, hogy milyen módon célszerű és indokolt módosítani ezeket a pontokat.

Úgy vélem, hogy az általam elsőként érintett kérdéskör ráadásul abból a szempontból is izgalmas, hogy nem lehet és nem érdemes hagyni, hogy a magyarországi politikai osztály ezzel a vitával kelljen hogy megbirkózzon a későbbiek során, mármint hogy miért kerül kivételre. Ebből következően úgy gondolom, hogy érdemes vállalni valamennyiünknek, pártállástól és beosztástól függetlenül az adott feltételeknek történő alávetést. A második esetben pedig, ahogyan mondom, miután nem jogharmonizációs kötelezettségről van szó, és általam ismerten nincs olyan szabály, ami ezt a bizonyos 300 ezer forintos értékhatárt megalapozná, indokolttá tenné és az ebből következő adatrögzítés és nyilvántartás-vezetés megalapozottságát megteremtené, ezért szerintem indokolt ennek az elhagyása a jogszabályból. Erre be is nyújtottam a módosító indítványt.

Kérem, hogy a későbbiek során ezen módosító indítványokat a kormány, illetve a kormánypárti képviselők támogassák. Úgy gondolom, hogy megalapozott mind a két indítvány előterjesztése, a törvényjavaslat egyéb kérdéseiben pedig egyetértésben vagyunk egymással. Ezt a szocialista frakció nevében is támogatni tudom, és úgy gondolom, hogy a későbbiek során a megszavazásának sem lesz semmifajta felmerülő akadálya.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)