Felszólalás adatai

Ez a törvényjavaslat pedig több, tehát 87 törvényjavaslatot módosít annak érdekében, hogy az egyébként korábban, tehát 2011. év végén elfogadott változtatás a bírósági igazságügyi rendszeren átvezetésre kerüljön. Mi akkor ezt több kritikai észrevételünk hangoztatása mellett nem szavaztuk meg. Nyilván ennek ellenére tudomásul kell vennünk, hogy ha így alakult a rendszer, akkor végig kell vinni, és meg kell tenni, hogy ne lógjanak a levegőben a folyamatban levő ügyek. Mert azt felejtjük el és azt felejti el a kormány is ezzel a kapkodó jogalkotással, ezzel a rövid és lényegében formálissá tett vitával... - mert most mondjuk ki őszintén, itt Zsiga Marcell képviselőtársunk kulturált vitát kér, a vita fogalma is tulajdonképpen átértékelődik egy ilyen ülésteremben, ahol láthatóan van egy kormánypárti képviselő, akire ráosztották az ügyet, felolvasta tisztességgel a kezébe tett szöveget, itt van államtitkár úr, aki majd a végén esetleg a zárszóban értékeli a dolgokat, de gyakorlatilag nem folyik vita.

Tehát kiürül a parlament intézményrendszere, akár ki is lehetne tenni azt a táblát, hogy a parlament üzemel, de a demokrácia távollétében. Gyakorlatilag így érdemi ráhatást sem a szakma, sem pedig az ellenzék nem tud tenni arra, ami történik, és ezért a felelősség teljes egészében és kizárólagosan a kormányzaté, és főleg olyan javaslatok esetében, mint amelyek - ahogy még egyszer mondom - a társadalom széles körét érintik. Folyamatban levő ügyek ezreit, tízezreit, százezreit érinti egy ilyen módosítás, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen felelősséggel és milyen átgondolással kerül most sor a helyi bíróságok járásbírósággá átalakítására.

Az indokolásban szerepel az a mondat, hogy 105 helyi bíróság, és 175 járást hozott létre a kormány a közigazgatási szervezetátalakítással, mert itt most minden szervezet átalakult, minden mozgásban van, tehát magyarul: több a járás, mint a helyi bíróság. Szerepel egy olyan mondat az indokolásban, amely azt mondja, hogy helyi, illetve járásbíróságok számának emelése nem indokolt. Nyilván ez egy logikus felvetés, a bírósági szervezet szétaprózódásával járna, ami a bíróság hatékony működését akadályozná.

Az igazi kérdés az, hogy ez nem billen-e majd át egy olyan irányba, amit a következő mondat mintegy vészjóslóan felvet, hogy a bírósági járások területi áttekintésére sort kell keríteni a járásbíróságok létrehozásának második lépcsőjében. Ugyanakkor ez a javaslat már tartalmazza a járásbíróságok illetékességi körét, tehát nem értjük azt, hogy mi szükség van majd egy jövőbeni ismételt felülvizsgálatra. Mi attól tartunk, hogy adott esetben a kis bíróságok rendszerből való kivonásának a lehetősége is megnyílik ezzel, vagy ilyet tervez esetleg a kormány.

Kérjük, hogy nagyon határozottan és világosan foglaljon állást államtitkár úr, hogy várható-e ilyen, terveznek-e ilyet, mert ez nagyon rossz irányba vinné el az igazságügyi rendszerünket. A legfontosabb a polgárok szempontjából az, hogy jól megközelíthető, ésszerű határidőben lefolyó, pártatlan elbírálású ügyintézést kapjanak az igazságszolgáltatásban, ahol nem kiszolgáltatott tárgyként érzik magukat, hanem ők az ügyfelek, ők az ügy urai olyan esetekben, amikor polgári ügyekről van szó, amikor meg büntetőügyről van szó, akkor meg nyilván a tisztességes eljáráshoz fűződő jog érvényesülését joggal várják el.

Tehát ilyen szemlélettel kell vizsgálnunk ezt a javaslatot, amelynek a másik jelentős eleme az új rendszerként létrejövő közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendszerének megalkotása. Az ezt elfogadó törvényjavaslat vitájában is elmondtuk, hogy nem tűnik szerencsésnek a munkaügyi bíróságok egyébként tényleg indokolt különállásának az összeötvözése a közigazgatási bíróságokkal, közigazgatási ügyekben eljáró bírói fórumokkal, mert gyakorlatilag két nagyon jól, markánsan elkülöníthető területről van szó más-más fórumrendszerrel, más-más jogorvoslati szintekkel.

