Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az elején Vinnai Győző képviselő úr felszólalására reagáljak. A képviselő úr ecsetelte a felszólalásának nagy részében, hogy milyen munkaerő-hiány van adott esetben, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és valóban igaza van a képviselő úrnak, de nemcsak az ön megyéjében, hanem országos szinten is nagy hiány van bolti eladókból, pincérekből, szakácsokból, egészségügyi dolgozókból, mesteremberekből, és még sorolhatnánk, hogy mennyi szakmában található ma meg Magyarországon a munkaerőhiány. Képviselő úr, ennek egyetlenegy oka van. Ez az ok pedig az önök gazdaságpolitikája. Az a gazdaságpolitika, amely miatt 600-800 ezer jól képzett fiatal vagy középkorú szakember hagyta el ezt az országot, hogy külföldön tudjon boldogulni. Tudja, képviselő úr, amikor ön azt mondja, hogy képzeljük el, már 130-140 ezer forint nettót is adnának egy bolti eladónak, és nem találnak rá megfelelő embert, tudja, miért van ez? Mert a 130-140 ezer forint körülbelül 370 font. Ha ön kimegy Angliába bolti eladónak, akkor ennek pont a háromszorosát kapja meg, és a háromszorosát keresi, míg egyébként az árak nagyjából ugyanott vannak, mint Magyarországon.

Tehát azzal kellett volna önöknek foglalkozni, hogy egy olyan gazdaságpolitikát folytassanak, például tetszettek volna támogatni a Jobbik béruniós kezdeményezését, amelynek az a legfőbb törekvése, hogy próbáljuk meg közelíteni a béreket a nyugat-európai bérekhez, ha már ezt ígérték az uniós csatlakozásnál a magyar állampolgároknak; és ezáltal, hogy béremelést hajtunk végre, próbáljuk meg itthon tartani azokat a fiatalokat, akiknek…  bődületes szám, a ma középiskolába vagy felsőoktatásba járó fiataloknak több mint 50 százaléka azon gondolkozik, hogy elhagyja az országot, hogy boldogulni tudjon és meg tudjon élni, ez ellen valamit tenni kell, mert utána Magyarország nagyon-nagyon nehéz helyzetben lesz.

A béruniós kezdeményezésünket ha támogatták volna, akkor pont azt a célt szolgálhatta volna, hogy itthon tudjuk tartani, és haza tudjuk csábítani azokat a fiatalokat, azt a képzett munkaerőt, amely most külföldön keresi a boldogulást. Tehát olyan gazdaságpolitikát, olyan adópolitikát kellene folytatni, olyan kohéziós politikát, a kohéziós forrásokat arra kellene például használni, hogy valóban, amit ön is mondott, hogy a különböző ágazatokban és szegmensekben valóban különbözőképpen kell béremelést végrehajtani, és figyelembe kell venni azt, ha kkv-k, a magyar kis- és középvállalkozások vajon ezeket a béremeléseket hogy tudják egyébként kigazdálkodni, és hogy tudják ezt teljesíteni. Ezért kell nekik segíteni.

Ezért kellene a kormánynak azzal foglalkozni, hogy hogy tudná ezeknek a kkvk-nak az adóterheit csökkenteni, hogy tudná őket támogatni, és nem stratégiai megállapodásokat kellene folyamatosan kötni azokkal a multicégekkel, amely multicégeket önök kiszolgálnak, amelyek alacsonyan akarják tartani a magyar munkabéreket, mert nekik az az érdekük. Önöknek nem abban kellene partnernek lenni, hogy behozzanak ebbe az országba 86 ezer vendégmunkást, különböző, mongol, ukrán és bármilyen vendégmunkásokat, akik leszorítják a magyarországi béreket.

Onnantól kezdve, ha önök ilyen törekvéseket tennének akár a gazdaságpolitikailag, akár más szinten, akkor lehetne arról beszélni, hogy önök tettek ez ellen valamit. Önök nem tesznek semmit, szavakban elítélik ezt a tendenciát, szavakban arról beszélnek, hogy milyen kevesen vannak ebben az országban, de hogy mi ennek az oka, az önöknek köszönhető, és önök ez ellen nem tettek semmit.

Most rátérnék a költségvetés tárgyalására, és elmondanám a véleményemet erről az egészről, amit önök itt most benyújtottak. Hagyománynak tekinthetjük, ugye, hogy a soron következő év költségvetése jóval az őszi ülésszak előtt beterjesztésre kerül, ami abból a szempontból örömteli lehetne, hogy így elméletileg több idő marad a tervezet megvitatására. Sajnálatos módon azonban hiába terjeszti be a kormány a költségvetési javaslatot jóval a törvényben meghatározott időpont előtt, ha nem fordít több időt a javaslat megvitatására a tisztelt Ház, a kormánytöbbség várhatóan egyszerű szavazógépként fogadja azt el.

