Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló missziójához történő magyar hozzájárulás, azt gondolom, rendkívül fontos dolog. Itt többen említették előttem, hogy 2010 óta folyik ez a misszió, és sajnálatosan azt mutatják a biztonságpolitikai körülmények, hogy igenis szükség van ennek a missziónak a folytatására, így a magyar szerepvállalásra is, amit nagyon dicséretesnek és természetesen mindenképpen támogatandónak tartok.

Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához Magyarország is érdemben, tevőlegesen járuljon hozzá. Viszont itt szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy mind az Európai Unió keretében történő döntések és azok végrehajtása, amik a biztonság fenntartására, megteremtésére irányulnak, mind pedig a NATO hasonló irányultságú és célú döntéseinek a végrehajtása nagyban múlik azon, hogy a tagállamok hadereje milyen állapotban van.

Bizonyára megszokhatták képviselőtársaim, hogy minden évben, amikor beszélgetünk ezekről a missziókról, meghallgatjuk a beszámolókat, és dönt az Országgyűlés ezeknek a további folytatásáról, akkor igyekszem azt is megemlíteni, hogy rendkívül fontos, hogy beszéljünk a Magyar Honvédség helyzetéről és arról, hogy milyen fejlesztési irányok, milyen intézkedések lennének szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi, egyébként eléggé drámai helyzeten javítani lehessen.

Engedjék meg, hogy mindenekelőtt én is azzal kezdjem, hogy köszönetet mondjak a magyar katonáknak és honvédségi dolgozóknak azért az elhivatottságért, amivel a munkájukat végzik, és természetesen a missziókban szolgálatot teljesítő minden katonánknak is. Egyértelmű, hogy a Magyar Honvédség a mai napig azért működőképes, azt gondolom, mert az állomány tagjai ennyire elhivatottan végzik a mindennapi munkájukat, és természetesen ezzel biztosítják hazánk biztonságát is.

Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet pár dologra, amik 2010 óta történtek a magyar honvédelem területén! 200 milliárd forint került elvonásra a Magyar Honvédségtől, ami közel egy teljes éves költségvetés. Ez egy olyan helyzetben érte a honvédséget, amiben amúgy sem volt sosem túlfinanszírozva, és ennek sajnos eléggé drámai hatásait láthattuk az elmúlt években. A Magyar Honvédség költségvetése a rendszerváltás óta soha nem volt a GDP 1 százaléka alatt, most már sok-sok éve sajnos ez a helyzet.

2016-ban döntött arról a kormány, hogy megkezdi a honvédség költségvetésének emelését, a GDP 0,1 százalékával évente, de sajnos azt kell mondjuk, hogy bár megvalósul ez az emelés, ami mindenképpen jó, ezt el kell ismerni, de sajnos ez az összeg még mindig nem elég arra sem, hogy azt az amortizációt, ami évről évre fellép az elöregedett technikai eszközök és a helyzet romlása miatt, ezt akár csak kompenzálni tudja. Tehát ennél mindenféleképpen nagyobb emelésre van szükség.

A technikai eszközök amortizációja jelenleg eléri a 30 százalékot, ami nagyon drasztikus szám. Láthattuk, hogy a harcihelikopter-képesség sajnos megszűnt, és több más képesség került a megszűnés határára, így például a merevszárnyas szállítóképesség, csakúgy, mint a forgószárnyas szállító helikopterek kérdése. Én nagyon remélem, hogy a kormány nagyon rövid időn belül döntést hoz erről a kérdésről. Azt viszont le kell szögezzük, hogy nem érhetett senkit váratlanul az, hogy az üzemidő lejár ezekre a technikai eszközökre, hiszen sok-sok éve lehetett tudni, hogy ez pontosan mikor fog megtörténni.

Emellett mára sajnos körülbelül 6 ezer főre nőtt a Magyar Honvédség létszámhiánya, ami elsősorban a szerződéses legénységi állományt érinti, de nagyon sokan hiányoznak egyébként a hivatásos állományból is, és sokszor olyan speciális tudás hiányzik, amire, azt gondolom, mindenféleképpen szükség lenne. Egyértelmű, hogy nemcsak a légierő tekintetében, hiszen most onnan említettem konkrét példákat, de sajnos a szárazföldi haderőnem esetében is a technikai eszközök nagyon súlyos amortizációjáról beszélhetünk.