Tehát ugyan ezt a modellt annak idején nem támogattuk, nyilván annyit tudunk mondani, hogy a javaslat, amit előterjesztettek, az egyébként ahol kell és szükséges, abban az időben, amely rendelkezésünkre állt, ebben a rövid időben, azt kell mondani, hogy átvezeti ezeket a módosításokat, tehát szolgálja azt a célt, amit terveztek, csak kérdés, hogy lesz-e minőségi változás az igazságszolgáltatásban. Azt hiszem, hogy mindenki igazából ezt kérdezi, tehát nem a cégérek, címtáblák átfestése a lényeg, hanem az, hogy mögötte finanszírozásban, bírósági minőségi munkában, a felek és a résztvevők méltóságának tiszteletben tartásában, az eljárások idejének csökkenésében várható-e jelentős áttörés és változás. Tehát ez az igazi kérdés.

Erre nem kapunk választ, és arra sem kapunk választ, hogy a valóban igen nagy viharokat kiváltó, bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyben végül is milyen megnyugtató rendezést kíván letenni a kormány az asztalra. Ez még most is lóg a levegőben, függetlenül attól, hogy egyre több olyan ítélet születik, amelyben most már a jogerős ítéletekkel megállapítják a bírák visszahelyezésének szükségességét. Egy biztos, hogy ennyi folyamatban levő változtatás az igazságügyi rendszerben nem jó, nem előmozdító, éppen ezért minimumra kell csökkenteni az ilyen változásokat, amelyeket viszont megtesz az Országgyűlés, azt viszont úgy kell megtenni, hogy a célt szolgálja, és ezen ne terjeszkedjünk túl.

(11.40)

A törvényjavaslat azonban - ahogy említettem - tartalmaz több más módosítási javaslatot is. A közigazgatási kollégiumok rendszere - ahogy említettem - a munkaügyi bíróságokkal összeolvad, és egységes bíróságként jön létre. Ami számomra itt egy kritikus rendelkezés - és erre mindenképpen szeretném, ha választ kapnánk -, hogy a folyamatban lévő ügyek elbírálásánál olyan megoldást céloz elő a javaslat, ami szerintem aggályos a fórumrendszer szempontjából. Ez pedig a (7) bekezdése a törvényjavaslat 1. §-ának, és úgy szól, hogy a közigazgatási ügyekben az év végéig a törvényszék mint elsőfokú bíróság által meghozott határozattal szemben előterjesztett fellebbezést 2013. január 1-jét követően a törvényszék egy másik tanácsa mint másodfokú bíróság bírálja el. Úgy érzem, hogy nagyon aggályos megoldást választottak, hiszen ez lényegében azt jelenti, hogy az egy ítélkezési szinten működő bírák ítéleteit a velük lényegében egy munkakapcsolatban lévő és velük egy kollégiumban működő bírák fognak másodfokú hatóságként az átmeneti időszakban elbírálni. Álláspontom szerint a hatékony jogorvoslathoz való jogot kifejezetten sérti ez a megoldás.

Áttérve az egyéb elemekre, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, ki kell emelnünk, hogy az önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos jogorvoslati lehetőségek körének bővítése, az alapvető jogok biztosa számára történő kikötése annak, hogy a Kúria előtt ő is kezdeményezheti az önkormányzati rendeletek alaptörvénnyel való ellentétességén kívüli egyéb ügyeket, tehát minden más törvénnyel való ütközését, egyébként helyeselhető és jó megoldás; itt példát látunk arra, hogy van olyan csomagelem, amely például elfogadható, támogatható és a jogállamiság rendszerében előremutató. Kifejezetten jó megoldás ez, és még mindig nem áll helyre az a rendszer, amit korábban a kétharmados többség eltörölt, tehát az utólagos normakontroll bárki által igénybe vehető lehetősége, de legalább ennyiben bővül az a nagyon szűkre metszett lehetőség, amit akár törvényekkel vagy önkormányzati rendeletekkel kapcsolatosan a polgárok számára biztosít a jelenlegi rendszer.

A közjegyzőkre vonatkozó szabályok egyébként abszolút nem kapcsolódnak az igazságügyi rendszer átalakításához, tartalmi finomítást céloznak meg. Itt is csak bízni tudunk benne, hogy a közjegyzői kamarával folytatott egyeztetés megtörtént, egyébként amit a javaslat ebben a körben tartalmaz, az számunkra elfogadható, ésszerű változtatást jelent.