Hiába volna még idő és lehetőség a költségvetési javaslat szélesebb körű megvitatására, akár az érintett ágazati és társadalmi szereplők véleményének nyilvános kikérésére, a kormány nem kíváncsi ezen véleményekre. Hiába fogadja el már idejekorán a tisztelt Ház a költségvetési törvényt, amivel elméletileg a kiszámíthatóságot garantálná, a korábbi évek gyakorlata alapján azt tapasztaljuk, hogy a tárgyévben rendszeres, nagyarányú módosításokat kezdeményeznek, amit a kormánytöbbség kritika nélkül meg is szavaz.

Évek óta látjuk, hogy az állam által saját magára költött adóforintok aránya a többi állami feladatra fordított erőforrásokhoz képest jelentősen növekszik. Ez a tendencia azért ellentmondásos, mert a kormány sorozatosan a bürokrácia csökkentéséről, az állam leépítéséről beszél.

A korábbi években a háttérintézmények száma drasztikusan csökkentésre került, azonban ennek ellenére a működés nem lett olcsóbb, sőt, amint az a jelenlegi tervezetből is látszik, ismét drágábban kívánja működtetni az apparátusát az állam, mint akár csak a megelőző évben.

A költségek a 2019. évben sem csökkentek, annak ellenére, hogy jelentős létszámcsökkentés került végrehajtásra, az egyetlen hatás, amit kiváltott ez az intézkedés, az ügyek intézésének drasztikus lassulása volt. Szomorú hozadéka azonban ennek a képmutató látványkormányzásnak, hogy a megszüntetett háttérintézmények feladatai gazdátlanul hányódnak a bürokrácia útvesztőiben, és az egyes ügyek elintézési ideje jelentősen meghosszabbodott.

(18.00)

A kirúgott munkatársak, vezetők és középvezetők helyére ültetett politikai kinevezettek hozzáértése alacsony szintű, ami miatt lassan születnek döntések, amelyek ráadásul gyakran tárgyi tévedéstől szenvednek, így azok korrigálása újabb időt és energiákat emészt fel. A magyar emberek az államtól sokkal drágábban kapnak sokkal rosszabb szolgáltatást. Ez egyértelműen a kormányzóképesség hiányát jelzi. A közszférából való elvándorlást nem lehet egyszerűen a források növelésével meggátolni, pláne nem visszájára fordítani, ehhez az aktuálpolitikai befolyásolástól mentes munkakörnyezet megteremtése volna az első lépés, de önöknek pont ellentétes a céljuk.

A 2020. évi költségvetésitörvény-tervezet a 2019. évihez képest nem tartalmaz nagyarányú változásokat, megrázó szerkezeti átalakítást vagy hangsúlyáthelyezést. Nagyjából minden fejezetről elmondhatjuk, hogy kisebb-nagyobb mértékben növelték a működési előirányzataikat, tehát a javaslat alapján a következő évben ugyanarra lehet számítani, mint amire az idei esztendőben. A költségvetés tervezése tehát nem reagált az intézményrendszer, illetve a társadalom finom, illetve esetenként kétségbeesett jelzéseire, nem eszközölt olyan változtatásokat, amelyek a meglévő ismert és elismert problémákat, aránytalanságokat enyhítenék.

A meglévő aránytalanságok tehát forrásoldalról konzerválásra kerülnek, ami előrevetíti azt, hogy az ezen aránytalanságból fakadó problémák megmaradnak a jövőben is. A költségvetési javaslat jól tükrözi a kormány valódi törekvéseit. Egyértelműen tetten érhetőek benne azok az autokratikus tendenciák, amelyek az ország irányításában tapasztalhatók. Ezek az autokratikus elemek nem szakmai megfontoláson vagy valós társadalmi igényen alapulnak, hanem egyetlen ember, a miniszterelnök személyes akaratából fakadnak.

Jól példázza ezt a jelenséget a sportfinanszírozás szerkezete és a sporttal kapcsolatos állami propaganda. A szavak szintjén a kormány a szívén viseli az ifjúság egészséges nevelését és testi fejlesztését. Ennek érdekében bevezette a mindennapos testnevelést, amit a Jobbik Magyarországért Mozgalom is üdvözölt és támogatott is, azonban a szükséges anyagi és infrastrukturális feltételeket nem biztosította ehhez a kormány. A korábbi években mintegy 3-3 milliárd forintot irányzott elő a költségvetés a tornatermekre és tanuszodákra. Az összeg a feladathoz mérten már akkor is arcpirítóan csekély volt, amit a Jobbik Magyarországért Mozgalom évről évre kifogásolt. Próbáltunk benyújtani módosító javaslatokat is, eredménytelenül, önök mindannyiszor ezt lesöpörték az asztalról.

