Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! A két év munkáját áttekintő, egyébként egyenként is több száz oldalas anyag fekszik előttünk, és azt kell mondjuk, hogy nagyon pontos, konstruktív és legtöbbször egyébként aggódó látleletet ad ez a kétéves beszámoló mindarról, amit a fideszes kormány a nemzeti együttműködés rendszere címén folytat.Így szó esik ezekben a beszámolókban az alkotmányos jogok helyzetének értékeléséről, a gyermekek jogainak védelméről, a fogyatékossággal élő személyek alapjogainak védelméről, a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportokról, az élethez, emberi méltósághoz való jogról, a kommunikációs szabadságjogokról, a szociális jogokról vagy a jogállami követelmények és az eljárási garanciák helyzetéről, és még hosszasan sorolhatnánk.

(13.00)

Nagyon fontos kiemelni azt, hogy rengeteg kritikát fogalmaznak meg ezek a tevékenységbeszámolók, és itt több kormánypárti képviselőtársam is  egyébként nagyon helyesen  megköszönte önöknek a munkát, elismerte azt, hogy ez egy nagyon pontos tényfeltáró munka, viszont nem adtak hangot annak a nyilvánvaló ténynek, hogy az eseteknek, mondhatjuk, hogy körülbelül a 99 százalékában nagyon súlyos kritikákat fogalmaznak meg ezek a beszámolók.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak dolgunk van ezzel. A kormánypárti padsoroknak és a kormánynak a felelőssége, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen ezekben a dolgokban, de azt kell mondjam, hogy nekünk is nagyon sok feladatunk van abban, hogy igyekezzünk feltárni azokat az ügyeket, amelyek esetleg visszaélésgyanúsak, azokat az ügyeket, amelyek kiszolgáltatott embereknek nemhogy javítanák a helyzetét, de még kiszolgáltatottabb helyzetbe sodorják őket, és hogy igyekezzünk ezekre a dolgokra megoldást adni, megoldási javaslatokkal élni. Az LMP frakciója egyébként folyamatosan ennek szellemében igyekszik dolgozni, hogy minél több megoldási javaslatot tegyünk le a kormány asztalára. És nyilvánvalóan feladatunk az is, hogy bizonyos konkrét ügyek mellé megszervezzük azt a társadalmi támogatottságot, ami elegendő nyomást tud helyezni a kormányra, hogy lépjen ezeknek a kérdéseknek a megoldásában.

Amint azt az elmúlt évek vizsgálatait összefoglaló beszámolók is kiemelték, én magam is kiemelném: a hajléktalanság társadalmi, jogi megítélése meglehetősen vegyes, az el- és befogadás változásai érzékelhetőek, az elemzések fókusza ugyanakkor továbbra is szinte minden esetben a kiszolgáltatott lét. A hajléktalanság kérdése tehát ezúttal is az utca vonalától az ellátórendszer monitorozásán át a jogszabályi háttér teljes áttekintésén és kritikai elemzésén alapul.

A hozzá fordulók panaszai nyomán a biztos ismét a szegénység legégetőbb formáival találkozott, a lakhatás, a fedél megtartása a létfenntartás egyik lényeges szempontja, ám a mélyszegénységben élők számára a kiszolgáltatottság fokozatai beláthatatlanok. Rengeteg családot érintenek ezek a problémák. Hasonlóan, mint az idősek jogainak védelme például az idősügy intézményi oldala kapcsán, és még sorolhatnánk. Pedig a jelentésben szereplő vizsgálatok kiindulópontja mindig a jelenlegi kormányzat által elfogadott Alaptörvény volt, vagyis a kormány még azokat a normákat sem tartja be sajnos, amelyeket saját maga alkotott.

