Készült: 2020.07.08.06:56:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2017.11.30.), 32. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:31


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom legelején a magam és a frakcióm nevében szeretném megköszönni minden magyar bírónak és igazságügyi alkalmazottnak a 2016. évi munkáját.

Egy magyar származású volt ukrán parlamenti képviselő a saját országában átélt tapasztalataira alapozva még 2013 körül mondta nekem: „Magyarország igen jól halad a demokrácia lebontásának útján, de a rendszer akkor rombolja le generációkon átívelően a jogállamot, ha a bíróság is elbukik.” Manapság a bírói kar a jogállamiság utolsó bástyája, vagyis a mai közjogi rendszerben talán már szerencsésebb akként fogalmazni, hogy tanúhegye, ugyanis a vár már lassan romokban sem létezik, így nincs, aminek a bástyája legyen. A bírói kar ma sajnos nem csupán az ítélkezésért felel, hanem azon keresztül Magyarország sorsáért, a jövő generációkért is. Nemcsak munkájukat köszönjük tehát, hanem a bátor kiállásukat és az állhatatosságukat is.

Szeretnék arról is szólni, hogy több, a beszámolójában említett dolgot is elismerünk az OBH eredményeként. Hármat ki is emelnék ezek közül: örülünk annak, hogy 2016-ban tovább javultak az ítélkezés időszerűségére vonatkozó adatok, hozzátéve, hogy mindez csak akkor esik pozitív megítélés alá, ha ennek áraként nem romlik az ítélkezés minősége. Üdvözöljük az OBH aktivitását a jogszabályok véleményezése tekintetében, különös tekintettel a kódexek esetében. És elismerjük az OBH-nak a bíróságok technikai fejlesztése és felújítása érdekében tett erőfeszítéseit.

Mindezeket azonban lerontják azok a problémák, amelyek a bírói függetlenséget veszélyeztetik. A beszámoló által tárgyalt évben az OBH elnöke 25 vezetői pozícióra kiírt pályázatból 9-et nyilvánított eredménytelenné, 122 bírói álláshelyre kiírtból pedig 28 lett eredménytelen. Hírek szerint volt, amelyik indokolást sem tartalmazott, emiatt perelte be egy kollégája az OBH-t; megjegyzem, éppen az a bíró, aki felmentette Szilvásy György volt szocialista minisztert. Ez vele a gond?

Korábban alkotmányelméleti, jogállamisági problémákat hangoztattam e szabályozással és a hozzá kapcsolódó gyakorlattal összefüggésben, mára azt látjuk, hogy az elméleti problémákból gyakorlati lett, egyre több jel és visszajelzés utal arra, hogy a pályázatok eredménytelenné nyilvánításának nem munkaszervezési okai vannak, hanem inkább az OBH, pontosabban: az ön elvárásainak való meg nem felelés az igazi ok. Ha ez igaz, az már a bírói függetlenséget érintő kérdés.

Önnek, elnök asszony, évek óta módszere az, hogy a megüresedett bírói felsővezetői álláshelyek betöltésére érkezett pályázatokat, ha önnek nem tetszik egyik pályázó sem, eredménytelenné nyilvánít, akár többször is, majd kinevezi a saját választottját egy évre ideiglenesen. Aztán ő egy év eltelte után egyedüli pályázóként elnyeri a megbízatást öt évre. A többiek pedig pontosan tudják, hogy ön ellenében pályázni sem nagyon érdemes.

Kívülről is tapintható a feszültség a bírósági szervezetben, bírák perlik a bíróságot az integritási szabályzat miatt Strasbourgban és az Alkotmánybíróságon, a pályázatok eredménytelenné nyilvánításának gyakorlata miatt pedig a magyar bíróságon. Nyilatkoznak a sajtóban a problémákról, nagyjából az általuk korábban megfogalmazottakkal azonos tartalommal. És a legújabb hír szerint az ön korábbi helyettese az OBH-ban, a Buda Környéki Törvényszék elnöke szerint ön a fegyelmi jogkörét arra használja, hogy megakadályozza az önnel kritikus bírák megválasztását az önt ellenőrző Országos Bírói Tanácsban. Eljárást is kezdeményezett emiatt.

