Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a kétpercesemben ígértem, és ebben kértem, nagyon örülök, hogy itt maradt Farkas Flórián is a hozzászólása után. Köszönöm szépen, képviselő úr. Hadd mondjam a példát!

Tehát ott hagytam abba, hogy a GDP 7-7,5 százalékkal csökken két év alatt. Ez az egyik ág. Ez van, ha tetszik, ha nem, ez tőlünk független, ez a kormányzástól függetlenül is van, mert ez a piaci beszűkülés miatt van. Erre, képviselőtársaim, egy átlagos család is úgy reagálna, hogy kevesebb bevételem van, végig kell gondolnom a kiadásaimat. És én most azért céloztam az előbb arra, hogy képviselő urak, lehet a listát ilyen hosszan felállítani, beleférnek a Fidesz-frakcióba, mert én tegnap reggel óta végigülöm a vitát. Azt látom - és sajnálom, hogy nem kezdtem a számokat összeírni -, hogy még mekkora többletigény van ebből a kevesebb pénzből. Arra, hogy miért kevesebb a pénz, azért hadd mondjak még alig néhány adatot.

Képviselőtársaim! Kezdjük a vállalkozásokkal. A társas vállalkozásoknál a társasági adótól egészen a cégautóadóig beleszámítva 75 milliárd forinttal fizetnek kevesebbet a vállalkozások. Tehát miközben van egy szűkülő GDP, az az adóprogram, amit elfogadtunk idén nyáron, ennyi csökkenést jelent a cégeknél. Itt még nem beszéltem arról, hogy kevesebb járulékot is fognak fizetni.

De még megyek tovább, és ugyanígy mondom Soltész Miklósnak. Tisztelt Képviselő Úr! Szóval én, ha lemegyek ugyanabba a mélységbe, ahol ön tart... - miután volt szerencsém informálódni arról, hogy mit mondott ön Zalakaroson, arról, hogy mit mondott Varga Mihály Zalakaroson. Képviselő Úr! Önök lenézik az egész társadalmat, önök hülyének nézik az egész magyar társadalmat, mert egészen mást mondanak itt, a parlamenti patkóban, és mást mondanak akkor, amikor elmennek egy fórumra, vagy elmennek egy olyan körbe, mint mondjuk az MGYOSZ.

Drága képviselő úr, Varga Mihálytól idézhetném szó szerint. Azt mondja: a nagy ellátórendszerek átalakítása egy Fidesz-kormányzás idején sem elkerülhető; nyugdíj, szociális, egészségügyi. Ezért mondtam, hogy örülök, hogy itt van Farkas Flórián, mert bízom benne, hogy azt a cumit nem eszi meg még egyszer, mint amit megevett '98-tól a romatársadalom, amikor a családi kedvezményeket... A magasan adózó, magas jövedelmű családok a többszörösét vették igénybe, képviselő úr. És ön meg Varga úr is hallotta, hogy az új filozófia ugyanez a Fideszben. Képviselő úr, a családi pótlékról beszélnek, a családi pótlék növekedett évről évre, a Fidesz-kormányzás idején pedig csak a magas adóval bírók jutottak nagyon-nagyon magas jövedelemhez, a kis jövedelműek közömbösek voltak.

Szóval, visszatérve az adókhoz, Soltész úr: a lakossági adók, beleértve még az 50 milliárdos ingatlanadót is, 264 milliárdos csökkenés, képviselő úr. De fogadjuk el az önök érvelését, és ebből vonjuk le a teljes áfát, ami 121 milliárd. Ugye, akkor még mindig igaz, hogy a lakossági körben körülbelül 140 milliárd többlet marad.

(És akkor ehhez megint azt mondanám...)

FE/Lezsák-Podolák- /(Göndör István)/pa

(18.40)

Akkor ehhez megint azt mondanám, én nem kérek mást - látom, hogy nekem nem hisz, elfogadom, mert önöknél ezt nem lehet, hogy elhiggyenek egy kormánypárti képviselőnek bármit -, tessék már elolvasni a Költségvetési Tanácsnak vagy az Állami Számvevőszéknek az értékelését, ott már csak arról beszélnek.

Még egy mondatot tennék, csak már elmentek azok a fideszes képviselők, már Révész Máriusz, aki nagyon belebocsátkozott az infláció- és áfakérdésbe. Ebben az anyagban leírták, hogy tapasztalható, hogy az 5 százalékos áfaemelés egy az egyben nem jelent meg mint inflációs elem, mert a vállalkozások nem hárították tovább. Tehát még ilyen szempontból is van értelme, és ez összefügg korábban a nyugdíjkérdéseknél fölvetett dolgokkal.

Visszatérve, képviselőtársaim, amikor egy lényegesen kisebb összeget kell elosztanunk, akkor azt gondolom, hogy az, amiről Katona Tamás államtitkár úr, Kökény Mihály és sokan beszéltek, ha egyes tárcáknál csak nominálisan megmarad az összeg, akkor az már pozitív. Ha valahol nominálisan még növekszik is, az már extra, mert lehetett volna egy fűnyíróelvet alkalmazni, hogy azt mondjuk, hogy a hét és felet minden tárcától elvesszük, sőt nyugodtan elvehetjük az 5 százalék járulékcsökkentés hatását is. Egyébként ezen csodálkozom, hogy az önkormányzati képviselők közül erről mindenki hallgat. Elmondom, hogy miért. Az én személyes tapasztalatom, amikor azt mondták, hogy ja, képviselő úr, azt mi már beterveztük, hogy majd ez lesz belőle meg az. De azt nem lehet! Ez itt sír-nevet alapon van!

