Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a törvényjavaslathoz megfogalmazott, döntően támogató hozzászólásaikat, és engedjék meg, hogy megpróbáljak röviden azokra a kritikus felvetésekre is válaszolni, amelyek a felszólalások során elhangoztak, és igyekszem megvilágítani egyes javasolt intézkedések hátterét.

(17.30)

Az első általános megjegyzésem a szuverenitás és a jogharmonizáció viszonyára vonatkozik, ez többször előkerült a felszólalásokban. Szeretnék mindenkit ezen a ponton is biztosítani, hogy a magyar kormány részéről, amikor részt veszünk az energiaszektor európai uniós szabályainak a kialakításában, akkor azt azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy egy integrált európai energiarendszer, egy európai szinten integrált, hatékony villamosenergia- és gázpiac Magyarország számára jelentősen növeli az ellátás biztonságát és az energiaszektor működtetésének hatékonyságát. Tehát egy döntően pozitív folyamathoz csatlakozunk, de azt gondolom, hogy ebben a folyamatban az elmúlt években folyamatosan jellemző volt az, hogy a szuverenitás álláspontját képviseltük.

Az elődeim, Aradszki államtitkár úr és csapata is, miközben kitárgyalták a „Tiszta energia” csomag azon elemeit, amelyeknek az implementációjáról részben a mostani előterjesztés szól  de nem egészében, hiszen még egy nagy munka előttünk áll, hogy ezt a csomagot majd még több körben ezen a helyen implementálni tudja a magyar Országgyűlés , tehát ebben az európai vitában rendre a nemzeti szuverenitás pártján álló véleményeket fogalmazott meg a magyar kormány. Hogy csak egyet említsek, pont, amit Molnár képviselő úr említett, az egyetemes szolgáltatás és az egyetemes szolgáltatói körben a hatósági árszabályozás fenntartása ügyében végig azért küzdött a magyar kormány, hogy azt a lehetőséget, hogy ebben a körben a nemzeti kormány dönthesse el azt, hogy liberalizálja az árakat, felszabadítja az árakat vagy pedig hatósági szinten megtartja, végig a szuverenitás mellett álltunk ki. Azt mondjuk, hogy ez nemzeti hatáskör, ezt nem lehet venni, és végül ez az álláspont kerekedett felül ebben a vitában.

Amikor viszont ezeket a jogszabályokat már elfogadták az európai testületek, kötelezővé válnak, akkor az implementációs javaslatok kidolgozása során is, ahol erre mozgástér van  és az irányelvek esetében természetesen lehetőségek vannak arra, hogy milyen módon implementáljuk ezeket a jogszabályokat , ott is rendre a magyar fogyasztók érdekeit tartjuk szem előtt, amikor a megfelelő megoldásokat javasoljuk önöknek, hogy hogyan, milyen módon implementáljuk ezeket az európai uniós, sokszor nagyon általános rendelkezéseket.

A másik bevezető megjegyzésem lenne, és ez több felszólalásban is elhangzott, köszönöm mindenkinek, aki észrevette, kiemelte és támogatja azt, hogy ennek a jogszabálytervezetnek a részeként nagyobb lendületet kaphasson Magyarországon az okosmérés bevezetése. Hozzáteszem, maga a javaslat arra is tartalmaz javaslatot és kötelezést, hogy az okosmérés mellé a kereskedők kötelezően időszakfüggő és rugalmas tarifákat is felajánljanak a fogyasztónak, tehát ne veszítsük el azt a szempontot, hogy ez a lépés a fogyasztók érdekeit kell hogy szolgálja, lehetővé kell tegye, hogy a saját fogyasztásukat az árakhoz, a piaci viszonyokhoz igazíthassák, és okos módon rezsit takaríthassanak meg, hogy ezt a folyamatot előremozdíthassuk. Ezt alapvetően a mostani előterjesztés lényeges elemének tartjuk.

