Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, és Gulyás Gergely képviselő úr ‑ aki az expozét tartotta ‑ is utalt arra, hogy mik voltak ennek a törvénynek az előzményei, ami az előző ciklusra nyúlik vissza. Emlékszünk még arra, hogy hogyan fogalmazott egyszer a vallásügyért felelős parlamenti bizottság KDNP-s elnöke, amikor azt mondta, hogy az Országgyűlés kegye kell hogy legyen az, hogy melyik közösségből válhat egyház és mely közösségből nem. Emlékszünk még azokra az abszurd bizottsági vitákra, ahol a bizottsági ülés közben még a Fidesz és a KDNP gyakorlatilag egyeztetett arról, hogy mi legyen a tartalma az egyházügyi törvénynek, és a bizottsági vita közben kellett szünetet elrendelni azért, hogy más tartalmú javaslatot terjeszthessenek az országgyűlési bizottság, az Alkotmányügyi bizottság elé. Vagyunk egypáran, akik ezt megéltük, és részt vettünk ebben a folyamatban.

Azt mondom ‑ és örülök, hogy a kormánypárti képviselőtársaim is belátták, ha némi nyomásra is, amely az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság részéről származott ‑, hogy ez egy merőben téves irány volt, és hiba volt errefelé alakítani a szabályozást. Valóban, ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam mondta, lehetne most ennél a törvénynél azt mondani, hogy „hát, ugye, mi megmondtuk előre”, ahogy egyébként sok más törvény esetén is, mondjuk, ami az igazságszolgáltatást érinti, és a kormány visszalépésre kényszerült belőle. Mindazonáltal úgy hiszem, hogy mivel az egyik legfontosabb területről van szó, hiszen a hit az, ami az embereknek erőt, megnyugvást, akár az élet értelmét adja, és a hitet hirdető és képviselő egyházak, amelyekre vonatkozó szabályozást ma tárgyaljuk, éppen ezért azt gondolom, hogy minden frakciónak rendkívül nyitottan kell hozzáállni ehhez a vitához. Én a magam részéről ezt teszem. Amikor kritikai megjegyzéseket hangoztatok, akkor azt kizárólag a jobbító szándék érdekében teszem.

Szeretnék és szeretnénk ugyanis egy olyan egyházi törvényt, egy olyan szabályozást elérni, amely minden felekezet, minden vallás számára biztosítja a szabad vallásgyakorlást, amelyik nem diszkriminál, és amelyik lehetővé teszi a lehető legszélesebb körben azt, hogy mindenki a hitét megélhesse, és mindenki abban az egyházban vállalhasson akár szerepet, akár tagságot, amelyikben szeretne, és ezek az egyházak működni is tudjanak, tehát a működési feltételeik is meglegyenek. Ez az a törekvés, azt gondolom, amit mindannyiunknak szem előtt kell tartani, és ezért, hangsúlyozom: ezért fogalmazzuk meg a kritikai észrevételeket és kérjük azt a kormánytól, hogy erre legyen nyitott.

Volt valóban ötpárti egyeztetés. Az ötpárti egyeztetésen egyszer én magam vettem részt a mi frakciónk oldaláról Trócsányi miniszter úrnál, és egy valóban, ha úgy tetszik, konstruktív hangulatú megbeszélésnek gondoltam én ezt. Az a probléma, hogy utána nem láttuk ezt a konstruktivitást visszaköszönni a javaslatban, és nem látom visszaköszönni ebben az előttünk fekvő javaslatban sem. Azért nem mentünk el a második fordulójára az ötpárti egyeztetésnek, mert én úgy gondolom és úgy gondoljuk a frakció részéről, hogy akkor érdemes azt a látszatot fönntartani, hogy itt egy demokratikus egyeztetési folyamatról van szó, ha annak látszik némi eredménye. Azok után, hogy mi Trócsányi miniszter úrnál megfogalmaztuk szóban, hogy mi az, amit szükségesnek tartanánk mint változást; azok után, hogy mindezt írásban is megerősítettük; azok után, hogy Kósa frakcióvezető úrnak elküldtük írásban az észrevételeinket, és ennek ellenére semmit nem láttunk visszaköszönni azokból a mostani törvényben, azt gondolom, ez nem utal a konstruktivitásra, mi ezért szüntettük be az ötpárti egyeztetésen való részvételünket.

Ennek ellenére, mivel azt gondolom ‑ még egyszer hangsúlyozni szeretném ‑, hogy a hit, a hitélet, a hitélet gyakorolhatósága, az egyházak diszkriminációmentes működési lehetőségeinek a megteremtése és a szabad vallásgyakorlás garantálása az egyik legfontosabb ügyünk, ezért módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és kérjük azt a kormánypártoktól, hogy ismételten fontolják meg azok támogatását.