Botrány botrány hátán, elnök asszony. Önmagában ez is aggasztó jel lenne, de lehetne mondani ‑ ahogyan ön meg is tette a bizottsági vitában ‑, hogy ezek nem általános jelenségek, hanem elszigetelt esetek. Akkor is intő jel lenne, hiszen eddig senki nem állított és tett olyasmit, mint most ők. De sokkal többről van itt szó, ez a jelenség a szervezet tagjai részéről érkezett elmondásokkal is egybecseng. És ami az igazi bizonyíték arra, hogy a bíróságokon széles körben képviselt álláspont ez, hogy éppen az ön, pályázatokat eredménytelenné nyilvánító gyakorlata miatt az OBH ellen pert indító és ezt a nyilvánosság előtt is vállaló bíró, valamint a sajtóban kritikát megfogalmazó kollégája kapott vastapsot az összbírói értekezleten, és éppen őket választották meg talán legnagyobb szavazati aránnyal a kollégáik az új bírói tanácsot választó elektorrá. Ez nem jó, és ez az első számú vezető felelőssége.

És ha már ennél a témakörnél tartunk: megkérdeztem elnök asszonyt a bizottsági vitában arról is, igaz‑e az a több helyről is megerősített hír, hogy a bírósági vezetőknek kötelező egyeztetni a nyilvános megszólalásaik során az OBH-val, elküldeni a felszólalásuk tervezetét, meg hogy a pályázatok esetében elvárás, hogy dicsérő szavakat tartalmazzon az OBH tevékenységéről. Mert ha ez igaz, akkor nagy a baj. Remélem, elnök asszony, ma egyértelműen cáfolni fogja ezeket, ugyanis a bizottság előtt ezt nem tette meg. Pedig önnek volt ideje rá, csak a mi időkeretünk volt határok közé szorítva.

Már csak azért is érdekes ez, mert a sajtószabályzatuk, amelyről a médiában sok szó esett, éppen ezt a központosító szemléletet tükrözi, az integritási szabályzata pedig annyira központosít, hogy a beadványozók szerint sérti a tisztességes tárgyaláshoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, a hatékony jogorvoslathoz, valamint a gyülekezési szabadsághoz való jogot is.

Egy bírótársát idézve ezzel kapcsolatban: „Nem lehet független egy olyan jogintézmény és független egy olyan hatalmi ág, amely tagjainak meg kell felelniük egy személy mindenkori értékrendjének és az általa hangoztatott elveknek.” Nos, ezzel a kijelentéssel nem igazán tudok vitatkozni.

És ami az igazi aktualitás: most itt, a vita közben kaptuk a hírt, tisztelt elnök asszony, hogy az Alkotmánybíróság éppen ma hatályon kívül is helyezte az említett integritási szabályzatot ‑ nem tudom, tőlem hallja‑e ezt most először ‑, úgy ítélték meg, hogy a szabályzat több rendelkezése, köztük például a bírói felelősségre vonás kezdeményezésére és a jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó, sérti a bírói függetlenséget és a jogorvoslathoz való jogot. Különvéleményeket is csatoltak hozzá, részleteiben még nem tudtam elolvasni őket, de az volt az érdekes, hogy alapvetően, akik különvéleményt megfogalmaztak, nem a határozatban szereplő döntést gondolták úgy, hogy az nem helyes ‑ már hogy az ön integritási szabályzata rendben van, olyan értelemben mondom ezt ‑, hanem ezek a különvélemények nagyjából arról szólnak, hogy nemcsak ezeket a részeket, hanem az egészet kellett volna hatályon kívül helyezni; merthogy ez egyébként inkoherenciát okoz majd a jogszabályokban.

(11.40)

Nos, ezzel összhangban értékelve a Budapest Környéki Törvényszék elnökének a nyilatkozatát, Azt gondolom, hogy nem vonható le más következtetés, tisztelt elnök asszony, ezt kell mondjam, mint hogy le kell mondania. Én ezt még sose mondtam önnek. Nagyon sokszor kritizáltam az ön munkáját, de ez nem egy politikai lózung most, ezt én komolyan gondolom. Ez után, hogy az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az ön integritási szabályzata, ami egyébként műfaját tekintve az OBH elnökének utasítása, ez alkotmányellenes és sérti a bírói függetlenséget, azt gondolom, hogy erre vezet, főleg, még egyszer mondom, ha melléteszem a BKT elnökének a mondatait, tisztelt elnök asszony.