Szeretném itt gyorsan megemlíteni a katonák mindennapi munkakörülményeit, így például akár a ruházaticsekk-könyvek kérdését, hiszen hiába kapják meg azt az összeget, amiből a gyakorlóruházatot és egyéb ruházatot, felszerelést biztosítani tudnák, ezt mégsem tudják a ruházati boltban beváltani, hiszen az nincsen feltöltve. Itt is arra kérném az államtitkár urat, hogy tegyenek intézkedést ebben a dologban, sem gyakorlóruha, sem bakancs nincs a ruházati boltokban.

Emellett szükség lenne az egyéni felszerelések nagyon sürgős modernizációjára, és itt szeretném kiemelni, hogy nem csupán a különleges rendeltetésű ezredről beszélek. Ők tényleg rendkívül fontos feladatot látnak el, azt gondolom, missziós tekintetben is, a XXI. század biztonsági kihívásait tekintve is, de egyértelmű, hogy az állomány többi része és a többi alakulat vonatkozásában is sürgősen szükség van az egyéni felszerelések fejlesztésére.

Az elmúlt években látszott, hogy egy nagyon kiszámíthatatlan jogi környezet alakult ki, és ebben sajnos mind a kormánynak, mind a döntéshozóknak óriási felelőssége van. 2012 óta megszámlálhatatlan alkalommal került módosításra a honvédek jogállásáról szóló törvény. Egy olyan rendszerről beszélünk, egy olyan állományról beszélünk, akiknek igenis a jogi környezet kiszámíthatóságára van szüksége, nem pedig arra, hogy kéthavonta módosításra kerüljenek az őket érintő és leginkább korlátozó jogszabályok.

Meg kell említsem azt, hogy a szolgálati nyugdíjasok nyugdíjas státuszát megszüntette a kormány, elfogadhatatlan módon, és 15 százalékos levonással sújtotta őket, így most szolgálati járandóságban részesülnek, ami, azt gondolom, nagyon méltánytalan azokkal szemben, akik több évtizedet szolgáltak a Magyar Honvédségnél.

A Honvéd Egészségpénztár ügyét is szeretném idehozni, hiszen több mint 27 ezer katona, honvédségi dolgozó, rendvédelmi és nemzetbiztonsági dolgozó vesztette el az egészségmegőrzési célra félretett megtakarítását. Igaz, ebben másfél éves, hosszú küzdelem után, de elindult a kártalanításuk, viszont itt megjegyezném, hogy csak és kizárólag az aktív állomány részére. A Magyar Honvédség tekintetében, úgy tudom, van arra mód, hogy ha valaki egynapos önkéntes tartalékos szolgálatot vállal, akkor megkaphassa ezt a kártalanítást, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy ezt nem szabad semmilyen feltételhez kötni.

(10.40)

Igenis azok, akik volt szolgálati nyugdíjasok, évtizedekig szolgáltak, vissza kell kapják ezt a pénzt, hiszen ők jóhiszeműen jártak el, nem tehetnek arról, ami a Buda-Cash Brókerházzal történt. Annak fényében is kérem, hogy bővítsék ezt a kört, a honvédelmi tárca esetében is mindenki kapja meg a kártalanítást, hiszen az elmúlt év végén 2,6 milliárd forint maradványát vonták el a honvédelmi tárca fejezetének úgy, hogy egyébként a minisztérium igényelhette volna azt, hogy ezt az összeget a továbbiakban is a honvédségre fordíthassa. Ez nem történt meg, ebből bőven-bőven ki lehetne fizetni vagy ki lehetett volna fizetni ezeket a károsultakat.

