Felszólalás adatai

Ennél is rejtélyesebb számomra, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok némelyike hogyan került egyáltalán benyújtásra. Nem azokról beszélek, amelyekről ordít az, hogy nem sikerült a törvénytervezet készítésének elején tisztázni az államosítás feltételeit, és a zárószavazás előtt kell úgymond egy kicsit csiszolgatni, smirglizni az egész tervezetet, hanem például arra a zárószavazás előtti módosító indítványra gondolok, amelyet L. Simon képviselőtársam számomra valami felfoghatatlan okból nyújtott be ehhez a törvénytervezethez.

Tisztelt Ház! Nem találok magyarázatot arra, hogy mit keres a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló módosítás ennek a törvénynek a kapcsán a zárószavazásra váró indítványok között. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Összevágták.) Képviselőtársamra azért nézek jelentőségteljesen, hogy rázza meg a fejét, hogy dehogyis, tévedtem, nem ehhez a törvénytervezethez akartam benyújtani ezt a javaslatot. (Közbeszólások, zaj az MSZP padsoraiban.- Az elnök csenget.)

Még egyszer, képviselőtársaim, csak az ismétlés kedvéért: fekvőbeteg-ellátó intézetekről, azaz kórházakról van szó. Az egyik zárószavazás előtti módosító indítvány a Magyar Művészeti Akadémia és különféle civil szervezetek kapcsolatát akarja elrendezni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Bravó! Bravó!) Ha valaki erre talál ésszerű magyarázatot, természetesen szívesen fogom fogadni, de jómagam nem tudok erre ésszerű magyarázatot találni, úgyhogy nagy valószínűséggel a vitában, a záróvitában tisztázható ez a helyzet. Azok a módosító indítványok pedig, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan lehet államosítani úgy, hogy a lehető legkevesebb veszteséget szenvedjék el az intézmények, szakmailag még talán rendben is lennének. Persze, lehetőleg minél kevesebb gondot kell okozni a fenntartónak, az intézményvezetésnek, az ott dolgozóknak, és nem utolsósorban talán a betegeknek is, mert gondoljunk rájuk is, ha kórházakról van szó.

Ennek ellenére az álláspontunk ennek a tervezetnek az ügyében nem változott. Azért nem változott, mert az államosítást, a fenntartóváltást nem tartjuk első lépésnek akkor, amikor nem tisztázott a fekvőbeteg-ellátás struktúrája, nem tisztázottak az intézmények feladatai, és nem világos, hogy kik azok, akik ebben a tisztázó folyamatban a szakma, a betegek vagy a helyi közösség részéről részt vesznek. Mert hát cáfolják meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy de az, hogy előbb államosítunk, majd áttekintjük a helyzetet, az nem egyébre szolgál, mint arra, hogy a helyi közösség és annak képviselői ki legyenek zárva abból a folyamatból, amely olyan struktúraátalakítást eredményez, amely forrásának eddig az egészségügyben dolgozók béremelési lehetőségeit jelölték meg, mármint azt jelölték meg forrásnak, ami a struktúra átalakításából, leépítéséből szolgál majd erre.

A fenntartóváltás ebből a szempontból számunkra semleges. Az, hogy az önkormányzat vagy az, hogy az állam tart fenn kórházat, az abból a szempontból semleges, hogy abban a kórházban milyen lesz az ellátás minősége, milyenek lesznek az ellátás feltételei, és egyáltalán ott mit fognak végezni. Addig, amíg ezek a körülmények nem tisztázottak, addig teljesen fölösleges arról vitáznunk, hogy az államosítás körülményeit ez a tervezet jól vagy rosszul írja körül. Az, hogy szakmailag rendben van-e, hogy elrendezzük az ott dolgozók munkajogi helyzetét, az, hogy elrendezzük a követelések, kötelezettségek, a vagyonátadás különféle feladatait, az teljesen mellékes abból a szempontból, hogy mi lesz ezekben az intézményekben.

Akkor, amikor az államosítást első lépésnek szánták, akkor az a gyanúm, hogy ki akarták kerülni a fenntartó önkormányzatokat és a hozzájuk csatlakozó szervezeteket. Ki akarták kerülni a helyi lakosságot, ki akarták kerülni a betegeket. Nem velük akarják megvitatni ezeket a körülményeket, akik egyébként ebben érintettek, hanem másokkal: lehetőség szerint saját magukkal.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget, és köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)