Engedjék meg, hogy külön szóljak a jövő nemzedékek szószólójának tevékenységéről. Különösen sajnálatos, hogy míg korábban még a jövő nemzedékek önálló országgyűlési biztosáról beszélhettünk, 2012-től ez megváltozott, és most már csak az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesét megillető hatáskörrel rendelkezik. Ez leginkább azt mutatja, hogy a kormánypártok szemében a jövő nemzedékek és azok szószólója már csak másodlagos  de nem nekünk.

A jelentés tárgyszerűen és szakszerűen mutatja be azt a következetes munkát, amit a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az egészséges környezethez és a természeti erőforrások és értékek védelméhez való törvényi alapjogainak érvényesítése, érvényesíthetősége érdekében végez, szem előtt tartva az Alkotmánybíróság 28/2017-es határozatát. Eszerint az Alaptörvény alapján a jelen generációt három fő kötelezettség terheli: a választás lehetőségének megőrzése, a minőség megőrzése és a hozzáférés lehetőségének a biztosítása.

A választás lehetőségének biztosítása azon a megfontoláson alapul, hogy a jövő nemzedékek életfeltételei akkor biztosíthatók leginkább, ha az átörökített természeti örökség képes a jövő generációk számára megadni a választás szabadságát problémáik megoldásában, ahelyett, hogy a jelenkor döntései kényszerpályára állítanák a későbbi generációkat. A minőség megőrzésének követelménye szerint törekedni kell arra, hogy a természeti környezetet legalább olyan állapotban adjuk át a jövő nemzedékek számára, mint ahogy azt az elmúlt nemzedékektől kaptuk. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés követelménye szerint pedig a jelen nemzedékei mindaddig szabadon hozzáférhetnek a rendelkezésre álló erőforrásokhoz, amíg tiszteletben tartják a jövő generációk méltányos érdekeit.

Súlyos mondatok, miközben a kormány szándéka és tényleges teljesítménye sajnos szembemegy mindezen követelményekkel. A leltár hosszú. Rendre sérül a megelőzés és az elővigyázatosság elsőbbsége, az állam intézményvédelmi kötelezettsége, a visszalépés tilalma. Sorozatos esetekként kell kifogásolni, hogy a környezet és természet védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem rontható le. A gyakorlati tapasztalatok kapcsán ismételten fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az etikai hozzáállás mennyire fontos, mely révén a jogi eszközök olyan tartalommal gazdagodhatnak, amelyek eltérnek a hagyományos haszonelvű megközelítésektől, például a gazdasági érdekek túlsúlyától, a piac szerepének túlzott hangsúlyozásától, és hogy a jog és etika tartósan nem válhat el egymástól.

A hagyományos témakörök között sajátos aktualitása miatt megjelenik a településrendezés és településkép védelme, a táj- és természetvédelem, a vizek mennyiségi és minőségi védelme, a hulladékkezelés, az energiahatékonyság és a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi felelősségi rendszer. És nem azért, mert sok jó történt volna ezeken a területeken, éppen ellenkezőleg: mert visszalépés, hibát hibára halmozás folyik.

Nem véletlenül, hiszen a jogalkotás zárt ajtók mögött folyik, kihagyva az egyeztetésekből a szakmát, az érintetteket vagy akár az ombudsmani hivatalt, mert a kormány nem azt akarja, hogy ez a rendszer az embereknek jó és fenntartható legyen, csupán azt, hogy neki ez megfeleljen, kerül, amibe kerül. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy legalább az ombudsman követi e folyamatot, látleletet készít, és igyekszik érvényt szerezni a jogainknak.