Reagálva Balczó képviselő úr stratégiamegújításokra vonatkozó felvetésére, szeretném azt jelezni, hogy a tervezetben az a javaslat, amely az ötévenkénti felülvizsgálatot célozza, a nemzeti éghajlatváltozási stratégia esetén, amely a második, amelyet az Országgyűlés elfogadott, és éppen a múlt év végén, 2018 végén fogadott el, ott úgy látjuk, hogy ennek az egy éven belüli felülvizsgálata nem célszerű. Ott egy csúszás volt magában a második nemzeti éghajlatvédelmi stratégia elfogadásában is ahhoz képest, ami a megújításra vonatkozó szabály volt, és ezt célozza most a módosítás.

Ami az energia és éghajlatváltozás együttes kezelését illeti, ezzel a felvetéssel mélységesen egyetértek. Azért is jött létre az energia- és klímapolitikáért felelős államtitkárság az ITM-en belül, mert a magunk részéről is úgy gondoljuk, hogy ez a két kérdés egymástól elválaszthatatlan, és abban a stratégiaalkotási folyamatban, amely most jut a végére, a nemzeti energiastratégia megújítása, illetve a nemzeti energia- és klímaterv megújítása révén ezek az integrált szempontok és az új stratégia megalkotása ezt tükrözni fogja.

Többször és több felszólalásban került elő a biztonsági földgáztárolás kérdése. Ahhoz, hogy jobban megérthető legyen, hogy mi is a háttere az előterjesztésben foglaltaknak, el kell mondani, hogy abban a gázellátás-biztonsági új rendeletben, amelyet megalkotott az Európai Közösség, bevezetett egy nagyon különös fogalmat, a kötelező szolidaritás koncepcióját, amely azt mondja ki, hogy gázválsághelyzet esetén az európai uniós tagállamoknak egymással szemben kötelezően szolidárisaknak kell lenniük. A szolidaritás alapvetően egy önkéntes dolog általában, de ebben az esetben egy kötelező szolidaritásról beszélünk, amikor abban az esetben, ha egy másik tagállam, egy külföldi segítséget kér Magyarországtól, vagy Magyarország segítséget kér egy szomszédos tagországtól, akkor kötelező számára akkor is segíteni, ha piaci alapon ez már nem megoldható.

Az a mechanizmus, az a rendelkezés, amely hozzáférést biztosíthatna a magyar biztonsági földgáztároló-kapacitásokhoz külföldiek számára, de természetesen abban a sorrendben, hogy elsődlegesen a magyar védett fogyasztók kiszolgálását szolgálja ez az eszköz, az ennek a feltételnek való megfelelést kívánja szolgálni. Nevezetesen, ha mindenáron olyan helyzetbe kerülünk, hogy segítenünk kell az európai uniós polgártársainkon, akkor a földgáz biztonsági készletezés rendszere részben ilyen célokra adott esetben elérhetővé váljon, versenyezhessen legalábbis azzal a lehetőséggel, hogy jelentős magyar ipari fogyasztók fogyasztását kelljen korlátozni ahhoz, hogy ilyen típusú szolidaritást nyújthassunk szomszédos országok számára. Tehát ez tisztán és egyértelműen ebből az elvből, ebből az új elvből, a kötelező szolidaritás elvéből vezethető le.

Szeretnék reagálni arra, amit ezen túlmenően Aradszki államtitkár úr és képviselő úr is fölvetett, ami a bioüzemanyagok kérdésével kapcsolatos, és hogy a komponensarány-növeléssel kapcsolatos ellenőrzés ne legyen túlzottan bürokratikus. Természetesen azzal a felhatalmazással, amit a törvénytervezet révén kapna a kormány, hogy ezt az ellenőrzési rendszert megalkossa, mindent meg fogunk tenni, hogy ez a minimális addicionális bürokráciát jelentse, de úgy érezzük, hogy a tisztességesen viselkedő üzemanyag-forgalmazók védelme érdekében ezt az ellenőrzési rendszert, a mai rendszerünket meg kell erősíteni.

(17.40)

Molnár képviselő úr a földgáz biztonsági készletezés ügyét fölvetette, azt hiszem, azt már taglaltam. Ugyancsak fölvetette azt, hogy lehetnek olyan megoldások, ahol a szabályozási javaslatok nem jogharmonizációs jellegűek, hanem valami más célt szolgálhatnak.

