Felszólalás adatai

Orbán Viktor miniszterelnök a Cézanne-kiállítás megnyitóját arra használta, hogy újra rögzítse adópolitikai unortodoxiáját. Azt mondta ezen a kiállításon, hogy Magyarország másképp osztja a terheket. Amikor Brüsszelből üzent, látszólag az Uniónak és a Valutaalapnak szólt, valójában azonban nekünk, magyaroknak. Akkor azt mondta: mondjon az Unió egy számot és mi azt teljesítjük, mégpedig úgy, hogy tovább emeljük a bankadót, a különadót és a közműadót. Ezzel szemben a személyi jövedelemadóhoz nem nyúl, ingatlanadót nem vezet be, és ezt meg is hirdette újságcikkekben, ezt hirdeti óriásplakáton és mindezért az adófizetők 200 millió forintot fizetnek.

Látszólag ez igazságos, mert - idézőjelben mondom - az emberek terhelését csökkenti, ugyanakkor a bankok, a nagyvállalatok, kiváltképp pedig a multik terhelését növeli. Jól hangzó szöveg ez annak, aki keveset ért a gazdasági összefüggésekből. De kötve hiszem, hogy a miniszterelnök és a fideszes országgyűlési képviselők ennyit értenek a közgazdaságtanból.

Az előttünk fekvő javaslat arról szól, hogy önök tovább fokozzák a közteherviselés eltorzítását. Tovább torzítják, amikor az átlagnál többet keresőknél is kivezetik a szuperbruttót, vagyis véghezviszik az egykulcsos adót. Immár ők sem 20, hanem csak 16 százalékot fognak adózni a jövedelmükből a korábbi sávhatárt meghaladó rész után. 100 milliárdos nagyságrendű újabb állami ajándék a tehetőseknek, és 100 milliárdos nagyságrendű újabb terhelés az adófizetők összességének. Ezzel szemben a korábbi egyezséget megszegve fenntartják a bankadót. Vagyis felrúgtak egy megállapodást a Bankszövetséggel. Emellett továbbra is fenntartják azt a politikát, amely veszteségessé teszi a magyarországi bankok többségét, amely ellehetetleníti a vállalkozások hitelezését, amely évek óta visszaveti a beruházásokat, amely a magyar gazdaság technológiai lemaradásához vezet, és amely 2012-ben recesszióba döntötte a magyar gazdaságot.

A Demokratikus Koalíció elutasítja ezt az adópolitikát. Nem azért utasítjuk el, mert a bankok oldalán vagy a multik oldalán állunk a magyar emberekkel szemben, ahogy sokszor önök szeretik ezt beállítani. Nem, nyilvánvalóan nem ezért. Más okunk van az elutasításra.

Mi azok oldalán állunk, akik már elveszítették a munkájukat, és hiába keresnek munkát, mert a gazdaság recesszióban van. Azok oldalán állunk, akik majd sajnos jövőre veszítik el a munkájukat, vagy jövőre keresnek majd hiába munkát maguknak.

Az a gazdaságpolitika és az az adópolitika, amelyet önök két és fél éve folytatnak, visszaveti a beruházásokat. Elriasztja Magyarországtól a befektetőket, a hazai vállalkozókat pedig elriasztja a fejlesztésektől. Orbán Viktor pedig minden nyilatkozata szerint megátalkodottan ragaszkodik ehhez az úthoz, ehhez a gazdaságpolitikához. Sajnos úgy látom, hogy Magyarország továbbra is erre számíthat.

(23.20)

Azt hallottuk tőle persze, hogy ne a szavait, a tetteit figyeljük. De hát nézzük, hogy mit jelentenek a tettek, mit jelentenek ezek a törvényjavaslatok! Ennek a törvényjavaslatnak az lesz a következménye, hogy az elmúlt években tapasztalt veszedelmes gazdaságpolitikai irány tovább folytatódik, tovább hanyatlik az ország gazdasága.

Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az önök által bevezetett különadók - a bankadó, a válságadó - azokat adóztatják, akik munkahelyeket teremthetnek vagy teremtenének Magyarországon, miközben persze ezeket vagy ezek egy részét áthárítják a lakosságra. Önök megalkottak és kitaláltak egy úgynevezett munkahelyvédelmi programot is, amely azonban nem növeli a munkaerő iránti keresletet, legfeljebb annak a belső szerkezetét változtatja meg, alakítja át egyes csoportok javára, másoknak a rovására. Ennek a bekerülési költsége 300 milliárd forint, amit arra terveztek fordítani, de ez tovább rontja a költségvetés egyensúlyát, újabb különadó kivetésére készteti önöket, és ezzel az akcióval pedig - röviden szólva - többet veszítünk a vámon, mint amennyit a réven nyerünk. Ez az adótörvény, amelyet itt előterjesztettek, tovább fokozza a teherelosztás igazságtalanságát, és azt hiszem, ezeknek a szabályoknak ez a lényege. Újra a magas jövedelműek adóterhelését csökkenti, és ezzel tovább fokozza a jövedelmi különbségeket.

Az illetéktörvény módosításával is újra azoknak kedveznek, akik körében jelentős vagyonok mozognak. Abban a helyzetben, amikor kevesek növekvő gazdagságával sokak növekvő szegénysége áll szemben, ez a törvény is azt a társadalompolitikai felfogást érvényesíti és követi, amelyet egyébként Lázár János fogalmazott meg az emlékezetes mondatában, hogy mindenki annyit ér, amennyije van.

Mi azt gondoljuk, hogy más gazdaságpolitikát és gyökeresen más adópolitikát kell folytatni. Az elmúlt több mint húsz évben a magyarok a piacgazdaság mellett döntöttek, és ma sem gondolom, és ma sem hiszem azt, hogy más utat választanának; hogy visszakívánnák a szocialista tervgazdaságot, a hiánygazdaságot vagy éppen az állam kegyeitől való függőséget. A piacgazdaságban viszont a fejlődés motorja a magánvállalkozás, a vállalkozások. Akkor élnénk jövőre jobban, mint az idén, akkor élnénk négy év múlva jobban, mint korábban, ha a vállalkozások otthon érezhetnék magukat nálunk, fejlesztenének, befektetnének, munkahelyeket teremtenének. Nyilvánvaló, hogy a közmunkával nem lehet kiváltani a profitorientált vállalkozások szerepét.

Éppen ezért a Demokratikus Koalíció - ha úgy tetszik - egy ortodox, bevált gazdaságpolitikát javasol, amely több országban már bizonyított, és ebben kulcskérdés, hogy a vállalkozók beruházzanak, fejlesszenek, modernizáljanak; azt gondolom, a gazdaságnak ez a kulcskérdése Magyarországon.

Ezért egyébként mi olyan módosító javaslatokat fogunk benyújtani ehhez a törvényhez, amelyek a gazdaságot visszavető, a befektetőket elriasztó, a Magyarország jövőjét aláásó adókat törlik a magyar adórendszerből, ugyanakkor azt javasoljuk, hogy a személyi jövedelemadó növelésével, a második adókulcs bevezetésével, a gyermekek utáni adókedvezmény jelentős korlátozásával, viszont a családi pótlék, a támogatások igazságos rendezésével, az örökösödési illeték kedvezményekkel történő visszahozásával terheljük meg jobban azokat, akik terhelhetők, és vegyük vissza a tehetősebbektől azt az ajándékot, amelyet az elmúlt két évben az Orbán-kormány nekik adott, mivel ők vitathatatlanul jól jártak, és akik rosszul jártak, azok elviselhetetlenül, egyre rosszabbul élnek.

Azt is gondoljuk, hogy ezekről a kérdésekről mihamarabb a demokratikus pártoknak párbeszédet kell egymással és a társadalommal is folytatni. A jövőre nézve az adópolitika a magyar társadalom egyik legégetőbb és legfontosabb kérdésévé vált, ezzel kell foglalkozni, és bízom abban, hogy 2014-ben egy új kormány - ezekkel a kérdésekkel szembenézve - változásokat hoz.

Köszönöm szépen.