Azt kérem Farkas Flóriántól és Varga Józseftől is, hogy mindazokat, amiket önök elmondtak, ismerem én magam is személyesen és tudjuk, hanem föl kell állítani a sort, hogy melyikből mennyit, mert ezt egyszerre nem lehet. Engedje meg, a romatelep-felszámolási szám az öné volt a legnagyobb. De ugye, nem gondolja azt, még akkor se, ha netán kormányváltás lesz, hogy ezt egy év alatt meg lehet csinálni? Tehát ebben egy fokozatosság kell, évről évre. Ugyanígy kell az oktatásnál és minden más egyébnél, csak abban kérem az együttműködést, amikor arról beszélt Kelemen András is, hogy közös felelősség. Igen, ez, hogy ne csak dobáljuk egymást, hanem próbáljuk fölállítani azt a rangsort, hogy mi van előbbre, és mi van később.

Az integrációról. Ön is járt abban a házban, én is jártam, és nagyon sokszor járok, ami van Nagykanizsán. Ott ma felsőfokú képzés van, képviselő úr, már nemcsak nyolc általános, nemcsak szakmunkásokat képeznek, hanem felsőfokú, főiskolai diplomához is juthatnak emberek. És ott már nem tesznek különbséget roma és fehér ember között, ott csak olyan, nehéz sorsú emberek tanulnak, akik ma nem tudják azt megengedni maguknak, hogy mondjuk, Pécsre vagy Budapestre járjanak főiskolára vagy egyetemre.

Szeretnék visszatérni néhány mondat erejéig az egészségügyre. Miután azt mondtuk és mondta Katona Tamás államtitkár úr is, hogy nominálértéken növekedett, de tisztelt képviselőtársaim, ha egyszer azt mondja Varga Mihály is, hogy ezt át kell szabni, miért nem tudunk itt a parlamenti patkóban arról beszélni és egyetérteni, hogy ebből a kevesebb pénzből azt a struktúrát, amit cipelünk a hátunkon, nem lehet finanszírozni? Ebből csak katasztrófa lesz. Ennek az lesz a vége, amit ön mond, hogy egyre romlik az egészségügyi ellátás, egyre rosszabb lesz a kórházak, az egészségügyi intézmények helyzete, rosszabb a műszerezettsége. Ha azt tudnánk mondani, hogy itt meg itt nem kell, és ugyanez az iskoláknál - gondolják végig!

Itt Tatai-Tóth András beszélt a kétezer lelkes falvakról. Én az 500 meg a 600 meg a 700 lelkesben tudom. Tudom, hogy azok a gyerekek, akik átmentek, meg a szüleik, egy év után azt mondták, hogy most már tudjuk, hogy mi az, hogy minőségi iskola meg minőségi oktatás. Nekünk meg a jövőnk szempontjából mindannyiunknak az az érdeke, hogy a gyerekek a lehető legjobb körülmények között tanuljanak. Viszont amikor kevesebb pénzünk van, akkor ezt is meg kell gondolni, hogy hogyan tudjuk megoldani, hogyan tudjuk ezt megcsinálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aminek én örültem, Puskás képviselő úr, aki beszélt a felelősségről is, engedte sejtetni, hogy van egyfajta készség azon az oldalon is arra, hogy itt ezt az egészségügyi struktúrát végiggondoljuk, vagy Kelemen képviselő úr, akinek a magánnyugdíjra vonatkozó hozzászólásával nagyon sokat és hosszan szeretnék vitatkozni, de az idő ezt nem teszi lehetővé. Hölgyek, Urak! Ezt külön Soltész képviselő úrnak mondom, mert tudom, hogy ő ennek szakértője, a Fidesz-kormányzás idején önök nem engedték, hogy tovább növekedjenek a magánnyugdíjpénztárak, pedig tudjuk, hogy a nyugdíjkérdés, egy nyugdíjtörvény-módosítás, különösen az olyan nagy horderejű, körülbelül húsz év múlva ér el arra a pontra. Ezt lehet, lehet, képviselő urak, még azt is sanda szándékkal mondani, hogy holnap megszüntetem, de hogy mitől vannak ilyen helyzetben, azt egyszer itt érdemes lenne a parlamenti patkóban kivitatni.

A Kincstárra vonatkozó dologra Kékesi Tibor képviselőtársam reagált, azt hiszem, hogy erre már nekem nem kellene.

A befejező mondatnak hagytam, ami most a mi feladatunk: az egyensúlyt megtartani. Amikor azt mondja Soltész képviselő úr, hogy az emberek és a családok, kedves képviselő úr, amikor a forint stabilizálódik, a hitelfizetőknél, a több mint egymillió forint hitelt felvett embereknél a stabilitás nagyon sokat jelent. Az, hogy a bizalom az országgal szemben nő, és reményünk lehet arra, hogy befektetők jöjjenek, pont azért, mert adócsökkentést, járulékcsökkentést hajtunk végre, azt hiszem, hogy ezzel szolgáljuk a magyar társadalmat, teremtjük meg azt a lehetőséget, hogy amikor ez a világméretű válság megszűnőben lesz, akkor Magyarországon telepedjenek meg azok a tőkeerős cégek, amelyek munkahelyeket tudnak teremteni, amiről álmodik Farkas Flórián, Varga József és mindannyian. Mindannyian ezt szeretnénk. De abban igaza van Kékesi Tibornak, ha az állam kezd munkahelyeket teremteni, akkor nagy baj van, mert akkor nincs verseny, akkor a versenyt kizártuk. Tehát ezt kell elfogadnunk. Önök közül is többen mondták, hogy kapitalizmus. Igen, az azt jelenti, hogy a munkahelyeket a vállalkozók készítik, és Keller László mondta, a mi feladatunk, hogy egyre "zöldebb" területet próbáljunk teremteni. Ez jelentheti újra a növekedést, a kitörést Magyarország számára.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)