Az előttünk fekvő tervezetből ezen sorok nemes egyszerűséggel kimaradtak. Tehát vagy minden közoktatási intézményben immár rendelkezésre áll a kellő befogadókapacitású tornaterem és tanuszoda, vagy a kormánynak már egyáltalán nem fontos a gyermekeink egészséges testi fejlődésének támogatása.

A sport a társadalomban igen fontos szerepet tölt be mind az egyének, mind a kisebb és nagyobb közösségek szintjén. A különböző sportcélok elérése nemcsak a fizikai teljesítményeken és beruházásokon múlik, hanem az emberek hozzáállásán, a sport társadalmi elfogadottságán és támogatottságán. A sport népszerűsítése tehát olyan cél, amely a tervezett csekélyke 25 millió forintos előirányzatnál lényegesen többet érdemel. Minden évben fölhozzuk egyébként ezt, és javasoljuk önöknek, hogy emeljék meg a sport népszerűsítésére szánt összeget, de önök minden évben ugyanúgy leszavazzák; az idén is benyújtottuk a módosítót, gondolom, az idén is le fogják szavazni. Összehasonlításképpen: a hungarikumok népszerűsítésére 490 millió forintos előirányzat szerepel a tervezetben.

A sport általános egészségre és jóllétre gyakorolt hatása köztudomású tény, azonban ennek ellenére Magyarország az egyik legelhízottabb, legpasszívabb és leginkább betegségre hajlamos lakossággal bír egész Európában. Ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen siralmas állapotban van az egészségügy, akkor ez katasztrofális helyzetet eredményezhet a közeljövőben. Az aktív életmód társadalmi szintű elterjesztéséhez természetesen az ismeretterjesztő kiadványoknál és reklámkampányoknál jóval több kell, de a társadalmitudat-formálásra mindenképpen szükség van, mégis önök, mint ahogy említettem, évről évre leszavazzák az erre benyújtott költségvetési módosító javaslatainkat, mert önök nem érzik fontosnak a sport társadalmi népszerűsítését. Pedig a társadalmi szintű szemléletformálás nem azonosítható a versenysporttal, amit a kormány a korábbi évekhez hasonlóan igen bőkezűen kíván támogatni a 2020-as esztendőben is.

A versenysport támogatása a 2019. évi 5,1 milliárd forintról a 2020. évben 9,8 milliárdra nő. A versenysport ma kevesek kiváltsága, úgy is fogalmazhatnánk, hogy úri hobbi, amit minden magyar adófizető verejtékes munkával összeszedett adóforintjából finanszíroz az állam. A miniszterelnök hobbija a labdarúgás, aminek a teljesítménye sajnos évről évre siralmasabb (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), eltekintve az elvétve előforduló fellángolásszerű sikerektől, mégis nyertese a költségvetésnek. A Magyar Labdarúgó-szövetség 2018. évi 5,2 milliárdos támogatása a 2019. évben 7,1 milliárdra nőtt, 2020-ban pedig 9 milliárd forintra emelkedik majd, két év alatt közel a duplájára.

A versenysport előnyben részesítése a tömegsporttal szemben látványos. Ehhez csak pár arányszámot szeretnék most megemlíteni. A versenysport és olimpiai felkészülés szakmai támogatása 3,1 milliárd forint működési összeggel szerepel, szemben a stratégiai, sporttudományi, innovációs folyamatok működése 320 millió forintos előirányzatával. Az arány 10-szeres a profi sport javára. A Hungaroring Sport Zrt. támogatása 14,7 milliárd forint az innovációs tárca fejezetében, szemben a szabadidősport 760 milliós támogatásával. Az arány 20-szoros a profi sport javára. Sportági fejlesztési koncepciók megvalósításával összefüggő feladatok támogatására 22,2 milliárd működési támogatás, szemben a diák- és hallgatói sport támogatására szánt 640 millió forinttal. Az arány 35-szörös a profi sport javára.

