Felszólalás adatai

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A kormányzati reakciókból látom, hogy komoly témára sikerült tapintanunk, hiszen olyan terroristákról kell hogy megemlékezzek napirend után, akiknek elvtársai sajnos jelen pillanatban is a vörös hadsereg képében a Magyar Országgyűlésben is még megtalálhatóak, ugyanakkor jártunkban-keltünkben az utcatáblákon is találkozhatunk velük, ami önmagában is tarthatatlan jelenség. A következőkben éppen ezért egy idézetet kívánok megosztani önökkel: "A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. A vér acél, erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt." Ezt Szamuely Tibor, a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője mondta 1919. április 20-án.

De miért érdekes ez most, 2011-ben Magyarországon? Hát azért, mert nem olyan régen országos botrány kísérte azt, amikor a Pest megyei Pátyon közterületet neveztek el Horthy Miklósról, s ezzel összefüggésben az érdekesség kedvéért álljon itt egy érdekes összehasonlítás: ma Magyarországon Horthy Miklós nevét mindösszesen 90 méternyi közút viseli. Ugyanez a szám Szamuely Tibor esetében, akitől idéztem, jelen pillanatban is 4150 méter, Leninről, a kommunizmus hamis eszméjét halálos gyakorlatba átültető terroristáról pedig mintegy 25 kilométernyi közút van elnevezve.

A rendszerváltozásnak hazudott módszer-, azaz gengszterváltás óta, én tökéletesen megértem, hogy a jelen pillanatban nem látható, de sajnos mégis rendszerint jelen lévő terrorista örökösök nem kívánták átnevezni ezen közterületeket, hiszen a saját örökségükre nem mondták azt, hogy nem vállalják fel. Mégis elgondolkodtató az, hogy 9-10 hónap elteltével miért nem lehet lépni ebben az ügyben, legalább a felvetés szintjén. De az említettek, tehát az általunk felsorolt és továbbra is utcanévtáblákon őrzött kommunista terroristák között megtalálható Kun Béla, Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Korvin Ottó vagy éppen a Heller Ágnes tanítómesterének számító Lukács György neve is. Számos településen találunk Tanácsköztársaság, Vörös Hadsereg, Vörös Csillag, Ságvári Endre, Dimitrov, Münnich Ferenc, Marx vagy Engels utcákat, de ugyanígy a postásnak sajnos a November 7. terére is gyakorta kézbesítenie kell a küldeményeket.

Szamuely esetében különösen vérlázító az emlékek ilyen fokú megőrzése, hiszen a világtörténelem leghíresebb brigantijai is eltörpülnek ezen terrorista mellett, aki már Oroszországban is a terroristáknak a balszárnyához, tehát a szélsőbal balszárnyához tartozott, már ott több mint száz magyar tisztet lövetett agyon, pusztán annak okán, mert ők nem akartak beállni az orosz vörös gárdába. Az is látható volt az életrajzát figyelemmel kísérve, hogy a Visegrádi utcában már 1918 novemberében megkezdték a bolsevista agitációt, terrorcsapatokat szervezett, ez az "úriember" - természetesen óriási idézőjellel tessék ezt érteni - akasztott, kivégeztetett, gyilkoltatott mindenütt. Egy-egy városban 10-20 embert is bitóra húzatott, akiről pedig csak azt mondták, hogy ellenforradalmár, mindenféle ítélet, eljárás nélkül azonnal a bitófa alá küldték, adott esetben még a holttesthez a családtagok is csak pénz, fizetség vagy lefizetés ellenében juthattak hozzá, hogy a végtisztességet meg tudják adni.

Ilyen emberek örökségét ápolják ma még közterületek Magyarországon. Elmondható az, hogy nem lenne olyan nehéz beavatkozni ezen a területen. Tehát a nemzeti együttműködés rendszerének adott esetben a nemzeti együtt nem működés rendszereként kellene viselkednie, annak tekintetében, hogy jelképesen se működjön együtt a kommunista diktatúrák kiszolgálóival, hiszen jelen pillanatban is önkormányzati hatáskörbe tartozik ezen közterületek, utcák neveinek a megváltoztatása. Csakhogy az önkormányzati hatáskör egyben annyit is jelent, hogy az iratok lecserélése a lakók és még a helyben lakó vállalkozások számára is pénzbe kerül, ezért az önkormányzatok nem nagyon háborgatják Kun Bélát, Szamuely Tibort, Lenint, a vörös csillagot vagy november 7-ét, hanem inkább azt mondják, toljuk át ezt a problémát a következő ciklusra.

Éppen ezért javaslatunk szerint nagyon jó és nagyon hatásos lenne, ha legalább az irányelvek szintjén egy olyan lista vagy előterjesztés készülne, hogy kiknek a nevét ne viselhesse közterület Magyarországon, az ilyen változtatásokkal kapcsolatos költségeket pedig igenis, vállalja át a magyar állam, hiszen itt nem beszélhetünk egy akkora tételről, ami a költségvetést évekre tönkretenné vagy eladósítaná, viszont mindenképpen illene leszámolni azon terroristák örökségével, akik 21 évvel az úgynevezett rendszerváltás, tehát a módszerváltás után még mindig itt vannak közöttünk, a szellemek kísértenek, az örököseik pedig itt ülnek a magyar nemzet templomában. Amíg ezen nem tudunk véglegesen változtatni, legalább azon változtassunk, hogy az utcatáblákon, a közterületeken ne őrizzük terroristák emlékét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)