Kétségkívül pozitív az a változás, amerre elmozdul ez a törvény. Pozitív, és ha a legnagyobb pozitívumot szeretném kiemelni, akkor ez az, hogy nem az Országgyűlés ‑ hadd utaljak vissza Lukács volt képviselőtársunkra ‑ kegyétől fog függni az, hogy ki lesz egyház és ki nem, hanem ismét visszakerül ez a jogkör a bíróságok kezébe, és ott egy objektív szempontrendszer alapján lehet majd elbírálni azt, hogy ki felel meg ezeknek a feltételeknek és ki nem.

Amit talán a legsúlyosabb kritikaként szeretnék viszont kiemelni, és itt nem jogi, hanem tulajdonképpen a társadalmi egyeztetéssel kapcsolatban felmerült kritikáról beszélek. A kisebb egyházak vagy középméretű egyházak, amelyek kétségtelenül a társadalom javát szolgálják, és nem tekinthetők bizniszegyháznak ‑ mondom ezt én azért, mert az eredeti törvény a bizniszegyházak kiszűrésére törekedett, és mondom azért is, mert a hitéletet, a hit tanait természetesen ki hogy éli meg és ki vitatja, ki nem egy adott egyház vonatkozásában, de ezek az egyházak, amelyekről én beszélek ‑, például nagyon komoly karitatív tevékenységet folytatnak. És ők nem elégedettek ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal. Érdemes volna az ő kritikájukat a kormánynak jobban meghallgatnia és jobban megfogadnia, akárcsak az előterjesztőknek.

Hadd térjek rá egypár szóval a jogi megfontolásokra, és utána talán a legfontosabb kritikákat kívánom ismertetni. A törvényjavaslat benyújtása jogi szempontból is kétségkívül sürgető, hiszen az Országgyűlés több mint egy éve van törvénysértő mulasztásban. Ugyanis 2014. szeptember 9-én lejárt az a törvényi határidő, ameddig az Országgyűlésnek döntenie kellett volna több kis egyház egyházkénti elismeréséről. Erre ugyanis 60 napos törvényi határideje volt, amit elmulasztott az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság 23/2015-ös határozata legutóbb rögzítette, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény 14. § c) pont ca) és cb) alpontja, valamint a 14/A. § (1), (2) és (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. Ez a határidő 2015. október 15-én már lejárt. Többször kifejezésre juttattuk, hogy számos előrelépést mutató jogi megoldás ellenére nem tudjuk a különböző tervezeteket támogatni, erről beszéltem.

Először is jobb lett volna, tisztelt képviselőtársaim, tudom, hogy erről volt szó Trócsányi miniszter úrnál, és nem ez a dolog lényege, de érdemes lett volna fölvállalni, hogy ami eddig volt, az nem jó; és ez, amit most próbálunk közösen megalkotni, legyen az. Ugyanis az önök javaslatában is a törvényjavaslat 90 százaléka megváltozik, már a korábbihoz képest, ezért érdemes lett volna nem ragaszkodni a régi törvény megnevezéséhez, számához, hanem egy új törvényt alkotni. Szerintem ez nem lehet presztízskérdés.

Már csak azért is, mert a képviselői törvénykezdeményezés olyan alapvető törvényszerkesztési hibákban szenved, ami ha nagyon sarkosan szeretnék fogalmazni, szinte ellehetetleníti annak a tárgyalását. Hadd mondjak erre példát! A javaslat 3. §-át a törvénykezdeményezők sarkalatos rendelkezésként jelenítik meg, noha abból a II. fejezet 6-8. §-a nem igényel sarkalatos többséget. Ugyanez a helyzet a 4. §-sal is, mert abból a II/A. fejezet 13/A. § nem igényel sarkalatos többséget. A javaslat 12. §-ában az a) pont szintén nem igényel sarkalatos többséget. Alapvető követelmény, hogy ugyanabban a szakaszban egyértelműen elkülöníthetőek legyenek a sarkalatos többséget igénylő és nem igénylő rendelkezések. Azzal azonban, hogy az adott szakaszon belül semmilyen elkülönítés nincsen, hiszen egy-egy fejezetet szabályoz a javaslat 3. és 4. §-a, lehetetlen házszabályszerűen szavazni majd az érintett szakaszokról.

(11.30)

Erre nyilván tudunk módosító javaslatot benyújtani, de ez arra mindenképpen példa volt, hogy nem jó kodifikációs színvonalon készült el a jogszabály, és hogy érdemes lett volna egy egységes, egységes szerkezetbe foglalt új törvényt megalkotni, méghozzá konszenzusos alapon.