A tartalékos rendszer kérdése: úgy tudom, egy új koncepció került kidolgozásra, bár ennek a részleteit pontosan még ismerhetjük, de több nyilatkozatban elhangzott, hogy a kormány 20 ezer tartalékost szeretne, egy ilyen tartalékos rendszert szeretne létrehozni. Azt gondolom, hogy amíg 6 ezer fős létszámhiánnyal küzd a professzionális állomány, addig ez nem megvalósítható, és nem is szabad megvalósítani, óriási forrásokat visz el. Csak szeretném jelezni, hogy 20 ezer fő önkéntes tartalékos nem tudja pótolni annak a 6 ezer főnek a professzionális tudását, tehát ha ezt valósítja meg a kormány, az képességvesztéshez fog vezetni.

A határon szolgálók körülményei, úgy néz ki, hogy fokozatosan javulnak, bár sajnos nagyon lassan; nyilván ennek még a további javítására van szükség. De itt megint felhívnám a figyelmet arra, hogy a Magyar Honvédségnek nem rendészeti feladatai vannak, a határnak a védelme pedig eddig is a Magyar Honvédséghez tartozott. A határvédelem és a határőrizet homlokegyenest két különböző dolog.

A jogszabály-módosításokkal kapcsolatban pedig, szintén itt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel összefüggésben azt továbbra is elfogadhatatlannak tartom, hogy mind a túlszolgálatnak, mind a túlmunkának a maximumát eltörölte a kormány. Hihetetlen túlterheltség mellett dolgozik most a Magyar Honvédség állománya, ezzel nyilván a balesetek és a betegségek veszélye is megnőhet.

De hogy mondjak pozitívumot is, az illetményfejlesztés megvalósítása, azt gondolom, kifejezetten pozitív, és kérem arra a kormányt, hogy ezt folytassa az elkövetkezendő egy évben is. Csakúgy a honvédelmi dolgozóknál is felhívnám arra a figyelmet, hogy az ő illetményüket is mindenféleképpen emelni kell, hiszen bár ott volt egy nagyon minimális, 16 ezer forint környéki emelés, de ez meg sem közelíti egyébként a többiek illetményét. Illetve pozitívumként emelném ki a gyakorlatokat, azokat a nemzetközi gyakorlatokat, amiben részt vesznek a Magyar Honvédség katonái; ez nyilván a kormány döntése alapján és a tárca döntése alapján történik. Ez egy nagyon jó ösztönző egyébként arra, hogy a kormány szánjon több pénzt a Magyar Honvédségre; illetve rendkívül fontos, ahogy azt Firtl Mátyás képviselőtársam említette, az, hogy az interoperabilitást fejleszteni tudjuk, hiszen ténylegesen ezeknek a gyakorlatoknak a során derül ki, hogy hogyan tudnak együttműködni a katonák, és mik azok, amiket még a továbbiakban fejleszteni kell.

A jövőre vonatkozóan mik lennének a teendők és a legfontosabb elemek? Egyrészt a belátás, a döntéshozói felelősség felismerése, hiszen látjuk azt, és mindannyian tudjuk, akik ezzel a témával foglalkozunk, hogy ez a téma nem szavazatszerző üzemmód. De ez nem jogosít fel senkit arra, hogy ne foglalkozzon megfelelően a területtel, nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy ne szánjon elegendő forrásokat a fejlesztésekhez a honvédelem területén. Tehát mindenféleképpen döntéshozói és kormányzati felelősség és feladat az, hogy biztosítsuk azokat a körülményeket, amikkel a Magyar Honvédség tudja az ország biztonságát és a szövetség biztonságát is garantálni.

Érdemi vitát kell folytassunk ezekről a kérdésekről. Tehát az, hogy a honvédelem nemzeti ügy, az nemcsak a honvédelmi törvény 1. § (1) bekezdése, hanem ezt ténylegesen vegyük komolyan, és én még reménykedem benne, hogy talán ebben lehet változás a kormány részéről. Sok-sok éve várjuk, hogy legyen, eddig nem volt, de hátha ez majd még megtörténik, hiszen egy olyan területről beszélünk, ahol mind a költségvetést érintő döntések, mind a fejlesztések kormányzati ciklusokon átívelő döntések. Tehát nem lehet ezzel sem kapkodni, sem ad hoc döntéseket hozni, sem pedig elodázni a döntéseket egyik kormányról a másikra. Tehát igenis ezért lennének fontosak az érdemi viták, hiszen ha valamilyen döntés van, azt több kormánynak is célszerű lenne végrehajtani, már amennyiben mind szakmailag megalapozott, mind pedig költségvetési tekintetben. Tehát erre kellene törekedni.

