Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Herman Ottó a Zólyom megyei Breznóbányán született 1835. június 26-án. Tanulmányait Miskolcon, majd Bécsben végezte. 1863-ban a lengyel szabadságharcosok sorába állt, majd visszatérve hazájába, Kőszegen fényképészműtermet nyitott. Később Brassai Sámuel Erdélybe hívta, ahol preparátorként dolgozott, és részt vett az Erdélyi Múzeum Állattárának létrehozásában, majd Budapestre költözött, és ott négy évig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Jelentős részt vállalt az Állatvédő Egyesület megalapításában, valamint különböző magyar és világkiállítások rendezésében. A pesti Vajdahunyad vára mellett ő hozta létre az ezredéves kiállítás halászati és pásztorkodási részét.

1900-ban a párizsi világkiállításon hasonló bemutatók megrendezéséért Becsületrenddel tüntették ki. Részt vett a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában, amelynek később elnöke lett. Létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot, és egyik fő szervezője volt a III. nemzetközi ornitológiai kongresszusnak, amely elnökévé is választotta. Ötvenéves volt, amikor feleségül vette Borosnyai Kamilla írónőt, aki munkájában hűségesen segítette. Érdekesség a munkájából az, hogy például pókokkal is foglalkozott, a Természettudományi Társulat megbízásából az egész országra kiterjedő kutatást végzett, és ezt egy háromkötetes munkában írta le.

Lelkes támogatója volt többek között a homoki szőlőtermesztésnek. Itt az élősködők és a kártékony rovarok elleni küzdelem elősegítését a tanulmányaival is segítette, és a rovartani ismeretek felhasználásával is sok hasznos információt írt le. A Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával megindította a "Természetrajzi Füzetek" sorozatot, amely a magyar zoológia fontos folyóiratává vált. Később a Magyar Ornitológiai Központnak egészen a haláláig igazgatója maradt. Itt nemcsak jeles gyűjteményt hozott létre, hanem a madarak anatómiáját, táplálkozását, gazdasági jelentőségét is tanulmányozta. Az általa 1894-ben alapított "Aquila" című folyóirat a madártani kutatások központi orgánumává vált. Kutatásait Skandinávia északi részétől hazánkon át sokfelé Európában végezte, és ezeket könyvekben adta közre.

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter egy, a madarak káráról és hasznáról szóló népszerű könyv megírásával bízta meg, amely a következő évben meg is jelent. Könyvét "a földmívelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó magyarság" használatára ajánlotta, amelyet angol és német nyelvre is lefordítottak. Ez akkoriban hatalmas sikernek számított, egyetlen tudományos munka sem dicsekedhetett ezzel. Herman Ottót különösképpen érdekelte az általa ősfoglalkozásnak nevezett vadászat, halászat, pásztorélet. Sokat foglalkozott a magyar halászat történetével és néprajzi kutatásával.

Herman mint természettudományi kutató sokat tett az Erdélyi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Tárának kialakításáért, gyarapításáért. Megvalósította alapelvét, amit úgy foglalt össze, hogy "alkotásaink ne vétsenek a nyelv szabályai ellen, ne sértsék az ép nyelvérzéket". Sokat tett a magyar tudományos stílus kialakítása érdekében, és eredménnyel munkálkodott a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért is. Jellegzetes képviselője volt a múlt század második felében a természettudományos módszereket a társadalomtudományokban is alkalmazó tudósoknak. Több tudományágnak az alapjait is lerakta, ezekhez jelentős érdemekkel járult hozzá.

Végül 1914. december 27-én halt meg Budapesten. Sírja Miskolc-Hámor temetőben található. Egy tőle idézett gondolattal fejezném be soraimat: "A tudomány igazságai mindig igazságok maradnak, de gyakorlatilag csak akkor lehetnek üdvösek a nemzetnek úgy szellemi, mint anyagi létére, ha a nemzet minden rétege és osztálya egyaránt és szükségéhez mérten sajátjává teheti, s ha a nemzetnek a szó legtágabb értelmében közvagyonát képezik."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)