Ez természetesen így van, az expozéban is jeleztem, hogy nem csak és kizárólag jogharmonizációs javaslatokról van szó, hanem olyan módosításokat is javasolunk, ahol az elmúlt időszak szabályozási tapasztalatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi szabályaink nem működnek tökéletesen.

Ön említette a távhőszolgáltatási engedély visszavonására vonatkozó azon javaslatot, ami a 8. §-ban javasolt egyik módosítás, amely szó szerint úgy hangzik, hogy a hivatal a távhőszolgáltatói működési engedélyt visszavonja, ha a Get. szerinti végső menedékes ellátást biztosító földgázkereskedő kijelölésének kezdőnapjától számított 30 napig nem gondoskodik a távhő termeléséhez szükséges földgáz, tüzelőanyag önálló beszerzéséről. Sajnos a magyar energiahivatal találkozott azzal a gyakorlattal, előfordult az az eset, hogy adott településen egy olyan távhőszolgáltató működött, aki képtelen volt a távhőszolgáltatáshoz szükséges földgázt önállóan beszerezni valamilyen okból kifolyólag, ezért kötelezően ki kellett jelölni a Nemzeti Közműveket, hogy valamilyen áron és valamilyen kondíciókkal biztosítsa azt, hogy a távhőszolgáltatást a fogyasztók igénybe vehessék. És ez többször előfordult. Azt gondolja és azt mondta a magyar energiahivatal, azt közölte velünk, hogy ő azt gondolja, hogy ez a gyakorlat tarthatatlan, hiszen milyen távhőszolgáltató az, aki egyszer engedélyt kapott, de utána olyan helyzetbe jutott, hogy képtelen földgázt vásárolni ahhoz, hogy ezt a szolgáltatást végezze.

Azt gondolom, hogy ebben semmi titkolni való nincs. Ez egy olyan gyakorlat, ez egy olyan helyzet, amikor teljes joggal azt lehet mondani, hogy az ilyen szolgáltatótól vissza kell vonni a szolgáltatási engedélyét. Tehát nem viták elrendezéséről van szó, hanem olyan esetekből leszűrt gyakorlatra való válaszadásról szabályozási oldalon, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem jó, ha rontják a távhőszolgáltatási piacnak meg a szolgáltatásnak a színvonalát.

Az egyetemes szolgáltatási árszabályozással kapcsolatban pedig kifejezetten szeretném azt elmondani, hogy ahogy említettem, ott egy szuverenitási harcot folytatott Magyarország azért, hogy ez a rendszer fönnmaradhasson, és hogy ennek révén garantálni lehessen azt, hogy amennyiben a piaci folyamatok megalapozzák, akkor a magyar fogyasztók alacsony áron kapjanak energetikai szolgáltatásokat.

Ha önök megnézik az Eurostat legutóbb publikált adatait, hogy európai összevetésben a magyar háztartási fogyasztók az egyetemes szolgáltatásban milyen áron kapnak földgáz- és villamosenergia-szolgáltatást, akkor azt fogják látni, hogy európai összevetésben a legalacsonyabb. Nem a második legalacsonyabb, hanem a legalacsonyabb az az ár, amilyen szinten ma a magyar fogyasztók ennek a szabályozásnak részben a következtében termékekhez jutnak.

Ilyen esetben további csökkentést javasolni, azt gondolom, felelőtlenség, hiszen pont azért vannak ilyen szinten ezek az árak, hogy egyrészt garantálják az alacsony árakat a fogyasztóknak, másrészt pont azokra az esetekre, ha netán áremelkedés bekövetkezne, akkor olyan lehetősége legyen a kormánynak, hogy ezeket az árakat ne kelljen emelni, ezeket az egyébként európai összevetésben legalacsonyabb árakat.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ha okosan élünk azzal a lehetőséggel, amit ebben a szuverenitási küzdelemben, ha úgy tetszik, Magyarország elért, akkor az a magyar fogyasztók érdekeit szolgáló rendszer fenntartását tudja elősegíteni.

