Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugyebár megint nem ért bennünket meglepetés, hogy a módosító indítványokat a bizottsági ülésen megint sikerült leszavazni. Én most egy egyéves anyaggal készültem egy konferenciáról, és én ezt szeretném szó szerint felolvasni. Témába vág, elnök úr, mindenféleképpen, úgyhogy...

ELNÖK: Összesen 9 perce van, képviselő asszony.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Igen, köszönöm szépen. „Az egészségügy feszültségeinek feloldásához ki kell egyezni a politikával, az egészségügyben dolgozókkal és a társadalommal. Az elmúlt 25 évben nem szakmailag, hanem a politika érdekei mentén ítélték meg mindig az egészségügy kezdeményezéseit. Ahhoz, hogy valami változzon, ki kell szabadítani az ágazatot a politika csapdájából. Ha csak az egyik oldalt nézzük, azt láthatjuk, hogy öt év alatt 30 százalékkal nőttek az egészségügy forrásai, óriási mértékben nőtt a beruházási ráta is, fél évtized alatt 1,7 milliárd eurót fordítottak az ágazatban fejlesztésekre. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP-aránya Európában továbbra is a legalacsonyabb, a bérek tekintetében is az utolsók között vagyunk, ráadásul a körülbelül 500 milliárd forintos fejlesztés is olyan területeken történt, ahol évtizedek óta semmilyen beruházás nem volt. A legnagyobb ellátási területről, Budapestről nem is beszélve, ahol a beruházási ráta az 1 százalékot sem éri el, tehát a pozitív eredmények, a meggyőző növekvő számok ellenére egyértelmű, hogy mindez nem elég a feszültség feloldásához.

Ugyanakkor nagy levegőt kell venni, és azzal is szembe kell nézni, hogy mi az igazság a kórházakkal. A jelenlegi helyzeten, amely az ellátás iránti kereslet növekedését jelentő idősödő társadalommal, a folyamatos migrációval magától várhatóan nem javul, csak konszenzussal lehet változtatni, szükség van hosszú távú megállapodásra az ágazatban dolgozókkal és a kormánnyal is legalább öt évre. Emellett minél előbb meg kell emelni az egészségügyre fordított közkiadásokat, amely forrásokat nagyobb mértékben is lehetne bővíteni, ha konszenzus lenne arról, hogy ez a pénz hogyan költődjön el.” Nem tudom, rájöttek-e, hogy kitől hangzott el ez a beszámoló: ezt Zombor Gábor volt egészségügyi államtitkár úr mondta 2015. VI. hó 4-én az egészségügyben történt konferencián. Ha ezt az egész anyagot elolvassuk, akkor nem fogunk meglepődni, hogy miért is mondott le. Látta a problémákat, látta, hogy mire lett volna szükség, csak nem volt hozzá kormányzati akarat. Én a múltkor is kérdeztem államtitkár úrtól, hogy ugyebár államtitkár úr tett egy kijelentést, hogy ha az OEP-et megszüntetik, akkor ön le fog mondani, és én mondtam, hogy remélem, nem így van, mert legalább államtitkár úrtól látjuk azt a jóakarást, jóindulatot, amit Zombor államtitkár úrtól is láttunk, csak magától a kormánytól nem látjuk azt, hogy az előbb felsoroltakat valami úton-módon meg akarná oldani.

Ennek a salátatörvénynek az egyik sarkalatos pontja ‑ idézem önt, államtitkár úr ‑, hogy „Ma rengeteg kórházi ágyon fekszenek olyan, főként idős emberek, akik nem szorulnak aktív ellátásra, a krónikus ágyak nagyobbik részén konkrétan szociális ellátás folyik. Mindez úgy, hogy a bennfekvések indoklásához számos labor- és egyéb vizsgálatokat végeztetnek az intézmények. Ez így nem mehet tovább!”. A mintegy 27 ezer krónikus kórházi ágyból, amennyit csak lehet, át akarnak csoportosítani az egészségügyből a szociális ágazatba úgy, hogy ott már jelenleg is több mint 50 ezer időst ápolnak, gondoznak, akik nagyobb része már most is a szociális ellátáson túli szakápolást igényel. Arról pedig, hogy mindez kinek és mennyibe kerül, egymásnak ellentmondó híreket lehet olvasni. Nem világos, hogy a krónikus ágyakkal együtt az állami támogatás is átkerül-e a szociális ágazathoz, vagy ha nem, akkor honnan lesznek ott újabb források erre az ellátási rendszerre.

Az elmúlt napokban elég sok hír megjelent erről, és egyre vadabb hírek vannak a médiában, hogy mennyibe fog most már kerülni akár a családnak egy-egy idős ember ellátása. Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy tud-e ebben valami előremutatót vagy újabb híreket, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Szeretnénk erre választ kapni.

Szeretném azt is megkérdezni, államtitkár úr, hogy tudom, furcsa, hogy ilyet kérdezek, miért kell minden jobbító módosító javaslatot leszavazni. Értjük, hogy a Fidesz-KDNP kormányoz ebben az országban, de miért kell, amikor mindenki elmondja, hogy az egészségügy a szakadék szélén áll, vagy lehetne azt mondani, hogy fél lábbal, a másik fele a lábának már hiányzik, vagy már benne is van. Miért nem lehet azt, amit a volt államtitkár úr elmondott, hogy ki kell egyezni az egészségügyben dolgozókkal és magával a társadalommal is a politikának? Legalább egy szektorban tegyék már meg a maradék két évben, mert nagy szükség lenne rá!

(17.40)

Én erre kérem az államtitkár urat. Bízom a jóhiszeműségében. Gondolom, hogy a holnapi napon meg egy elég kemény vitában fogunk itt majd vitatkozni az egészségügy állapotáról. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)