S ha már ennél a témakörnél tartunk, megkérdeztem az elnök asszonyt a bírósági bérekről is; azt gondolom, térjünk rá erre idő hiányában. Ön eredményként értékelte, hogy 12 év után háromszor 5 százalékos béremelést sikerült elérnie. Szerintem elnök asszonyon kívül egyetlen bíró sem éli ezt meg sikernek, ön ebben az egyetlen. Még azt sem állítom, hogy nem tett meg mindent a tisztességes béremelésért. Az, hogy ennyi sikerült, annak ellenére, hogy ön a miniszterelnök egyik gyerekének a keresztanyja, és a férje a rendszerváltozás óta fideszes képviselő, az urambátyám viszonyok pedig manapság a reneszánszukat élik, a legjobb bizonyítéka a miniszterelnök bírák iránt érzett zsigeri gyűlöletének.

Háromszor 5 százalék, elnök asszony. Amikor a közszférában mindenhol ennek a sokszorosát kapják és kapták, és a bírák fizetése sereghajtó az Európai Unióban. Szóval, megértjük a helyzetét, elnök asszony, de ez minden, csak nem siker. Sőt, a miniszterelnököt is megérjük. Az ő diktatórikus gondolkodásába, az autokratikus, illiberális állam rendjébe, a NER-be nem fér bele egy olyan intézmény sem, amely nem hajtja végre az utasításait, vagy legalábbis nem az ő elvárásainak megfelelően működik. Az igazságszolgáltatás pedig a kormány számos támadása és megszállási kísérlete ellenére sem így működik.

A bírák fizetését tehát nem volt hajlandó érdemben megemelni a kormány. Adódott viszont egy probléma. Elkezdtek a bíróságról elvándorolni az igazságügyi alkalmazottak ‑ erre elnök asszony is célzott most abban a felszólalásában, amit elmondott ‑, ugyanis a százalékosan a bírák fizetéséhez kötött jövedelmükből nem tudtak megélni. Volt, hogy egy teljes gárda mondott fel, és elmentek árufeltöltőnek egy multihoz, ahol lényegesen jobb fizetést kaptak. Emiatt a bírósági rendszer működése került veszélybe. Mi lett volna a megoldás? Felemelni a bírák fizetését, és ezzel automatikusan emelkedtek volna az alkalmazotti bérek is. De azt ugye nem lehetett. Ezért az igazságügyi dolgozók bérét elválasztották a bírákétól, így azt külön fel lehetett emelni, és hozzákapcsolták a közszféra többi dolgozójának a béréhez. Amivel nekem elvi problémám is van, de erre most nem térek ki. Ebből két dolog következett, amit a törvényjavaslat vitájában már akkor jeleztem, hogy így lesz. Az egyik, hogy komoly bérfeszültség alakult ki. Például gyakori jelenséggé vált, hogy a kezdő bírák kevesebbet keresnek, mint egyes titkárok. Ami, azt gondolom, nincsen jól. A másik, hogy mivel a közszféra bérezési szabályait alkalmazzák az igazságügyi alkalmazottakra, ennél jobban semmi sem mutat rá arra, hogy mennyire időszerű lenne a bírák érdemi fizetésemelése.