Említhető a közigazgatási reformprogram, ami éppen csak a függetlenségét, a kapacitást, a hozzáférés szabadságát vette el környezetügyi intézményeinktől. A levegőtisztaság, a súlyos zajártalmaktól mentes környezet, vízkészleteink védelme több mint veszélyben van. Föld-, erdő- és vízvagyonunk részben  nagy részben  a mohó oligarchák martalékává vált. Sehol sem tart az azbesztmentesítés, a szennyezett területeknek a kármentesítése sem, pedig a helyettes ombudsman tételes javaslatokat dolgozott ki e problémák kezelése érdekében, csakúgy, mint például a kéményellenőrzési szolgáltatás helyreállítása érdekében, ami szintén életeket menthet. De éppígy kiemelhető, amikor a 2017. évre szóló országos hulladékgazdálkodási közszolgáltatási terv véleményezése kapcsán a szószóló kifejtette, hogy az általános követelmények egységesítése nem járhat azzal, hogy a magasabb színvonalú szolgáltatás alacsonyabb színvonalúvá váljék, hogy az önkormányzatokat, illetve a közszolgáltatókat arra kényszerítsék, hogy a már jól működő, a hulladékhierarchiával összhangban álló rendszereket a körforgásos gazdaságra való átállás szempontjából hátrányosan alakítsák át.

Nos, azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt biztos úr, hogy rendkívül rövid az időnk, és a teljes lista ilyenformán nem mutatható be, de ott van lényegében előttünk a két jelentés feketén-fehéren, és én ezúttal is szeretném javasolni minden kormánypárti képviselőtársamnak, hogy olvassák el ezeket a jelentéseket, nézzék meg a tartalmukat, szembesüljenek vele, és vessék össze azzal, amit a hétköznapokban tapasztalnak.

Én pedig ezúton is szeretném megköszönni az alapvető jogok biztosának a munkáját, a hivatalnak a munkáját, azt az elhivatottságot, amellyel ezt a munkát végzik, és természetesen köszönet ezekért a rendkívül részletes és pontos jelentésekért is. Az egész biztos, hogy az LMP frakciója azon lesz, hogy a jövőben közösen tudjunk érvényt szerezni ezen problémák megoldásának.

Két konkrét ügyben szeretnék még önhöz fordulni, mind a két ügyben az LMP képviselőcsoportja kezdeményezett konkrét vizsgálatot, és szeretném kérni a hivatalnak a további közreműködését ezeknek a problémáknak a megoldásában.

Az egyik ilyen konkrét ügy egy olyan vizsgálat, amelyet ön egy panaszlevél miatt indított, abban az állt, hogy egy beszédfogyatékos, sajátos nevelési igényű tanuló egy éven át nem kapott megfelelő fejlesztést, miután a szülei a szakértői bizottság kihagyásával a kijelölt intézmény helyett egy olyan iskolába íratták őt be, amely az alapdokumentuma szerint nem biztosít nevelést-oktatást beszédfogyatékossággal élő tanulóknak. Én most itt nem részletezném azt az összes paramétert, amelyet ön feltárt ezzel a vizsgálattal kapcsolatban, de információnk szerint az ön állásfoglalása szerint a konkrét ügyben sérült ennek a gyermeknek a joga, mert az iskola úgy vette fel, hogy tudott a sajátos nevelési igényéről, viszont ezek a speciális tevékenységek nem szerepeltek az alapdokumentumában meghatározott köznevelési feladatok között.

(13.10)

Az iskola továbbá megsértette a jogbiztonság követelményét, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a szakértői bizottság nem ezt a tanintézményt jelölte ki a gyermek számára.

Mi azt gondoljuk, rendkívül fontos lenne, hogy ha ezek a dolgok megállapításra kerültek, akkor ugyanolyan alapvető jog kellene legyen az is, hogy a speciális igényű tanulókat befogadó iskolákban teljesüljenek azok a szükséges szakmai, személyi és tárgyi feltételek, amelyekre ombudsman úr is hivatkozott, mert jelenleg azt kell mondjuk, hogy sajnos nem teljesülnek, ezért nagyon sokszor maguk a szülők menekülnek a befogadó iskolákból, ezért igyekeznek a szakértői bizottsági véleményt is kikerülni. A nagy létszámú, 30-32 fős osztályok, az akadálymentesítés nélküli osztálytermek, a gyógypedagógus-hiány mind ezek közé a kritériumhiányosságok közé tartoznak, ráadásul legtöbbször a pedagógusok jó része nincsen felkészítve sem szakmailag, sem mentálisan az SNI-s diákok tanítására és szituációkezelésére. Természetesen azokra a pedagógusokra gondolok, akik nem napi szinten az SNI-s diákokkal foglalkoznak.

