Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PETNEHÁZY ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék el nekem, hogy azzal raboltam az idejüket, hogy felfáradtam a szónoki emelvényre. A kiemelt hely semmi esetre sem szól a személyemnek, hanem az emblematikus ügynek egy emblematikus napon.

1920. június 4., mint ezt már hallottuk, a magyar történelem fekete napja. De nem kell félnünk újból és újból elismételni nem magunk, hanem a felnövekvő nemzedékek okán is, hogy ezen a napon az első világháború győztes hatalmai jogtalanul és aránytalanul békediktátumokkal felszámolták az ezeréves magyar államiságot. A történelmi Magyarország elveszítette területei kétharmadát és vele együtt több millió lakosát. Példa nélküli az egy nemzet történetében, amikor tagjainak jelentős részét idegen állam uralma alá kényszerítik.

Az eltelt 97 évben hányattatott sorsú hazánkra nehéz, kemény és zavaros idők köszöntöttek. Le kellett rakni egy új nemzetpolitika alapkövét. Újra talpra kellett állítani a gazdaságot, valamint újra ki kellett vívni Magyarország elismerését a nemzetközi porondon is. Ezeket a célokat a második világháború derekáig regnáló kormányoknak sikerült elérniük. De ezt követően a német megszállás, majd a kommunista rezsim és az 1989-ig fennálló időszak sok elért eredményt elveszített.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010-ben olyan összetételű országgyűlés alakult meg a választók akaratából, amely nemcsak az országot, hanem az egész nemzetet képviseli. Úgy vélem, és remélem, képviselőtársaim is egyetértenek vele, hogy keresztényi hitünkből fakadóan ma is áll a dogma, hogy amit Isten egybeköt, azt ember szét nem választhatja. Jelesül, ha a határok el is választanak nemzettagjainktól, azért még a nemzet nemzet marad. Különösen kiemelt jelentőségűnek tartom, hogy a mindenkori kormány erősítse az anyaország és a határon kívül rekedt magyarok közötti együttműködési kapcsolatot, a kölcsönös összetartozás érzését. Mint ahogy ezt olvashatjuk is Szabó Dezső szobra alatt az Országház Esterházy-termében: minden magyar felelős minden magyarért.

Trianon után 90 évet kellett várni arra, hogy egy nemzeti érzelmű törvényhozás törvényben állítson emléket eme tragikus eseménynek, és egyben lerakja a nemzeti összetartozás tudatának alapjait. Ahogy államtitkár úr is már említette, ez a törvény 2010-ben a nemzeti összetartozás melletti tanúságtétel. A határon túl rekedt magyar közösségek igyekeztek élni önrendelkezési jogukkal, mint emberi méltóságukból fakadó kollektív joggal. De hiába, a világ nagyhatalmai nem hallgatták meg őket.

Sikerként könyvelhető el, hogy 1921 decemberében a soproniak kiharcolták azt, hogy az anyaországhoz kívánnak tartozni. Önrendelkezési joguk tehát nemzetközi helyzetben is gátat tört. Véleményem szerint hasonló sikerként értékelendő Somoskő és Somoskőújfalu hazatérése is. A két falu visszatérése eredményes területi revíziót példáz. Mint azt hallhattuk, dr. Krepuska Géza és Lipthay B. Jenő érdeme a két falu anyaországhoz való visszacsatolása. E két nemes magyar férfiú azt vállalta a nehéz világégés utáni politikai instabilitás idején, hogy harcot vív, és bátran a nemzetközi fórumok elé vitte az ügyet, az állandó nemzetközi bíróság pedig helyt adott keresetüknek. Így ma Somoskő és Somoskőújfalu Nógrád megye részét képezik.

Napjainkban elmondható, hogy igen kevés hasonló hazafias küzdelemre van példa. És arra is kevés példát találunk, hogy a nemzetközi bíróság teret engedjen egy kis ország kérelmének a központi hatalmakkal szemben. De 1924. február 15-én Somoskő és Somoskőújfalu véglegesen és megváltoztathatatlanul Magyarország részeivé lettek ‑ ismét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha hiszünk a nemzeti összetartozás erejében, márpedig hiszünk, és emellett fogadalmat is tettünk, akkor kötelességünk elfogadni a határozati javaslatot, amely emléket kíván állítani a hazatért falvaknak.

Tisztelt Ház! A modern nemzetközi jog azt írja elő, hogy az államok egymás közötti vitáikat, még ha az területi igénnyel összefüggő okból is merül fel, békés úton rendezzék. Azt hiszem, nem csapok be senkit azzal, ha azt mondom, hogy a területi igény érvényesítésére ma már békés úton sincs lehetőség. Arra viszont van lehetőség, hogy az érintett államoknak területi vagy etnikai okból egymás között felmerült problémáikat megfelelő úton, államközi megállapodásokkal, egyezményekkel, szándéknyilatkozatokkal rendezzék.

(9.30)

Azt hiszem, a visegrádi négyek együttműködésén belül Magyarország és Szlovákia együttműködése is statuál példát számunkra. Látható, hogy mindkét fél kölcsönösen képes egymást segíteni. Két olyan államról beszélünk Közép-Európa térségében, amelyek sok mindent megéltek XX. századi történelmük során.

A nemzetközi jog tehát védi az államok területi szuverenitását, azt sérthetetlennek nyilvánítja. Ha pedig nincs esély revízióra, márpedig nincs, akkor a kötelessége a tisztelt Háznak, mint a népszuverenitás legfőbb szervének törvényben vagy határozatban emléket állítani azon nemes tetteknek és nemes embereknek, akik az állami és nemzeti egység megmaradásáért valamit letettek az asztalra. Nos, azt hiszem, Lipthay B. Jenő, dr. Krepuska Géza és társai letettek valamit az asztalra. Előttük a legnagyobb alázattal és tisztelettel fejet kell hajtania minden igaz szívű magyar embernek. Ők nem engedték, hogy Somoskő és Somoskőújfalu polgárai idegen elnyomás alá kerüljenek. Derék hazafihoz méltó magatartást tanúsítottak, így a mai nap is a két település lakosai és leszármazottaik anyaföldükön élhetnek, nevelkedhetnek, tanulhatnak, alapíthatnak családot; azon az anyaföldön, ahová mindig is tartoztak.

Tisztelt Képviselőtársak! Részünkről az a méltó magatartás, ha határozati javaslat formájában kinyilvánítjuk akaratunkat, hogy nem felejtünk, mert nem akarunk felejteni. Kötelességünk nem felejteni, mert ezt követeli az utánunk következő nemzedék iránt érzett felelősségünk. Nem akarjuk elfelejteni az országot ért tragédiát, és azt sem akarjuk elfelejteni, hogy a mai napig több millió magyar él határainkon kívül. Ezen határozat erre emlékeztet bennünket.

Mint a nemzet iránt hűséggel szolgáló Országgyűléstől, kérem képviselőtársaimat, hogy működjenek együtt és értsünk egyet Magyarország, a magyar nemzet létét érintő kiemelt kérdésekben, pártállástól függetlenül. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassák a javaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, türelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István, dr. Fónagy János és Csepreghy Nándor tapsol.)