Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most részletes vitára bocsátással folytatjuk munkánkat.

Mivel a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló T/1378. számú törvényjavaslathoz módosító javaslat érkezett, indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az előterjesztést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az előterjesztést 234 plusz 10 igen szavazattal - 10 képviselőtársam jelezte ezt, és kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megjegyezni és módosítani a szavazatokat -, 51 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Felkérem a bizottságokat, hogy tárgyalják meg a módosító javaslatokat, és nyújtsák be a részletes vitát előkészítő ajánlásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. Következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Lázár János, Fidesz, és képviselőtársai "Európai uniós elnökségünk prioritásairól" címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/1281. számon kapták kézhez. Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét.

Elsőként a kormány képviselőinek nyilatkozatára kerül sor, 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik, 20-20 perces időkeretben. Majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók, illetve a független képviselők rendelkezésére álló időkeretben. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek felhasználását. Végül a kormány képviselői 20 percben válaszolnak a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít be. Az Európai Parlament magyarországi képviselői az országgyűlési frakciók időkeretének terhére szólalhatnak fel. (Számos képviselő hagyja el a termet. - Zaj a teremben.) Vita közben a kétperces felszólalásokat (Az elnök csenget.) - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beleszámítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse az egyes időkereteket. (Folyamatos, nagy zaj.)

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitában a frakciók és a független képviselők részére összesen 4 óra 20 perc időkeret áll rendelkezésre. (Az elnök újból csenget.) Ennek megoszlása a következő: az Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc; a MSZP képviselőcsoportjának 52 perc; a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc; a Jobbik képviselőcsoportjának 46 perc; az LMP képviselőcsoportjának pedig 30 perc áll rendelkezésére. A független képviselők 2 percben ismertethetik álláspontjukat.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. A kormány jelezte, hogy ezt az időkeretet megosztva kívánják felhasználni.

Elsőként megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak. Öné a szó, miniszter úr.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném mindenekelőtt megköszönni ezt a lehetőséget, amit a vitanap ad számunkra. Ez a vitanap beleilleszkedik abba a folyamatba, aminek a lényege a felkészülés, a párbeszéd és egy nemzeti egyetértés kialakítása annak érdekében, hogy a magyar elnökség sikeres legyen. Ez csak az egyik forma.

Ezen túlmenően a kormány természetesen folyamatosan rendelkezésére áll minden egyes országgyűlési képviselőnek, ideértve az európai parlamenti képviselőket is, tájékoztatással, párbeszéddel, egyeztetéssel, ha kell, vitával. Mi úgy érezzük, hogy ez az elnökség sikeres csak nemzeti egyetértéssel lehet, egy olyan együttműködéssel, amely egyfajta elnökségi békét teremt a legfontosabb kérdésekben, legalábbis erre a hat hónapra. Tudjuk, és sokszor elmondtuk már, hogy ez az elnökség egy hatalmas feladat, hatalmas kihívás, és ahogy ma mondják, ez a kihívás egyben egy nagyon nagy lehetőséget is jelent. Lehetőség, alkalom arra, hogy bebizonyítsuk, képesek vagyunk adott esetben nemcsak egy országot kormányozni, egy ország ügyeit vinni, hanem adott esetben össznemzeti egyetértéssel meg tudjuk ezt tenni Európa esetében is.

Lehetőséget ad ugyanakkor az elnökség arra is, hogy az európai integráció ügyét, legfontosabb kérdéseit, dilemmáit, nehézségeit, gondjait, eredményeit közelebb vigyük a magyar emberekhez, és ezzel közelebb hozzuk hozzájuk a világ nagy kérdéseit is, amelyek ugyan globális természetűek, de lokálisan hatnak. És ebben az összefüggésben talán érdemes megemlíteni, hogy Európa a sok borúlátó jóslat ellenére továbbra is a jelentős változásokat átélő, többszereplős világrendszer nagyon fontos tényezője; a legnagyobb szereplője a világkereskedelemnek, a tőkemozgásoknak, a fejlesztési segélyeknek. És ez akkor is így van, hogyha egyébként a politikai szerepe a világ színpadán messze elmarad a gazdasági súlya és szerepe mögött.

(14.10)

De az elnökségre térve: látnunk kell mindenekelőtt azt, hogy ez a hat hónap egy viszonylag rövid idő, és egy folyamatnak a része. Úgy is lehetne mondani, hogy a hat hónap előtt is van élet, meg utána is van élet. Előtte van élet, hiszen ezt most éljük, és már tagjai vagyunk az elnökségnek abban az értelemben véve, hogy az elnökségi trió már régóta működik, Spanyolország, Belgium mellett Magyarország ennek az elnökségi hármasnak a harmadik tagja, és most is vannak már olyan feladataink, amelyeket ebből a minőségünkből fakadóan kell betöltenünk.

Ugyanakkor az elnökség után is van élet, és ezt azért érdemes hangsúlyozni, hogy Magyarországtól az elnökséget a hozzánk egyik legközelebb álló ország, Lengyelország veszi át, és ezért mondjuk azt, hogy 2011 egy különleges esztendő lesz, egy különleges alkalom lesz, nemcsak Magyarország számára és nemcsak Lengyelország számára, hanem a közép-európai együttműködés, a közép-európai gondolat számára is.

Nagyon gyakran felmerül az a kérdés, hogy az elnökség mit is jelent számunkra, mi az, amit eleve meghatároznak az integrációs teendők, mi az, amit egy soros elnökséget ellátó ország ehhez a saját szempontjából hozzá tud tenni. Ezzel összefügg az a másik kérdés is, amit szintén gyakran vitatunk, hogy milyen mértékben, hogyan lehet, milyen formában, milyen taktikával, milyen eljárások mellett lehet érvényesíteni a soros elnökség idején a nemzeti érdekeket, segíti-e a nemzeti érdekek érvényesítését az elnökség, vagy esetleg éppen gátolja, nehezíti a tekintetben, hogy mint tudjuk, az elnökkel szemben általános követelmény egyfajta objektivitás és semlegesség.

Én nem mennék most bele ezekbe a vitás kérdésekbe, inkább megpróbálnám röviden összefoglalni a magyar elnökség prioritásait, tehát azokat a legfontosabb tételeket, amelyeket a mi saját Európa-képünknek, a saját európai víziónknak megfelelően a leglényegesebbnek tartunk, és amelyeket az elnökségünk hat hónapja alatt - és természetesen az előtt is és az után is - érvényesíteni kívánunk.

Mi egyre inkább úgy látjuk, hogy a mi elnökségi programunknak, amelynek a kidolgozása a befejezéshez közeledik, és amelyről majd természetesen a magyar miniszterelnöknek az Európai Parlamentben kell közvetlenül beszámolnia, nos, úgy látjuk, hogy ennek az elnökségi programnak a legfontosabb vezérfonala az, amit mi úgy fogalmazunk meg, hogy az emberi tényező. Közvetlenül vagy közvetve valamennyi fontos kérdés, amelyeket én most röviden megpróbálok majd összefoglalni, összefügg az emberrel, összefügg az emberi tényezővel, összefügg az emberi erőforrásokkal.

Ha rögtön kezdjük a legfontosabb témával, én négy fő témát fogok említeni. Ha elkezdjük a legfontosabb témával, nevezetesen: a növekedés, a foglalkoztatás kérdésével, rögtön látjuk, hogy ezek a célok, amelyek ma markánsan megjelennek az Európa 2020 stratégiában, ezek a célok azonosak a mi politikánk legfontosabb céljaival.

Mi is szeretnénk növelni a foglalkoztatási rátát, szeretnénk növelni az emberek képzettségét, szeretnénk növelni a kutatásra és fejlesztésre fordított forrásokat, és szeretnénk minden körülmények között csökkenteni a szegénységet, a mélyszegénységet és amint ezt többször kiemeljük, a gyermekszegénységet.

Idetartozik természetesen az a kérdés is, amelynek a különleges európai jelentőségét az elmúlt hetekben, hónapokban bizonyos események nyomán egyre jobban felismeri egész Európa. Ez pedig a cigány népesség, a roma populáció integrációja, amelyről mi nagyon-nagyon régóta mondjuk, hogy természetesen tagállami feladat, de ugyanakkor nem szabad azt elfelejteni, hogy van ennek a kérdésnek egy nagyon fontos európai dimenziója is, és európai összefogás, európai stratégia, európai források nélkül ezt egyetlenegy tagállam sem tudja egyedül megoldani. Ezért hisszük azt, hogy ez a magyar elnökségnek is egy különlegesen fontos tétele kell hogy legyen.

És ha már erről beszélünk, érdemes szólni arról is, hogy emögött vannak alapvető megfontolásaink, értéktartalmú megfontolásaink, ezért akarunk beszélni a demográfiáról. Továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy Európával szemben a legnagyobb kihívás a demográfiai hanyatlásnak és az idősödésnek a problémája, akarunk beszélni a családpolitikáról, még akkor is, ha tudjuk azt, hogy a családpolitika alapvetően tagállami nemzeti hatáskör; mégis úgy érezzük, hogy ezek olyan kérdések, amelyek Európa lényegét adják, és amelyek sikeres megoldása nélkül nincs sem igazi, tartós növekedés, sem pedig foglalkoztatottságnövelés.

A gazdasági kormányzás külön nagy téma lesz, óriási nehézségekkel fogunk szembenézni, részben az intézményi tisztázatlanságok, részben az egész folyamat átmeneti jellege következtében. Ez csak a kihívások számát szaporítja. Ez megint csak egy további ok arra, hogy megfelelően felkészüljünk és minden szakértelmünket latba vetve próbáljuk megoldani az elnökségből fakadó feladatokat.

A második nagy kérdéskör, tisztelt Országgyűlés, az maguknak az európai integrációs politikáknak a kérdése. Itt három dolgot szeretnék háttérként rögzíteni. Tudjuk azt, hogy a legfontosabb kérdései nemcsak Európának, hanem az egész emberiségnek az elkövetkezendő években és évtizedekben röviden szólva az élelmiszer, az energia és a víz. Nos, amikor élelmiszerről beszélünk, akkor mi beszélünk a közös mezőgazdasági politikáról. Lesz szó erről részletesebben is, én itt csak azt szeretném leszögezni, hogy az élelmiszer-ellátás mindannyiunk ügye, a közös mezőgazdasági politika lényegének a megőrzése nem egyszerűen csak magyar érdek, mert természetesen az is, az egyik legfontosabb nemzeti érdekünk éppen a közös mezőgazdasági politika megóvása és a források biztosítása, de ugyanakkor ez egész Európának, sőt nyugodtan mondhatom, hogy az egész világnak is az érdeke.

A másik kérdés, ami szintén összefügg egy nagyon konkrét feladatkörrel, ez az energia. Nincs még közös energiapolitika, de lesz, és abban, hogy minél hamarabb legyen közös energiapolitika, különös tekintettel az energiabiztonságra, az egységes energiapiac megteremtéséhez szükséges infrastrukturális feltételek teljesítésére, a külső energiabiztonságra és az ezt szolgáló közös külső energiapolitikára, nos ahhoz, hogy ezeket elérjük, ahhoz nekünk a magyar elnökség alatt előrelépést kell már elérnünk, és ennek érdekében mindent meg is fogunk tenni.

Természetesen van még jó néhány más politika, ami számunkra különösen fontos, ilyen, mondjuk, a kohéziós politika. Meg kell tartani egységesen a kohéziós politikát, területi felzárkózás nélkül - mondjuk így - nem lesz igazán versenyképes Európa, ezt látni kell. Ha Európát igazán versenyképes kontinenssé akarjuk tenni, akkor azokkal a gazdasági fejlettségbeli különbségekkel, amelyekkel ma rendelkezik a kontinens, ez nem fog menni. Aki le akarja bontani, gyengíteni akarja, vagy akár csak több részre akarja bontani a kohéziós politikát és annak a forrásait, az nem szolgálja Európa érdekét. Nem is beszélve azokról az új tagállamokról, amelyeknek minden körülmények között szükségük van ezekre a forrásokra, és az amögött álló értékre, nevezetesen a szolidaritásra.

Beszélni fogunk a Duna-régióról, hiszen említettem a vizet is mint harmadik tényezőt. A Duna valóban egy hajózható folyó, de amint ezt nagyon sokszor elmondtuk már, mi a hajókat kívánjuk a Dunához igazítani, és nem a Dunát a hajókhoz, és amellett a víz sokkal több ennél, a víz és egyben a Duna-medence a következő nemzedékek ivóvíztartaléka is. Itt van Európa legnagyobb ivóvízforrása alattunk, ezt nekünk kötelességünk megőrizni, és ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor a Duna-régió átfogó fejlesztési stratégiáját majd a magyar elnökség alatt el fogjuk fogadni.

Tehát itt is az emberről beszélünk, ugyanúgy, mint ahogy az emberről beszélünk a harmadik nagy fejezetben. Ez nem más, mint a stockholmi program. Itt a polgárok közvetlen, konkrét ügyeiről van szó, azokról a lehetőségekről, eszközökről, amelyek megkönnyítik a polgárok mindennapi életét, legyen szó különböző jogegységesítési kezdeményezésekről vagy mondjuk, alapjogi kérdésekről, vagy mondjuk, a schengeni övezetnek Bulgáriára és Romániára való kiterjesztéséről, vagy amit mi különösen fontosnak tartunk, a kulturális sokszínűségről. Arról tehát, hogy biztosítanunk kell azt a jogot és tényleges lehetőséget, hogy mind az egyének, mind pedig a közösségek meg tudják őrizni nyelvi és kulturális identitásukat, mert Európát ez a sokszínűség tette Európává, és az európai kreativitásnak ez az igazi forrása. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha Európa igazán versenyképes akar lenni, akkor erről nem mondhat le.

(14.20)

A negyedik fejezet, amiről én most részletesen nem beszélnék, a külső kérdések témája. Itt beszélünk a bővítésről, beszélünk a szomszédságpolitikáról, ezen belül beszélünk a keleti partnerségről, amely azt jelzi, hogy az Európai Unió akkor tud igazán a világban fontos szerepet betölteni, ha a szomszédságában betölti azt a pozitív szerepet. És ez a szomszédság, ez a keleti szomszédság pontosan, tisztelt Országgyűlés, a mi szomszédságunk, tehát itt is találkozik a nemzeti érdek és az európai érdek. Minekünk alapvető érdekünk az, hogy a tőlünk keletre eső országokat közelebb hozzuk Európához, az ő felzárkózási folyamatukat is segítsük, mert ez a felzárkózás minket is fog segíteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Többször szó esett itt már a versenyképességről, Európa versenyképességéről és az európai országok versenyképességéről. A Versenyképességi Tanácsban van szerencsém képviselni Magyarországot, amely Versenyképességi Tanács ebben a tekintetben nagyon sok feladatot lát el a következő félévben.

Persze mindig felmerül a kérdés, hogy miben lehet mérni egy ország sikerét, mitől sikeres az elnökség. Én úgy gondolom, legalább két szempontból lehet nézni. Az egyik az, hogy milyen dossziékat képes lezárni, milyen feladatokat képes megoldani; a másik, úgy gondolom, legalább ilyen fontos, hogy mennyiben képes olyan ügyeket előrevinni, amelyek az adott ország szempontjából fontosak, mennyire igazodnak ezek a dossziék a mi prioritásainkhoz.

Nos, a Versenyképességi Tanács munkájában, utánaszámoltam, a következő félévben szerény 57 dossziét kell majd gondozni az ott lévő minisztereknek, és 57 dosszié az, amiben előrehaladást kellene elérni. Ez egy nagyon tág terület, idetartozik a belső piac, az ipar és a kutatás-fejlesztés is. Munkatársainkkal azon dolgozunk, hogy valamennyi dossziéban megfelelő mélységig eljussunk, és valamennyi dossziéban már most megfelelő ismereteket szerezzünk.

De a cél, és úgy gondolom, Magyarország törekvése is ebben a tekintetben, hogy erősítsük Európa globális versenyképességét. Nem hiszem, hogy itt ebben a teremben sokat kellene részletezni, hogy milyen új globális versenytársak jelentek meg Kínától Indiáig, Brazílián át nagyon sok országig. Európa versenyképességét meg kell erősíteni ahhoz, hogy túllépjen azon a krízisen, amibe jutott az európai gazdaság 2008-ban. Ugyanakkor úgy lehet megerősíteni Európa globális versenyképességét, ha vele párhuzamosan a tagállamok versenyképessége is erős. Támogatunk minden olyan lépést, amelyik erősíti Európát, és egyben növeli a tagállamok versenyképességét.

Nagyon röviden a Versenyképességi Tanács munkájáról, úgy gondolom, néhány súlypontra érdemes még kitekinteni. Az egyik az innováció. Itt nagyon jelentős feladatok hárulnak az elnökségre az innovációhoz kapcsolódó támogatásrendszer egyszerűsítésében. Magyarország idejére esik majd a hetedik kutatási keretprogramnak az első felülvizsgálata, és elnökségünk idején kezdődik meg az első tágabb gondolkodás arról, hogy milyen legyen majd a 2014-től induló negyedik kutatási program. Úgy gondolom, ez a magyar kutatók és a magyar tudományos élet szempontjából is nagyon fontos, mennyiben tudunk itt előrelépést tenni.

Fontos lépések vannak az innovációs politikában, amelyek a vállalkozásokat is közvetlenül érintik. Az egyik ilyen dosszié, amely a közbeszerzéseknél lehetővé teszi, hogy külön részesedjenek a kis- és középvállalkozások, számukra külön keretet lehet elkülöníteni. Amennyiben ez lehetővé válik, a magyar kis- és középvállalkozások is több esélyhez jutnak a közbeszerzéseknél.

Az iparpolitikában nyilvánvalóan a kis- és középvállalkozások állnak a középpontban. Alapvető kérdés, miként lehet a kis- és középvállalkozások forráshoz jutását erősíteni. Ez Magyarországon éppúgy kérdés, mint Európában. A Versenyképességi Tanács itt nagyon sokat tehet, és a magyar elnökség is nagyon sokat tehet abban a tekintetben, hogy minél több új eszköz álljon rendelkezésre a kis- és középvállalkozások számára.

A harmadik nagy terület, amiben, úgy gondolom, Magyarország hagyományosan egyik - ha szabad így fogalmazni - éllovas, a belső piac. Egy nagy programot indít az Európai Unió a belső piac megerősítésére. Nyilvánvalóan az elmúlt időszakban jelentek meg új iparágak, amelyek igényelnek további szabályozást, e tekintetben is nagyon sok feladat hárul a magyar elnökségre. És a magyar elnökségre hárul az a feladat is, amiért - szakzsargonnal fogalmazva - Európa húz, húz, tehát egy előretekintő nemzeti intézkedési tervek köré rendező fejlesztési folyamatot fogalmaz meg. Ebben a tekintetben is nagyon sok feladat hárul a Versenyképességi Tanácsra, de úgy gondolom, az alapelvet mindenképpen rögzíthetjük, és ez viheti sikerre a Versenyképességi Tanács működését a következő félévben, ha erősödik Európa globális versenyképessége, és vele párhuzamosan erősödik a nemzetállamok versenyképessége is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Balog Zoltán államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran áll egy kormány olyan feladat előtt, hogy megpróbáljon valamifajta hátrányból előnyt kovácsolni, vagy bajból olyan módon megoldást keresni, hogy ebből az országnak előnye származzon, és a javára váljon. Azt gondolom, hogy a magyarországi és az európai romáknak az ügye, vagy mondjuk így, a magyarországi cigány közösségnek az ügye egy ilyen ügy. Azt is mondhatnám egy kicsit keserű iróniával, hogy hálásak lehetünk Sarkozy elnök úrnak és Franciaországnak, hogy ezt az ügyet olyan módon állította az európai érdeklődés középpontjába, hogy ma már megkerülhetetlen az ezzel való foglalkozás Európában.

Azt is mondhatnám, hogy a romaügy egyszerre nemzeti ügy és európai ügy, és az elkövetkező év soros elnöksége arra kínál számunkra lehetőséget, hogy egyfajta európai keretstratégiának a kialakításához mi úgy járuljunk hozzá, hogy Magyarország - ha lehet megint így mondani - a probléma oldaláról átmenjen a megoldás oldalára.

A mi saját megközelítésünk az, és ebben azért Európában még mindig nincs konszenzus, hogy az európai cigányközösségek ügye nem kizárólag és talán nem is elsősorban etnikai kérdés, hanem sokkal inkább a mélyszegénységnek egy speciális formája. Azt gondolom, hogy az üzenet, amit mi tudunk közvetíteni, az az, hogy mi olyan gazdasági és szociális kérdésnek tekintjük ezt az ügyet, amit elsősorban egy gazdasági fejlesztés típusú szociálpolitikával lehet megoldani, ugyanakkor nem szeretnénk eltagadni és elhallgatni ennek az etnikai vonatkozásait is. Ez elsősorban a demográfiai trendek kérdése, tehát hogy miközben az európai társadalom alapvetően öregszik, aközben a romatársadalom aránya lendületesen nő az össznépességen belül.

Azok a feladatok, amiket mi vállalhatunk, azt gondolom, elsősorban olyan jó gyakorlatoknak az összegyűjtése, amelyek Magyarországon a probléma súlyossága ellenére mégiscsak jelen vannak, és figyelmet érdemelnek. Másrészt pedig a tagállamok szociálpolitikájának az olyan irányú megvizsgálása, hogy mennyiben erősíti a szociálpolitika a foglalkoztatáspolitikát, vagy mennyiben mutat abba az irányba, hogy a segély helyett sokkal inkább a munka felé orientálódjanak ezek a honfitársaink a különböző országokban, tehát ilyen értelemben a szociálpolitikának az összehangolására van lehetőség.

A másik dolog pedig az, amire szintén a franciaországi események irányították rá a figyelmet, hogy természetesen ennek a kérdésnek a közbiztonsági és a belbiztonsági részét sem lehet figyelmen kívül hagyni, ezen belül is a szervezett bűnözésnek az Európai Unión belüli együttműködése igencsak figyelemre méltó, és elég nagy szégyen lenne ránk nézve, ha a szervezett bűnözők jobban tudnának együttműködni, mint azok, akik ez ellen föllépnek. Azt gondolom, ez mindenképpen figyelmet érdemel.

Lényeges pontnak tartom még azt a kérdést, azt a fajta integrált megközelítést, amit mi a saját magyarországi cigánypolitikánkban érinteni szeretnénk, hogy egyszerre foglalkozunk a munkahelyteremtéssel, az oktatás kérdésével, a lakhatási körülmények javításával és az egészség fejlesztésével, hiszen ezek a honfitársaink tíz évvel korábban halnak meg átlagban, mint az egyébként is meglehetősen korán meghaló állampolgárok.

(14.30)

Tehát ezt a fajta komplex kezelést, az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatokat tudjuk felkínálni Európának.

Összefoglalóan annyit mondanék: az, hogy az elmúlt húsz esztendőben nemcsak a magyarországi romák helyzete, hanem bizony nagyon sok mélyszegénységben élő ember és közösség helyzete a volt kelet-európai, jelenleg közép-európai országokban romlott az előzőekhez képest. Ez egy olyan kihívás a demokrácia és az Európai Unió számára, ahol helyt kell állnunk, hiszen, ahogyan említettem, az a demokrácia szégyene lenne, ha egy diktatúra, ami húsz évvel ezelőtt véget ért, többet nyújtott volna vagy többet nyújtana ezeknek a honfitársainknak, mint az a parlamenti demokrácia, amelyben most élünk. Tehát ez ilyen értelemben az Európai Unió hitelességének és a demokratikus magyar kormány politikájának a próbája is, hogy tudunk-e lépni ebben az ügyben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vidékfejlesztési tárca nevében magam az agrár- és környezetpolitika területeihez kívánok hozzászólni. Ami az agrárterületeket illeti, a magyar EU-elnökség alatt napirendre kerülő agrárdossziék közül kiemelt jelentőségű lesz a közös agrárpolitika jövőjét, költségvetési helyzetét meghatározó bizottsági közlemény tárgyalása. Fontos napirenden szereplő téma továbbá a tejágazat helyzetével foglalkozó javaslat tanácsi tárgyalásának megindítása, a mezőgazdasági minőségpolitika átalakítása és az új állat-egészségügyi szabályozás kidolgozása. Aktív fellépést igényel továbbá a közös halászati politika reformjával kapcsolatos feladatok ellátása is.

Ami a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjét illeti, a bizottság 2010. november 17-én teszi közzé ezzel kapcsolatos közleményét. Magyarország 2013-at követően is erős, megfelelő forrásokkal ellátott, közös szakpolitika működtetését támogatja, úgy, hogy az első pilléres közvetlen támogatások fenntartása mellett határozottan erősödjön a második vidékfejlesztési pillér. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a vidékfejlesztés közegébe ágyazott agrárpolitika valósuljon meg. A mezőgazdaságnak a minőségi és biztonságos élelmiszer-ellátás mellett fontos környezeti, ökológiai, továbbá társadalmi, szociális, foglalkoztatási, regionális feladatokat is el kell látnia. Életképes vidék, fejlődő, a tájak adottságaihoz illeszkedő és a közjó szolgálatában álló, a kis- és közepes családi gazdaságok dominanciájára épülő minőségi mezőgazdaság nélkül elképzelhetetlen.

Ami a tejpiaci jogszabálycsomagot illeti, 2009-es súlyos válsága óta az ágazat stabilizálása politikai szempontból is kiemelt fontosságú. Az e területet érintő tanácsi jogalkotás a magyar elnökség alatt kezdhető meg, és a májusi tanácsülésen politikai megegyezés születhet.

Az élelmiszer-minőségbiztosítási csomagot illetően a közel két évtizede létező szabályozási struktúra és eljárásrend nagymértékű módosulása várható. A tervezett változtatás Magyarország számára is kiemelt jelentőségű. Az Európai Bizottság várhatóan 2010 végén mutatja be jogszabályjavaslatát. A magyar elnökség célja a vita megkezdése lesz.

A közös halászati politika reformjának prioritásai közül a haltenyésztés, az aquakultúra fejlesztése Magyarország számára közvetlenül is fontos, mivel az magában foglalja azokat a pénzügyi intézkedéseket, amelyek meghatározzák, milyen közösségi támogatásban részesülhet 2013 után a magyar haltenyésztés.

Ami a környezetpolitikai területeket illeti, a magyar EU-elnökség prioritásai között a vízpolitika, az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség védelme, a fenntartható nyersanyag-gazdálkodás és a GMO-k köztermesztésbe vonásának új szabályozása szerepel.

A vízpolitikát illetően Magyarország számára kiemelt prioritás a vízkészletek védelme és az integrált, fenntartható vízgazdálkodás. Alapvető fontosságú a víz keretirányelv megfelelő szintű végrehajtása, továbbá a vízzel összefüggésben jelentkező extrém események okozta károk mérséklése, megelőzése. Elnökségünk célja a Duna-stratégia véglegesítése is, fontos szerepet kívánunk játszani annak nemzetközi szintű koordinációjában.

A biológiai sokféleség egyezmény kapcsán a közeljövőben tartandó nemzetközi konferencia értékeli az úgynevezett 2010. évi biodiverzitás célkitűzés megvalósulását. Kiemelt feladat, hogy a részes felek elfogadják a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a hasznosításukból származó hasznos, igazságos megosztásával kapcsolatos szabályrendszert.

A fenntartható anyaggazdálkodást illetően elnökségünk idején várható a bizottság javaslata az erőforrások hatékony felhasználásához vezető útitervről, ideértve a fenntartható anyaghasználatot, termelést és fogyasztást, valamint a hulladékgazdálkodást is.

Végül a genetikailag módosított szervezetek, azaz a GMO-k köztermesztésbe vonásának új szabályozását illetően az Európai Bizottság új javaslata nagyobb hatáskört biztosítana a tagállamoknak. Lehetővé tenné számukra, hogy a hatályos jogszabályok alapján engedélyezett GMO-kra vonatkozóan további védintézkedéseket alkalmazzanak. Magyarország kezdettől fogva támogatta a nagyobb tagállami hatáskör biztosítását célzó kezdeményezéseket, és a 2006. évi országgyűlési határozatnak megfelelően továbbra is fenn kívánjuk tartani hazánk GMO-mentességét.

Köszönöm a meghallgatást (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar európai uniós elnökség a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot is több fontos területen érinti. Meghatározó szerepünk van és lesz az energia, a közlekedés és a kohéziós politika területén.

A közlekedéspolitikában a magyar elnökség napirendjén szereplő legtöbb kérdés szakpolitikai szempontból nagy jelentőségű, és kifejezetten érzékeny a markánsan eltérő tagállami érdekek miatt. Az európai közlekedéspolitikát 2020-ig meghatározó stratégiai javaslatokat tartalmazó Fehér könyv esetében célunk, hogy a 2011. június 16-án sorra kerülő közlekedési tanácsülésen tanácsi következtetések szülessenek róla. A közlekedés-infrastruktúra finanszírozása szempontjából kulcsfontosságú a transzeurópai közlekedési hálózat meghatározására és finanszírozására vonatkozó bizottsági javaslat, amelyről a magyar elnökség 2011. február 7-én és 8-án informális miniszteri találkozót szervez.

Az első vasúti jogszabálycsomag átdolgozása elhúzódhat, különösen a személyszállítás liberalizációjával és a nemzeti vasúti intézményrendszer függetlenségével kapcsolatos véleménykülönbségek miatt. A nehéz tehergépjárművek infrastruktúra-használati díjáról szóló úgynevezett Eurovignette irányelv módosításáról a Közlekedési Tanács 2010. októberi ülésén a belga elnökség politikai megállapodást ért el, így a magyar elnökség feladata lesz, hogy megkísérelje az úgynevezett második olvasatos megállapodást az Európai Parlamenttel.

A távközlési és információs társadalommal kapcsolatos témák körében az európai digitális menetrendben kijelölt kulcsintézkedések megvalósításának folytatására lehet számítani. E tekintetben az első digitális közgyűlésre való felkészülésre kell koncentrálnunk. Jogalkotási területen az európai rádióspektrum politikai programról első olvasatban történő megállapodás elérése, továbbá az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség mandátumának meghosszabbítása és modernizálása kapcsán a megállapodás eléréséhez komoly politikai vitákra számítunk.

Az energiapolitika területén elsősorban nem jogszabály-alkotási, hanem nagy stratégiai jelentőségű dossziék állnak a tárgyalások központjában. A magyar elnökség alatt elfogadandó közép- és hosszú távú stratégiák, a 2011 és 2020 közötti energiapolitikai cselekvési terv, illetve a 2050-ig tartó útiterv egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai gazdaság megteremtését szolgálják. A magyar elnökség egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz a 2011. február 4-én Brüsszelben megrendezésre kerülő energiabiztonsági Európa Tanács.

A szintén a tárcánkhoz tartozó kohéziós politika jövőjével kapcsolatos vita az elmúlt hónapok során érzékelhetően intenzívebbé vált. Az új irányokat megfogalmazó ötödik kohéziós jelentés 2010. november 10-én jelenik meg. Hazánk az erős kohéziós politikában érdekelt, ezért nem támogatjuk az egyes ágazati politikáknak a kohéziós politika forrásainak rovására történő erősítését.

(14.40)

A kohéziós politikának továbbra is jól finanszírozott, az Unió egészére, az összes régióra kiterjedő szakpolitikának kell maradnia, csak így lehet valódi közösségi politikának tekinteni, és súlyát, valamennyi tagország érdekeltségét megtartani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én még négy kérdéscsokorral folytatnám a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó különböző kérdéseknek, dossziéknak a sorát.

Először is mindenekelőtt a kulturális sokszínűség kérdését, hiszen Magyarország számára, ha a nemzetpolitikát tekintjük, talán ez lesz a legfontosabb prioritás a következő fél évben. A kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése Magyarország kiemelt elnökségi prioritásai közé tartozik, amely bekerült szerencsére a belga-spanyol-magyar elnökségi trió 18 hónapos stratégiai keretprogramjába is, tágabb értelemben a polgárokhoz közelebb álló Európa megvalósításának célját támogatva.

A magyar javaslatok a civil kezdeményezések felkarolását célozzák, nem a kormányoknak kívánnak kötelezettségeket előírni. Konkrét támogatási lehetőségeket keresünk az uniós költségvetésben a civil kezdeményezések számára, például támogatást a többkultúrájú régiókban egymás nyelvének elsajátítására vagy például egymás kultúrájának megismerésére.

Az épített és a tájképi környezet, valamint a szellemi örökségi védelem ügyének előmozdítása szintén fontos részterület itt. A téma lehetőséget kínál a különböző vallások békés egymás mellett élésének és a vallásközi párbeszédnek a hangsúlyozására, valamint a kulturális sokszínűség és a sport kapcsolatának felvetésére.

Szintén fontos kérdéskör - amely a Bel- és Igazságügyi Tanácshoz tartozik a KIM feladatkörén belül - elsősorban az alapvető jogok és azon belül a kisebbségek jogainak védelme mint kiemelt magyar prioritás. Ugyanúgy a Bel- és Igazságügyi Tanácshoz tartozik az Európai Unió alapjogi politikájáról szóló közleményének a Bizottság által már tárgyalt változata, miszerint az Unió alapjogi chartájának végrehajtásáról szóló első éves jelentés elnökségünk alatt lát majd napvilágot. E két dokumentum megfelelő alkalmat ad az alapvető jogok mint horizontális magyar prioritás tárgyalására, eredmények elérésére, a napirenden tartására ennek az egész témakörnek.

Szintén már benne volt a lisszaboni szerződésben is, hogy az Európai Uniónak csatlakoznia kell az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Ez a csatlakozás, amely mind az Európai Uniónak, mind pedig a tagállamoknak, a polgároknak érdeke, jelzi, hogy az Unió elkötelezett az alapjogok magas szintű védelmének biztosítása mellett. Ugyanakkor a csatlakozás az egyik legkifejezettebb formája annak, hogy az Unió nemcsak egy gazdasági-pénzügyi közösség, hanem egy értékközösség is. Ezt a csatlakozási folyamatot a magyar EU-elnökség szeretné mindenképpen gyorsítani.

Nagyon fontos a személyes adatok védelmére vonatkozó egységes belső biztonsággal kapcsolatos bűnügyi és egyéb adatcsere, aminek egy fontos részleágazása az EU és az USA közötti megállapodás, amely a személyes adatok védelméről szól és azoknak a kiadhatóságáról, a terrorizmus és más bűncselekmények megelőzése érdekében.

Szintén tervünk az új öröklésjogi rendelet továbbfolytatása, amely egyszerűbbé teszi, és kölcsönösen elismerhetővé teszi az egymás országaiban lefolytatott hagyatéki eljárásokat. A Versenyképességi Tanács témáiról már Cséfalvay államtitkár úr is tett említést, de én is folytatnám, hiszen nagyon fontos feladatunk az európai uniós szabadalom létrehozatalának a továbbvitele, amely egy igen hosszú folyamat, mint oly sok minden más az Európai Unióban, és számos ország tett már kísérletet ennek a bevezetésére elnöksége alatt. Így a belga elnökség is ezt teszi, a kompromisszum érdekében kíván előrelépni, mi is ezt fogjuk folytatni.

A közös jogkezelő szervezet szintén szerzői jogi témakörben említendő, amely főleg az árvaművek, a szerző nélküli művek vagy elveszett szerzői művek gondozásával kapcsolatban fontos számunkra. Szintén foglalkozni fogunk prioritásként a fogyasztói jogokról szóló irányelv, négy irányelv egységes szerkezetbe foglalásával.

Feladatunknak tekintjük az európai zártkörűen működő részvénytársaságnak a svéd elnökség alatt elbukott vagy nem létrejött szabályozási környezetének a kialakítását. Ha ebben előre tudnánk lépni, az mindenki számára egyértelműen kiemelt eredmény lenne. Ez a kis- és középvállalkozók versenyképességét növelné, nyilvánvalóan az adminisztráció csökkentésével és a különböző cégmobilitási tényezőknek a javításával. Ugyanígy fontos nekünk a társasági jogi irányelvek módosítása, főleg a cégjegyzékek adatcseréjének összekapcsolásával kapcsolatban.

A gyerekszegénységről pedig csak röviden annyit mondanék, hogy az EU 2020 stratégiai prioritásai közé bekerült, és Magyarország ebben is kíván előrelépni, hiszen Magyarországon, mint azt Balog Zoltán államtitkár úr is mondta, nagyon sok területen jelenik ez meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak. Amennyiben államtitkár úrnak további időre lesz szüksége, akkor természetesen a frakció időkerete terhére tudja végigmondani a beszédét.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A soros magyar elnökséggel kapcsolatban a Belügyminisztériumot érintő feladatokról szeretnék beszélni, elsődlegesen a Magyarországon megrendezésre kerülő elnökségi rendezvények biztosításával kapcsolatos feladatokat jelentik ezek. Másrészt az egyik legfontosabb tanácsi formáció, a Bel- és Igazságügyi Tanács belügyi részének és ehhez tartozó számos döntés-előkészítő munkacsoportnak, bizottságnak az elnöklését és az ülések tartalmi előkészítését, amit a tárca és az önálló belügyi szervek állományából kijelölt mintegy 60 fős szakértői gárda végez.