Szeretnék néhány gondolatot Hohn Krisztina képviselő asszonynak a felszólalásához is hozzáfűzni. Nagyon érdekes dolog, az a pszichológiai jelenség jutott az eszembe, nagyon sok ilyen pszichológiai teszt van, amikor egy képet nézni kell, és egyszer látunk benne valamit, és aztán ha sokáig nézzük, valami egészen mást látunk ugyanabban a képben, vagy ha két ember nézi ugyanazt az ábrát, akkor két, valami nagyon különböző dolgot lát benne.

Ahogyan ön ismertette azt, hogy milyen Magyarország klímateljesítménye, és mit tesz a magyar kormány és a magyar vállalkozások, a magyar emberek, az önkormányzatok a klímavédelem érdekében, szöges ellentétben látjuk azt a teljesítményt a kormány részéről, amit ön lefestett.

Hogyan látjuk ugyanazt a teljesítményt magyar oldalról? Úgy látjuk, hogy 1990-hez, a rendszerváltáshoz képest Magyarországon 32 százalékkal csökkent az üvegházgáz-kibocsátás. Európai összehasonlításban ez bőven az első egyharmadban van benne. Dániával vagyunk holtversenyben a 9. helyért ezen a ranglistán.

Azt is el kell mondani, hogyha a villamosenergia-termelésünket nézzük, ön ostorozta, hogy kevés a megújulóenergia-felhasználásunk. Ki kell jelenteni, hogy a magyar villamosenergia-termelés, ami egyébként kulcsa annak, hogy egy elektromobilitási programot hitelesen megcsináljunk, hiszen ha szennyező a villamosenergia-szektorunk, akkor nem érdemes elektromobilitást csinálni klímavédelem okán, tehát a villamosenergia-szektorunk termelésének 60 százaléka karbonsemleges ma Magyarországon. Ennek 50 százalékát a Paksi Atomerőmű, 10 százalékát a megújulóenergia-felhasználás adja.

Nagyon nehéz úgy előrehaladni egy teljes dekarbonizált jövőkép irányába, hogy egyébként elvetjük a nukleárisenergia-termelést, és azt mondjuk, hogy egyébként csináljunk elektromobilitást egy szennyező villamosenergia-termelés bázisán. Az ugyanis nem fog elvezetni ahhoz a jövőképhez.

Úgy látjuk, hogy minden technológiai opcióra szükség van ahhoz, hogy egy klímasemlegességet közelítő jövőkép felé elmozduljunk, és azt is egyébként hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak csökkentési százalékban, de egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátásban is bőven-bőven-bőven, harmadával az európai átlag alatt vagyunk.

Tehát nagyon furcsa ez, hogy ezt a klímateljesítményt ki hogyan értékeli. Mi úgy látjuk, hogy a magyar közösség óriási erőfeszítést tett 1990 óta, hogy ezt a 32 százalékot produkálni tudja olyan országokkal szemben, akik egyébként nagyon klímabarát állásponton vannak, de ’90 óta egyetlen tonna szén-dioxid-kibocsátást sem csökkentettek, mint Portugália, Spanyolország, Ausztria, Írország; ilyen országok. És teljes mellszélességgel követelik a 2050-es klímasemlegességet, csak éppen még sehol nem tartanak ennek a végrehajtásában, ellentétben Magyarországgal.

Azt gondolom tehát, hogy jobban kéne értékelni azt a nagyon összetett és nagyon  hogy is mondjam csak?  jelentős erőfeszítést, amit még egyszer mondom, nem a magyar kormány tett annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, hanem a vállalkozások, az önkormányzatok, az egyének, azok a lakosok, akik leszigetelik a lakásaikat, akik erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy energiát takarítsanak meg, napelemet szereljenek a házuk tetejére, hogy ezeket az eredményeket tudjuk Magyarországon produkálni. Nyilván kormányzati oldalról mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez meglegyen.

Az egy furcsa dolog, hogy pont önök kritizálják azt, hogy a bioüzemanyag-bekeverési részarányt megemeljük a megújulóenergia-célok teljesítése érdekében, hiszen különösen a közlekedés területén aztán nagyon kevés lehetőség van arra, hogy az üvegházgáz-kibocsátások csökkentése felé elinduljunk, mert lehetne azt mondani, hogy akkor használjunk másodikgenerációs bioüzemanyagokat, csak azok még nem léteznek. Azok még csak a kísérleti laboratóriumokban vannak.

