Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

STUMMER JÁNOS (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2019 a nagy szembenézések éve. Száz évvel ezelőtt első ízben sikerült legyűrni a magyar ellenforradalmi erőknek a kommunizmus szörnyetegét, és megkezdődött az ország, illetve a magyar gazdaság talpra állítása az első világégés után. De 70 évvel ezelőtt vett revansot a bolsevizmus is, 1949-ben tartóztatták le Mindszenty bíborost, Esterházy Pált, és abban az évben megszilárdította hatalmát a Rákosi-rendszer vezette négyesfogat.A tervgazdálkodás kora egészen 30 évvel ezelőttig tartott, amikor is kezdetét vette az úgynevezett rendszerváltás. Ennek a folyamatnak a kezdetét én gyermekfejjel éltem meg, de élénken emlékszem az akkori bizakodó közhangulatra. Emlékszem a kezdeti optimizmusra, arra, hogy a levegő ebben az országban tele volt reménnyel és tele volt várakozással. Megnyíltak a határok, a polcokon megszaporodtak a különböző áruk, és be lehetett hozni olcsón a használt nyugati autót. De emlékszem a reményt hamarosan felváltó tömeges csalódásra is, a megsokasodó tüntetésekre, a taxisblokádra, és arra az elégedetlenségi hullámra, ami végül 25 évvel ezelőtt visszahozta a posztkommunista erőket kormányzati pozíciókba.

A rendszerváltást sok bölcs ember értékelte már, és egyvalamiben szinte mindenki egyetért: mi közösen nem ezt a lovat akartuk. Piacgazdaságot akartunk munkanélküliség nélkül. Vállalkozási lehetőséget akartunk kockázat nélkül. Növekvő béreket akartunk infláció nélkül.

Tagadhatatlan, hogy csalódottságunk első számú oka saját naivitásunk volt, és a kapitalizmus működésének nem ismerése. De a csalódottság második igen fontos oka a Nyugat képmutatása, cinizmusa és máig alkalmazott kettős mércéje volt. Nem gondoltuk volna, hogy 30 évvel a szocialista diktatúra szétesését követően is lekicsinylően fognak beszélni rólunk, és cselédszámba vesznek bennünket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magunkra maradtunk, vidék maradtunk Európán belül, ahonnan a napszámost, a melóst el lehet csábítani a nagyvárosba a jobb megélhetés reményében.

Miről szól a nagy mese? Növekszik a GDP, mérséklődik az infláció, csökken a munkanélküliség.

(8.20)

Papíron minden szép és jó, ugye? Növekszik a GDP, mert felpörgetik a multik, akiket a kormány közpénz-százmilliárdokkal csábított ide, és a magyar munkavállalók bérét évekre előre kifizette nekik. Mérséklődött az infláció a Magyar Nemzeti Bank és a KSH bűvészkedésének köszönhetően, csak épp az árak emelkednek, mindenekelőtt az élelmiszereké. Az áfacsökkentés különbözetét a kereskedők rég lenyelték, a magyar termelőkön ez mit sem segített.

Az elmúlt kilenc évben csökkent a munkanélküliség, de nem azért, mert a rendszerváltás vesztesei korszerű szaktudást szereztek volna és elhelyezkedtek a munkaerőpiacon új szakmájuknak megfelelően, hanem mert a közmunkaprogram kozmetikázza ezeket az adatokat.

Ne áltassuk magunkat, képviselőtársaim! A nyugati nagytőke cselédsorban tart minket, és ebben nem kis felelősségünk van nekünk, magunknak is, méghozzá egyetemleges. Ugyan miért venne komolyan bennünket a német és az angol, ha azt látják, hogy az ő tagállami befizetéseiket idehaza megcsapolják, és a haverokat tömik ki belőle az új nemzeti tőkésosztály létrehozása címén? A haverokat, akikről minden elmondható, csak az nem, hogy nemzetiek és a saját lábukon álló vállalkozók; a haverokat, akik ráadásul tehetségtelenek, mert veszteséges kereskedőházakat tartanak fenn a világ távoli szegleteiben; a haverokat, akik értelmetlen beruházásokba ölik az Unióból érkező erőforrásokat, azokat az erőforrásokat, amelyekben a kelet- és nyugat-európai adófizetők pénze egyaránt benne van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Józanul gondolkodó politikus odairányítja az erőforrásokat, ahol arra a legnagyobb szükség van. Aligha kell terhelnem önöket bizonyos részletekkel, mindenki tisztában van az aránytalan állami beruházások mértékével. Mindenki látja, nemcsak mi itt, az Országgyűlés falai között a költségvetésről vitatkozó politikusok, hanem ha kimegyünk a Kossuth térre, a Deák Ferenc térre vagy az ország akármelyik másik szegletébe, és megkérdezünk józanul gondolkodó magyar állampolgárokat, mindenki látja, hogy az indokoltnál sokkal nagyobb mértékű ez a bizonyos sportlétesítmény-fejlesztés, miközben felújításra várnak óvodáink, iskoláink és kórházaink.