Másrészt a politika ne szóljon bele végre a szakmai kérdésekbe, tehát igenis, a szakma foglalkozik a szakmával, a politika pedig azokat a kereteket határozza meg, amelyek a honvédség feladatait tükrözik. A politikának óriási felelőssége ezenkívül, hogy biztosítsa az ehhez szükséges kereteket. Ehhez koncepcióra van szükség, és arra, hogy például a fejlesztési irányok kidolgozása ne egy meglepetésszerű dolog legyen, hogy a sajtóból, pár pontból értesülünk, hogy egyáltalán mi fog történni, ha történik, hanem igenis az Országgyűléshez vissza kell adni ennek a megtárgyalását.

A fejlesztések tekintetében transzparenciára van szükség, hiszen minden egyes adófizetői forint, amit a biztonságra szánnak az adófizetők, az oda is kell kerüljön. Szükség van mind a szárazföldi, mind a légierő haderőnem technikai eszközeinek modernizációjára. A költségvetés el kell érje végre a GDP 2 százalékát, és itt hangsúlyoznám, hogy ez nem Donald Trump újdonsült ötlete, és nem emiatt kell ezt végrehajtani, vagy nem azért, mert az Unió vagy bárki vagy a NATO ezt várná tőlünk, hanem ez jól felfogott nemzeti érdekünk, mert pár éven belül el kell érje a GDP 2 százalékát, ha egyáltalán szeretnénk megőrizni a Magyar Honvédség működőképességét, nemhogy fejleszteni. Tehát 2026 egy nagyon-nagyon kései dátum. S ha már a forrásokról beszélünk, akkor át kell térni a feladatalapú tervezésre, nem pedig forrásoldalról szükséges ezt megközelíteni, hiszen a források mindig is szűkösek mindenre.

A Magyar Honvédség legnagyobb ereje az állománya, éppen ezért számukra versenyképes jövedelmet kell biztosítani. A honvédségi létszám feltöltését nagyon sürgősen meg kell kezdeni. Ehhez természetszerűleg olyan környezetet kell kialakítani, ami perspektívát biztosít a fiatalok számára, hogy akár szerződéses, akár hivatásos katonaként a Magyar Honvédség állományába lépjenek. Ehhez biztosítani szükséges számukra mind a jó képzést, mind pedig a feltételeket. Egy új, kedvezményes nyugdíjrendszer kialakítására szükség van. A jelenlegi levonást meg kell szüntetni, és vissza kell adni azoknak a nyugdíjasstátuszát, akiktől elvette a kormány évekkel ezelőtt.

Véleményem szerint szükség lenne egy veterántörvény kialakítására és ilyenformán a tb-fizetés elkülönítésére is az érintett állományok számára. Ez egyébként nemcsak a Magyar Honvédséget lenne szükséges hogy érintse. Megfelelő tartalékos rendszerre van szükség, ami ténylegesen önkéntes, viszont a honvédség állományának létszámához igazodóan nem 20 ezer főről beszélünk, ez maximum 6-8 ezer fő lehet; valamint érdemi képességfejlesztésekre, a felderítés-elhárítás fejlesztésére és a szakmával való folyamatos egyeztetésre.

Tehát ha olyan honvédséget szeretnénk, és én nagyon remélem, hogy minden itt ülő egyetért ebben, amely meg tud felelni a XXI. század kihívásainak, amely megfelelően tudja kamatoztatni katonáink kiváló képességeit, akkor igenis szükség van ezekre a fejlesztésekre, úgyhogy ennek a támogatására, pontosabban a javaslatok elfogadására kérem államtitkár urat is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)