Ami rendelkezésünkre áll, az a tiltás, mondják meg, mit tiltsunk be, hogyan ne közlekedjenek az emberek; lehet csinálni elsőgenerációs bioüzemanyag-bekeverést és lehet elektromobilitást, de csak akkor, ha dekarbonizáljuk az áramszektorunkat. Azt meg csak akkor, ha az atomerőművet meg a nukleáris energiát is felhasználjuk.

Tehát az egészet valahogy konzisztensen kéne mondani és a kritikát is konzisztensen megfogalmazni. Ezzel együtt nagyon köszönöm, hogy nagyon sok elemét a javaslatnak támogatják; különösen kiemelten és hangsúlyozottan köszönöm az okosmérés kérését, és azt is, hogy egy legalábbis semleges támogató vagy tartózkodó álláspontot jelzett a párt részéről.

Azt hiszem, hogy talán még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni, illetve kiegészítést Hajdu László képviselő úr felvetéseihez. Teljesen egyetértek egyébként azzal, hogy az energiahatékonyság területén még nagyon-nagyon-nagyon messze vagyunk attól, hogy jók legyünk, és hogy nagyon messzire lehet eljutni ezen a területen.

(17.50)

Azt azért szeretném jelezni, hogy noha a mostani előterjesztés valóban nem arra fókuszál, hogy az energiahatékonysági támogatásokat hogyan kell Magyarországon úgy alakítani, hogy a legfőbb céljainkat elérjük, hanem megint csak jelentős mértékben jogharmonizációs célú javaslatokról van szó, azért azt jelzem, hogy kormányzati támogatással nagyon jelentős források állnak a lakosság rendelkezésére is, hogy energiahatékonysági beruházásokat végrehajtsanak. A lakossági energiahatékonysági hitelprogram ennek a legfontosabb forrása.

Itt jelzem azt is, hogy ez egy MFB-termék, amelyet továbbforgalmaznak. A nagy érdeklődésre való tekintettel Budapesten és Pest megyében ezek a hitelforrások  ez egy nullaszázalékos hitelforrás  kimerültek, és azon dolgozunk, hogy újabb forrásokat biztosítsunk. Itt magánszemélyek, társasházak, lakószövetkezetek igényelhetik a lakossági energiahatékonysági hitelprogramot minimum 10 százalékos saját forrással, többek között fűtési rendszerek korszerűsítésére, szigetelésre, nyílászárók cseréjére, valamint megújuló energiaforrások  napelemes, napkollektoros, hőszivattyús, korszerű faelgázosító rendszerek  beépítésére. A visszatérítendő hitelösszeg minimuma 500 ezer forint, a maximuma magánszemélyek esetén 10 millió, háztartások és lakásszövetkezetek esetén pedig 7 millió forint húszéves futamidővel. Tehát igyekszünk olyan konstrukciókat létrehozni, amelyek az állam és a magánszereplők közös erőfeszítése révén vezetnek el ilyen programokhoz. Érdemes majd megvizsgálni, hogy esetleg pont azokra az esetekre, amelyeket ön is említett  társasházak átalány-gázellátása, ami egy furcsa dolog, mert olyan épületekben egyébként, ahol van villamosvezeték is, ahol van távhőszolgáltatás is általában, és emellett van még gázfelhasználás , még az is felmerül, hogy célszerűe fenntartani három párhuzamos infrastruktúrát ezekben a lakásokban, nem lehete esetleg valahogyan az egyiket kiváltani, akár a gáz esetében, de az okosmérős megoldások is alkalmasak. Úgyhogy köszönöm a megjegyzését, meg fogjuk egyébként most az előterjesztéstől függetlenül is vizsgálni azt, hogy hogyan lehet ezt a speciális problémát kezelni.

Még egyszer szeretném megköszönni az előterjesztéssel kapcsolatos hozzászólásokat. Mindennel együtt arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy a törvényjavaslatot támogatásukról biztosítsák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)