Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A polgári kormány idején a turizmus és az egészségügyi szolgáltatások körének fejlesztése érdekében hatalmasat lépett előre az ország. Európai és világviszonylatban is korszerű gyógyfürdők épültek, amelyek alkalmasak a minőségi turizmusra, és a hazai gyógyszolgáltatások színvonalának emelésére. A társadalombiztosítás által finanszírozott gyógyfürdő-szolgáltatások lehetőséget biztosítottak az alacsonyabb jövedelműeknek arra is, hogy saját hazájukban, saját gyógyfürdőikben a gondoskodó állam segítségével pihenjenek és gyógyuljanak.

A helyzet azonban megváltozott. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a Pénzügyminisztérium nyomására 2003 szeptemberétől csak azokkal a gyógyfürdőkkel köt társadalombiztosítási finanszírozási szerződést, akik a gyógykezelések költségeinek egy részét áthárítják a betegekre. Vége tehát az ingyenes gyógyászati ellátásnak fürdőinkben. (Folyamatos zaj - Az elnök csenget.) A betegellenes intézkedést kifogásoló gyógyfürdőkkel a Pénzügyminisztérium addig nem volt hajlandó tárgyalni az általános társadalombiztosítási feltételekről, míg kötelezettséget nem vállaltak a betegektől való díj beszedésére. Ezzel az intézkedéssel lehetetlen helyzetbe hozták az ország leszakadó vidékein lévő gyógyfürdőket, amelyek nem tudják betegforgalom-csökkenés, bevételkiesés nélkül ezt az intézkedést megtenni.

Ezzel az intézkedéssel lehetetlen helyzetbe kerültek az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasok és betegellátásra szorulók, mert nem tudnak az évente többször is esedékes kúrákra tízezreket áldozni. Ez sajnos nem a jóléti rendszerváltozás ígérete, ez nem az esélyegyenlőség megvalósuló kormányzati programja, ez nem gazdaságfejlesztési program. Ez nem az az ígéret, amelyet a 2002-es választási kampányban hallottunk. Ez nem az a miniszterelnöki kijelentés, hogy “személyesen vállalom és ígéremö. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselője arra hivatkozik, hogy ezen betegek vegyék igénybe a kisebb helyi gyógyfürdőkben a gyógyszolgáltatásokat, ahol alacsonyabbak a költségek. A kisebb helyi jelentőségű gyógyfürdők azonban nem kapnak elegendő szakorvosi és nem szakorvosi órát kapacitásaik bővítésére. A kör tehát bezárult. A nagyobb gyógyfürdők drágák és megfizethetetlenek, a kisebbeknek nincs lehetőségük, hogy ellátási kapacitásaikat bővítsék.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sakkban tartja-e a Pénzügyminisztérium az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy a szakmai követelményeknek megfelelő finanszírozást érvényesítsék? A Pénzügyminisztérium nyomására tapasztaljuk vajon, hogy mit jelent a privatizált egészségügy majdani fizetési kötelezettsége? Miről van szó? A költségvetés égető hiányának pótlásáról? Az időseken és a betegeken hajtjuk be a hiányzó forrásokat? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!)

Ad-e a 2004. évi költségvetés lehetőséget arra, hogy a gyógyfürdők finanszírozása javuljon? Ad-e a Pénzügyminisztérium lehetőséget arra, hogy a helyi jelentőségű gyógyfürdők kapacitásaikat növeljék, a magyar állampolgárok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) idehaza kapjanak jogot és lehetőséget a gyógyulásra?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)