Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan privatizációs tranzakcióról beszélünk jelen pillanatban, amely a magyarországi privatizáció eddigi történetében a legnagyobb egyedi értékű akció. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kótyavetye!)

Olyan akcióról beszélünk, amelyet a Fidesz - mint most is - kótyavetyének nevez, amelyet a világ szaklapjai rekordáron, csillagászati jelzővel illetett áron méltattak, értékeltek az elmúlt napokban. Egy olyan privatizációs tranzakcióról beszélünk, amely tranzakció biztosítani fogja azt, hogy Magyarország, Budapest Közép-Kelet-Európa regionális központja maradjon, és erősödjön meg szerepe ebben a régióban.

Olyan privatizációs tranzakcióról beszélünk, amelyet Magyarország transzparens módon, a versenyben részt vevők elismerésével bonyolított mindeddig, és amelyben a világ összes jelentős repülőtér-üzemeltetője részt vett; az utolsó körben három, igen nagy tőkeerővel rendelkező, a szakma elitjét jelentő társaság maradt bent a körben, és mindhárom társaság rendkívül magas árajánlatot és rendkívül magas színvonalú pályamunkát nyújtott be a pályázatra.

Egy olyan privatizációs tranzakcióról beszélünk, amelyben nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéknek az a jó, ha minél rosszabb. Az a jó, ha minél több zavart tud kelteni, és az a jó, ha minél több kárt tud okozni ennek a tranzakciónak a részeként. Sajnálatos módon ma már kijelenthető, hogy az a zavarkeltés, ami folyt ebben a témában az ellenzék részéről az elmúlt időszakban, a privatizációban részt vevő versenyzők közül volt olyan, akiknek az árajánlatát több tízmilliárd forintos nagyságrendben csökkentette a politikai kockázat okán. Sajnálom, hogy ilyenre sor került Magyarországon.

Ezzel együtt is a most megajánlott vételárak, a most vállalt fejlesztési kötelezettségek, a most vállalt szakmai paraméterek, amelyeket a pályázók beadtak, és amelyet a legmagasabb vételárú és egyben legmagasabb pontszámmal értékelt szakmai tartalommal pályázó brit vevőjelölt adott a magyar kormány felhívására, úgy gondolom, hogy minden igényt kielégíthetnek. Minden igényt kielégíthet, hiszen igen magas összegről van szó és igen ambiciózus, perspektivikus fejlesztési elgondolásokról.

Nagyon sajnálom azt, hogy az ellenzék képviselői még a tényekkel sem tudták magukat összhangba hozni. Nem tudták magukat összhangba hozni, hiszen világosan elhangzott az elmúlt héten a pályázatok értékelésénél, hogy november 30-án közjegyző által lezárásra került az összes pályázat értékelésére vonatkozó bírálóbizottsági vélemény. Mint tudják, az a bizonyos találkozó, amelyre az ellenzék politikusai közül tévesen és többször hivatkoztak, december 1-jén este következett be Budapesten, azaz fizikailag sem volt lehetséges - egyébként logikailag és szellemileg meg nem is volt ilyen szándék -, hogy ezen a találkozón ebben a kérdésben a két ország miniszterelnöke bármilyen egyeztetést folytasson le.

Sajnálom azt, hogy az ellenzék képviselőit az angol miniszterelnöknek kellett helyre tennie a sajtónyilatkozatokban. Nevezetesen, hogy szükségtelen ilyen eszközökhöz nyúlniuk, és helytelen, ha ilyen nyilatkozataikkal hozzák saját magukat, de sajnos Magyarországot is rossz képbe a nemzetközi közvélemény előtt.

Meggyőződésem szerint az az árajánlat, amelyet kaptunk, amellett, hogy kiemelkedően magas összeget jelent, lehetőséget teremt arra is, ha csak a legegyszerűbb felhasználási módját választjuk ennek az összegnek, ami a magyar költségvetésbe a közeljövőben be fog folyni, azaz ha állampapír átlagos kamatával számolva adósságcsökkentésre fordítjuk ezt az összeget, akkor a Fidesz számítása szerinti téves és hibás számítások mellett még plusz 30 milliárd forint hozamot lehet évente hozzáadni. Ebből következően úgy gondolom, hogy minden eddigi számítást, minden eddig elhangzott megtérülési időt, eredményszámítást felülír az az összeg, ha ennek a több mint 400 milliárd forintnak a lehetőségével élve Magyarország bölcs döntést hoz.

Kérem önöket, hogy Magyarország sikereként, a Magyar Köztársaság sikereként éljük meg ezt a tranzakciót, és kérem az ellenzéket, hogy ne próbáljon több kárt csinálni ezen a területen, ne tegyen több olyan kijelentést, amely Magyarországot rossz színben tünteti fel a világban, s főleg ne olyat, amilyet a hét végén is tettek, hogy ilyen és olyan módon majd követelnék vissza később. Hoztak már 2001-ben egy rossz döntést, amely Magyarországnak több tíz milliárd forintba kerülhet egy vesztett perrel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)