Mindenki tapasztalja, hogy az országban már lassan nem lehet közlekedni, és a hanyagul kivitelezett kátyújavítások miatt az útjaink úgy néznek ki madártávlatból, mint egy Mondrian-kép.

Képviselőtársam említette, hogy az ország egyharmada ötezer fő alatti településeken él. Ez az egyharmadnyi embertömeg olyan nyomorult infrastrukturális körülmények között kénytelen élni, olyan távol van a legfontosabb gazdasági központoktól, akár vidéki nagyvárosoktól, akár a fővárostól, hogy ezen távolság, ezen időbeli távolság miatt, ami az infrastruktúra visszaépülésére vezethető vissza, ezek a települések a lélekszám tekintetében folyamatosan fogynak.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Nagyra értékeljük a kormány családbarát intézkedéseit, és örömmel látjuk, hogy a költségvetésben a nemzet felemelését célzó kezdeményezésekhez komoly erőforrásokat rendelnek. Nem most kellett volna azonban feltalálni a kanálban a mélyedést! A Jobbik kilenc éve figyelmezteti önöket arra, hogy egy időzített demográfiai bombán ülünk. Kilenc éve fogalmaztuk meg első alkalommal a 2010-es választási programunkban a családbarát politikánkat. Kilenc éve szorgalmazzuk az otthonteremtési támogatások bővítését. Nem tartana sokkal előrébb ez a nemzet, nem tartanánk sokkal előrébb mi mindannyian, ha önök kezdettől fogva partnerként tekintettek volna ránk, és meglátták volna a jobbító, konstruktív szándékot ezekben a javaslatokban?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nincsenek illúzióim, tisztában vagyok azzal, hogy ezt a költségvetést önök meg fogják szavazni, méghozzá úgy, ahogyan az éppen aktuális politikai érdekeik megkívánják. A magam részéről én annyit tehetek, hogy felelős magyar polgárként és felelős politikusként megfogalmazok néhány módosító javaslatot; egyrészről az idegenrendészeti különadóval kapcsolatban, amelyet önök már lesöpörtek az asztalról, de akkor is ide fogom hozni, és akkor is beszélnünk kell erről a javaslatról.

Mindenekelőtt határozottan leszögezném: mi nemzetstratégiai kérdésnek tartjuk az országban zajló lakosságcserét, illetve és pontosabban annak megállítását. Fiataljaink Németországban és Angliában dolgoznak, a helyükre pedig a NER-lovagok, illetve az ő stratégiai szövetségeseik szervezetten telepítik be az ukrán, a török, a távol-keleti és ki tudja, milyen más nemzetiségű vendégmunkásokat. A Fidesz által betelepített bevándorlók hangoskodnak, verekednek és veszélyeztetik a közrendet. Csak a legutóbbi esetre hadd hívjam fel a szíves figyelmüket! Néhány nappal ezelőtt Szarvason verekedett össze két mongol vendégmunkás, aminek késelés lett a vége.

A gazdasági bevándorlók tömeges megjelenése megváltoztatja településeink arculatát, hangulatát, és hosszabb távon felborítják a feszültségekkel terhelt etnikai egyensúlyt is. Javaslatom értelmében a közrend fenntartásáért felelős szervek felmerülő pluszköltségeit azok viseljék, akiknek a gazdasági érdekei miatt ezek a migránsmunkások megjelentek ezeken a településeken.

A Jobbik ennek a problémának a megoldása érdekében be kívánja vezetni ezt a bizonyos idegenrendészeti különadót, amelynek bevételéből a rendfenntartó szervek munkáját, valamint a hazai kis- és középvállalkozások munkabérfejlesztését támogatná.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még annyit engedjenek meg nekem, hogy megkérjem önöket nagyon szépen egy szerintem fontos nemzetstratégiai dologra, és ez fontosabb nemzetstratégiai kérdés, azt gondolom, mint az idegenrendészeti különadó kérdése vagy bármi. Amikor majd szavaznak a végszavazásnál erről a költségvetésről, akkor arra kérem önöket, hogy ne a pártpolitikai koordináta-rendszer legyen az, amely meghatározza az önök véleményét, ne az döntse el, hogy melyik gombot nyomják meg. Arra kérem önöket, hogy amikor majd szavaznak erről a költségvetésről, a kétharmados felhatalmazásuk birtokában a nemzet érdekét tartsák legfőképp szem előtt és ne a pártpolitikai koordináta-rendszerben a Fidesz-KDNP-pártszövetség érdekét.

Ha azt látják, hogy van egy jó javaslat az ellenzéki padsorok közül, érkezik egy jó javaslat, akkor tessék megnyomni rá az igent, tessék elfogadni azt, tessék odaállni mellé, mert ez a nemzet érdeke! Az a nemzet érdeke és a legfontosabb nemzetstratégiai kérdés az, hogy képesek vagyunke kimászni azokból a bizonyos lövészárkokból, amelyek közül az elsőket harminc évvel ezelőtt építették meg ebben az országban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)