Támogatni tudjuk a végrehajtókkal kapcsolatos jelentős változtatást, amely kötelezővé teszi - felmenő rendszerben ugyan, és ez szerintünk baj, de kötelezővé teszi - a jogi végzettség megszerzését végrehajtói feladat ellátásához. A javaslat helyesen utal arra, hogy a végrehajtói munka egy nagyon felelős és nagyon átfogó jogi tudást feltételező munka, és ennek keretében nagyon sokszor tapasztalhatjuk azt a gyakorlatban - jómagam is meg ügyvéd kollégáim nagy számban -, hogy a végrehajtói kar nem képes sok esetben az elvárható jogalkalmazás szintjén kezelni az ügyeket. Ehhez kifejezetten elősegíti a rendszer letisztulását, javulását, ha jogi végzettséget írunk elő.

Mi azonban szeretnénk, ha ez rövidebb határidővel valósulna meg, tehát már a jelenlegi végrehajtói kar számára is felmenő rendszerben, de egy rövidebb határidejű rendszerben válna kötelezővé a jogi végzettség. Ez azt jelenti, hogy 2021-től álláspontunk szerint már ne lehessen végrehajtó az, aki nem rendelkezik jogi végzettséggel, úgy gondoljuk, hogy elvárható ennek a teljesítése.

Említette már Bárándy Gergely képviselőtársam a médiatörvény módosításában megjelenő új szabályokat, amelyek kapcsán a következőket kell leszögeznem. Ugyan semmilyen formában nem vagyunk szimpatizánsai, azt lehet mondani, a Klubrádió szellemiségének, de nem is Klubrádióról van szó, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a Magyarországon működő médiaszervek esetében volt egy kétharmados többség által megalkotott rendszerben kialakított jogorvoslati rendszer, amely a Fővárosi Ítélőtábla számára biztosította az érvénytelen pályázatokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárást.

A mostani alkalommal - miután valóban az ítélőtábla több alkalommal kedvezőtlen döntést hozott a Médiatanács számára -, egyébként szakmailag szerintünk ezzel a módosítási csomaggal nem összefüggő módon és nem kizárhatóan bizony politikai megfontolásból, a fórumrendszeren jelentős változtatást eszközölnek, mégpedig úgy, hogy az ítélőtábla kikerül ebből a jogorvoslati rendszerből. Az az igazság, hogy nem csodálkoznánk, ha ez így lenne, mert sajnos a testreszabott jogalkotásnak már számos példáját tapasztaltuk, a lex Szapárytól kezdve számos példát tudunk elmondani a korábbi időszakból. Nem tartjuk ezt szerencsésnek, még a gondolati felvetést is, reméljük, majd meggyőzőbb módon fogja visszautasítani az államtitkár úr, és elmagyarázni azt, hogy ez igazából valami nagyon komoly nyomós szakmai indok az, ami itt most motiválta a változtatást az egyébként saját maguk által két évvel ezelőtt elfogadott modellhez képest, amelyben senki más, csak és kizárólag ők, a kétharmados többség hozta a végleges döntést.

Tehát az ilyen és az ehhez hasonló javaslatok elgondolkodtatják valóban az embert arról, hogy mennyire veszi figyelembe a mostani rendszer azoknak az érdekeit, akiket igazából ez érint. A végpontokon álló emberek, akik ügyeik ésszerű határidőn belüli elbírálását várják a bíróságoktól, tényleg nem elsősorban azt várják, hogy rendszereket szervezzünk át, táblákat fessünk át, hanem valóban végre elmozduljon a bírósági rendszer arról a holtpontról, abból a sokszor tragikus fizikai állapotból és abból az egész lebénultságból, amit az elmúlt időkben halmozottan észlelhettünk.

Mi minden olyan ésszerű javaslatot támogatunk, amely ebbe az irányba mozdítja el a rendszert, és ennek fényében fogjuk majd mi is kialakítani a végleges álláspontunkat. Azonban egy biztos: a kormány felelőssége az, hogy az igazságügyi rendszerrel kapcsolatos változtatásokat úgy hajtsa végre, hogy kellő idő legyen az alkalmazásra, mindenki képes legyen arra, hogy az igazságügyi rendszerhez való hozzájutásában kiteljesedjen, és ez ne korlátozásokkal járjon, hanem a jogaik kiteljesítését hozza.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)