Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki Magyarországon egyszer is keresztülutazik, vagy akár csak a térképen szemléli meg az országot, az ország mezőgazdasági adottsága, mezőgazdasági arculata nyomban a szemébe tűnik. Szemébe tűnik, hisz a mezőgazdasági területek az ország területének kétharmadát teszik ki, ami Dánia és Írország után a legnagyobb arány Európában és a világátlag tízszerese. Pedig ekkor még nem beszéltünk a föld minőségéről. Ilyen minőségű szántóterület ilyen arányban tényleg egyedülálló adottság a világon.

Viharos történelmünk folyamán ez az adottságunk, ez a nemzeti kincsünk mentett meg sokszor a pusztulástól. Ez a természeti adottságunk, társulva a magyar nép szívós munkaszeretetével, biztosította létben maradásunkat. Vagyis mindkét elemre szüksége van egy nemzetnek, a kedvező adottságokra és az adottságokkal való élni tudásra. Mindnyájan ismerünk nagyszerű adottságú birodalmakat, amelyek letűntek a történelmi színről. Az ország kedvező adottságának és a nemzet élni akarásának köszönhetően vészeltük át az úgynevezett legvidámabb barakként a világ leghosszabban pusztító diktatúráját. Az elmondottak jelzik az általános igazságot, hogy az adottságokról számot kell tudni adni, a több adottság nagyobb felelősséget is jelent. És ne feledjük: az adottságokból mindenkinek részesülnie kell.

Sajnos, a magyar mezőgazdaság nemzeti adottságait, nemzeti kincseit a rendszerváltást megelőzően 1988-90-ben - hasonlóan az ország egyéb javaival történtekhez - a helyzeti előnyben lévő szűk pártelit kisajátította. Kétes legitimitású törvényeikkel: spontán privatizációs törvény, átalakulási törvény, társasági törvény, a magyar családok százezreinek vagyonát tulajdonította el. Ezzel az előzetes tulajdoni torzulással kezdődött a rendszerváltozás, amely tudatos torzító pusztításokat mind a mai napig nem sikerült helyrehozni. Nem is sikerülhetett, hisz az 1994-98 közötti időszak a tulajdoni privilégiumok és tulajdoni torzítások újabb fejezetét szülte. Az osztatlan tulajdonforma 1995. évi kiterjesztett intézményesítése és a szövetkezeti üzletrészek fillérekért történő úgynevezett felvásárlása felért az 1948. évi államosítás törvénytelenségeivel, azzal a különbséggel, hogy amíg 1948-ban végül is a magyar állam lett a tulajdonos, addig 1994 és '98 között a szocializmusban arisztokratává avanzsálódott osztály gazdasági hatalma totalizálódott.

A visszarendeződés ilyen nagyságú és mélységű időszaka után érthető, hogy az 1998-ban megbízást kapott kormány rendszerváltó feladatokkal találta magát szemben. 1998-ban változatlanul aktuális maradt a rendszerváltozásért életét áldozó Csengey Dénesnek profetikus, klasszikus mondása: Európába, de mindnyájan. Igen, ez a mondás 1998-ra változatlanul aktuális maradt, és ezért az esélyegyenlőség megteremtését szolgáló kormányzati agrárprogram készült. Az európai társadalom létprincípiumainak, a személyi méltóságnak, a szolidaritásnak és a szubszidiaritásnak az agrárgazdasági realizálását szolgálja ez a program. Csak sajnos 1998-ban ezt még mindig az alapoknál kellett kezdeni, úgymint: a valóságos tulajdonhoz jutás megteremtésénél; a kistulajdonosok tulajdonbiztonságának érvényt szerzésénél; a szövetkezeti üzletrész mindenki számára történő hozzáférésénél; az agrárvállalkozás kezdésének és működtetésének garantálásánál; a termelők piaci érdekérvényesítésének erősítésénél; a földművelésügy és a vidékfejlesztés együttes kezelésénél; az európai uniós csatlakozás egyik fő fejezetét képező mezőgazdaság nemzeti céljainknak megfelelő előkészítésénél; az agrár- és vidékfejlesztés költségvetési prioritásánál; az agrár-intézményrendszer soron kívüli fejlesztésénél; a területi és térségi egyenlőtlenségek mérséklésénél és az agrárkörnyezet ökológiai egyensúlyának biztosításánál.

Az elmondottakból látszik, hogy a mezőgazdaság arculata az ország mindenkori arculatának tükörképét jelenti. Fontos, hogy ezen a képen ne egy hajdani vidám barakk képe tükröződjön, se feudális, se gyarmati birtokstruktúra, hanem a prosperáló, EU-konform szövetkezetek és családi gazdaságok tükörképe; hogy a majdani utazó a már nem elválasztó határokon át Magyarország területére lépve a mezőgazdasági adottságainkból adódó előnyös különbségekkel találkozzon, és sohase veszítsük szem elől a leglényegesebbet: Európába, de mindannyian.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)