S ha már a titkárokról esett szó. A bizottsági vitában megkérdeztem elnök asszonyt, hogy egyetért‑e a titkárok jogkörének időről időre történő bővítésével. Akkor nem válaszolt; remélem, hogy most meg fogja tenni. Nekünk ugyanis az az álláspontunk, hogy ez egy káros és veszélyes folyamat. Nem véletlenül utalnak bírói jogkörbe egyes eljárásokat. Azért, mert az elbíráláshoz szükséges a független bírói státusz. A titkár nem bíró, hanem igazságügyi alkalmazott. Hiába van ezekben az ügyekben a bíróhoz hasonló döntési szabadsága, a bíró státuszbeli függetlenségével nem rendelkezik. Nem a titkárok képességeit és szakmai felkészültségét vitatjuk tehát, nem azt, hogy a hatáskörükbe utalt ügyekben képesek‑e megalapozott döntéseket hozni, hanem a függetlenségük szintjét. A hatáskörükbe utalt ügyek többsége egyszerű megítélésű ügy, amelyet az igazságügyi alkalmazottak előkészíthetnének a bírák számára, a döntést pedig hozza meg a bíró. Azaz a megoldás az lenne, hogy növelni kellene a bírói asszisztenciát, nem pedig bővíteni a titkárok jogkörét. Nem utolsósorban még olcsóbb is lenne. A titkárok pedig nem esnének ki az érdemi ítélkezési gyakorlat tanulásának folyamatából azért, mert tucatügyek tömegét ömlesztik rájuk, s emellett másra sem jut idejük.

Válasz hiányában ismételten szeretném megkérdezni azt, hogy egyetért‑e azzal az IM-rendelettel, amelyik megváltoztatta, a pályázati pontrendszer esetében az úgynevezett szubjektív pontok számát megfelezte. Az egyértelműség kedvéért, tisztelt elnök asszony, merthogy úgy tűnik, ezt félreértette a bizottsági ülésen, nem az tehát a kérdésem, hogy indokolt volt‑e a pontrendszer megváltoztatása, ugyanis egyetértek azzal, hogy igen. Konkrétan a szubjektív pontok változására kérdezek rá. Ugyanis mi attól tartunk, hogy miután a fideszes pártbíróság ‑ bo­csánat, hivatalos nevén a közigazgatási felsőbb bíróság ‑ felállításának a terve a kétharmados támogatás hiányában elvérzett, ezzel a módosítással most kerülő úton a közigazgatásból érkező bírák kinevezését készítik elő. Véleményezte ezt az OBH, a Bírói Egyesület, a Kúria? Ha igen, akkor mi volt ennek az eredménye?

Azért is aktuális a kérdés, mert a ma reggel megjelent interjújában is megerősítette elnök asszony, hogy kétszáz közigazgatási bírói helyet írnak ki, és ez véletlenül pont egybeesik a pontrendszer megváltoztatásával. Az előbb elmondottak alapján pedig ez a mi feltevésünket nagyban erősíti. Az interjúja kapcsán megjegyzem, hogy nem biztos, hogy helyénvaló dolog, hogy ahelyett, hogy a bizottsági meghallgatáson válaszolt volna a feltett kérdéseinkre, éppen a plenáris ülésen való meghallgatásával azonos napon a miniszterelnök strómanjának, Mészáros Lőrincnek a lapjában megjelentetett interjúban teszi ezt meg ehelyett. Az ilyen időzített interjúk a politika világához tartoznak, tisztelt elnök asszony, ön azonban tudomásom szerint nem politikus.

Végül szeretném megkérdezni, hogy csak önt nem zavarja vagy a kollégáit sem, hogy az Igazságügyi bizottság fideszes alelnöke lekomcsizta a teljes bírói kart, ráadásul éppen az önök beszámolójának a vitája keretében. Még én is zokon veszem az ilyet, pedig én politikus vagyok, ráadásul a Szocialista Pártban. Ez a megjegyzés azonban a bírák esetében nyilvánvalóan nem egy diktatórikus rendszer pártjával való ideológiai azonosulásra utal, hanem az adott kontextusban arra, hogy ítéleteikben pártosak. Azaz a függetlenségüket vonta kétségbe Budai Gyula. Önnek erre nem volt reakciója. Sőt, a helyzet rosszabb: kifejezett újságírói kérdésre mondta azt, hogy erről nem nyilatkozik. Miért is nem? Önnek nem a hatalomhoz, hanem a kollégáihoz kéne lojálisnak lennie!

A Magyar Bírói Egyesület elhatárolódott a kijelentéstől és az utóbbi időben tapasztalt más hasonló kijelentésektől. Közleményükből idéznék csak pár gondolatot. „A Magyar Bírói Egyesület sajnálattal tapasztalta, hogy az elmúlt napokban a jogállamiság kereteit feszegető, a bírói függetlenséget megkérdőjelező, a bírákat és a bírói kart indokolatlanul sértő kijelentések, illetve vélemények láttak napvilágot mértékadó politikusok nyilatkozataiban. Ezek gyakran megalázó, kirekesztő és elfogult kijelentések, alkalmasak az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítására, a bírói karban félelem keltésére, és sértik az Alaptörvény 26. cikkében deklarált alapelvet.”