A BM és az önálló belügyi szervek az elnökséghez kapcsolódóan több mint harminc, hazánkban tartandó szakértői rendezvényt készítenek elő. Ezek jelentős részét takarékossági okokból a tárca Roosevelt téri központi épületében fogjuk megtartani. Szeretném kiemelni feladatként a stockholmi program végrehajtását, ennek érdekében jelentős erőfeszítéseket fogunk tenni.

Tisztelt Országgyűlés! Elnökségi programunkat alapvetően az Európai Bizottság által már benyújtott vagy benyújtani tervezett javaslatok és a korábbi elnökségek alatt tárgyalt áthúzódó tervezetek határozzák meg, de ésszerű számban, kapacitásainkhoz és szakmai szervezetek által felvetett valós szükségletekhez igazodva saját kezdeményezéseket is be kívánunk nyújtani, kapcsolódva a 2009 folyamán a spanyol és belga partnerekkel közösen kidolgozott trióprogramhoz.

A sikeres elnökség érdekében a Bizottsággal, az Európai Parlamenttel a legszorosabb együttműködésre törekszünk. Szintén nagyban építünk az utánunk következő lengyel elnökséggel való szoros kooperációra, amelynek a kereteit a lengyel kollégákkal megteremtettük.

Legfontosabb elnökségi prioritásaink a belügyi területen az egyeztetések mostani állása szerint az alábbiak. Az első: a szervezett bűnözés elleni harcnak magas szinten való napirenden tartása, az új fenyegetések áttekintése, összekapcsolva a keleti partnerség és a számítástechnikai bűnözés kérdéseivel, ennek keretében a számítógépes bűnözés elleni harcról konferenciát is szeretnénk tartani. A második: a keleti partnerség migrációs folyamatának továbbvitele. A harmadik a közlekedésbiztonság, ennek keretében a tagállamok között a közlekedési jogsértések elkövetőiről való gyors és hatékony információáramlás megteremtése, ezen túlmenően kiemelt feladatként tekintünk Bulgária, Románia csatlakozására a schengeni térséghez, amelyet minden eszközzel elő kívánunk segíteni. Az utasadat-nyilvántartási dosszié részben a harmadik országokkal való együttműködésben, részben az Unión belüli PNN-rendszer létrehozásához alapul szolgáló jogszabálytervezet tárgyalásainak megkezdése.

Előrelépést kívánunk elérni a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításában annak érdekében, hogy ennek 2012-es céldátuma tartható legyen. A legális migráció terén a Bizottság által nemrég benyújtott két irányelvjavaslat - idénymunkások és vállalaton belüli áthelyezettek beutazása és tartózkodása - tárgyalásainak lehetőség szerinti lezárására fogunk törekedni. A magyar elnökség előtt álló jelentős kihívásként tekintünk a vízuminformációs rendszer, a VIS működésének megkezdése, a schengeni információs rendszer második generációjának, a SIS II-nek a további fejlesztésére.

Feladataink között a külkapcsolati vetület sem elhanyagolható, hiszen vezetni kell az uniós delegációt az USA-val, Oroszországgal és Ukrajnával megrendezésre kerülő miniszteri szintű találkozókon, melyek közül az EU-USA-találkozóra hazánkban kerül sor.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Most megadom a szót Hörcsik Richárd úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Külügyminiszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hát, ezt is megértük, hogy a tisztelt Ház falai között a rendszerváltoztatás huszadik évében végre a képviselők már nem a csatlakozás időpontjait latolgatják, nem is a felkészülés minőségét kritizálják, vagy éppen a belépés, illetve a tagság szaldójáról vitatkoznak, mint tettük ezt a kilencvenes évek óta nyolc alkalommal a Szájer József, egykori bizottsági elnök által kezdeményezett európai uniós vitanapokon, hanem immáron az ország európai uniós elnökségének a jövő évi teendőiről tudunk vitatkozni.

(14.50)

Remélem, hogy velem együtt, aki közel két évtizede foglalkozik e Ház falai között az európai ügyekkel, mindenki átérzi e vitanap jelentőségét és minőségi változását. Hála istennek, magunk mögött tudhatjuk az európai integráció igen rögös két évtizedét, és ma már, hála istennek, arról beszélhetünk, hogy Magyarország elnökségével kapcsolatban milyen hazai és milyen európai elvárásoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy történelme során először egy sikeres elnökséget tudjon lebonyolítani.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, történelmi kihívás előtt állunk. A kérdés az, vajon tudunk-e élni ezzel a páratlan lehetőséggel, vagy ezt is elhibázzuk, mint oly sok mindent például az elmúlt ötven év során. Mert nemcsak Európa, hanem az egész világ szeme rajtunk 2011. január 1-jétől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy mondatban kellene meghatározni az európai uniós elnökségünkkel kapcsolatos elvárásainkat, azt mondhatnám, hogy a cél legyen ambiciózus, a megközelítés pedig realista. A cél tehát mindnyájunk számára egyértelmű, üljünk a parlamenti patkó bármely székében is: egy sikeres magyar európai elnökség végrehajtása, hiszen közösen böjtöltük ki a tagságunk lehetőségét. A jövő évtől pedig egy magasabb osztályba léphetünk. Ilyen még nem volt, hogy 2011. január 1-jétől a Magyar Köztársaság kormányának a feladata lesz, hogy az Európai Tanács munkáját fél éven át vezesse, innentől kezdve ránk irányul nemcsak Európa, hanem az egész világ figyelme. Ahogy a finn külügyminiszter úr pár héttel ezelőtt mondta a Külügyminisztériumban, ha Orbán Viktor felhívja Barack Obamát, akkor bizony az amerikai elnök fel fogja venni a telefont, hiszen az elnökség fél éve alatt Magyarország lesz a felelős az Európai Unió irányításáért. A Tanács soros elnökségét ellátó Magyarország a féléves időszak alatt meghatározhatja az Európai Unió egészének az arculatát, mondhatni: stílusát. Az elnökség intézménye tehát rendkívül komoly presztízs, ugyanakkor hatalmas felelősség is.

De hangsúlyoznom kell az egyfajta realista megközelítését is az elnökségünknek, mert félreértés ne essék, nem az egész Unió irányítását vesszük át, csak a legfontosabb intézményét, a Tanácsét, ahol szem előtt kell tartanunk a többi 26 tagállam érdekeit is, és törekednünk kell a kompromisszumokra. A jó elnökség legfőbb jellemzője, hogy a konfliktusos helyzetekben ügyes kompromisszumokkal oldja meg, ugyanakkor váratlan események kezelésére is felkészül. Ne legyenek túlzott illúzióink! A magyar elnökség programja 75 százalékban előre meghatározott, a belga elnökségtől örökölt programokból áll, és az Unió politikai napirendje már most előrevetíti azt, hogy jövőre mivel kell foglalkoznunk. A fennmaradó 25 százalék napirendjét pedig az előre nem látható események fogják kitölteni, és csak nyolcadrész marad az elnökségi programban arra, hogy egy sajátos magyaros ízt kapjon.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója meg van győződve arról, hogy a magyar kormány a lassan véglegessé formálódó elnökségi programjával és annak prioritásaival sikeresen fogja teljesíteni a rá váró feladatokat 2011. január 1-jétől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió intézményei és a 26 tagország azt várja Magyarországtól, hogy gyors és hatékony munkájával egy sikeres elnökséget bonyolítson le. A 27. tagország pedig Magyarország. Magyarország polgárai legalább ilyen elvárással tekintenek a következő fél év elé. A jó elnökség célja egyrészről tehát az, hogy az Unióban Magyarország megtépázott tekintélyét, amit 2002 után fokozatosan elveszítettünk, megpróbáljuk visszaszerezni. Ez nemcsak a nemzeti összefogás kormányának az érdeke, és itt engedjék meg, hogy idézzem Willem J. van der Vegt urat, a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjának szavait, amit éppen bizottságunk elmúlt heti ülésén hangsúlyozott: "A 2011-es EU-s elnökség jelentős esély Magyarország számára, hogy az eddigiektől eltérő módon helyezze el az országot Európa térképén, széles értelemben megmutatva értékeit." Emlékezzünk csak: 2004-ben Magyarország a csatlakozandó országok között hol az első, a második és a harmadik helyen volt, ma bizony sok tekintetben az utolsók között kullogunk. Úgy vélem, hogy elnökségünk a magyar pozíció javítására ad lehetőséget, ugyanis a jó elnökség már középtávon is pozitív hatással lehet az ország tekintélyére, érdekérvényesítő képességeire.

A jó elnökség másik célja lehet, hogy a magyar polgárok előtt visszaszerezzük az Unió megtépázott tekintélyét. Figyelmeztető jel, hogy 2002-ben a magyar polgárok mintegy 66 százaléka vélte úgy, hogy jó lesz a csatlakozás. Ma, 2010-ben pusztán 37 százaléka támogatja az uniós tagságunkat. Éppen itt az ideje, hogy például a magyar vállalkozók és az Unió közé emelt bürokratikus barikádokat elbontsuk, mutassuk meg, hogy igenis lehet a magyar nemzeti érdekeket képviselni és megvalósítani például a magyar kis- és közepes vállalkozások területén, és ez nemcsak a jövőre induló Széchenyi-tervben valósulhat meg, hanem az elnökségünk féléves munkájában is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen még nem volt az uniós tagságunk elmúlt öt esztendejében, hogy a Magyar Köztársaság kormányának a programja ennyire egybevágjon a jelenleg futó uniós kezdeményezésekkel. Úgy vélem, hogy ez nagymértékben megkönnyíti a polgári kormány mozgásterét, bizonyítandó, hogy ha a kormány egyfajta jó katalizátor, akkor a magyar polgárok a zsebükkel is megérezhetik az uniós tagságunk előnyeit, mint számos régi tagországban erre van példa a '80-as, '90-es években. Véleményem szerint a magyar nemzeti érdekek szempontjából jó helyzetben vagyunk, hiszen az EU napirendjén olyan ügyek és célok szerepelnek, amelyek nagymértékben egybeesnek a magyar polgárok és a nemzeti összetartozás kormánya saját törekvéseivel.

Engedjék meg, hogy itt gratuláljak Martonyi János külügyminiszter úrnak, hogy a magyar elnökség programja a polgár közeli Európa megteremtése, ami az emberi tényezőre épül, középpontjában a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás áll. Úgy hiszem, hogy éppen itt van az ideje, hogy a polgárok mindennapjait érintő gyakorlatias programokról beszéljünk, ezért üdvözlendő, hogy a magyar elnökség kiemelt figyelmet kíván szentelni a munkahelyteremtés motorjának számító kkv-k helyzetének a javítására.

Tisztelt Elnök Úr! A magyar elnökség prioritásait tekintve megállapíthatjuk, hogy döntő többségüket illetően azonosak az Európai Unió integráció prioritásaival. Lássunk néhányat röviden! 1. Nagy jelentősége van igenis annak, hogy az új tízéves gazdasági uniós stratégiát, az Európa 2020-at éppen magyar vezetéssel indíthatjuk útjára. 2. Annak is van jelentősége, hogy a közös agrárpolitika régen áhított reformja prioritásainak a meghatározása a mi elnökségünk alatt történik. 3. Az utóbbi évek energiaválsága pedig azt mutatta meg, hogy mennyire szükség van egy közös energiapolitika létrehozására. Magyarország ebben a kérdésben is előrelépést kíván elérni.

Végül pedig, ami szintén rendkívül izgalmasnak ígérkezik, hogy az Európai Bizottság év végén beterjesztendő, Duna-régióról szóló javaslata a magyar elnökség idején lesz végső formába öntve. Ennek a jelentőségét jól mutatja, hogy ez az Unió második transznacionális makrorégiós területfejlesztési stratégiája lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága elnökeként végül szólnom kell a parlament szerepéről is. A lisszaboni szerződés hatálybalépésével a nemzeti parlamentek szerepe az Európai Parlamenttel együtt rendkívül megnövekedett. A jó elnökség teljesítéséhez bizony hozzátartozik a tagállami parlamentek közötti harmonikus együttműködés, amelynek kiindulási pontja a soros elnökség alatt megrendezett parlamenti események, az EU-bizottsági elnökök februári találkozója és a májusi COSAC plenáris ülése, ahol több mint 300 uniós és európai parlamenti képviselő vesz részt. A parlamentek szerepe természetesen a kormányzati szerephez képest kiegészítő jellegű, ám rendkívül fontos, hogy ezen a téren is jól teljesítsünk. Az európai ügyek bizottsága kezdetektől fogva kiemelt figyelemmel kíséri az elnökség kérdéseit, utoljára éppen tegnap hallgattuk meg Martonyi János miniszter urat és Győri Enikő államtitkár asszonyt.

(15.00)

Ezúttal ismét meggyőződhettünk, hogy az uniós elnökségünkre való felkészülés szakszerűen halad, a magyar kormány, illetve a külügyi kormányzat készen áll arra, hogy január 1-jétől egy sikeres elnökségi periódust bonyolítson le.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség úgy véli, hogy az Európai Unió Tanácsa magyar elnökségének sikere az egész ország minden polgárának a sikere lehet. Meggyőződésünk, hogy minden felelős politikai erőnek csak egy célja lehet, hogy Magyarország ezt a feladatot a lehető legmagasabb szinten teljesítse. Nincs olyan belpolitikai érdek, ami mindezt felülírná. Ezért üdvözlendő, hogy a polgári kormány a parlamenti pártok számára meghirdette az elnökség ideje alatt a pax presidentiaet, az elnökségi békét. E konszenzus a közös cél miatt rendkívül fontos, nehogy a cseh elnökség sorsára jussunk.

Frakciónk ennek jegyében kezdeményezte a mai országgyűlési politikai vitanapot. A sikeres magyar európai elnökség lebonyolításához mind a magyar kormánynak, mind a parlament pártjainak és az e programban nagy számban részt vevő magyar polgároknak sok sikert kívánok.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő kívánja ismertetni.

Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak. Öné a szó.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a szót.

Az Európai Unióhoz történő 2004. évi csatlakozásunk óta eltelt időszakban kétségkívül a következő, a 2011. év első felében lesz Magyarország integrációs politikájának legnagyobb kihívása. Nemcsak Magyarország Európai Unióban való nemzeti érdekeinek érvényesítése a tét, hanem az is, hogy hazánk demonstrálja elkötelezettségét az Európai Unió értékei mellett és képességét az Európai Unió fejlődéséhez való hozzájárulást illetően.

Hazánk elnökségi tevékenységét elsősorban azon fogják partnereink lemérni, hogy miképpen járultunk hozzá az európai napirend továbbviteléhez, az Európai Unió működőképességéhez és eredményességéhez. Tudnunk kell, hogy a magyar elnökségi teljesítmény hosszú időszakra befolyásolja hazánk nemzetközi, mindenekelőtt európai megítélését. A Magyar Szocialista Párt az európai fejlődés, az európai eszmék, az Európai Unió erősödése mellett mélyen elkötelezett pártként alapvetően érdekelt a 2011. év januárjában kezdődő magyar EU-elnökség sikerességében. Ehhez, ami nemcsak a kormány, nemcsak az ellenzék, hanem az egész ország sikere lenne, készek és képesek vagyunk aktív támogatással hozzájárulni.

A magyar EU-elnökségre való felkészülés a szocialisták kormányzása idején indult, és a jelenlegi kormány fogja ezt befejezni. Az elnökségi feladatok ellátása most a Fidesz-KDNP-kormány felelőssége, amelyhez mi, szocialisták szaktudásunkkal, tapasztalatunkkal, kapcsolatainkkal és politikai tőkénkkel egyaránt készek vagyunk hozzájárulni.

Mindenkinek tudatában kell lennie, hogy az EU-elnökségi feladatok eredményes ellátása nemcsak óriási lehetőség hazánk számára, hanem rendkívül komoly felelősséggel járó feladat. Ez a kihívás széles körű nemzeti konszenzust igényel. Az elmúlt húsz év integrációs folyamatában sokadszor fordul elő, hogy egy feladatot valamely párt vezette kormány kezd meg, és a befejezés a következő kormányra hárul. Így volt ez az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésnél, a tárgyalásoknál, majd azok befejezésénél is így van, és ez így lesz most is.

A siker és az eredményesség számos tényezőtől függ, így belpolitikai feltételektől, az elnökségi feladatokra való felkészüléstől és a megfelelő szakembergárda tevékenységétől is. A belpolitikai feltételek közül alapvető fontosságú, hogy a kormányoldal is az együttműködésre törekedjen az ellenzéki pártokkal és a civil társadalommal. Olyan belpolitikai légkört kell teremteni, amelyben érvényesülnek az alapvető európai értékek és normák. Ezek közé tartozik az érdemi párbeszéd. Sajnálatos módon azt tapasztaljuk, hogy a kormány részéről ez a szándék eddig csekély mértékben nyilvánult meg, ha igen, akkor inkább csak formálisan. Ebből a szempontból üdvözöljük a mostani politikai vitanapot, és abban bízunk, hogy tanácskozásunk végén érdemi előrelépésről fogunk tudni számot adni a magyar közvéleménynek.

A belpolitikai feltételek közül most is hangsúlyozzuk, hogy Magyarországnak nem lehet más útja, mint a demokratikus intézmények demokratikus működtetése. Úgy látjuk ugyanakkor, hogy az elmúlt hónapokban növekvő hazai és nemzetközi elégedetlenséget vált ki a demokratikus intézményrendszer viharos gyorsaságú leépítése. Elég itt a médiatörvényre vagy az Állami Számvevőszék elfoglalására gondolnunk. A kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy a következő félévben a magyarországi fejlemények az európai közvélemény számára a szokásosnál is fontosabbak lesznek, országunk az európai figyelem középpontjába fog kerülni.

Egy példát hadd emeljek ki. Rendkívülien aggályosnak tartjuk, hogy a kormány az alkotmányozási folyamatot éppen a magyar elnökség időszakára kívánja időzíteni. Látható, hogy abban az időszakban, amikor belpolitikai nyugalomra van szükség és a konszenzusos elemekre kell helyezni a hangsúlyt, a kormány által erőltetett alkotmányozási folyamat és annak eddig megismert tartalma súlyos belpolitikai feszültségekhez fog vezetni.

És ezen a fórumon is szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy mennyire fontos a társadalmi tájékoztatás szükségessége. Magyarország EU-elnöksége kivételes és páratlan alkalmat jelent a magyar társadalom Európa-tudatosságának erősítésére. Éppen ezért engedjék meg, hogy egy apró javaslattal éljek. A magyar társadalomnak küldött jelzés lehet, amit érdemes lenne a kormánynak átgondolnia. A korábbi években megszoktuk, hogy hivatalos alkalmakkor a magyar zászló mellett az európai zászló is jelen van a rendezvényeinken. Ez kifejezte, hogy erős Magyarországot akarunk egy erős Európában. Most ezzel szemben azt látjuk, hogy eltűnt az európai zászló az elnökségi feladatokra készülő magyar miniszterelnök megjelenésein, eltűnt az európai uniós tagságunkat kifejező szimbólum.

Tisztelt Ház! Az elnökségi kihívás nagyságrendjének megfelelően a felkészülés már évekkel ezelőtt megindult, és az előző kormányok ezt széles spektrumban folytatták. Folyamatos egyeztetés zajlott az Európai Unió meghatározó intézményeivel, az elnökségi triót ellátó országokkal, kidolgozásra került az elnökségi trió programja, folyamatos volt a szakértői, szakmai és nyelvi továbbképzés és a többi.

Az előző kormány létrehozta és folyamatosan működtette a konszenzusteremtés egyik legfontosabb fórumát, a parlament elnökségi munkacsoportját. Itt engedjék meg, hogy megköszönjem Németh Zsolt képviselőtársamnak a munkáját, aki akkoriban társelnöke volt ennek a bizottságnak, hiszen valóban konszenzusra törekvés jellemezte ezt a bizottságot.

Mindezen kérdésekben a jelenlegi kormány megalakulása óta komoly törést tapasztalunk. Az eltelt közel öt hónapban az elnökségi munkacsoport mindössze egy alkalommal ülésezett. Így nem teljesen világos előttünk, hogy a kormány végül is milyen prioritásokra kívánja építeni az elnökségi tevékenységet. Hallunk fontos szándékokról, például a romaintegráció kérdéséről, de ennek részleteiről szakmai megbeszélés nem történt. Remélem, a mai vita tisztázza ezeket a kérdéseket.

Emellett példátlan mértékű tisztogatást hajtott végre a kormány a köztisztviselői kar körében, ami fokozottan érintette az európai uniós elnökséget előkészítő szakértői gárdát. Évtizedek óta európai uniós területen dolgozó szakértőket mozdított el a kormány, és ültetett helyükre új embereket, ezzel veszélyeztetve a felkészülést. Tudomásunk van arról, hogy az Európai Bizottság illetékesei ezt az aggasztó helyzetet már magas szinten is a magyar kormány tudomására hozták. Azt kérjük a kormánytól, hogy az ország érdekében fontolja meg ennek a tisztogatásnak a folytatását ezen a területen.

Aggodalommal látjuk azt is, hogy az EU-tagállamokkal ilyenkor az elnökség előtt szokásos diplomáciai érintkezések nagyon alacsony szintűek. A magyar kormány tagjai és tagállami partnerei között olyan személyes kapcsolatoknak kell kialakulniuk, amelyek lehetővé teszik az uniós ügyekben való sikeres egyeztetést és kompromisszumkötést. Különösen fontos feladat hárul e téren a miniszterelnökre. A felkészülés hátralevő hónapjaiban intenzív diplomáciai érintkezéseket kell megvalósítani minden szinten a megfelelő kapcsolatrendszer kialakítására és létrehozására. Sürgősen gondoskodni kell arról, hogy valamennyi EU-tagországba kinevezésre kerüljenek a magyar nagykövetek, hiszen az elnökségi időszakban még inkább hangsúlyossá válik a tagállami diplomácia. Az átgondolatlan nagyköveti hazahívások miatt három hónappal a magyar elnökség kezdete előtt egy sor meghatározó EU-tagállamban, például Londonban vagy éppen Hágában nincsen kinevezett vezető a nagykövetségek élén.

Kollégáimmal együtt erről a kérdésről több dimenzióban fogunk a nap folyamán beszélni, ezek közül most néhány általános érvényűt hadd emeljek ki. Az európai uniós közérdek előmozdítása és az összeurópai célkitűzések következetes képviselete fontos az eredményesség és a sikeresség szempontjából. A magyar elnökség akkor lehet sikeres, ha az uniós szinten megjelenő alapvető kihívásokban és vitás kérdésekben hozzájárul a valamennyi tagország számára elfogadható megoldás kimunkálásához.

A másik, sajátos nemzeti érdekeink érvényesítésének hatékony módszere az lehet, hogy azokat összhangba hozzuk a közös európai gondolkodással.

(15.10)

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az európai politika fő irányaitól elkülönülő, egyedi tagállami érdekek megjelenítésének nem az uniós elnökség a megfelelő színtere.

A harmadik: a magyar elnökségnek hozzá kell járulnia az Unió nemzetközi akcióképességének erősítéséhez. Felkészültnek kell lenni arra, hogy reagálni tudjunk a nemzetközi élet meghatározó fejleményeire, és irányt tudjunk adni az ezzel kapcsolatos európai gondolkodásnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fontosnak tartjuk és egyetértünk, hogy az összetett és széles körű elnökségi feladatok ellátásában megjelenjenek a megfelelő nemzeti súlypontok, a magyar elnökségnek legyen nemzeti karaktere. Szeretnénk, hogy az elnökségi időszak végén az európai és a magyar közvélemény egyaránt képes legyen a magyar elnökséget beazonosítani. Éppen ilyen területnek tekintjük a következőket.

A magyar elnökség vigye előre az EU-bővítési folyamatot. Sikerének tekintenénk a horvát csatlakozási tárgyalások lezárását a magyar elnökségi időszakban, a török csatlakozási tárgyalások előrehaladását és balkáni szomszédaink európai integrációs folyamatának felgyorsítását.

A magyar elnökség demonstrálja elkötelezettségünket a keleti szomszédainkkal való kapcsolatok erősítésére és érdemibbé tételére. A 2011 májusában Magyarországon megrendezendő keleti partnerség csúcstalálkozó eredményessége ebben mérföldkő lehet.

A harmadik: fontosnak tartjuk, hogy a romaintegráció kérdése az európai politika napirendjére kerül. A magyar elnökségre komoly felelősség hárul abban, hogy hozzájáruljon a Bizottság európai romastratégiájának kidolgozásához és tagállami vitájához.

Negyedszer: szeretnénk, ha a magyar elnökség időszakához lényegi előrelépés kötődne az európai energiapolitikai együttműködés fejlesztésében.

Ötödször: a Duna-stratégia tartalommal való kitöltése és elfogadása szintén nemzeti magyar érdeket szolgálna.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni és egyértelművé tenni itt a magyar parlamentben, hogy a siker közös ügyünk mindenféleképpen, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül. Mi, szocialisták ebben a folyamatban partnerek kívánunk lenni, és azt kérjük a kormánytól, hogy ők is legyenek partnerek ahhoz, hogy a Szocialista Párt tudjon segíteni ott és olyan formában, ahol ezt a kormány helyesnek és jónak tartja. Magyarország mindig Európa része volt, és csatlakozásunk egyfajta intézményes csatlakozást jelentett pusztán csak az európai értékekhez. Elnökségünk pedig az Európai Unión belüli presztízsünket növelheti, erősítheti, ami a későbbi nemzeti érdek képviselete szempontjából komoly horderővel bírhat. Éppen ezért minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsük, támogassuk, hogy fél év múlva Magyarország egy sikeres EU-elnökségi perióduson legyen túl.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Bizottság magyar tagjaként öt év alatt tíz soros elnökséggel dolgoztam együtt, adó- és vámpolitikai biztosként közvetlen partnerem mindig az adott ország pénzügy-, illetve gazdasági minisztere volt, de alkalmam volt általában is figyelemmel kísérni a soros elnökségi feladatok ellátását, megfigyelni, hogy min múlik a siker, és min múlik a kudarc.

Tapasztaltam, hogy az értékelést a soros elnökségi feladatok ellátásáról nem a soros elnök országának kormánya, hanem a többi 26 tagállam és az uniós intézmények, mindenekelőtt az Európai Bizottság és az Európai Parlament alakítják ki. Ez az értékelés attól függ, mennyire sikerült előremozdítani a közös érdekek, a közösségi politikák érvényesülését, mennyire sikerül a szükséges kompromisszumokat kialakítani. Fontos tapasztalat, hogy a soros elnökség hat hónapja nem a sajátos, nem az egyedi nemzeti érdekek érvényesítésének az ideje. Adóügyekben, ahol egyhangú döntések szükségesek, ahol minden tagállamnak vétójoga van, számos alkalommal tapasztaltam, hogy egy-egy pénzügyminiszter saját országa érdekeivel összhangban vétójával akár többször is megakadályozta egy-egy javaslat elfogadását, soros elnökként viszont mindent megtett ugyanennek a kérdésnek, ugyanennek a javaslatnak az elfogadtatásáért. Mindehhez empátia, kompromisszumkészség, bölcsesség kell, az, hogy ne legyőzni, hanem meggyőzni próbálja a többi 26 tagállamot.

Ha a magyar kormány nem szabadságharcként fogja fel a soros elnökséget - és remélem, nem annak fogja föl -, hanem a közös érdekek, a közösségi politikák érvényesítésére összpontosít, akkor hosszú távon növelni fogja Magyarország nemzetközi tekintélyét, és a soros elnökséget követően könnyebb lesz számára a sajátos nemzeti érdekeink érvényesítéséhez szövetségeket találni. Ha soros elnökként a nemzeti érdekek érvényesítésében keresi a sikert, könnyen elszigetelődhet, és hosszú távon leronthatja érdekérvényesítési esélyeit. Ez nem jelenti azt, hogy soros elnökként fel kell adni saját érdekeinket, csak azt, hogy hat hónap alatt közülük azokat kell előtérbe állítani, amelyek összekapcsolhatók a közös érdekekkel. Érdemes tehát ezeket tekinteni kiindulópontnak.

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso nemrég az Európai Parlament előtt ismertette a Bizottság hosszabb távú elképzeléseit, prioritásait. Ezek között számos olyan van, amelyek nagyon is megfelelnek Magyarország érdekeinek. Barroso a fő célok közé sorolta a válságból való kilábalást; a munkahelyteremtést, hiszen 2008 óta 6 millió munkahelyet vesztettünk el, jelenleg a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatási aránya 69 százalék, ezt szeretné a bizottság 75 százalékra emelni, több nő és több idősebb munkavállaló bevonásával is. Ugyancsak a fő célok közé sorolta Barroso elnök a növekedés beindítását és gyorsítását; azt, hogy 2020-ig a gazdasági teljesítmény egyharmaddal növekedjen; az államháztartási hiány és az államadósság csökkentését; a stabilitási és növekedési paktum betartását, hiszen - ahogy hangsúlyozta - az adósságszolgálat elvesztegetett pénz fontos célok rovására.

A gazdasági, a szociális és a területi kohéziót szintén a fontos célok közé sorolta, a különbségek csökkentését, a szabadságot, a társadalmi igazságosság és a biztonság erősítését, és utoljára, de nem utolsósorban a világra gyakorolt befolyás növelését, a gazdasági súllyal arányos politikai szerep érvényesítését; eszközként az erős, átlátható, a gazdaságot szolgáló pénzügyi szektort, annak megfelelő szabályozását és hatékony ellenőrzését és a közösségi érdekeket sértő magatartás szankcionálását, a pénzügyi konszolidációt és a növekedést egyaránt szolgáló gazdasági kormányzást, a versenyképességet, mindenekelőtt a munkahelyek kétharmadát biztosító kis- és közepes vállalatok versenyképességének növelését, ehhez az oktatás, az élethosszig tartó tanulás, a kutatás támogatásának fokozását és a bürokrácia leépítését.

Az Európai Bizottság komoly problémának tartja, hogy 20 millió kis- és közepes vállalatnak mindössze 8 százaléka folytat más tagállamban kereskedelmi tevékenységet, beruházásra más tagállamban még ennél is kevesebben vállalkoznak. Szükség van tehát az egységes belső piac elmélyítésére, bizonyos szabályok hatékonyságot szolgáló harmonizációjára. Fontos feladat az egységes energiapiac, az energiaellátás biztonságának és az energiafelhasználás hatékonyságának erősítése, a megújuló energiafajták arányának növelése, 2020-ig 3 millió zöldmunkahely létrehozása.

A modernizáció egyik kiemelt területe az egységes digitális piac megteremtése, a telekommunikációs szektorra kivetett adót is erre kell fordítani. A gazdasági súllyal arányos politikai szerep kialakításához, az európai értékrend további kiterjesztéséhez, a földrész stabilitásának erősítéséhez elengedhetetlennek tartja a Bizottság az integráció bővítésének és mélyítésének a folytatását.

Közösségi és magyar érdek egyaránt Horvátország csatlakozása, amire reális az esély éppen a magyar elnökség idején. Hasonló a helyzet Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával. Közösségi és magyar érdek a keleti partnerség sikere, amit jól szolgálhat a magyar elnökség alatt sorra kerülő csúcsértekezlet a keleti partnerországokkal. És ugyancsak a magyar elnökségre esik majd az Európai Unió közös külügyi szolgálata működésének a beindítása. Mindezek nagyon fontos lehetőséget kínálnak számunkra.

Az Európai Bizottság programja szerint 2011 második negyedévében - tehát még a magyar elnökség alatt - kerül beterjesztésre a 2013 utáni hosszú távú költségvetés első változata. A Bizottság nagy fontosságot tulajdonít az ésszerű, intelligens, a közösségi érdekeket és politikákat hatékonyan szolgáló költségvetésnek. Álláspontja szerint vannak olyan területek, például a kutatás, a fejlesztés, az innováció, az energiahálózatok összekapcsolása, ahol az európai keretek a befektetett összegek számára hatékonyabb megtérülést biztosítanak, mint a korlátozottabb nemzeti keretek.

(15.20)

Barroso elnök azt is hangsúlyozta, hogy a költségvetés nem valamiféle brüsszeli érdekeket szolgál. A munkanélkülieket segítő szociális alap, a diákoknak szóló Erasmus-program, vagy a kohéziós és strukturális alapok pénzei értelemszerűen a tagállamokba irányulnak. A Bizottság a PPP-konstrukció továbbfejlesztését is szorgalmazza, ezt is érdemes figyelembe venni. A Bizottság szerint a 7 éves pénzügyi perspektíva helyett jobb lenne egy 10 éves időkeretet bevezetni, félidőben, tehát 5 év múlva egy alapos értékeléssel és szükség szerinti kiigazítással. Ez egyébként jobban illeszkedne az Európai Bizottság és az Európai Parlament 5 éves mandátumához is.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt elkötelezettsége az európai értékrend és Magyarország uniós tagsága mellett 20 éve töretlen, ez határozza meg viszonyunkat Magyarország soros elnökségéhez is. A soros elnökség sikere az ország sikere lesz, benne a kormányé, az ellenzéké egyaránt. Mi nem a kudarcban, hanem a sikerben szeretnénk osztozni a kormányoldallal. Ezért felajánljuk közreműködésünket, tudásunkat, tapasztalatainkat, kapcsolatrendszerünket.

Éppen a sikerben való érdekeltségünk ösztönöz arra, hogy szóvá tegyük a sikert veszélyeztető hibákat, problémákat. Mesterházy Attila frakcióvezető úr ezt megtette, én nem kívánom elismételni, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamiféle ártó szándék, hanem éppen ellenkezőleg: a sikerben való érdekeltségünk késztet arra, hogy ezeket szóvá tegyük.

Kívánjuk a kormánynak, hogy álljon helyt, hogy sikeres legyen Magyarország soros elnöksége, hiszen ez hosszú távon kedvezően befolyásolhatja a megítélésünket, és ebben számíthatnak az ellenzéki pártok közül a Magyar Szocialista Párt támogatására biztosan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Firtl Mátyás képviselő úrnak.

FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szükségesekben egység, a kétségben szabadság, mindenben szeretet, "In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas" - ez Robert Schumannak, VI. Pál szerint az európai egység fáradhatatlan úttörőjének a jelmondata.

A vitában egy témán belül eltérő álláspontok is lehetnek, ezért fontos rögzíteni azt a szilárd elvet, amely a közös konszenzuskeresésünk alapja lehet. Az európai egység szellemi megteremtőjének elvénél erre megfelelőbbet aligha találhatunk. Egység, szabadság, szeretet - az EU-elnökségünk alatt ez az elv a közös cél érdekében végzett munkavégzés irányelve kell hogy legyen.

2010-ben a kormány egyik fő feladata Magyarország nemzetközi tekintélyének, hitelének és befolyásának helyreállítása. Magyarország jelenlegi "szükséges állapotában", ahova az elmúlt nyolc év kormányzása juttatta, most egységes összefogásra van szükség. Ez az egység alapfeltétele mindazon célok elérésének, amelyek stratégiai fontosságúak a 2011. évi magyar elnökség sikeres és eredményes végrehajtásában. Amennyiben a féléves munkát eredményesen irányítjuk, a napirendi kérdésekben a tagállamok érdekeivel összhangban, kiegyensúlyozott eredményekkel, egyúttal kezelve a tagállamok érzékenységét és nehézségeit, akkor az elnökség jelentős elismerést hozhat. Felelős politikus, felelős politika az EU-elnökséget egyszerre állítja Európa és Magyarország szolgálatába.

A magyar nemzeti érdek szempontjából különleges a helyzetünk. Az Európai Unió napirendjén szereplő ügyek, célok általában egybeesnek saját törekvéseinkkel. A munkahelyteremtés az Európa 2020 stratégia első fő célkitűzése, és az új magyar kormánynak is az első és legfontosabb prioritása.

A gazdasági válságból való kilábalás minden tagállam érdeke. Magyarországnak egy erős Európa részeként lehet szerepe és lehet maga is erős, és csak egy erős Magyarország tud élni az Európa adta lehetőségekkel. Egy elemzés szerint a világméretű folyamatba ágyazódik bele az erős államra való törekvés. A közérdek érvényesítése a korábbi évek magánérdek-centrikus politikájával szemben lépett színpadra.

Robert Schuman szerint: "A demokratikus államot az általa kitűzött célok és a megvalósításához felhasznált eszközök jellemzik. A nép szolgálatában áll, és azzal egyetértésben cselekszik. A keresztény értelemben általánosított demokrácia nagy programjának kibontakozása Európa építésében valósul meg." Az EU-elnökséggel erre az Európa-építésre kaptunk lehetőséget a nép szolgálatában, és azzal egyetértésben cselekedve.

Tisztelt Ház! Amennyiben az európai értékeket a görög, a zsidó, a római, a keresztény és humanista értékekből származtathatjuk, úgy a Schuman szerinti alap a legszilárdabb alap az európai egységhez. Ez az az érték, amely azt az európai identitást meghatározza, amelyet az erős és karakteres nemzeti identitás is erősít. Ez az az érték, amely azt az európai identitást - még egyszer megismétlem - meghatározza, amelyet az erős és karakteres nemzeti identitás is erősít.

Ezért a nemzeti összefogás meghirdetett programja egyszersmind a közös Európát szolgálja. A csatlakozás előtt számos félelem, aggály létezett amiatt, hogy az EU túlságosan beleavatkozik majd az emberek életébe. Ezt a dilemmát eldöntötte a népszavazás, majd 2004 májusa óta az ország megtapasztalta az uniós tagság pozitív hozadékait is. Azonban azt is tudomásul kellett venni, hogy a csatlakozás nem egyetlen varázsütésre oldott meg minden problémát.

Néhány hozadéka az EU-s tagságnak: könnyebb érdekérvényesítés a világméretű politikai és gazdasági versenyben, részvétel a döntéshozatalban, források a fejlesztésre, a felzárkóztatásra, az életminőség javulása, hatékonyabb bűnmegelőzés, jogok és lehetőségek. És nemzetpolitikai kérdéseink között a magyarok kettős állampolgárságához is az uniós csatlakozáson keresztül vezetett az út.

Tisztelt Ház! A csatlakozás egy dátumhoz köthető, de a felzárkózás hosszú folyamat, amelynek hatékonyságát nagyban csökkentette az a tény, hogy 2002-2010 között a szocialista kormány Magyarországon nem tudta az uniós csatlakozás adta lehetőségeket hatékonyan és eredményesen valóra váltani. A schengeni zónához csatlakoztunk, de az eurózónához való csatlakozásunk elmaradt, hiszen ez a gazdaságpolitika miatt nem sikerült. A pénzügyi-gazdasági válság a térségben minden tekintetben kivéreztetett, legyengített hazánkat sújtotta leginkább.

2010-ben a magyar választók jelentősen átrajzolták Magyarország politikai térképét. Egyértelmű felhatalmazást adtak az Orbán-kormánynak a szükséges változtatások megtételére. S miután a magyar emberek egyben uniós polgárok is, így mindazok a feladatok és felelősség, amelyeket a magyar emberek felhatalmazása az általuk megválasztott Fidesz-KDNP-s többségű Országgyűlésre rónak, egyben az Unió alapvető értékeiről is szólnak.

Érvényt szerezni mindannak, amit az értékelvű Európai Közösség megálmodói kigondoltak, és ami a magyarok alapvető érdeke is: munka, foglalkoztatás, a család biztonsága, a közösségi érdekek érvényesülése, a szociális biztonság, a rend, a szolidaritás, a felelősségvállalás, Adenauer, Schuman, De Gasperi örökségének szellemében.

A nemzeti egység kormánya a magyar EU-elnökség időpontja előtt hét hónappal vette át az ország irányítását, mind Magyarországot, mind az Európai Uniót közvetlenül érintő problémák megoldása szempontjából meghatározó időszakban. A belga EU-elnökség politikai napirendjét Magyarországnak is követnie és teljesítenie kell, másrészt pedig a kormánynak az ország romokba döntött gazdaságát helyre kell állítania, a fellendülést generáló folyamatokat be kell indítania.

Célunk az erős Magyarország egy erős Európában, erős intézményekkel és közös együttműködésen, kölcsönösségen alapuló politikákkal. Egyrészt célunk az uniós tagságunk adottságainak, lehetőségeinek jobb kihasználása, másrészt célunk ezek tudatosítása, gyakorlati tapasztalattá való leképezése a magyar emberek számára. E kettős célt szolgálva egyaránt magyar és uniós elsődleges feladat a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás növelése, a versenyképesség növelése az európai szociális modell megtartása érdekében.

(15.30)

A tagállamok közötti szolidaritás és összetartozás erősítése azzal, hogy minden egyes tagállam nemzeti érdekének érvényesítését az egymással való együttműködés és a kölcsönösség segíti leginkább. A schengeni övezet Romániával történő kibővítése, a határellenőrzés megszüntetése a határokon átívelő nemzetegyesítés újabb kiteljesedését teheti lehetővé.

S ha már az uniós vívmányok élet közelivé tétele is cél, akkor a határok átjárhatóságának gyökeres változásáról, az ahhoz való viszonyulásról Sopron országgyűlési képviselőjeként nem hagyhatom említés nélkül, hogy a leghűségesebb város azért vált a szabadság városává is, mert '89-ben a páneurópai piknik határáttörése felgyorsította Németország, majd Európa újraegyesítését. Az egyik alapvető jog, a szabadság érvényesülésének történelmi emblematikus helyszíne Sopron, ami kötelez, hogy prioritásként továbbra is a szabad mozgáshoz való alapvető emberi jogok érvényesülését szerezzük meg és fejlesszük tovább a schengeni övezet további bővítésével. Sopron egyébként két európai néppárti képviselőt is ad jelenleg az Európai Parlamentnek Szájer József és Járóka Lívia személyében.

Az EU-elnökség sikerességét a felmerülő válságok kezelése is méri. Az etnikai kisebbségek problémáira, a romakérdésre valós helyzeten alapuló javaslatok alapján kell európai szintű megoldást találni, de Európa közös problémája a népességfogyás, a családok megerősítése, az elöregedés, a vízgazdálkodás és az egyes régiók leszakadása.

Tisztelt Ház! A magyar külpolitika nemzetközi fórumokon következetesen képviselt alapvető prioritása a Nyugat-Balkán országainak európai integrációja. Egy adott történelmi korban a közös jelkép az azonos közösséghez tartozást fejezi ki, a magyar címerpajzs, a magyar királyság, a történelmi Magyarország összes területi egységének címerei között Horvátország címerét is magában hordozza. A magyar-horvát államközösség 816 évig tartó fennállása az egyetemes jogtörténet egyik legmaradandóbb kapcsolata, amely során a két nemzet egymásra nagy hatással volt. A két nemzet tagjai évszázadokon keresztül egymást testvérnemzetnek nevezték. Közös a határunk, közös a történelmi, kulturális örökségünk. Ne feledjük: mi, magyarok támogattuk a szabadságukért küzdő horvátokat, és Magyarország az elsők közt ismerte el a független Horvátországot.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy horvát nemzetiségűként szóljak arról is, hogy a két országban élő nemzeti kisebbségek, a horvátországi magyarok és a magyarországi horvátok egyaránt birtokában vannak annak a tapasztalatnak és tudatnak, hogy jó egy nemzeti közösséghez tartozni, de egyszersmind jó egy más anyanyelvű nemzetiséghez is tartozni, hogy értékeink, hagyományaink, kultúránk egymást kölcsönösen gyarapítják. A jelenben pedig egyértelmű, hogy Horvátország fontos stratégiai partnere Magyarországnak. Nekünk, magyaroknak történelmi lehetőséget jelent, hogy a jövő év első felében esedékes magyar uniós elnökség idején fejeződhetnek be a tárgyalások, és Horvátország aláírhatja a csatlakozási szerződést, amelyhez minden segítséget megadunk.

A közös történelmi múlthoz méltó lenne, ha 2011-ben elsőként ratifikálhatnánk a csatlakozási szerződést, követendő példa lenne a többi tagországnak, hogy gyorsítsák meg a maguk ratifikációját. Horvátország érzékeny területen fekszik, de NATO-tagként a feladatokat maradéktalanul teljesíti. Számos nemzetközi és hazai fórumon hangsúlyoztuk azt is, hogy Horvátország belépése erős stabilizáló tényező lesz a térségben, a biztonságpolitika megerősödését szolgálja. Érdekünk, hogy a nyugat-balkáni országok integrációt szolgáló belső folyamatai megfelelő válaszokat kapjanak az Unió részéről, és hozzájáruljunk a térség stabilitásának, versenyképességének növeléséhez, továbbá a polgárok közötti kapcsolattartás megkönnyítéséhez. Schöpflin György szerint 2011 Közép-Európa éve lehet, hiszen egymást követő magyar és lengyel soros elnökségek biztosítják, hogy Közép-Európa ne csak földrajzi értelemben legyen Európa része, hanem valós politikai szereplővé váljon.

Tisztelt Ház! Az uniós közös ügyeink előrevitele iránti elkötelezettség és a nemzeti politika hitelessége, ha gondos és szakszerű előkészítéssel, lelkiismeretes lebonyolítással párosul, sikert hoz. Nekünk ennek érdekében össze kell fognunk. A svéd EU-elnökséget Fredrik Reinfeldt ezekkel a szavakkal indította útjára: Svédország áll a kihívások elé. A félévet összegző interjújában pedig elégedetten állapíthatta meg: elvégeztük, amit célként magunk elé tűztünk. Ezt kívánom mindannyiunknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A KDNP vezérszónoklatát Nagy Andor képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy kicsit kevesebb időm maradt, mint gondoltam, úgyhogy mondandóm egy jó részét majd később fogom elmondani, nekem lehetőségem nyílik majd a hozzászólások kapcsán is szót kapni.

A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának nevében beszélek, és egyetértek miniszter úrnak azzal a megfogalmazásával, hogy Európát építeni, erősíteni kell, s nem lebontani. Azt gondolom, hogy ez valamennyiünk érdeke, hogy erős Európában legyünk, hogy erős Magyarország legyen, hogy erős kormányunk legyen.

Annak is örülök, hogy a magyar soros elnökség középpontjában az ember áll. Mint Nógrád megyei képviselő gyakran tapasztalom azt, hogy az emberek Brüsszelt nagyon messzinek élik meg, nagyon messze van tőlünk, bonyolult, ez az egész intézményi világ átláthatatlan, és szükség van arra, hogy ezt közelebb vigyük az emberekhez.

Szerintem minden feltételünk adott ahhoz, hogy sikeres és jó elnökségünk legyen, ez nem lesz egyszerű és könnyű feladat, ilyet még nem csináltunk. Nagyon sokat kell dolgoznunk és tennünk azért, hogy ez jól sikerüljön, és nem mondhatjuk el azt, hogy ha majd nem megy jól, akkor megismételjük egypár éven belül, mert 13 év múlva kerül ránk újra a sor. Úgyhogy ránk figyel az egész világ, 13 évünk lesz majd arra, hogy újra bizonyítsunk. Nem tehetjük meg, hogy ne legyünk sikeresek! Azt gondolom, hogy ehhez minden feltétel adott, és abban is biztos vagyok, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok ezt nem pártügyként élik meg, itt nem lesznek fideszesek, szocialisták, jobbikosok, LMP-sek, kereszténydemokraták, amikor a magyar nemzeti érdeket kell képviselni, hanem magyarok leszünk, és egy emberként össze tudunk fogni annak érdekében, hogy sikeres legyen ez az elnökség.

Az én tisztem az volt, erre kaptam a felkérést, hogy próbáljam megindokolni, miért lett a víz, a fenntartható vízhasználat az egyik nemzeti prioritás, hol vannak ebben a magyar érdekek, és ebben hol vannak azok az európai érdekek, amelyeket mi, magyarok ebben a hat hónapban, ami nem egy hosszú idő, képviselni tudunk. Ennek jó részét én majd a helyemről fogom elmondani. Egyetlen dologról beszélnék itt, a pulpituson, szerintem arról a dologról, amelynek politikai jelentősége a legnagyobb: ez az úgynevezett Duna-stratégia vagy Duna-régió stratégia, ahogy most hívjuk. Miniszter úr nagyon helyesen mondta, hogy ez a stratégia nem a Duna hajózhatóságáról szól csak. Ez a stratégia valójában egy fejlesztési stratégia, amely részben egy gazdaságfejlesztés, ez jelent egyébként hajózást is, kikötőépítést is meg a Duna mentén élő országok gazdaságának fejlesztését is. De elsősorban a Dunának mint ökológiai egységnek a védelmét jelenti, természetvédelmet, vízminőség-védelmet, az ökológiai katasztrófákkal szembeni védelmet. És természetesen jelenti a Duna mentén élő emberek, sokszínű emberek kultúrájának megismerését, turizmust s a többi, s a többi.

A Duna-stratégiával kapcsolatban a magyar közéletben, közbeszédben megjelentek olyan viták, amelyek szerintem félreviszik ennek a stratégiának a lényegét. Itt arról van szó, hogy a balti stratégia mintájára az Európai Bizottság el fog fogadni, és ezt mi a magyar soros elnökség idején fogjuk kihirdetni, egy Duna-régió stratégiát, és ez a stratégia lehetőséget biztosít nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy számos olyan fejlesztési programot, amely a magyar nemzetgazdaságnak is érdeke, meg számos olyan egyéb programot, amely összekapcsolódik a vízminőség-védelemmel, az Európai Unió segítségével el tudjunk indítani.

(15.40)

Ez az egész Duna-stratégia egyébként 14 államot ölel föl, ezek jó része egyébként nem is európai uniós tagállam. Ahogy az előbb képviselőtársam említette, érdekünk, hogy a nyugat-balkáni térséggel is foglalkozzunk. Például ez a stratégia erre is kiváló lehetőséget teremt.

Sokan mondják azt, hogy a Duna völgye Európa gazdagságának az egyik forrása. Ez így is van, de ez nemcsak a gazdaság gazdagságát, hanem a természet sokszínűségét, a kultúrák gazdagságát és a nyelvek gazdagságát is jelenti.

Maga a Duna-stratégia 11 prioritást fogalmaz meg, ezeket én most nem sorolom fel, utaltam rá, hogy ezek sokfélék. Ebből Magyarország azoknak kíván a koordinátora lenni, amelyeknek egyébként mindegyike, mind a kettő a vízzel kapcsolatos. Melyik ez a két prioritás? Az egyik, amit egyébként Szlovákiával közösen szeretnénk koordinálni, a vízminőség-védelemmel kapcsolatos, a másik pedig, amit pedig Romániával együtt koordinálnánk, az ökológiai katasztrófák kivédésével kapcsolatos.

A magyar álláspont, a magyar érdekek két kérdés köré csoportosulnak a Duna-stratégia kapcsán. Az egyik úgy hangzik, hogy élhető Duna mente, a másik a fejlődő és gazdagodó régió. Az élhető Duna-térség nem jelent mást, mint azt, hogy őrizzük meg azokat az ökológiai értékeket, amelyek a Duna kapcsán ebben a térségben megjelennek. Annak idején Johann Strauss még a Kék Duna keringőről írt egy nagyon emlékezetes zenét. Sokan el se hiszik, hogy valaha a Duna kék lehetett, de biztos, hogy az volt, higgyük el nekik; a XX. század bennünket, most élő magyarokat inkább egy szürke Dunával szembesít. Azt szeretnénk a Duna-stratégia kapcsán, hogyha a XXI. században egy zöld korridor épülne a Duna mentén, és főleg az ökológiai és nem a gazdasági érdekek érvényesülnének a Duna-stratégia kapcsán.

Fontos megjegyezni, hogy a hajózással kapcsolatban Magyarországnak egyedül az európai nemzetek szövetségének az úgynevezett AGN-egyezményével kapcsolatos kötelezettségei vannak. Ez előírja, hogy 240 napig kell hajózhatóvá tenni a Dunát, ezt most meg is oldjuk, 180 méter hajózási szélességet kell biztosítani, de az összes többi követelmény - és erre utalt miniszter úr is, hogy nem a Dunát, hanem a hajókat kell igazítani a programhoz - valójában csak ajánlás és nem kötelezettség.

Abba kell hagynom a mondandómat, de ha megengedik, majd akkor folytatnám, amikor sorra kerülök újra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólalónk a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónoka, Balczó Zoltán képviselő úr. Képviselő úr, parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy valamennyien őszintén érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a féléves soros magyar európai uniós elnökség sikeres legyen. A kérdés csupán az, hogy visszatekintve majd mit tekintünk sikernek. Lehet adott esetben sikernek tekinteni, hogy a vállalt kérdésekben megoldás született. Nyilván olyanokat kell keresni, ahol konszenzus közeli helyzet van, és lehet mondani, hogy igen, jó munkát végzett Magyarország. Én azt mondom, hogy ennél fontosabb, hogy olyan kérdéseket is vállaljunk, ahol lehet, hogy kemény viták vannak, és ezek a kérdések a mi nemzeti érdekeinket kell hogy adott szempontból érintsék, és adott esetben azt is tudomásul kell venni, hogy még az is nagy eredmény, ha ebben az időszakban nemzeti létkérdéseket erre a fórumra tudunk vinni.

A sikeresség másik dimenziója a fél év alatti magyarországi rendezvények, hiszen az országkép szempontjából nagyon fontos, hogy helyt tudjunk állni. A Jobbik minden segítséget megad a maga részéről, hogy ez a vendéglátás sikeres legyen. Ez a kormány felelőssége, mi úgy látjuk, teljesíteni fogja. Az, hogy milyen szakembergárdával oldja meg, az ő feladata, mi inkább azt tartjuk aggasztónak, ha erre való hivatkozással MSZP-s európai parlamenti képviselők aggodalmat fejeznek ki és gerjesztenek az Európai Unió színterén.

Mostani témánk - így mondja többes számban az előterjesztés - ennek az elnökségnek a prioritásai. Különböző bizottságok tagjaiként előzetesen módom volt hozzájutni ezeknek bizonyos írott anyagaihoz, és el kell mondanom, hogy több javaslattal, súlyozással nem értünk egyet.

A kormányzat azt mondja: "Hívei vagyunk a gazdasági kormányzás erősítésének az egész Unió szintjén, azaz az eurózónán belül és kívül állók részvételével egyaránt." Mi is ez az európai kormányzás, ami most úgy jelenik meg, hogy európai szemeszter? Az Unió mindig azt mondja, hogy közel akar kerülni a lakossághoz. Mit tud ebből, hogy európai szemeszter? Ki kellene mondani: tagállami költségvetéseknek az Európai Unió által való előzetes jóváhagyása. Erről van szó. Mivel ez egy féléves ciklusban történik, elnevezték szemeszternek. Semmit nem mond. David Cameron jelezte, hogy Nagy-Britannia nem nagyon akar ebbe a szemeszterbe beiratkozni.

De hát mit is jelent ez a bizonyos európai szemeszter? Középtávú költségvetési terv benyújtása, makrogazdasági pálya, amely megalapozza, költségvetés tervezésére vonatkozó elképzelés és a költségvetési pályát megalapozó intézkedések leírása. Ezt a pénzügyminiszteri tanácsnak jóvá kell hagyni, és utána ennek alapján kell itt a költségvetést elkészíteni. Kérem, ez nem más, mint a gazdasági önrendelkezés feladása.

Hadd tegyem hozzá, hogy két kiemelt mutatóról beszélek, amit be kell tartani. Egyik, hogy a költségvetési hiány legyen 3 százaléknál kisebb. Igen, törekedni kell rá, és itt vannak olyan mutatók, amire akkor is törekednünk kell, ha ez nem lenne része ennek az előírásnak. A másik, hogy az államadósság kívánatos legnagyobb mértéke a GDP-nek a 60 százaléka, és akkor is szankciókat léptetnek életbe, ha az ebbe az irányba való csökkenés nem elég intenzív, így ítélik meg. Ez a mi szempontunkból, úgy ítélem meg, méltánytalan, hiszen gondoljuk végig: azért ez az államadósság, lehet hibáztatni az elmúlt 8 évet, mert bőven növekedett, de nem most jött létre.

Hadd mondjak egy adatot: a 2000-es költségvetésben 803 milliárd forint kamattörlesztésünk volt, és 997 milliárd forintban volt újabb tőketörlesztés, kötvénykibocsátás azon a forintáron. Bizony, igen, ez még az előző rendszerből átörökölt, és adósságspirálba kerülés után ezek a következmények. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csupán az ebből a szempontból káros elmúlt 8 év járult ehhez hozzá. Akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ennek a finanszírozása nem csak a gazdaságpolitikától függ. Attól függ, hogy milyen a pénzpiaci helyzet, milyen az euró helyzete, ezen a téren milyen váratlan mozgások történnek.

Tehát úgy érzem, hogy teljesen méltánytalan, hogy adott esetben egy helyes gazdaságpolitikával, amit az EU elvár, mégsem tud ezek miatt csökkenni, és akkor azt mondják, életbe léptetik ezeket a bizonyos szankciókat. Egyébként nem vagyunk az eurózóna tagjai, hiszen a görög pénzügyi válsággal indult el ez az egész szigorítás, amely, tegyük hozzá, hitelválságba ment át, mert a pénzügyi válság kezdetén jóval kisebb összeggel meg lehetett volna oldani, mint miután kiderült, hogy a piacok, a mindenható piacok most már csak milyen szinten hajlandók ezt az államadósságot finanszírozni.

Itt hadd tegyek egy rövid kis kitérőt! Igen, nagyon sokszor hallom, olvasom az elmúlt ciklusban is adott esetben, hogy a piacok nagyon pozitívan fogadták a kormányzati intézkedéseket. Én mindig azt tapasztalom kellő idő elteltével, amikor ezek az intézkedések valóra válnak, hogy az általam ismert piacon, például a Fény utcai piacon ezt mindig nagyon rosszul fogadják a termelők, a kereskedők és a vevők is. Valahogy nem szinkronban mozog ez a kétfajta piaci értékítélet.

Milyen szankciók vannak egyébként? - nem dőltek még el, csak kilátásba helyezve. Kamatmentes letét befizetése, pénzbírság kiszabása, nem csak a kohéziós, adott esetben a strukturális alapok kifizetésének megvonása, és adott esetben - Németország erre is törekszik - az ezeket nem teljesítő tagország számára a szavazati jog megvonása a Tanácsban. Még egy változás, hogy adott esetben ezt nem egy minősített többség rendelné el, hanem automatikusan ezek a szankciók életbe lépnének. Én azt hiszem, hogy a kormányzatnak elemi feladata legalább azt elérni, hogy ez ilyen módon az eurózónán kívüli tagországokra ne vonatkozzon. Külügyminiszter úr jelezte is, hogy minden törekvésük az, hogy 2014-ig ez semmiképp ne következzen be, ezt el kellene érni, de mindezzel együtt világos, hogy ez a rendszer a gazdasági önrendelkezéstől való megfosztást jelenti.

(15.50)

Külön lényeges kérdés a közös agrárpolitika kérdése. Itt egy külön hozzászólásunk lesz. Egyet hadd mondjak el ennek kapcsán. Lehet, hogy az a nagyon szomorú jóslat teljesedik be, amit a csatlakozáskor mondtunk, hogy 25 százalékról indultak a közvetlen kifizetések, van egy pálya, de mire elérnénk azt a szintet, mint a többi ország, talán az egész rendszer megszűnik. Tehát ebben a kérdésben nagyon fontos teendői vannak az országnak.

Amit kevésnek tartunk, hogy prioritásnak így fogalmazzuk meg: a kulturális sokszínűség megőrzése. Hadd mondjam el, hogy amikor megalakult ez az úgynevezett EU-elnökségi munkacsoport, a 2008. május 6-ai ülésén a következő állásfoglalás született itt a parlamentben. Első helyen, mint legfontosabb pont: a magyar elnökségi célok között jelenjen meg a szubszidiaritáson és decentralizáción alapuló regionalizmus kérdése, a nyelvek és kultúrák sokszínűsége, a kisebbségek hagyományainak megőrzése. Tehát ez sokkal többet utal a magyar nemzetstratégiai kérdésre, a határon túli magyarok identitásának megőrzésére, önrendelkezésének a kivívására. Mi ezt alapvetőnek tartjuk, hogy határozottabban képviseljük ez alatt a félév alatt.

Itt van még egy fogalom, amit a prioritások így adnak: a társadalmi befogadás kérdése. Hadd tegyem hozzá, hogy ebben a tekintetben szerencsésebbnek tartanám a "befogadás" mellé odatenni, hogy a "beilleszkedés" kérdése, mert a befogadás mindig a többség felelősségét hangsúlyozza, a beilleszkedésben igenis benne van a kisebbségnek a többséghez, a többségi kultúrához való alkalmazkodása. S itt természetesen nem lehet nem beszélni a cigányság integrációjának kérdéséről. Ebben az ügyben európai parlamenti képviselőként vettem részt egy majdnem hogy vitanapon, ahol egyetlenegy kérdésről volt szó. Egyetlenegy kérdésről, arról, hogy hogyan kell megszüntetni a diszkriminációt a társadalomban. Igen, ez is fontos - de semmire nem jutunk, ha legalább a diagnózist őszintén fel nem állítjuk. Ehhez a diagnózisfelállításhoz annak a kimondása is hozzátartozik, hogy adott bűnelkövetési formák adott arányban a cigányság körében miért és hogyan fordulnak elő jóval nagyobb mértékben, vagy ha tetszik, ennek a fogalomnak a használatával mondja a Jobbik, hogy cigánybűnözés. Szeretném újból világossá tenni ezen a fórumon is, aki tudatosan nem akarja, akkor nem fogja félreérteni, hogy miről beszélünk. Mi arról beszélünk, hogy ez nem kollektív megbélyegzés, hiszen nem a cigányság egészére vonatkozik, sőt adott esetben éppen, mondjuk, az uzsorakamattal való törvénytelen eljárások a cigányságot sújtják a legjobban. Tehát nem arról van szó. Fiatalkorú bűnözés: minden fiatalkorú bűnöző? Ezt jelenti? Nem, tehát szó sincs róla, hogy kollektív megbélyegzés lenne.

Azt jelenti ez a kifejezés, hogy valami vérségi, genetikai alapon bélyegzünk meg? Szó sincs róla. Amikor mi itt a cigánybűnözés szót használjuk, akkor olyan adott körülményekre gondolunk, sajnos a cigányság egy jelentős részénél, arra a szociokulturális háttérre, amiből ezek a bűnelkövetések is fakadnak. Tehát szó sincs azokról a vádakról, amelyeket velünk szemben felhoznak.

Hadd tegyem hozzá, hogy itt a tegnapi ülésnapon gyakorlatilag egy olyan kezdeményezés történt, amelynek az volt a célja, hogy ennek a kifejezésnek a használatára itt ne kerülhessen sor. Teljesen világos, hogy egy kriminológiai szakkifejezésről van szó, és aki figyelemmel kísérte a közelmúltat, nagyon jól tudja, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozott egy teljesen világos döntést, amikor a közmédiumok a Jobbik kampányfilmjét azért nem kívánták először lejátszani, mert ez a kifejezés szerepelt benne, világossá tette, hogy ez jogsértő volt. Szeretnénk, ha a parlament is ehhez igazodna, és elfogadná ennek az általunk való használatát. Nyilván, aki nem használja, nem tekinti így, úgy tekinti, hogy nincs cigánybűnözés, az az ő véleménye.

Hadd tegyem hozzá, hogy mit kellene persze megvizsgálni európai uniós feladatként. Például a szegregált oktatás kérdését, hiszen a szegregáció úgy tűnik, hogy mindig bűn, akkor is, amikor pozitív diszkriminációként szolgálja a cigány kisebbség érdekeit.

Soros György a soros elnökséghez felajánlotta, hogy az ő széles körű tapasztalatát ebben a kérdésben át fogja adni. A Soros György által támogatott alapítványoknak nagyon jelentős szerepe van abban, hogy ez a kérdés a diagnózis szintjén sem vált őszintévé, és sajnos ott tartunk, hogy a Jobbik által javasolt eseti bizottságot sem állította fel a parlament a cigány-magyar együttélés kérdésében. Mert igen, jogvédőkre szükség van, de sajnos, tisztelet a kivételnek, a legtöbb kisebbségi jogvédő célja mindig, minden esetben a többségi társadalom támadása volt, adott esetben árnyékra vetődve.

Mondok konkrét példát, ha ezen mosolyognak: Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány, támogatja Soros György. Jászladányban kimondta a jogerős bírósági döntés, hogy nem született ebben az ügyben szegregáció, nem volt törvénysértés. De a Népszabadságot idézem: Győrben egy spontán szegregáció történt, mert adott területen olyan mértékben lakik a cigány lakosság. Ennek az lett a következménye, hogy 70 százalékos az arány, és ez az alapítvány erre jogorvoslatot keresett, miközben maga a cigány kisebbség, önkormányzati képviselő, az ott a gyermekeiket iskoláztató cigány szülők azt mondták, hogy nem engedik, hogy azt az iskolát bezárják, olyan kiváló tanárok működnek, felkészültek ebben a kérdésben. A válasz az volt az alapítvány részéről: a cigány kisebbség véleménye nem releváns az ügyben.

Arra kérem a tisztelt kormányzatot, amikor ezt a kérdést őszintén akarja tárgyalni, ha a Tom Lantos Intézet és a Soros-alapítvány útján jár, nem fog eredményt elérni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Engedjék meg, hogy most egy lépést hátralépjek, elsősorban témában, és egy kicsit arról beszéljek ennek kapcsán, hogy van-e törésvonal ebben a kérdésben a parlamentben.

Igen, van törésvonal. Ebben a kérdésben vállaljuk, hogy a Jobbik az Európai Unió jövője és jelene szempontjából egy törésvonal másik oldalán van, és az összes többi párt a törésvonal adott oldalán. Mi a lisszaboni szerződést nem tekintjük annak - idézem Szájer József EP-felszólalását -: "Amikor a komputerem nem működik, lelassul, akkor megnyomom az újraindítás gombot, most még új szoftver is van ebben a komputerben, úgy hívják, hogy lisszaboni szerződés. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyomjuk meg ezt a restart gombot!"

Csak azt akarom jelezni, hogy semmi különös nincs, igen, elkötelezett ez iránt a birodalomépítő rendszer iránt. Minket euroszkeptikusoknak mondanak, én azt mondom, hogy mi eurorealisták vagyunk, és a magyar társadalom is eurorealistának tűnik, mert az Eurobarometer felmérése szerint Magyarországon arra a kérdésre, hogy jó dolognak tartja-e ön, hogy országa az Unió tagja - ezt feltették mind a 27 országban -, a legkisebb arányban itt mondtak igent. 36 százalék mondott erre igent.

Itt az egymást követő kormánypártoknak igenis megvan a felelőssége abban, hogy ez így alakult. Közös felelősség van a csatlakozási feltételek olyan elfogadásában, amely a másodrangú EU-tagságot determinálta, és még adott országokhoz képest, amelyek akkor léptek be, azokhoz képest is szerényebb lehetőséget biztosított. S azért mégiscsak eklatáns példa a lisszaboni szerződésnek az az elfogadása, amikor 2007. december 13-án Gyurcsány Ferenc Lisszabonban aláírja, csütörtökön, 14-én átküld ide egy 397 oldalas, 17 egyéb szerződést módosító, nem egységes szerkezetű anyagot lisszaboni szerződésként, amelyet ezt követően hétfőn elfogad a parlament kétharmados többséggel, a Fidesszel együtt.

Rendben van, lehet azt mondani, hogy elkötelezettek vagyunk, és nem lehet módosítani rajta, de talán azt a lehetőséget megadni, hogy a képviselők elolvasták volna, hogy miről, hogyan szavaznak... Ez bizony gúny tárgya volt, mert ennek híre ment az Európai Unióban is. Mi történt? Teljesítették Gyurcsány Ferenc helytartónak azt a szolgai ígéretét, hogy a magyar parlament fogja ezt elsőnek ratifikálni.

(16.00)

Egyébként egy fideszes képviselő szavazott nemmel, az a Molnár Oszkár, aki jelenleg független képviselőként a Jobbik támogatásával került be ebbe a parlamentbe. (Taps a Jobbik soraiban.)

Milyen szabadságot kínál egyébként az Európai Unió? Manuel Barroso mondja: "Magas munkanélküliséggel küzdünk, ugyanakkor jelenleg négymillió álláshely betöltetlen Európában. A Bizottság az év hátralevő részében javaslatot tesz majd a betöltetlen álláshelyek európai megfigyelőrendszerére." Ez majd megmutatja, hol vannak álláshelyek, és ehhez a készségek európai útlevelére egy tervet terjesszünk elő. Magyarul, miről van szó: nem baj a munkanélküliség, szedd a sátorfádat, legyél gyökértelen, és menj oda, ahol munkát találsz.

A Magyar Európai Üzleti Tanács 2010-ben készült éves jelentéséből idézek. Sok használható van benne, de azt mondja: "A gyenge hatékonyságú, felesleges foglalkoztatásnál bizonyos értelemben jobb a munkanélküliség. Az új befektetések szempontjából pedig a munkát kereső tömegek jelentik a vonzerőt." Ez az a gazdasági fundamentalizmus, amely azt követeli meg, hogy ha egy társadalomban érdekellentét van, akkor mindig a gazdaságé, a befektetésé legyen az első. Hát, ez az az Európai Unió, amely felé haladunk Barroso elnök vezetésével.

És végül engedjék meg, hogy visszatérjek ahhoz, hogy mégis a Jobbik mit ajánlana valóban prioritásnak, az egyetlen prioritásnak, amit ez alatt a félév alatt nekünk, a kormányzatnak, Orbán Viktornak képviselni kell. Engedjék meg, hogy ne a saját szavaimat mondjam el. Magyarországon járt Roger Scruton, ismert brit konzervatív filozófus, Fideszhez közel álló. A Hír Televízió kért tőle interjút, és a következő kérdést kapta: "A magyar kormány és Orbán Viktor fogja ellátni jövő év elején az Európai Unió elnökségének feladatát. Mit profitálhat Európa a magyar elnökségből?" És íme a válasza, a válaszunk: "Magyarország szerintem azzal viszi előre Európát, hogy hangsúlyozza a nemzetállam fontosságát. Az Európai Unió eredeti szerkezete elutasítja ezt. Az egész Közösséget azért hozták létre, hogy elnyomják a nemzetállamok jelentőségét. Valamifajta egységes, multinacionális birodalmat akartak a nemzetek fölé helyezni. A magyaroknak szerintem nem erre van szükségük, és bizonyos, hogy az európai lakosság nagy része sem erre vágyik. A magyar elnökség kiválóan képviselheti az eredeti nemzetállamok jelentőségét a minden mást elfojtó, arctalan bürokráciával szemben. Ha Orbán Viktor az EU soros elnökeként képes lesz képviselni ezt a szemléletet, abból minden európai ország csak profitálni fog."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselőjük ismerteti. Elsőnek megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elsőre az LMP frakciójából az európai uniós elnökséggel kapcsolatban néhány gazdasági és társadalompolitikai feladatról beszéljek.

A magyar elnökségnek az EU gazdaságpolitikáját illetően óriási feladata van. Ha felvállalja - és az LMP ezt javasolja -, élére állhat annak a folyamatnak, ami egyre inkább dominánssá válik, és várhatóan a következő évtizedeket meghatározza. Ez a folyamat a zöldfordulat. A következőkben megpróbálom felvázolni, miből is ered ez a gondolat, mit tartalmaz, és milyen feladatokat jelöl ki a magyar EU-elnökség számára.

Bár maga a zöldfordulat alapvetően egy gazdaságpolitikai irány, ha tágabban szemléljük, valójában egy egész társadalmi program, amely az élet minden területére hatással lehet. A későbbiekben kitérek konkrét gazdasági javaslatokra is, de előbb érdemes megvilágítani, miről is van pontosan szó.

A zöldfordulat valójában arra a kérdésre adott válasz, hogy hogyan tudunk értelmes életet élni úgy, hogy közben figyelembe vesszük a társadalom és a környezeti javak korlátait. A zöldfordulat azt célozza, hogy megteremtse a közösségek és az egyének számára az olyan élet lehetőségét, amelyet érdemes élni. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen életmód mellett állunk ki. Az autonómia és a diverzitás, az ökopolitika a zöldfilozófia alapja. Azt viszont jelenti, hogy nincs egyéni jólét a közösségek jóléte nélkül, és nincs egyéni és közösségi jólét anélkül, hogy a természeti javakat ne kezelnénk fenntarthatóan, és ne osztanánk el igazságosan. A közösségi és egyéni szabadságot ki kell egyensúlyoznia a jövő generációk és embertársaink iránt érzett felelősségnek. A lényegi kérdés tehát az, hogy miként tudjuk életünket, gazdaságunkat úgy átalakítani, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunkat, miközben megőrizzük a társadalmi igazságosságot és a jó életminőséget.

Egy dolog biztos, tisztelt képviselőtársaim, erre a kérdésre nem találunk választ a jelenlegi gazdasági rendszer és az ezt támogató ideológiák keretei között. Egy olyan világban élünk, ahol a túlzott méretű pénzügyi szektor az egész gazdaságra rákényszeríti rövid távú profitszemléletét, és ez nyomás alá helyezi az embereket, a társadalmi és természeti rendszereket is. Az egész rendszer a természeti erőforrások felelőtlen kizsákmányolásán, az éghajlat és a biodiverzitás veszélybe sodrásán alapul. Az egyenlőtlenségek pedig tovább nőnek, és a kizsákmányolás országok között és országokon belül szintén nem csökken. Ez a gazdasági logika elkerülhetetlenül az összeomláshoz vezet.

A fenntartható gazdaság felé tett fordulat első lépése, hogy egy olyan pénzügyi rendszerre van szükség, amely az emberi társadalmak és a környezet jólétét megalapozó gazdaságot támogatja. A zöldfordulat és az LMP olyan megoldásokat javasol, ami a gazdasági válság mellett a környezeti és a szociális válság megoldását is szolgálja. Jelentős közösségi, állami beruházásokra van szükség a gazdaság talpra állítása és a munkahelyek megőrzése céljából, mégpedig olyan ágazatokban, amelyek nem az anyag- és energiaigényes fogyasztást növelik, például az energiahatékonyságban és megújuló erőforrásokban az olaj és a szén helyett, a közösségi közlekedésben az autóipar helyett, a hulladékgazdálkodásban a csomagolóipar helyett, a fenntartható mezőgazdálkodásban a vegyszer- és energiaintenzív helyett, illetve az ezeket megalapozó technológiák kutatásában, innovációban.

Az átalakításnak pedig a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer olyan reformja ad keretet, amely korlátozza és lassítja a tőkemozgásokat, világos felelősségi viszonyokat teremt, és a környezeti és szociális szempontok beépítését is magába foglalja. Az említett iparágak - megújuló energia, épületenergetika, közösségi közlekedés, hulladékgazdálkodás és fenntartható mezőgazdálkodás - nemcsak az erőforrás-szükségletet csökkentik, hanem a foglalkoztatást is jelentősen növelik, mivel ezek munkaintenzív ágazatok.

De a zöldfordulatra, tisztelt képviselőtársaim, nem csak ezekben az ágazatokban és szektorokban van szükség. A gazdaság minden egyes szektorát lassan át kell állítani az új kor követelményeinek megfelelően. Ebből a szempontból a legfontosabb teendőnk, és a magyar EU-elnökség számára is ezeket a szempontokat javasoljuk, a következők: a fenntarthatatlan termelési folyamatok állami támogatásának megszüntetése. Biztosítani kell, hogy a termékek és szolgáltatások előállításuk teljes költségét tükrözzék. Az erőforrás-hatékonyságot minden szinten javítani kell. A közösségi célokban, mint a lisszaboni stratégiában, az erőforrásokat védő indikátorok kapjanak ugyanolyan szerepet, mint a GDP vagy a pénzügyi mutatók. A munkaerő képzése, zöldítése a szakmunkásképzésen keresztül. Ez, azon túl, hogy munkát ad embereknek, azért is rendkívül fontos, mert így olyan iparágakba jutnak be környezetileg tudatos emberek, amelyek eddig nem sokat törődtek a fenntarthatósággal.

Fontos továbbá a zöldközbeszerzések elterjesztése, mivel az állami vásárlások a gazdaság jelentős részét érintik a nagyságuknál fogva. Meg kell teremtenünk a zöldszállítás feltételeit is. A szállítás és logisztika a gazdaság szén-dioxid-kibocsátásának 75 százalékáért felelős, ezért ezen szektor fenntarthatóbbá tétele elodázhatatlan. A kutatás-fejlesztési forrásokat jelentős mértékben növelni kell, különösen a fenntartható technológiák kutatásában.

(16.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeken túl a zöldfordulat elképzelhetetlen az Európai Unió szociális, szolidaritási dimenziójának megerősítése nélkül. Ennek érdekében fel kell lépni a nemzetállamok közötti adóverseny és a tagállamok szociális rendszereinek gyengülése ellen. Ahelyett, hogy értelmetlen és az állam elsorvadásával járó adócsökkentési versenybe belemennénk, mint ahogyan ezt sajnos most a kormány teszi, nemzetközi együttműködésben kell megálljt parancsolni az adóversenynek; az EU erre kitüntetett terep. Ehhez a nyereség-, vagyon- és környezetvédelmi adó minimumát is meghatározó közös adópolitikára, illetve az adóparadicsomok, az adóelkerülés elleni együttes fellépésre lesz szükség.

A közszolgáltatások védelmét európai szabályozásnak kell biztosítania, a társadalombiztosítás finanszírozásában új európai eszközöket kell találni, és szükség van a munkaidő európai szintű csökkentését célzó kezdeményezésre is. Alapvető fontosságú a verseny- és munkafelügyelettel, fogyasztóvédelemmel foglalkozó nemzeti és európai intézmények együttműködése. A közösségi költségvetést úgy kell növelni, hogy a fenti célok a költségvetés szerkezetében is határozottan megmutatkozzanak.

A globalizáció jelenlegi egyoldalúságát globális szabályozással, az állami kormányzás megerősítésével, a helyi gazdasági folyamatok támogatásával lehet és kell alakítani, amiben az Európai Uniónak és az elnöki szerepet betöltő Magyarországnak úttörő szerepe lehet. A globális gazdasági folyamatok szabályozása, a szegénység felszámolása és a nemzetközi újraelosztás hatékonyabbá tétele érdekében aktívan támogatnunk kell olyan globális adók bevezetését, mint például a nemzetközi szénadó vagy a rövid távú pénzmozgásokra kivetett spekulációs adó. A kormány még mindig felveheti a januártól esedékes magyar EU-elnökség ügyei közé a spekulációs adót. Egyelőre sajnos elutasították az LMP ez irányú javaslatát, pedig ezzel hazánk szószólójává válhatna egy innovatív kezdeményezésnek, amely a Fidesz-kormány céljaival is összhangban áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek tehát a legfontosabb dolgok. Természetesen ugyanígy tovább lehetne sorolni, mi következik az anyag- és energiaszegény gazdaság követelményéből a mezőgazdaságban, a foglalkoztatásban vagy a szolgáltatásokban. De talán a legfontosabb, hogy új célt és víziót kell tehát kitűzni európai méretben a gazdaságok elé. Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire a világgazdaság a korábbi időszakban épült, nemcsak pénzügyileg fenntarthatatlan, hanem ökológiailag is.

Olyan fejlődési modellt kell választanunk, és olyan fejlesztési célokat kell megfogalmaznunk, amelyek úgy lehelnek új életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez, valódi lehetőséget teremtenek a szegénység felszámolására, az egyenlőtlenségek csökkentésére, és esélyt adnak a hétköznapjaik sivársága elől a fogyasztásba menekülő tömegeknek életük gazdagabbá tételére. Ez a program nem önkorlátozást és leépítést jelent, hanem a személyes és közösségi megújulás lehetőségét. Az út erre van, és ez az út az európai együttműködésen keresztül vezet.

Az LMP azt javasolja a kormánynak, hogy a zöldfordulat jegyében lépjen fel a gazdaság fenntarthatóbbá, demokratikusabbá és igazságosabbá tételéért.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak, az LMP második vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP javaslatait szeretném megosztani önökkel az európai romastratégia kidolgozását illetően.

Mindenekelőtt üdvözöljük az európai romastratégia előkészítését, és annak különösen örülünk, hogy a magyar elnökség terveiben kiemelt fontosságú ügyként kezelik mindezt. Várjuk a részleteket, és reméljük, hogy a Lehet Más a Politika gondolatai is utat találnak a dokumentum kidolgozóihoz, s így mindez a magyar soros elnökség közös dokumentumaként, konszenzust élvező anyagként lesz megismerhető.

Mondom ezt azért is, mert meggyőződésem, hogy ez a kérdés nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává. Mondom ezt azért is, mert mindannyiunknak ki kell nyilatkoztatnunk azt, hogy a társadalom perifériájára szorult és gyakran odaszorított romák ügye Magyarországon nemzeti ügy kell hogy legyen. Mondom ezt mindazért, mert a néhány évvel ezelőtti olasz és a pár hónappal ezelőtt kezdődő francia események nyomán a romák társadalmi és gazdasági integrációja összeurópai üggyé vált, mert bár eddig is léteztek híradások innen-onnan, jobbára innen, Kelet-Európából a romák diszkriminációját illetően, de Nyugat-Európában nem volt mindez ennyire fontos téma.

Az Olasz-, majd Franciaországban lezajló és felkorbácsolt indulatok megmutatták a nyugat-európai nyilvánosság számára, és nyilvánvalóvá tették, amit mindig is tudtunk, a romák többsége páriaként él Európában. Ennek kapcsán először szeretnék emlékeztetni arra a megindító szolidaritási hullámra, amelyet a Franciaországból kiutasított romániai cigányok esete indított el. Augusztus végén Éric Aumonier, Versailles érseke személyesen is felkereste, és támogatásáról biztosította őket; testvérként érkeztem - mondta ő. Mindezek után André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke felajánlotta, hogy közvetít a Belügyminisztérium és a kitoloncolásra váró, elsősorban román és bolgár romák között.

Sorolhatnám és folytathatnám a sort, de summa summarum, el kell mondanom: közös európai társadalmi kérdésről van szó, amelyet a jogvédőktől a történelmi egyházakig mindenki döntő fontosságúként ítél. A kelet-közép-európai romák helyzetének radikális javítása tehát egyszerre közös nemzeti és európai cél. Közös európai érdek, hogy Európa legnagyobb kisebbségének valódi esélyegyenlőséget és egyenlő alapvető jogokat biztosítsunk. Azt gondoljuk, hogy az európai romastratégia ennek az egyik garanciája.

De ha politikai és emberi jogi érvek netán nem volnának elégségesek, hogy meggyőzzem önöket erről, vannak az LMP-nek más érvei is. A kirekesztés költséges. Ha a problémákat szőnyeg alá söpörjük, azzal csak nehezítjük a helyzetet. Ha például nem engedjük ma hozzáférni a roma tanulókat a nem roma tanulókkal együtt színvonalas, minőségi oktatáshoz, azzal csak a majdani munkanélküliek számát gyarapítjuk.

A kirekesztés, az elkülönítés, a diszkrimináció levét mi mindannyian, romák és nem romák együtt fogjuk meginni. Nemrégiben Kaufer Virág LMP-s képviselőtársam fel is szólalt ebben a kérdésben az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében. A téma most hirtelen fontos lett egész Európában. Ez jó, még akkor is, ha kevéssé örömteli események szolgáltak ennek alapjául. Azt gondoljuk, kivételes lehetőség ez Magyarországnak, hogy valóban európai stratégiát alakítson ki, olyat, ami hazánk legnagyobb kisebbségének életére valódi hatással lesz, érezhető lesz a mindennapjaikban is, és nem csak egy íróasztalnak készült dokumentummá válik.

Fontos leszögezni, hogy ami Magyarországot illeti, a cigányság nehéz helyzetének legfőbb okai szociális okok, a mélyszegénység, a keleti, északkeleti országrész 20 éve tartó válsága. Ehhez adódik még hozzá az etnikai dimenzió, az e térségben élő cigányokat sújtó mindennapos diszkrimináció, de talán inkább térjünk vissza a társadalmi okokhoz.

Az LMP országgyűlési kampányában a kérdéssel külön is foglalkoztunk, s kidolgoztunk egy úgynevezett "Színvak" esélyteremtő programot, ennek néhány elemét szeretném most a felszólalásomban felidézni. A három, talán legfontosabb beavatkozási pont a munkaerőpiac, az oktatás és a szociális szféra. Az alacsonyan képzettek foglalkoztatásának bővítése a kulcs. Csökkenteni kell a képzetlen munkaerők bérköltségeit, fejleszteni kell a személyre szabott, aktív munkaerő-piaci programokat, és szakképzési reformra van szükség, olyan képzések bevezetésére, amelyek valós munkaadói igényeket elégítenek ki.

Ami az oktatást, a szűkebb szakterületemet illeti, az esélyegyenlőség megteremtéséhez véget kell vetni a korai szelekciónak, létre kell hozni a kiemelt oktatási körzeteket, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, illetve településeken a legjobb pedagógusokat tudják alkalmazni, s emellett még segítő, fejlesztő munkahelyeket tudjanak létrehozni, mert szükség van a fejlesztő pedagógusokra, mentorokra. Ha lehet, még ennél is fontosabb a kora gyerekkori esélyteremtés, a védőnői hálózatok fejlesztése, az óvodák, bölcsődék kapacitásfejlesztése és a gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése. Biztosítani kell, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek, köztük a romák hároméves koruktól óvodába járhassanak. Ehhez növelni kell az óvodai kapacitásokat, javítani kell a családok és az óvoda közötti kapcsolatot, és úgynevezett beszoktatási programokat kell indítani.

(16.20)

A megerősített védőnői szolgálattal példát mutathatnánk egész Európának azt illetően, hogy mely az az intézményrendszer, amely a korai társadalmi befogadást elő tudja segíteni. A szociális ellátás terén bővíteni és fejleszteni kell a szociális szolgáltatásokat. Ésszerűsíteni kell a rendszert, hiszen sok - ma éppen a leghátrányosabb helyzetű - településen fontosnak ítélendő szolgáltatási rendszer nem áll rendelkezésre. Ilyen például az adósságkezelés. A közmunkák egész rendszerét újra kell gondolnunk. Prioritást kell kapnia a valódi munkahelyteremtésnek. Ehhez a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket megcélzó járulékcsökkentésre és beruházásélénkítési intézkedésekre van szükség.

Emellett nem szabad elfeledkeznünk az emberhez méltatlan lakáskörülményekről sem. A helyi igényekhez adaptálva, az eddigi gyakorlatot megvizsgálva folytatni kell a telepfelszámolást, amelyet azonban nem egy célként és egy eredményként tudunk elkönyvelni, azt gondoljuk, ez csak tűzoltás. A probléma valódi megoldásának lényege az, hogy olcsó szociális bérlakáshálózatot kell kiépíteni, és lakhatási támogatást kell mindezekhez nyújtani.

Sokszor mondtam már el a felszólalásaim során, amikor a romák társadalmi integrációjáról beszélek, hogy ebben a kérdésben nagyon fontos a pontos fogalmazás. Ma a romaellenes propaganda rendszerint a szociális ellátórendszer dologtalan haszonélvezőiként állítja be a cigányokat, akiknek az eltartása súlyos teher a társadalom vállán. Ez azonban nagyon távol áll a valóságtól. Az összes nem dolgozó aktív korú alig 10 százaléka roma. A gyerekek után, illetve a munkanélkülieknek járó ellátások 10-12 százalékát kapják, a nyugdíjak kevesebb mint 1 százalékát kapják ma Magyarországon a romák.

Az oktatási és egészségügyi közkiadásokból a népességarányos rész töredéke jut a cigányoknak. A cigányság integrációjára fordított célzott kormányzati kiadások értéke az Állami Számvevőszék tavalyi elemzése alapján kevesebb mint egytizede annak, amit évente szabadidős, kulturális és vallási tevékenységekre fordít a költségvetés. A romák az országos átlagnál négyszer jobban vannak kitéve a szegénység kockázatának, a mélyszegénységben élőknek mintegy 40 százaléka cigány ma Magyarországon.

A romaügy Európában is napirenden van ma, ahogy ezt mondtam. Egyszerre kell tehát szociális alapon, minden szegényt megcélzó politikával előmozdítani a társadalmi felzárkózást, és fellépni az etnikai alapú diszkrimináció minden formája ellen Párizsban és Kaposváron, Rómában és Miskolcon egyaránt. Azt azért zárójelben szeretném megjegyezni, hogy persze az andalúz romák, a francia és a brit úgynevezett travellerek problémái és élethelyzete bizonyos helyzetekből nézve különböző lehet, azonban vannak azonos pontok. Mint ahogyan a magyarországi és a bulgáriai helyzet sem azonos, és nálunk sem mindegy az, hogy dunántúli vagy kelet-magyarországi romaközösségekről beszélünk. Ezzel csak azt szeretném előrevetíteni, hogy az egyes elemek kidolgozásánál nagyon fontos az, hogy meghatározzuk azokat a pontokat, amelyek mentén fel lehet építeni egy nagyon logikus rendszert.

Ez nem akadálya a stratégia megalkotásának, de fontos, hogy a megközelítés megfelelően differenciált legyen. Közösségépítésre és konfliktuskezelésre mindenképpen szükség van, hiszen a romák és nem romák együttélése fontos nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Ehhez kezdeményeznénk egy közös európai mentorhálózat létrehozását, amely a falvakban és a különböző országokban egyaránt tudná segíteni a befogadást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nem értem teljesen a mondandóm végére. Még egyetlenegy mondatot hadd mondjak el! Magyarországon vannak jó gyakorlatok: az Autonómia Alapítványtól a Gandhi Gimnáziumig, a Szegények Bankjától a Tanodáig. És azt szeretném csak ezzel mondani, hogy ha valóban a kormány célja az, hogy egy valósan a romák társadalmi és gazdasági integrációját segítő programot dolgozzon ki, akkor ebben az LMP csak partner kíván lenni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Gondolom, a következő körben is be lehetett volna fejezni, mert bizonyára lett volna még néhány gondolata, amit ezzel kapcsolatban elmondott volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes jelentkezéseknek megfelelően, a rendelkezésre álló időkeretben. Elsőnek Balla Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! A mai vitanap címe az európai uniós elnökségünk prioritásairól szól. Ezek azok a kérdések, amelyeket Magyarország fontosnak tart, hogy a következő fél évben, január 1-jétől kiemelten kezeljen és kiemelten kísérjen végig, illetve ezekben lehetőség szerint sikereket érjen el. Ezért is tartom fontosnak a külügyi bizottság elnökeként is, hogy az Országgyűlésben ezekben a kérdésekben ma vitanapot tartunk, és ezért tartom azt is fontosnak, hogy az Országgyűlés keretein belül zajlik egy olyan munka több szinten is - egyrészt egy ötpárti munkacsoport is tevékenykedik ezekben a kérdésekben, másrészt pedig rendszeresen találkoznak az érintett bizottságok elnökei, egyeztetve azokat a programokat, amelyek a parlamenti munkánkban az uniós elnökség során ránk fognak várni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a mai vitanapnak elsősorban az legyen az üzenete, hogy minden felelős politikai erőnek csak egy célja lehet ma Magyarországon: hogy ezt a feladatot, ezt a kihívást a legmagasabb szinten teljesíthesse hazánk. Ez nemzeti érdekünk is, és nem lényegtelen az ország megítélése szempontjából. Ezért tartom fontosnak azt az akaratot, azt a közös célt, hogy ezekben a kérdésekben - akár a prioritás kérdéseiben - törekedjünk a konszenzusos egyetértésre, arra, hogy egyáltalán érezzük azt is, hogy vannak azok a fő kérdések, amelyek mentén az elnökség folyamán tevékenykednünk kell.

Az eddigi, a vezérszónoki körökben nem hallottam igazából ezzel a prioritási gondolatmenettel, a miniszter úr által elmondott, államtitkárok által elmondott feladatokkal kapcsolatban más megközelítésekről. Persze, voltak árnyalatbeli különbségek, mégis azt látom, hogy mindaz, ami elhangzott, ennek a konszenzusnak a jegyében összeilleszthető, és a következő időszakban ezekről a kérdésekről meg is lehet állapodnunk, és talán a legfontosabbnak azt tartom a miniszter úr gondolataiban, illetve Hörcsik elnök úr vezérszónoki felszólalásában, hogy egy békés fél évet kívánunk egyáltalán ebben az elnökségi folyamatban - és ez elsősorban a belpolitikáról szól. De mindezek mellett... - és bízom abban, hogy ezek a kérdések, ezek a feladatok és ezek a feltett elvárások és elképzelések, amelyeket magunk elé tűzünk célként, meg fognak valósulni a következő félévben.

De ettől függetlenül nem mehetek el a vezérszónoki körben elhangzottak mellett, különösen akkor, amikor Mesterházy frakcióvezető úr gondolatait hallottam, amire talán ha emlékeztetni tudom őt, és talán csak a jegyzőkönyvből fogja ezt megtudni: az a helyzet, hogy 2008-ban a Fidesz akkori frakciója kezdeményezte az ötpárti munkacsoport létrehozását. Természetesen ebben partnerre találtunk a többi frakcióban, és partnerre találtunk az akkori kormányban is.

Ne felejtsük el, hogy azóta másfél évet az előző kormány regnált, és készítette elő a maga módján az uniós elnökségre való felkészülést, és egy fél éve, több mint négy, négy és fél hónapja van a jelenleg regnáló kormánynak arra, hogy beszámoljon arról a munkáról, amit elvégzett az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, hogy az elmúlt fél évben már azt is sikernek könyvelhetjük el, hogy eloltotta azokat a tüzeket, amelyeket az előző másfél éves kormányzati időszakban a felkészülési folyamatban súlyos problémaként tapasztalhattunk a kormányváltás időszakában.

Akár 15-16 pontban ezt fel is sorolhatnám, de azt hiszem, nem tisztem ma az, hogy a konszenzuskeresés jegyében azokat a hibákat vázoljam föl, amelyeket az akkori kormány követett el. És talán nem tisztem olyan kérdésekről beszélni, hogy mit nem végzett el az akkori kormány, pedig itt lehetne elég sok dologról: az operatív előkészítésről, a személyi állomány kérdéséről vagy a fantomként kezelt költségvetési pénzekről beszélni, akár részletezni is, de ma nem ez a dolgom, hanem inkább arra törekednék, hogy tisztázzam azt a néhány alapelvet vagy azt az alapkérdést, hogy mit is végeztünk el az elmúlt időszakban.

(16.30)

Igen, Mesterházy képviselő úr azt mondta, hogy csak egyszer ült ez az ötpárti munkacsoport, de emlékeztetném arra, hogy ezt is a Fidesz-frakció kezdeményezte, másrészt néhány héten belül jön a következő. Tehát van dolgunk, van feladatunk, és úgy gondolom, hogy azt a menetrendet, amit elterveztünk, hogy másfél-kéthavonta a kormány tájékoztatja ezt a munkacsoportot, majd a munkacsoport a munkáját elvégezve, a vitát és a tárgyalásokat követően állásfoglalást ad ki, ma azt látom, hogy ezt a munkát mi végezzük. Nem értem, hogy képviselő úrnak miért voltak ezzel szemben aggályai.

Másrészt megjegyezte, hogy társadalmi és civil egyeztetésre van szükség ebben a felkészülési folyamatban. Talán az ő figyelmét elkerülte, vagy a frakció munkatársainak a figyelmét elkerülte, hogy a holnapi nap folyamán a Parlamentben - ugyanitt ma mi tartunk vitanapot - pedig civil szervezetek kapnak a kormánytól egy konferencián keresztül olyan tájékoztatást, hogy hol is tartunk az elnökségi prioritásokkal, egyáltalán arról a szerepről, amit a kormány el szeretne érni, vagy fel szeretne ajánlani a civil társadalom, a civil szervezetek számára, hogy hogyan is vehetnének részt ebben a felkészülési folyamatban, illetve az elnökség lebonyolításában.

Úgy gondolom, hogy azokban a kérdésekben, amelyek itt felvetődnek akár tartalmilag... - és elsősorban én arra biztatnék ma mindenkit, hogy a prioritásokról beszéljünk. Hiszen ha nem erről beszélünk, és elmegyünk más részletekbe, akár technikai részletekbe, egy kicsit olybá fog tűnni, mint mikor egy család az ajtó előtt szépen beszél egymással, egymásról, a gyerekek, az anya és az apa, és mikor bemennek, akkor a szomszédok azt hallják, hogy csörögnek az edények, és ordibálnak egymással az ottaniak.

Én úgy gondolom, hogy itt az első számú feladatunk az, hogy a tartalmi kérdésekben és abban a feladatban, hogy ez az ügy össznemzeti kérdés, mindenki ennek a pártjára álljon, és ne azt hallják a szomszédok, hogy bent a lakásban hogyan veszekszenek, hanem beszéljék meg egymással tisztességesen a dolgokat akár vita keretében is, de amikor a nyilvánosság elé, az ajtó elé kell lépni, ezekben a vitákban arról beszéljenek, amiben egyetértésre és konszenzusra jutottak.

Erre biztatok mindenkit, és kérem önöket, hogy erről szóljon a mai nap, különösen annak tekintetében, hogy nagy kihívás elé nézünk, nagy kihívások előtt van Magyarország, és akkor leszünk igazából sikeresek, ha ezeket az össznemzeti érdekeket mindannyian fontosnak tartjuk, és mindannyian kiemelt célként kezeljük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Kiss Péter képviselő úr, az MSZP soraiból. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azokkal értek egyet, többek között Nagy Andorral, akik úgy fogalmaztak, hogy az egyik legnagyobb kihívás az uniós politika előtt és az uniós szereplők előtt is, hogy hogyan építsük meg közösen az emberek útját az Európai Unióhoz. Helyénvalónak tartom, hogy külügyminiszter úr és mások a kormány nevében arról szóltak, hogy ebben a politikának, a hazai politikának is és a soros elnökség során Magyarországnak is van leckéje.

Ezen az úton természetesen jó állomás egy olyan vita, mint amilyen vitát itt folytatunk most a parlamentben. De az ilyen állomások akkor hitelesek, ha megépítjük a civilek, a munkaadók, a szociális partnerek, a szakszervezetek részvételének azt az útját, amelyik is bevonja azokat a milliókat, akik számára ma Brüsszel túl messze van.

Helyénvalónak tartom, hogy a munkahelyteremtés, a gazdasági kormányzás és a munkahelyteremtés kérdései a soros elnökség fő feladatai, prioritásai között szerepelnek, ezért a soros elnökség alkalmát kihasználva indokoltnak tartom, hogy a lehetséges közös politikák néhány értelmezési kérdését mi magunk is fölvessük. Nyilvánvaló, hogy azok a fajta eljárások, amelyek a foglalkoztatáspolitika kapcsán az Európai Unióban gyakorlatként kialakultak, azok bizony a nemzeti politikákhoz csak bizonyos módon tudnak hozzájárulni. Szűk módon tudnak hozzájárulni, szűkebb módon tudnak hozzájárulni, mint amennyi a Közösség felelőssége és lehetősége lehetne, hozzájárulása lehetne ahhoz, hogy a nemzetek ezt a kérdést hatékonyabban legyenek képesek megoldani.

Másképp fogalmazva, hogy világosan beszéljek: a nyílt koordináció módszere, a tapasztalatcsere, a ráolvasás vagy az európai hablaty ezekben a kérdésekben nem segít. Márpedig ebben a szakpolitikákat illetően meglehetősen nagy gyakorlatunk van. Ezért én úgy ítélem meg, hogy két kérdésben felhasználhatjuk az elnökség időszakának lehetőségét, hogy megpróbáljunk tiszta vizet önteni a pohárba. Az egyik a szociális kohézió szerepének az újraértékelése, a másik pedig néhány foglalkoztatáspolitikai európai bevett álláspont, idióma ügyében, hogy vitát lehessen nyitni.

Nos, először is a szociális kohézió szerepéről. A lisszaboni folyamat 2005-ös értékelésekor hogy, hogy nem, ez a kérdés háttérbe szorult. Úgy állapodtak meg Európa nemzetei, hogy a növekedés, a versenyképesség oltárán ennek a szempontnak a továbbiakban nem kell prioritást, vagy nem olyan mértékben kell figyelmet biztosítani. A válság azóta nagyon világosan rámutatott, hogy ott, ahol nincsen szociális kohézió, ott szegénység van, és ahol pedig szegénység van, ott nincs növekedés, ott foglalkoztatáspolitikai problémák keletkeznek, ott nyilvánvaló versenyképességi problémák keletkeznek.

Másképp fogalmazva: ott, ahol a szociális kohézió nem tartozik a versenyképesség közvetlen társadalmi problematikájához, ott a gyermekszegénységen és a romaproblémán keresztül újra és újratermelődik a foglalkoztatási probléma. És sajnos Európának evvel kell ma szembenéznie. Ez nemcsak Kelet-Közép-Európa sajátja. Ezért, ezért is, meg a szociális elkötelezettségünk okán is ezeket a kérdéseket, a szociális kohézió kérdését újra összefüggésbe kell hozni a versenyképesség, a növekedés kérdésével, és itt az alkalom az Európa 2020 programcélkitűzések kapcsán, hogy ebben a kérdésben Magyarország is állást foglaljon, és soros elnökként próbálja ebbe az irányba vinni a dolgokat.

Már csak azért is kulcskérdésnek tartom ezt, merthogy a gazdasági kormányzás tervezett, elgondolt követelményei bizony első pillanatra mintha nem éppen befogadnák a szociális kohéziónak az ügyeit. Nem hiszek abban, hogy egyszerű pénzügyi szabályozási szigorkérdésekkel választ lehet találni Európa gyarapodó foglalkoztatási kérdéseire.

Az uniós elnökség alkalmas arra, hogy kialakult, ma már mantraként idézett gondolatokat újra és újra elmondva ráolvasással oldjunk meg foglalkoztatási kérdéseket. Csak utalok rájuk: a növekedés látható módon automatikusan nem teremt kiegyenlített foglalkoztatási viszonyokat Európában, mint ahogy a járulékcsökkentés oly sokak által javasolt receptje sem jelent például a regionális kiegyenlítetlenségekkel szemben gyógyszert. És az is igaz, bizton látható, hogy a generál szósz a foglalkoztatáspolitikában nem alkalmas, hogy a fontos, társadalmilag elkülöníthető problémákra foglalkoztatási választ adjunk; hogy csak öt nagy csoportot említsek: a pályakezdők, az 55 év felettiek, a gyereket nevelő anyák, a romák és a sérült emberek ügyeire. Ezek mindenhol problémát jelentenek Európában, és természetesen ott leginkább, ahol az aktivitási szint a legalacsonyabb, ahol a legnagyobb problémát jelenti, éppen például nálunk is. Ezért tehát az általános, az egymásnak kínált generális foglalkoztatáspolitikák helyett ezen csoportok problémáinak megoldására koncentráló foglalkoztatáspolitika mellett kell véleményem szerint letenni a voksot.

Más metszetben: nyilvánvaló módon ugyanez a differenciáltság szükséges a hátrányos térségekben lakók - ez Magyarországon, megjegyzem, egymillió embert érint - és a képzettségi hiányokkal rendelkezők esetében, ez kétmillió ember problémáját jelenti. Hogy csak ezt az egy apróságot mutassam, hogy mit jelent ez a felzárkózó országokban, nálunk a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők elhelyezkedési esélye nem éri el a 40 százalékot, ez közel 20 százalékkal marad el az európai átlagtól. A diplomások és a középiskolások esetén a különbözet 4 százalékon belül van. Nagyon világosan mutatja a felzárkózó országok problematikáját a képzettségben rejlő hátrány, és nyilvánvalóan, ha a foglalkoztatás kérdését, az aktivitás kérdését Magyarországon ebből a szempontból próbálnánk megoldani, és ehhez kérnénk recepteket az Uniótól, akkor sokkal hatékonyabbak lehetnénk.

(16.40)

Az utolsó megjegyzésem pedig az aktív munkaerő-piaci politikákhoz szükséges eszközökre vonatkozik. Önök is tudják jól, hogy Magyarország immáron húszéves rendszerváltás utáni időszakában aktív eszközökre a GDP 0,2 százalékát használja fel átlagosan, miközben az Európai Unióban ez ennek a háromszorosa. Háromszorosa olyan országokban, ahol magasabb aktivitási szintekkel operálnak. Nyilvánvaló módon, ha felzárkózásról, kohézióról beszélünk, és a felzárkózás társadalmi és gazdasági feltételeiről Európában tenni akarunk, akkor nemcsak általában kell eszközöket biztosítani, hanem akár pántlikázva és célzottan is az aktív munkaerő-piaci eszközpolitikákra kell pénzeket szánni, éppen azokban a térségekben, ahol nagyon alacsony az aktivitási arány, ezért elvileg felléphet Magyarország. Ez nyilvánvalóan Magyarország érdeke, hiszen európai forrásokat kell erre mozgósítani, és a soros elnökség is, illetve az addig tartó folyamat is alkalmas lehet arra, hogy saját és az európai érdekek érdekében ezt a kérdést napirendre tűzzük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Kalmár Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A soros magyar elnökség félévében az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a gazdasági válságból való kilábalás folytatása lesz. Az ezt szolgáló, a lisszaboni stratégiát felváltó Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célkitűzések, prioritások egybeesnek azokkal a célokkal, amelyeket mi, magyarok fogalmaztunk meg a magunk számára. Csak akkor lábalhatunk ki a válságból, ha beindítjuk a gazdasági növekedést, azt pedig csak munkahelyek létrehozásával tudjuk beindítani. A stratégia középpontjában ezért a foglalkoztatás növelése és a munkahelyteremtés áll. Sajnos a magyar foglalkoztatottsági ráta a második legalacsonyabb az Unióban. Nálunk 3,4 millió munkavállaló van, míg hasonló méretű országokban, például Portugáliában 4,4 vagy Csehországban 4,8 millióan vannak. Az amúgy is rossz egészségi állapotban lévő magyar társadalomban a munkanélküliség lélekromboló hatása tovább súlyosbítja a helyzetet. Úgy gondolom, hogy nem vagyok az egyedüli képviselő, akit egyre gyakrabban keresnek meg választópolgárok azzal a kéréssel, hogy próbáljunk segíteni nekik állást keresni és találni.

A munkahelyeket a vállalkozók hozzák létre, ennélfogva az állam célja nem lehet más, mint hogy a munkahelyteremtés motorjainak számító kis- és középvállalkozásokat olyan helyzetbe hozza, hogy minél több embernek tudjanak és akarjanak munkát adni. Ahhoz, hogy ez így legyen, jövőképre, kiszámítható gazdasági és politikai környezetre, több bizalomra és kevesebb bürokráciára van szükség. A munkahelyteremtés társadalompolitikai eszköz is. Elősegíti a leszakadó rétegek és társadalmi csoportok felzárkóztatását. A munkahelyteremtés a dinamikus, fenntartható gazdasági növekedés kulcsa, amelynek hozadékából mindenki részesülhet. Itt is érvényesülnie kell annak a megállapításnak, hogy a gazdaság van az emberért, és nem fordítva.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy lehetőleg tartsa be azt az időkeretet, amelynek keretében felszólal.

A következő kétperces felszólaló Pál Béla képviselő úr, az MSZP soraiból. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel egy ilyen vitanap alkalmat ad arra, hogy javaslatokat is megfogalmazzunk az uniós elnökséget betöltő Magyarország és a kormány számára, engedjék meg, hogy egy ilyen javaslattal éljek egy olyan ágazat nevében, a turizmus nevében, amely jelentős szerepet játszik mind az Európai Unió, mind pedig Magyarország életében, a gazdaságban, a növekedésben, a foglalkoztatásban egyaránt.

Magyarországnak lehetősége nyílik a következő félévben majd arra, hogy megrendezze az európai turizmus fórumot, amely a turizmus legrangosabb fóruma Európában, a kormányzati szervek vezetői, a munkaadók, a munkavállalók és a civil szervezetek vezetői számára, azért is, hogy megtárgyalhassanak olyan jelentős kérdéseket, amelyekre engedjék meg, hogy most két javaslatot is tegyek, egyrészt a turizmus növekedésben, foglalkoztatásban betöltött szerepe, másrészt pedig a turizmus szerepe a kohéziós politikában, az elmaradott térségek felzárkóztatásában.

Azt gondolom, ez Magyarország számára jó lehetőséget jelent, bár 2004-ben egyszer a holland elnökséggel közösen megrendeztük már ezt a fórumot nagy sikerrel, most újabb lehetőség kínálkozik arra, hogy egyedül rendezhessük meg, és ezt a fórumot erősíti az Európai Unió 39 nemzeti turisztikai szervezeteit tömörítő bizottság jövő év áprilisi magyarországi ülése is. Azért teszem ezt a javaslatot, mert meggyőződésem, hogy az elnökséget fel kell használjuk arra is, hogy Magyarország turisztikai adottságait, természeti, történelmi, kulturális örökségünket is bemutassuk, ilyen és hasonló szakmai fórumok, találkozók és természetesen az ehhez kapcsolódó kísérő rendezvények alkalmával is. Azért teszem a javaslatomat, hogy e páratlan lehetőségről semmiképpen ne mondjunk le, rendezzük meg a fórumot és a hozzá kapcsolódó rendezvényeket.

A turizmus, e kiemelkedő ágazat nevében köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az jól érzékelhető, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban a válságok következtében valószínűleg jelentős változásokon megy keresztül. Hangsúlybeli, és azt kell mondanom, különösen a forrásokat érintőleg olyan változások következhetnek be, amelyek minket, magyarokat különösen érzékenyen érinthetnek. Ez az elnökségi időszak, amely meggyőződésem szerint Magyarország számára igen fontos időszak lesz, feltétlenül felhasználandó arra, hogy szövetségesek keresésével is próbáljuk megerősíteni azt az irányt, amely irány eddig is a legfontosabb kellett vagy kellett volna legyen Magyarország számára: ez a hazai termőföld megvédése, a termőföldből élők megvédése, és mindenekelőtt egy olyan rendszer kiépítése a magyar vidékfejlesztés és mezőgazdaság területén, amely hosszú távon biztosítja ennek az ágazatnak a fennmaradását, életképességét.

Ehhez azonban kell valami, és tulajdonképpen ezért kértem ezt a két perc lehetőséget: mindenekelőtt önmagunkkal kell tisztában lenni. Mindenekelőtt önmagunknak kell egy olyan stratégiát felállítani, amely az ország döntő része számára elfogadható, amelyet a magyar vidék a lehető legnagyobb mértékben támogat, és amely stratégia az elkövetkezendő időszakban egyértelművé teszi, hogy mik azok a prioritások, amelyek mentén ennek a számunkra legfontosabb ágazatnak a lehetőségét garantálni kívánja.

Meggyőződésem, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Ennek hiányában ugyanis minden erőfeszítésünk hamvába fog halni. Stratégia kell, olyan stratégia, amelyet jobbról-balról lehetőleg, de a mi oldalunkról feltétlenül támogatni kell. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Vejkey Imre képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk és az Európai Unió jövőjének közös tartóoszlopa a munka és a család. Ebből a fundamentumból a család az a közös nevező, amelyet a legnagyobb körültekintéssel kell védenünk, ugyanis Magyarország és az Unió testi, továbbá lelki egészsége, jóléte múlik azon, hogy védjük, őrizzük meg, illetve állítsuk helyre a családokat itthon és külföldön egyaránt. A társadalom alapja a család, ezért a társadalompolitika lényege a családpolitika, amely védi és szolgálja a társadalom alapegységét és ezáltal az életet.

Szűk látókörű az a gondolkodás, amely szerint a gyermekvállalás kérdése magánügy lenne. Gyermeket vállalni ugyanis nem csupán családi öröm, családi befektetés, hanem egyben út a jövőbe, kimagasló társadalmi érték, hozzájárulás a nemzet gyarapodásához, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságához. Így nem lehet akadálya annak, hogy a családok annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szívből szeretnének, és amennyit tisztességben fel tudnak nevelni.

(16.50)

A nemzeti együttműködés kormányának családpolitikai alapja az, hogy minden család és minden gyermek számít, a megszületett éppúgy, mint a megszületendő. Ennek érdekében a második gazdasági akcióterv keretében olyan új, átfogó, arányos és igazságos adórendszert vezetünk be, amely példaértékű lesz egész Európa számára, amely egyszerre támogatja majd a munkát és a családokat, egyszerre szolgálja a nemzetpolitikát, továbbá hazánk gazdasági válságból való kilábalását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalásokat. Jakab István képviselő úrnak, alelnök úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nemzet hatalmas esélyt és lehetőséget kap arra, hogy megmutassa önmagát Európának, megmutassa a világnak, felmutassa értékeit, és mindez akkor következik be, ha valóban képesek vagyunk együtt, közösen ezeket az értékeket felmutatni. Nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarország ezen értékek felmutatásában biztos, hogy hatalmas sikereket lesz képes elérni.

Többen szóltak előttem, én magam is csak aláhúzni szeretném: most egy nemzet összefogásáról van szó. Példaként hadd hozzam ide önök elé, amikor a GMO-vitát folytattuk, akkor Ángyán államtitkár úrral egy közös mondatunk volt. Ha egy nemzet valamit akar, akkor azt Európa is tudomásul veszi, úgy, hogy oda is figyel rá. Igen, Európa odafigyelt, igen, azóta már kiváló szövetségeseket találtunk magunknak, és azóta már sem Németországban, sem Franciaországban nem kérdés, hogy akarnak-e GMO-t köztermesztésben vagy nem. Tehát jó szövetségeket kell tudnunk kötni, és sok olyan téma van, amelyben bizony találunk is.

Az első, amit a kihívásokkal összefüggésben kell szóba hozzak, ez a közös agrárpolitikának a fenntartása, méghozzá úgy, hogy valóban, az újonnan csatlakozott tagállamok legalább egy cikluson keresztül kapják meg azokat a támogatási lehetőségeket, forrásokat, és kapják meg a piac terén azokat az esélyeket a felzárkózás terén, hogy legalább egy cikluson keresztül azonos feltételekkel versenyezhessenek. Azt gondolom, Magyarország az előkészítés során kellőképpen artikulálta ezt a kérdést, és kell is, hogy a következő időszakban ezt tegyük.

Egy másik kérdés, ami úgyszintén a közös agrárpolitika kapcsán felvetődik, és ebben találunk szövetségeseket majd, ez pedig a következő. A harmadik országokból az Európai Unióba nagy mennyiségű élelmiszert szállítanak be. Nos, nyilván ennek van egy olyan előzménye, hogy az Európai Unió egyes tőkebefektetői komoly fejlesztéseket hajtottak végre az Unión kívüli országokban. Nos, itt elsősorban a minőségbiztosítás, a minőség-ellenőrzés tekintetében várjuk azt el, és ebben találunk szövetségeseket az uniós régi tagállamok között is, nem csak az új tagállamok között, hogy igenis mi tegyük meg azokat a lépéseket, irányítsuk rá a figyelmet, hogy legalább olyan feltételeket követeljenek meg az élelmiszer-előállítás terén az Unión kívüli területeken előállító országokban, mint ahogy ezt nálunk, mert az nekünk 25-30 százalékos versenyhátrányt jelent, ha ezt náluk nem követelik meg.

Tisztelt Országgyűlés! Van egy másik kérdés, ami a közjavakra vonatkozik. Magyarország elkötelezett abban, hogy a természeti értékeket mentsük, őrizzük. Magyarország elkötelezett abban, élen jár és esetenként Európának is példát mutat, hogy hogyan lehet természeti értékeinket megőrizni, megvédeni és a közös európai ügyhöz is hozzájárulni. Azonban ezeknek a közjavaknak a biztosítása pénzbe kerül. Az a meggyőződésem, hogy itt is nagyon fontos hangsúlyozni a későbbiek során, hogy amennyiben a termelőktől megkövetelik azt, hogy védje a természeti értékeket, akkor nyilván valamilyen formában ez kompenzálásra is kerüljön. Ebben Európa régi tagállamaiban már van kialakult kiváló gyakorlat. Meggyőződésem, hogy ha mi ráirányítjuk a figyelmet, akkor ezzel a saját hazánknak is nagyon nagy szolgálatot teszünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel időben szeretnék távozni az ülésteremből, hadd köszönjem meg Nagy Andor képviselőtársamnak, hogy lehetővé tette a sorrendváltozást. A magam részéről nemcsak képviselőként, hanem érdekképviselőként is az a meggyőződésem, hogy ha mi egy igazi összefogással akarjuk a nemzetünket bemutatni, ha mi az országos mezőgazdasági kiállítást és vásárt együtt megszervezzük ezen időszak alatt, egy olyan csodálatos rendezvénysorozatot tudunk Európa és a világ számára felmutatni, ami különösen nagy jelentőséggel bír akkor, amikor a világ Európára, illetve Európán keresztül Magyarországra figyel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Sneider tamás képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Európai Unió soros elnöksége valóban komoly lehetőséget nyit hazánk számára, hogy a legfontosabb, adott esetben társadalmunk fennmaradását veszélyeztető kérdést az Európai Unió tudomására hozzuk. A Jobbik és egyre több közgondolkodó véleménye szerint - amely megegyezik az általam már húsz éve hangoztatott véleménnyel - a magyar társadalom fennmaradását az a drasztikus etnikai váltás veszélyezteti a legjobban, amit a cigányság alsó, de egyben legnagyobb rétegében zajló évszázados népességrobbanás jellemez. Ezt súlyosbítja és gyorsítja föl a valójában már 1958 óta tartó születéscsökkenés a magyarság és a velünk együtt élő németek, szerbek, szlovákok, románok és egyéb nemzetiségek részéről.

Mint tudjuk, minden megoldási kísérletnek az alapja, hogy tisztázzuk a helyzetet, úgymond fehér lappal induljunk, enélkül csak rossz megoldásokat találunk. A cigányság helyzetének objektív megítélésében ezt nem lehet másképp elindítani, mint egy határozott felvilágosító kampánnyal, amelynek célja nem lehet más, mint a szélsőliberális tollforgatók magyarságot lejáratni próbáló hazugságainak tételes cáfolása. Húsz éven keresztül hallgattuk és hallgatták Nyugat-Európában, hogy a magyarság egy náci, fajgyűlölő, rasszista nemzet, és ennek a pártja is természetesen, adott esetben beleértve nemegyszer magát a Fideszt is.

Nos, elfogyott a levegő a cigányok nyomorából élő újságírók, politikusok körül, de elfogyott a levegő ma már Európában is, hiszen elegendő volt a 80 milliós Németországban néhány ezer közép-európai cigány embernek feltűnnie és adott esetben tábort vernie Berlin közparkjaiban, hogy átértékeljék a német polgárok azt a romantikus elképzelést, amit a cigányság életmódjával kapcsolatban gondoltak. Ugyanez zajlott le Európa számos országában. Nálunk sokkal nagyobb létszámú nemzetek néhány ezer közép-európai cigány ember megjelenése után döbbentek rá, hogy mi is zajlik Közép-Európában.

Mielőtt hozzányúlunk a problémához, a világ tudomására kell hozni igenis, hogy a magyarság és a velünk élő többi nemzetiség rendkívül toleráns a cigánysággal szemben. Egészen mostanáig némán tűrték az emberek Közép-Európában, Magyarországon, hogy húsz év alatt mintegy ezer magyar származású személyt cigány bűnözők öljenek meg országunkban. Szögi Lajos tanár úr, Marian Cozma, a szétdarabolt és megerőszakolt gadnai asszony, a Makó mellett megerőszakolt és felgyújtott Pénzes Henrietta, a Hétesen legyilkolt utolsó magyar asszony, mind-mind vég nélkül sorolható, hogy mi is történik, történt ebben az országban húsz év alatt.

Mindezt megfejelte az igazságszolgáltatásunk, mert ilyen esetekben nemegyszer - mint Kozák Rajmund esetében is, aki meggyilkolta osztálytársát - mindössze felfüggesztett vagy másfél éves börtönt szabott ki.

(17.00)

Nos, el kell mondani, hogy példának okáért a mindössze 40 év alatt etnikailag kicserélődött Tiszabőn hogyan zajlik manapság egy önkormányzati választás. Mi ígér egy velünk toleráns cigány ember a szavazatokért cserébe ezen a településen? Azt ígéri, hogy ha őt megválasztják azon a településen, ahol csak 10 százalék már a magyarság aránya, akkor ott megszűnik az agresszivitás, hogy a magyar emberek is kimehessenek az utcára. Gondoljuk át, hogyan élnek ott a magyar emberek!

Nos, úgy gondolom, hogy a toleranciából a magyarság réges-rég jelesre vizsgázott, de ezt igenis meg kell értetni más népekkel is, és csak ezekre az alapokra lehet lefektetni azt a politikát, amelynek gyakorlatilag egyetlenegy alapelve lehet: a határozott büntető és egyben határozott segítő kéz politikája. Igenis elérkezett a szigor ideje. A helyzet tisztázása után szilárd alapokra szilárd építményt kell húzni. Meg kell értetni az Európai Unióval, hogy a vég nélküli segélyezés politikája csődöt mondott, mert térségünkben mind a politikusok, mind a cigányság vezetőinek jelentős része ellopja az erre szánt pénzt - lásd az ÁSZ-jelentést -, ami pedig eljut a cigánysághoz, az a székelykeresztúri Ötvös Miklós cigányember szavaival élve így jellemezhető: segélyosztással az ország a cigányoknak is és magának is árt. Szó szerint ezt üzeni a szegény cigány ember. El kéne itt valahol gondolkozzanak, hogy nem adok pénzt, mert ha adok, annál több gyermeket csinálnak.

Ezeknek az embereknek nem segély, hanem munka, oktatás kell. A Jobbik javaslata, hogy a kormány tegyen indítványt arra, hogy az Európai Unió indítson közvetlen támogatással munkahelyteremtő programokat a hátrányos térségekben, adjon extra támogatást szigorú felügyelet mellett - ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni - azoknak a cégeknek, gazdálkodóknak, akik munkahelyeket teremtenek ezekben a térségekben. Indítsák el a bentlakásos iskolák rendszerét! Régen ez a nemesek kiváltsága volt. Most vajon a cigányságnak ez a kiváltság miért nem felelne meg?

Ugyanakkor viszont figyelmeztetni kell az Európai Uniót, hogy csak akkor vágjon bele ebbe a rendkívül komoly és óriási áldozatokat jelentő munkába, ha valóban határozottan véghezviszi a programokat, ha legalább az ott lévő lakosság 70 százalékának biztosítja a tartós munkalehetőséget. Mert ha ez nem így sikerül, ha lagymatag módon, programokat félbeszakítva folyik le ez az idézőjelbe tett közép-európai mentőakció, akkor minden egyes eurócent felesleges volt, amit kidobtak erre a területre, mert látjuk jól, hogy a többségében munkanélküli, hátrányos helyzetű emberek gyakorlatilag azt a keveset is visszahúzzák a saját életszínvonalukra, akik megpróbálnának kitörni ebből a körből.

A másik fontos tanács, hogy ne etnikai alapon támogassák a hátrányos helyzetű térségek lakóit, hanem csakis szociális alapon. Ezt azért hangsúlyozom, mert bár Nyugat-Európában ez nem is szokás, de az elmúlt nyolc évben erre igenis nagyon sokszor volt példa, és ez rendkívül irritálta az ugyancsak ott lakó, más nemzetiségű lakosokat.

Végezetül el kell mondani, mi vár a közép-európai nemzetekre és Nyugat-Európára, ha nem lép az Unió, vagy rosszul lép. Ehhez támpontot nyújt Pokol Béla minapi írása a Magyar Nemzetben, amelyből idézek, és egyben mindenki figyelmébe ajánlom az egész írást. "A drámai helyzet abban áll - és ezért ketyeg a cigányságot érintő demográfiai bomba -, hogy az elöregedett többségi társadalom már nyugdíjas tömegei nem tudják majd eltartani a cigányságot, akik részére a létfenntartásuk költségvetési segélyei és családi pótlékai megszűnhetnek, miközben az egykori többségi társadalom nyugdíjasainak számára is bizonytalanná válhat a nyugdíj biztosítása. Legrosszabb helyzetben Bulgária lesz, ahol a 2050-es ötmilliós, elöregedett lakosságon belül 1,6-2 millió között lesz a cigányság létszáma, amely akkor már messze a munkaképes korú lakosság többségét adná, de a 90 százalékos mai munkanélküliség ezen a körön belül szinte semmivel nem csökkenthető az integrálatlanságuk kétségbeejtő állapota miatt."

Nos, mindehhez annyit tennék hozzá, hogy a közép-európai országok közül a pusztulási sorrendben Magyarország a negyedik helyen áll. Itt 2050-re a prognosztizált 7,5 millió lakosságon belül az elöregedett többségi társadalomra 1,5-2 millió cigányság jut majd.

Végezetül meg kell értetni, hogy csak akkor nem fog problémát okozni a cigányság Nyugat-Európában, ha felhagynak a magyarság kizsákmányolásával, a gyarmati sorba taszításunkkal, ha elegendő magyar, német, ruszin, szlovák, szerb, horvát gyermek fog születni hazánkban, akik el tudják tartani a remélhetőleg majd lassan felzárkózó cigányságot.

Tisztelt Ház! Tisztelt Kormány! A tiszta beszédhez a Jobbik részéről minden támogatást meg fognak kapni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Dr. Lenhardt Balázst a jegyzői székben
Göndör István váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Kalmár Ferenc képviselő úrnak adok szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokszor szó esik arról, hogy a következő fél évben hogyan tudjuk kihasználni azt a helyzetet, ami adódik, nemzetpolitikai céljaink elérése érdekében. Gondolok itt a határokon átívelő nemzetegyesítésre és más, ilyen jellegű nemzetpolitikai célokra. Egy olyan alkalom, ami a jövő fél évben adódik, ami nagyon sokban segítheti ezeknek a céloknak az elérését, de a módszereket viszont meg kell válogatnunk.

Én úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget nem szabad direkt eszközként használni, hanem inkább indirekt eszközként. Mire gondolok? Ahogy szokták mondani, nem ajtóstul kell berontani valahova, hanem kopogtatni előtte, és civilizált módon belépni. Ezért úgy gondolom, hogy ebben a fél évben Magyarországon rengeteg európai és talán Európán túli külföldi ember, politikus fordul majd meg. Itt az szükséges, hogy találkozzanak, beszéljenek bárkivel is, szimpatikus, segítőkész emberekkel, tegyük magunkat szimpatikussá. Ez a lényeg. Nagyon sok ország, környékbeli országok, szomszédaink ezzel tették magukat szimpatikussá a világban, és ezáltal politikájukat jobban elfogadják külföldön, mint a miénket. Szimpatikussá kell tenni magunkat, és ezáltal megnövelni tekintélyünket, és így a jövőben ezt követően lehet utána elérni direkt módszerekkel a céljainkat.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagy Andor képviselő úr következik az írásban előre bejelentkezett képviselők közül. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A pulpitusról jeleztem, hogy szeretném megindokolni a fölszólalásomban röviden, hogy miért választottuk az egyik nemzeti prioritásnak a víz ügyét. Igyekszem rövid lenni, és nem kihasználni az időt, nem végigbeszélni, hanem ha van mondanivalóm, akkor csak azt mondani el, ami fontos is.

Ha csak önmagában azt mondanám, hogy ez a vörösiszap-katasztrófa, amely ránk tört, fölhívta a figyelmet Magyarországra, már ez is önmagában elég lenne ahhoz, hogy foglalkozzunk majd a magyar soros elnökség idején a vízzel. Az Európai Bizottság biztosa nemrég járt itt Magyarországon, és kiderült, hogy azért nem kaphat Magyarország a szolidaritási alapból segélyt a katasztrófa kapcsán, mert nem minősítik az európai uniós szabályok ezt a katasztrófát természeti katasztrófának, hanem iparinak, és nem éri el a GDP 0,6 százalékát az okozott kár. Azt gondolom, ahogy tegnap az európai parlamenti képviselőtársainknak, úgy nekünk is, amikor majd soros elnökök leszünk, szóba kell hoznunk, hogy ezen a szabályozáson Európában változtatni kellene, mert mások is kerülhetnek hasonló helyzetbe.

Nemrég tudtuk meg, hogy van Európában vagy 225 millió köbméter vörösiszap, ebből nálunk 50 millió köbméternyi, a szomszédos Szlovákiában is rengeteg van, és ott is van egy olyan tározó, amelyet a heves esőzések veszélyeztethetnek.

De mondhatnék más érveket is, hogy a víz miért fontos ügy, mondhatnám azt is, hogy a víz az úr, ahogy Petőfi Sándor a versében megfogalmazta. De bizonyára tudják, hogy az Európai Unió vízpolitikáját az úgynevezett víz keretirányelv határozza meg.

(17.10)

Ez egy 2000-ben megfogalmazott irányelv, amelyet ideje már módosítani, erre az Európai Unió egyébként hajlandó is. 2009 decemberéig valamennyi tagállamnak le kellett adnia az úgynevezett vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, ezeket pont a mi soros elnökségünk idején kell majd felülvizsgálni. Erre egyébként a szaktudásunk megvan, a magyar vízügyi szakemberek jók, a környezetvédelmi tárca és a Külügyminisztérium fel tud készülni arra, hogy az Európai Bizottság szakembereivel ezt a feladatot el tudják végezni.

Aztán megfontolásra fogjuk javasolni az Európai Unió szakembereinek, hogy úgy, ahogy van, az Európai Uniónak energiahatékonysági irányelve, víztakarékossági, vízhatékonysági irányelv nincsen, és biztosan nem tudják, de úgy, ahogy az energiát, úgy a vizet is pazaroljuk; a felhasznált víznek legalább 20-30 százalékát meg lehetne takarítani, ha az Európai Bizottság egy ilyen irányelvet is elfogadna.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

A Földnek körülbelül kétharmadát alkotja víz, egyharmada szárazföld. A kétharmadnyi vízből 10 százalékot használunk édesvízként, a 90 százaléka tengervíz. Ennek a 10 százaléknak egyébként a legnagyobb fölhasználói nem is mi, emberek vagyunk - ivóvízként -, hanem a mezőgazdaság, amely mintegy 70 százalék, az ipar, amely 20 százalék, és ennek az édesvízkészletnek mindössze 10 százalékát isszuk meg ivóvíz formájában. Jelentős dologról van tehát szó, ezzel takarékoskodni kell. A fenntartható vízhasználat ezért ugyanúgy, ahogy korábban az európai uniós vízpolitika kapcsán a víz keretirányelvet megjelöltem, szintén egy olyan érv, ami miatt a víz ügye a magyar soros elnökség kapcsán megjelenhet európai ügyként is, de magyar érdekként is.

A Duna-stratégiáról még szeretném elmondani azt, amit akkor nem sikerült az idő hiánya miatt. Ahogy említettem, ez a Duna-régió stratégia nagyon sok magyar érdeknek meg tud felelni, és óva intek mindenkit attól, hogy az egészet csak egy hajózhatósági problémának állítsa be. Megjelentek olyan híresztelések is, hogy a magyar kormány gátat akar építeni, vissza akarják építeni azt a gátat, amelyet valamikor sikerült Nagymaros kapcsán megakadályoznunk. Erről szó sincs. A magyar kormány nem fog gátat építeni, és nem nyúl olyan megoldáshoz - hogyha a hajózhatóságot egyáltalán meg akarjuk oldani -, amely az ivóvízbázisokat veszélyeztetni akarja.

Említettem, hogy Magyarországnak egyetlen kötelezettsége van, ez is egy európai nemzetek szövetsége, az ENSZ kapcsán merül fel az AGN-egyezményben; nincs olyan kötelezettségünk, hogy hajózhatóvá tegyük olyan mértékben a Dunát, hogy akár 340 napig is hajózható legyen. Egyébként a Duna ma is hajózható, hiszen jönnek teherhajók is, jönnek személyszállító hajók is, de ez 240 napig válik lehetségessé a hajók számára, és van olyan nyomás Magyarországon, hogy ezen változtassunk. De ilyen kötelezettségünk nincs. Ha belemegyünk abba, hogy hajózhatóvá tesszük a Dunát, akkor is csak úgy lehet azt megtenni, hogy figyelembe vesszük a víz keretirányelvet. Tehát nem lehet rosszabb minőségű utána a vizünk, ugyanolyan jó állapotban kell tartani a Dunát, és nem okozhatunk aránytalanul nagy ökológiai károkat a Dunának, s figyelembe kell venni a Natura 2000-es irányelvet is. Tehát nem lehet olyan változtatást eszközölni a Dunán, nem kényszeríthet rá bennünket Európa arra, hogy olyan változtatásokat eszközöljünk, amelyek ezt az ökológiai egyensúlyt megbontanák, és igaza van miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy inkább a hajókat alakítsuk a Dunához, és ne fordítva, a Dunát a hajókhoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak írásban előre bejelentkezett hozzászólásra Mile Lajos képviselő úrnak adom meg a szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ebben a kis időben most a soros elnökség kapcsán a külpolitikával foglalkozzam, hiszen az Európai Unió természetesen nemcsak egy integrációs intézményrendszer, nemcsak belső politikák kimunkálásának, összehangolásának terepe, hanem a nemzetközi politika egyik legfontosabb szereplője.

Az Európai Unió markánsabb, szervezettebb megjelenése a nemzetközi színtéren, a világpolitika dimenzióiban egyre érzékelhetőbbé vált, főleg a lisszaboni szerződés elfogadása óta. Mi, a Lehet Más a Politika képviselői abban bízunk, hogy ez a nemzetközi szerepvállalás csak erősödni fog. Úgy látjuk, Magyarország legbiztosabban az Európai Unión keresztül tudja érvényre juttatni legfontosabb érdekeit a külpolitika különböző szintjein. Örömmel látjuk, hogy az elnökségi program prioritásai között helyet kaptak az Unió külkapcsolatainak Magyarország szempontjából fontos elemei is.

A jelenlévők közül, gondolom, senki sem vonja kétségbe, Magyarország elemi érdeke, hogy az Európai Unió bővítésének folyamata újból lendületet kapjon. A gazdasági válság érzékelhetően visszavetette a Nyugat-Balkán integrációjának folyamatát. A magyar diplomácia arra kényszerült, hogy egyre lejjebb adjon a Horvátországgal kapcsolatos integrációs célokból. Mára az elérhető maximális eredmény a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása a magyar elnökség félévében.

Az LMP fontosnak tartja, hogy a magyar kormány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Nyugat-Balkán integrációja az Unió napirendjén maradjon, és a magyar elnökséget követően is nagy hangsúlyt kapjon. Fontosnak tartjuk ezt amiatt is, mert alapvető meggyőződésünk szerint Magyarország szomszédságpolitikájában jobban kellene figyelni arra, hogy a Kárpát-medence és közvetlen környezete a kulturális-etnikai sokszínűség mellett ökológiai egységet alkot. Reményeink szerint a határokon átnyúló ökológiai problémák kezelése könnyebbé válik, hogyha a határ mindkét oldalán azonos integrációs intézmények, szakpolitikai alapelvek és európai szabályozási normák alapján állva kezdhetünk tárgyalásokat. Nemcsak nemzetpolitikai, gazdaságpolitikai érdek, de az ökopolitika szempontjából is fontos a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatának felgyorsítása.

Ugyanígy összeérnek a nemzetpolitikai és ökopolitikai érdekek Szerbia esetében is. Az LMP úgy látja: az Ahtisaari-terv felélesztése jelenti a legjobb esélyt a Nyugat-Balkán egyik konfliktusos gócpontjának felszámolására. Magyarország érdekelt abban, hogy Szerbia továbbmenjen azon az úton, ami végül az uniós tagsághoz vezet. Szerbiának érdeke, hogy Magyarország továbbra is támogassa ebben. Ez olyan történelmi érdekegyezés, amit vétek lenne nem kihasználni, különösen, ha ezzel a hosszú távú konfliktusrendezés céljait is szolgálhatjuk.

Tisztelt Ház! A beszámoló szerint a magyar elnökség egyik fontos fókusza a keleti partnerség, és ennek kapcsán az Unió szomszédságpolitikája. Üdvözöljük a magyar diplomácia kezdeményezését, hogy még 2011 tavaszán - ha pontosan tudom, akkor május 25-én - kerüljön sor a második keleti partnerség csúcstalálkozóra. Természetesen Magyarországnak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy az Unió keleti szomszédai egyre nagyobb gondot fordítsanak demokratikus intézményeik fejlesztésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és a jó kormányzás egyéb elemeire. Ezt a célt leghatékonyabban az Európai Unió keleti szomszédsági kapcsolatainak fejlesztésével, valamint kétoldalú kapcsolataink további elmélyítésével érhetjük el.

Úgy véljük, mindenki számára nyilvánvaló, hogy Magyarországnak a legkomolyabb érdeke fűződik ahhoz, hogy Ukrajnával minél szorosabb partneri viszonyt fejlesszen ki. Ebben az esetben is egybeesnek a nemzetpolitikai, biztonságpolitikai és különösen az energiabiztonságot érintő érdekek. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: a magyar-ukrán kapcsolatok a válság, valamint a bizonytalan ukrán belpolitikai helyzet hatására az utóbbi években stagnáltak. A magyar EU-elnökség és különösen a szomszédságpolitikai fókusz lehetőséget teremt arra, hogy a magyar diplomácia újra aktivizálja magát ebben a stratégiai irányban. Ezt már csak azért is meg kellene tennie, mert Magyarország energiabiztonsági kiszolgáltatottsága mit sem változott az utóbbi időben. Bár közép- és hosszú távon a megújuló energiaforrások kiaknázása jelentheti csak a megoldást, rövid távon mégis húsbavágó érdekünk, hogy Ukrajna biztosítsa az energiatranzit zavartalanságát.

Természetesen ebben az esetben nemzetpolitikai érdekeink is a kapcsolatok szorosabbá fűzése mellett szólnak. Minden érdekelt számára világos, hogy az állampolgársági törvény módosítása éppen ukrán viszonylatban jelent lényeges különbséget. Ha valakinek, akkor a Kárpátalján élő magyaroknak fontos, hogy mennyire tudnak élni a kettős állampolgárság nyújtotta lehetőségekkel. Volt szerencsém részt venni a KMKSZ közgyűlésén, ahol azt tapasztaltam, hogy a határokon túli szervezetek képviselői óriási lelkesedéssel fogadják az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt.

Számomra ebből két fontos következtetés vonható le: a határokon túli magyarság nagy érdeklődéssel követi az anyaország nemzetpolitikai lépéseit, és azt is, hogy Magyarország miként találja fel magát a nemzetközi környezetben, milyen szomszédsági és regionális politikát folytat, és hogyan manőverezik a tágabb külpolitikai viszonylatokban. A másik következtetés, hogy a kezdeti lelkesedés nem válhat csalódássá. Nem követheti kiábrándultság azért, mert a mindennapjaikban nem látják, nem érzékelik egy-egy politikai lépés hasznos, gyakorlati hozadékát, hogy a nemzeti összetartozás megmarad a szimbólumok, a deklarációk szintjén. Az ilyen csalódás elkerülése a következetes, átgondolt politizálás felelőssége.

A magyar diplomácia fontos esélyt kap arra, hogy az elnökség kapcsán újra felhívja a figyelmet a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatási lehetőségeinek bővítésére. Bízunk benne, hogy a kulturális sokszínűséget a kormány nem csak az Európai Unión belül, és nem csak a deklarációk szintjén tekinti fontosnak. Kárpátalja és az ottani magyarság érdekeinek védelme véleményünk szerint megoldható a hagyományos sérelmi politizálás kikerülésével.

(17.20)

A regionalizmus támogatásával, újabb eurorégiók kialakításával ezek a területek geopolitikai értelemben összekötő kapocsként működhetnek.

Magyarország szempontjából az európai szomszédságpolitika egyik sikertörténete Moldova. A magyar diplomácia ebben az esetben hosszabb ideje sikeresen folytat aktív politikát. A partneri viszonyt a moldáv fél is nagyra értékeli, és az együttműködés konkrét projektekben is megvalósul. Reméljük, itt továbbra is ki tudjuk használni például azt a jelentős diplomáciai eredményt, hogy az Európai Unió moldovai különleges képviselője magyar diplomata.

Moldova politikai rendszerében a történelmi körülmények sajátos összejátszása folytán több olyan elem is van, amely a régióban különlegesnek számít. A kétnyelvűség, a decentralizációs kezdeményezések, a gagauz autonómia olyan precedensek, amelyeket a magyar diplomácia példaként mutathat fel a tágabb régióban is.

Az elnökség lehetőséget ad arra, hogy nagyobb nemzetközi figyelmet irányítsunk a tervbe vett ukrán, moldovai, Dnyeszter-melléki eurorégió létrehozására.

A keleti partnerség legkényesebb országa Belarusz. Amióta a magyar diplomácia letett arról, hogy rövid távon megváltoztassa a belarusz rezsimet, a kétoldalú kapcsolatok láthatóan megélénkültek. Az elfogadás realista politikája természetesen nem jelentheti azt, hogy Magyarország teljesen legitimnek tekinti a belarusz politikai rendszert. Ezt nagy valószínűséggel lengyel barátaink sem vennék jó néven, de ennél is fontosabb, hogy fenntartsuk a demokratikus politikai berendezkedés iránti elkötelezettségünket. Ugyanakkor a magyar külpolitika egyik komoly eredménye lehetne, ha a siker reményében vállalhatnánk fel a közvetítő szerepet az Európai Unió és Belarusz között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Unió közvetlen keleti szomszédai mellett nem feledkezhetünk meg a Dél-Kaukázusról sem. Bármit gondoljanak is egyes képviselőtársaink a magyar érdekek földrajzi kiterjedéséről, mi nem gondoljuk, hogy Magyarországnak csak Nagy Lajos korabeli, néhai határai között lennének jelentős és érvényesíthető érdekei. Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország esetében érdekünk, hogy mindegyikük tovább közeledjen az Unióhoz, hogy megerősítsék demokratikus intézményeiket, hogy befagyott konfliktusaikat sikerrel rendezzék.

Magyarország jelentős erkölcsi tőkét halmozott fel következetes kiállásával Grúzia szuverenitása, területi integritása mellett. Zavaros belpolitikai viszonyai ellenére még mindig Magyarország legstabilabb partnere a régióban. Mi több, Tbiliszi igényli is és nagyra értékeli támogatásunkat euroatlanti törekvéseinek megfogalmazása, érvényre juttatása során. Nem sok ország vezetése tekint kulcsországként Magyarországra, de Grúzia ezek közé tartozik. Meglátásunk szerint ki kell használnunk az elnökségben rejlő lehetőségeket. Célszerűnek látnánk, ha Magyarország csatlakozna a "Grúzia új barátai" csoporthoz, ebben a keretben hatékonyabban képviselhetjük a demokrácia intézményei iránt elkötelezett, értékalapú politikát Grúzia és szomszédai irányába is.

Amennyiben Grúzia nem képes a nem túl távoli jövőben nyugvópontra juttatni zilált belpolitikai viszonyait, akkor a magyar diplomácia számára Örményország szükségképpen felértékelődik. A Kaszpi-tenger térségének energiahordozói biztonságosabban juttathatók Európába Örményországon keresztül. Jereván szintén fontos partnerének tekinti Budapestet, és láthatóan magyar segítséggel kívánja nagyon szűk nemzetközi mozgásterét bővíteni. Ebben a magyar diplomácia segítséget nyújthat neki anélkül, hogy ezzel szükségképpen belebonyolódna az örmény-azeri, örmény-török konfliktusokba.

Összefoglalva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)... egy perc, elnök úr. (Derültség.)

Összefoglalva: a magyar elnökség lehetőséget teremt arra, hogy legfontosabb nemzetközi céljaink közül többet is egyszerre előmozdítsunk. Magyarországnak... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Sajnos ez időkeretes műsorfajta, úgyhogy az ideje lejárt. (Derültség.) Elhallgathatnánk reggelig, de itt a vége. Nagyon szépen köszönöm a felszólalását. (Taps az LMP soraiban.)

Következik Vejkey Imre képviselő úr kétperces felszólalásra, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élethez és a lelkiismereti szabadsághoz való jog likvidálási kísérletéről kell beszámolnom az Európa Tanács jelentése kapcsán.

Az Európa Tanács 2010. évi negyedik parlamenti közgyűlése az előzetes terveknek megfelelően 2010. október 7-én tárgyalta, majd részletesen megvitatta a Christine McCafferty által beterjesztett "Women's access to lawful medical care" című jelentést, és még aznap este szavazott is róla, amelynek egyik nem burkolt célja az élethez és a lelkiismereti szabadsághoz való alapvető jog likvidálása volt.

Én mint magyar parlamenti képviselő, nemcsak jogi, hanem egyben erkölcsi kötelezettségemnek is éreztem a fellépést az alapvető jogok radikális limitálási kísérletével szemben.

A McCafferty-féle javaslatot az Európa Tanács parlamenti közgyűlése végül október 7-én este kezdte tárgyalni a raportőr, valamint az Európai Szocialista Pártba belépett LMP-s Kaufer Virág előterjesztést támogató vezérszónoklatával. Ezt követően következtek az előre leadott felszólalások, majd a benyújtott módosítások megvitatása és az egyéni szavazás a módosításokról.

A zárószavazás eredményeként a javaslatot az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén 56:51 arányban elutasítottuk.

Bár formálisan csak 5 fős többségünk volt a javaslat elutasításában, de tartalmát tekintve mégis óriási győzelmet arattunk, mert megerősítettük, hogy sem ember, sem kormány, sem intézmény nem kerülhet diszkrimináció alá azért, mert visszautasítja a halál kultuszát.

Az eredmény bátorítólag hat, hogy folytassuk küzdelmünket az alapvető jogok védelméért Európában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az előre írásban bejelentett képviselői felszólalásokat. Ughy Attila képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy más dimenziójára rávilágítani az Európai Unió soros elnökségének, elsősorban arra, hogy Budapest, a nemzet fővárosa milyen szerepet tud és milyen szerepet fog vállalni ebben a félévben, amikor Magyarország az Európai Unió soros elnökségének szerepét tölti be.

Ennek kapcsán egyébként a fővárosra és az országon belül is különösen nagy figyelem fog irányulni nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Közösségen belül. A legtöbb esemény itt fog zajlani, ezért nagyon fontos, hogy mennyire hangsúlyos és pozitív szerepet és képet tudunk majd nyújtani Budapestről az elkövetkezendő fél, háromnegyed esztendőben. Ennek a fontosságát még inkább az is alátámasztja, hogy a 14 országot érintő, de a teljes Európai Unió felhatalmazását igénylő Duna-stratégia elfogadása is a magyar elnökség ideje alatt lesz, és majd Budapesten történik ennek az aláírása.

Ezeket az óriási lehetőségeket ugyanakkor meg kell tölteni tartalommal, hogy az egész ország a lehető legtöbbet tudja profitálni a dunai együttműködésből és az Európai Unió elnökségéből. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, amit eddig a főváros folytatott, hogy a tettek helyett a szavak, az elméletek és az eredmény nélkül lezárult konferenciák játszották a legfőbb szerepet. A Duna-stratégiának akkor van értelme, ha a Duna-medencében élő emberek mindennapi életére erőteljes és pozitív kimenetellel, hatással lesznek az ebben megfogalmazott célok.

Szakítani kell azzal a hozzáállással is, hogy nemzetközi téren azt hangsúlyozzuk, hogy Budapest a Duna királynője, ezért nekünk előjogaink vannak a Duna menti együttműködések szervezésében, a többi ország pedig ezt majd önként tudomásul veszi, és hagyja, hogy majd mi megszervezzük őket. Nem működik ez sem nemzetközi színtéren, sem pedig Magyarországon. Különösen úgy nem, hogy óriási disszonancia mutatkozik a szavak és a tettek, illetve a teljesítmény között.

Budapest az elmúlt húsz évet elszalasztotta. Elszalasztotta arra, hogy a Duna királynője legyen. Természetesen mi, itt élők tudjuk, hogy valóban a mi fővárosunk a legszebb főváros a Duna mentén, és a legjobbak az adottságai, ám azt éppen nekünk kell egymás között hangoztatnunk, hogy erre méltónak is kell lennünk a későbbiekben. Kifelé az együttműködést kell hangsúlyoznunk, de okosan, úgy, hogy a versenyelőnyünket kihasználjuk. Tudomásul kell vennünk, hogy mindenki magát helyezi a középpontba, a saját érdekeit keresi az együttműködésben, mi pedig úgy tudjuk vezetni ezt az együttműködést, ha felismerjük mások érdekét, és hozzásegítjük őket, hogy megtalálják számításaikat, de elsősorban ezen belül is a mi saját közép-európai, budapesti és budapesti regionális érdekeinket tudjuk hatékonyan érvényesíteni. És mindenekelőtt úgy kell cselekednünk, hogy három-négy-öt esztendő múlva mások mondják azt rólunk, hogy Budapest valóban a Duna királynőjévé tudott válni.

Az Európai Unió soros elnökségére szintén igaz az, hogy az előző kormány elmulasztotta a felkészülést erre a feladatra. Nekünk most kevesebb, mint három hónapunk áll rendelkezésre, hogy a fővárost is felkészítsük az elnökségi eseménysor lebonyolítására. Elég csak arra felhívnom a figyelmet, hogy a repülőtér és a városközpont között a repülőtéri gyorsforgalmi út milyen állapotban van, és hogy azt hogyan lehet kikerülni, és hogyan lehet alternatív útvonalakat kijelölni a delegációk számára, hogy minden fennakadás nélkül azon a szűkületen keresztül tudjanak haladni, amit a kőbánya-kispesti építkezés jelent, illetve az ahhoz kiadott felelőtlen építéshatósági engedélyek.

(17.30)

Ezenkívül a félév nagyon komoly kommunikációs lehetőségeket is tartogat, tartogathat a főváros számára. Nemzetközileg ugyanakkor viszont olyan, Európa felé jól mutató, összehangolt üzeneteket kell közvetítenünk, ahol Budapest az egyik legfontosabb márkanév, és ez a márkanév a későbbiekben a lebonyolításban, a kommunikációban egységesen szerepel a Külügyminisztérium, Budapest főváros és az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők által is. Alapvetően fontos, hogy mindenki ugyanazt és ugyanúgy mondja Budapestről, és ehhez nemzeti szinten is együttműködésre van szükség. Ehhez kérem az országgyűlési képviselők, illetve a kormányzat segítségét is.

Ami a tetteket illeti, Budapest úgy a Duna-régió, mint Európa középpontjában fekszik, így katalizátor- és hídszerepet is be kell töltenie egyben. Budapest lesz az a helyszín a szó szoros és képletes értelmében is, ahol találkozhat az európai üzleti innováció és kreativitás. Ezért szerepet kívánunk vállalni a nemzetközi klaszterek létrehozásában, és támogatni kívánjuk a meglévő hazai klasztereket is. Ehhez elérhető európai forrást le kell tudnunk hívni, minden olyat, amelyik még rendelkezésre áll, de ezen kívül a magánszférát is erőteljesen be kell vonni ebbe az együttműködésbe.

Ezenkívül küzdeni kell azért, és küzdeni is fogunk azért, hogy ne álljanak meg Bécsnél vagy Pozsonynál a nagy volumenű transznacionális infrastruktúra-fejlesztések, mint például a Magistral gyorsvasút, amelyik Párizsból indul, Bécsen keresztül Pozsonyig van jelen pillanatban tervezve, de nagyon szeretnénk, hogy ez elérjen Budapestig is. Vagy az a széles nyomtávú vasút, ami jelen pillanatban Záhonynál ér véget, és óriási a verseny, hogy Szlovákián keresztül Bécsnél döfjön a Duna testébe, vagy pedig valahol a közép-magyarországi régióban, Budapest környezetében.

Végre most ezeket a terveket meg lehet valósítani, hiszen azonos színű a kormány és a főváros vezetése, és ezek nem egymás ellen, egymás ellenében dolgoznak, hanem képesek összhangban kihasználni azokat a szinergiákat, amik rendelkezésre állnak. Azonban azt gondolom, hogy minden ezen múlik, mert ha az adottságainkat nem használjuk ki, akkor hiába tölt be katalizátor szerepet a város, akkor nem fogjuk elérni azokat az eredményeket, amiket elvárunk és remélünk Budapesttől. Leginkább az eddigi kishitűséggel kell szakítanunk, hogy azt gondoljuk, nem tudunk nagy változást elérni, miközben ennek a városnak óriási változásra van szüksége. A város kisugárzása az egész régióra kulturálisan és gazdasági értelemben is hatalmas. Ezeket az előnyöket kell tudni, ezt a szelet kell a vitorlába belevezetnünk.

Azt kell mondanom, hogy egy megismételhetetlen esélyünk és lehetőségünk van arra, hogy ebben a városban nagyot tudjunk alkotni. Az elmúlt húsz év sajnos eltelt, úgy telt el, hogy elszalasztottunk nagyon sok lehetőséget, de azt gondolom, hogy a következő húsz évre már nincs időnk, és nincs időnk arra, hogy a következő húsz év úgy teljen, ahogy az előző húsz telt. Nekünk, ennek a nemzedéknek, akik most itt az Országgyűlésben, a fővárosban dolgozunk, lehetőségünk van arra, hogy visszaadjuk Budapestnek a Monarchia idején elért gazdagságát, fényét, és azt a márkáját, azt az arcát, amit akkor őseink felépítettek. Szeretném, ha ez a félév, az Európai Unió soros elnöksége arra adna nekünk lehetőséget, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Harangozó Gábor képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A magyar elnökség ideje alatt véleményem szerint az egyik legfontosabb ügy a 2013 utáni költségvetésre való felkészülés lesz. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy határozott prioritásokkal rendelkezzünk a költségvetés kialakításakor, és hogy minden eszközt találjunk meg és használjunk fel arra, hogy ebben a folyamatban a számunkra legfontosabb ügyeknek támogatást szerezzünk.

Nézzük meg, hogy hogyan áll a költségvetés kialakításának folyamata! Amennyit ismerünk belőle, azt tudjuk, hogy nem nagyon van szándék nagyobb költségvetés kialakítására, a befizető tagállamok nem nagyon hajlandóak többet befizetni, tehát abból kell kiindulnunk, hogy a költségvetés volumenében nem fog megnőni, tehát nagyjából annyi pénzből kell legjobb esetben is gazdálkodni, mint amennyi ebben a ciklusban rendelkezésre állt.

Ugyanakkor most már teljes konszenzus van abban, hogy új feladatokat vállal magára az Európai Unió, új prioritásokat akar bevezetni, olyanokat, mint a közös energiapolitika, a közös külpolitika vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, és még sorolhatnám. Ezen új prioritások, új kihívások mögé költségvetési fejezeteket kell rendelni, különben nem tudják betölteni a szerepüket. Na most, ha új feladatok vannak, amikhez új költségvetési forrásokat kell rendelni, nincs több, nem lesz nagyobb befizetés, mint amennyi most van, ez egyértelműen azt jelenti, hogy valahonnan a pénzt át kell csoportosítani. A pénzt nem lehet máshonnan átcsoportosítani, mint a két legnagyobb költségvetési fejezetből, a közös agrárpolitikából, illetve a kohéziós alapból.

A legnagyobb ellentét a befizető tagállamok és a kedvezményezettek között a kohéziós alap felhasználásában van. Sokan azt mondják, hogy a kohéziós politikát le kéne építeni, visszább kéne venni a költségvetési támogatását, le kéne redukálni. Mások azt mondják, hogy a területi fölzárkóztatás jellegét kellene csökkenteni, ezt a politikát a versenyképesség növelésének kéne jobban szentelni, ennek megfelelően nem az egyes leszakadó területekre kell hogy koncentráljon, hanem a szektorokra, szektorpolitikákra kellene a pénzeket átcsoportosítani a versenyképesség erősítése érdekében, illetve hogy kifejezetten a nagyvárosi fejlődési központokra kellene a kohéziós politikának fókuszálnia, hogy ezáltal is Európa gyorsabban tudjon fejlődni.

Szeretném fölhívni egy nagyon aggasztó epizódra a figyelmet. 2010. szeptember 7-én Strasbourgban sürgősségi napirendre került a franciaországi romák kitoloncolásának ügye az Európa Tanácsban, ahol is ezt megvitatta a parlamenti közgyűlés, majd elfogadott egy jelentést. Ez a jelentés egyetlenegy elmarasztaló szót sem említ Franciaországgal szemben, ellenben fölhívja rá a figyelmet, hogy az új tagállamok rosszul költik el a kohéziós pénzeket, merthogy olyan szegénységben élnek emberek az új tagállamokban, ami miatt kénytelenek elköltözni a jobb régiókba, így például Franciaországba. Ezért arra szólítja föl az Uniót, hogy úgy változtassa meg ezt a politikáját, hogy ahol ilyen szegénység van, és rosszul költik el a pénzeket, ott vissza kelljen fizetni ezeket a pénzeket, és a befogadó országokban kell egy új eszközt létrehozni azért, hogy az integrációt meg tudják teremteni.

Éppen ezért arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha mi csak annyit mondunk, hogy a kohéziós politika nekünk fontos, azt meg kell őrizni volumenében, akkor nem biztos, hogy ezt a csatát meg tudjuk nyerni. Nekünk ki kell mondani azt is, hogy a kohéziós politika hol rossz, és meg kell változtatnunk, vagy legalábbis arra kell törekednünk, hogy megváltozzon. És ha valahol elégtelen a kohéziós politika - ahogy Balog Zoltán államtitkár úr is elmondta -, a leszakadó térségek felzárkóztatása területén az. Amióta az Unióhoz csatlakoztunk, nemcsak Magyarországon, hanem az összes új tagországban a leszakadó területek leszakadása felgyorsult, nőtt, hiszen a fejlődőképes központok sokkal jobb pályázó képességgel, sokkal jobb humán kapacitással, társfinanszírozási képességgel és sokkal jobb politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, ezért a fejlődés oda koncentrálódik. A leszakadóknál, bár van fejlődés, valami mindenhol történik, de sokkal lassabb ütemű, ezért a társadalom kettészakadása fölerősödött, és ez nagyon aggasztó folyamat. Én azt gondolom, hogy a következő tíz évnek az egyik legsúlyosabb, ha nem a legsúlyosabb kihívása az, hogy ezt a társadalmi kettészakadást hogyan tudjuk megakadályozni.

A kohéziós politikai források tekintetében gondoljunk bele, hogy mennyivel hatékonyabb lenne, ha dedikált források állnának rendelkezésre ezen leszakadó kistérségekben komplex fejlesztési programok megvalósítására.

(17.40)

Ha nem azon múlna, hogy melyik térség mennyire tud fejlődni, hogy van-e egy tehetséges polgármester, vagy valahogyan a minisztériumok ki tudják-e találni, hogy ezt a nagyon bonyolult, több alapból álló rendszert hogyan lehet úgy átjátszani, hogy igazából ne külön alapokba kelljen pályázni, hanem komplex programokat tudjunk megfinanszírozni; ehelyett legalább a leszakadó térségekre dedikált forrásokkal rendelkező programokat tudnánk megcsinálni, tehát azt mondjuk, hogy a következő hét évben erre a térségre ennyi forrás van, ezeket a feladatokat kell végrehajtani, és egy ilyen programalapú fejlesztéspolitikát tudnánk végrehajtani - így ezeket a leszakadó térségeket gyorsító pályára tudnánk állítani, fel tudnánk zárkóztatni az ország átlagához. Ha ezt a feladatot nem tudjuk végrehajtani, az uniós forrásokat nem változtatjuk meg úgy, hogy alkalmasak legyenek a leszakadó térségek ilyen jellegű felzárkóztatására, akkor a vidéki területek elgettósodása tovább fog erősödni.

Csak gondoljunk bele abba: ha feltesszük az ország térképére, hol vannak a legszegényebb falvak Magyarországon, területfejlesztési szempontból hol vannak a leghátrányosabb helyzetű, legelmaradottabb térségek, települések, és a roma népesség hol koncentrálódik leginkább, akkor azt fogjuk látni, hogy ezek a térképek fednék egymást. Tehát a szegénység, a kirekesztődés igenis, nagyon komoly területű vetülettel rendelkezik, és ha ez ellen akarunk küzdeni, akkor az adott területeken kell koncentrált, komplex fejlesztési programokat megvalósítani.

Végezetül, hogy ebben milyen felelősségünk van, engedjék meg nekem, hadd idézzem ide volt európai parlamenti képviselőtársunk, Kósáné Kovács Magda szavait; azt hiszem, a mai vitában elhangzott dolgok picit aktuálissá teszik, hogy itt elmondjam: "A fejlődő országbéli életminőség a gyökér, amelyik táplálja a kirekesztés hajlamát, és a gyűlölet fáján gyilkos akciók teremnek. Az erőszakot csak a gyökerek elvágásával irthatjuk ki."

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. L. Simon László képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, öné a szó.

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarország 2011. évi első félévi uniós elnöksége jó alkalom lesz kulturális sokszínűségünk bemutatására is. Ez jelentheti az anyaországi magyarság változatos, több szólamú kulturális és művészeti életének a bemutatását, a Magyarországon belül élő nemzeti kisebbségeknek a többségi nemzetet gazdagító értékei felmutatásával együtt, de jelentheti a több mint 3 milliós határon túli magyarság tradícióinak és jelenkori kultúrájának a széles európai nyilvánosság előtti megismertetését is.

A kulturális sokszínűség utóbbi értelmezése a magyar kulturális diplomácia számára is fontos lehet, hiszen az Európai Közösségen belül egyes kényes politikai kérdésekben az elvárható egyértelmű állásfoglalás helyett éppen hogy a szőnyeg alá söprik, elhallgatják, bagatellizálják a problémákat, vagy éppen csak lokális jelenségként, a kelet-európai államok közötti helyi villongásként állítják be őket. Miközben bizonyos kisebbségi kérdésekben egyértelmű és hangos nyilatkozatokat tett több európai politikai vezető vagy hazánkba akkreditált nagykövet, addig ugyanezt a határozottságot a felvidéki magyarságot súlyosan diszkrimináló szlovák nyelvtörvény esetében hiába várta a magyar értelmiség és politikai többsége, pedig éppen az európai értékek, valamint az Unió melletti elkötelezettségük miatt is indokoltnak tartották volna.

A magyar uniós elnökség kulturális értelemben tehát arra is alkalmas lehet, hogy a trianoni döntés következtében speciális helyzetbe kényszerült magyarság határon túli nemzetrészeinek ügyét a lokális szituációból kiemelve közös európai üggyé tegyük, legyen szó akár az anyanyelvhasználatról, hagyományápolásról, az egykor eleink által épített örökség, azaz a határon túli magyar templomok, kastélyok, falvak, temetők védelméről.

Fel kell hívnunk Európa figyelmét arra, hogy a kisebbségi politika nemcsak az egykori gyarmattartó országok bevándorlási politikájának a szemszögéből, nemcsak a keresztény-muzulmán együttélés és nem csupán az egyre sürgetőbb megoldást kívánó cigányprobléma felől értelmezhető, hanem igenis szembe kell nézni a térségünkben a világháborúk után kialakult helyzet etnikai és kulturális következményeivel, valamint a szomszédos országainkban élő jelentős lélekszámú magyarság jogos igényeivel is.

A 2010 nyarán elfogadott, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény szellemisége ebben a kérdésben iránymutató, ezért az uniós elnökség alkalmából ennek a törvénynek a lehető legszélesebb körben való megismertetése, valamennyi tagállam nyelvén való kiadása fontos feladatvállalás lehet. Itt is ki kell emelnem a törvény 3. §-át, amely szerint - idézem -: "A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét, a magyar nemzet tagjainak és közösségének egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényeinek támogatására."

A Magyar Országgyűlés által elfogadott törvények elsősorban nem az európai nyilvánosságnak szólnak, ugyanakkor az előbb citált jogszabály a szomszédos országokban élő többségi nemzetek és a kisebbségi létben élő magyarok számára is komoly gesztusértékkel bír, de ki kell emelnünk az itthon élő magyarok számára fontos üzeneteket is, hiszen az anyaországi magyarság Trianon óta nemzetünk szétszakítottságának kezelésére rossz megoldási javaslatok sorát vázolta fel.

Németh László a '30-as években már azt írta a Magyar Rádió feladatai című tanulmányában, hogy - idézem -: "Kisebbségeink idegen birodalmakba ékelten élnek, s rég észrevették már, hogy ha élni akarnak, nekik van a legtöbb okuk rá, hogy államuk kulturális, gazdasági és politikai viszonyai közt tájékozódjanak. Mi, határokon innen élők, beérjük a Trianon óta meghonosodott szólamokkal, várjuk a földrengést, amely ezeket az országokat összedönti, s addig is szinte hazafias erénynek tekintjük, hogy semmit se tudjunk róluk, még csak a nyelvüket se tanuljuk meg."

Bizonyos szerencsés példáktól eltekintve nem túlzás azt állítani, hogy a 70 évvel ezelőtti Németh Lászlói kritika ma is megállja a helyét, ezért is fontos az idézett törvény elfogadása, s 2. §-ának az a szakasza, amely szerint az évszázados nemzeti, nemzetiségi problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában levő polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiztonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biztosító, egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti, amelynek kiindulópontja csak az egyéneknek a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló szabadsága s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéséhez való joga lehet.

Összefoglalva: a 2011. évi uniós elnökségünk idején a határon belüli és kívüli kulturális sokszínűségünk felmutatása, az európai kisebbségi politika árnyalása és tematizálása nemcsak a magyarság nemzetközi pozícióit javíthatja, hanem az anyaországon belül is jótékony hatással lehet a szomszédos országokban élő többségi nemzetek kultúrájának megismerése és elismerése felé vezető rögös, de szép úton, amelyen éppen a kisebbségi sorban élő nemzettársaink kerülhetnek az értő, közvetítő hálás szerepébe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Varga Géza képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam Ángyán államtitkár úr beszámolóját arról, hogy a magyar kormánynak mezőgazdasági szempontból mik a prioritásai az EU-elnökség kapcsán. Magam is szeretnék néhány ágazati problémát említeni, így aztán módunk nyílik arra, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom mezőgazdasági és agrárstratégiáját hozzá tudjuk vetni a kormány stratégiájához.

Magam is a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás EU-elnökségünk alatti napirenden tartása mellett érvelnék. Az egyik érvem, csatlakozva néhány előttem szólóhoz, a Duna-stratégia. A mezőgazdaságnak a Duna-stratégiához mint elnökségi prioritásunkhoz való kapcsolódását a vízgyűjtő gazdálkodási terv megállapításai adják. Eszerint a mezőgazdaság a vízminőséget az egyik leginkább befolyásoló ágazat, de egyben az egyik legnagyobb vízfelhasználó is. A túlzott tápanyagterhelés miatt rossz állapotú víztestek esetében a terhelések 71 százaléka diffúz eredetű.

(17.50)

Ebből a mezőgazdaság közelítőleg 85 százalékos arányt képvisel. A vizeink minősége és a helyes mezőgazdasági gyakorlat tehát egymástól elválaszthatatlan tényezők, ezzel tehát foglalkoznunk kell. Másik érvem a mezőgazdaság kiemelt szerepével kapcsolatban az, hogy az EU-elnökségünk alatt indul a 2013-20 közötti közös agrárpolitika tartalmi és költségvetési vitája, mint ahogy államtitkár úr is nagyon részletesen kitért és még néhányan mások.

Az élelmiszer mindinkább stratégiai cikké válik, mert a népesség és vele az éhezők száma is nő. Nagy a felelősségünk, mert egy közös agrárpolitika, amely a támogatásokkal olyan exportot tesz lehetővé, amivel a termelési költségek alatti, vagyis dömpingáron lehet bejutni a fejlődő világ piacaira, az tönkreteszi az ottani gazdálkodókat, és közvetlenül az éhezők számát növeli. Egy ilyen közös agrárpolitikának a magyar gazdák is szenvedő alanyai, a magasabb támogatási szintű, ezért is olcsóbb, régi tagállamokból érkező élelmiszerek miatt, ami ugyanarra a stratégiára, ugyanarra a rugóra jár.

Egyre nyilvánvalóbb tehát, hogy az élelmiszer nem szabad, hogy egyszerűen a globális szabadkereskedelem egy árucikke legyen a sok közül, hanem azt - mármint az élelmiszert - alapvetően emberi jogként kell definiálnunk. Ez tisztán és nemzetközi szinten csak akkor tud persze megvalósulni, ha az élelmiszer kérdése kikerül a WTO kereskedelmi szabályozása alól, és helyette az államok és unióik élelmiszer-önrendelkezése valósul meg. Ez semmi esetre sem önellátásba történő befelé fordulást jelent, ahogyan a minap a miniszterelnök úr ezt félre akarta értelmezni, hanem csupán egy nemzetnek azt a jogát, hogy maga határozza meg, hogy mikor milyen élelmiszert honnan, milyen feltételekkel enged be saját piacaira és hogyan exportálja azt.

Tudom, azoknak, akik kitartóan a kizárólagos profitközpontú paradigmában gondolkodnak, nehéz az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját befogadni, de a paradigmaváltás már csak ilyen. A magyar elnökség alatt formálódó KAP-nak, közös agrárpolitikának az átmenetet kell biztosítania a jelenlegi WTO-n keresztül érvényesített, multinacionális érdekeket kiszolgáló illegitim agrárpolitikáról, egy gazdasági-társadalmi és környezeti szempontból fenntartható, a lokális összefogáson alapuló gazdaság erősítéséből, települési, kistérségi, regionális és nemzeti szinten felfelé építkező KAP irányában. Az élelmiszer-önrendelkezést így tudjuk alulról felfelé is megvalósítani már a jelen jogi keretek között is.

A brüsszeli agrárbizottság közös agrárpolitikával kapcsolatos, félhivatalos álláspontjában már megjelennek a kis és közepes gazdálkodók számára reményt keltő elemek. A dokumentumban már nem ördögtől való a közvetlen kifizetések plafonjáról beszélni, amit a foglalkoztatottak száma szerint is premizál vagy a legkisebbek minimumkifizetésének szükségességét hangsúlyozni. Múlt évben, amikor Morvai Krisztina, jobbikos európai parlamenti képviselő felvetette ezt a social cross compliance-t, a szociális keresztmegfelelőséget, tehát hogy tegyük a munkahelyektől függővé a kifizetések egy részét, akkor még nagy ellenállásba ütközött, ma már ez a Bizottság dokumentumaiban is visszaköszön.

Ez azt a feladatot is kijelöli számunkra, hogy elengedhetetlenül szükség van új, a közjót előtérbe helyező birtokpolitikai intézkedések meghozatalára. Erről nem sokat hallottunk. Akárhogy is, az új KAP-nak, a közös agrárpolitikának figyelembe kell vennie, hogy egy egységes agrár- és élelmiszer-gazdaságban nem lehetnek a telepi árak alacsonyabbak, mint az előállítási költségek, ami jelenleg a gyakorlat a legtöbb ágazatban.

A tejágazat elhúzódó válsága mutatja meg legvilágosabban, hogy a piac liberalizációja az ok és nem a megoldás. Szabályozott piacra és a kvótarendszer még szorosabb kereskedelemhez igazítására van szükség, nem pedig annak eltörlésére, ahogy ezt a Bizottság még Maria Fischer Boel idejében tervezte és meg is kívánja valósítani. Csak így stabilizálhatók az árak.

A GMO-kérdés új szabályozásáról folyó vita is tetőfokán lesz a magyar elnökség idején. A magyar elnökségnek mindenképpen a GMO Európai Unióból történő teljes kitiltásához kell partnereket szereznie, legalább a köztermesztést illetően. Nagyon nehéz ugyanis megőriznünk tagállami GMO-mentességünket egy gyakorlatilag határok nélküli országban, ha ez más tagállamokban szabadon termeszthető.

A liberalizált piac a méhészeti ágazatot szintén szétzilálta. A magyar elnökségnek minden befolyását latba kell vetnie, és kezdeményeznie kell olyan EU-rendelet megalkotását, amely megtiltja a különböző típusú mézek keverését, amelyek a világ különböző részein keletkeztek. Nem elfogadható, hogy az a jelölési rendszer, amely semmilyen tájékoztatást nem ad a termék, a méz eredetéről - nevezetesen az van ráírva, hogy az eredet az EU és más EU-n kívüli tagállam, gyakorlatilag az egész földkerekség -, visszaélés ezzel a jelöléssel. Azt hiszem, hogy ezt is méltán fölvállalhatja a magyar elnökség.

Végül a termőföldjeink spekulációtól való védelmének kérdése is fordulóponthoz érkezik soros elnökségünk időszakában. Amennyiben a Bizottság a moratórium meghosszabbítását nem fogja támogatni, és ezért azt a Tanács elé terjeszti, úgy az elnökségi pozíciónk kedvező lehet a Tanács konszenzusos döntésének elérése szempontjából. Ez azonban már elég kockázatos. És már a szakmai érvrendszert kellett volna sokkal erősebbre formálni, mint amit a Vidékfejlesztési Minisztérium megküldött a Bizottságnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A földárkülönbség más tagállamokkal összevetve mint érv nem túl erős. Hiszen hasonló arányokkal bíró tagállamok vannak már liberalizált földpiaccal. Ezért ezzel az indokkal könnyen visszautasíthatja a Bizottság. A demográfiai és hasonló vidékpolitikai kérdések földpiaci eszközökkel történő kezelésének szükségessége, illetve annak kibontása erősítette volna jelentősen kérvényünket. Az adott helyzetben arra kell készülnünk tehát, hogy elutasítás esetén a moratórium lejártáig kevés időnk fog maradni. Ezért a földtörvénnyel és annak más jogszabályokkal való módosításával kellő védelmet kell biztosítanunk a spekulatív földvásárlások ellen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nógrádi Zoltán, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt a mondanivalóm lényegére rátérnék, amely a Duna-stratégiával függ össze, engedjék meg, hogy egy megjegyzést tegyek. Az elmúlt időszak politikai vitanapjainak stílusához képest, azt hiszem, ez a mai alkalom üdítő kivétel, hiszen valóban, a hozzászólások, a frakciók hozzászólásai, a képviselői hozzászólások többségében mind azt az elvet erősítik, amely szerint európai uniós elnökségünk és annak sikere nemzeti érdek. És ebben a helyzetben a belpolitikai különbözőségek izgalmassá is teszik a mindennapjainkat ebben a Házban, mégis ez a kérdés olyan kérdés, amit fölül tudunk emelni a mindennapi csatározásokon, és úgy gondolom, hogy ez kellőképpen támogatólag segíti a magyar kormány szervező feladatrendszerét, amelyet az európai uniós elnökség kapcsán kell elvégeznie.

Nos, a Duna-stratégia kérdésköréről szeretnék néhány dolgot elmondani; legfőképpen arra kihegyezve, hogy milyen veszélyeket rejt számunkra, és milyen lehetőségeket foglal magában az, ha a Duna-stratégiát kellő affinitással értelmezzük, illetve kellően a súlyánál fogva kezeljük. Harangozó Gábor képviselő úrral maximálisan egyetértek, amikor arról beszélünk, hogy a következő időszakban a kohéziós és az agrárpolitikai pozíciónk veszélyben van. Sokféle érdekes trükkel, érdekes módszerrel lehet javítani ezt a veszélyhelyzetet, és sokféle módon lehet rontani is.

A Duna-stratégiát a kohéziós politika tükrében és annak változásainak tükrében kívánom értékelni. Először is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a makroregionális tervezés, amely új módszertana az európai uniós tervezési politikáknak, rejt veszélyeket magában.

(18.00)

Egyrészt veszélyes lehet abból a szempontból, hogy ha nem vagyunk kellően óvatosak, és nem figyelünk oda kellő határozottsággal, könnyen lehet a makroregionális tervezés egy olyan módszertan, amely forrásokat csoportosít át a gazdagabb régiókhoz a szegényebb régióktól. Ebben úgy gondolom, hogy érthető módon, de a nettó befizetők, vagyis az európai uniós költségvetés befizető tagállamai egyértelműen érdekeltek.

Másrészt a makroregionális tervezés abban is lehetőséget ad az Európai Uniónak, hogy adott esetben az eddig jól kikristályosított és kiharcolt nemzeti hatásköröket csorbítsa. No, nem arról szól a történet, hogy én most védeném, vagy megpróbálnám megvédeni az Európai Unióval szemben a nemzeti hatásköreink rendszerét, de azért azt tudni kell, hogy a nemzeti érdekérvényesítés is az európai létünk egy fontos tere. Tehát ebben a kérdésben a megfelelő hatáskörök gyakorlása fontos lehet pozícióink védelmében, és a makroregionális tervezés és az amögött meghúzódó esetleges intézményi elképzelések ebben azért rejtenek veszélyeket.

A makroregionális tervezés mögött jelen helyzetben még nincsenek önálló források, de nem tudjuk, hogy a következő költségvetési perspektívában a viták során kikristályosodnak-e olyan elképzelések, amelyek ugyan például a Duna-stratégia mellé, akárcsak a Balti-stratégia mellé nem rendelnek forrásokat, de például a kohéziós érdekérvényesítésünk szempontjából olyan megoldásokat javasolnak, amelyből kijöhetünk jól is és rosszul is. Tehát ha olyan projekteket tudunk megfogalmazni, amelyek az Európai Unió értékrendszerével összefüggésben saját hazai érdekeink mentén összeegyeztethetőek, akkor javíthatják a kohéziós politika vitájában elfoglalt helyünket. De ha ezt nem tudjuk megtenni, felkészületlenül indulunk ebbe a csatába, amelynek az európai uniós elnökségünk alatt a kezdeti lépéseit tesszük meg a szabályozási kérdésekkel, akkor ebből bizony problémáink is származhatnak.

Ugyanakkor lehetőségünk is van a Duna-stratégiában, hiszen a Duna-stratégia nemcsak forráselosztásról, területpolitikáról és kohézióról szól, de szól egyfajta új geopolitikai átrendeződésről is, jelentheti ez például az Európai Unió új Balkán-politikájának, a Balkán-viszonyrendszernek a megfogalmazását. S ebből a szempontból nekünk nagyon határozott érdekeink vannak akár Horvátország, akár Szerbia irányába, és ez nem kimondottan csak a határainkon túl élő magyarság szempontjából, egyáltalán az infrastruktúra-fejlesztés, illetve a gazdaságfejlesztés, a gazdaságélénkítés szempontjából lehet lényeges tényező.

Elmondhatjuk tehát összességében, ez a saját véleményem, hogy határozottan rögzítik a dokumentumok a Duna-stratégia kapcsán, hogy Magyarország geopolitikailag jól pozícionált ország a Duna-stratégiában, de ha ezt nem használjuk ki kellőképpen, akkor alulpozicionálhatnak bennünket, sőt ki is hagyhatnak bennünket azon projektek megvalósításából és azon stratégiai jellegű, jövőbeli fejlesztési irányok meghatározásából, amelyhez nekünk is érdekeink fűződhetnek. Ezzel együtt a Duna-stratégia véleményem szerint és annak európai uniós soros elnökségünk ideje alatt történő kezelése és annak aláírása megalapozhatja az uniós elnökségünk sikerességét, egyik sikertényezője lehet, köthető lesz ez Budapesthez, és talán a későbbiekben hivatkozási alapként is sokat profitálhatunk belőle, akár a diplomácia, akár a fejlesztéspolitika.

Egyértelműen egyetértek Martonyi János külügyminiszter úrral abban, hogy a Duna-stratégia kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen partnerséget alakítunk ki azokkal az országokkal, amelyek ennek a makroregionális tervezésnek és forráselosztásnak, illetve allokációnak és fejlesztéspolitikának az érdekkörébe sorolhatóak. Ehhez viszont egyértelműsíteni kell a kommunikációnkat. El kell mondanunk egyértelműen és határozottan, hogy mik a stratégiai céljaink, még akkor is, ha ebből viták vagy konfliktusok származnak, amit a dokumentum megalkotása idején kellőképpen végig kell vigyünk, le kell folytatnunk ezeket a vitákat, gondolok itt a hajózás kérdésére. De ahhoz, hogy egy megbízható partnernek számítson Magyarország, amely kiszámítható partnerséget és józan érdekérvényesítést próbál megvalósítani, fontos az, hogy egyértelmű kommunikációval és félreérthetetlen stratégiai célokkal álljunk bele ebbe a küzdelembe.

Kettős a feladatunk. Egyrészt olyan projekteket kell megfogalmaznunk, amelyek az európai értékközösséghez kapcsolódnak, a belső piac egységes, átjárható, fizikai akadálymentesített fejlesztéseit valósítják meg, adott esetben szabadságjogokat és annak érvényesülését támogatják és segítik, de ezzel együtt a magyar jövőbeli gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai, agrár- és kohéziós érdekeket egyaránt meg tudják fogalmazni.

Miért fontos számunkra a Duna-stratégia? Négy szempontot szeretnék kiemelni, annál is inkább, mert ezek a szempontok a mindennapjainkban sajnos szomorú valóságként megélt szempontok a magyar társadalom számára. Egyrészt Magyarország az Európai Unió tagállamai közül az egyik legkitettebb ország éghajlat-változási, illetve környezetvédelmi szempontból. Ismerjük az árvizeink történetét, ismerjük az aszályosodó Duna-Tisza közét, tudjuk, hogy mindkettő egyszerre él és létezik, és ez a Kárpát-medencei geopolitikai tér bizony ebből a szempontból óriási veszélyeket rejt magában, amit nekünk kezelnünk kell.

Magyarország víznagyhatalom, a vízminőség, a vízmennyiség kérdése, a gazdaság és az ökológiai szemlélet összeegyeztetése számunkra nagyon lényeges kérdés. Betölthetünk egyfajta diplomáciai és hídszerepet a makrorégiók vonatkozásában a gazdagabb és a szegényebb régiók között. Ennek vonatkozásában szerintem ez pozícionális szempontból segítheti érdekeink érvényesítését. Nem beszélve arról, hogy a Duna-stratégiát véleményem szerint nem lehet értelmezni a Duna-medence összes egyéb problémája nélkül, a mellékágak problémája nélkül, a Tisza nélkül és az ezzel kapcsolatos stratégiai kérdések nélkül.

A második kihívás számunkra, amit meg kell oldanunk elnökségünk ideje alatt, az pedig az, hogy hogyan tudjuk a számunkra oly fontos ökológiai szemléletet, a Duna által számunkra biztosított kulturális, ökológiai, élőhely- és turisztikai védelmet összeegyeztetni a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási növekedés szempontrendszerével. Ez egy olyan kihívás, amelyre szerintem az elmúlt időszakban nagyon sokféle megoldás született, de ha Magyarország ebben megtalálja az egyéni arcát és a maga speciális érdekeit, ezt tudja érdekérvényesítéssel elfogadtatni az Európai Unióval, akkor elmondhatjuk, hogy a Duna-stratégia nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati szempontból is a magyar jövő vonatkozásában példát adott Európának.

És végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy itt mondjak most köszönetet mindannyiunk nevében Barsiné Pataky Etelka kormánybiztos asszonynak, aki az elmúlt hónapokban iszonyatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a magyar Duna-stratégiai kérdések egy gyors, cselekvőképes, érdekképviselet szempontjából is dinamikus erőt mutassanak föl Brüsszelben és az Unióban. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk annak érdekében, hogy a Duna-stratégia európai uniós elnökségünk sikertényezőjeként, szimbolikus erejű döntéshozatalként és a magyar jövő szempontjából fontos döntések előfutáraként jelenjen meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Samu Tamás Gergő, a Jobbik képviselője.

SAMU TAMÁS GERGŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többen beszéltek itt arról, hogy milyen messzinek érzik Brüsszelt vagy éppen Strasbourgot, és a magyar EU-elnökségi prioritások is feladatként vállalják, hogy a lisszaboni szerződés új jogi keretei szerint közelebb hozzák az EU-t a polgárokhoz.

Nehéz az EU-t közelebb hozni az emberekhez, ha az Unió fő irányító szervei áttételesen kapják legitimitásukat, és a leginkább ember közeli testület, az Európai Parlament leendő képviselőit egyes tervek szerint transznacionális listákon kívánják megválasztani, hogy az Európai Bizottsághoz hasonlóan ne a nemzeti érdekeket képviseljék, hanem az uniós, úgynevezett közösségi érdekek mentén dolgozzanak.

Fontos leszögezni, hogy a sokat hangoztatott közösségi érdekek között rendre eltűnnek és erodálódnak a magyar nemzeti érdekek. Nehéz az EU-t közelebb hozni az emberekhez, ha eurómilliárdok mennek el csak arra az agyament rendszerre, hogy évente nagyjából 12 plenáris ülés miatt Brüsszelből Strasbourgba utazik az Európai Parlament csak azért, hogy a francia öntudat is ki legyen elégítve.

Ezenkívül a közös európai identitás a valóban közös érdekek csekély száma miatt sem alakulhat ki. Ha közös Európát akarnak építeni, ahhoz rendes alapok kellenek. Nehéz úgy európai identitást teremteni, hogy az uniós alapelvek egyáltalán nem egyeznek az európai állampolgárok által elvárt és tanúsított alapelvekkel. Az európai identitás egy ismert szociológus szerint egy idő után nemcsak erodálja és relativizálja, hanem felváltja a régi, idejétmúlt, nemzeti alapú szerveződést. A sokszínű Európa, a liberális európai modell előbb-utóbb megbukik majd, hiszen az önök által szorgalmazott közelebb hozáshoz közös alapokra van szükség, de nem olyanokra, amelyeket a lisszaboni szerződés vagy akár az egész Unió képvisel. Mert az Európai Unió és Európa nem ugyanaz. A jövő Európájának igenis szövetségre van szüksége, a nemzetek Európájának szövetségére.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Seszták Oszkárnak, a KDNP képviselőjének.

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Sok szó esett nagyon helyesen a Duna-stratégiáról, ugyanakkor viszont igyekeztem nyomon követni a vitát, és a Tiszáról még nem esett szó, a Tiszáról, a legmagyarabb folyóról.

(18.10)

Tisztelt Miniszter Úr! Tájékoztatnám önt is, illetve a tisztelt Házat, hogy van egy 2000-2001 óta létező, a Tisza-völgyi megyei önkormányzatokat tömörítő önkormányzati társulás, amely foglalkozik a Tiszával. A Duna-stratégiához letettük a javaslatainkat a Tisza-völgyet érintően is. Azt gondolom, fontos nemzetstratégiai kérdés lenne, hogy a Duna farvizén hajózva egy picit, a Tiszát is beemelhessük, beemeljük a Duna-stratégiába, hiszen ez olyan jelentős tényező lehet, még egyszer mondom, nemzetstratégiai szempontból is, amely a Tisza-völgyet új dimenzióba helyezhetné. Hogy csak egy jellemző példát mondjak, egy több mint 50 éves nemzetközi egyezmény szabályozza az akkori Jugoszláviával a Tisza nemzetközi vízi út jellegét. Tehát nagyon sok olyan külpolitikai megoldásra váró probléma is van a Tisza-völgy kapcsán, a Tisza újragondolása kapcsán, amelyet talán a Duna-stratégia mentén lehetne újratárgyalni vagy újraszabályozni.

Még egyszer nyomatékkal hangsúlyoznám, hogy a Duna-stratégia mentén ne feledkezzünk el a Tiszáról, a legmagyarabb folyóról sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Következik Mikola István, a Fidesz képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság javaslatot dolgozott ki az európai elnökségünk idejére egy magyar központú kelet-közép-európai népegészségügyi intézet létrehozására. Az Európai Unióhoz 2004-ben és azóta csatlakozott országok, valamint a csatlakozás előtt álló jelölt államok gazdasági fejlődésének ütemét jelentősen fékezi, és így gazdasági versenyképességüket is súlyosan korlátozza lakosságuk kritikus egészségi állapota, amely az Európai Unió átlagától való jelentős elmaradásban nyilvánul meg. Ez az Európai Unió harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődésének is gátját jelenti.

2011. január-június között Magyarország viszi az Európai Unió soros elnökségét, amelyet az év második felére a népegészségügyi problémák vonatkozásában hasonlóan érintett és azok iránt szenzitív Lengyelország veszi át. A program célja egy kelet-közép-európai népegészségügyi intézet létrehozásával egy olyan tudományos, módszertani, elemzési és szakmapolitikai intézet létrehozása, mely a térség közös népegészségügyi problémáinak kezelésére olyan bizonyítékon alapuló stratégiaajánlások és akciók kidolgozására és koordinálására képes, amelyek már középtávon elindítják az érintett országokat a felzárkózás útján. Ezáltal a bővülő Európai Unión belül a lakosság egészségi állapotában fennálló egyenlőtlenségek mérséklésével hozzájárulnak a stabilitás és harmonikus fejlődés biztosításához.

Az intézet döntő fontosságú stratégiai célja, hogy új megvilágításba helyezze a nemzeti vagyon fogalmát, és sokoldalúan bizonyítsa, hogy az emberi és környezeti erőforrásokban meglévő vagyon valójában sokkal nagyobb és fontosabb, mint ami anyagi javakban e társadalmak rendelkezésére áll, és hogy Kelet-Közép-Európa országai már évtizedek óta olyan igen veszélyes egészségvagyon-felélést folytatnak, amely most már egész komplex társadalmi reprodukciós folyamatokat veszélyeztet.

Vegyük sorra a legkiemelkedőbb népegészségügyi problémákat!

1. Az emberi és környezeti erőforrásokkal, ezen belül különösen az egészségvagyonnal való gazdálkodási stratégia hiánya és az ezekből eredő veszélyes humánvagyon-felélés komplex következményegyüttese.

2. A társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségek sajátos leképeződéseként megjelenő drámai mértékű egyenlőtlenség a térség lakosságának egészségi állapotában, különös tekintettel az egyes országokban ma már 10 százalékot is meghaladó, reprezentációval bíró roma lakosság egészségi állapotára.

3. A krónikus, nem fertőző megbetegedések és halálozások jelentette súlyos társadalmi teher és az ezzel összefüggésbe hozható kritikus egészség-magatartás.

4. Az egészségi állapot és megbetegedések monitoringjának hiánya, ami a célzott egészségpolitikai döntések és népegészségügyi beavatkozások gátját jelenti.

5. Az egészség-hatásvizsgálatok közel teljes hiánya, amely az intézkedések várható egészséghatás-becslését és így az "egészséget minden szakpolitikában" alapelvnek az érvényesülését lehetetlenné teszi. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az "egészséget minden szakpolitikában" a finn elnökség idején fogalmazta meg Európa.

6. A népegészségügyi programok menedzsmentjének hiányosságai, ami elsősorban az interszektoriális gyakorlat hiányában nyilvánul meg. Mindezekre célzott és összehangolt stratégiát, cselekvési és képzési programokat dolgozunk ki és valósítunk meg az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés területén.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat keretében ma tevékenykedő egészségfejlesztési szakemberekre építve azt mondhatom, hogy a humán erőforrás rendelkezésre áll. A kelet-közép-európai népegészségügyi intézet keretében a társuló országok reprezentációja szakpolitikusok és szakemberek bevonásával valósulhat meg. A program várható eredménye az európai elnökséget követően is további fejlődésre képes, magyar koordinációval, a térség tagállamaival és csatlakozás előtt álló országaival szoros partnerségben működő kelet-közép-európai népegészségügyi központ, amely a térség gazdasági felzárkóztatásának az ügyét az összehangolt egészségfejlesztés és betegségmegelőzés eszközrendszerével hatékonyan támogatja.

Szeretném elmondani, hogy az Országgyűlés az egészségügyi bizottság kérésére lehetővé teszi a következő év elején az Európai Unió tagországai parlamentjének egészségügyi bizottsági elnökeinek a meghívását, akikkel ebben a témakörben, mármint a regionális népegészségügyi paradigmát illetően módunk lesz vitát folytatni, és talán módunk lesz arra, hogy az európai elnökségünkben minket követő Lengyelország ezt a folyamatot ugyancsak felkarolja és folytassa. A lengyel parlament egészségügyi bizottságának elnökével felvettük a kapcsolatot, és egyértelmű hajlandóságát fejezte ki olyan értelemben, hogy együttműködik velünk e program kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában. Érdekes módon a lengyel parlament egészségügyi bizottságának elnökét úgy hívják, hogy Rakoczi - ez egy kedves meglepetés volt számunkra.

Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Gruber Attila, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két témában szeretnék hozzászólni, az egyik talán rövidebb, de nagyon fontos. Ughy képviselőtársam korábban már említette az elnökség és Budapest kapcsolatát. Szeretném megjegyezni, hogy ez az elnökség ennél többről szól, nevezetesen: Gödöllő és Debrecen mellett olyan városok, balatoni nagyvárosok is szerepet kapnak ebben, mint Balatonfüred és Siófok. Ez azért nagyon fontos, mert végre az első olyan nagyon fontos és súlyos rendezvény, ahol nem az ország egyközpontúságában, hanem egy jóval szélesebb összefogásra egy jóval szélesebb lehetőséget kapnak a vidéki települések is. Ez nemcsak azoknak a településeknek fontos, ahol az ott élő szolgáltatók, szállodások, éttermesek, tolmácsok és minden egyéb más szakszemélyzet, amely ilyen nagyszerű és kitűnő feladatot kap végre a kezébe, meg tudja majd ezeket oldani, hanem egyúttal egy nagyon pozitív országképhez is segít bennünket ez a bölcs előrelátással megközelített helyszínkiválasztás.

A második téma kapcsán a Duna-stratégiában, amikor az Európai Bizottság 2009. október 22-i keltezéssel levélben felkérte a nemzeti kormányokat, hogy nyújtsanak be nem hivatalos munkadokumentumokat, úgynevezett non-papereket, ezekben a munkadokumentumokban több ország - Magyarország mellett - hangsúlyozta egy különlegesen fontossá vált, az elmúlt esztendőkben különösen fontossá vált témát, jelesül az energiaellátás-biztonság, a határon átnyúló együttműködések fejlesztése témáját. Nemcsak Magyarország foglalkozott ezzel, hanem Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Szerbia egyaránt fontosnak tartotta ebben a dokumentumban, hogy felhívja a figyelmet, hogy ezzel a kérdéssel bizony foglalkozni kell.

Nagyon érdekes, hogy ennek az elnökségi felkészülésnek talán egy apropója is volt a múlt héten a magyar-román, Arad és Szeged között felavatott összekötő gázvezeték kérdése is.

(18.20)

Ennek súlyát az is mutatja, hogy ezen mind a magyar miniszterelnök, mind román társa, Emil Bock, valamint Günther Oettinger európai uniós biztos is részt vett.

Miről is szólt tulajdonképpen ez az ünnepélyes átadás, amely tulajdonképpen egyfajta ívet mutat a Duna-stratégiának az energiát érintő kérdésében? A magyar-román összekötő vezeték az első kézzel fogható intézkedés egy valódi, regionális infrastruktúra-politika elkészítéséhez, megteremtéséhez. A régió gázpiacai, tudjuk jól, a mai napig teljesen el voltak szigetelve egymástól, és gyakorlatilag csak nemzeti gázpiacokról beszélhettünk. Az országaink között létező mindössze néhány összekötő vezeték gyakorlatilag csak az orosz gáz átvezetésére szolgált, ez azonban a jövőben ezzel a lépéssel megváltozik, és ennek a változásnak első lépése ez a gázösszekötés. Ennek az elkészültével további hasonló lépések következnek például Horvátország és Magyarország, Magyarország és Szlovénia között, aminek már készül a megvalósíthatósági tanulmánya.

Az elmúlt időszakban, néhány héttel ezelőtt a külügyi bizottság tagjaként a szlovák külügyi bizottság meghívására Pozsonyban járhattam, ott a szlovák fél kifejezetten és hangsúlyozottan jelezte az energiaellátás biztonsági kérdését, és talán nem véletlen, hogy nemcsak szándéknyilatkozat van már, hanem tulajdonképpen egyfajta előmunkálatok vannak a Vecsés-VeÁký Krtíš közötti szlovák összekötő vezetékről, és a Magyarország-Szlovénia közötti összekötő vezeték is szándéknyilatkozat szintjén áll. Úgy vélem, hogy ez a Romániában 61 kilométer hosszú, Magyarországon 47 kilométer hosszú, Szegedet Araddal összekötő gázvezeték kapacitása majd' kétmilliárd köbméter évente.

Ezen tények tükrében is nagyon fontos, hogy Orbán miniszterelnök úr az avatóbeszédében úgy fogalmazott, a magyar elnökség egyik kiemelt, kulcsfontosságú prioritása, hogy ebben a Duna-stratégiában kellő erővel és kellő súllyal legyen benne az energiaellátás-biztonság, nemcsak Magyarország, hanem Magyarország szomszédai, sőt egész Európa számára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Egy tájékoztatás, egyben szolgálati közlemény következik: a KDNP-frakció jelezte, hogy a felszólalók számát figyelembe véve a rendelkezésére álló 4 perc 45 másodperces időkeretet a koalíciós társ Fidesz-frakció részére átadja. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Éljen! Ezt vártuk!)

Megadom a szót Mengyi Rolandnak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

DR. MENGYI ROLAND (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Gruber képviselőtársamhoz hasonlóan én is az energiáról, az ellátásbiztonságról szeretnék pár gondolatot mondani.

A január 1-jén kezdődő soros magyar elnökség napirendjét alapvetően meghatározó kérdés lesz az energiapolitika. A téma fontosságát jelzi, hogy a 2011. februári tematikus Európai Tanács-ülés témája is az energiapolitika lesz. A közös energiapolitika gyakorlati megvalósítása felé tettünk jelentős lépéseket az elmúlt hetekben is, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök az azeri-grúz-román-magyar energiaügyi együttműködésről szóló csúcstalálkozón megállapodásra jutott az AGRI-projekt megvalósításáról, aminek eredményeképpen Magyarországra néhány éven belül Azerbajdzsánból is érkezhet földgáz.

A napokban került átadásra a Szeged-Arad gázvezeték, amely úgyszintén elősegíti gázimportunk diverzifikálását. Ráadásul még az idén megvalósulhat a horvátországi összeköttetés, valamint folyik a szlovéniai interkonnektor előkészítése is. Ezek a vezetékek jelentős szerepet játszanak majd az észak-déli energiafolyosó megvalósulásában.

Az Európai Bizottság várhatóan 2010. novemberig tesz javaslatot a 2011-2020 közötti középtávú európai energiastratégiára, következésképpen ennek tárgyalása a mi elnökségünk idejére fog esni. A közös energiastratégia kapcsán a magyar elnökségi törekvéseket nagymértékben elősegítheti, ha a 2010 decemberében a stratégia társadalmi vitáját összegző, az energiatanács által hozott következtetésekben kellő súllyal jelennek meg a közép- és kelet-európai régió, ezen belül is hazánk érdekei. Ugyanakkor látnunk kell, hogy politikai kockázatot jelent az a tény, hogy a tagállamok között az európai energiastratégia egyes elemei vonatkozásában jelentős nézetkülönbségek vannak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Unió az energiaellátás biztonságának elősegítése érdekében csak egy egységes energiapolitikával tud fellépni. Elnökségünk célja, hogy a 2011. februári energiatanácson a miniszterek következtetéseket fogadjanak el mind az energetikai infrastruktúra-csomag, mind az energetikastratégia területén is, majd a 2011. március 25-ei Európai Tanács fogadja el az egységes európai energiastratégiát.

Ahhoz, hogy a magyar elnökség sikeres legyen ebben a kérdésben is, a hazai politikai pártok között konszenzusnak kell lenni a soros elnökségünk prioritásait, így az energia területét illetően is. Ennek a nemzeti konszenzusnak a megvalósítására teszünk kísérletet az Országgyűlés ötpárti munkacsoportjában, valamint ennek a konszenzusnak a megteremtése érdekében tartjuk a mai vitanapot is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Varga Géza, a Jobbik képviselője.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én a külügyminiszter úrhoz szeretnék tolmácsolni egy olyan kérést néhány civil szervezettől, amelyeknek megvannak a bizonyos nemzetközi kapcsolataik, és nagyon szeretnének itthon civil rendezvényeket is létrehozni az EU-elnökséghez kapcsolódóan, ki-ki a saját szakterületén. Kétségtelen, ezek között van gazdálkodó szervezet, környezetvédelemmel, megújuló energiával és hasonlókkal foglalkozó.

Az a tiszteletteljes kérdésük, kérésük, hogy van-e esetleg a Külügyminisztériumnak szándéka, hogy erre egy bizonyos alapot elkülönít, és erre lehessen pályázni, tehát nem a hagyományos EU-s pályázati operatív programok keretén belül, hanem esetleg a Külügyminisztériumnál az EU-elnökséggel kapcsolatos projektekre. Ha van, akkor ehhez milyen feltételekkel tudnak hozzájutni, ha nincs, akkor esetleg tervezi-e a Külügyminisztérium egy ilyennek a létrehozását?

Azt hiszem, a civil szervezetek is büszkék arra, hogy Magyarország fogja adni az EU elnökségét, és ehhez kapcsolódóan büszkén tudnának meghívni a saját területükön más civil szervezeteket, ezt azonban pénz nélkül nem nagyon tudják megtenni, hiszen itt akkor nemzetközi meghívásokról van szó, előadók vagy éppen résztvevők szempontjából. Ha külügyminiszter úr ki tudna térni erre a végső zárszóban, akkor nagyon megköszönném.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Előre bejelentett felszólalások körében következik Braun Márton, a Fidesz képviselője.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Új témát szeretnék nyitni, az európai kis- és középvállalkozásokról kívánok néhány szót szólni, illetőleg ezzel kapcsolatban az elnökségre háruló feladatokról.

Az Európai Unió 23 millió kis- és középvállalkozója 75 millió embert foglalkoztat, és egyre inkább felértékelődött szerepük az európai uniós politikákban. Ezt jelzi két dokumentum is, az úgynevezett "small business act", illetőleg az Unió tízéves gazdasági stratégiájában, az úgynevezett Európa 2020-ban megfogalmazott irányelvek.

A fenti két dokumentum számos feladatot ró majd a magyar elnökségre. Az Európai Bizottság 2010-ben teszi közzé a "small business act" felülvizsgálatát, amely várhatóan új jogszabályokat javasol majd, és tartalmaz az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, a finanszírozás és a képzés vonatkozásában teendőket.

A fenti témákban remélem, jó példával fogunk elöljárni az adminisztratív terhek csökkentése terén az új adójogszabályok elfogadása után. Magyarország egyébként is aktív szerepet kíván vállalni a kis- és középvállalkozókra érvényes számviteli előírások egyszerűsítése terén.

Finanszírozási kérdésekben már jó példákat tudunk mutatni, hiszen - gondolok itt a Széchenyi-kártyára, illetve az Európában elsőként folyósított új típusú mikrohitelre - azt hiszem, kiváló példával járunk az Európai Unió tagországai előtt.

Mindezeket a pozitív hazai példákat lesz alkalmunk bemutatni a nálunk megrendezésre kerülő kkv-konferencián, innovációs konferencián, illetőleg a kkv-héten.

(18.30)

Tisztelt Miniszter Úr! Mit kívánnak az Európai Unió kis- és középvállalkozói? Október második hetében rendeztek egy "Európai vállalkozók parlamentje" nevű rendezvényt, ahol több mint 700 vállalkozó megfogalmazott bizonyos elvárásokat az Európai Unió kapcsán. Nagyobb szerepet szeretnének, hogy vállaljon az Unió a tagállamok makrogazdasági politikáinak koordinálásában. Támogatnák egy uniós szintű elektronikus aláírási rendszer bevezetését. Támogatnák a fogyasztóvédelmi jogok harmonizációját, egy kötelező eredetmegjelölést a nem uniós tagállamokból importált árukra. Egy erősebb uniós gazdasági diplomáciát szeretnének, ezen belül is az uniós technikai szabványok hatékonyabb érvényesítését. Összefoglalva: az európai kisvállalkozások több Európát, integráltabb európai politikát szeretnének érthető módon a piacaik miatt.

Talán egy másik előremutató példát is tudnánk bemutatni az Európai Uniónak a kormányprogramban, illetőleg a Széchenyi-tervben szereplő Kárpát-medencei gazdasági térség vonatkozásában. Azt hiszem, ha lesz alkalmunk az induló Széchenyi-tervben ezzel kapcsolatban az első lépéseket megtenni, akkor egy európai kisrégió vállalkozóinak az együttműködését tudnánk bemutatni eredményesen a jövőbeli európai elnökségünk kapcsán.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Lipők Sándor, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

LIPŐK SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vidéki polgármesterként egy leszakadó térség, egy leghátrányosabb helyzetű térség képviselőjeként muszáj szólnom az Európai Unió legfontosabb politikájáról, a kohéziós politikáról, amely a jelenlegi pénzügyi perspektívában az összes kiadás több mint 35 százalékát teszi ki. Hazánk számára talán mindennél fontosabb a kohéziós politika jövője, a támogatások jelenlegi szinthez minél közelebbi fenntartása.

Jelenleg több tagállam úgy látja, hogy a kohéziós politika nem tud komoly eredményeket felmutatni, ezért alapvetően reformra van szükség. Magyarország ezzel szemben kiáll a hagyományos kohéziós célok, prioritások mellett, és mindenképpen egy erős kohéziós politikában érdekelt. Érdekeink érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő szövetségeseket találjunk. Magyar szempontból a legszorosabb együttműködést a visegrádi négyek keretében célszerű kiépíteni. A többi visegrádi országgal együtt a kohéziós politika kedvezményezettjei vagyunk, és a gazdasági fejlettségi szintjeink azonosak, emiatt hasonló támogatási struktúrában és célkitűzésben vagyunk érdekeltek.

A magyar elnökség ugyanakkor jó lehetőségeket kínál az együttműködés erősítésére. A kohéziós politika jövőjéről szóló bizottsági javaslat hivatalos tárgyalása a magyar elnökség alatt indul majd el a 2011. január 31-e és február 1-je között megrendezésre kerülő kohéziós fórum keretein belül. Természetesen nincs arra lehetőség, hogy direktben érvényesítsük prioritásainknak, de mint elnökségnek számos lehetőségünk lesz a vitát befolyásolni a számunkra fontos kérdések napirenden tartásával. Arra kérem tehát a leendő magyar elnökséget, hogy tegyen meg mindent a kohéziós politika jelenlegi szinten való megtartásáért.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Deutsch Tamás, az Európai Parlament néppárti képviselője. Öné a szó.

DR. DEUTSCH TAMÁS (Európai Néppárt): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Államtitkár Asszony! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a lehetőséget, hogy mint európai parlamenti képviselő a Magyar Országgyűlés falai között hazám, a Magyar Köztársaság 2011. első felében esedékes uniós soros elnöki feladataival kapcsolatos vitában megszólalhatok.

Ha megengedik, három gondolatomat szeretném önökkel megosztani. Elsőként engedjék meg, hogy azt mondjam - talán tőlem, fideszes politikustól egy kicsit meglepő lehet ez -, hogy a nem tudom, mi a legpontosabb kifejezés, nehéz emlékezetű, szomorú emlékezetű Kóka miniszter úr idején (Derültség a kormánypártok soraiban.) lehetett olvasni sok-sok táblát; túloztam, lehetett néhány táblát olvasni az országban a néhány, éppen akkor meginduló infrastrukturális fejlesztés gödreinél, és ezen a táblán a következő mondat szerepelt: "Európa itt épül". Összegezhetjük, hogy Kóka miniszter úrnak volt legalább egy pontos, őszinte és igaz mondata, mert való igaz, hogy Európa itt épül.

Magyarország, a Magyar Köztársaság, a magyar kormány, amikor 2011. első felében az Európa Tanács soros elnöki feladatait ellátja, akkor azt lehet, hogy térben az esetek döntő részében Brüsszelben fogja tenni, de valójában ez egy olyan európai feladat, amellyel kapcsolatos teendők döntő része itt, Magyarországon ránk, a kormány tagjaira, a magyar parlament képviselőire, a magyar európai parlamenti képviselőkre hárul.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én határozottan azt gondolom, hogy akkor, amikor a magyar soros elnökségről beszélünk, egy olyan közös feladatról kell beszélnünk, amelyik nem Magyarországtól kétezer kilométer távolban fog megtörténni. Ha igaznak gondoljuk azt, amit Magyarország európai uniós csatlakozását megelőző esztendőkben oly sokat mondtunk, hogy amikortól Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, onnantól kezdve az Európai Unióval kapcsolatos kérdések immár nem külpolitikai, hanem belpolitikai kérdések lesznek, ha ezt az akkor mindenki által természetesnek gondolt elképzelést valóságosnak érezzük most, 2010-2011 Magyarországán, akkor egy nagyon fontos belpolitikai kérdésről beszélünk. Éppen ezért örülök annak, hogy a Fidesz-frakció kezdeményezésére ma itt, a Magyar Országgyűlésben erről a kérdésről, a magyar soros elnökség feladatairól lehet egy politikai vitanap keretében eszmét cserélni, mert Európa itt is, mindenhol, mind a 27 tagállamban épül.

Másodikként engedjék meg, hogy egy kicsit arról beszéljek, hogy mi is volt az az örökség, amit a 2010-es választást követően hivatalba lépő új magyar parlament és a magyar parlament által megválasztott új magyar kormány örökölt. Nagyon helyesen a mai politikai vitanap napirendjén elsősorban a tartalmi kérdések szerepelnek. De megítélésem szerint nem lehet egyszerű technikai, lebonyolítási kérdéseknek tekinteni azt, hogy 2010 közepén, lényegét tekintve alig fél esztendővel a soros magyar elnökség feladatainak megkezdése előtt mi is volt az az örökség, amivel mindannyiunknak szembe kell nézni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Érdemes most itt a magyar parlament vitanapján rögzíteni, hogy a megelőző esztendőkben - nem valamikor 2009 végén, 2010 elején derült ki, hogy 2011-től Magyarország a soros elnöki teendőket el kell hogy lássa -, a 2010-es választást megelőző esztendőkben trehány, hanyag, hányaveti módon lettek előkészítve a soros elnökségi feladatokkal kapcsolatos teendők.

Hosszan lehetne sorolni a fiktív, kizárólag csak papíron létező költségvetési sorokat, amelyek nem segítették a soros elnöki feladatok előkészítésével kapcsolatos munkák elvégzését. Hosszan lehetne sorolni azokat a közbeszerzési eljárásokat, amelyeket ki kellett volna már írni, de amely közbeszerzési eljárásokra nem került sor egészen a kormányváltásig, és hosszan lehetne sorolni azokat a látszategyeztetéseket, amely látszategyeztetések mögött valójában az új kormány egy, bocsánat a kifejezésért, de prioritások, hangsúlyok nélküli szakmai előkészítő munkát örökölt meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megítélésem szerint a magunk mögött hagyott, jóval kevesebb mint fél esztendőben az új parlament, a parlament illetékes bizottsága és az új kormány minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy Magyarország a lehető legfelkészültebben, a lehető legjobb kondíciók közepette kezdhessen hozzá a soros elnöki teendők ellátásához.

Harmadikként, engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar parlament és az Európai Parlament kapcsolatáról szóljak néhány szót. Imamalomszerűen emlegetjük az alig egy esztendeje hatályba lépett új alapszerződést, a lisszaboni szerződést. Megítélésem szerint nem ártana, ha sokan, akik ezt emlegetik, talán egyszer el is olvasnák ezt a lisszaboni szerződést.

(18.40)

Nem mondom, hogy érdekes olvasmány minden vonatkozásban, de hasznos olvasmány.

A lisszaboni szerződés valóban új lehetőségeket teremt az Európai Unió tagországai számára, új kötelezettségeket, új jogokat hoz létre. Bocsánat a kifejezésért, kicsit elcsépelt, de teljesen új alapokra helyezi az Európai Parlament és a tagállami, nemzeti parlamentek közötti együttműködést. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a magyar parlament minden tőle telhetőt tegyen meg annak érdekében, hogy a soros elnökség idején esedékes közös bizottsági ülések, illetve az Európai Parlament és a magyar parlament együttes ülése valóban olyan eseménye legyen a magyar soros elnökségnek, amely esemény - és most egy olyan kifejezést fogok használni, amit Brüsszelben és Strasbourgban szinte minden felszólalásban használnak európai parlamenti képviselők - egy európai hozzáadott értéket jelent.

Ez nem pusztán egy turistaút lesz csak az európai parlamenti képviselők részére, akik eljönnek ide Magyarországra, akár bizottsági ülésről, akár parlamenti ülésről van szó, hanem olyan alkotó, a magyar parlamenti képviselőkkel együttgondolkodó ülés, ami - azt gondolom - sokat segíthet annak érdekében, hogy 2011 második felében, amikor visszagondolunk a magyar soros elnökség cselekedeteire, akkor azt érezze, azt érezhesse valamennyi magyar parlamenti képviselő, hogy a magyar parlament is hozzájárult ahhoz, hogy sikeres soros elnöki fél esztendőt tudjon a Magyar Köztársaság maga mögött.

Köszönöm, hogy meghallgattak, megtisztelő volt a figyelmük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Szabó Vilmos, az MSZP képviselője.

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Miniszter Úr! Magam is azt gondolom, hogy egy történelmi jelentőségű eseményről van szó, amely nagy kihívás elé állít bennünket, ugyanakkor nagy lehetőség is.

Sok szó esett már itt a konszenzusról, arról a bizonyos elnökségi békéről, amelyet - félreértés ne essék - nem az új kormány hirdetett meg, az elnökségi munkacsoport létrejöttével ez érvényesült már az előző hónapokban is. Azt gondoltam, hogy végül is ennek a jegyében, bár a kritikus szellemet az előző kormány képviselői, konkrétan akár Németh Zsolt korábbi társelnök úr az elnökségi munkacsoportból szintén gyakorolta, ami azt gondolom, természetes, mi is tesszük ezt; azt gondoltam, ahogy ez a vitanap zajlott, és nagyon sokan említették, hogy valóban ennek a békének a jegyében zajlott, hogy ez folytatódik, mígnem Deutsch Tamás képviselő úr ebből kilépett. Hadd mondjam el, hogy semmiféle botrányos előkészítés egészének a leírása, amit ő jelölt, nem állja meg a helyét. Az átadás-átvételnél és azt követően is egyértelműen tisztáztuk, és ezt Martonyi miniszter úr nem egyszer megerősítette már, az európai soros elnökségünk szakmai előkészítése rendben van. Rendben valónak találta az új kormány, ennek a folytathatóságáról egyébként a mai beszéde is a nyilvánosság előtt tanúbizonyságot tett.

Valóban, ahol probléma volt, ez a költségvetési része. Nyugodtan beszélhetünk erről, ebben a részében, amelyben bizonyos ingatlanok eladására számított, ebben nem tudott az előző kormány előrelépni, ebben kellett az új kormánynak sürgős lépéseket tennie. Nem volt a közbeszerzések kérdésében sem helyes és igaz, amit állított Deutsch Tamás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hiszen azért nem tettük, mert a Fidesz ezt kérte, hogy ezt már hagyjuk meg az új kormány idejére.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Sebestyén László, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! A XXI. század egyik legfontosabb problémájáról, az élet alapfeltételeit biztosító ivóvízről fogok beszélni, amely a Duna-stratégia céljai között is szerepel.

Jómagam 30 éve dolgozom egy nagy víziközmű-szolgáltató társaságnál, de sajnos az időkorlát miatt itt részletes szakmai előadásra nincs lehetőség. A Földet miért is nevezzük kék bolygónak? A háromnegyed részét víz borítja, csupán egynegyed rész szárazföld, de ebből az óceánok és a tenger vizei ivásra alkalmatlanok. Az összesen 1322 millió köbkilométer sós víz a vízkészletek 97,2 százalékát teszi ki, az ivóvíz csupán a maradék 2,8 százalék. Ennek ráadásul a zöme a sarki jégmezők és gleccserek, és csupán 8,7 millió köbkilométer az édesvíz, amivel az ivóvizünket biztosítjuk.

A fenti adatokból világosan látszik, hogy a víz kincs, mivel a 8,7 millió köbkilométerből csupán 3 százalék a tavak és folyók, a többi a felszín alatti talajvíz. Ezt a vízkincset jelentősen veszélyeztetik a kommunális szennyvizek, hulladékok, a mezőgazdaság és az állattartás, a helytelen erdőgazdaság, az ipari és bányászati tevékenység és egyéb szennyezők káros hatásai. Ezért nagyon fontos feladat az egész világon a vízbázisvédelem megoldása és a szennyezések megszüntetése. Oda kell figyelni az ökológiai egyensúly kialakítására, rendezni kell a vízminőség és vízmennyiség megóvására szolgáló, szakmai nyelven védőidomokat, amelyek előírásait a legszigorúbban be kell tartani és be kell tartatni.

Az eddig elmondottak alapján az Európai Uniónak és hazánknak is nagyon következetesen kell kezelni az ivóvíz- és szennyvízkezelés stratégiailag és politikailag fontos feladatát, és helye van a Duna-stratégia célkitűzései között. Azt már csak hozzáteszem, hogy remélem, a soros európai uniós elnökségünkből szűkebb pátriám, Miskolc és Diósgyőr is profitálni fog tudni, mert nagyon ránk férne a siker.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Vinnai Győző, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A magyar elnökség egyik prioritása a polgárbarát Unió. Középpontjában az ember áll, az ember alapvető jogai. Szeretném kicsit továbbgondolni ezt, és a közösségekről szólni, pontosabban a nemzeti kisebbségek jogairól, annak érvényesüléséről. Nyíregyháza egyik egyéni képviselőjeként három határ szögletében lakom: közel van a szlovák határ, az ukrán határ és a román határ, mindhárom határon túl jelentős számú magyar nemzeti kisebbség él.

Egy közösség jogai nem múlhatnak azon, hogy kicsi-e vagy nagy, hogy többségben van-e vagy kisebbségben. Ha létezik egy életképes közösség, az az állam alkotórésze. Minden kisebbség - legyen bármekkora létszámú, legyen akár nemzeti, akár etnikai, minden kisebbség - államalkotó tényező, és ez alapján kell minden ezzel kapcsolatos kérdést megközelíteni. A szomszéd államok alkotóeleme a határon túli magyar kisebbség, és a magyar állam alkotóelemei a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek.

Sikeres Európa nem létezhet a kisebbségek védelme nélkül. A határok nélküli Európa nem jelentheti a kisebbségben élő nemzeti közösségek, etnikai csoportok védelmének hiányát. Az Uniónak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a kisebbségi jogok érvényesülni tudjanak, hogy meg tudja védeni a kisebbségeket akkor, ha a kormányok nem védik meg őket, sőt akár még azokkal szemben is.

Európában nem vagyunk ugyan ezzel egyedül, mindenesetre mi magyarok nagyon jól megtanultuk, történelmünk nem is engedi elfelejteni, hogy mennyire fontos a kisebbségek jogainak védelme. Éppen azért, mert a bőrünkön érezzük, milyen erőfeszítést és kitartást igényel a mi kisebbségi jogaink védelme a határokon túl, éppen ezért segítjük és támogatjuk a magyarországi kisebbségeket. Ezért is jártunk mindig is élen a kisebbségi jogok biztosítása területén, és ezért fogunk a jövőben is jó példát mutatni Európa minden országa számára.

Reményeim szerint ezt a magyar soros elnökség a jövő félévben, 2011 első felében bizonyítani fogja, hogy Európában a nyelvi, vallási, kulturális sokszínűség európaiságunk igazi lényegét, magyarságunkat és a védendő értékeket jelenti.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Menczer Erzsébet, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2011-ben egész Európa majd ránk figyel a magyar EU-elnökségi feladataink ellátása kapcsán. Ez komoly felelősséggel és egyben kiemelkedő lehetőséggel jár hazánk számára. Módunk lesz ráirányítani a tagállamok figyelmét kulturális sokszínűségünkre, amelyet ezer éve képviselünk itt Európa közepén.

(18.50)

Én most kulturális sokszínűségünk egyik fontos elemére térnék ki. Többségi nemzeti kultúránk többek között úgy tud hatékonyan gazdagodni, hogy a kisebbségi, nemzetiségi színjátszás él, lehetősége van a megújulásra. A nemzetiségi színjátszás gyökerei ugyan az anyaországból erednek, de Magyarország kultúrájába beépülnek, s annak szerves részét képezik.

A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvén megszülető alkotások gyarapítják nemzetünk és országunk kulturális vagyonát, örökségét, amelyre méltán büszkék vagyunk. Ma Magyarországon több mint tíz nemzetiségi nyelven folyik magas színvonalú színjátszás. A teljesség igénye nélkül csak felsorolnék néhányat: szlovákul, németül, horvátul, szlovénül, ukránul, görögül.

Sokszínű kultúránk szerves és elválaszthatatlan részét képezik a velünk élő kisebbségek, akik saját nemzetiségi színházi szövetséggel, számos kimagasló színvonalon oktató általános iskolával és gimnáziummal rendelkeznek. Vissza nem térő lehetőség számunkra, hogy megmutassuk Európának, miként lehet és kell egymást tiszteletben tartva és megbecsülve, együtt élni különböző kisebbségeknek a többségi nemzet tagjaival, s egyben rámutatnunk arra, milyen fontos számunkra, hogy a határon túli nemzettársaink is ugyanolyan egyenrangú és megbecsült tagjai lehessenek országuknak, mint amilyenek a Magyarországon élő kisebbségek.

Magyarországnak az EU-elnökség során kezdeményező szerepet kell vállalnia a kulturális sokszínűség megőrzését illető felelősségvállalásban, amely a magyar kultúra és annak határon túli része számára is fontos lehetőség. A kulturális sokszínűség ápolása, megtartása, értékőrzése közös célkitűzés az Európai Unió tagállamai számára, s ebben hazánknak kimagasló szerepe lesz 2011 januárjától, amellyel élni kell.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szanyi Tibor, az MSZP képviselője. Öné a szó.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai nap során rengeteg emelkedett hangú beszédet hallottunk, meg kevésbé emelkedett hangú beszédet is hallottunk, de én úgy gondolom, hogy egy ilyen vitanap azért arra jó, hogy néhány praktikus szempont mentén is néhány gondolatot váltson az Országgyűlés, és adott esetben néhány jó szándékú instrukcióval lássa el az elnökséget betöltő kormányzatot.

Persze ilyenkor, amikor azt hisszük, hogy Magyarország egy borzasztó nagy lehetőség előtt áll - és így is van egyébként, ezt jól hisszük -, ilyenkor azért mégis mindig egy kicsit úgy félre szokott siklani a dolog, és akkor elindul az ötletáradat, hogy mi mindent lehet itt még belepréselni egy adott félévbe, az elnökségi periódusba. Ugyanakkor a tagállami tapasztalatok pedig azt mondják, hogy nagyon rendben van a nemzeti büszkeségnek minden szelete, ezt megmutatni, azt kidomborítani, és a többi, de azért mégiscsak van itt huszonegynéhány további tagország, akiknek a speciális érdekei ugyanúgy megvannak egy adott elnökségi periódussal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a trojkamechanizmus révén a tagországok azért előre le szokták egyeztetni azokat a napirendeket, menetrendeket, amelyek mentén egyébként egy ilyen elnökségi periódust sikerrel lehet végigvinni.

Én felhívom a figyelmet arra, hogy persze, mindent be lehet ajánlani a napirendbe, de az a sikeres elnökség, amelyik azt a keveset egyébként, amit vállalni és méltán vállalni tud, és amiben számíthat a többi tagország egyetértésére, azt meg tudja csinálni; az az elnökség, amelyik csak kezdeményez, de az égadta világon semminek nem jut a végére, az általában a kudarcos elnökségek világába tartozik.

Tudjuk nagyon jól, és a magyar miniszterelnök és Barroso bizottsági elnök úr legutóbbi találkozóján azért szó volt egy-két olyan dologról, ami nagyon magasan van a napirenden, ilyen például az energiaügyek dolga, az energetika általában, és ez valóban, a tagországok számára egy rendkívül fontos terület. Nem véletlenül születtek meg azok a megállapodások, hogy igen, Magyarország e tekintetben bizony azért fog valamit csinálni.

Jelzem nagy tisztelettel, hogy Magyarország akkor tud hitelesen ezen a területen bármit is csinálni, ha történetesen a hazai magatartása vonatkozásában néhány valódi, legalább a ráutaló magatartás szintjén valami valódi eredményfélét megpróbál felmutatni. Itt jelzem azt, hogy példának okáért, amiért Európa egésze lázban ég, és sok tagországban van is előrehaladás a megújuló energiák világában kalandozva, én méltán mondom, hogy ez olyan terület, ahol egyébként Magyarország sok ponton, akár úgy is mondhatnám, gólvonalon áll, és adott esetben igenis lehet kisebb-nagyobb eredményeket elérni. Most csak egy gyakorlati példát mondok: jelen pillanatban Magyarországon pusztán adminisztratív okoknál fogva a közintézmények, vagy mondjuk így: a nagyobb fogyasztók nem tudnak hozzájutni az úgynevezett H-tarifához, ami egyébként a hőszivattyúkhoz tartozó kedvezményes áramtarifa, mert, mert, mert - hosszú ennek a sora, hogy miért. De például ha ilyen aprónak mondható bottleneckeken túlmegyünk, akkor mégis azt tudjuk mondani, hogy igen, a magyar kormány idehaza is fel tudja mutatni azokat az ambíciókat vagy az azok körüli megoldásokat, amivel a nagyobb közösséget szeretné egyébként szintén vezényelni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én egy hangsúlyt szerettem volna tenni arra, hogy itt konkrét vállalásaink vannak, konkrét lehetőségeink vannak, ezek konkrétan lecsapható labdák, és nagyon óvom a magyar elnökséget attól, hogy olyan produkciókba bonyolódjon, mint amit itt az elmúlt fél évben kormányzás gyanánt művelt. Itt lehetséges valódi sikereket is elérni, úgyhogy sok sikert hozzá!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon még kevés szó esett a turizmusról, bár megszívlelendők azok a felszólalások, amelyek azt mondják, hogy fókuszáljunk néhány igazán fontos kérdésre, és próbáljunk meg abban a néhány kérdésben látható eredményt elérni. Úgy gondolom, hogy a turizmus ilyen kérdés lehet.

Számunkra nagyon fontos ez, hiszen ez az az ágazat, azon ágazatok egyike, amelyek a munkaerő-problémát jelentős mértékben javíthatják, hiszen nagyon komoly munkaerő-felszívó hatása lehet ennek az ágazatnak.

Örülök annak, hogy a turizmus összefügg mindennel, és igazából egybeesik a kormányzat szándékával is, hiszen ha azt nézzük, hogy mely négy fontos célt tűzte ki a kormányzat, illetve a külügyi tárca maga elé, akkor mind a négy kérdésben a turizmus erősen érintett. Az egyik a határon túli együttműködés, a Kárpát-medencén belüli együttműködés, a határon átnyúló együttműködés. Ez rendkívül fontos a nemzeti önbecsülésünk számára, a nemzeti együttműködés számára is, és természetesen igen jelentős turisztikai hatása is van. Gondoljunk csak arra, hogy Románia uniós csatlakozását követően a Romániából bejövő turizmus igen erősen fejlődött és növekedett.

A második szintén rendkívül fontos: a Duna-medence alatt található természeti kincs fokozott védelme. A turizmus fókuszában az egészségipar, az egészségturizmus áll, és ez a magyarországi gyógyvízkincsre alapszik, és rendkívül fontos az, hogy ez a gyógyvízkincs hosszú távon megmaradjon. Nem csupán a vízminőség-védelmi kérdések kerülnek itt előtérbe, hanem a víz mennyiségi kérdései is, és rendkívül takarékosan és lelkiismeretesen kell bánnunk a termál- és gyógyvízkinccsel annak érdekében, hogy ez hosszú távon megmaradhasson.

A harmadik kérdés, amely fókuszban van, az a közlekedést érinti. A turizmus számára ez rendkívül fontos, és tisztelettel szeretném felhívni miniszter úr figyelmét arra, hogy nagyon fontos számunkra, hogy ne csak Budapesten és néhány kiemelt helyen működjön repülőtér, hanem azokon a turisztikailag fontos helyeken is, ahol fejlődést tervezünk és fejlődést várunk.

Ugyanilyen fontos számunkra az is, hogy a határon átnyúló vasúti forgalom, a gyorsvasúti forgalom lehetőleg minél hamarabb kiépüljön, és rendkívül örülök annak, hogy a Párizs-Strasbourg-Stuttgart-München-Bécs-Budapest-Bukarest-Konstanca gyorsvasút kiemelt helyet foglal el.

Természetesen a negyedik kérdés szintén fontos, a kultúra védelme, hiszen azért nagyon jól tudjuk, hogy a turisták elsősorban azért keresnek fel más helyeket, más országokat, mert szeretnék megismerni azt a kultúrát, szeretnék megismerni azokat a tájakat és azokat az értékeket. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy a kultúra és az identitás megőrzése is hangsúlyos szerepet kapjon a következő időszakban.

(19.00)

Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném még egy általam nagyon fontosnak tartott kérdésre felhívni a tisztelt miniszter úr figyelmét, mégpedig arra, hogy nagyon jó volna, ha az egészségipar egy kis marketinghátszelet is kaphatna azáltal, hogyha kiemelt gyógyhelyek is szerepelhetnének rendezvényhelyszínként, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az uniós elnökség idején kiemelt médiaérdeklődésre számíthatunk. Nagyon fontos volna a turizmus számára átvinni azt az üzenetet, hogy Magyarország egy gyógyító medencévé kíván válni, és erre megvannak a megfelelő hátterek, a megfelelő alapok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bana Tibor, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Külügyminiszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésünkre álló időkeretben szeretnék egy, a Jobbik véleménye szerint megkerülhetetlen kérdést érinteni.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az EU-elnökség a nemzeti érdekek érvényesítése elé bizonyos korlátokat állít, ám úgy véljük, hogy a határon túli magyarok érdekeivel összhangban levő fellépés elvárható lenne a nemzeti ügyek kormányától.

Az Európai Tükör szeptemberi számában Martonyi János külügyminiszter úr a következőt mondta: "A tagállamok közötti konszenzusteremtés, a honest broker szerepének betöltése és a nemzeti érdekek érvényesítése összhangban van egymással, hiszen ha hozzá tudunk járulni egy erősebb és egységesebb Unió megteremtéséhez, akkor ezzel valójában a nemzeti érdekeinket érvényesítjük."

Ezzel euroszkeptikus, azaz, ahogyan Balczó Zoltán a vezérszónoklatában fogalmazott, inkább eurorealista pártként erősen vitatkozunk. A Jobbik szerint a prioritások között szerencsésebb lenne a kulturális sokszínűség megerősítése helyett a nemzeti kisebbségek védelmének előtérbe helyezése. Érdemes megemlíteni, hogy a Deutsch Tamás által is említett lisszaboni szerződés kihirdetésének az Országgyűlés általi olvasatlan megszavazásával egy napon, 2007. december 17-én elfogadásra került egy határozati javaslat is, ebből idéznék: "Tekintettel arra, hogy a lisszaboni szerződés 1. cikke 3. pontjának megfelelően az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke az Unió értékei között említi a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, erre vonatkozóan az Országgyűlés a következőket tekinti irányadónak: az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke által a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált. A Magyar Országgyűlés szerint a cikk vonatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek jogainak közös gyakorlására is."

Sajnos ez a határozati javaslat csak jelképes, hiszen annak idején Szájer József az alkotmányozó konvent tagjaként kezdetben a nemzeti kisebbségek kollektív jogai mellett állt ki, azután később kompromisszumként már a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak a beemelésével is megelégedett volna, mondván, hogy úgyis mindenki tisztában van azzal, hogy ezek a kollektív jogokra vonatkoznak, ám végül az Európai Unió alapjogi chartájába csak a "kisebbségekhez tartozó személyek jogai" kifejezés került be, tehát eltűnt a nemzeti, etnikai jelző, és ez a megfogalmazás például a szexuális orientációra is vonatkozhat.

A Jobbik álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: az őshonos kisebbség kategóriájának elfogadtatása a tagállamok közötti érdekellentétek ellenére is az egyik legfőbb célunk kellene hogy legyen, hiszen ez hazánk és a magyar nemzet érdeke.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy képzeletbeli táblára hihetetlenül sok ötlet került most fel. Azt gondolom, amikor a történelmi lehetőségről beszélünk, akkor erősíteném azt, amit Szanyi Tibor is mondott, hogy ki kell válogatnunk ebből a hosszú listából azokat a kérdéseket, amelyek számunkra is fontosak, nemzetstratégiai kérdések, és remélhetőleg az Unióban a többségnek szintén kötődik érdeke ahhoz, hogy az adott problémát megoldjuk.

Én ebből egyet emelnék ki, mert nem mernék arra vállalkozni, hogy itt a hosszú listából még bármit is kiemeljek. Ilyennek érzem az energetikai kérdést. Számunkra hihetetlenül fontos a saját energiaellátásunk biztonsága, és az elmúlt év bebizonyította, hogy ez a kérdés Európa számára is fontos. Erről beszéltek fideszes képviselőtársaim is. Itt meg kell említenünk azt, hogy azok a folyamatok, amelyek elkezdődtek - és éppen csak röviden megemlítem, a magyar-román, a magyar-horvát vagy a magyar-szlovén még folyamatban van -, nagyon fontosak. Nagyon fontos ez abból a szempontból, hogy a kisebb országok periférián való szereplése megszűnjön, az összekapaszkodásból, az összefogásból egymás segítése valósuljon meg.

Az az európai uniós irányelv, amely azt mondja, hogy egységes versenypiac legyen az energetikában, számunkra lehetőséget teremt, hogy mi itt egy regionális versenyben a központ legyünk, kezdeményezők legyünk, koordinálók legyünk. Ugyanakkor kell arról beszélnünk, hogy a második infrastrukturális csomagban kiemelt vagy kitüntetett szerepe kell hogy legyen az észak-déli vezetékrendszereknek, mert sajnos a mai vezetékek ugyanolyanok, mint a közlekedési folyosók, kelet-nyugat irányúak, de ehhez viszont pénzügyi forrás kell. Ebbe beletartozik az adriai kikötőfejlesztés vagy a Nabucco, amiről itt nagyon sokat beszéltünk. Tehát nemcsak a forrásokat kell diverzifikálnunk itt az Európai Unióban, hanem a tranzitot, a szállítást, az elosztást is. Azt gondolom, ez egy olyan kérdés, ami mindenképpen fontos.

Én célravezetőnek tartanám, ha lenne egy következő politikai vitanap, amikor a kormány a mai nap mérlegét megvonva már szűkítené a megvitatandó kérdések körét, és akkor újra beszélhetnénk, érvelhetnénk ezek mellett a kérdések mellett.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások végére értünk. Jelentkezőt nem látok, részben az időkeretek fogytak el. (Tóbiás József jelzésére:) Igen, semmi akadálya, hogy akinek időkerete van, az jelentkezzen. Az MSZP rendelkezésére áll 4 perc 33 másodperc, a Fidesznek 2 perc 16 másodperc, a KDNP nulla idővel rendelkezik, a Jobbik 45 másodperccel, az LMP a mínusz idejét nem tudja felhasználni, független képviselő nem jelentkezik.

(Jelzésre:) Igen, megadom a szót Kovács Lászlónak, az MSZP képviselőjének. Képviselő úr, 4 perc 33 másodperc áll rendelkezésére, öné a szó.

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném elismerésünket kifejezni a kezdeményezőknek. Azt gondolom, nagyon hasznos volt. Őszintén szólva tartottunk attól, hogy ez egy konfrontatív véleménycsere lesz, és örülök, hogy nem lett igazunk, vagy a sejtéseink nem igazolódtak be. És nemcsak szólamként hangzott el eddig mindkét oldalról, hogy közös érdek a siker, a vita légköre ezt mutatta is, hogy valóban komolyan gondolja mindegyik oldal, hogy közös érdek a siker.

A Szocialista Párt nem hiszi azt, hogy a soros elnökség végén lehet majd a választási vereségért revansot venni, és a Fidesz sem hiszi azt, hogy a soros elnökség végén majd egy újabb választáson még egyszer le lehet győzni a Szocialista Pártot, mert nem hiszem, hogy újabb választás lesz. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem lesz választás! - Derültség.)

A Fidesz európai parlamenti képviselője egy kicsit kilógott ebből a sorból. Az ő felszólalásából úgy tűnt, mintha a brüsszeli tartózkodása okán nem vette volna észre, hogy a pártja megnyerte a választást, tehát nem kell most tovább vívni ezt a választási küzdelmet, főleg nem ezt a vitát kell erre felhasználni.

(19.10)

Nem arról szól a soros elnökség, hogy hogy lehet az előző kormány valós vagy vélt hibáit, mulasztásait újra és újra fölhánytorgatni, hanem inkább azt kell megnézni, hogy hogy tud kormány és ellenzék együttműködni a soros elnökség sikere érdekében, amely valóban az ország egészének a sikere.

Azt gondolom - egyetértve frakcióbeli képviselőtársammal, Göndör Istvánnal -, hogy jó lenne, ha még lenne ilyen jellegű vitanap, még a soros elnökség hivatalba lépése előtt talán érdemes lenne még egyszer áttekinteni, és nyilván amikor lemegy a soros elnökség, akkor érdemes közösen megvitatni, hogy mi sikerült, mi nem sikerült, és milyen tanulságokkal járt ez a rendezvény.

Úgyhogy szeretnék még egyszer gratulálni a kezdeményezőknek, és örülök, hogy egy ilyen konstruktív, normális légkörben a közös siker érdekében zajlott le ez az eszmecsere.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr fölszólalása ösztönzőleg hatott. Jelzem, hogy két fideszes képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra, kétpercesre, Horváth János és Balla Mihály képviselő urak, összesen 2 perc 16 másodperc áll rendelkezésre, tehát ennek megfelelően kérem, hogy adott esetben... (Balla Mihály: János bátyámnak átadom.)

Igen, köszönöm. Látom, hogy Balla képviselő úr azt jelzi, hogy nem kíván élni a felszólalás jogával. Így megadom a szót Horváth János képviselő úrnak 2 perc 16 másodpercben.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szólok az Interparlamentáris Unió részéről. Figyelmeztetni szeretném magunkat arra - a külügyminiszter urat, a kormányt, képviselőtársaimat -, hogy van egy intézményünk, az Interparlamentáris Unió, amely hatásosabban is működhetne. Hogyan? Mint a parlamenti diplomácia instrumentumával. Persze, hogy a diplomácia a minisztérium, a kormány és a diplomaták dolga, mégis az országgyűlési képviselők és a mi intézményünk, az Interparlamentáris Unió képes ebben a témában olyasmiket elvégezni, amiket egyedül mi képviselői minőségünkben tudunk. Hogy ebből hogy és mennyit hozunk ki, Magyarország európai uniós szerepében, az tőlünk is függ, de én azt szeretném tanácsolni, arra szeretném figyelmüket fölhívni, hogy van itt egy lehetőség.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most már valóban úgy látom, hogy nincs újabb jelentkező, és így a képviselői felszólalások végére értünk.

A kormány viszontválaszára biztosított húszperces időkeretet - az előzetes jelzés szerint - a külügyminiszter úr és az államtitkár asszony megosztva kívánják fölhasználni. Ennek megfelelően megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak. Öné a szó.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék mindenkinek köszönetet mondani a javaslatokért, a konstruktív hozzáállásért, különös tekintettel a felajánlásokra, azokra az ajánlatokra, amelyek a segítségre, az együttműködésre vonatkoztak. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy ez a vitanap rendkívül hasznos volt, ennek a megismétlését is el fogjuk tudni fogadni, ha erre vonatkozóan kezdeményezés történik. És külön örülök annak, hogy valóban azt hiszem, hogy annak a bizonyos elnökségi békének ez nagyon fontos megjelenítése, megnyilvánulása volt. Akkor arról nem is kell külön vitatkoznunk, ezt az elnökségi béke kifejezést vajon ki alkalmazta először.

Ami az egyeztetést illeti, arra szeretnék röviden utalni, hogy az ötpárti - majd négypárti - munkacsoport tevékenységét folytatja a parlament, mert hiszen ez alapvetően parlamenti hatáskör. A kormány részéről az első perctől kezdve kifejeztük a készségünket arra, hogy ebben részt vegyünk ugyanúgy, ahogy ez korábban is megtörtént, sőt azt is jeleztük, hogy más együttműködési formákra is lehetőség van. Én magam is meghívtam egy alkalommal a parlamenti pártok képviselőit, és azt is jelzem most még egyszer, hogy minden parlamenti képviselő előtt - ideértve egyébként, ismétlem, az európai parlamenti képviselőket is - nyitva áll az ajtóm, és bármikor kész vagyok konzultációra, megbeszélésre.

Azt hiszem, hogy olyan érzelmi-hangulati sztereotípiák, amelyek azért itt-ott megjelentek, mint például a demokratikus intézményrendszer rohamos leépítése vagy a tisztogatás, ezek alapvetően a pártpolitika területére tartoznak, úgyhogy én ezekkel külön nem is foglalkoznék. Egyetlenegy megjegyzés talán a tisztogatás kapcsán: véglegesül most a következő napokban az úgynevezett elnökségi stáb, ez körülbelül 800-810 ember; egyébként nyilvános lesz, fölkerül az internetre. Ennek körülbelül 10 százaléka változott a természetes bővítésekkel együtt az új kormány megalakulása óta. Én azért ezt nem nevezném nagyarányú változásnak, függetlenül attól, hogy kinek tetszik vagy kinek nem tetszik az, ki tartja ezt nagynak és ki tartja ezt kevésnek.

Ami a kapcsolatokat illeti a tagállamokkal, egy kicsit meglepődtem Mesterházy Attila azon megjegyzésén, hogy ezek alacsony szintűek. Köztársasági elnökünk járja a szomszédos országokat, el fog menni a tagállamok jelentős részébe. A miniszterelnökünk valamennyi tagállamba elmegy. Jelenleg Prágában van, tegnap Ljubljanában volt, lehet, hogy két-három tagállamba nem fog tudni elmenni, de azok miniszterelnökei ellátogatnak Budapestre, vagy máshol kerül sor kétoldalú találkozóra. Lehet, hogy az alacsony szint a külügyminiszterre vonatkozott. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy eddig valamennyi külügyminisztertársammal találkoztam már, ugyanígy az európai miniszterekkel vagy államtitkárokkal is, valamennyi biztossal találkoztam vagy találkozni fogok, és egyébként is napi kapcsolatban vagyunk az elnökséggel összefüggésben, de természetesen attól függetlenül is. Én tehát úgy érzem, hogy az együttműködésünk mind a tagállamokkal, mind pedig az európai intézményekkel biztosítva van. Külön figyelmet kell szentelnünk természetesen az Európai Parlamentnek, éppen az új szerepére tekintettel.

És általában véve azt kell mondjam, hogy mi egy együttműködő elnökséget képzelünk el, különös tekintettel a lisszaboni szerződések által behozott módosításokra. Tisztában kell lenni azzal, hogy az Európai Tanács elnöke nem a magyar miniszterelnök, hanem maga az elnök, Herman Van Rompuy, és a magyar miniszterelnök együtt fog vele működni.

Nem fog presztízsszempontokat követni, hanem segíteni akarja az Európai Tanács elnökének munkáját. Erről már folytak megbeszélések kettejük között, és azt hiszem, hogy elég világos megállapodások jöttek létre köztük.

Ugyanez vonatkozik egyébként a külügyminiszter személyére is, ami a külpolitikát illeti. Mert hiszen a Külügyminiszterek Tanácsát nem a külügyminiszter fogja elnökölni, hanem Catherine Ashton főképviselő, és ennek megfelelően a mi szerepünk a segítés és adott esetben feladatok átvállalása, amint egyébként ez már meg is történt, és a következő napokban, hetekben megint csak meg fog történni, mondjuk, amikor éppen a tadzsik vagy az üzbég társulási tanács elnökét kell elnökölni az Európai Tanács oldaláról. Én tehát azt hiszem, hogy az együttműködésünkkel különösebb gondok nem lesznek.

Nagyon örültem annak, hogy a témák, amelyeket a különböző pártok, akár kormánypártok, akár ellenzéki pártok képviselői fölvetettek, lényegében azonosak. Nem láttam lényeges különbséget, legyen szó kohézióról, bővítésről, Horvátországról, romakérdésről, energiáról - és ismételten energiáról -, a Duna-stratégiáról, aztán a közösségi jogokról például.

Érdekes volt a szociális kohézióval kapcsolatos okfejtéseket is végighallgatnom. Mi is egységben látjuk egyrészt a foglalkoztatást, másrészt a képzést, harmadrészt a szegénységből való kikerülést. Nem véletlenül tűzi ki ezt a három fő célt az Európa 2020 stratégia.

Egy sor olyan kifejezés, megállapítás elhangzott, amelynek vitathatjuk adott esetben a szerzőségét, de nem a tartalmát. Mi is számtalanszor elmondtuk, és leírtuk azt többen is, hogy az igazi hozama egy sikeres magyar elnökségnek az elnökség után következik, amikor megnő a szerepünk, megnő a befolyásunk, megnő a hitelünk, megnő az elismertségünk akkor, ha ezt a feladatot megfelelően elláttuk. Mert akkor már nem fogják vitássá tenni azt, hogy meg tudjuk csinálni, a legszükségesebb feladatainkat meg tudjuk oldani, és nem fogják semmilyen szempontból sem kétségbe vonni az európai elkötelezettségünket sem.

(19.20)

Annak is örülök, hogy most már egységesen használjuk az "erős Magyarország erős Európában" kifejezést. Azt hiszem, hogy ez tulajdonképpen az a bizonyos nemzeti egyetértés, konszenzus, amiről olyan gyakran beszélünk, de ami most úgy tűnik, hogy valósággá alakul.

Néhány szót egész röviden - kihagynám az agrárpolitikát, mert arra már nincs időm -: a gazdasági kormányzás vagy szerényebben szólva a gazdaságpolitikák koordinációja terén fontos események történnek, és amint erre korábban röviden utaltam már, a helyzet szinte nap mint nap változik. Most úgy néz ki néhány napja, hogy mégiscsak alapszerződés-módosítást is fognak javasolni. Ez egy komoly dolog és egy új kihívás, mert ha lesz kormányközi konferencia, akkor akárhogy is, ezt megint csak a magyar elnökségnek kell bizonyos szempontból celebrálnia, lebonyolítania. Ez egy újabb feladat, és megint csak egy újabb kockázat is, hiszen nyilvánvaló az, hogy itt azért még számtalan ismeretlen körülmény is beavatkozhat.

Utolsóként szeretnék azért néhány szót szólni - annál is inkább, hogy az első fölszólalásomban erre nem került sor - a külpolitikáról. Abban is nagyrészt egyetértés van, hogy az Európai Unió külpolitikai szerepét, a nemzetközi kapcsolatrendszerben betöltött szerepét erősíteni, fokozni kell. Itt elhangzottak optimista jóslatok is, hogy ez erősödni fog. Én nagyon bízom abban, hogy erősödni fog, de azért látni kell azt, hogy itt bizony komoly nehézségek és kétségek is vannak. Az egyik legnagyobb kihívás, ahogy ezt ma mondják, az Európai Unió előtt. A lisszaboni szerződés által létrehozott új rendszer valószínűleg segít, eddig ennek még túl sok jelét nem látjuk, legyünk reálisak, de én bízom abban, hogy a rendszer egyre jobban beüzemel, és egyre sikeresebben fel tud lépni az Európai Unió a globális nemzetközi színtéren is, ideértve adott esetben az Egyesült Nemzetek Szervezetét is.

De ami a mi konkrét világunkat illeti, nekünk valóban egy kiemelt prioritás az, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások a magyar elnökség alatt legalábbis politikai értelemben véve lezáruljanak, és sor kerüljön a tárgyalások lezárására, ha úgy tetszik, a csatlakozási szerződésnek a parafálására. Hogy az aláírást meg tudjuk-e ejteni a magyar elnökség alatt, vagy nem, ez egy bizonytalan kérdés, mi biztos, hogy erre fogunk törekedni, de azt szeretném jelezni, hogy erre azért ígéretet felelősen senki nem tehet.

De néhány nap múlva támogatni fogjuk azt, hogy a Tanács, a Külügyminiszterek Tanácsa felkérje a Bizottságot annak a véleménynek a kidolgozására, amely Szerbia csatlakozásáról szól, Szerbia felkészültségét kell hogy elemezze. Azt sem tudom most megígérni, hogy ez a döntés meg fog születni néhány nap múlva. Egy biztos, a magyar külpolitikának, a magyar diplomáciának a célkitűzései e tekintetben egyértelműek. És ugyanez lesz a helyzet a többi nyugat-balkáni ország csatlakozása esetében is annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez egy hosszabb folyamatot igényel, hogy nagyon komoly nehézségek vannak. Van olyan ország, amelyiknek nincs elfogadott neve. Van olyan ország, amelyiknek az "ország" minősége kétséges még, legalábbis egyesek által kétségbe vonatik, és van olyan ország, amelyik túl nagy, túl erős ahhoz, és még nagyobb és még erősebb lesz egypár év múlva, és ezáltal kelt bizonyos aggodalmakat. Egy biztos, a magyar külpolitika mindezeknek az országoknak a befogadását fogja célozni, és ugyanezt fogjuk tenni az elnökség alatt is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszter úr válaszait, és megadom a szót Győri Enikő államtitkár asszonynak.

Öné a szó.

GYŐRI ENIKŐ külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy én is szólhatok a vitában, és én is a képviselő uraknak köszönetet szeretnék mondani azért, hogy kaptunk egy jó diagnózist az előttünk tornyosuló problémákról és kihívásokról, és azt gondolom, hogy ezekben egyet tudtunk érteni. Azért is tudunk bennük egyetérteni, mert Európa és Magyarország problémái, gondjai, céljai egybeesnek jelen pillanatban. Ez megkönnyíti az elnökség dolgát is, hogy amikor mi európai uniós érdekeket képviselünk, akkor meggyőződésünk, hogy magyar polgárok érdekeit is szolgáljuk.

Köszönöm, hogy elfogadták azt a koncepciónkat, hogy az embert helyezzük gondolkodásunk középpontjába, mindig az emberi tényező legyen minden politikánkban minden lépésünknek az alapja. Hiszen még a gazdasági kormányzásban is, amikor arról beszélünk, hogy ne éljünk a jövendő generáció terhére és az ő költségeikre, akkor is az emberekről beszélünk, amikor feszítettebb költségvetési politikákat tartunk szükségesnek, amikor munkahelyeket teremtünk, amikor a család fontosságáról beszélünk, amikor a demográfiai problémákat emlegetjük.

Beszéltünk róla, és úgy láttam, hogy a diagnózisban egyetértettünk, hogy a nehéz sorsú közösségnek, a romáknak a felemelése mindannyiunk közös feladata. Egyetértettünk, hogy ez nemcsak nemzeti ügy, hanem európai ügy. Egyetértettünk, hogy a kulcs a munkahelyteremtés és az oktatás, és egyetértettünk, hogy a leszakadó térségeket kell segíteni. Járóka Lívia képviselő asszony az Európai Parlamentben kidolgozott egy krízistérképet, egy európai krízistérképet, az Európai Bizottság ezt tanulmányozza, és meggyőződésem, hogy ilyen különleges kormány-Európai Parlament-Magyar Országgyűlés-Európai Bizottság összefogásban egy nagyon jó európai keretdokumentum születik meg a magyar elnökség végére.

Amikor az emberi tényezőt keressük, akkor természetes, hogy a víz, az ivóvíz tisztasága, a környezetvédelem és szeretett folyónk, a Duna is szóba kerül. Örülök, hogy nagyon sok képviselő beszélt ezekről a témákról. A Duna-stratégiáról szóltunk, megerősítettük, hogy az ivóvízbázis védelme számunkra kincs és legfontosabb teendő. Szlovákiával együtt próbáljuk meg a vezető szerepet ebben a projektben elérni, Romániával együtt pedig az aszály és az áradás témakörben szeretnénk vezető szerepet betölteni ennek a stratégiának a megvalósítása alatt.

Én támogatom, hogy legyen Európában egy zöldfordulat, ennek összes aspektusával. Ezért is fogadta meg ez a kormány a parlament ajánlását, hogy a vízpolitikával is foglalkozzunk. Az Európai Unió 2012-ben szeretne egy átfogó vízpolitikai revíziónak nekikezdeni. Mi szeretnénk ezt a munkát megalapozni, és egy integrált vízpolitikai kezdeményezést teszünk a Környezetvédelmi Tanácsban, bízunk benne, hogy következtetéseket is fogunk tudni elfogadni. Itt is az extrém időjárási helyzet kezelésére szeretnénk, ha lenne európai megoldás. És biztos vagyok abban, hogy a vörösiszap magyarországi tragédiája mindenkinek felhívta a figyelmét arra, hogy a veszélyes hulladékok, bányahulladékok, ipari katasztrófák témakört is újra kell gondolni az Európai Unióban. Csak idézném Georgieva biztos asszony szavait: az nem lehetséges, hogy az Európai Unió tud segíteni a pakisztáni áradásban, de nem tud segíteni egy magyarországi iszapkatasztrófa kapcsán. Tehát nekünk feladatunk, hogy ebben segítsük a közös gondolkodást.

Amikor az emberek biztonságáról beszélünk, akkor a külügyminiszter úr említette a külkapcsolati biztonságot is, de az energiabiztonság kérdésében, hogy mindig hozzájussunk a megfelelő energiaforrásokhoz, ezekben stratégiai döntéseket szeretnénk elérni a magyar elnökség alatt. És megint, hogy igenis zöld Európában gondolkodunk, az Európai Bizottság energiahatékonysági akcióterve megjelenik a magyar elnökség alatt, és az is napirenden szerepel, hogy az európai hálózatokba a zöldenergiát hogyan lehet becsatornázni, és bízom benne, hogy e téren is előrébb jutunk. Ezek voltak azok a pontok, amelyekben úgy látom, hogy egységes volt az Országgyűlés.

Egy általános dilemma van, amiben úgy látom, hogy egy párt nem osztja azt a nézetet, hogy most akkor több vagy kevesebb Európát szeretnénk, hogy fel kell-e adni önrendelkezésünket azáltal, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk. A kormány elkötelezett az erős Európa iránt, nem önmagáért, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy Magyarország lesz általa erősebb. A mai világban, ahol sokféle régi és új nagyhatalom verseng, Magyarország önmagában egyedül nem tudja hallatni a szavát, és csak egy nagyobb közösséghez tartozva, abban egyébként aktívan fellépve tudjuk érdekeinket érvényesíteni.

Még egy megjegyzés: nem lehet elvárni azt az Európai Uniótól, hogy egyszerre ne szóljon bele az ügyeinkbe, hogy ne adjunk fel semmit az úgynevezett abszolút szuverenitásunkból, másrészt pedig elvárni, hogy oldja meg a magyar kisebbségek összes problémáját, illetve hogy mondjuk, 2006 októberében hallassa a hangját. Tehát a két dolog egyszerre nem megy.

(19.30)

Végezetül pedig szólnék néhány szót azokról a kérdésekről, amelyeket mindig csak ilyen mellékesként kezelünk, hogy hogyan valósítjuk meg ezt az elnökséget Magyarországon, és ez valóban a tartalomhoz hozzátartozik, hogy hogyan mutatkozunk be itt.

Volt turizmusra irányuló kérdés, és rögtön hadd válaszoljak rá, hogy mi a hasznunk - már csak ha a nagyon anyagias szemléletünk van - származik az elnökségből. Előzetes számításaink szerint egy 4-4,5 milliárd eurónyi - bocsánat, szép lenne (Szórványos derültség.) -, vagyis forintnyi bevételünk származik magából az uniós elnökségből, és hogy az önkormányzatoknak és az államnak milyen bevétele lesz, azt egy olyan 1,2 milliárdra tesszük helyi adóból, áfából és minden egyébből. Tehát ennek a közel 40 ezer látogatónak a fogadása, akik csak erre a programsorozatra érkeznek a 230 rendezvényre, anyagi értelemben is van haszna az ország bemutatkozási lehetőségén túl.

Úgy döntöttünk, hogy nagyon tudatosan állítjuk össze mind az itthoni promóciós, mind a külföldi promóciós rendezvényeinket, ugyanis azt gondoljuk, hogy ez az elnökség nemcsak a kormány, az Országgyűlés, a pártok, a politikai elit ügye, hanem minden magyar polgár ügye, és ilyen típusú rendezvényeket állítottunk össze. Azt kívánjuk üzenni Európa és Magyarország összes polgárának, hogy éljen az Unió adta lehetőségekkel. Az Unió nem önmagáért jó, az Unióban tennünk kell azért, hogy érezzük ennek a hasznát. Sokan talán nem is tudják, hogy mi mindent biztosít számunkra. Biztosítja a szabad mozgást. Én abban bízom, hogy jövőre már bármiféle igazolvány mutogatása nélkül lehet majd Székelyudvarhelytől, mondjuk, Lisszabonig közlekedni. Ez ma még nem így működik, de hogy Európának köszönhetjük, hogy olcsóbbak a repülőjegyek, hogy a roamingtarifák a mobiltelefonokon olcsóbbak, ezeket vegyük észre, és tegyünk azért egyébként mindannyian, magunkért és a közösségünkért, hogy a sorsunk jobbra forduljon.

Ezért szánunk forrásokban és figyelemben is sokat az önkéntesség évének. Masszív civil programsorozattal készülünk. 2011 az önkéntesség éve, 130 millió forintos költségvetéssel és európai bizottsági forrásokkal rendelkezünk. Lesz pályázat a civil szervezetek számára. Holnap egyeztetünk a civil szervezetekkel egy nagy konferencia keretében, ahol elmondhatják a véleményüket, ahogy önök ma itt az Országgyűlésben arról, hogy ők mit gondolnak a mi elnökségi terveinkről; a Liszt-év, a Duna-stratégiához kapcsolódó kulturális rendezvények, a hagyományos kultúrák egymás mellett éléséről szóló rendezvények, illetve Lengyelországgal közös rendezvényekkel készülünk. Abban bízom, hogy a miniszterelnök úr a lengyel miniszterelnöknek át fogja adni személyesen és fizikai értelemben is azt a stafétát, amit majd itt a mi elnökségünk alatt mi csak szimbolikusan kapunk meg, és mi fizikai értelemben kívánjuk átadni.

Köszönöm a figyelmüket. Engedjék meg, hogy egy idézettel zárjak, amit XXIII. János pápa a vallások közötti párbeszéd kapcsán mondott: "Keressük azt, ami összeköt, és próbáljuk meg félretenni azt, ami elválaszt."

Nagyon köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1378. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1378/4. számon megkapták, és a hálózaton is elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a benyújtott két módosító javaslatot külön-külön vitaszakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse a tárgyalás sorrendjét.