A számok tükrében a helyzet egyenesen elkeserítő. A sportfinanszírozás mértéke a költségvetés egészén belül nő, de a sportfinanszírozáson belül a magyar embereket ténylegesen érintő, az életüket jó irányba befolyásoló, egészségüket megőrző tevékenységek, illetve célok támogatása eltörpül a látványberuházások mellett. A profi labdarúgásba a kormány továbbra is számolatlanul önti az adóforintokat, annak ellenére, hogy az elmúlt évek eredményei semmiféle támogatásemelést nem indokolnak, sőt a társadalmi érdeklődés csökkenése kézzelfogható és szabad szemmel is jól látható. És hogy hogyan gazdálkodnak ezzel a pénzzel, gondoljanak csak arra, hogy a Ferencváros 1,7 milliárd forintos hiánnyal zárta ezt az évet, amit önök elég erőteljesen támogatnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy a 2020. évi költségvetési javaslat hű maradt a korábbi évek Fidesz-kormányzásához, a kommunikációs és látványkormányzás finanszírozása történik valós teljesítmények és eredmények nélkül. A sport területén ugyanez a jelenség tükröződik, ahol a látványos elemekre számolatlanul költi a pénzt a kormány, ami mellett az emberek életét pozitív irányba befolyásoló tevékenységek és célok támogatása eltörpül.

Egyetlenegy dolgot engedjenek még meg nekem, amire szintén benyújtunk minden évben egy módosító javaslatot, az idén is benyújtottunk, de önök nem támogatják a nagy családvédelemmel, avval, hogy népességfogyás van ebben az országban, katasztrofális népességfogyás, és támogatni kell a gyermekek születését.

Minden évben benyújtjuk, hiszen a népességfogyás egyik legégetőbb problémája hazánknak, a népességfogyás megállításának érdekében minden segítséget meg kell adnunk a gyermeket vállalni akaró párok részére. (Jelzésre:) Igen, képviselő úr, látom bólogat, de azoknak a pároknak is meg kellene adni ezt a segítséget, és erre fölhívjuk minden évben a figyelmet, akik szeretnének gyermeket, de különböző okokból természetes úton nem sikerül nekik a gyermekáldás. Ezeknek a pároknak sokévi különböző alternatív egészségügyi próbálkozások és beavatkozások után az utolsó reményük az IVF-program, magyarán: a lombikbébi program. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Bányai Gábor: Működik.) Parancsol? (Képviselőtársaihoz fordulva:) Mit mondott? (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bányai képviselő úr, majd egy kétpercesben. Köszönöm szépen.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Nyomjon gombot, egyébként, képviselő úr! (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Folytassa, képviselő úr, jegyző úr!

(18.10)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Nyomjon gombot, képviselő úr, nyugodtan! Higgye el, több százezer magyar családnak… (Bányai Gábor közbeszól.) Lehet ezen nevetni önnek! Több százezer magyar családnak problémát jelent az (Az elnök csenget.), hogy szeretnének gyermeket, de nem tudnak…

ELNÖK: Bányai képviselő úr, majd kétpercesben! (Bányai Gábor: Hazudik…) Öné a szó, jegyző úr, folytassa! Folytassa!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Több százezer magyar családnak problémát jelent az, hogy szeretnének gyermeket, és nem lehet gyermekük. A kormány az elmúlt időszakban, tehát ha várt volna egy fél tizedmásodpercet, akkor hallhatta volna, több változtatást hajtott végre a lombikbébiprogrammal kapcsolatosan, amelyek előrelépéseket jelentettek az elmúlt időszakhoz képest. Viszont van egy olyan szegmense ennek a kérdésnek, amivel nem hajlandóak foglalkozni, hiába mondjuk el évről évre. Egy ilyen beavatkozás nagyon drága, 1,2-1,4 millió forintba kerül, de van egy bizonyos önrész, ez nagyjából 30 százalék, ami azt jelenti, hogy nagyon sok pár azért esik ki ebből a kezelési rendszerből, mert nincs neki, mondjuk, 300 ezer forintja egy-egy beültetés alkalmával, amit neki kellene állnia a különböző gyógyszerekre.

Mi azt szeretnénk, hogy egy 3 milliárd forintos alapot hozzunk létre, ahova azok a párok, akik nem tudják ezt az önrészt előteremteni, pályázhatnának, és nem lenne akadály ennek az önrésznek az előteremtése nekik, ha gyermeket szeretnének, így részt tudnak venni ebben a programban. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egyértelműen támogatható cél lenne, ismét benyújtottuk.

Mi arra kérjük önöket, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, hiszen ha önöknek is fontos Magyarországon a népességfogyás, ha önöknek is fontos az, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ez egy nagyon fontos kérdés, hogy támogassuk azokat a fiatalokat, azokat az embereket, akik gyermeket szeretnének vállalni, de önhibájukon kívül ez nem lehetséges számukra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)