Szerintem ezek, elnök asszony, elég súlyos szavak. A közlemény pedig egy felhívással folytatódik ‑ idézném -: „A Magyar Bírói Egyesület ezért felhívja a törvényhozó és a végrehajtó hatalom meghatározó szereplőit, hogy a jogállamiság védelme érdekében mindenkor határozottan lépjenek fel, és az egyesülettel egyetértve határolódjanak el az igazságszolgáltatás függetlenségét sértő kijelentésektől.”

Én a törvényhozás legnagyobb ellenzéki frakciója nevében, a felhívásnak eleget téve és azzal egyetértve ezt megtettem, és ezúton is megteszem. (Dr. Völner Pál felé:) Sajnálom, hogy államtitkár úr ezen nevet, ahelyett, hogy ön is megtenné, tudja? Sőt, a miniszterelnököt is felszólítottam erre egy azonnali kérdés keretében, aki nem tette meg, sőt maga is komcsinak nevezte a bírákat. (Dr. Vas Imre: Ez nem igaz!) Na, nem mindet, mint Budai Gyula, csak egy részüket. Szóval, én megtettem most itt az Országgyűlésben; pótolva az eddigi mulasztását, lehetősége van önnek is elhatárolódnia, elnök asszony.

(11.50)

Tegye meg ezt, kérem! Szerintem elsősorban nem az én feladatom lenne kiállni a bírák becsületéért és függetlenségéért, hanem az öné. Annak idején sokat vitatkoztunk arról, hogy a 2012-ben felállított bírósági igazgatási modell jó-e. Eddig alapvetően alkotmányossági és elméleti vitákat folytattunk erről. Azt gondolom, hogy most, pontosabban a beszámolóban érintett évben kezdett bebizonyosodni a gyakorlatban is, hogy nem az. Ez a bírósági modell megbukott, jelen formájában még a bírói függetlenség biztosítására sem alkalmas. A korábbi években azt mondtam, és ezt most is tartom, hogy ez az igazgatási modell szerintünk nem jó, de miután a Fidesz kénytelen volt visszavonni a bírósági reformja lényegi elemeinek legalább 80 százalékát, egy elemét leszámítva mára már jogállaminak mondható. Számomra is meglepő tanulsága az elmúlt egy-két évnek, hogy az egyetlen nem jogállami eleme egy igen bonyolult rendszernek miként eredményezhette azt, hogy most mégis azt a megállapítást kell tennem, hogy a modell nem alkalmas a bírói függetlenség biztosítására jelen állapotában. A legjobb bizonyíték ez arra, hogy alkotmányossági és garanciális elveket nem lehet százalékban mérni. Egyetlenegy is megmérgezi a rendszert.

Megoldást jelentett volna erre, ha elnök asszony, ahogy évek óta kérjük ezt tőle, nem él az eredménytelenné nyilvánítási jogkörével. De él, sőt hadd fogalmazzak úgy, hogy nagyon is él. És ez, ahogy minden évben, számunkra önmagában is elegendő ok arra, hogy ne fogadjuk el a beszámolóját. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Az említett események miatt pedig egyre inkább így van ez. Frakcióvezető úrral törvényjavaslatot nyújtottunk be ezért az Országos Bírói Tanács jogkörének bővítésre és különös tekintettel az ön ‑ a pályázatok eredménytelenné nyilvánítási ‑ jogkörének korlátok közé szorítására. Reméljük, támogatni fogja ön is és az Országgyűlés többsége is, és reméljük azt is, hogy ez az alapjaiban elhibázott és rossz rendszer mihamarabb a jogtörténeti előadások részét képezi majd csupán.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja tehát nem támogatja az OBH elnöke 2016. évi beszámolójának elfogadását. Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróság határozata után nem a beszámoló elfogadásának van indokoltsága, hanem elnök asszony lemondásának. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Dr. Legény Zsolt tapsol.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai