Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom, és megkérdezem Bányai Gábor urat, hogy kíván-e most válaszolni. (Bányai Gábor: Nem.) Nem, nem most kíván. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2241. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2241/14. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban a köztisztviselők jogállásának módosítását kezdeményező javaslatok szerepeljenek, az ajánlás 3-21. pontjai szerint. A második vitaszakaszban a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a cím módosítását kezdeményező módosító javaslatok szerepeljenek, az ajánlás 1. és 2. pontjai szerint.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6 perc.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 3-21. pontjaira. Egyben megkérdezem Horváth János képviselő urat - mert kétperces bejelentkezését látom -, hogy ehhez kíván-e szólni. (Dr. Horváth János: Az előző témához, de lekéstem.) Nagyon sajnálom, tisztelt képviselő úr, hogy sajnálatos módon a vita lezárása után jelentkezett, ezért nem állt módomban szót adni. Sajnálom.

Úgyhogy megadom a szót elsőként Nemény Andrásnak, az MSZP képviselőjének.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezek szerint az ajánlás 2. pontja van külön, a 4., 7., 10., 11. és 14. pontjához kívánok e körben hozzászólni.

Már az ajánlási pontok nagy száma és a módosító javaslatok száma is jelzi, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában a mi számunkra semmiképpen sem elfogadható. Rossznak is tartjuk, feleslegesnek is tartjuk, több szakaszát károsnak is tartjuk, de azért azt gondoltuk, hogy a magunk részéről talán mégsem teljesen reménytelen, és módosító javaslatokkal tudjuk korrigálni. Akkor talán lesz egy olyan koherens törvényjavaslat, ami számunkra is elfogadható. És különösen igaz ez az egyik módosítási javaslatunkra, ami az alkotmánybírósági döntéssel függ össze, hiszen ha elfogadná azt a módosító javaslatot az Országgyűlés, önmagában elég ok lenne, hogy mi elfogadjuk a teljes törvényjavaslatot.

Nézzük a részleteket! A törvényjavaslat - a címhez kapcsolódik ugyan, de talán itt is el lehet mondani két mondatban - jó pár törvény módosítását eszközli, nem csak a címben szereplőét, és igaz ez a nők 40 éves jogosultsági viszonnyal rendelkező nyugdíjba vonulására is, ami szintén nem szerepel a címben, ezért egy fél szakaszban tudjuk csak megtalálni a törvényjavaslaton belül, amit mi mindenképpen inkorrektnek tartunk ebben a formában, hiszen nem elég az, hogy már eleve a 40 éves szolgálati viszony utáni nyugdíjba vonulás sem abban a formában valósult meg, amit a kormány ígért, hiszen sokkal kevesebben váltak jogosulttá, mint akik az elején az ígéretek szerint jogosultak lettek volna. Itt most további szigorításokat kell hogy elszenvedjenek. Tulajdonképpen megvonják tőlük a jubileumi jutalmat, és ugyanez igaz az előrehozott öregségi nyugdíjba vonuló nőkre is.

Nem ezt ígérte a kormány. Mi azt szeretnénk, hogy ha már egyszer ez a törvényjavaslat, ami még alapjaiban akkor is pozitív, ha kisebb a jogosultsági kör és bevezetésre került, akkor már legalább a jogosultak kapják meg a jubileumi jutalmat is, erről szól az egyik módosító javaslatunk.

(15.00)

A másik módosító javaslatunk az, hogy a törvénymódosítás szerint a kormány külön rendeletben és később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. Mi ezzel semmiképpen sem értünk egyet. Azt gondoljuk, hogy a kormánynak e törvény keretein belül a lehető legszűkebbre kellene vonni, hogy milyen mentesítéseket eszközöl, és a törvény keretein belül kell megmondani, hogy mik azok a lehetőségek, amiken később egy kormány egy kormányrendeletben változtatni tud. Ezeket a lehetőségeket pedig - mi úgy gondoljuk - legszűkebbre akkor tudjuk vonni, ha nem általában határozzuk meg a mentességek körét, hanem megmondjuk azt, hogy melyik felsőfokú iskolai végzettségek azok, amelyek megszerzése mentesít a közigazgatási alapvizsga alól. Végső soron ez is a jogbiztonság követelményének felel meg, ez a mi 2. számú módosító javaslatunk.

A 3. módosítás a hatálybalépést egységesíti. A mostani kormány által benyújtott törvénymódosító javaslat szerint az alap- és szakvizsgarendszer módosítása 2011. szeptember 1-jén lépne hatályba. Ugyanakkor a kihirdetést követő nyolcadik napon egy külön szakasz hatályba lépne, miszerint az OKV elnöke különösen indokolt esetben engedélyezheti a közigazgatási szakvizsga teljesítését kétéves gyakorlat hiányában is. Miért szerepel ez a javaslat a törvénymódosításban? Miért nem lehet egységesen bevezetni itt is? Hiszen annyiszor előfordult már, hogy emberekre szabtak törvényjavaslatot, ne akarjanak ebben a törvényben is így járni. Ezért aztán mi azt mondjuk, hogy egységesen, ezt kérjük, egységesen 2011. szeptember 1-je legyen a hatálybalépés időpontja, és ez mindenképpen többeket meg tudna nyugtatni.

És végül ebben a vitaszakaszban ejtenék szót az Alkotmánybíróság február 15-ei döntéséről is, ami szintén idekapcsolható. E szerint a döntés szerint az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki azt a rendelkezést, amely lehetővé tette, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőket szabadon, mindenféle ok és indokolás nélkül felmenthesse. Tette ezt azért, mert több alapjogot is sértett a korábbi törvény. Egészen pontosan sértette a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát és végső soron az emberi méltósághoz való jogot is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az Alkotmánybíróság 2011. május 31-éig biztosít határidőt a jogalkotónak arra, hogy a hiányzó szabályokat pótolja. Törvényben kell tehát rögzítenie az Országgyűlésnek azokat az okokat vagy körülményeket, amelyek fennállása esetén sor kerülhet egy kormánytisztviselő felmentésére. Ha a munkáltató talál is okot az elbocsátásra, a döntését indokolnia kell, és a bíróság előtt meg kell védeni ezt a döntést. Álláspontunk szerint az alkotmányellenesség orvoslásával nem szabad május 31-éig várni. Ha már ez a törvényhely felnyílt, ez pontosan arra alkalmas, hogy most és itt hozzuk meg azokat a módosításokat, amelyek ehhez szükségesek, és szabályozzuk a felmondást, és szabályozzuk a köztisztviselő általi lemondás eseteit is. Erre teszünk javaslatot egy módosításban. Talán az általános vitában elmondtam, hogy itt a lehetőség, és csak szándék kérdése, hogy ezt megvalósítsák. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy látszik, hogy ez a szándék nem áll fenn, hiszen a bizottságokban nem támogatták. Ezt nagyon sajnáljuk. A lehetőség megvolt az önök részére, és a vita végéig még meg is lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

A következő hozzászóló Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatom, ahol képviselőtársam abbahagyta. A 4. és 11. sorszám alatti módosító indítványhoz kívánok hozzászólni.

Már beszéltünk erről az általános vitában is, de a részletes vitának pont az az értelme, hogy amit módosító indítvánnyal szeretnénk megváltoztatni, azokat az érveket újra hozzuk elő, és próbáljuk meg meggyőzni arról a kormányt, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy fogadják ezt nyitottan, nyitott füllel, nyitott szívvel, és e tekintetben ez a két módosító indítvány az Alkotmánybíróság döntésével összefügg, és az indokolás nélküli felmentésről szól.

A módosító indítványainkban azt szeretnék elérni, hogy a kormány mutasson jogkövető magatartásból példát, és mutassa be azt, hogy ha az Alkotmánybíróság egyszer azt mondja, hogy az indokolás nélküli elbocsátás alkotmánysértő, akkor ezzel az eszközzel semmilyen módon sem akarnak élni. Az Orbán-kormány és a kormánypárti képviselők demokratikus elkötelezettségébe vetett hitet az elmúlt időszakban két dolog rombolta, de iszonyúan. Az első a Lázár-csomag, amikor az Alkotmánybíróság döntésére azzal reagáltak, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét csonkolták. A második: ez, amit a kormánytisztviselőkre vonatkozó, indokolás nélküli felmentés alkotmányellenességéről mondott az Alkotmánybíróság, s azt követően az önök magatartása. Mert ha egyszer egy szabályról kiderül, hogy az alkotmánysértő, és ezt tételesen itt képviselőtársam előttem bebizonyította, illetve citálta az Alkotmánybíróság határozatának a tartalmát; ha egy döntésről az Alkotmánybíróság feketén-fehéren bebizonyítja, hogy alkotmánysértő, akkor egy jogkövető, az alkotmányosság és a demokrácia iránt elkötelezett kormány és kormánypártok nem tehetnek mást, mint hogy ezt a szabályt betartják. És hiába van az, hogy az Alkotmánybíróság a döntésében május végéig adott határidőt arra nézve, hogy majd az új normát megfogalmazza az Országgyűlés, ha egyszer valami alkotmánysértő, és ezt kimondja az Alkotmánybíróság, akkor az alkotmánysértő már azon a napon. És ha a kormány magát demokrácia mellett elkötelezettnek tartja, akkor nem él ezzel a lehetőséggel, nem él azzal a lehetőséggel, hogy indokolás nélkül felment kormánytisztviselőket és köztisztviselőket, ha ebbe a törvénybe is ezt egyébként belefogalmaznák.

De tudja mindenki, mert ezt nyíltan beszélik egymás között az érintettek, hogy azért van szüksége májusig erre a határidőre a Fidesznek, mert a területi államigazgatásban összevonás és reform címén ugyanolyan politikai tisztogatást akarnak elvégezni, mint amit elvégeztek a központi közigazgatásban. Persze részben már a területi közigazgatásban, tehát a megyéknél is megtették ezt, hiszen bizonyos hivatalvezetőket már egészen a választások után a lehető legrövidebb időn belül leváltottak, és odaültették azokat a politikailag megbízhatónak tartott személyeket, akiket a helyi fideszes politikusok támogattak. Tehát azt gondolom, hogy már az első lépéseket itt is megtették, de nyílt titok, erről beszélnek egymás között a szakemberek, hogy erre készülnek.

Ezt borzasztó egyszerű lenne cáfolni vagy borzasztó egyszerűen lehetne cáfolni: ha ezeket a módosító indítványokat elfogadnák, és azt a moratóriumot, amit a szakszervezet egyébként kért a kormánytól, azt megszívlelnék. (A kormánypárti padsorok felé:) A fideszes képviselőtársaim ezeken jót mosolyognak. Képzeljék el, ha valaki, mondjuk, harminc évig dolgozott az államigazgatásban, és ezt a hivatásának tartja, és egyik napról a másikra teszik ki úgy az utcára, hogy két hónap felmentési idő után semmiféle megélhetése nincsen. Tudom azt, persze, hogy ez minden szférára igaz, tehát ugyanolyan nehéz a munkásoknak, meg ugyanolyan nehéz bárki másnak, csak egy nagy különbség van. (Kucsák László felé:) Képviselő úr, ne nevetgéljen ezen. Van egy borzasztó nagy különbség, hogy akit most kormányhivatalból kormánytisztviselőként a Fidesz-kormány felment, azt utána nem merik másutt alkalmazni. Itt vannak névvel nálam azok az e-mailek, akit önök felmentettek, magas beosztású, képzett szakember, aki egy kistelepülési jegyzői pályázatra sem kapott támogatást, és megmondta a polgármester fehéren feketén, hogy hát, téged kirúgott a Fidesz, igaz, hogy te voltál a legjobb jelölt, de nem lehetsz itt jegyző, mert akkor majd mi nem fogunk kapni támogatást. (A kormánypárti padsorok felé:) Nyugodtan csóválják a fejüket, ezek konkrét tények.

Egyébként, ha... (Kucsák László felé:) Nagyon vicces, értem én, képviselő úr. Egyébként, ha cáfolni akarják az általam elmondottakat, akkor arra a legjobb eszköz az, ha ezeket a módosító indítványokat elfogadják. Erre kérem önöket, ez legyen a cáfolat, ne a fejtekerés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Szilágyi Péter, LMP-s képviselő. Öné a szó.

(15.10)

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az ajánlás 3. és 19. pontjához szeretnék hozzászólni nagyon röviden.

Mi abból a mindannyiunk által kívánatosnak tartott hipotézisből indultunk ki, hogy a kormány meg fogja fogadni az Alkotmánybíróság döntését, és abba fogja hagyni a közszolgák megfélemlítését, és belátható időn belül vonzóvá fog válni a közszolgálatiság a pályakezdő fiatalok és egyáltalán minden állampolgár számára. Hogyha ebből indulunk ki, akkor úgy vélem, hogy mindannyiunk jól felfogott érdeke, hogy jó minőségű munkaerőt tudjon vonzani a közszolgálatiság, és ehhez elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a belépéskor már egy olyan szűrőn essenek át a jelöltek, ami mindenképpen az általános műveltséget, egyfajta rátermettséget mérne fel.

A versenyvizsgát mi nem támogattuk annak igazságtalan mivolta miatt, hiszen nagyon sokba, több tízezer forintba került, és ezáltal rengeteg szegény sorsú ember kiszorult a közszférába való bejutás esélyétől. Azonban úgy véljük, hogy ha ez az általunk kívánatosnak tartott vizsga, ami, mondom még egyszer, általános műveltségre és rátermettségre irányulna, díjmentes lenne, úgy vélem, hogy ez mindenképpen elősegítené, hogy a közszolgálatiság iránt érdeklődő, hogy is mondjam, jó kvalitásokkal rendelkező emberek kerülhessenek be.

A másik módosítónk arra irányult, hogy a törvényjavaslat szerint eltörlésre fog kerülni a szakvizsga előtti kötelező felkészítés. Nem tudom, hogy képviselőtársaim közül mennyien tették le ezt a szakvizsgát, én jogászként ezen átestem, és jól tudom, hogy több száz oldalas anyagot kellett elsajátítani, és még nekem jogászként is sok időt vett igénybe, hogy felkészüljek erre a vizsgára. Gondoljanak bele akkor, hogy laikusoknak, akik jogi képzésben nem vettek részt, azoknak milyen nehézséget okoz egy ilyen vizsga sikeres letétele. Úgy gondolom, hogy az állam kötelessége, hogy biztosítsa ezt a jó minőségű felkészítést, azonban azt mindenképpen el kell kerülni, hogy haveri cégek kapják meg ezeket a megbízatásokat.

Én úgy gondolom, hogy ehhez a törvényjavaslathoz mi úgy álltunk hozzá, hogy alapvetően tudjuk támogatni magát az irányt, azonban számos olyan pontot tartalmaz, ami számunkra most támogathatatlanná tette ezt a javaslatot. Megvárjuk, hogy mi lesz a módosító javaslatok sorsa, és ezután fogunk dönteni a szavazási magatartásunkról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Apáti István képviselő úr, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója nem támogatta ezen törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Ennek több oka is van: egyrészt mert súlyos belső tartalmi problémákkal terhelt ez a törvényjavaslat, másrészt pedig még rendesen nevet se tudtak neki adni.

Döbbenetes, hogy egy olyan törvényjavaslaton rugódozunk, ezen rágódunk, ezt tárgyaljuk, amelynek még a neve sem tükrözi vissza a tartalmát. Ugyanis nemcsak a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról van szó, hanem ez a javaslat érinti a kormánytisztviselők jogállásáról, a fővárosi kormányhivatalokról, fővárosi és megyei kormányhivatalokról, ezek kialakításáról, területi integrációjáról, a prémiumévek foglalkoztatási programról és a különleges foglalkoztatási állományról, valamint az államtitkároknak és a kormány tagjainak a jogállásáról szóló törvények...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): ...különböző rendelkezéseit is.

ELNÖK: Legyen olyan kedves, a részletes vita e szakaszában meg kell határozni, hogy melyik ponthoz kíván hozzászólni.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Rendben, köszönöm, elnök úr, jogos az észrevétel.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Az 1., 6., 8., 9. és 13. pontokhoz szeretnék hozzászólni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hallgatjuk, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Az elsőt pontosan elkezdtem, ez a törvénynek a címe, hiszen javasoltuk...

ELNÖK: Képviselő Úr! Az 1. pont az a következő, a második vitaszakaszban lesz majd.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Akkor egy sajátos összevonást csináltam. Jó, akkor menjünk tovább! (Derültség.) Tehát ettől függetlenül tartom, hogy nem jó a címe sem.

Másrészt pedig: a 6., 8., 9. javaslatok. Nézzük már meg, kérem szépen, hogy itt miről szól ez a történet! Nem politikai, hanem szakmai szándékok és szempontok vezéreltek minket a javaslatok megfogalmazásakor, és nagyon kíváncsi lennék akár az államtitkár úr, akár fideszes vagy KDNP-s képviselők indoklására, hogy mi kivetnivalót találtak ezekben a javaslatokban. Nem óhajtom megismételni az általános vitában elhangzott érveket, hiszen minden csak önmagam felesleges ismétlése lenne, de hasznosnak találnánk azt, hogyha majd nem külön rendeleti szinten szabályoznák például a közigazgatási alapvizsga alóli mentesülés eseteit.

Azzal együtt, hogy ha a törvényjavaslat csak és kizárólag arról szólna, hogy a versenyvizsga intézményét megszüntetjük, és visszahozzuk az alapvizsgát - hiszen az alapvizsga, a közigazgatási alapvizsga és közigazgatási szakvizsga azon ritka kivételek közé, azon kivételes jogintézmények közé tartozott, amelyek beváltották a hozzá fűzött reményeket, és egész jól működtek az elmúlt húsz évben, tehát az volt a felelőtlen döntés, hogy azt a közigazgatási versenyvizsgát bevezették -, ha csak erről szólna a javaslat, akkor nyugodt szívvel támogatnánk is. Csak ezen jócskán túlterjeszkedik, és majd akkor a vita későbbi szakaszában fogok felhozni egyéb érveket. Csak itt megjegyezném, hogy nyugodtan fel lehetne sorolni ezt törvényi szinten taxatíve, tehát egy kimerítő, kötelező felsorolás, amelytől eltérni nem lehet. Nem látjuk annak indokát, hogy ezt kormányrendeleti szintre helyezzék. De kíváncsi vagyok természetesen az ellenérveikre is.

Továbbmenve: az OKV elnökeinek teljesen felesleges a diszkrecionális jogkörét ilyen mértékben kiterjeszteni, ne ő határozza már meg azt, hogy milyen különösen indokolt vagy kivételesen indokolt esetekben lehet mentességet adni vizsgakötelezettség alól. Mi akadálya van annak, hogy ezt is törvényi szinten rögzítsük? Sokkal inkább megfelelne akár az átláthatóság, akár a jogbiztonság alkotmányos követelményeinek.

Másrészt pedig, ha már itt a nők negyven év utáni nyugdíjazásával kapcsolatban Lamperth képviselőtársam az előbb kitért bizonyos dolgokra, én hadd világítsam ezt meg más oldalról, egy picikét talán túlterjeszkedve jelen vita keretein. E tárgyban jobb lenne, hogyha azon törné a tisztelt kormánytöbbség és a kormány szakembergárdája a fejét, hogy a nők negyvenéves munkaviszonyával vagy negyven év utáni nyugdíjazásával kapcsolatban inkább más törvényeket is módosítana, és például nemcsak a szülő ápolása utáni ápolási díjat ismerné el szolgálati időnek, hanem a gyermekek vagy más közeli hozzátartozók ápolása utáni ápolási díját is, hiszen így sokkal több nő tudna negyvenéves szolgálati idő után nyugdíjba vonulni.

Ezen túlmenően értetlenül állunk az előtt, hogy mi kivetnivalót találtak azon jobbikos javaslatokban, amelyek előírnák azt, hogy ha valaki mentességgel került kinevezésre, ráadásul vezetőként történik vele mindez, akkor legkésőbb egy évvel a kinevezésétől számítva a vizsgakötelezettségének eleget kell tennie. Illetőleg mi volt abban a probléma, abban a javaslatunkban, amely a gyakorlatból, a való életből táplálkozott, figyelembe vettük nemes egyszerűséggel azokat a pályázati kiírásokat, amelyek tömkelegével jelennek meg a Belügyi Közlöny bármelyik példányában, bármelyik számában, hogy magasabb szintű közigazgatási gyakorlati időt, öt év helyett tíz évet, illetőleg legalább öt év közigazgatási vezetői gyakorlatot írnánk elő bizonyos vezető beosztások betöltése esetén. Ez nem akadályozná a fiatalok rendszerbe való behozatalát, de nyilván egy fiatalabb vagy pályája kezdetén lévő köztisztviselővel szemben is elvárható, hogy némi közigazgatási gyakorlatra, illetőleg bizonyos szintű vezetői gyakorlatra szert tegyen annak érdekében, hogy aztán vezetőként felelősségteljes döntéseket tudjon hozni.

Erre várnánk tehát a válaszaikat, mert abból viszonylag már elegünk van, akár bizottsági, akár plenáris ülésen, akár a vita bármilyen szintjén, hogy a jobbnál jobb javaslatainkat a "csak" meg a "csak azért is" indoklással utasítják el. Észérvekkel tudunk vitatkozni, érzelmekkel, indulatokkal és indoklás nélküli elutasításokkal már kevésbé.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Horváth János képviselő úr, Fidesz. Kérem a képviselő urat, majd jelezze, hogy az ajánlás mely pontjaihoz kíván hozzászólni.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvénynek ahhoz a paragrafusához kívánok hozzászólni elsőtől, amikor az alkalmasságról, az elbocsátásról, a felmentésről esik szó a törvénymódosításban, a törvény szövegében is, a beterjesztett okmányban és a módosításokban is. Ehhez a témához tennék néhány megjegyzést.

Kezdem azzal, hogy a köztisztviselő munkát végez, olyan munkát, amit abban a szférában úgy lehet hatásosan, tisztességesen elvégezni. Most itt, ennek a feladatcsoportnak és igen jelentős számú köztisztviselőnek a reputációjára időnként árnyék vetődik, hogy a bürokrata, az időtöltő, úgy került oda, hogy nem is érdemli meg, nem is tudja, tehát el kéne távolítani, el kéne bocsátani, de nincs rá mód, mert más rendelkezések garantálják a tékozlást és az időlopást, a közérdek elleni állapotot.

(15.20)

Hogy ezt meglássuk, és ezt hozzuk a törvényhozásunk középpontjába, segítene, és jó néhány téves vagy olyan érvet feleslegessé tenne, amit használunk, amit hallunk.

Az alkalmasság és az alapvizsga. Milyen jó volna, ha ez lenne a visszatérő témája, hogy egy kicsit tudományosan mondjam, a light motive-ja annak, amikor alkalmazunk, és aki azt a döntést hozza, és elbocsátunk. Mert vannak bizony olyan megrögzött, begyöpösödött szokások, ami miatt úgy van, hogy aki egyszer köztisztviselő, az addig köztisztviselő, amíg csak kívánja, vagy amíg ki nem hal belőle, vagy amíg nyugdíjba nem megy, vagy talál okot, ürügyet arra, hogy még korábban is nyugdíjba menjen; szóval ezek az árnyékok, ezek a felhők.

Talán demonstrálja ezt a mentalitást, ezt a szemléletet, ha idézek egy olyan mondást, amit más nyelvről fordítok, de körülbelül így hangzik magyarul: a feladatok szaporodnak olyan ütemben, hogy igényeljék az összes időt, amelyik elérhető annak az elvégzésére. Még egyszer: a feladatok szaporodnak olyan ütemben, hogy igényeljék az összes időt annak az elvégzésére. Tehát kitalálnak feladatokat a bürokraták azért, hogy aztán az igazolja az ő ottani tevékenységüket, vagy még újabb íróasztalok beállítása mellett érveljenek. Így aztán létrejönnek azok a duplikációk, amiket látunk; állampolgárok panaszkodnak.

Hadd mutassak én, tisztelt Ház, egy példát ilyen duplikációra. Nem ez az egyetlen, bizonyára vannak jobbak is, de most hirtelen eszembe jutott, elővettem a tárcámból. Itt van két, elegánsan, modernül nyomtatott okmány, énrólam, Horváth Jánosról szól. Az egyiken az van: Magyar Köztársaság, Republic of Hungary, személyazonosító igazolvány. És ott van egy fénykép és bizonyos dolgok rólam: anyja neve, születési helye és egy szám. És itt van egy másik, amelyik lakáscím-igazoló hatósági igazolvány, Magyar Köztársaság s a többi. Tisztelt Országgyűlés! Miért nem lehet ez a kettő egy? Az ezen a kettőn közölt információ miért nem lehet egyen? Azért, hogy több nyomdásznak legyen munkája? Vagy azért, hogy több köztisztviselőnek legyen valamilyen helye, ahova ezeket bevezeti vagy ahonnan kimásolja?

Szóval, amikor a köztisztviselők jogállásáról beszélünk, szeretném, ha visszanyúlnánk oda, hogy ők munkát végeznek, de olyan munkát végezzenek, ami közérdek, és olyat, amit nem fölösleges, és olyat, ami nem irritálja, nem bántja az állampolgár közérzetét, és akkor kevesebb lesz az a fölösleges ablak, ahova küldözgetnek bennünket. Amikor én bemegyek a Margit körúti önkormányzati irodára valamiért, legalább öt-hat ablakhoz el kell jutnom, és mi állampolgárok, ezen keresztülmegyünk.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, amikor erről a témáról beszélünk, szeretném, ha ez a mentalitás, ez a tapasztalat is része lenne törvényhozói megfontolásainknak.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a részletes vita első szakaszában kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Felszólalásra jelentkezett Nemény András képviselő úr, MSZP.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A másodikhoz szólnék hozzá, ami a cím. Azt hiszem, hogy csak ez volt amúgy is különvéve.

A címmel már önmagában problémánk van - már az általános vita során ezt kifejtettük -, hiszen ez a cím egyetlenegy törvényről szól, ugyanakkor a szabályozási tartalom 6-7 törvényt szabályoz. Az általános vita során én fölolvastam ezeket a törvényeket, most eltekintek ettől, de az biztos, hogy a jogbizonytalanságot ez kelti leginkább ennek a törvénynek a tárgyalása kapcsán.

Nekünk volt egy javaslatunk új címre - ezt én felolvasnám -, hogy egy kicsit pontosítsuk az eredeti címet, és ezzel kicsit talán helyreállítsuk a jogbiztonságot, ami, zárójelesen megjegyzem, a bizottsági ülésen indokolás nem hangzott el ugyan, hogy miért, de nem került elfogadásra a kormány által. Én most újabb kísérletet teszek. Itt van államtitkár úr, talán el is mondhatja nekünk, hogy ha nem fogadják el, miért, vagy ha esetleg elfogadják, akkor tudunk örülni neki. Ez a cím, amit mi javasolunk, a következő lenne: a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény egyes közszolgálati tárgyú törvényeknek a közszolgálati jogviszony létesítésével, fenntartásával és megszüntetésével összefüggő módosításáról.

Az Alkotmánybíróság többször megfogalmazta már azt az alkotmányos követelményt, hogy a jogszabályok szerkesztése, módosítása ésszerű és áttekinthető legyen. Különösen igaz ez ezekre a salátatörvényekre, hiszen ezt szintén egy kis salátatörvénynek lehetne nevezni, 6-7 törvény módosítása már ezt jelenti, és ennek a törvényjavaslatnak a címe sem utal a több törvényi szabályozásra.

Én javasolom önöknek, hogy egyszer menjenek el egy vagy két jogi egyetemre, és hallgassanak bele, hogy mi folyik ott, hogy mi a vélemény az önök eddigi jogalkotásáról. Szerintem, ha megteszik, nagyon el lesznek keseredve, mert azok a jogászprofesszorok, akik híresen konzervatív gondolkodásúak, mást sem csinálnak, csak önöket szapulják, és ezt a típusú jogalkotást, amit önök végeznek. Jó lenne, ha ezzel felhagynának, hiszen ezekkel olyan életviszonyokat szabályoznak, amit a jogalkalmazók nem tudnak ebben a formában követni.

Itt is van olyan törvény, amit nem is olyan régen módosítottak - ez a 40 éves jogosultsági viszony utáni nyugdíjba menése a nőknek -, és most, pár hónap utána újra előveszik. Miért nem tudták akkor szabályozni? Miért nem tudnak koherensen gondolkozni? Miért nem tudnak koherensen törvényt alkotni? Ha viszont már nem tudnak, akkor legalább fogadják el azokat a módosításokat, amiket nem rossz szándékból teszünk, hiszen nekünk is ugyanaz az érdekünk, hogy a jogalkalmazók tudják világosan követni azokat a jogszabályokat, amiket ez a Ház alkot. Ezzel tudjuk megtisztelni őket. Önök pedig azzal tudnak minket megtisztelni, ha a módosításunkat támogatják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

(Jelzésre:) Látom, készül Rétvári Bence államtitkár úr, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Megadom a szót.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen mindenkinek az általános és a részletes vitában elmondott, jobbító jellegű vagy kritikus javaslatait, ki-ki milyen hozzászólásokkal élt a mai napon vagy az elmúlt héten.

Nagyon sokfelé elkacskaringóztak a különböző felszólalások a törvényjavaslattal kapcsolatban, míg az eléggé szűk területet ölelne fel: a vizsgarendszerrel kapcsolatban, a 40 éve a közszolgálatban dolgozó nőkkel kapcsolatban, a politikai vezetők szabadságának megfelezésével kapcsolatban, illetőleg az új kormányhivatalok esetében az alapilletmény eltérítésének időben elcsúsztatott lehetőségével kapcsolatban vannak különböző paragrafusok ebben a törvényben, amelyek szabályozzák vagy módosítják a már meglévő törvényeket. Ehhez képest elég széles volt az a témakör, amiről beszéltek a képviselőtársaim.

Én szeretném csak nagyon röviden önöknek azt vázolni, hogy ez a törvény természetesen nem így önmagában áll, kicsi is, rövid is lenne ahhoz, hogy csak önmagában értelmezzük, ebből próbáljunk meg valamilyen következtetést levonni. Ez egy része egy olyan folyamatnak, amelyik tavaly szeptember 1-jén indult, idén január 1-jén folytatódott. Tavaly szeptember 1-jén volt a közigazgatási hivataloknak az újbóli felállítása. Itt csak visszautalnék szocialista képviselőtársaim felszólalására, ők azt mondták, hogy miért nem tiszteli az Alkotmánybíróságot ez a kormány. Ők voltak azok, akik háromszor ugyanazt a szöveget kormányrendeleti szinten próbálták beterjeszteni ahhoz, hogy a közigazgatási hivatalok létrejöjjenek, holott nyilvánvaló volt, hogy ez formailag alkotmányellenes, nem tartalmilag. Egyértelmű helyzet lett volna. Ugyanezt tették persze a büntető törvénykönyv esetében is: többször ugyanazt a szöveget beterjesztették.

(15.30)

Tehát visszaálltak az Alkotmánybíróság korábbi döntésének megfelelően a közigazgatási hivatalok. A kormány területi közigazgatás-átszervezése keretében a kormányhivatalokat január 1-jétől felállította, tizenöt szervet olvasztott így egybe, és további tizennyolc koordinálását vonta egy kézbe.

Ez is ennek a része, vizsgarendszerrel, előmeneteli rendszer módosításával. Nem a külső beszállítóknak, a képző cégeknek a felkínált képzéslistájához kívánjuk igazítani a közigazgatásban végrehajtandó képzéseket, hanem ami belülről, a minőségi munkavégzéshez szükséges, egyrészt, hogy a többféle végzettséggel, többféle diplomával a közszolgálatba kerülők egy alap igazgatási ismeretet kapjanak, jogi, közigazgatási, működési alapismereteket, és utána természetesen ki-ki a maga szakterülete szerint, attól függően, hogy az erdészetben, az Atomenergia Hivatalban vagy pedig a szociális intézményhálózatban dolgozik, a maga igényeinek megfelelőt, és ezekben jó arányokat találjunk.

Ennek a része az a törvényjavaslat, amely heteken belül az önök asztalára kerül, az új nemzeti közszolgálati egyetem létrehozása, amely január 1-jétől jönne létre, és szeptember 1-jétől venné fel a hallgatókat. Ezáltal a közszolgálati életpályák már a képzésnél is találkoznának, lenne mindenki számára elsajátítandó közigazgatási alapismeret, hiszen jól látjuk, egy katasztrófavédelmi helyzetben egy tűzoltó, egy rendőr, egy katona vagy a helyi jegyző irodájában dolgozó együtt kell hogy működjön. Jó, ha ezek egy közszolgálati egyetemen képződnek, ahol már jól láthatóan akár az alapképzettségben is vannak hasonló tárgyak, vagy a későbbiekben a karrierpályájukban egyik vagy másik közszolgálat között jobban tudnak váltani, így biztosítottabb az előmeneteli rendszerük.

Ezeken kívül - mint már sokszor elmondtuk - etikai kódexszel, különböző előmeneteli rendszerrel, képzésekkel és egyéb módon is arra próbáljuk ösztönözni a fiatalokat, hogy válasszák, a jó képességű fiatalok is a közszolgálatot, és mivel a közszolgálatot választók 60 százaléka hölgy, ezért különböző távmunka- és rugalmas munkavégzési módszerekkel azt is kívánjuk ösztönözni, hogy a gyermekvállalásuk mellett is könnyebben tudjanak visszatérni a közszolgálatba, és itt dolgozni.

Ennek a hosszú távú folyamatnak, tavaly szeptember 1-jétől jövő év január 1-jéig tartó folyamatnak a része ez a törvénymódosítás is, ez is része akár a politikai privilégiumok lebontásának, amiről a mai napon is szó esett a politikai vezetők szabadságának megfelezésével kapcsolatban.

Bízom benne, hogy önök előtt is ki fog bontakozni, hogy ennek a kormányzatnak nemcsak részterületre egy-egy vészmegoldása van, hanem egy átfogó képe van arról, hogyan kell egy modern és hatékony közigazgatásnak működni Magyarországon, hiszen az állampolgárok pénzét csak hatékonyan használhatjuk fel.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és számítok a támogatásukra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2471. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/2471/17. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat - a törvényjavaslat szerkezeti rendjének megfelelően - két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Göndör István jegyző urat, ismertesse az egyes vitaszakaszokat.