Aztán az Alaptörvénnyel kapcsolatos aggályokat is láthatunk, hiszen a VII. cikk, tehát az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése értelmében a vallási közösségeknél megjelenik a bevett egyház fogalma, és itt indokolt lett volna az Alaptörvény módosítása, mondjuk azt, hogy visszamódosítása, hiszen különösen a javaslat alaptörvényi lába hiányzik, és így ellentétes lesz az Alaptörvénnyel.

Az alaptörvényi rendelkezésekkel szemben nem lesznek bevett egyházak, a javaslat ezt a fogalmat ugyanis megszünteti. Egyrészről a javaslat eltünteti a bevett egyház kategóriáját, gyakorlatilag kiirtja a jogrendszerből, másrészt viszont úgy tesz, hogy a bejegyzett egyházak, ha az állammal együttműködési megállapodást kötnek, akkor bevett egyházi minőséget nyernek. Ez mindössze azért van, hogy ne kelljen önöknek Alaptörvényt módosítani, holott ha kompromisszumra tudunk ezekben a kérdésekben jutni, akkor miért lenne akadálya annak, hiszen ehhez is és ahhoz is kétharmados többség kell. A presztízsveszteség meg így is, úgy is már elkönyvelhető az önök részéről.

A másik, hogy miként a bevett egyházak sajátos jogosultságai, azt gondolom, hogy megint a biztosítékot fogják kiverni Strasbourgban, hiszen nyilvánvaló, hogy ugyanúgy diszkriminatív elbánást fognak jelenteni, mint az egyházak elmúlt évekbeli szétverésének időszakában. Az alaptörvényi rendelkezésekkel szemben a javaslat szerint az állam nem csupán a bevett egyházaknak biztosíthat sajátos jogosultságokat, hanem a jogi személyiséggel rendelkező valamennyi vallási közösségnek. De hogy a valóságban biztosít-e efféle jogosultságokat, arra nézve nincsen rendelkezés, ezáltal az én meglátásom szerint garanciális szempontból teljesen értékelhetetlenek ezek a nagy reményű rendelkezések; tehát bojt ‑ ahogy szokták mondani ‑ a kalapon, kardon, nem tudom pontosan.

Néhány fontos kritikai elem. A tartalmi: a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvétel a vallási közösségek számára jogszabályban foglalt feltételek teljesítése esetén lehetséges. A közfeladatokhoz kapcsolódó állami hozzájárulás támogatásrendszerét is kizárólag objektív szempontok határozhatják meg. Ezzel szemben a javaslatban a vallási közösségekkel való együttműködés feltételei éppúgy szubjektívek, mint korábban az egyházkénti elismerés feltételei voltak. Álláspontunk szerint a történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet, valamint más közcélú tevékenységet jogszabályban meghatározott követelmények szerint ellátó, jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek mindegyikével az államnak megkülönböztetés nélkül kellene együttműködnie.

Az együttműködés keretében nem szabad, hogy mérlegelésnek helye legyen. Ha az állam együtt kíván működni közcélú tevékenységet ellátó vallási közösséggel, akkor az adott tevékenység tekintetében azonos feltételekkel rendelkező valamennyi vallási közösséggel meg kell állapodnia. Ezt én egy nagyon fontos dolognak tartom, mert itt nem lehet diszkriminálni. Nem a sima állami támogatásról van szó, tehát amikor állami feladatot átvesz egy egyház, akkor ne diszkriminálhasson az állam a tekintetben, hogy melyik egyháznak támogatja ezt a tevékenységét és melyiknek nem.

Elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy az új szabályozás megfelelően kárpótolja azokat a vallási közösségeket, amelyek kénytelenek voltak az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinni az ügyüket. A korábbi szabályozással kedvezőtlen helyzetbe hozott vallási közösségek teljes jogi és anyagi kárpótlását kell biztosítani, ami meglátásunk szerint ‑ bár vannak erre pozitív jelek ebben a törvényben ‑ messze nem kielégítő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami még szintén nagyon aggályos nekem, és a többi kritikát az általános vita folytatásában fogom majd elmondani, a nemzetbiztonsági szempont érvényesítése az egyházzá válás kapcsán, még akkor is, hogyha emellett szólnak érvek, hiszen erről beszéltünk az egyeztetés folyamán.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, és nem lezárva, hiszen az érvek még majd folytatódnak a saját és képviselőtársaim felszólalásában, én azt mondom, hogy törekedjünk arra, hogy egy közös, jó megoldást tudjunk találni. Mi módosító javaslatokkal ezt fogjuk javasolni, hiszen a hitélet garantálása, a hitélet biztosítása, a diszkriminációmentes egyházi működésnek a garantálása az egyik legfontosabb feladata az Országgyűlésnek. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)