Felszólalás adatai

A javaslat jelentősége kettős. Egyrészt arról van szó, hogy ha valóban komolyan gondolja a parlament, a kormány azt, hogy egy olyan világot teremtsünk a Kárpát-medencében, amelyik fenntartható, hogy a fenntartható fejlődés nemcsak egy olyan szlogen, amit különböző konferenciákon rituálisan elmondanak a felszólalók, akkor bizony múlhatatlanul fontos az, hogy az oktatásnak legyen része az, hogy a felnövekvő generációk megtanuljanak kímélő módon bánni az erőforrásokkal, megpróbáljunk pontosan a felnövekvő generációk gondolkodásában egy olyan tudati fordulatot elérni, hogy a jövőben az emberiség és itt, Magyarországon is a gazdálkodó emberek, azok az emberek, akik bármilyen ipari tevékenységet folytatnak, vagy csak a megszokások alapján folytatják az életüket, harmóniában a természettel tudjanak cselekedni.

Az elmúlt hónapokban ugyanakkor jó néhány javaslat jött be a Ház elé különböző frakcióktól annak érdekében, hogy a közoktatási rendszeren belül a múltat, a múlt tragédiáit hogyan lehet jobban megismerni, hogyan tudják a következő generációk elsajátítani a tudást a XX. század Magyarországáról. Viszont nekem az a rossz hírem van, hogy a természetbe vetett ember esetén a múlt tökéletes ismerete nem lehetséges úgy, hogy a természetet nem ismeri. Ahhoz, hogy pontosan tudjuk azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol élünk és hová tartunk, szükséges az is, hogy a következő generációk pontosan természetközelben, a természetben ismerjék meg azt, hogy milyen kiszolgáltatott az ember, illetve milyen kiszolgáltatottak az emberi közösségek a természetnek, és egyébként pedig hogyan lehet békében, harmóniában együtt élni a természettel.

(18.10)

Hogy tanulják meg a következő generációk azt, hogy a természet kímélő használatával lehet fenntartani emberi közösségeket, a természet kímélő használata ad lehetőséget arra, hogy fennmaradjanak akár több száz vagy több ezer éves kisközösségek, fennmaradjanak azok az emberi hagyományok, amelyek egyébként nem függetlenül a természettől, a természet alkotta világtól keletkeztek.

Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy ha egy erdei iskolai program a köznevelés részévé válik, az egyrészt közvetlenül szolgálja azt, hogy a fenntarthatóságra nevelés keretén belül elinduljon egy olyan paradigmaváltás az egész társadalomban, amelyik elvezethet oda, hogy valóban egy fenntartható országban élünk, de fontos azért is, mert ne legyen illúziónk, ha egész egyszerűen tölcséren próbáljuk meg a legfiatalabb nemzedékek fejébe tölteni azt, hogy honnan jöttünk, mi a magyar múlt, ez édeskevés lesz. Nem lehet úgy a múltat sem megismertetni gyerekekkel, a következő nemzedékekkel, ha nem ismerik, nem élik meg azt a természeti környezetet, azt az épített környezetet, aminek a kíméletére és védelmére rá szeretnénk szorítani az utánunk következőket is.

Akkor, amikor környezettudatos nevelésről, fenntarthatóságra nevelésről beszélünk, természetesen azzal is számot kell vetni - s nemcsak nemzeti vagy regionális, hanem globális méretekben is -, hogy ha így folytatja tovább az emberiség, akkor lassan-lassan élhetetlenné válik minden. Ha így folytatjuk tovább, akkor megnézhetjük azt, hogy a határainktól nem túl messze, arrafelé, ahol például Szarvas városának a polgármestere is kiabál, nagyon könnyen történhetnek olyan katasztrófák, amik mind Szarvason, mind Szegeden élhetetlenné teszik az életet. Arra kell ráébreszteni az utánunk következő generációkat, hogy ha megengedünk olyan technológiákat, amikkel el lehet pusztítani komplett vízgyűjtő területeket, ha megengedünk olyan technológiákat, amik elpusztítják az életet a termőföldben, akkor saját magunkat pusztítjuk el, és a saját kultúránkat is leépítjük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)