Tehát abban szeretnénk kérni a segítségét, a hivatalhoz fordultunk ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy szeretnénk majd ebben mind egy vizsgálatot, mind pedig egy állásfoglalást kérni, hiszen arra törekszünk, hogy mielőbb megoldásra kerülhessen ez a probléma.

A másik konkrét ügy pedig a Honvédkórház működésével kapcsolatos. Magam fordultam önhöz az ellátottak helyzetét érintő alapjogsértések miatt, ennek a kivizsgálását kérve; ezt a 2019. március 14-i levelemben tettem meg. Szeretnék egy picit emlékeztetni az ügyre itt a teremben is, mennyire jelzi ennek a súlyát, hogy az ilyen problémák miatt, amelyek a Honvédkórházban tapasztalhatóak, 2018 szeptemberében nyílt levelet írt a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezete a honvédelemért és az egészségügyért felelős miniszternek, valamint a főpolgármesternek is. Azt kérték, hogy nagyon sürgős intézkedésekkel tegyék biztonságossá az adott egészségügyi szolgáltató működését, mert a jelenlegi megoldások sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket nem biztosítják ahhoz, hogy orvosaik szakképesítésüknek megfelelő munkakörben, megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett végezzék felelősségteljes munkájukat, és ez a betegek ellátását is veszélyeztetheti.

A kamara több dologra felhívta a figyelmet, a teljesség igénye nélkül: a betegút szervezetlenségének megszüntetése, ami miatt sürgősségi ellátásra jelentkeznek olyan betegek, akiknek ellátása más betegutat igényelne; megfelelő számú szakdolgozó és más kisegítő személyzet biztosítása, és még sorolhatnánk, nagyon sok probléma merült fel. Megfelelő intézkedések nélkül a beteggel közvetlenül találkozó orvosoknak kell viselni az etikai és büntetőjogi felelősséget az ellátás biztonságáért, megfelelőségéért, és ők vannak kitéve a nyilvános megaláztatásoknak is  erre hívta fel a kamara a figyelmet.

Éppen ezért fordultam önhöz beadvánnyal, és itt a kormány felé szeretnék egy nagyon súlyos kritikát megfogalmazni, hiszen ön a válaszában említette azt, hogy jelen pillanatban bár szükségesnek ítél egy átfogó vizsgálatot ebben a kérdésben, de nincs erre mód, hiszen költözés alatt áll az intézmény. Azt kell mondjam, azt tragédiának tartom, hogy a kormányzat a hivatal működését is esetleg veszélyezteti vagy hátráltatja azzal, hogy lényegében most egy ideiglenes helyre költözés zajlik, és végül is nincsen arra nézve információnk, hogy a hivatal egyáltalán meddig maradhat ott. Nem tudom, így hogy fogják tudni ellátni azt a feladatot, ami, világosan látszik, létkérdés ma Magyarországon.

Úgyhogy szeretném kérni az alapvető jogok biztosát, hogy lehetőségeihez mérten, nyilvánvalóan látva a körülményeket, egy sürgősségi vizsgálat induljon a Honvédkórházban tapasztalható helyzet okán, hiszen betegek egészségét és életét veszélyeztetheti az ott kialakult helyzet. Én ezt a kezdeményezésemet írásban is meg fogom tenni még a mai nap folyamán, a kormányt pedig arra kérem, hogy haladéktalanul biztosítsa a hivatal hosszú távú, biztos és megnyugtató működéséhez szükséges feltételeket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)